Világ, 1915. február (6. évfolyam, 32-59. szám)
1915-02-01 / 32. szám
A 1901. februári VTLAC folynak. Dagadtam ömölnek, hullanak, vérzenek el a pénz patakjai is, hullanak lefelé és elszivárognak a semmibe: az aranypatakok A Balkán A déli hadszíntérről nem jelentenek eseményeket. A Lokalanseiger értesülése szerint Cetinje felelt pénteken tölüb osztrák magyar katonai aeroplán jelent meg, amelyek bombákat dobtak le a montenegrói fővárosra. A bomibáik egy házat felgyújtottak. A városban óriási rémület uralkodik. A Bolgár Távirati ügynökség a következőket jelenti: Az a tömeges incidens, mely a szerb-bolgár határon történik, a közvéleményben nagy izgalmat kelt. A szerb katonák a szerencsétlen macedóniai menekülőkre, akik bolgár földön kerestek menedéket, rálövöldöztek. Ennek pedig még komály következményei lehet. A legutolsó iteádenseik egyikénél egy csoport menekülői, köztük egy Rokan városból való asszonyt, akinek férje fiaival már előzőleg kivándorolt Bulgáriába, a szerb katonák, akik vakmerő módon átlépték a határt, bolgár földön elfogták és két embert, akik a menekülőket kísérték és védelmezték, agyonlőtték. Mindezt a törvénytelenséget a szerb határőrség parancsnoka elismerte, és a bolgár tisztitek megígérte, hogy a foglyokat kiszolgáltatja, de csak azzal a feltételt, ha a tiszt szítőbbvalóinak az esetről nem teszt jelentést. A tiszt azonban a minisztérium utasítására hivatkozva, ezt a feltételt elutasította. Az in*dicene következtében a bolgár kormány a szerb követségnek erélyes hangú tiltakozó iratot küldött és újból arra kérte, illetékes helyen járjon közbe, hogy a gigorúbb intézkedéseket léptessék életbe az ilyen batériincidensek megszüntetésére. A kormány az elfogott menekülők kisolgáltatását követeli, mert ezeket a nemzetközi jog ellenére bolgár területen fogták el. Követelik továbbá a bűnösök megbüntetését, valamint kártérítést kérnek ennél az iaucidertsinél áldozaton esett két emiker családja számára. Szófiai jelentés szerint a Monasztir kerületben lévő Demir Hisszarnál egy török-bolgár felkelő csapat, melyet Becserniczky Angel vezet, megütközött a szerb csapatokkal. A harc két óráin át tartott, a szerbek közül többen elestek, a felkelő csapatból csak egy ember sebesült meg. A szerb csapatok Szmilevo falut felgyújtották. Vszküb közelében egy másik grrxijj3vij-i felkelő csapat felrobbantotta Tuhanovácz melletti vasúti tudat. Siragából sok bolgár a közeli Albániába menekült. Szerb maldban álló albánok a menekülőket megállották és vissza akarták ütni szerb területre. Az egyik határszéli mohamedán falu lakossága a meg nekülők védelmére kell. Kiszabadították a bolgárokat és elkísérték egy mohamedán faj Iuba, ahol a szent vendég jog oltalma alatt teljes biztonságban vannak. A dibrai kerületben lakó bolgárok kérést intéztek a szófiai kor-j Hiányhoz, tegye lehetővé, hogy a szerb uralom alatt lévő területről Bulgáriába vándorolhassanak ki. A Coriere della Sera egyik legutóbbi száma foglalkozik a bukaresti román lapok újévi cikkeivel, amelyek valamennyien azt írták, hogy ez az új év új fejezetet nyit aománia történelmében. Jellemző tünete a román nagypolitikának, hogy éppen a legolvasottabb , főképpen az ország is általánosabb nézeteit képviselő lapok hangoztatják, hogy ez az év remélhetőleg visszaadja az országnak a rossz sors által tőle elragadt területet. Ez a kijelentés Oroszország ellen irántyal. Bukaresti jelentés szerint az idegenek jelentkezési kötelezettségéről szóló törvény indokolásáról a Viitorul vinai lap a következőket írja: A Romániába utazó és a Romániában élő idegenek száma az idegenekre, vonatkozó törvény óta nagyon megszaporodott, igy, hogy ez a törvény a mai viszonyoknak már nem felel meg, mert komoly ellenőrzésre nem nyújt alkalmat. A lap hivatkozik arra, hogy a legszabadabb országok, mint Franciaország, Belgium és Svájc, rendkívül szigorú törvényeket hozott az idegenek ellenőrzéséről. Az új törvény mindenekelőtt szigorú rendelkezéseket tartalmaz, hogy intézkedései betartassanak, se fenyegetéssel nem lehetett rábínni, hogy fát hozzon valahonnan írtam már arról, hogy milyen rettenetes nyomorúság van Galíciában. De különösen jószágban van hiány, mert amit a mi csapataink nem rekviráltak, elhajtották az oroszok. Főzetni kellett volna a legénységnek, de még nem volt tehén, amit levágassunk. Kiküldöttem az egyik értelmes alföldi gyereket két szuronyos babával a szomszédos tanyába, ahonnan tehénbőgés hallatszott. Adtam neki elég pénzt, de rájuk parancsoltam, hogy tehén nélkül ne merjenek visszajönni. Jó félóra múlva jönnek vissza a bakák — tehén nélkül. Szemlesütve áll elém a baka. — Már nem bánom, ha fel is tetszik akasztatni, vagy kiköttetni, de nem tudtam teljesíteni a parancsot. — Miért? kérdem haragosan. — Hát, tetszik tudni, le is tettem a pólyáknak a pénzt, ki is veszettem a tehenet az istállóból, amikor a lábam elé borul az ember is, meg az asszony is, ráadásul pedig hat gyerek — olyanok voltak, mint az orgonasiő — letérdeltek előttem és úgy könyörögtek, hogyne vigyük el az egyetlen tehénkéjüket, mert hát miből fognak ők azután élni. Megesett a szegény nyomorultakon a szívem, de meg hát épp olyan hat gyerekem van nekem is otthon . . . Hát bizony aznap csak hamis levest, meg szalonnát ettek a mi derék bakáink ott fenn a lövészárokban. Scheidemann és Bernstein Szocialisták polémiája A külföldi szociáldemokrata lapokban Scheidemann, a német szociáldemokrata képviselő kifejtette, miért szükséges, hogy a szocialisták a mostani háborúban,kitartsanak.“ Miután rámutatott arra, hogy a német szociáldemokrácia három ízben beszélt, nyilvánosan a békéről, az ellenséges országok munkáspártjaira tért át, amelyek mind a német nép megsemmisítését követelik. Scheidemann erre a következtetésre jutott . ..A német barbárok és ,,Baeher“-ok megsemmisítéséről, legyőzéséről szóló beszédek a külföldi sajtó tudósításaira támaszkodnak, amelyek a németországi borzasztó állapotokra vonatkoznak, ilyen tudósítások jelennek meg, hogy a győzelemre való reményt szítsák és hogy a harci kedvet újra felélesszék, amin az ellenség nincs megsemmisítve. Azt mondják, nekünk nincs mit ennünk Németországban, mert hogy Anglia elzárja az utat, hogy nincs sem rezünk, sem más anyagunk, ami a háborúhoz szükséges. Más nem is kellene, minthogy a békére való hajlandóságunknak negyedszer is kifejezést adjunk és máris sziklaszilárddá tennénk. Angliában is, Franciaországban is ezt a meggyőződést. „Németország nem bírja tovább, fogytán az ereje! Csak még egyszer szedjék össze magukat a szövetségesek és a német barbarizmusnak vége!“ Ez a csalódás a határokon kívül lényegesen meghoszszabbítaná a háborút. És sok ezer testvérünk, fiaink és elvtársunk az életével áldozna érte. Ezt azonban senki se akarjuk nálunk.Ezért semmi mást se tehetünk, mint kitartani! A szó sokaknak nincs vivére és félremagyarázzák. Kitartani nem azt jelenti nálunk, mint az ellenséges földön: Harc addig, mig az ellenség meg nem semmisül! Nekünk ezt jelenti: „Ki kell tartanunk, mig el nem értük a célt, hogy a hazánkat biztosítsuk, mig az ellenség békére nem hajlik!“ Ez ellen Eduard Bernstein tesz néhány ellenvetést: „Aki a gyors békekötése: sorompóba lép, az emberiség szempontjából és annek a tudatában, hogy a legnagyobb győzelem se teszi jóvá a károkat, amiket egy hosszan elhúzódó háború minden benne résztvevő népnek okoz, egyúttal azt is kijelentheti, hogy Harcok a Szuezi csatornánál Az Egyptom ellen irányuló török hadműveletek elértek a szuezi csatornához. A napokkal ezelőtt jelzett eseményt ma már a Reuters ügynökség jelenti; a jelentést megerősíti a Daily Mail kairói tudósítása is. A legutóbbi francia forrású tudósítások közölték, hogy a törük sereg három hadoszlopba vonul a csatorna felé. A Reuter-ügynökség jelentése már azokat a harcokat is említi, melyeket a csatorna közelében már nem az előőrsök, hanem maga a török fősereg vívott. A jelentésben szereplő helyekből arra kell következtetni, hogy a legészakibb török hadoszlop érte el legelsőnek a csatornát. A Reuter - ji döntés a törökök sikeréről számol be. A jelentés így szól: ,az Egyptom felé nyomuló törökök elfoglalták Katiéit, Birekmeidar és Marjahreho városokat. Bír Mabetuk szintén a törökök kezébe került. Kebrinál, a Szuez-csatorna mellett, éjjeli támadást intéztek az angol és indiai csapatok ellen. A jelentésben szereplő Katieh a csatorna felső részében, annak keleti partjától nem messzire fekszik, Portsaidtól délkeletre. A többi kisebb helység szintén a csatorna közelében van. Az angolok nagyon megerősítették a Szuezi csatorna mentét; a törökök aktivitását jellemzi, hogy a sivatagi út után friss, támadó erővel tudtak föllépni. Kitűnően föl van a török sereg szerelve a csatornán való átkelés megoldásához, amire természetesen az angol ellenállás legyőzése után kerülhet a sor. A legnagyobb várakozással kell most már a fejlemények elé nézni, mert a törökök Egyptom elleni háborújának igazijelentősége akkor fog kidomborodni, ha a török sereg át tud jutni a Szuezi csatornán. Egyptom mohamedán lakossága erre minden jel szerint az angolok ellen fordul. Az Egyptom elleni török háborúnak eddig is megvan az a nagy hatása, hogy Angliának nagy haderejét köti le, melyet az európai harctérre vethetett volna. A török kamra egyhangúlag megszavazta a tízmillió- fontnyi — 230 millió korona — rendkívüli hadihitelt és felhatalmazta a kormányt, hogy ennek a hitelösszegnek azt a részét, amelyre ebben az évben nem lesz szükség, a jövő évre vigye át. A török vezérkar közli: Az orosz kommünikének az az állítása, hogy 131 török tisztet fogtak el, hazugság, amelyet az oroszok — rendes szokásuk szerint — egyszerűen kitaláltak, hogy az orosz hadseregnek a folytonos vereségek miatt már megrendült erkölcsi erejét némileg fokozzák. A valóság az, hogy a 111 török tiszt, akik tábori kórházakban feküdtek, az oroszok fogságába jutott. Az oroszok ebből 131-et csináltak egyszerűen úgy, hogy a 31-hez hozzáadtak még 100-at. Az oroszok kaukázusi hadseregük megerősítésére újabb szibériai ezredeket küldtek a frontra. A Kaukázusban az orosz katonák ugyanis nagyon sokat szenvedtek a hidegtől. Azt hiszik, hogy ezek a szibériai ezredek a téli idő viszontagságait sokkal könnyebben fogják elviselni. A Daily Telegraph jelentése szerint Ferozpurban több sikh ellen, akiket két rendőrtisztviselő meggyilkolásával vádolnak, befejezték az eljárást. Kiderült, hogy a sikhek" forradalmat szítottak Indiában. A vádlottakat bűnösöknek mondotta ki a bíróság. Az ítéletet később hidetik ki. A Times kairói jelentése szerint egy francia repülő és egy angol megfigyelő a Szuezicsatornától keletre egy felderítő repüléskor elvesztették gépüket és gyalog voltak kénytelenek visszaindítnni. Útközben angol őrök telött ősét. Flétíti olyan b békét nem köt, amelynek állandósága népes biztosítva.• Különben mind a két nyilatkozatból kitűnik, hogy mindkettő alapjában egyet mond és taskító, halvány árnyelatkülönbségek vannak közöttük. Mind a ketten csak olyan békét hajlandók elfogadni, amely tartósnak, a munka és a haladás biztos bázisának mutatkozik.