Világ, 1916. május (7. évfolyam, 121-151. szám)

1916-05-01 / 121. szám

a 1916. május 1. VILÁG juthasson, azt kormányzati eszközökkel kell elősegíteni. Aki a népet gazdaságilag sza­baddá akarja tenni igazán, az ne irtózzék a politikai szabad­ságaiknak még a nevét is kiejteni. Aki pedig gazdasági fösza­badításról­­ beszél, amellett azonban a politikáról hallgat, az vagy nem tudja mit beszél, vagy ped­ig az akarása nem őszinte. Neves emberek részéről azonban az ilyen kérdésekben való tudatlan­ság éppen akkora bűn, mint az őszinteség hiánya. Elég volt már az üres jelszavakból is, mert minda kettől ismerjük. Tessék előállani mindig kész, jól megindokolt, a részletekben is kidolgozott egész tervekkel. Aki valakinek földet akar, kinek akarja, ha nem mindenki­nek, akkor mért nem és hogyan, miként akarja. A célok nagyon sokszor semmit sem érnek utak és eszközök nélkül. Mond meg a lábatlannak a célt, sohasem fog odajutni, ha meg n­em mondod neki az utazás lehetősége" ■ De mond meg neki, hogyan juthat előre, bár nem mondod a célt, csak az irányt, hogy merre, oda fog jutni. , Helyes, adjunk földet a rokkantaknak. De miért csak a rokkantaknak? Hát aki be akarja bizonyítani, hogy jó hazafi, annak előbb meg kell rokkannia? Hát aki ma demütt ott volt a veszedelmekben, készen min­den megrokkanásra és halálra, de valahogy a nem érte a „szerencse“, épen maradt, e már rosszabb hazafi? V­agy ha ten ‘P^ megmaradt az uradalmi béresnek es a nap­számosnak gazdagabb lett-e azzal, hogy ugyanaz a csupasz étele, aminél egyebe az­előtt sem volt, megmaradt?­­Istunk földet a katonáknak! Hv­ yes. De hát, aki­­katona nem volt és most sem „H nem találták alkalmasnak, rosszabb ha­­"g tott-e ezzel? Hiszen Ő sem azért nem került a lövészárokba, mert kijelentette, ho:,, neki ez nem tetszik, bánom csupán azet , mert a sorozáson nem vettek be. ,s • 1 • 1 gos közhely, hogy a háborút t nemcsak a bon­tó», hanem a mezőn, a gyárban, ^ f^­ ben és az irodákban is vise­ik. ‘ ak"n,„k «U­* , "rt" érdekeit minden erejével szolgálta, védte, merte, miért akarjuk a legbéty^n, a má­sikat aki más téren ugyanezen kötelessel fpp o lyan j« WJedWM UiW **££»£ ! ',1 Ls-5 «v».­­«i*»"»«***. * "’*• fá,*»« ta ,lk­-J«r,k­.el £*•!» p ÄÄÄ iS£Si , ,„t „„.„†»­« tó»'* , É, „i„M fa nincs ,é,tó fa *"- ^ lene kiált, még as-nor •««-•««• kár adta bérbe ünnepi alkalomra es f , egykoron Betlehemben. Vajon ki merne perbe fopni egy betlehemi istállótulajdonost arért, hogy “ " ““tó nem SIM * " £ razsitt várakozásokat. Elvégre ami az egyikre • ikivik lehet üdvözítő üzlet, ami élet és manna, a másiknak lenei áll­a­mi csalódásokkal is járhat. . . A csalódásokat pedig Mketür&sdl kel! w-m ló keresztény Eleknek, még @kor ,s ng ha mártyriam. A mai mártyriam ugyani oly— min' a régi: Nem rázza a sörényét, nem ordít T osztón hangok és nem tördel eleven csontokat, kérdez, feleltet, kihallgat. A bajmóci pap ^aTieD i­i. srjz,re meg fog* felelni tudni, liszta szive minden kérdésre meg . Neki nincs egyéb vétke, minthogy terrora, álmo­dott és dús álmaitól ösztökélve, „maros mesgyen ívekezett előbbre jutni. És ezért a vétkéért min­denkinek meg kell bocsátani őneki; mert szép akarásai a bodnicei vár lövebe sarjadó­k, ám szintén vak csekély véletlenekért adatott Csák Máté utáninak és a továbbiaknak b. 'e esedzen a piramis építő lzálfTy..hij: Men ákkí meg a ma­gyart, jó kedvvel bőséggel, harminc krajcár. Nem mondhatnám, hogy az itt elmon­dott rideg valami rendszerbe foglalt egésznek a kifejezése. Nem egyéb ez­ mint valami kép­zelt igazságnak a hangoztatása és talán a szegény nép, de az egész nép, az én édes test­véreim, a földmunkások iránt érzett szemét­nek önkéntelen kisugárzása. E kérdés kap­csán éppen csak az a kérdés tolult elébe­m: várjon ha földet kell adni annak, akinek­­ szüksége van rá, miért akarunk itt megint válogatni azok között, akik között éppenség­gel nem lehet válogatni? A szó­el-amarai győzelem A Tigris mellett aratott török győzelem­nek jelentősége kezd mindjobban kialakulni. A mai hivatalos török jelentések már köze­lebbi adatokkal szolgálnak Kul-el-Amara e t­­estéről, mely tizenháromezerháromszáz angol foglyot és ötszáz tisztit juttatott török fog­ságba. A nagy török győzelmet egyforma lel­­l­kesedéssel ünnepük a középponti hatalmak­­ fővárosaiban. Budapest, Bécs, Berlin, Szófia robogódíszt öltött és határtalan a lelkesedés K­on­stan I i ná­pol­yban. Kut-el - A­ma­ra elfoglalása nemcsak egy erőd elestél­, hanem az angol te­kintély nagy összeomlását is jelenti. A Tigr­s mellett aratott török győzelem legerőteljesebb cáfolata annak az angol állításnak, hogy­­ az­­ angol befolyás keleten tántoríthatatlan.­­ Townshend tábornok seregének elveszt­ése két­ségkívül erős hatással lesz az angolok iicsi­­ helyzetére is. Kul-fl-Amara eleste után való­színű, hogy vége felé jár az angolok mezopo­támiai expedíciója. A mai Höfe­r jelentés szerint a délkeleti harctér: Változatlan. A német nagy vezér­kar jelenti: Balkáni harctér: Nem volt újabb esemény. Az angolok mezopotámiai veresége Kul-el-Amara ölés­éről a MUN­-ügynökség ma a következő jelentést, adta ki: A Az ozmán hadsereg fővezérének helyet­tese közli, hogy Kul-el-Amara 1­­1.000 főnyi legénysége Townshend tábornok parancsnok­sága alatt feltétel nélkül megadta magát. Konstantinápolyból jelentik hivatalosan: Kút- el-A­marában öt angol tábornokot és 500 angol tisztet ejtettek foglyul. Az angol sajtóiroda tegnap a következő hivatalos jelentést adta ki: Lovaglás, bátor, US napos ellenállás után, amely feledhetetlen lesz, Townshend tábornok a készletek kimerül­lése következtében kénytelen volt Kut-el- Amarát átadni. Előzőleg elpusztította az ágyu­kat és a lőszert. Csapatai különböző rangú és fegyvernemhez tartozó 3.970 angol, valamint körülbelül 6000 indus katonából állottak. Konstantinápolyból jelentik: Kut-el-Amara elfoglalásának híre vilámgyorsan terjedt el a városban. A házak hamarosan zászlódíszt­et­­­­töttek. Különös örömmel emelik ki, hogy az­­ első angol kapituláció e háborúban a törökök­kel szemléin történt meg. Berliniből táviratoztak: Vilmos császár a kut-el-amarai török győzelem alkalmából el-­­ rendelte a középületek fellobogózását. A Nord­­­­deutsche Allgemeine Zeitung Kut-el-Amara dm alatt a következőket írja: Tizenhárom­ezerháromszáz angol kapitulált. Örömteljes érzéssel üdvözli a német nép ezt a jelentős ese­ményt, am­elylyel lezárult török szövetsége­sünk dicsőséges harcainak egy szakasza. Az­­ angoloknak minden igyekezetük dacára se si- s­került bekerített honfitársaikat kiszabadítani, s minden fáradozásuk hajótörést m­ennedre a­­ kitűnően vezetett török csapatok kitartása i­n és vitézségén. A török nép büszkeséggel tekint­­ hét a harcok eredményére, amelyeknek során­­ egy erős ellenséges hadcsoport jutott faradba I­lattan harcosai kezébe . ,, ,­­ A­ berlini lapok Kut-el-Amara­­­ról írva, nagy elismeréssel adóznak a toro A szorongatott Görögország Amsterdamból jelentik. A Daily Mail m­a atl­éni­­jelentés alapján: Görögország ezeideig hatvanhárom esetben­ tiltakozot; a négvégszö­­vetségnél katonai és politikai természetű sérel­mekből kifolyólag. Az elmúlt hét egyetlen nap­ján hat c­ ciben volt kénytelen a kormány til­­takozó szavát fölemelni. Azt ie­ri­­i, hogy Patrasban partraszámolt az első szerb osztag, megcáfolják. A görög kor­mány lapjai rendkívül nyugtalanok. A nép a kormány mellett foglal állást, támogatja a miniszterelnököt és gyűléseket rendez. .A kor­mányt határozottan felszólítják, hogy akadá­­ly­ozza meg a szerb csapatok partraszállását. A kormány orgánumai azt állítják, hogy az entente a háború alatt nemcsak a fontos gö­rög városokat akarja állandóan megszállani, hanem komoly lázadásokat is óhajt az ország belsejében szűrni,­hogy teljesen úrrá lehessen Görögország fölött. A lakoság attól fél, hogy a szerb csapatok szállítása megzavarja legalább egy hónappra a vasúti közlekedést és a szerbek behurcolják az epidémiákat is. A Venizelosz-­­ párti lapok tartózkodnak a helyzet m­egvi­­­tatásától. , Athénból jelenti a Reuter-ügynökség. A soviniszta sajtó extravagáns híreszteléseket közölt arról, hogy a szalonikui helyőrség tisztjei becsületük, uralkodójuk és hazájuk védemi­l­ ligát alakítanak. E híreszteléseket eddig m erősítették meg- Semmi jel sem v áll olyan­­ veszélyre, amely ilyen mozgalomra okot adna. Az Embros jelentése szerint a tisztek .legyzo- i könyvben kötelezték magukat, hogy a király,­­ ha kell, vérüket is ontják s lojalitusukat megőrzik, továbbá, hogy politikával nem fog­nak foglalkozni. _­­ Rotterdoimsche Courant tudósítója következőket jelenti Szalonik miött Az angol csapat­száll­í­­ások pár nap óta szünetelnek A franciák az elmúlt hónapban mindöss­el e­zzer embert szállítottak partra„ A francia tá­borban azt beszélik, hogy a vc.rdunj ««me­nyek miatt egyelőre nem is várta­­k uj c­sa­patok. Végső szükség eseten nehány ere. j » J- Ich «teilen, hogy két olasz divizial kul­i maradványai, amelyek elérték « Adna par I • if „ariv a »’örög határon az eljutottak »za i Ültté ’A«n«“r OT Z. 17-1— AKUv ibeR ** ! V""aA „4M Viza leien« All.fnf.f': soros h.Tcer Szófián­ál Hetimbe utazótt, a­ mire hadseregnek és rámutatnak Golsz pasa érde­meire, aki a győzelmet, amelyet szeme elől készítettek elő, már nem érhette meg. A Vos■ sische Zeitung írja: Kul-el-Amara eleste Angiin legnagyobb veresége, amely jelentéke­­nyen növelni fogja a törükök presztízsét Ará­biában és Egyiptomban, úgyszintén India mo­hamedán lakói körében. Ez a győzelem ko­ronázta meg egyik legnagyobb katonánk, Golsz tábornagy élete művét. A Tägliche Rundschau írja: Különösen fájdalmas lehet most a fenhéjázó Angliára nézve, hogy a ve­­reség olyan ország részéről élne, amelylyel szentben mindig oly elbizakodott volt. A Ber­liner Tageblatt írja: Egyiptomban és Arábiá­ban bizonyára nagy feltűnést fog kelteni a hír a törökök nagy győzelméről, akik állítólag kü­lönbékét szeretnének kötni. Budapest, április 30- A miniszterelnök Budapesten. Gróf Tisza István mesterelnök. titkára, dr. Latinovits Endre István m órakor Bécsből Buda­kiséretében ma reggel 7 órakor pestre érkezett. ____ Mppredszer kér az állam kölcsönt, hogy azzal mind­ Tiwk »iw* nai** “«• kS* ka",tól,’'! további ellátását biztosíthassa.

Next