Világ, 1916. június (7. évfolyam, 152-180. szám)

1916-06-01 / 152. szám

Strasserné Ha egy világosc£nt&tÖ kor megírja majd fund a kornak a történetét, akkor a történ* lem mellé okvetlenül képeket is kel? mel­lékein), Arcképeiket, még pedig női anfcépefeet Minden h-AJjonis kornak megvan a maga női típusa Angyalok lebegtek ralaJia a vérl>en, Eger asszonyosról említést tesz a történelem. 1848/49 magyar asszonyait tatám leginkább a Fzcgény öons'óddk őrangyala, Maderspach Károly né jellemzi, kit sok jótoítéérf egy, osztrák kapitány Troagvesszörtctett, nyilvánosan véresre veretett. Tempóra mutaníur ... És most ex önfeláldozó nő melleit van másik háborús nő is, a tigris!, a vérszomjas, a gonosz, az, akit nem is az arany, de a gyémánt éhsége bánt, tét, akinek szellemi gyom or tágulása vasi és min­dent megért, mindent elfogad, jónak tart, ami, vei növelheti a vagyonát, mindent eltűr az lírától, ami. alkalmasnak látszik a teljes jóllét megszerzéséhez. Olvastuk, hogy régen, a múlt­ban öreg parasztok ujjal mutogattak gazdag emberekre, kikről azt suttogták, hogy valami­kor, valahol egy régi háborúban szerezték meg magukat, a csaták után végigjárták a harcte­ret és az elesett katonák csizma szárából rendre lopkodták ki a bankókat. Azóta fejlődött a mo­dern technika, de a hullafosztogatók rend­szere is. Be kell azonban ismernünk, Irogy ez a rendszer se sokkal illatosabb a réginél. E megírandó történelem' számúra meg keli őrizni okvetlenül Strasserné arcképét is, ki most súlyos vádakkal terhelten áll a nagy váradi törvényszék előtt. Igazán strindbergi Upas. Azonnal srrőgörcsöt kap és hisztérikus rolnvrot, mihelyt a tanok víztstejrói és rom- j Jóit húsról beszélnék. Régi versékben olvasunk a béna, beteg harcosokról, kik házrél-ltázra jártai:, így kaptak enni, minden családnál, in­gyen; szívességből; jót és frisset. Most. hogy az élelmezést rendezték és á katonák nem szo­rulnak egyéni srivességünkVc, akadnak olya­nok'. kik a paragrafusok görbéin ki tudnak bújni és pedüóviaszt gyuratnaik be a tésztába, tojásul, kopárral keverik a vizet, melyet tejnek kereszteknek el, és rothadt iHisoáiatokat léptet­nek elő gulyássá.. Mindenkivel szemben me­rénylet és bűntény lenne, de minek hívjuk azt akkor, mikor egy katonával szemben követik el, ki a saját busát vitte értük az ellenség elé és milyen jelzővel bélyegezzük Ü2éraégüket, mikor vérző, sápadt, talán, haldokló katonák az áldozatai, akik hajlandók voltak meghalni értük és tulajdonképpen miattuk halnák meg, itt, e mögöttes országrészbea, melyet kapzsi­ságuk egy afféle belső harctérre váltózLátott. Igen, egyik fronton ők állanak, pénzes zsákkal, betétkönyvekkel, az arany garmadáival, s á másik frontom a tisztességesek, a küzdők, a katonák, a mi embereink, kiknek vérét elszív­ják. Ez az ki zsákmányoló típus is kétféle. Strasserné a merkantil mohóság megtestesü­lése, de vannak olyan nők is, kiknek példája Reithoffer Elza, az agrár mohóság papnője, ki ide-oda fordul, kijár és elintéz mindent s tudja a módját, hogyan kell a marhákat sóval etetni és vízzel leitatni. Mindkettő jelszava: ex­pressz meggazdagodás. Mindkettő szavajárása: jobb ma e-gy tisztességtelen millió, mint hol­nap egy tisztességes millió. Mindkettő menl- sége: háború van, tehát sietni kell, nem kell kímélni az ellenséget, mely, alatt ők csak a sze­gény embereket értik. Örökítsük meg e típusokat a történelmi arcképcsarnok számára, de nem lenne teljes a munkánk, hogy ha ez amerikaias gondol- kozásu és balerkölcsü emberek mellé nem adnók azok arcképé» is, kik sápadtan ülnek t. sötétben^a dolgozó, jóságos, értékes szel­lemi münkűsok arcképét, kik mindent visel­nek, ingyen, kik köröm szabadiig és Uj.jpnt- tanásig dolgoznak ezért az országért és a szál­lítók morzsái se jutnak a számukra. Csak a hagyma, a háj, a krumpli értékes, a gondolat, a munka, a szellem semmi? íme, itt sorakozik egymás melleit a sovány tanító, n sovány tanár, a sovány törvényszéki jegyző, a sovány bíró, a sovány, kétszeresen so vány magán- hivatalnok arcképe. így az állami tanító kezdő havi fizetése, — meg kel! adni, sokkal nagyobb, mint a felekezeti tanítóké; 83 korona és 33 fillér. Ebből 8 koronát lefognak a nyugdíj javára, 2 koronát pedig jövedelmi adóul. így csak 73 korona 33 fillér marad egy hónapra. Ez az összeg lakásra, ruházatra, mosásra, élelemre keik Kétségtelenül nem nagy összeg, még akkor sem, ha hozzászámít­juk a 33 fillért is. A segédtanár, ki huszon­négy éves korában kerül a tanári dobogóra, sok évi nvomoigás és tanulás után, 1000 ko­rona évi íizjetósböl él, a Tendes tanar 3200 ko­ronából. A törvényszéki aljegyző évi fizetése 1400 korona, a törvényszéki jegyzőé 2000 ko­rona, aljárásbiróé, ki pörökhen önállóan s kö- telességszerüen függetlenül Ítélkezik, 2600 K. Most már azt kérdezzük, hogy élhetnek meg ezek a kisemeberek, a mai háborús drágaság bán, mikor egy kiló snarhghus, mely azelőtt 1 korona 20 fillér volt, 8 koronába kerül, egy darab szappan, mely azelőtt S fillér volt, ma 80 fillér és egy gyermekcipő, melynek régi ára t korona 50 fillér, kerek 8 koronába ke­iül. De ki tudja hány ilyen gyermekcipő kel] egy ilyen családban? Amellett pedig az apá­nak tisztességesnek, feddhéflen erkölcsűnek, kell lennie, már az állásánál fogva is. Ezek az emberek azonban meg tudják oldani a lehe­tetlent; élnek, tisztes jegesek, szenvednek, csak ne kérdezzék — hogyan élnek. A magyar kormány most készítteti cl r, hadinyereségadó kulcsát. Mindenki helyesli, hogy a nagy, aránytalanul nagy hadinyeresc- get is megadóztatják, még pedig a szegény, értelmes és kiváló nélkülözők javára, akik­nek a tőkéjük csak' a — fejük’. Biztos és okos belátás sugallja ezt az intéz­Német Belgium Az építő-ipar lövőjéről tárgyaltak nemrégiben a belga Nemzeti Építőmesterek Szövetsége egyik ütésén. Jean van Dmren elnök annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a háború beié]eréscvel sem­miesetre sem várható Brüsszelbe^ az építőiparban lxsremelés. K er vállalóban pansani fog ez ipar a fővárosiban. Rámutatott az 1870-ben lefolyt hábo­rút követő eseményeikre. Akkoriban negyvenezer francia menekült Brüsszelbe, ahol tömérdek pénzt hagytak. Éhből persze, .krízis támadt. Ugyanez vádható a fővárosra is, a háború végén. Erre fi­gyelmeztet az a sok üres lakás és bizonyos, hogy sokan lesznek kénytelenek szerényebb háztartást vezetni. Az építés évekig fog szünetelni Brüsszel­ben és a* épitőmunkasok javarésze keresi fel inaid a vidéket, hol nagy feladat vár rájuk. -Az elnök nézetéi nem osztották a Szövetség tagjai A többség azt hiszi, liogv az éintömunkás bére emel­kedni fog, hiszen Belgiumban huszonháromezer épületet kell romjaiból felépíteni és ar, államnak sürgősen Lelt uj nyilvános munkákat végeztetni. Azonkívül Anglia és Franciaország is keres maid munkaerőket s végre minden ipar béremelés* ha­tással tesz az építőiparra is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az élet minden vonalon drága marad, a várható ui adók alapián. E fejtegetések eredményeként elhatározta a Szövetség, bogv a bábom előtti építési szerződéseket felbontja, mert különben sok építőmester menne tönkre az anya­gok drágasága és a munkabíremdkedés miatt. * Nemcsak a főváros sajtója, de a vidéki lapok is panaszkodnak már jó ideje arról, hogy a munka- nélkülieket a bőkezű támogatás csészén elszoklatr­a munkától. Különböző pénztárak ma olyan „jö­vedelmet" biztosítanak a szegény munkanélküli­nek, hogy verejtékes műnk árai nem tudna annyit keresni. Monsban érdekes esetet mesélnek. Egy váróéi építőmester még e munkanélküli időiben sem bocsájtotla el egyik mesteremberét aki már huszonötesztendeie dolgozott nála. Fizetését is meg­hagyta egészében. De a munkás beállított hozzá nemrégiben és kijelentette, hogy ihren bér mellett nem maradhat és pontos adatokkal be is bizonyí­totta, hogy mint „munkanélküli“ sokkal nagyobb támogatásban részesülne ... A lapok figyelmez­tetik az illetékes köröket az „agyontámogatás“ veszélyére. • Kicsiny területéhez képest nagyon 1 jelenté­keny az ország cukoripara, külöuüsen Heuucgau, Lüttich és Brabant tartományokban. E vidékeken van a hires cukornépatermeJés is. A gyárak nem nagy kiterjodésüek s azért aránylag magas költ­séggel dolgoznák, Ehhez még az is járul, hogy a gyárosok nincsenek egyenes összeköttetésben aj kis­termelőkkel, hanem rendesen közvetítőt vesznek igénybe. A szállítást azonban okvetLenül olcsóbbá teszi a kitűnő csatornahálózat Antwerpennel össze­köttetésben. A „Belgique“ cimu brüsszeli lap ada­tai szerint 1913—1914-ik évben 228.049 tonna volt a cukortermelés. 1914—1915-ik évben 204.177 tonna. Szeptember 1-től 1916. január 31-ig 69.411 tonna nyerscukor volt és 38.714 tonna fehér cu­kor. A második háborús esztendőben tehát hanyat­lott a produkció. 1913—1914-ben 124.049 fonná cukrot használtak cl Belgiumban, a következő év­ben pedig 154.214 tonnát, Franciaország meg­szállott tartományaival együtt. Az uj évadra nézve nem yalanxi jók, a kilátások. Ma ha-vau frankba kerül 8 cukorrépa tonnája és a gazdák nem akár­mik kötésekei csinálni a tartós áremelkedés miatt. Az ex évi termelés talán éppen elegendő lesi ahhoz, hogy kielégítse a belföldi szükségletet. A Németországban most megalapított Cukorközpont IlaSyjában megfelel a Belgiumban mái másfél év óta fennálló Cukorelosztóközpontnaik, xuely cél­szerű és egyenlő elosztásról gondoskodik. Cukor­hiányról még nem lehet szó Belgiumban. A brusz- szeli kávé-házban még normális adag cukrot kap minden vendég. A cukrászok asztalait pedig éppen úgy nyomják az édességek, mint azelőtt . * ji„ \ rA brüsszeli „epicier'. Gymmatá rákeresik ed A. A belga fővárosban sokkal fontosabb hivatása van, mint a világ többi nagy városaiban. A háziasszo­nyok kerületükben vásárolják meg mindazt a hol­mit, mire konyhájuknak és éléskamrájuknak szüksége van. Az ilyen cikkeknek áruházakban vagy élelmiszerraktárakban való bevásárlása, mid teszem azt PárisbSn, — teljesen lehetetlen. Az epicier a háziasszonyok öröme, mert üzletében nemcsak étehnicrkkcl tart, hanem kefét, söprűt, lakkot, írószereket, ecsetet, hálói, kosarat Zöld­séget, gyümölcsöt, burgonyát nem árusít. ÍA mos­tani körülmények között még fontosabb e keresi kedő szerepe, mint azelőtt. .Sehol sem lehet a táp­lálkozás kérdését olyan jól tanulniányozni, mini üzletében. A vásárlóközönség érdeklődik a behoza­tni iránt, a készletek iránt s ahhoz irányitódik- Egész börzei jellege van sokszor az ilyen boltok­nak, ahol különben is nagy megbeszéléseket tarta­nak — az aktuális helyzetről. Sokszor fordul elő, hogy a vásárlók jegyzetekét csinálnak' az ott hah in t lakták VI» AaiWasy-sa cJÜiP Elrfc*&8i Mv&stesfc «—<-----­t3c£^»VTiXg VII. évfolyam 1916 Budapest, CSÜTŐRTÖK junius isßSS}, 152=ik szám ........................■ ‘ ■ " ■ I----------------■—

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents