Világ, 1916. április (7. évfolyam, 107-120. szám)

1916-04-16 / 107. szám

lfsefrfc*8Xt6#*í? Ändrissvtjt *7. szára. Telefon 58*00, a feldős szerkesztés 81—53, Kiadóhivatal VI* Andrássyvut 47. szára. Telefon 81*90. Előfizetési árak a magyar korona országaiba, Ausztriába és Bosznla*Hcrcego'inába: Egész^ évre 32 kor* félévre 16 kor., negyedévre 8 korona, egy hóra 2 korona 80 fííL A német birodalomba negyedévre 15 ko* róna, egy hóra 5 korona 20 fillér. A »VILAG« megjelenik mindennap, ünnepnapok után is. Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 12 fillér. VILÁG hirdetések felvétetnek Badapestea a VILÁG kiadóhivatalában, Block* o«r J., Győrt és Nagy, )anln$ és Társa, Teacser Gyula, Leopold Tesiv., Mezei Antal. Schwarz Jó* zsef, Mosse Rudolf, Eckstein Bér* nát hirdetési irodákba**. — Becs* ben? M. Dukes Nachf„ Haasen* steín és Vogler, Rudolf Mosse. Eduard Braun, Heinrich Scha* lek. Bock und Herzfeld. — Berlinben: Rudolf K óiban, Berlin NW. Unter den Linden 40/41« VII. évfolyam 1916 Budapest, VASARNAP április 16ßS^d07^ik szám Heiííerich államtitkár oyHatkozik a Világ herlini munkatársa előtt A német kincstári államtitkár: a monarchia gazdasági ere­iéről, az uj német hadikülcsdn eredményéről, az általános pénzügyi helyzetről és Magyarország gazdasági jövőjéről (A Világ tudósítójától.) A Reichstag teg­napi ülése alatt abban a szerencsében része­sültem, hogy Helfferich kincstári államtitkár, hosszú kihallgatáson fogadott. Több ízben kértem már meg ő excellen- efáját, hogy nyilatkozzék a Világ számára az aktuális pénzügyi helyzetről, de az államtit­kár, aki valóban tizenöt órát dolgozik napon­ként, nem tudott eddig időt szakítani magá­nak. Tegnap aztán, amíg odabent, a Reichs­tag üléstermében a hadügyi költségvetést tár­gyalták, egy képviselő ismerősömmel üzente ki Helfferich, hogy szívesen áll a Világ ren- eikezésére. ... A Reichstag ama elkülönített minisz­teriális folyosóján, amely a kabinet és a Bundesrat tagjai számára van fönntartva, már várt reám. Nem először láttam Helffe- riehet, a modern Németországnak ezt a mo­dern hősét, aki néhány hónap alatt legendás alakja lett Berlinnek; hányszor hallgattam onnan felülről, az újságírók karzatáról, ezt a modern parlamenti szónokot, aki a maga egy­szerű és világos természetességével tudta gal­vanizálni a birodalmi gyűlést, Berlint, egész Németországot, de most, hogy szemtől szem­ben állok vele. hogy hallgatom a szavát, va­lami hihetetlen erővel fog .meg ez az egysze­rűség és ez a természetesség, amely annyira kiütköző karaktere Helfferich egyéniségének. Az jutott eszembe, hogy talán éppen ez a titka annak a hallatlan népszerűségnek, amely a Hindenburgéval vetekszik Németországban, ez az elragadó közvetlenség, amely mint va­lami elektromos áram ömlik ki ebből az egész emberből. Póznak, rideg keménységnek, a saját egyénisége aláhúzásának, az obiigát államférfiui tartózkodásnak és hidegségnek nyoma sincs nála: egyszerűen, nyíltan és természetesen Ítészéi, az igazi nagy egyénisé­gek egyszerű természetességével. És most, hogy egészen közelről látom, karcsú és nyú­lánk. figurája még magasabbnak és elegán­sabbnak tetszik, mint onnan felülről nézve. És most látom a szemét is. Egészen világos, tiszta szeme van Helfferichnek, ritkán láttam még ilyen tiszta és éles nézésű szemet, mint amilyennel Németország pénzügyi fővezére nézi a világot és az embereket. Kedvesen és lekötelező szeretreméltőság- gal fogad. — Bocsásson meg, hogy olyan sokáig nem hallattam magamról, de csakugyan rop­pant el voltam foglalva ... — mondja —* „gyerünk talán egy kicsit odább. itt nyugod­tan beszélgethetünk ... az elnöki szobák előtt lévő kis vesztibülben sétálgatunk föl és alá és HelfTerich beszél, halkan, letpmpitva a szót. de azzal a csudálatos világossággal, amely olyan hallatlan parlamenti sikereket szerzett a miiliárdok e virtuózának, ennek a pénzzseninek, aki most egyszerűbben, termé­szetesebben és magától értetődőbben beszél a legizgatóbb pénzügyi problémákról, m'nt oda­haza akármelyik bankdirektor . . , A monarchia gazdasági ereje — Exccüenciád milyennek látja a mon­archia gazdasági 'erejét, amelyet Ausztria* Magyarcr; zág a háború alatt mutatóit? — ez volt az első kérdésem a kincstári államtit­kárhoz. — A monarchia e háború alatt gazda­ságilag és pénzügyileg is erősnek mutatko­zott, sokkal erősebbnek, mint ahogyan ezt ellencgeink gondolták. Három hadikölcsön- ben a monarchia több, mint tizenhárom milliárdot hozott össze; ez igen tiszteletre­méltó eredmény. Németország természete­sen sokkal nagyobb összeget hozott össze a hadikölcsöneiben, de végre is Németország gazdagabb és gazdaságilag fejlődöttébb, mint az osztrák-magyar monarchia. Az osztrák-magyar hadik ölcsönöknek ez a te­kintélyes pénzügyi sikere azt is mutatja, hogy a monarchia gazdasági ereje sokkal nagyobb, mint ezt sokan a háború előtt hitték. Ha a monarchia pénzügyi helyzetét és hadvezetését összehasonlítjuk az entente- hatalmak gazdasági és pénzügyi helyzetével és hadvezetésével, akkor látjuk csak igazán, hogy mennyire tekintélyes ennek a pénz­ügyi hadvezetésnek és különösen a hadiköl- csönöknek a sikere. A valuta-kérdés —- Excellenciád tehát azon a véleményen van, hogy a monarchia pénzügyileg sokkal erősebb, mint ahogyan ezt a valuta mai ala­csony voltából következtéim lehetne? — Ami ezt a kérdést illeti , először is azt látom, hogy az osztrák-macmar valuta kurzusa néhány hónap óta állandó és nem mutat lefelé menő tendenciát. Fel lehet te­hát tenni, hogy belátható időn belül a mon­archiának nénikéit félnie a valutája további jelentős esésétől. Másodszor: a német biro­dalom valutája is aránylag alacsonyan áll. Nézetem szerint azonban a valuta állása nem mutatja Németország és Ausztria-Ma- gyarország gazdasági erejének és pénzügyi helyzetének valódi tükörképét. El vagyunk zárva a világtól és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy jelentékenyebb mértékben exportálhassunk. Az entente számára nyit­va áll az export, azonkívül az ententenak megvannak a maga szoros és baráti vo­natkozásai az amerikai és általában a sem­leges bankvilághoz, ahonnan pénzt teremt­het elő, kölcsönöket vehet föl és sokkal könnyebben gondoskodhatik a valuta kur­zusának fönntartásáról, mint mi. Nem látok komoly veszedelmet a valuta állásának ala­csony voltában és az a meggyőződésem, hogy senki sem alkothat magának véle­ményt a központi hatalmak pénzügyeinek és gazdaságának valódi helyzetéről a valuta- kurzus alapján. A mi pénzügyi helyzetünk igaz képét a hadikölcsönök sikere és nem a valutakurzus mutatja. A negyedik német hadikölcsön sikere — Kegyelmes ur, miképpen van megelé­gedve a uj hadikölcsön sikerével? — A negyedik német had’kölcsön t amint ezt már a birodalmi gyűlésben is hangsúlyoztam, igazi népkölcsön. abban az érielemben, hogy a kis és egészen kis tőkések vettek részt benne. Az ui német hadikölcsön statisztikája 5,200.000 rész­jegyzést mutat föl, mig a harmadik német hadikölcsönben csak három millió rész­jegyző veTt részt. Ez tehát azt bizonyítja, hogy a most összeboott 11 milliárd tekin- télyes részét kis tőkések (kleinen Sparer) jegyezték. A statisztika a kis jegyzők szá­mának jelentékeny emelkedését mutatja, olyanokét, akik ötszáz márkát vagy még kevesebbet jegyeztek. Meg lehetünk elé­gedve az eredménynyel, — a német nép ezzel újabb bizonyságát szolgáltatta a győ­zelembe vetett szilárd és megdönthetetlen hitének. A központi hatalmak pénzügyi túlsúlya — Milyennek látja Excellenciád az álta­lános pénzügyi helyzetet? — Ami bennünket, Németországot il­let, azzal a pénzzel, amit az uj hadikölcsön rendelkezésünkre bocsátott, föltétlenül biz­tosítva van a számunkra a háború finan­szírozása az őszig. Legközelebb kijön az uj osztrák-magyar hadikölcsön is és nem kételkedem benne, hogy az önök uj hadi- kölcsönének éppen olyan tekintélyes sikere lesz, mint volt az eddigieknek. Az őszig te­hát el vagyunk látva és nincsenek pénz­ügyi nehézségeink. Ezzel szemben egészen objektive megállapíthatjuk, hogy Anglia pénzügyi nehézségekkel küzd. Anglia ugyan hallatlanul magas szállítási tételeivel és szénáraival a háborús költségek egy ré­szét szövetségesei zsebéből fizetteti ki, de ez a háborús költségeknek mégis csak mi­nimális része. Most jön ki az az uj angol adójavaslat. Mac Kenna ur uj adói jöve­delmi adók, még pedig az átlagtételben minden font sterling után öt shilling, — ez tehát a jövedelemnek huszonöt százalékos megadóztatását jelenti, ami hallatlanul sok és majdnem példátlanul magas adó. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy Anglia talán már kiterítve bever a földön . vagy hogy Anglia nem volna már abban a hely. zetben, hogy a háborút pénzügyileg tovább tudja vezetni, —•, de ezek a jelenségek min­denesetre arra mutatnak, hogy Angliának pénzügyeivel nagy nehézségei vannak. Ez pedig 1Anglia számára többet jelent, mint bármely más ország számára, mert Anglia hatalmi és világuralmi állása sokkal inkább, mint bármely más országé, a pénz­ügyi erején nyugszik. Franciaország meg­csinálta az úgynevezett győzelmi kölcsönt, de nem titok, hogy ez a győzelmi kölcsön nem valami rendkívül jól sikerült. Monsieur Ribot kénytelen rövid lejáratú kincstári je­gyekkel és a mindkét francia bank által nyújtott hitelekkel segíteni magán, —- de hogy honnan fog később pénzt teremteni elő, azt egyelőre nem látom. A Banque de France aranyállaga az utóbbi időben lefelé menő tendenciát mutat, a bankjegyforga­lom a mérhetetlenségig szökött fel. Mindez egytütvéve nem valami örvendetes képet fest Franciaország pénzügyeiről. Hogy Oroszország nagy pénzügyi nehézségekkel küzd, arra nem szükséges külön rámutat­nom, A háborús pénzügyi helyzetet ilyen-

Next

/
Thumbnails
Contents