Világ, 1916. március (7. évfolyam, 61-91. szám)

1916-03-01 / 61. szám

Srerkcsstöses vj* Ancfrássy^ut 47. szám- Telefon 5&»00, a felelős szerkesztőé i 81—58. Kíadóíuvataí VI, Andrássy»ut 47. szám. Telefon 81-90. Előfizetési árak a majyar korona, országaiba, Ausztriába és Bosznia-Hercegovinába: Egész' évre 32 kor, félévre 16 kor., negyedévre 8 korona, egy hóra 2 korona 80 fííL A német birodalomba negyedévre 15 ko­rona, egy, hóra 5 korona 20 fillér. A »VILÁG« megjelenik mindennap, ünnepnapok után is. Ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 12 fillér. VII. évfolyam 1916 Budapest, SZERDA március .............- —- - - ....................- —— ------------------------■=■ Ftiréetésex felvétetnek flrrdip^ia» a VILÁG kiadóhivitájában, Btock- ner J., Győri és Nagy, jani as és Társa, Tenczcr Gvuia, Leopold Testv., Mezei Antal, Schwarz Jó­zsef, Mosse Rudolf, Eckstein Bér* nát hirdetési irodákban. — Becsben: M. Dukes Nacht, Haasecsteia és Vogler, Rudolf Messe. Eduard Braun, Heinrich Schalck, Bock und Hersfeád. — Beríiabatti Drs Jr. Eíímenreích, Berüc-Wiímers* dort Hoísteíniscfec»Strasse.27. sz. 6i*ifc szám Wilson contra Bethmann Irta: Ignotus Kitűnt, hogy a Reuíer-iroda ügyes ki­hagyásokkal erősen meghamisította Wilson elnöknek a német U-ügyben irt levelét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a levél rózsa­vízzel volna írva. Legyünk vele tisztában, hogy Ameriká­nak az U-ügy körül való taktikázása nem puszta taktika. Pontosabban: hogy politiká­ban általában a taktika komolyabb a takti­kánál. Hogy a taktika tűz. amivel veszedelem játszani, hogy a taktikából cl fogalt álláspont többnyire török, ki nem ereszti az emberét. Az, hogy az egész amerikai német vesze­kedés belső amerikai természetű s nem egyéb, mint Wilson elnöknek taktikázása, hogy az idei elnökválasztáson megint ő kerüljön be a Fehér Házba: magyarázatnak elfogadható magyarázat. Ám kilátásnak nem felhőtlen ki- Láfás. Nem Wiisoii volna az első államfő, vagy kormányférfi, ki a belső zavarokat kifelé ve­títi, s mintegy országa nyaka köré szélesítve szabadul a buroktól, melv az ő nyakát szo­rongatta. „r, Az meg egyenesen mulatságos, ha Witecm- uak tanár vagy író vagy tudós voltában lát­ják az amerikai politika s az elnökválasztás körül való taktizálás ártatlan voltának blzfe»,' sitékát. Wilson tanár és tudós ugyanolyiM» minden hájjal megkent politikus üzletember, mint minden amerikai államférfi s idestova .általában minden államférfi. Az üzletnek ter­mészete, hogv mindent magához ragad, ami ről észre veszi, hogy hatalom vagy befolyás. Mikor a polgárság a tizenkilencedik század elején beült az uralomba: elébb a kormány­zást ragadta magához, mert azon látszott meg legelébb, hogy hatalom.. Ma már, nem nehéz észrevenni, a diplomácia körül is erő­sen előretör, mert észrevette, hogy ez is ha­talmi forma. Amely mértékben számolnia kellett tudománynyal, irodalommal és kivált újságírással, abban a mértékben kezdte az üzlet elgondolni, hogy felesleges ezt szolgák­kal végeztetnie, mikor végre sem boszorkány­ságról van szó s mindig biztosabb, amit az ember maga egyenesen tart a kezében. A mi üzletembereink, beleértve a politikusakat, még csak a cikkirásig vagy lapalapitásig ju­tottak el — bogy ezt a kunsztot ők is tudják s nem szorultak a boglyas ujságirókra. Ame­rikában már tudósok js. Ilyen tudós Wilson tudós ur. A régi üzletemberek közül is az ügye­sebbek vagy elmésebbek megírtak egy-egy emlékverset vagy legyezőfelirást, sőt családi lakodalmakra csináltak kedves színdarabokat is. Sokkal több nem kell ahhoz, hogy az ember kenetes politiko-ethikai általánosságokkal teleirjon tizenht ivet s ezzel tudós legyen. Ép­pen, hogy ezzel a hájjal is meg legyen kenve. Hiszen a félelme les ellenfél, akire kacsintva dolgozik Wilson ur s csinál békében és há­borúban: Mr. Roosevelt is ir — tisztesség nem esik mondván. A Wilson tudós ur helyzele az, hogy elnök­jelölt korában szidta a trösztöket, mert akkor szavazatokat kellett fogni, s elnök korában szolgába a trösztöket, mert a már meglett el­nöknek’ le kei! paktálnia azokkal, akiké a valók ságos hatalom. Roosevelt most a háború alatt d4hös r émetellenességgel igyekszik a trösztök barátságát maga felé fordítani. S őt kell túl. licitálnia a tudós Wilsonnak. A németellenes- ség Amerikában most igazán adott trösztpoli­tika. Kétféleképpen is. Először azzal, hogy mi. nél hosszabb a háború, annál jobb Amerikái n*k, s minthogy a háborút Amerika csinálja, tehát uszítania és segitenie kell Angliát, hogy csak csinálja mentül tovább. Másodszor a há- , béru óriási municiós és egyéb kiviteli üzlet Amerika számára, s az angol blokád elzárván előle a német piacot, természetesen azt a felet káli támogatnia, kinek piaca nyitva áll előtte s aki minden pénzt megadó vevője. Ezt tudja Roosevelt és dühösen németellenes. Ezt tudja Wilson s nem engedheti, hogy Rooeevelt túl te- gjen rajta. S itt a veszedelem a Wilson ur já tékában. Mert lehet lépéseket tenni taktikából —1- de a külpolitikában vannak lépések, melye­ket aztán nem lehet visszacsinálni. Nem aka ram komorabbnak látni a helyzetet, mint aminőnek hivatalosan mutatják, de gondol- jiink rá vissza, hogy hogy' viselkedett az olasz háború kitörése előtt cgv pár héttel Salandra s J»ogy viselkedett az entente szaknikii parfra- saállilása előtt egy pár héitel Venizelosz, s ne fi ed j ük, hogy ők is taktikázás utján léptek afra az útra, amelyről aztán visszafordulni nFn lehetett.., Az amerikai német U-iigyben saemben áll egymással Bethmann kancellár uiságnyilitkozata és Wilson elnök levele. Btthmann kancellár követelésekről beszél, mi­ket a német becsület nem tűrhet — s e fcöve­"fe-znri—r------------, ,.ff b Az édesapáink Irta: Pilisi Lajos Népesedik a kaszárnya eleje, ma már tm i- indult a vidék is és szaporábbak lettek a t. /<* nyák és sűrűbbek a sárga katomaládák. Tavaly ülőit még -sittyó gyerekek cipekedtek velük a; öregebbek oldalán, tavaly azután a sittyók is meg indultak a maguk ládácskáival és a inai ntora már egy se maradt belőlük. Mára már mindenki a maga rokona lett és a maga ura és a maga szolgája is egyben. Szüntelen, szaporán hullámzanák a deres fejók, a rokkant derekak, a ládák és a kétfelé való, vállra akasztható vászonzsákok. Szünl.-len. szaporán, pipaszóval, barátkozó beszéddel jövünk az öregek és sehol hangosság, kurjantás, pántlika, virág ás sehol összevont szemöldök, sehol szomo­rúságtól fátyolos szem: szelíden, oda a dón, halá­losan szép megnyugvással jönuek az öregek. Az -Nolsó transzport. A kaszárnya elfft . A harminckettesek kaszárnyája előtt megtör- pánik a menet. Legelői egy apró fehérkés bajus/u vidéki földmives: — Megjöttünk fiam — mondja a kapunál álló szakaszvezetönek. A szakaszvezető körülnéz és furcsán kérdi, egészen úgy, mint akit váratlan mellbeütött k: ; — Eiligem tegezt Nekem szólt maga? — Neked fiam — mondja csöndesen, szere­tettel a febérbajiiiszu. A szakaszvezető eltikkad, belefárad a pilla- natnyi gondolkozásba. Nem tud felelni, nem tud szavakat találni, keresné és nem jönnek . . .1’ A transzport vár ... A srakaszvez nőben tótágast lódul az egész kaszárnyaélet ... ,\z újoncok állnak és a- szakaszveze-tő zavartan, he­begve mon dia: — Nana, ha úgy van, hát akkor csak ke- rüjjenek bejjebb . . . Az udvaron egy fiatal hadnagy kommandiroz, az egyik öreg újonc hozzálép és tisztességtudón köszönti: . ­— Adjon Isten, nem ez a hatodik század? A hadnagy kedvetlenül fordul: — Mért? Magát talán a hatodik századhoz osztották be? — Nem — mondja ä kérdező — csak a fiam van ottan: Balázs János -káplár. A hadnagy összevonja a szemöldökét, valami szigorú szó tolakszik a szájára, de lenyeli és a kezében tétovázó karddal a magasba mutat: ■— Hatodik század, az ott a második, emeleten. — Köszönöm uram — mondia a kérdező és megindul a lépcsőn. A többiek lerak iák a ládákat és váriák a mi- teszt . . . Künn az ailó, előtt egv-két öregebb asz- szonv kóvályog, be-betek int. aztán uira félre- kapja a fejét ... a kapu kétfelé csapódik , . . ne- hézcsikorgásu, bútorokkal rakott, testes társzekóf döcög ki rajta, utána egv főhadnagy igyekszik ki­felé . . . ragyog a csizmáin, peng a sarkantyúja ... az öreg újoncok kalappal köszöntik: — Adjon isten iónanot! A főhadnagy megütődik. rájuk néz. Hosszan és szomorúan néz ráiuk ... A túloldali házon kicsapódik egv ablak . , . egv asiszonv % főhad­nagy után kiált . . . Aztán még egvszer uira ..* a kendőjét lengeti , . . A főhadnagy se lát. se ball... Felgvüri a gallér iát és mellre esen feiiel befordul a sarkon. í A eugban Két öreg felténferedik a harmadik eug szo­bájába: — Itten van a Matos fürer? — Nincs. — De azért ugy-e le lehet ülni egy kicsit? Az őrmester a fogát szjvja: : .k, — Tessék. —-ipT * Egv káplár odamegy az öregek mellé:- jL---t wcpuujcucA «Ä ttüVIiivra. ' Az öregek tisztességtudón kérdik: I — Szabad az? I —■ Masuknak szabad. Az öregei; előszedik a pÍDát: I — A Matos fürert keresnénk . , . | — Lenn van az újoncokkal. I — l)e főgyiin? I — Föl. i — No addig éhup’ázgatunk. És utánuk még ecv jön. aztán még kettő és KÖrfe ülnek, ládákra, ágvakra és beszélgetnek: I — Hallottad: odalenn ászt kommandérozták re^curn? t — Hallottam, az ászt jelönti. hogy el köP fogdúni jobbra. J — Astzt liát — mondják a többiek. I — Kgve fene, mai csak belé tanulunk __ mondja az c-lső és földre kaparja a pipája há­tulját. — Belé hál — mondják a többiek ... és ők is a földre verik a hamut. ■ A káplár közéjük néz és kiabál: I — Ki a cimmerös? Itt-ott megmozdul egy-egv heverésző. micol- kofó baka. valahonnan a sarokból vissza is ki ív- báliak: I — A Simon, de nincs itt. , — No, ha nincs itt, keli fel az ágvxü. ostzt- kapard össze a hamut ... Az öregök. szétszórták est kicsikét. A Laka szó nélkül az öregek közé megy, azok ijedten szedegetik maguk alá a lábaikat: I — Fgv-e röndetlenséget csinálunk? I — Nem baj az. semmi az — mondia a balka . i . aztán halkan, csendesen, vékonyan és ti«iz­■ " : [ — Tenoan vonút be az én édesapám b . . , teteiap a honvédökhö, itt Pestön. Az utcác Aki leigazolta magát, kiméhet, . Legtöbben *í».t csak beppfnaradnafc . gest?^, „többet ér,

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents