Világ, 1916. november (7. évfolyam, 304-334. szám)

1916-11-01 / 304. szám

Agrarpolitik A Világ számára irta: 3. van Honten, Hollandia volt belügyminisztere A földtulajdon valamennyi formája ter­mészetesen az ősfoglalásból (occupatio) ered. Ez a történelem folyamán vagy helyi, egy vagy több vcsalád, vagy az összesúgnék hódí­tása. Ez utóbbi esetben a hódítást jórészt a birtokszétosztás követte egyes egyének, vagy korporációk között. A helyi birtokszerzésből eredt a mark. vagy faluközösség, s még ma is ott vannak a legegészségesebb agrárviszonyok, ahol a mark­alakulat zavartalanul tovább fennáll s a mező­gazdasági szükségleteknek megfelelően \ fej­lődhetik. vagy pedig fokozatos szétosztás által magántulajdonba megy át. Ennek a fejlődés­nek ezek voltak a fokozatai: a lakhelyek ma­gántulajdona olyan parcellákkal, amelyeket kertek gyanánt müveitek; a megművelt terü­letek magánhasználata, e terület egyes ré­szeinek időnkénti ugarolása mellett és a mű­velés alatt nem álló területnek, mint közös legelőnek és erdőnek közös használata a mark elöljáróságának felügyelete alatt. A föld jobb művelésének szükséglete vezet a marik szét­osztásához s végső fokon a magántulajdon­hoz. Ezután a felosztás után épitenek jórészt a jogosultak parcelláikon, lakóházakat. Ez­után a végérvényes felosztás után megszűnik a falu elöljáróságának magánjogi hatósága a földbirtoklását s a földművelését illetőleg s lassanként csak a közjognak, az útjavítások­nak, vkleesapolásnak lesz szerve. Ä falu pe­dig a szomszéd falvakhoz csatlakozik na­gyobb, általános területi szövetségbe Ezt a szabályszerű fejlődésmenetet iga­zolja némely tartománynak évezredes törté­nete. Az is előfordult azonban, hogy a mark­szövetségek közös birtokaik nagyrészét (külö­nösen a tőzegtelepeket) eladták, ezt a vevők levezető csatornákkal látták el s e terület így. fejlődött ki. így például Groningen város vá­sárolt háromszáz évvel ezelőtt ilyen mark­birtokot, jórészt a f haliak levezetése céljá­ból. Ez a folyamat j>edig e tözegtalajt műve­lésre alkalmassá tette, virágzó országrész váll belőle jól élő népességgel, akiknek számát, nem becsülöm túl, ha 80.000-rc teszem. Ezenfelül Hollandia más országoktól abban is különbözik, hogy körülgát olás sál rengeteg területet szárított ki a belső tavakból s hódított vissza a tengeröblökből. Néhány belső tó már a 17. században. Nord-Holland tartományban pompás legelővé alakult át, még több történt ebben az irányban a 19. szá­zadban, a nagy Harlemmer-tó kiszárításával s a körülgátolásokkal Groningenben, Friesland- ban és Seelandban. Már több, mint egy félszázada, hogy ter­vek vannak kéznél az ismert nagy tengeröböl- ! nek, a Zuidersce-nék, elrekesztése s részben j körülgátolása felől, a felmerült nehézségek i azonban e tervek keresztülvitelét mostanáig | megakadályozták. Hogy az erre vonatkozó ja- ! lenlegi kormány tér veket el fogadják-e, ez még | kétséges. De ezekben az esetekben is, amikor ' nem arról van szó, hogy a földet elfoglalják, I hanem arról, hogy tőkebefektetéssel megte­remtsék, a birtoklásihoz természetszerűleg igazságtalanság nem tapad. Sajnos aronüan Közép- és Ny ugat-Euró­pában a földtulajdonnak ily szabályos össze­vető formáját ritkán találjuk. Gyakorta meg­jelenik közben a bódítás s ezzel valamelyes hü'bér-uri jognak bevezetése, ami az eredeti állapotában lévő markbirtokra a legrosszabb következményeket rejtette magában. Az a funkció, (a lehetőség szerint kezdetben csak közjogi), amely a szokásos adományok és Hű­béri szolgáltatások adminisztrálását végzi, a hódítók által beosztott kerületekben, örökle­tes lesz s mindinkább, mint családi birtokot aknázzák ki. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a hódítók az országot egész népességével bérbeadták, vagy egyenest eladták s igy olyan ellentét keletkezett az uralkodók jogai s a né­pesség igényei közt, amelyek békésen soha ki nem egyenlithetők. íme, Anglia a mormandok hódításai idejében s viszonylag uj időkből: Ii- ország. Mint példát arra, hogyan szabadult meg egy nép az ilyen hiihér-uri jogoktól, ta­nulmányozzuk a francia forradalmat, mint agrárforradalmat is. Ennek a forradalmi fo­lyamatnak fény- és árnyoldalai egyformán na­gyok vollak. A teória és a tapasztalat meggyőztek ar­ról, hogy csak egy helyes módszer van: a ká­ros, igazságtalanságban gyökeredző s a törté­nelem folyamán az igazságtalansággal egybe­forrt birtok- és vagyoni viszonyoknak végét úgy készítsük elő, hogy e viszonyokat az el­évülés folytán törvényeseknek ismerjük el, s a kisajátításnál megfelelő kártalanítással elégít­sük ki. Az óhajtott javulást a föld kihasználá­sában elérhetjük, ha a kisajátítási jog terjedel­mét kibővitjük s a kártalanítást megfelelőbben szabályozzuk. (Ez a terv a hollandi parlamentben tör­vényjavaslat formájában öltött alakot, nem lehetett azonban keresztülvinni. A szociál­demokraták e javaslatnak ellene voltak, mert a terv a törvényhozás beavatkozását csak ab­ban. az irányban óhajtotta, hogy a kisajátítási jognak uj törvényes rendjét állapítsa meg, nem Ígérte azonban az állami s községi birtok gyarapodását.) Az egész n grá r - kér dés n ek legfontosabb elve: hogy a területet a nép legnagyobb elő­nyére használjuk ki. Ezeréi az elvvel azonban a mai magánbirtok formája csak részben van összhangban, mert a birtokosoknak azt a jo­got is megadja, hegy a földet rosszul vagy egyáltalán ne használják ki s igy a földet eset­leges más birtokos jobb kihasználása elől el­vonják. A birtok magánhasználatainak módoza­tait körülbelül három osztályba sorozhatjuk­1. Lakóházak melléképületekkel és kertek­kel, a nagyobbaknál parkokkal is. (Gyártele­pek, műhelyek.) 2. Szántóföld, tejgazdaság, állattenyész­tés, vagy erdőgazdaság, mindez észszerűen Olvasás közben Jegyzetek írta: Ignotus Nemrég szóba kerítettem itt a feltűnő nyilatkozatokat, melyeket Bruszitov orosz fővezér tett volna francia tiszteknek s az amerikai katonai attasé előtt, s amiknek leg- veleje az volt, hogy a franciák egész mostam hadi erőlködése kilátástalan és hiábavaló. Azokban a napokban történtek s kivált: vál­tak közhírré e nyilatkozatok, mikor a .világ amúgy is tele volt az orosz különbekét be­jelentő hűekkel —■ amely különbekét én, mint többször magyaráztam itt, elképzelni nem tudom, tehát elhinni sem, amíg nem látom. A Brusziíov nyilatkozata igy, föltéve, hogy megtörtént, meglehetős zavarba ejtett. Most viszont: ha megtörténi s nyilvánosság elé vitték: lehetetlen, hogy az amerikai attasé a generális tudtán kivül, akarata ellen, sőt j nem egyenes akaratával és megbízásából be­szélte volna el, ha pedig abból, akkor a Brusziíov szavai, a mondókájuk rangjánál fogva, józan észszel csakugyan nem jelenthet­lek egyebet, mint Oroszország elkedvetlene- dését e háború iránt, tehát csakugyan a kü­lönbékét. Azaz hogy mégis — s én aznapi jegyzeteimben úgy is állítottam fel az alter­natívát, hogy, ha a Brusziíov nyilatkozata csakugyan megtörtént, akkor azt nyomon kell követnie: vagy mégis az orosz különbe­kének, vagy annak a hírnek, hogy Oroszország megint kölcsönt készül felvenni s ezt szövet­ségeseitől akarja kirevolverezni . . . Azóta nem hallottunk a dologról, ma azonban je­lentés jő, amely hírül adja, * mi mindenről volt szó az entente minapi boulognei kon­ferenciáján. S azt mondja, hogy e konferencia az angol-orosz egymás-pukkasztása jegyében folyt le — az angolok szidták az oroszokat, hogy nem küldtek olyan segítséget Romániá­nak, aminőnek ígéretével a háborúba beug­ratták, az oroszok viszont azt panaszolták, hogy nem volt elég muníciójuk, de pénzük sem volt elég, s t°vríbbi pénzügyi segítséget követellek, amely követelésnek különösen Ribot francia pénzügyminiszter volt szószólója. Hja úgy, — most már értem. Értem a külön­béke hűeket, melyekről mind világosabb, hoPv Oroszország felől röppentek fel, s értem a Brusziíov nyilatkozatát is, melynek Anglia s az angol pénzpiac felé ugyanaz a jelentősége és rendeltetése, csak éppen burkolt formá- j ban, ami volt a német pénzpiac és közönség felé az ötödik hadikölcsön napjaiban — de nyíltan, őszintén, egyenesen és becsületesen — a Hindenburg nyilatkozata, hogy a harc- í téren ugyan jól állunk, de a háborút nem nyerhetjük meg a harctéren sem, ha nem nyerjük meg a pénzpiacon is. * A mai Világ-ban dr. Szegvari Sándort»« érdekes adatokat sorol fel a Női választójog. ról szóló most vasárnapi jegyzeteim kapcsán, amely adatok érdekesen mutatják, milyen befolyással volt a közügyekre, ha s ahol a • nőknek megadták a választójogot, de amely adatokkal semmisem áll vagy bukik jobban azokból, amiket azon jegyzeteim a női vá­lasztójog körül kifejtettek. E jegyzetek ugyan­is azzal az ottan ki is mondott céllal írattak, hogy kimutassák, mennyire megilleti a nőket a választójog s általában minden politikai jog, beleértve a hivatalviselést is, még ha meg is áll minden, amit e kívánság ellen komolyat vagy tréfásat, igazat vagy hamisat, jogos "fé­léknél vagy ostoba elfogultságot vetni szokás. Hogy- tehát akkor sem lehetne a nőket jog­talanságban tartani, ha igaz volna, hogy vi­szont, ha joghoz juhiak, ennek éppen" nem volna örvendetes hatása a közügyekre. Erről szól az én elmélkedésem, ez a fő benne __ minden egyéb mellékes. Ám mellékesen azt is megmondom, hogy7 ami engem illet: én nem 'árok csodát, kivált elejével nem, a női vá­lasztójogtól — éppen csak annyival több újat és üdvösét és üdvös újat, amennyi nyomon szokott követni minden jogkiterjesztést és azt. ha eddig kisemmizett és alultartott rétegek nem érzik magukat többé ily kitagadottaknak, Amiket Szegváriné a női választójog kimon­dott hasznai gyanánt tapasztalatokból felsorol; nem hiszem, hogy magasan túlnőnének e kü- lömban nem is alacsony mértéken. Ezen de­mokratikus hatásain kívüli még egyért kíván­nám, mint vasárnap kifejtettem, a női válasz­tójogot: azért, hogy a nők általános és tör­vényes és egyenes befolyása ellensúlyozza — mert csak ez tudja ellensúlyozni — a politi­kára való; már a múltkor bocsánatot kértem e szóért: nőstényt befolyást. E szót Szegváriaé JSP HM«** Mvéttínek BadapoMi íLk-WÜ m ?* JMMae» ---------------- - ___________ _____ ä a VILÁG kiadóhivatalában, Block. VuSSwÄ* SS^T&SÍ mríT WWSk »er 1.. Gyíri «. Na*y, fa 81*90. Előfizetési árak a magyar JW iSSS &Sg5k íárs3' /.eaczer Gyula, Leopold korona országiba, Ausztriába cs •«tv* Mezei Antal, Schwarz Jó* Hoaznia*Hcroegovinába: Egész évre * »«C Moss« Rudolf, Eckstein Pap* 32 kor* félévre 16 kcr„ negyedévre 8 Jgs? ÍV nát hirdetési irodákban. — tiéczm komái, egy hóra 2 korona 30 fik. A JB& jgfijpE Ä j23f |H| ben- M. fc>ukes Nacht, Haasea* német birodalomba negyedévre 15 ko* ,858&& ***&> wsSm atein és Voller, Rudolf Mosse, fp*»». JSF* tióra 5 korona 20 fií’.cr, átó*’ '«SSek. Eduard Braun, Heinrich $cha* A »V1LAO« megjelenik mindé.map, WwkL;'“ Äjiprj» lek, Bock und HerzfeM. — ünnepnapok után is. Ara Budapesten, JöÉ' Berlinben: Rudolf Kotban, Berlin vidéken és pályaudvarokon 12 íillér. WmeZZf NW Unter den Linden 40/4L VII. évfolyam 1916 Budapest, SZERDA november 304=ik szám ==^^=^==-^.--= --------------—---------FgfP ....................................

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents