Világ, 1917. április (8. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-01 / 88. szám

5usfce3Ztoe«£ VI» Aaúrisaymt 47. szám. Teleién 58-00, » iddós rcertoziőéi SÍ—58. Kiadóhivatal VI,, Andrástyvat 47. szim. Telefon 81»90. Előfizetési árak a mngyar korona orsrígaiba: Ege?? évre 58 kor» fclfVré 19 kor,, oegyedívre&kor. 50 fillér, egy hóra 3 korona 30 fillér. A »VILAO« megjelenik n)indennai>, üonepaapok után Is. Ara Budapesten, vidéken és páfyaodvarokón 12 fillér. ^ ^ ' ' ' ' ' Hirdetések fdvétetnek Badapeees a VILÁG kiadóhívataláhas, filoefc* ner J.. Győri és Nagy, jatsírts és Társa, Teacser Gyula, Leopold Testv., Mezei Antal, Schvrars) 6« zsef,Masse kndolí, Bcksteta Bem nát hirdetési irodákban. — Becs* ben: M. Duke» Nacht, Haaien* stein és Vogler, Rudolf Mo«c, Berlinben: Rudolf Ivóiban. Berlin N!?. Unter den Linden 40 4L VIII. évfolyam 1917 Budapest, VASARNAP ápriíisj^^ 88~ik szám ..................-----------------------------------—.^.i. ■ =_--..................................................................................... A békeakaratot szervezni Kell! irta: Jásri Oszkár A német kancellár beszéde, 'külügyminisz­terünk nyilatkozata, a magyar ellenzék és ma az egész képviselőház állásfoglalása az orosz demokrácia mellett: mindmegannyi jelentős tény, melyek a békeakarat örvendetes megerő­södését és öntudatcsabbá válását bizonyítják. Nem lehet tagadni, hogy- mindhárom ma- nifesztáció alkalmas időben történt, mert az orosz forradalom elvi cs alapvető fordulatot je­lent a nemzetközi politikában is. Még pedig két irányban. Először személyi téren: a: orosz for radalmi kormánynak egy számottevő része nyíltan háboruellenes. Olyan elemekből áll, akiket egész múltjuk, minden összekötteté­sük, egész szellemi és érzelmi ideológiájuk a pacifizmus ügyéhez köt. De még az átmeneti kormány ama másik része is, mely a háború folytatását sürgeti, nem lehet olyan értelemben háboruspárti, mint a letört régi rendszer. Hisz' maga is népies forradalomból született, állan­dóan érzi a pacifista szárny nyomását s örökö­sen en garde kell állania a lappangó elleníorra- dölommal szemben, mely csakis a béke fehér zászlajával a kezében lehetne, képes visszaállí­tani ,a cárizmus' ledöntött trónját. Világos tehát, hogy az entente összes államai között momen­tán Oroszország bit a legdemokratiloisabb és legpaciíisfá'bb lelki hajlandóságokkal, okosaiig cs előrelátás tehát megszabja a «***■ j>< úidfejauuJc irányát, "és takti­káját, ha őket valóban népeik komoly, tiszta és utogohddiaf nélküli béke« ka ráta 'bevitt. ‘i2c a politika nem állhat másban, mint abban, bogy az orosz kormány szélső szárnyának békenyer mását a polgári elemekre fokozzuk s. hom-to- vább ellenállhatatlanná tegyük. Ezt a célt pedig csak ugv érhetjük el, ha napról-napra hangsú­lyozzuk az orosz demokráciával való, szolidari­tásunkat s a légriyomatékosabb formában kije-' Jenijük,- hogy Kőzépeurópának nincsenek agresszív törekvései. Ugyanez*'a'politikát Írja elő az a másik fordulat is, melyet az orosz forradalom tárgyi tekintetben hozott a nemzetközi helyzetre vo­natkozólag. A középhatalmak háborús célkitű­zéseit az egész vonalon revízió alá kell venni, hisz a Lengyelország és a Baltikum el szakítá­sára irányult törekvéseknek az volt az alap- gondolata, hogy az elnyomó, autokrata, mind- untalan-rablókatendokTB induló Oroszország tűrhetetlen nyomását csakis eltiport nemzetei­nek felszabadításával s uj államiságokba való átszervezésével lehet ellensúlyozni. A demo­krata, a miueiödés és a népjólét .útjára áttért Oroszországgal szemben, mely elvileg a politi­kai és a gazdasági egyenjogúsítás, a nemzetiségi autonómiák rendszere és a nemzetközi béke- biróság gondolata alapján áll, ilyen közjog-ter­ritoriális biztosítékokra nincs többé szükség. Államiórfiaink s . vezető politikusaink tehát hátsó gondolat nélkül lehetnek mogértőek. elő­zékenyek és bizalmasak az orosz demokrácia iránt. Ha pedig idáig eljutottunk, nem szabad visszariadnunk egy utolsó, döntő lépéstől sem. Azzal tisztában - kell lenni, hogy az orosz de­mokráciától nem lehet különbekét várni, pláne egy olyan különbekét, mely egykori szövetségesei ellen fordulna. Ámde annál in­kább lehetne remélni, hogy döntő nyomaték- kai emelné fel szavát olyan terv melleit, mely egész Európa számára tisztes békét eredmé­nyezne. Ennélfogva nemcsak Oroszországgal, de u Kifitya Lal szemben is ünnepélyesen meg kell ismételnünk minden hódítási velleitások- tól ment békeakaratunkat, annál is inkább, mi­vel a német kancellár lojális békeajánlatát később meglehetősen kompromittálták egyes nagyhangú alldeutsch s nehézipari hazafiak. Minthogy ped:g tudvalevőleg a kancellárnak s a német demokráciának helyzete nehéz a porosz junkétséggel és a finánctőke nagyétü képviselőivel szemben: éppen monarchiánk­nak s elsősorban Magyarországnak i>olna hi­vatása, hogy lepton-nyomon hangsúlyozza, dokumentálja és szimbolizálja a mi. hóditó célokat nem ismerő, méltányos es defenzív békcakaratunkat. A békcakaratnak ilyen megerősítése es szervezése azonban még nem elegendő, mert hisz félni kell, hogy a hivatalos körök béke- nyilatkozatai csak eltorzítva s meghamisítva jutnak keresetül azon a gyűlölet-, rágalom- és hisztéria-ingovánvon, mely minket ellenfe­leinktől elválaszt. Tehát gondoskodni keH olyan szervekről és közegekről, melyek pon tosnn és híven juttatnák el az érdekelt né­pek füléhez, a mi komoly és csel vetésnélküli békeakaratunkat. E célból észszerű korlátok között megfe­lelő szabadság volna adandó Középeurópa szo- ciálista, keresztény szocialista, pacifista és intel- lektucl köreinek arra, hogy a semleges álla­mokban céltudatos, jól megszervezett és oko­san irányított békepropagandát indítsanak meg. Az orosz forradalom s a Tmvárhajó- harc sikerei után s valamennyi frontnak szi­lárd állapota mellett ez többé nem magyaráz­ható a gyengeség jelének, hanem csak annak, hogy becsületes és nyílt összeköttetéseket ke­resünk azzal a felszabadult Oroszországgal, melyet épp a ledöntött cárizmus taszított a mai példátlan szerencsétlenségbe. És Orosz­ország utján viszont összeköttetéseket kere­sünk Anglia, Franciaország és Olaszország ama őszintén demokrata és népies köreivel, melyek minden céltalan vérengzést bűnnek fognak tekinteni abban a pillanatban, melyben bizalmukat biV^lr öröktől és csoportoktól meg­tudják Középeurópa minden hódítást perhor- reszkáló békeakarat át. Itt az ideje, hogy népeink mély hókeakara­tót szervezzük. Néhány, minden második hó­napban megismétlődő békenyilatkozata egye® politikusoknak többé nem elég. Magukat a vérző, ínséges népeket kell egymáshoz közelebb Olyasás közben Kjét egy fél hét forradalom Irta: Ignotus Az orosz forradalmat, agy látszik; nem lehet túlbecsülni. Vagyis ugv fest, minden nagyot és szépet várhatni tőle. Még, úgy le­het, okos mértéktartást is. Persze, az ember nem tudja, mi igaz abból, ami az angol cen­zor lés hamisító) jóvoltából átszivárog a ha­táron. De annyi bizonyos, hogy most már idestova két egy fél hete, hogy a for­radalom megindult, s e két egy fél hét alatt csak forradalom volt, • ellenforra­dalom nem. Oroszországban nem. hol, azt hinné a távolálló, paraszt, katona, pap és Hivatalnok mind nagyszerű tábor az ellenforradalom számára. Ahol a forradalmat, mely évek óta a levegőben rezgeti, e távola Hó nem képzelhette másképp, mini hogy majd lesz valami polgári pucscs, ebire belelőnek a szocialisták s a nihilisták, aztán jön az ellen­forradalom. s belelő az egészük. Egy-két na­pig ilyennek is festett a márciusi forradalom. De ma már nem így fest. Ma már el lehet (gondolni, ami előre bizony nem jutott volna eszünkbe: hogy a XX- századbeli orosz nagy- forradalom nem másolata, vagyis orosz utána- sántikálója a XVII. századbeli angol, a XVIII. századvégi francia nagy forradalomnak. Ha­nem haladás a forradalmak terén, — nem a XX. századba átkésell XVII. vagy XVIII. srá- ;zadbeli forradalom,• hanem az első XX. srá- ^tadbelij s a müveit emberist*; XX. századbeli ! fokának megfelelő.. Az első szocialista, sőt szociáldemokrata forradalom — s mindjárt az a komoly, az az érett, az a mathematikusan szervezett és fegyelmezett, ami a német (a porosz!) iskoláin szociáldemokrácia általában s amely vonásaival a szociáldemokrácia s a muirkásellenzék oly különösen külömbözik a forradalomcsjnáló hajdani ellenzéktől: a pol­gári naiv liberalizmustól s az ábrándkergető nacionalizmustól. Lehet, hogy tévedek az orosz for­radalom e felbecsülésével, s mindössze két egy tél hét múltán elsietett dolog ez a lesommázása. De a forradalmi napok dupla krétával írnak s a forra­dalmi napok duplán számítanak. Ez mindig igy volt, s mindig igyebben, — aminthogy (egyszer külön kis értekezést irtani erről) egy civilizáción belül az élet, a munka, a gondolko­dás, a beszéd, a cselekvés tempója egyre gyor­sul, mert az uj erő már felhasználja a régeb­bek lendületéi, s növeli a magáéval. A liziká- ról szokás most mondogatni, hogy történeté­ben az utóbbi tíz esztendő többet jelent, vagyis eseményesebb s következményesebb ezzel a világ történetében, mint az ezelőtt eltelt háromezer vagy tízezer vagy százezer eszten­deje az emberi műveltségnek. Éppen nem le­hetetlen, hogy az 1917 március 12-től március öl ig eltelt két egy fél bél töb­bel jelent Oroszország s ezzel a világ történetében, mini az ezelőtt eltelt orosz ezredév. Lehet, — nem mondom, hogy igy van. De azt i;iár merném mondani, hogy jöhet most már b&rjtu visszahatás, ellent ona­dalom s restauráció: valami meg fog maradni e forradalomból, s az az autokrácia sohasem lesz többé Oroszország, ami 1917 március 12-ig volt. S e hitemben megerősít, hogy nemcsak én hiszem igy, hanem akik a dolgokba köze­lebbről is belelátnak- úgy az ellenséges, mint a baráti kormányok Mint Lloyd George, ugv Bethmann és Czernin is több-kevésbbé le­számolt már az orosz autokráciával, — s ha két hét előtt az volt, emlékezhetnek rá, első gondolatom, hogy: azt azonban nem szeret­ném, ha mi volnánk azok, kik a cárt vissza- visszük Pétervárra: ma már aligha félő, hogy ebbe az európai csendbiztos szerepbe keve­redhetnénk, kellene keverednünk. A magvar ellenzéknek örök dicsősége, hogy a gondolata ellen is tiltakozik. Egyben azonban még se becsüljük túl az orosz nagy vállalkozást: ne nézzük nagyon is vérmesen, hogy mit jelenthet a közel béke ja­vára. Bizonyára: minden szabadság, minden demokrata és erkölcsbeli haladás mór magá­ban is a békét szolgálja, már magában is el­lensége a hábornsságnak. S az is lehet, szó sincs róla: hogy a nagy belső görcsök, melyekkel minden szervezeti változás együtt jár, ^ neui nevelik kifelé a harci képességet. De: Anglia, Franciaország, Amerika s Olaszország elég haladott demokráciák, mégis háborúsak. S ha a forradalmi változások meg is lazíthatják az orosz frontnak s fronlmögének gyeplőfogását: ne feledjük, hogy a cári Oroszország sem je­lentett rendet, fegyelmet, kifogástalanságot s jó ellátást. Mindezeken fölül pedig meg kelt látnunk is észee kell vennünk valami újat.

Next

/
Thumbnails
Contents