Világ, 1916. július (7. évfolyam, 181-210. szám)

1916-07-01 / 181. szám

Az entente offenzivája A háború izgalmas, nagy nekilendüléssel tij tetőpont felé tart. Ki tudja már hányadik felé! Ennek á háborúnak már temérdek kul- minációja volt, s a lelkek mégsem fáradtak bele az aggódásba és bizakodásba. Most az offerazivák és defenzívák uj fordulóján a lel­kek újból megrendültén merednek rá a Sorsra és lesik a járását. Mit visz azokon a forduló­kon keresztül az uj tetőpont felé? És mit hoz onnan a mi életünk és jövendőnk számára? Milliók mindegyikének valakije jár azon a véres utón, amelyen a háború az uj kulmi­náció felé száguld és a milliók összeségének is szent értékei vannak ennek a rettenetes száguldásnak az utján. Egyesek és sokaságok, családok és országok népe izgalmas, szorongó, áliitatos aggódással és bizakodással bámulnak rá arra az útra, ahol az a száguldás pusztít: Kit ér, mit ér a pusztítás? Ebben a két esztendőben nagyon össze­forrtunk. mi milliók és azok a vérből és esz­mékből és érzésekből való javak, amelyeket, most megint olyan nagyon féltünk. Ettől az együvétartozáslól álhatotlan lessük a történe­lemnek ezt az újabb jelentkezését, az uj of­fenzívat. Közelebb hozza-e a háború végét, vagy még inkább belerögziti-e a hadakozókat a háborúba? Csak emberek, csak egymáshoz- tartozások, csak életszépségek, csak az élethez való jogok pusztulnak-e el megint ebben az általános oíTenzivában, vagy pedig elpusztul-e benne végre maga a háború? Ebben az uj offenziváfoan érvényesülni akar az entente ec/iiséges frontja, amelynek megszervezését az entente-orsszágök sajtója egyre követelte, s amelyet a párisi és londoni haditanácsok, hir szerint;» meg* is alkottak. A központi hatalmak bizonyára csodálkozva hallották, hogy az egységes front újítás, mert hiszen a háború folyamán már nem egyszer módjuk volt az egységes, jobbról-balról való támadással találkozni. A flandriai, a francia, az orosz, a balkáni, sőt a gallipoli-i fronton is már történt ilyen egyszerre, egyidőben rendszeres offenziva, s az előretöréseink és visszavonulásaink, diadalaink és félreállásaink már többször éppen az entente egységes, egy­idejű támadásainak a folyománya volt. Az entente egységes fronttá éppenséggel nem újság á központi hatalmaik számára, s nem lőhetett számukra meglepetés az sem, hogy az entente most uj offenzivát fog kez­deni. Meg vagyunk róla győződve, hogy a Flandriában készülődő angol offenziva a né­met hadvezetést ugyancsak készülődésre kész­tette, s hogy a macedóniai ígérkező offenzi- vával szemben a szövetséges központi orszá­gok ugyancsak megszervezik a védekezést. És előre volt látható, nemcsak a hirlélések alap­ján, hanem a háború természetrajzát ismer­vén, hogy az entente újabb általános offenzi- vájában az orosz támadásnak főszerepe lesz. Hiszen a francia hadsereget a verduni meg­előzés az offenzivára képtelenné tette, az olasz offenzivát maga az entente sem tarthatta sorsdöntőnek, a balkáni offenziva pedig a szerb és montenegrói hadsereg megszűnése utón ugyancsak nem lehet olyan, amely a há­borún fordíthatna. Bizonyos volt tehát, hogy az „egységes front“ súlyának igazi érvényesí­tése más vonalon, mint az orosz és az gngol- flandriai vonalon, nem történhetik. Az orosz támadás nagyméretüségére is el kellett készülve lenniük a központi hatalmak­nak, de talán arra is, hogy a támadás éppen hatalmas súlyánál fogva ott, ahová koncen­tráltnak, eleimén sikerrel fog járni. Ez az, amit a másik lehetőségre való elkészültség- uek neveznek. Ez az elkészült ség is a háború természetrajzához tartozik. S amikor meg­állapítjuk, hogy orosz frontunk egyik részén ez a másik lehetőség be is következett, meg akarjuk állapítani azt is, hogy a másik lehető­séggel való ez a számítás a volhiniai front- résjfijk máris örvendetes eredménynyel járt, s hogy bizonyosra kell vennünk azt, hogy megfelelő jó eredménynyel fog járni az orosz front déli szárnyán, Bukovináiban és délkeleti Galíciában is. Az entente „egységes frontjá­val“ szemben érvényesülni kell nálunk a „központi helyzet“ előnyeinek, az ide-oda el­juttatás könnyebbségének. Kell, hogy a háború természetrajzának ismeretéből kialakuljon a háborút végigszen­vedő népnek és közvéleményének higgadt mérlegelése. Az a rettenetes megszokás és beletörődés, hogy „ez a háború!“, kell, hogy, azt a tudatot érlelje bennünk, hogy a háború-,i nak útja fordulópontokon és kuiminációs pon-( tokon át baladó görbe vonal. Az eleinte siker-. í rd járt orosz előretörés meg fog állni, biza­kodhatunk benne, hogy a mostani orosz, offenziva éppen cs»k izgalmasabb, csak szén-J vedésesebb, csak több áldozatunkat követelő1 megismétlése azoknak az offenziváEnak, a melyekkel az oroszok tavalyi nagy megvereté-, sük óta minden negyedévben, újból megpró­bálkoztak s amelyek kezdetük sikerei után meghiúsultak, A háború természetrajza arra tanít, hogy a háború jóidéig olyan, mint az adomalbeli lavina, amely hol lefelé hol — fölfelé gördül. Az entente egységes, általános offenzivája most a háborúnak ilyen fölfelé gördítésére törekszik, hadd bizakodhassunk benne, hogy a lavina nemsokára megkapja természetes irányát és megint lefelé gördül. S erre a bizakodásra nemcsak az bátorít, hegy az orosz offenziva egyik része máris kudarcot vallott, hogy északon a német front szilárdan áll, hegy volhiniai ellentámadásunk sikeres s hogy itt megindult előretörésünk­nek ugyancsak határt szabó kihatása lesz a délkeleti galíciai orosz offenzivára, hogy kelet- galíciai frontunk közepe is erősen helytáll, s hogy a bukovinai és délkeletgaliciai orosz offenzivával szemben is erős a védekezés, ha­nem bátorít rája az entente most meginduló; általános offenziváijának áttekintése és egybe­vetése azzal a helyzettel, amelyben ennek az általános offenzivának elődjei találtak ben­nünket és ellenfeleinket. Most a francia offen­ziva Verdunnél megbénult, az olasz offenziva a hep.sé^ep,, mintha megrekedt volna, a Balkaüon nincs szerb hadsereg, a macedóniai entente-hadsereggel szemben erős. bolgár­német hadsereg áll, az angol offenziva, ha meg is indul, a flandriai ütmet hadsereget nem rémíti, az orosz offenziva egyik része pedig máris megállt, az északi fronton pedig Hindenburg hadserege áll. Emlékezzünk a ré­gebbi általános offenzívakra, amelyek elle­nünk irányultak és nagyon-nagyon a mé­Az illúziók tömlöcében Irta: dr. Kadosa Marcel 'Az egyik oldalon volt egy nagyon szép cikk arról, hogy végre-valahára véget kell ér­nie az emberiség ama primitiv és veszedel­mekkel teljes állapotának, amelyben néhány ember tartja kezében a döntést afölött, hog^ a munkásféríiak százmilliói elmenjenek ma­gukat megöletni a harcterekre. Elég fejlett már az európai emberiség ahhoz, hogy ebben az élet-halál kérdésben önmaga határozzon a saját sorsa fölött, ne pedig, hogy kiszolgál­tatva legyen az élete néhány sötétben dolgozó diplomatának cs néhány hiú kormányfőnek és uralkodónak. Mondom no, gyönyörű szép egy cikk volt: aki azt irta. büszke lehet sike­rült alkotására . . • A második oldalon volt egy egyszerű tu­dósítás arról, hogy Bukarestben háborús tün­tetések voltak. Intervencionista népgyülés, utána körmenet, utcai zajongás, ablakbeverés és ami már az ilyesmihez hozzátartozik. Megszokott dolog, hogy az ilyen „népmegnyi- latkozás“-okat mindig úgy tálalják föl, mint hogyha minden egyes mozzanata valami szenzációs spontaneitással bírna. Pedig tudja mindenki, hogy ennek éppen úgy megvan a maga hagyományos ceremóniája, mint akár egy római katolikus misének, jyagy izraelita j istentiszteletinek. Öli, nyomorult tömeg, mi- I lyen kinos zavarban volnál, ha egyszerre el­tűnnének a régi szertartások formaságai és magad alkotta módok szerint kellene imád­koznod, vagy tüntetned I Szóval, háború mellett tüntetett a nép, azaz pardon: a csőcselék. Mert nép csak az a tömeg, amely azt akarja, amit én, ellenkező esetben: csőcselék a neve. Tehát háború mel­lett tüntetett a csőcselék és miután az erről szóló tudósítás beérkeztekor a fenttisztelt gyönyörűséges szép cikk már meg volt írva és ki is volt szedve, igy szépen együtt jelentek meg az újságban. Hogy a kettő között valami ellenmondás is volna, azt annál kevesebben veszik észre, minél többen olvassák. Én pedig nyilvános felhívást intézek mindenkihez, akinek a megdöbbentően nagy tünemények iránt van érzéke és respektusa, hogy: le a kalappal az emberi illuzionizmus ily kápráztató jelenete előtt! íme két eszten­deje tombol a háború vihara és a semlegesek, akik kívülről néznek bennünket, sokkal job­ban látják rémes pusztításait, mint a had­viselők önmaguk. Hány már a halott? Hány már a sebesült? Hány a kezetlen, lábatlan, szemevilágvesztett nyomorék? Hány az el­torzult, összevagdalt, elfagyott, megőrült, tü­dővészessé vált, összeroppanl, inaszakadt em­ber? Mennyi érték pusztult már el? Hány a földönfutó? Hány milliárd teher szakadt a dolgozó emberiségre? . , , Mindezt Bukarest­ben jobban tudják, mint Budapesten, Paris­ban és Szentpéterváron. És ime a háború 23-ik hónapjában háborús tüntetés van Buka­restben. Óh emberi butaság, mily végtelen a te dicsőséges uralmad a világ fölött! Mint a Mont Blanc tövében az ut pofában heverő palacsillám, úgy viszonylik hozzád nagyság, erő és hatalom tekintetében az a kis emberi1 értelem, aminek szerepe van a népek milliói­nak életében. Persze, mert a népet izgatják ... a life-, ránsok agent provocateur-jei . . . a bölcs tisz­tánlátás már messziről iákolja felém az ő ezennilliószor elcsépelt ostobaságait, amelyek' szintén csak arra valók, mint minden kalapács, mindenük, minden rotációs masina és minden szabály: hogy az embereknek kevesebbet kell­jen dolgozniuk a kezükkel és az agyvelejükkel és könnyebb, folyton könnyebb legyen minden feladat megfejtése. Ö már megfejtette az egé­szet: a hadseregszál]itők ügynökei, ezek esi-«1 nálják! Ám ezzel az egész nagy butaság,i tü­nemény, nem kisebb, hanem összehasonlit- lratatlanul nagyob lesz, olyan óriási nagy, oly; félelmetes arányú, hogy ebben hinni: ezt rend­őrileg tiltanám meg, ha nem tudnám bizonyo­san, hogy akkor azonnal kétségtelen bizonyos­sággal hinnék az emberek és direkt földalatti zugtemplomokat építenének ennek a hitnek a kultiválására. Inkább nem bánom: ám tessék elhinni, hogy az a sok száz, vagy sok ezer ifjú, diákok, egyetemi hallgatók, tanárjelöltek* papnövendékek, bóbülegények é hiatarugdo­/ / Py Sierttestiwses vt- mmrsti.-rfi* / / JKM ................ ._______ 47 szám. Teli fon 58-00, > felelős - .................... _ VVUJU. szerkesztőé, S1-5S. Kiadóhivatal dMglMlüá mmm&mam mmaam (MK -----«»k, *,r I G MaőőhlTyias«. Btatfa Vl„ Andrá.«y-ut 47. síim. Telefon Í-S'í® äftßlfk ner f- Győri es 4» 11-90 Előfizetni árak a magyar S4*** «*«« °V^. Uso*toM korona országaiba. Ausztriába és iSS/í ájí“ t-á-s "'vii-js, xxh Tej tv- Mezei Antal, Schwarz J6­Boaznla-Hereritevinába: Égisz ívre kSSsfiiw, j&g KiJ JSfL «SgA ~ zsef, Mosse Rudolf, Eckstein Ber­32 kor- félévit- 16 kor, negyedévre 8 ■\ nát hirdetési Irodákban, — 5«a# korona, egy hóra 2 korona 80 fill. A KW? jm Mg W*'; ben. M. Duke« Nachf- Harséo­német birodalomba negyedévre 15 ko- VfgSB , W J*»- vi..«!- WM stein és Vogler, Rudolf iloase, róna, egy hóra 5 korona 20 fillér. fid*® WjfMl -•‘i-.f WfmL Eduard Braun, Heinrich Seb** A »VILAG« megjelenik mindennap. i'.W, -fifW SfgHES. lek, Bock und Herzfeld. — ünnepnapok után Is. Ara Budapesten, .S3f 'rrflnben. Rudolf Kotten. Buti vidéken és pályaudvarokon 12 fülé*, WH M&S* NW- Unter den Linden 4fcfl. VII. évfolyam 1916 Budapest, SZOMBAT julíus 181-ik szám .............. ■■■■■■: ..........................................................................

Next

/
Thumbnails
Contents