Világ, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-01 / 60. szám

A Kárpátokban, Viszkovnál és a Dnyesz­­tertől délre, folyik a harc. A helyzet változatlan. A Grodnótól északnyugatra fellépett orosz erőket a németek az erőa­dókig verték vissza, ISOO oroszt elfogtak. Osztrolenkától északra is visszaverték a németek az orosz támadást. A Prasznysznál fellépett túlnyomó orosz erők elől a német csapatok kitértek. Melancourttól délre (Verduntól északra) az ellenségnek több egymás mögött levő hadállását rohammal elfoglal­ták a németek. Hat tisztet és 250­­ főnyi legénységet elfogtak és négy géppuskát s egy aknavetőt zsákmá­nyoltak. A Vagézek nyugati szélén heves harc után kiverték a franciákat bla­­mont—blonvillei állásukból. A né­­me­tek elérték a verdinal—bréme­­nik­, és folytatólag a Badonoiliertől és Cellestől keletre eső vonalat; az ellenséget húsz kilométernyi széles­ségben hat kilométernyire vissza­­szorították. Saint Voiery sur-Somme mellett egy an­gol kereskedelmi hajó torpedólövést kapott. Az ellenséges flotta tegnap a­ Darda­nellák bejáratánál bombázta a Séd il Bahr erődöt. Szingapúrban japán tengerészkatonák szálltak partra és üldözőbe vették azokat az indiai katonákat, melyek ott fellázadtak. Éj­jel a Midillin A Midilit, a törököknek a németektől át­vett és törökre keresztelt Breskin­ja, a Fekete­­tengeren sok hőstettet vitt véghez. Az orosz flottával is többször szembe került és ered­­ménynyel lövöldözte a­z orosz partokat. A Fekete-tengeren cirkáló hajó egyik éjjeli ka­landjáról szól ez az érdekes cikk, mely a Mi­dh­ál és legénységét mutatja be munka közben. A szolgálaton kívül levő legénységnek most szolgálják fel a vacsorát, üres muníciós ládákon, mint a nyeregben, ül a legénység bé­késen,a nagy, kávéfüst körül. Egy nagy láda az asztal, azon van a vasas bödön és a kenyér, mely a munkában megéhezett legénységet várja. Egyesek lábukat himbálják gondtalanul, mások régi úyságlapot terítenek a láda tetejére, az helyettesíti itt az abroszt. Enni-innivaló bőven akad, de akinek módjában van s kedve tartja a kantinban mindenféle nyalánkságot is kaphat. A szobában egy gramofon is van, a hajó tisztikarának az ajándéka, ez szolgáltatja a fukulusi lakomához a zenét modern kerin­­cseket játszik. Vacsora után a fiúk közelebb ülnek egy­máshoz. Előszedi ki-ki a maga pináját, szivar­ját, vagy cigarettáját s hamarosan sű­rü füst­felhő borítja az egész helyiséget. Ajtó­ ablak természetesen gondosan el van zárva, nehogy fény, vagy szikra a szabadba kepjjön. Ha a füst már nagyon sűrít, megindítják a villamos ventilátorokat. A gramofonba új lemezt helyeznek el. Caruso énekli Rigoletto nagy áriáját. A darab­nak nincs sikere. Egy ..zeneismerős azt mondja, a fiú úgy ordít, mintha tüzes vassal piszkálnák. Szegény Carusót — Ja wenn das Petrus w­üsste, szebb nóta mondja az egyik matróz, s oly hangos vita ke­letkezik, mintha csupa süket volna a fedél­zeten. E pillanatban megszólal a szolgálatot teljesitn tiszt élesihangu sípja s figyelmezteti a legénységet, hogy­ készüljenek őrségvál­tásra. Sűrű felhő borítja a csillagtalan égboltot. Nedves és nehéz köd lóg a Fekete tengerbe s csakis a hajóhoz vágódó habokból lehet meg­állapítani, hogy a cirkáló előrehalad. A szem­nek hosszabb időre van szüksége, míg a sötét­séget megszokja. Száz szem mered az éjsza­kéiba egy szilárd pontot keresve. A kormány­­híd felől egy sötét árnyék jelenik meg. Mi az? Ködös tömeg? Árnyék a vizen? Egy hajó sö­tét körvonala? Megerőltetett szemekkel figyel­nek a lassan előrenyomuló tömegre. A követ­kező pillanatban már elhangzik a parancs: — őrség figvelem! Megszólal az alarm fele. A homályban élénk mozgolódás támad. Mindenki siet, hogy gyorsan a helyén legyen s egy-két perc múlva már mindenki helyén áll, egy esetleges táma­dás fogadtatására. Alig foglalják el a matrózok helyeiket, a hajó jobboldalának irányából egy fénysugár jelenik meg, utána hatalmas robbanás. Egy torpedólöveget adtak le a hajó ellen, rövid tá­volságról. A következő percben már fényszórók vi­lágítják meg az egész környéket. A láthatatlan grgos!-ta~­ ellenséget keresik, de hiába. A kormánynál is erős munka folyik. A hajó hirtelen majdnem egy helyben megfordul. A fényszórók ismét be­világítják a hatalmas víz felületét. A parancs­noki Ilidről leadják a gépházba a parancsot: „Teljes gőzzel előre“, s pillanatról-pillanatra várják egy újabb torpedó robbanását. Pokoli zaj keletkezik. A hajó, úgy látszik, egy teljes orosz flotta kellő közepébe került. Lövés lövés után hangzik, vonítva, sivítva vö­­rös-izzóan száll a gránát. A hajó hatalmas gé­pei óriási munkát fejtenek le, mind a négy kéményből sürű­ fekete füst száll az ég felé, szikraesővel. A hajó őrült sebességgel halad előre, az ellenséges hajók lövegei üvöltve rob­bannak szét közelben, jeléül annak, h­ogy­ az ellenség még nyomon van. De a távolság mind nagyobb és nagyobb lesz s az ágyuk elhallgat­nak. A hajó még jóideig teljes gőzzel folytatja útját. Lent a legénység szobájában a gramofon még a helyén áll. De most hallgat. A fedélzeten komolyabb zene volt lefolyóban. De nemsokára megérkezik a vacsora közben megzavart őrség, hogy vacsoráját nyugodtan befejezze, s nyuga­lomra térjen. A matrózok nagy részét kerüli az álom,­ egy csoportban ülnek a kályha körül s a tör­ténteket tárgyalják.*A kimerültek a szoba egy másik sarkában összezsugorodva bóbiskolnak. A jókedv lassanként visszatér, még a gramo­fon is megkezdi újból abbahagyott játékát, egy sikamlós, de népszerű kupléba kezdve: „Meier* was hast du bloss für Badehose an“. 1 • ________. ^ ^ ^4iil fmSSo Irhfmtfptt raargar korona praxign.l­n, Ausztriába Xpffife MKf 'V. Teil»., Mezei Anal. Schwarz 16» 6 Sdiaüi'H<rcegov!^a: Éjén érre y / . _____ xscf, Mosse Rudolf, Ec«steta Bcr» 32 kor* félévre 16 kor* nezyrdévre a \** * a nát hirdetési irodákban. — Bécsben* kcjr^rgy VI. évfolyam 1915 Budapest HÉTFŐ március 1. 60-ik szám Uj amazonok Hadba vonulnak az angol sufTra­­getilek. Két zászlóalj nő-katona már a nyugati harctéren van, francia lövész­­árokban guggol, osonva fedeziteni megy s véres, üvöltő rohamokra indul. Az angol kalmár-érdekekért két zászlóalj nő is küzd már. Fegyveresen s az életével. S a két zászlóalj mellé a büszke Albion sok, új női regimentet szervez, mert a kalmár-érdekeket e ke­­reskedő nép férfiak úgy látszik, nem elég erősek megvédeni. A Hyde-parkban napomba szoknyás újoncok masíroznak, mederednek, fegyvert forgalmak s kar­dot csörtetnek. Csupa nő, csupa suffra­­­gett! Csupa suffraget­t, akiknek jog­vágyát sötét tömlöcökbe fojtotta Anglia. A surfragettek a töm­löc­tartó An­gliáért fegyverkeznek, a büszke s fen­­héjázó Anglia a rebelis, gyújtogató nő­ket fegyverei pusztuló ereje védelmére! A világháború csodákat érlel. Sok mindent kiegyenlít. A háború nagy meg­alkuvó! A megalkuvásnak feltornyosu­lása ez: a suliragettek és az angol kor­mányzat találkozása. Anglia szorult, nyomorult, zs­lló helyzetét nem tudja menteni zsoldosaival, színes rabszolgái fastel, kapzsi bérenceivel. H­a nőkre szo­rul, hogy ezek a vérfergeteges pusztu­lásból kimentsék. Az államrend felforgatói, a gyújto­gatók, a képrombolók s a forradalmá­rok kezébe nyomja a fegyvert, hogy megingó hegemóniáját, rablóit kincseit, dúskáló jólétét megmentse. S a forra­dalmárok, akik az internacionális női felszabadulásért börtönt szenvedtek, éhségsztrájkkal küzdöttek, most harci erényekkel, német­ pu­sztítással akarnak érdemeket szerezni jogos jogaikra. Nem tudni, melyik gyengeség szá­­namdóbb: egy nemzet gyengesége, mely a férfiak fegyveres harcába asszony­regimenteket küld, vagy a suffragefilek gyengesége, mely politikai jogokért el­adja életét. A suffragetteket mentetni lehet. Menti őket fanatizmusuk, menti őket a férfiakkal való egyenlőség haj­szolása, s menti őket az, hogy a nők! De várjon mi menti a lovaglás, az erős és elhízott Angliát? A sup­ragettek politikai szabadsá­guk fundamentumát velük lefektetni amikor hadbavonulnak, életerejüket és érettségüket vélik demonstrálni, amikor vérüket ontják a nagy vértengerbe. A kalmárok gondráncos arca széles, meg­elégedett mosolyra derül. A hazának, — gondolják és mondják — minden karra szüksége van, a gyenge női karra is! Többet nem mondassak! Többre­ nem is gondolnak! Arra semmiesetre se, amitől ihletten a suftragettek harcba mennek: hogy a véres áldozatokért politikai jo­gokat érdemeljenek. A bódult katona-su­ffragettek éléről hiányzik a suftragett-vezér, Mrs. Pamk­­hurst. Ő egyetlen közülök, aki tudja: a vérontás hiábavaló, az önző és alatto­mos Anglia a békés időben ismét töm­­löccel fogja üldözni a női jogok aposta­

Next