Világ, 1916. szeptember (7. évfolyam, 243-272. szám)

1916-09-01 / 243. szám

M­sHtepSBEötKsz IV VILÁG Hivatalos harctéri jelentések Höfer jelentés­ e­e­zetett harctér: A Herkules f­ürdőtöl ke­ltre fekvő magaslatokon román támadásokat "visszavertünk. A csíki hegyekben küzdő esá­'Szári és királyi csapatok a Csíkszeredától nyugatra fekvő magaslatokon levő v­ állá-­­sokba vonultak. Egyébként a magyar harc­vonalon a helyzetben lényeges változás nem dilt be. Az orosz harcvonalon az elenség tüzér­sége számos helyen fokozott tevékenységet fejtett ki. Olasz és délkelet harctér. Nincs neve­zetesebb esemény. Höfer altábornagy. A német vezérkar jelentése Nyugati harctér: Az Armentiéres fölött és alatt húzódó arcvonalszakaszon az ellen­ség élénk tevékenységet fejtett ki. Tüzérség­gel megkísérelt heves rajtaütések kapcsán újramenő felderítő osztagait visszautasítot­ták. Roclincourtnál (Arrastól északra) egy német járőr az angolok árkában több foglyot rejtett. A Somme mindkét oldalán a tüzérharc továbbra is nagy hevességgel folyik. Utólagos jelentés szerint tegnap reggel Marinpuichtól délre elveszett az ellenséges állások felé elő­ny­re egyik árkunk. A Maas területén, a Fleury raeliel vívott kisebb kézigránátharcoktól el­tekintve, nyugalom uralkodott. Keleti harctér: Rigától nyugatra, a düna­­uu­rgi hídfőnél, a Stochod­ivben, Köveitől dél­keletre, Lacktól délnyugatra és gróf Bot­hmer tábornok hadseregének egyes szakaszain élénk tüzérségi harcok folytak. A Kárpátok­ban a R­uk fi Mi egy elfoglalásánál egy tiszt és 199 főnyi legénység jutott fogságunkba. Az ellenség ellentámadásait itt visszavertük. A lucki és lorezoni katonai telepek­ ellen légi támadást intéztünk, azrttegy alkalommal repü­lőink három ellenséges repülőgépet lelőttek, egy másikat augusztus 29-én Lystopodyndi (a Berezina mellett) tettünk harcképtelenné. Balkáni harctér: Jelentős esemény nem történt. Ludendorff, első főszállásmester: A bolgár jelentés Augusztus 30-and: A xuacedónisla frodtop nem állott be jelentékeny változás. Csapa­taink, melyek az előírt állásokat elérték és megszállták, megerősítik ezeket. Miu­tán a vereségek, melyeket az eltensségnek okoztunk, offenziváját meghiúsították, s most az egész frontom hatástalan, ágyutüzelésre szoritkozva. Csak az Ostrovo-tótól északra és a Majertca­­völgyben igyekszik az el­lenség hiábavaló ellen­­támadásokkal ismét visa­átfogta­nái az elvesz­tett állásokat és megjavítani rossz helyzetét, de minden kísérletét visszavertük. A l'an­hons tavon ágyu­tüzelésün­­kel két ellenséges gőzna­­szádot elsülyesztettünk. Egy ell­eniséges hajó­raj eredménytelenül lövöldözte a M­csira-folyó torkolatát. Egy eliten iséges repülőgép megtá­madta a Bük vasúti állomásnál lévő hidat, de­­semi anyagi kárt nem tett, sem eberéletben nem okozott bajt. Az orosz jelentés már az­ elensAg­e­rklftket,­MM, mért 2090 fortéxiás­ löveget lőtt dirámszni fel. Hanw&ary­­tól délkeletre megtámadta az ellenség a wo­g­eteken táborozó osztagainkat, támadása hiábavaló volt. Augusztus 29. leste. A helyzet változtaana. Az olasz plentés Augusztus 29. A tren­tinói fronton csapa­taink a tartós rossz idő ellenére néhány új fénises sikert értek el. E csatározásben a mieink visszaülték az eller­felet, b urnák nagy veszteséget okoztak és 20 foglyot ejtettek,­­ köztük egy tisztet. A Monte Cimonen bomba-­i vetőink hatásos találatai az ellenfelet arra kényszerít­ették, hogy frontjának egy részét a hegycsúcstól északra feladja. A Fassít szakaszon, (Ec Aviato) erős köz­delem után alpinik megszállták a Gnoriol meredek csúcsát és felkúsztak a sziklákra 2495 méter magasságig. Az állást nyomban meg­erősítették és az szilárdan birtokukba van Az ellenség mintegy 30 foglyot veszített, köz­­­tük egy tisztet Élénk ellenséges árigutüzelet , Slefeir (felső Cordevole), Castelletton (Patina) és a Bat s a Telki magas völgyeiben levő állásaink­­ ellen. Az alsó Isonzónál a görzi és a gradisk­ai külvárosok időnkint tüzelés alatt állottak. Egy ellenséges repülő bombákat és nyila­kat vetett Cortina d'Ampezzo medencéjébe, de kárt nem okozott. Az egész fronton csapataink testvériesen üdvözölték a román nemzetiségű katonákat. Az ellenség azzal válaszolt, hogy lövegekből, bombavetőkből és géppuskákból dühös tüze­lést indított ellenünk, amelyet azonban üte­geink gyors közbelépése elvillantatott A francia Jelentés szített. A sekrestye üvegszekrényeiben őriznek aranybrokát és hímes misemondó ruhákat. A fő­­hajó falán eltévedt olasz mesterek kora renais­sance képeit. Legszebb színfoltokat, száz tizenhét keled szőnyeget faburkolaton és imaszékeken, a török uralom leguribb emlékeit. Ezeket csereüz­­letekben kapták céhurak. Színek égnek itt, me­lyek virágzitkát elvitték sírjukba ezer egy éji szőlő­­bölcsel. Még vakum: támadt a varázsszóra előt­tünk: etrv Hans-Sachs-vitái?. Mert a bútorzat itt minden küdöséset megőrzött, melynek lényegét égőröl­te a törvény és haladás. A céhrendszer áll előt­tünk a maca fába faragott, telk­es gerincével. A presbiteri urak után a vargák ültek jobbra és az asztalosok balra. Az aszt­alosok után következtek a szabók és takácsok és a vargák mellett trónol­tak az aranymivegek- A magisztrátus oldalt he­lyezkedett el, közből, persze dísztelen padokon, a fehér p és fenn. a karzaton, minden céh páh­o­­ly­aink megfelelően a tanoncok. A céhek (Eszes imaszékei büszkén viselik a munka jelvényeit aimer gyanánt: kalapot és kuc­vmát, pörölyt és kalapácsot, csizmát és lábbelit. Éltek, szeretteik és mah­artak ezek az emberek ). Kévésysoraiket, kasztjukat és fajtájukat visették homlokukon ezek is. Bevár­koztek és nem akartak megértem­­ sem­mit, Ami más helyről jött, mint a macsik köreiből. Túlontúl emberi volt mindig a témra. És kevesek a Hans Sachsok, a nagy értők, a vezetni tudók, akik elnéznek és látnak a tömöttek felett. Csődé­latos, a Koron­a­­-kávéház ablakából lá­tom jó Dérynét a promenádon. (írják: 1830.) Vé­­tsigyen hatvánny chamois szán ruhájában, sok rend fekete bársonyszalag aljától e­gész térdéig. Lányos kis fején a ,.Samus-fürtökön (bizonyos Propelitzai Santa emlékére, ki a Prónay bárók nevelője volt I­st .«itt Stoéphaknoo­ künnyü, húzott fedk­angjai«­Augusztus 28., délután. Nyugati front: Kolsev tótól északra ellenséges osztagok augusztus 26-án megpróbáltak előrenyomulni, tüzérségünk tüze alatt azonban kénytelenek voltak visszatérni azokba­­a árkokba, ame­lyekből elindultak. A Scara mellett a baranoviczi—htminiec vasúttól délre a németek mintegy két zászló­aljjal megtámadták előretolt csapatainkat a folyó nyugati partján levő árkaikban. Vissza­vertük őket. A Stochodnál Slobyciva községtől délre felderítőink körülzártak egy osztrák-magyar őrséget és annak egy részét elfogták. A Dnyeszter vidékén Mariampoltól északra csa­pataink harc után befészkelték magukat a Derejov községtől keletre fekvő erdőcskébe, ahol be is rendezkedtek. Egy tisztet és 37 fő­nyi legénységet foglyul ejtettek és két gép­fegyvert zsákmányoltak. Augusztus 28., este. A helyzet változatlan. Augusztus 29., délután. A Stochod mellett az ellenség megtámadta állásainkat a folyó nyugati partján Topol és Hollening Zyros táján, 18 kilométernyire Stobyd­vától észak­keletre, azonban visszavertük. A nap folyó­kalap, kevés fehér atifisztanlaggal A­ sötétveres ró­zsával oldalt a ráncai közt. Udvarhelyi Miklós kar­ján jön végig a promenádon. A törökök holmi emelkedetebb pázsiton hevernek, kereszt­be vellett lábakkal, hosszú pipájukból eregetik a sűrű füstö­ket és feketekávés fin­asziójukból egyet egyet szür­­csölnek. Fel és alá járnak gyönyörű termetű, ko­moly arcú bojárok, nemzeti öltönyökben. Feltűnő szép­en kies­in­k a lábuk. Ha am­íg érdekesek a férfiak, oly lomhán heverésznek a bojárnők széles kereveten, melyeket kihordattak ide a fák alá. Csudálatos, a nőknek milyen nagy lábuk és széles lábbelijük van, pedig sohsem járnak, csak ölnek és esznek dulcsászá. Kacamajka duréknivalójuk van mindenféle szu­p­posztóból, selyemből, bársonyból, némelyik aranynyal hímezett, ném­­­yiket prém kör­nyez, de pongyolán függ rajtuk a ruha, ha egy­­szer­ egyszer fit­erne Hvedluck, nem ám úgy, mint a bojár férfiakön. Ezek valóban igen szépek. Nagy, fekete szemük, s fekete hajuk van, bár a ritkán látható kalapjuk alól. Szász szépségek is sétálnak eme gyönyörű, tö­mött szőrke hajukkal, szép, kék szemeikkel s olyan fehér arccal, mint a liliom. Németül S­zélin­k, mondják. Színészek vsmn­ik. — Igen, mond a má­­sik, trifilheurjük van. Nem tudunk, németül. Más­képpen elmennék. — Tán ez is színésznő, ki itt előt­tünk megy? — Warum nicht gar? diese ist eine Offizier&m­an, sie ist sehr nobel. — No, szo­rítja meg Déryné az Udvarhelyi karját, ezeknek is szép fogalmuk van egy mamtar színésznőről. Ugy­e Miklós? — Ugy, lelkem. — Ahl buona not ki (tan­nal» Derry! Éppen herceg Gu­yka (sic) áll a cuk­rász butikáje előtt és dulcsácát eszik csészéből ká­véskanállal Mellette áll a hercegné. Madame Der­ry! bonsoir! — Kegyelmes ur! én nem tudok fran­­cciád­ó Tolmács, fordítja magyarra hercegi ige­di­Augusztus 1O., délután S óra. Az egész arcvonalon a szokásos ágyúzás. Az éj folya­mán egyetlen összeütközés kivételével, amely Toimstől keletre előbbre vitt minket, semmi sem történt. E­gy német repülőgépet ab­ban­­folyamán Fresnesnél lelőttünk. Keleti hadsereg: A Strama-fronton és a Dorian-tó vidékén a szövetségesek meghiú­sítottak ellenséges vállalkozásokat. A Vardar­cseredét és kívánalmait. A Tolvaj szarkát és a Kék­szakállút óhajtják látni az urak. És ekkor Déryné, a kis molivai szinésznő — a nagy mai­var szí­nésznő, ki két kezével emelte magasra hazája nyel­vét és tradic­ióit, ki ugy hordozta körül a magvar­­ság szentségét, mint ereklyét, melyből a jövő fog feltámadná — és feltámadott — két kezét ke­resztb­e teszi mellén tisztelete­s hálája jeléül a nagy űr előtt és mélyen meghajlik. íme, kis szolgáló hajlik meg alázatosan a korszellem előtt. Húsz ezüst forintokat küldtek utóbb Ghykáék Déryné jutalom­i átkán, ki-ki páholyáért. Itt, Brassóban, különösen fontosak a magyar­ság­os hordozói. Mert mi kapcsoljon erősebb vér­ségi szálakkal, mint ■ a kaltúna, melyet öröklünk. Készen kopunk, melylyel élünk s melyet folyta­tunk. Pihentető és vigasztaló emlékeim a magyar népköltészet koszorúja, mely Brassó vi­ték­éről, Er­dély pereméről szedte tacillatosabb virágait. Az imént kinn jártam a braattó­i boton,wi magyar evangéliiats temetőben, álltam Zainafti Rab István sírja előtt. Utánam csendül gyönyörű muzsikija. Szent Ilie napján, Zajzon vize partján, oláh lányok, magyar lányok. Piros rózsák, tulipánok. Vidám táncra keltek. Karcsú ifiak örömére Pántlikát tí­seltek. És vissz.hangosan felel rá annak a naszv bihari magyarnak éltől és effajta egyszerü kijstöl ih­letett szavú: Kiriolya,vszony kertje. Kivirult hajnalra. Fe­hér rózsa, piros rozs. Szőke leány, barna. — Hogy felszívtuk magunkba az erdélyi erdők, az erdélyi rétek illatát, milyen egygyok velünk nyernyir* mi­fajtánk, legjobbjaink közül valók . . . Olyan szá­lak ezek, mint a természet és oly erős szeretet, mint a haliVL_______

Next