Világ, 1915. szeptember (6. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-01 / 243. szám

Radziech^wtől délre a budapesti gya• loghau osztály ezredei a szokott vi­tézséggel rohammal foglaltak el egy erősen elsáncolt védelmi vo­nalat. fi Lucktól északra és északkeletre el­lenálló orosz haderőt tegnap heves harcok között dél felé vetettük vissza. 12 tisztet, több mint ISOO főnyi legénységet fogtunk el, S gép­fegyvert, 3 mozdonyt, 2 vasúti vo­natot és nagymennyiségű hadiszert zsákmányoltunk, /f Strypa mentén az átkelés kierősza­kolásáért folyik a harc és az oro­szok itt üldöző csapataink előnyo­mulását egyes helyeken kemény ellentámadásokkal gátolják. Mackensen tábornagy hadcsoportfa ül­dözés közben elérte a Muchawiec- szakaszt. Az ellenséges utóvédeket megverte; 3700 oroszt elfogtak. Friedrichs tad tót délre a hídfőn a harc még tart. A Ayementől keletre, a németek a Grodnótól Vilnába ve­zető vasúti vonal felé nyomulnak előre; 2600 foglyot ejtettek. A felső . Nareven helyenkint már kiküzdőt- ték az átkelést. Grodeknél az ellenség a németek tá­madásai elől kiürítette állásait a bialystoki erdőség keleti szélén. San Martinánál az olaszok két előre­törését visszavertük. A tolmeini hídfő déli része és a Flitsch mel­letti völgyet védő hadállásunk ellen intézett támadást szintén vissza­vertük. * Ne bis in idei4l§^ irta: Ignotus Nem sajnálom a szóvátétefl reklám­ját a pamflettól, melyet azzal a kifogás­sal, hogy egy pragmatika-szankciós ta­nulmányt ismertet s abban a formában, hogy a dualizmust bírálja benne: Ber- natzik osztrák közjogász ur irt a ma­gyar közjogi önállóság ellen. Nem saj­nálom a reklámot — már azért ' sem, mert ebből ugyan él meg a professzor ur. Nemcsak hogy én nem vagyok Deák Ferenc, de ő sem az a LuStkandl, kinek emlékét a Deák vele való polémiája úgy megörökítette, mint a borostyánkő őrzi meg (hogy egy Lessing-biografia szép hasonlatát lopjam ide) örök időkre a véletlen belekeveredett legyet. Lust- kandl az ő Verwirkungs-elméleté- mely szerint Magyarország a forradalommal eljátszotta s legyőzetésével elvesztette régi közjogait: a forradalom s ebben Magyarország bukása s az osztrák fegy­verek győzelme ulán irta. Gondolata lehetett szamárság, de nem saját sza­mársága volt, hanem az akkori egész politikáé — s mindenesetre aznap volt aktuális s lehettek, akik becsületesen elhitt ék, hogy az akkor lezajlott esemé­nyeknek természetes következése. Ausz­tria legyőzte volt az olasz forradalmat, le a magyar forradalmait s győzelmes erejével egységessé akarta szervezni a birodalmat, hogy több sulylyal léphes­sen fel Európában, mint mikor belső önállósági törekvések ebben megzavar­ták. Mondom: ez a gondolat azóta és igen hamar szamárságnak bizonyult — de egészen jól el lehet képzelni osztrák embert, még jobb eszüt is, ki ezernyolc­százötvenkilenc vagy ezernyolcszázhat­vanhat előtt okosnak hihette. Hasonló- kép: a mostani háború előtt el lehetett képzelni osztrák embert, jóesziit és jó­hiszem üt is, kinek nem tetszett az asz trák-magyar monarhia fél halott álla­pota, s e rengeteg terület és népszám valóságos erejéhez képest az érvényesü­lése csekély voltáért a szervezettség híját vagy helytelen formáját okolta Nem titok, hogy volt a háború előtt egy uj-osztráik vagy ifju-osztrák politikai és publicista iskola, melynek ez volt a meggyőződése, — számítása pedig az, hogy majd mikor a természet rendje szerint a monarhia egész életében a régi nemzedéket felváltja az uj: e meggyőző­dés érvényesülni is fog. Ez iskolának egyik legértékesebb embere az ifjabbak Chlumecky, — Czernin gróf, mostani bukaresti követünk sem állhatott attól messze, s nyilván ide kell számítani Bematzik közjogSsz, udvari tanácsos és professzor urat is. Nem tudom, mint vélekedik ma „Chlumecky báró és Czer­nin gróf a mi monarhiánk szerkezeté­ről. Bematzik ur azonban megmondja, mint vélekedik — és szabadjon az ő vé­leménye előtt megállnia az eszemnek. Mert ez a vélemény egészen olyan, mint ha valaki ma, ezerkilencszáztizen- öt nyár végén olyan stratégiai tanul­mánynyal állana ki, mely a cement­Német hadifoglyok élete Nagyon megható módon tudósítja a Fi­garo a franciákat a Németországban lévő ha­difoglyok jóvoltáról. André Warnod, aki a né­met fogolytáborból érkezett vissza, már több mint egy hónapja ir a fogoly franciákról. Szinte naponta igyekszik megnyugtatni a fran­cia közönséget, hogy nem kell aggódnia hozzá­tartozóik miatt. Mindenkinek jól megy a sora. Még kedves rajzokkal is illusztrálják a cikke­ket. Le van rajzolva a francia „poiluaki vidáman pipáz, vagy a bádogosaikéból kana­lazza a levest. A franciák a háború elején a németből mumust és rémet csináltak. Most maguknak kell visszacsinálniok az ostoba le­gendát. Nincs is egészen úgy, a németék egész jó emberek, ne féljetek francia anyák. A sok cikk azonban nem volt elég. Még mindig jönnek izgatott kérdezősködő levelek a Figaro szerkesztőségébe. André Warnod pedig uj cikkben kénytelen rájuk felelni, a katekiz­mus alakjában. A kis kábé néhány kedves részletét itt közöljük: Van-e a foglyoknak evőeszközük és hol veszik az ebédjüket? MikoT a fogoly megérkezik a fogolytá- ! borba, kap egy kanalat s egy csajkát, amely bádogból van, de gyakran zománcos is. Ez aféle nagy csöbör, amely körülbelül egy litert foglal magába. Mikor a leves megérkezik a nagy vas­csöbrökbe és szétosztják, a foglyok leülnek a szalmazsákjaikra enni. Ebédjüket megszerzik azzat, amit a kantinban vásárolnak, minden­féle élelmiszerrel s amit hazulról küldenek ne­kik. Franciaországból. Akiknk nem küldenek hazulról, vásárol­hatnak-e a kantinban? Vannak a kantáiban ofy élelmiszerek, amelyeket szabad árusítani s olyanok is. ame­lyeket nem szabad. Abban a táboriban, ahol én voltam, a fo­goly vásárolhatott sonkát (100 gramm 50 pfennig), kolbászt, olcsón, gróji sajtot, cukrot (20 pfennig egy kis csomag), vajat, heringet, tojást (15—20 pfennig), cseresznyét, salátát. Innivalóul a limonádé és az alkoholmentes sör közt választhatunk. Kapni a kantámban ezenkívül hasznos cikkeket: kefét, zsineget, utizsákert, még színes iránt is, jegyzőkönyvet, fehér papirt, önborotváló készüléket s még sok más dolgot. Hogyan mennek a levelek és hogyan jönnek-? Eleinte csak egy levelet engedélyeztek ne­künk havonta. Ez decemberben volt; február­ban két kártyára kaptunk jogot és most már elméletben négy kártyát és két levelet írha­tunk havonta. Minden szombaton eladnak nekünk egy pfennigért egy kártyát, amelyre kilenc vonal van huzva, amit ki kell töltenünk olvashatóan, nem szabad a háborúról irmunk. A kártyákat hétfőn reggel átadjuk a Feldwebel-nék., aki a Kommandatur-riL viszi, ahonnan a cenzúrához mennek. Azok a levelek, amelyek érkeznek, ugyan­azon az eljáráson mennek át, mint az elme- nők. Minden szót mérlegelnek; és ez sokáig tart.,. Az a német cenzor, akit ismertem, nagyon jól tudta a nyelvünket. \ mozgósítás előtt Pa­risban hivatalnok volt, egy nagy ingkereske­désben, a boulevard-ok közelében. Egy napon, mikor beszéltem vele, ezl mondta: — Örülök, hogy megismertem önt, úgy-« a háború után kapok majd öntől szabadjegyet, ha kijövök az üzletemből? Kell-e a hadifoglyoknak gyakorlatoztok? Azokon a munkákon kívül, amelyeket a táboron túl végeznek, csak egy gyakorlaton vesznek részt: a tűzoltási gyakorlaton. Világos, hogy a liiz a táborban borzasztó veszélyt jelentene. Minden havakban nagy csöbrök áHünalc, tele vízzel, az első segítségre; különben kél tüzoltóőrség vár, az egyik német katonákból áll, a másik franciákból. De mit tesznek a fogflyok tűz esetén? Tűz esetén az őrség közelében lévő harang szüntelenül csenget, ameddig a tűz tart. Ezj kiáltják: — Alarme! Alarmé! Erre minden fogolynak fel kell venni a paplanát és aztán ki kell szaladniok arra a térre, ahol naponta gyülekeznek. Egy alkalommal bejött egy német aíííszl és kiabál; mm' Iig. Td.*. °f- Sdii— —üti ötrodaíomb« negyed*ívre 15 kor- egy jfff Vogler, Rudolf Mtvsse,' Rflietl hSra 5 koron» 20 fffl. A »V1LAO« W IgSSfL jÄfcJs ßraoa Hemritíh Scfcaiek, Bock Bveyidtnlk kétfí kivételével tmnaen»»p, 'wSviyf BfES igy*5"1"1 ...........'{Hl ÄpSS und Herrfeld, — BerAnfccoi Dr. nimepoapok utin u. Ar« Budapest««, edg'-A,.. .4 »ííik. jBSL. WaBBk- Jr. Elltnenreidt, Berlin-WUners­vidéken és pályaudvarokon 12 fillér. WnnSe |MMÍ dHHHHHHMHr RHBÜI dorf, Holatinnlche-Strane 27. rx. VI. évfolyam 1915 Budapest, SZERDA szeptember 1. 243-ik szám

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents