Világ, 1915. augusztus (6. évfolyam, 212-241. szám)

1915-08-01 / 212. szám

3­­915. augusztus 1, világ ki*? darab ebből a földből egészen az Övé, amelyen értékesíti szabad munka­erejét, ahol érez valamit a tulajdon gyö­nyörűségéből. * 1A magyar politikánál? a bábom CTIérrt nem lehet sürgősebb feladata, mint hogy megvalósítsa azt, amiről a magyar katona álmodott a lengyel me­zőkön, hogy egy darab földhöz jusson A politikai és érzelmi motívumok­­tól eltekintve, fontos közgazdasági érde­kek is kívánják, hogy a háború után, még­pedig lehetőleg már közvetlenül a békekötés után, nagyszámú földparcel­lát tudjunk akár tulajdon, akár bernet formájában. *— a jogi alap szerintünk itt nem a lefontosabb . — a harcból visz­­sz­atérők közt kiosztani. A háború befe­jezésével egyszerre nagy tömegek fog­nak munkát keresni. Ezeknek az elhe­lyezése rendkívül komoly gondot fog okozni és csak igen hosszú idő múlva szűnik meg a munkanélküliség, mint a háborúnak egyik nyomasztó utóhatása. Az a reménység, hogy tudunk közvetle­nül a békekötés után annyi közmunkát (folyam-szabályozás, közutak, vasutak helyreállítása, lerombolt községek újjá­építése) megkezdeni, hogy a visszatérő harcosok munkába állítása zavartalanul történjék,­­ aligha fog valóra válni. A legtöbb közmunka végrehajtásának módja a háború kimenetelével van össze­függésben. Az előre elkészített tervek is ahhoz képest módosulnak. Arra, hogy az összes sürgős közmunkák óramű pomá­toss­ágával mindjárt akkor legyenek megindíthatók, amikor a leszerelés meg­kezdődik, nem számíthatunk. A hábo­rút követő munkanélküliség tisztán a közmunkák megkezdésével nem is or­vosolható. E munkák végzésénél nem jöhetnek tekintetbe azok, akiknek vagy a képességük nincsen meg hozzá, vagy a viszonyaik nem engedik meg, hogy állandó tartózkodási helyükön kiinl vál­laljanak munkát. A harcból visszatérő földmunkások nagy tömegének a fog­lalkoztatására nincs más alkalmasabb mód, mint őket lakóhelyükhöz közel egy földparcellához segíteni, amelyen azt az idejüket is értékesíthetik, amelyet különben foglalkozás nélkül tölt­etének. Nem akarjuk itt felújítani a régi vitát, hogy a kisüzem vagy a nagyüzem a jobb üzemforma. Köztudomású, hogy a nagyüzem a mezőgazdaságban is je­lent bizonyos munkamegtakarításokat, a gépeknek, igásállatoknak jobb kihasz­nálását teszi lehetővé. .Kétségtelen, hogy ugyanazon termény előállításához a kis­üzemben több emberi munka szükséges. Ezzel szemben azonban a kisüzem több emberi munkaerőt tud hasznot hajtó módon lekötni. Oly munkák is végezhe­tők a kisüzemben jó eredménynyel, me­lyek nagyüzemben egyáltalában nem fizetődnén­ek ki. A nagyobb gondosságot kívánó állatápolási munkáik nem bízha­tók rá a nagy gazdaság cselédjére. Ugyancsak előnyben,van a kisüzem na­gyobb mozgékonyságával. Minden üres félórát, apró gyermeknek vagy asszony­nak a szabadidejét is fel tudja hasz­nálni. A munkás­parcellát lehet primitív módon megmunkálni úgy, hogy ne kell­jen hozzá túlságosan sok munkaerőt felhasználni. A föld gazdája azonban adhat ennek a földparcellának olyan in­tenzív, kertszerű­ művelés­t­ is, hogy­ már egy kis darab földön is sok munkaerőt köthet le. Ebben áll a munkás­parcellá­nak mindenekfölött való nagy jelentő­sége, hogy a munkás egyéb elfoglaltsá­gához képest több vagy kevesebb mun­kaerőt köt le és mint akkumulátor mű­ködik, amelyik felfogja és összegyűjti a munkásoknak anélkül veszendőbe menő munkaerejét és értékesíti azt a nemzeti termelés számára. Ilyen kisüzemeknek a létesítése azért lesz rendkívül fontos a békekötő után, mert ezek a kisüzemeik nyújta a módot, hogy a harcból visszatérő s­­míves, katona, addig is, am­ig­e­nt lelő, elhelyezkedést nem talál, amít gén szolgálatot nem akar, vagy per vállalni, idejét, tudását annál a­n­nál értékesítse, amelyet megsz amely mellett felnőtt. Szükséges, hogy ez a földp. a munkás állandó lakóhelyének a lében legyen, hogy a földet a mű egyéb dolga mellett is"• megműveli Ez a kis parcella föld megtartja a n kast falujában és útját állja a faluk néptelenedésének, ami mi iskülönl egyik szomorú utóhatása volna a nap háborúnak. Az agrárius és a nagyba­tokos érdek sincs ellentétben a kis par­cella létesülésére irányuló mozgalom­mal. Csak az egész országra kiterjedő mozgalom járhat, sikerrel. Nincs az or­szágnak egyetlen községe sem, amely­ből pelyhedző álló parasztfiuk és idő­sebb, családos földmívesek el ne men­tek volna, hogy az ellenség támadásával szemben megvédelmezzék a magyar föl­det. Ne legyen az országban egyetlen község sem, amelynek határában a harcból visszatérő földmíves katona ne tudjon magának pénzért egy darab föl­det bérelni, amelyen szabad munkaere­,­jét értékesítheti. Azok előtt, akik évek óta világosan látják, hogy a hitbizomorívok és a lati­fundiumok uralma okozza, hogy a ma­gyar föld nem terem eleget,­ szegé­nyesnek tűnik fel majd a mi program­magyar konyhát, de minden ehető ételnek rájövök az izére: elég olcsón, elég jól tudtam enni Stockholmban, Berlinben (igen, még Ber­linben is), Rómában, Parisban, a brüsszeli és antwerpeni kurtakocsmákban, csak Budapes­ten s a vidéki nagyobb városok fogadóiban veszem penitenciának, ha itt az ebéd vagy va­csora ideje. Mások talán türelmesebbek vagy kevésbbé tudatosak, mint én, de tüd­tükön kívül ugyanaz a bajuk. Teszem sokat mulatok rajt, hogy­ a hatóság a húsevő pesti embert rá akarja kapálni főzelékre. Ez lehetetlen, mert a pesti ember megesküszik, hogy ő nem tudja­­ lenyelni a nyugati konyhák sóban s vízben ,folt nye­ri vajas főzelékét — neki csak a h­agy- 5 más, rántásos főzelék való. Lehet, hogy igaza van, de az is igaz, hogy a rántás gyári főzés­ben liszt csiriz s a hagyma odaég s ezért a pesti főzelék ehetetlen — a pesti ember ugyan így­­szereti, de megenni nem tudja, tehát nem eszik­­főzeléket.­Ha­ ugyanaz­ a jótékony hóhérható­­ság, melyet az előbb a vizes zsemlye alkotmá­nyossá tételére kiképzeltem, ugyancsak halál­­büntetés terhe alatt eltiltaná a csirizes főzeléket , elrendelné a sóban főttet, egy hét alatt rá­kapnának az emberek, s keresnek s megennék a főzeléket s nem volna úgy, hogy előbb lele­­kiabálják a világot, milyen drága, de aztán ott hagyják rothadni és poshadni ,a­ kofánál. Ne lessenek orrukat , fintorgatni,­­hogy­­ ilyesmikkel foglalkozom. Az élelmezés egyik f:­l főproblémája a­ háborúnak s van viszája is s ahhoz képest, amiben különben joggal keres­­­­kedü­nk a hatóságokon, hogy segítsenek raj­tunk. Nem én mondom, ki a mi városunk javára talán elfogult vagyok, de Calver német szocialista­­képviselő írja, hogy az élelmiszer­­uzsorával szemben ábránd, mindent a­­ható­ságoktól­­várni — a hatóságok nem minden­­hatóak s­ tu­lajdonkép nem tehetnek­­ egyebet, mint hogy (nem­ is valók a hatóságok egyébre) megsegítsék a közönséget abban, hogy maga­­segítsen magán. A közönség, a fogyasztó sem kivétel a törvény alól,­ hogy az ember Sohol sem talál egyebet, mint amit maga­­tett oda és senkitől sem kap semmit, csakis saját ma­gától. Meg csak az lesz a számára, amit maga csinál meg a maga számára, s ha nyög azalatt, hogy a temetők s a közvetítők uzsorára szer­vezkednek, ez ellen égen és földön csak egy segítséget találhat: ha maga segít magán, vagyis maga is szervezkedik. Hogy mire szer­vezkedjék és hogyan, azt nem lehet egy szóval elmondani. De egyik célnak,el tudok gondolni valamit, amit megint nem én találtam ki, ha­­­nem német keresztény-szocialista­ helyen ol­vastam, hogy ne lássa át, hogy mikor a háború miatt többé-kevésbbé­­mindenki veszít keresés­­éből, mindenkinek be kell érnie kevesebbel s mindenkinél természetes, hogy valamivel ál­doznia kell a­ közös megpróbáltatásnak. ■ Ik­iért éppen bizonyos termelők és árusok legyenek azok, kikről természetesnek találjuk, hogy szegény még ilyenkor se keressen?, és neki is meg kell leírni a hasznának! Nem látom át, hogy ugyanazon közvéleményt, mely hatósági segítség nélkül is tönkre tud tenni egy-egy kipécézet embert például szerelmi különvéle­ményeiért vagy politikai dacosságáért, ne le­hetne szervezetben-­ tartani arra, hogy körmére nézzen némely kereseteknek és ellenőrizzen némely jövedelmeket. S mikor nem átadják, sőt hazafias dolognak tekintik névtelen levelek­ben följelentgetni a haeji­­szolgálat alól való bujkálásban gyanúba vetteket, s mikor szá­­montartják, ki mennyire jóték­ony s mennyit jegyzett hadikölcsönne, ne tudnának közvéle­ményt teremteni azok ellen, akik csak a ma­guk hasznát nézik olyankor, mikor a közha­szon tragikus veszedelemben forog?... Azt is meg kell látnunk, hogy meglepően kevéssé félemémes nálunk úgy az üzlet, mint kereslet, mint a jótékonyság az olyasmiken segítésben, amikről különben tele szájjal­kodik. Hogy megmaradjak a hétköz­­kiskocsmai­ koszipéldánál, mint a fő­olcsó halról s az olcsó belső ró­mairól, tüdőről, lépről, májról — musok, hogy nyakukon marad,­­ holott­ kiadós volna, jóizü­­ drága. Én a helyükben nem­­­yitnék egypár boltot, for­g teájában s olcsó berende­li sokféleképpen s ízletesen a egyebet s ezzel csábítanám­­ a éhes kisember­, hogy fog k­ellene hozzá nagy felkészülés - iszta asztalon tányérra por­a­z ebédet, papírszalvétával, ke-i húr sörrel —­ adnék teszem e­zt, tü­dővagdalékot vagy tüdő­it ás májat, liptói fúrós zöld pap- Vásárnál

Next