Világ, 1915. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1915-02-01 / 32. szám

A 1901. február­i VTLAC folynak. Dagadtam­ ömölnek, hullanak,­­ vérzenek el a pénz patakjai is, hullanak­­ lefelé és elszivárognak a semmibe: az­­ aranypatakok A Balkán A déli hadszíntérről nem jelentenek ese­ményeket. A Lokalanseiger értesülése szerint Cetinje felelt pénteken tölüb osztrák m­agyar­­ katonai aeroplán jelent meg, amelyek bombá­kat dobtak le a montenegrói fővárosra. A b­omibáik egy házat felgyújtottak. A városban óriási rémület uralkodik. A Bolgár Távirati ügynökség a követ­kezőket jelenti: Az a tömeges incidens, mely a szerb-bolgár határon történik, a közvéle­­ményben nagy izgalmat kelt. A szerb ka­to­­­nák a szerencsétlen macedóniai menekü­lőkre, akik bolgár földön kerestek menedé­ket, rálövöldöztek. Ennek pedig még ko­mály következményei lehet.­­ A legutolsó i­teádenseik egyikénél egy csoport menekülői, köztük egy Rok­an városból való asszonyt, akinek férje fiaival már előzőleg kivándorolt Bulgáriába, a szerb katonák, akik vakmerő módon átlépték a határt, bolgár földön el­­fogták és két embert, akik a menekül­őket kísérték és védelmezték, agyonlőtték. Mind­ezt a törvénytelenséget a szerb határőrség parancsno­ka elismerte, és a bolgár tisztitek megígérte, hogy a foglyokat kiszolgáltat­ja, de csak azzal a feltételt, ha a tiszt szítőbb­­valóina­k az esetről nem teszt jelentést. A tiszt azonban a minisztérium utasítására hi­vatkozva, ezt a feltételt el­utasította. Az in*­dicene következtében a bolgár kormány a szerb követségnek erélyes hangú tiltakozó iratot küldött és újból arra kérte, illetékes helyen járjon közbe, hogy a­­ g­­igorúbb intézkedéseket léptessék életbe az ilyen ba­­tériincidensek megszüntetésére. A kormány az elfogott­ menekülők kisolgáltatását kö­veteli, mert ezeket a nemzetközi jog ellenére bolgár területen fogták el. Követelik to­vábbá a bűnösök megbüntetését, valam­int kártérítést kérnek ennél az iaucidertsinél áldo­zaton esett két emiker családja számára. Szófiai jelentés szerint a Monasztir­ kerü­­­letben lévő Demir Hisszarnál egy török-bolgár felkelő csapat, melyet Becserniczky Angel ve­zet, megütközött a szerb csapatokkal. A harc két óráin át tartott, a szerbek közül többen el­estek, a felkelő csapatból csak egy ember se­besült meg. A szerb csapatok Szmilevo falut felgyújtották. Vszküb közelében egy másik grrxi­jj­3vij-i felkelő csapat felrobbantotta Tuhanovácz mellett­i vasúti tudat. Sir­agából sok bolgár a közeli Albániába menekült. Szerb maldban álló albánok a menekülőket megáll­­ották és vissza akarták ütni szerb területre. Az egyik­­ határszéli mohamedán falu lakossága a meg­­ nek­ülők védelmére kell. Kiszabadították a­­ bolgárokat és elkísérték egy mohamedán fa­­j Iuba, ahol a szent vendég jog oltalma alatt tel­­­­jes biztonságban vannak. A dibrai kerületben­­ lakó bolgárok kérést intéztek a szófiai kor-­j Hiányhoz, tegye lehetővé, hogy a szerb uralom­­ alatt lévő területről Bulgáriába vándorol­has­­­­sanak ki. A Coriere della Sera egyik legutóbbi­­ száma foglalkozik a bukaresti román lapok­­ újévi cikkeivel, amelyek valamennyien azt ír­t­­ák, hogy ez az új év új fejezetet nyit a­omá­­­­nia történelmében. Jellemző tünete a román­­ nagy­politikának, hogy éppen a legolvasottabb , f­őképpen az ország is á­ltalánosabb nézeteit­­ képviselő lapok hangoztatják, hogy ez az év remélhetőleg visszaadja az országnak a rossz sors által tőle elragadt területet. Ez a kijelen­tés Oroszország ellen irántyal. Bukaresti jelentés szerint az idegenek je­lentkezési kötelezettségéről szóló törvény indo­kolásáról a Viitorul vinai lap a következőket írja: A Romániába utazó és a Romániában élő idegenek száma az idegenekre, vonatkozó tör­vény óta nagyon megszaporodott, igy, hogy ez a törvény a mai viszonyokna­k már nem­ fe­lel meg, mert komoly ellenőrzésre nem nyújt alkalmat. A lap hivatkozik arra, hogy a legszaba­dabb országok, mint Franciaország, Belgium és Svájc, rendkívül szigorú törvényeket hozott az idegenek ellenőrzéséről. Az új törvény min­denekelőtt szigorú rendelkezéseket tartalmaz, hogy intézkedései betartassanak, se fenyegetéssel nem lehetett rábínni, hogy fát hozzon valahonnan írtam már arról, hogy milyen rettenetes nyomorúság van Galíciában. De különösen jószágban van hiány, mert amit a mi csapa­taink nem rekviráltak, elhajtották az oroszok. Főzetni kellett volna a legénységnek, de még nem volt tehén, amit levágassunk. Ki­küldöttem az egyik értelmes alföldi gyereket két szuronyos babával a szomszédos tanyába, ahonnan tehénbőgés hallatszott. Adtam neki elég pénzt, de rájuk parancsoltam, hogy te­hén nélkül ne merjenek visszajönni. Jó félóra múlva jönnek vissza a bakák — tehén nélkül. Szemlesütve áll elém a baka. — Már nem bánom, ha fel is tetszik akasztatni, vagy kiköttetni, de nem tudtam teljesíteni a parancsot. —­ Miért? kérdem haragosan. — Hát, tetszik tudni, le is tettem a pó­lyáknak a pénzt, ki is veszettem a tehenet az istállóból, amikor a lábam elé borul az ember is, meg az asszony is, ráadásul pedig hat gye­rek — olyanok voltak, mint az orgonasiő — letérdeltek előttem és úgy könyörögtek, hogy­ne vigyük el az egyetlen tehénkéjüket, mert hát miből fognak ők azután élni. Megesett a szegény nyomorultakon a szívem, de meg hát épp olyan hat gyerekem van nekem is otthon . . . Hát bizony aznap csak hamis levest, meg szalonnát ettek a mi derék bakáink ott fenn a lövészárokban. Scheidemann és Bernstein Szocialisták polémiája A külföldi szociáldemokrata lapokban Scheidemann, a német szociáldemokrata kép­viselő­ kifejtette, miért szükséges, hogy a szo­cialisták a mostani háborúban­­,kitartsanak.“ Miután rámutatott arra, hogy­ a német szo­ciáldemokrácia három ízben beszélt, nyilváno­san a békéről, az ellenséges országok mun­kás­pártjaira tért át, amelyek mind a német nép megsemmisítését követelik. Scheidemann erre a következtetésre jutott . ..A német barbárok és ,,Baeher“-ok meg­semmisítéséről, legyőzéséről szóló beszédek a külföldi sajtó tudósításaira támaszkodnak, amelyek a németországi borzasztó állapotokra vonatkoznak, ilyen tudósítások jelennek m­­eg, hogy a győzelem­re való reményt szítsák és hogy a harci kedvet újra felélesszék, amin az ellenség nincs megsemmisítve. Azt mondják, nekünk nincs mit ennünk Németországban, mert hogy Anglia elzárja az utat, hogy nincs sem rezünk, sem más anyagunk, ami a hábo­rúhoz szükséges. Más nem is kellene, mint­hogy a békére való hajlandóságunknak ne­gyedszer is kifejezést adjunk és már­is szikla­­szilárddá tennénk. Angliában is, Franciaor­szágban is ezt a meggyőződést. „Németország nem bírja tovább, fogytán az ereje! Csak még egyszer szedjék össze magukat a szövetségesek és a német barbarizmusnak vége!“ Ez a csa­lódás a határokon kívü­l lényegesen meghosz­­szabbítaná a háborút. És sok ezer testvérünk, fiaink és elvtársunk az életével áldozna érte. Ezt azonban senki se akarjuk nálunk.­­Ezért semmi mást se tehetünk, mint kitartani! A szó sokaknak nincs vivére és félremagyaráz­­zák. Kitartani nem azt jelenti nálunk, mint az ellenséges földön: Harc addig, m­ig az ellenség meg nem semmisül! Nekünk ezt jelenti: „Ki kell tartanunk, mig el nem értük a célt, hogy a hazánkat biztosítsuk, mig az ellenség békére nem hajlik!“ Ez ellen Eduard Bernstein tesz néhány ellenvetést: „Aki a gyors békekötése: sorompóba lép, az emberiség szempontjából és annek a tudatában, hogy a legnagyobb győzelem se teszi jóvá a károkat, amiket egy hosszan el­húzódó háború minden benne résztvevő nép­nek okoz, egyúttal azt is ki­jelentheti, hogy Harcok a Szuezi csatornánál Az Egyptom ellen irányuló török hadmű­veletek elértek a szuezi csatornához. A napok­kal ezelőtt jelzett eseményt ma már a Reuters ügynökség jelenti; a jelentést megerősíti a Daily Mail kairói tudósítása is. A legutóbbi francia forrású tudósítások közölték, hogy a törük sereg három hadoszlopba vonul a csa­torna felé. A Reuter-ügynökség jelentése már azokat a harcokat is említi, melyeket a csa­torna közelében már nem az előőrsök, hanem maga a török fősereg v­ívott. A jelentésben szereplő helyekből arra kell következtetni, hogy a legészaki­bb török hadoszlop érte el legelsőnek a csatornát. A R­euter - ji dön­tés a tö­rökök sikeréről számol be. A jelentés így szól: ,az E­gyptom felé nyomuló törökök elfoglalták Katiéit, Birekm­eidar és Marjahreho városokat. Bír Mabetuk szintén a törökök kezébe került. Kebrinál, a Szuez-csat­or­na mellett, éjjeli támadást intéztek az angol és indiai csapatok ellen. A jelentésben szereplő Katieh a csatorna felső részében, annak keleti partjától nem messzire fekszik, Portsaidtól délkeletre. A többi kisebb helység szintén a csatorna köze­lében van. Az angolok nagyon megerősítették a Szuezi csatorna mentét; a törökök aktivitá­sát jellemzi, hogy­ a sivatagi út után friss, tám­adó erővel tudtak föllépni. Kitűnően föl van a török sereg szerelve a csatornán való átkelés megoldásához, amire természetesen az angol ellenállás legyőzése után kerülhet a sor. A legnagyobb várakozással kell most már a fejlemények elé nézni, mert a törökök Egyptom elleni háborújának igazi­­jelentősége akkor fog kidomborodni, ha a török sereg át tud jutni a Szuezi csatornán. Egyptom­ mohamedán lakossága erre minden jel sze­rint az angolok ellen fordul. Az Egyptom elleni török háborúnak eddig is megvan az a nagy hatása, hogy Angliának nagy had­erejét köti le, melyet az európai harctérre vethetett volna. A török kamra egyhangúlag megszavazta a tízmillió- fontnyi — 230 millió korona — rendkívüli hadihitelt és felhatalmazta a kor­mányt, hogy ennek a hitelösszegnek azt a részét, amelyre ebben az évben nem lesz szükség, a jövő évre vigye át. A török vezérkar közli: Az orosz kom­münikének az az állítása, hogy 131 török tisztet fogtak el, hazugság, amelyet az oro­szok — rendes szokásuk szerint — egyszerűen kitaláltak, hogy az orosz hadseregnek a folytonos vereségek miatt már megrendült erkölcsi erejét némileg fokozzák. A valóság az, hogy a 111 török tiszt, akik tábori kórházak­ban feküdtek, az oroszok fogságába jutott. Az oroszok ebből 131-et csináltak egyszerűen úgy, hogy a 31-hez hozzáadtak még 100-at. Az oroszok kaukázusi hadseregük meg­erősítésére újabb szibériai ezredeket küldtek a frontra. A Kaukázusban az orosz katonák ugyanis nagyon sokat szenvedtek a hidegtől. Azt hiszik, hogy ezek a szibériai ezredek a téli idő viszontagságait sokkal könnyebben fogják elviselni. A Daily Telegraph jelentése szerint Fe­­rozpurban több sikh ellen, akiket két rendőr­­tisztviselő meggyilkolásával vádolnak, befe­jezték az eljárást. Kiderült, hogy a sikhek" forradalmat szítottak Indiában. A vádlottakat bűnösöknek mondotta ki a bíróság. Az ítéletet később hidetik ki. A Times kairói jelentése szerint egy fran­cia repülő és egy angol megfigyelő a Szuezi­­csatornától keletre egy felderítő repüléskor elvesztették gépüket és gyalog voltak kényte­lenek visszaindítnni. Útközben angol őrök te­­lött ősét. Flétíti olyan b békét nem köt, amelynek állandósága népes biztosítva.­• Különben mind a két nyilatkozatból ki­tűnik, hogy mindkettő alapjában egyet mond és task­ító, halvány árnyel­a­tkülönbségek vannak közöttük. Mind a ketten csak olyan békét hajlandók elfogadni, amely tartósnak, a munka és a haladás biztos bázisának mu­tatkozik.

Next