Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-01 / 181. szám

A Bug és a Visztula között az oroszok tovább hátrálnak. Csapataink átvo­nultak a Tanew-lapályon és elfog­lalták a Frampol és Zaklikow mel­letti magastaiszegélyt. A szövetséges csapatok elérték Belz, Komarow és Zamosce vidékét. Az oroszok a Visztulától nyugatra is egyik állásukat a másik után ürítik ki. így ma éjjel óta zawichest—oza- row—siennoi erős harcvonalukból is­mét a Visztula felé hátrálnak. Zawichestet csapataink megszállták. Az olaszok az Isonzo-arcvonalon ismét élénk tevékenységet fejtenek ki. Csa­pataink Plava mellett visszautasí­tottak egy támadást. A Sagrado— Monfalcone-szakaszban az ellenség több kisebb eredménytelen előretö­rését az elmúlt éjjel általános tá­madás követte. Ezt is mindenütt visszavertük. A szerbeknek egy Szabács melletti tá­madására válaszul repülórajaink egyike tegnap reggel igen jó ered­ménnyel bombázta a belgrádi hajó­gyárat és az Obrenováctól délnyu­gatra lévő orasaci csapattábort. Ari-Burnunál az ellenség három táma­dását a törökök az ellenség óriási veszteségével visszaverték. Szedil Bahrnál az ellenséget ellentáma­dással visszavetették. A centrumban két ellenséges lövészárok-vonalat meghódítottak. Elvetemült taKtHíft^ A háború — mire mostani tetőpont­ját elérte — hozzászoktatott bennünket sok elképzelhetetlenhez. A polgári világ katonai világgá lett; mindenki egyenru­hába bujt, mindenki otthagyta munká­ját és harcolni ment, A munka világa a háború világává alakult, a szabad pol­gári egyén elvesztette önrendelkezési jo­gát és beleolvadt a stratégiai tömegbe. A csodálkozást, az elkáprázást, melyet ezeknek a fejleményeknek megfelebbez- hetetlen ereje keltett, még mélyebb megrázkódássá változtatták az első vé­res események hírei; megszoktuk a se­beket, a halált, a gyászt. Azoknak, aki­ket közvetlenül ért, épp úgy nem volt hová appellálniok, mint azoknak, akik az emberi szolidaritás katasztrófáját szenvedték végig.A háború a maga ele­mi erejével ura lett mindennek és min­den ország, mely a maga céljait kereste a vérözönben, minden eszközével szol­gálta a háborút. Elkendőzni' a háború pusztításait nem lehet; a szembehuny ás nem gyógyítja meg a kórházak betegeit és nem ülteti az asztalhoz a megszokott székre a halottakat. Milyen gyümölcsök azok, melyeket a világháborúból ellen­ségeink a maguk számára le akarnak szüretelni — hogy azokért a béke és az emberélet — megbecsülésének világát az öldöklés világává változtatták és mi­csoda gondolat-rendszer az, mely ebben a nagy emberpiiszti fásban való kezde­ményező részvételüket számukra elvi selhetővé teszi? Mi, a háborúba kény szeritve, védjük magunkat, országúm / kát, sorsunkat; a háború véres szörnyű­ségeihez való hozzáal knimazkodásbtan, a kultúráról, az emberszeretetről, ez emberi hivatásban való nemzetközi szo­lidaritásról alkotott gondolatainknak összeomlása közben, a vérfolyam part­jain haladva az a hit tart berniünkéi talpon, hogy igy tudtuk csak ellensé­geink elsöprő rohamával szemben meg­védeni magunkat. így viselhető csak el az elviselhetetlen, mindaz, ami a harc­terekről árad, akár a mi halottairikat, akár az ellenségét, akár a mi lángban álló városainkat, akár ellenségeinkét je­lentik a száguldó hírek. Bele kellett il­leszkedni egy föltevésbe, hogy a népek nagy számlája egymással szemben — akár igazságos, akár hamisak tételei —* nem egyenlilheiő ki másképp, minthogy a fegyver-viselő férfilakosság összeméri bizonyos baditörvény szerint erejét. Ellenségeink szemmelláthatólag nem igy állnak a kényszerűség hatása alatt. A gyűlölet, a boszu érzései, népék meg­fő jtásának, országok szétszedésének vá­gva hajszolja őket a lövészárkok vég­telen >tátan keresztül. Nem a fegyveres ■ erőpróba háborújuk, hanem a szenve­dély tobzódása. Ezek a szenvedélyek; megrészegednek a vértől, elvakulnak aj városok tüztengerétől és féktelen elva-j kultságukban keresztülgázolnak min­den intézményein, melyet az emberies­Israel ZangwilS a háborúról A Világ tudósítóidtól Haag, junius hóban. A szentimentális színmüvek — Mary Ann és a töibibi — népszerű Írója érdekes tanul­mányiban fejtette ki gondolatait a háborúról egyáltalában, nem is annyira a mostani nagy világégésről emlékezve meg, mint inkább a — jövő háborúról. Nem szidja a németeket, nem ócsárolja kultúrájukat, nem mutatja ki olcsó receptek szerint, mint francia és angol iró- iársai, hogy az élethez csak nékik és szövetsé­geseiknek van jogosultságuk és erkölcsi alap­juk, — nem igy cselekszik Israel Zangwill. A jelent csak érinti, a múltba néz, — és a jövőbe lát. Azt jósolja, hogy mindig lesz háború, és ne higyjük azit, hogy a mostani harc: a béke harca. Szinte egyedül áll evvel a felfogásával Angliában, — és valószínűleg mindenhol vitat­kozás anyagja lesz érdekes nyilatkozata, ahová csak elkerül —, mert sokan hiszjk azt szentül, hogy a béke olajága fakad ki á vérrel megön­tözött földből, örökre. És az iró még olyan fel­tétel alapján sem hisz az örök bőkében, — mint ahogy azt az ententebeliek teszik, — akik a „porosz militarizmus megdöntésétől“ várják a világ újjászületését, és alapos statisztikai táb­lával mutatják ki ennek biztos bekövetkezését, a „National Reviev “-ban, angol szempontból. „A szövetségesek nyugati frontja = 425 mértföld. Az angol front — 25 mértföld, tehát az egesznek egy tizenheted része, _ t i 1 Angol sebesülés hetenkint: 1000, évenkint 52.000 X 17 ^ 884.000.. Halálozás: havonkint 5000, évenkint 60.000 X 17= 1,020.000. A nyugati front vesztesége tehát évenkint: 1.904.000 ember. A németeké, nyugati és keleti fronton, —. Ü30.000-et számítva havonkint, — majdnem négy millió ember egy évben.“ Evvel a számifással azt akarják bizonyí­tani, hogy a német vérveszteség olyan nagy lesz az angolokéhoz képest, hogy mostani ka­tonai hatalmuk összeroppan a kiadós szám súlya alatt, — s akkor már nincs mitől félni. Mert ha Anglia megmarad a világ „első hatal­mának“ — az békét is jelent egyszersmind. Ilyen hangon beszél Rudgnrd Kipling is, aki ostorozza az önkéntesség igazságtalan rend­szerét, — mert igy teljes győzelemről nem le­het szó. „Ha a németeket nem lehet kiűzni Flandriából, nemcsak Anglia élne az — Etna tövében, de tűzhányót jelentene Németország az egész világra nézve.“ Israel Zangwill pedig nem néz elfogultait és gyűlölködéssel a jelen alakulásaira, — in­kább egy magasabb nézőszögből látja az ese­ményeket és onnét kiáltja felénk: a háború szüli a háborút.... * Vagy száz évvel ezelőtt, „tartós alapú'* európai békét kötöttek nagy ünnepségek kö­zött, Bécsben. Még a zsidóság követei is reménykedve várták ettől az egyenjogúsítást mindenfelé. A diplomaták tárgyalása közben — Napóleon megszökött az Elba szigetéről, de i. ^Waterloo utánt a .nyolc nagyhatalom folytatta a világon való osztozkodását és az orosz cár, az osztrák császár és a porosz király sz?nt szövetséget kötöttek és Váltig fogadták, hogy. a keresztényi törvényeket nem szegik meg —• Európa békéje érdekében. És azóta, számtalan bókekongresszuson,1 még Londonban is, ahol a „humanitás“ han­goztatása még gyakoribb volt, mint egykor Bécsben lehetett, — az én hálátlan szerepem volt az, hogy kiküldött társaimat emlékeztes­sem a nehéz feladatokra, amelyekhez képest csekély áldozatokat hoztunk mindeddig. De nincs vakítóbb fény, — az eszmény fehéren izzó fényénél. Hitetlenségemért rám szóltak erősen, különösen a már meghalt Mr. Stead, aki rövidesen azelőtt körúton volt a „koronás fők“ udvarában és azt látta, hogy Európa fe­jedelmei — békefejedelmek. És nagyon élén­ken él bennem az emléke annak a kis jele­netnek, amikor egy nyilvános banketten lát­tam egymás mellett: Sir Edward Greg finom és egyenes alakját Mr. Carnegie-vei, a skót- amerikai vasemberrel, amint egymást erősít- gették álmodozásaikban. Mr. Carnegie azt haj­togatta folyton: megérem még, — hogy nen* létezik többé háború . . , A bécsi kongresszusnak volt alapreménye; Napoleon bukása. De 1914-ben a háború ki­törése: szinte az optimisták öröme volt, „Aj háború véget vet a háborúnak“ volt a time Mr. Wells röpiratának is és az eljövendő vi-J lágbéke dicsőítése nagy visszhangra talált. Az) utópistákra jellemző, hogy amikor megsem­misülnek vízióik, — uj reményekre bukkan- sai a katasztrófában, .== lévén az is yálUaéj^ Miedet«se* -rtfvftttn« Budapestet altsaSi, SISS. KimáóUi^M • V,LAG VUdóhtv^talibanTŰlS>dö I* Andríssy,„t 47. szám. Telefon «Mä .alMBWBSfflk ner J- Gyd« te Nagy, Jaolua fa .-90. Előfizetési árak a magyar tá&A ÍK Ä Társa, Tenezer Gyula, Leopold >roaa országaiba, Ausztriába és Wzplrr IMP Testv,, Mezei Antal, Schwatz |6— xznia-Herccgovinába: Egész évre ^^B V oaF wj|f zsef, Mosse Rudolf, Eckstein Ber­: kor. félévre 16 kor., negyedévre ít - *’■■■# äÜäSßjlbS rät hirdetési irodákban, — Bécsben« >r, egy hóra 2 kor. 80 fiit A német éZ* JsB %<S¥ M. Dukes Nachf. Haasensteio és rodalomba negyedévre lí kor. *gy 'S®*, w . ja> Jv VäsnL Ca-fST Vogler, Rudolf Mosse, Eduard i va 5 korona 20 fill. A «VILÁG« ‘éÉa* JÄT "Tf'idFi glSípi Braun, Heinrich Sehalek, Bode megjelenik hétfő kivételével mindennap, »WB ■■ JBI und Herzfeld. - Beriinbetu Or. Ünnepnapok után is. Ara Budapesten. ■■ JWf ír. Bllmetireich, Berlin-WUmerte vidéken éa pályaudvarokon 12 fillér. BiHB ÓBSíSSb dSIZBR&SSES&tt g§sS» SKfiSiiBB^SWHíP^ dort Holstinniche-Strasse 27. sz. VI. évfolyam 1915 Budapest, CSÜTŐRTÖK Julius 1. 181-ik szám ..................................................................................................................... ....- ....................................-............................................................................. —,

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents