Világ, 1917. május (8. évfolyam, 113-138. szám)

1917-05-01 / 113. szám

Első cikkünket a cenzúra törölte Tisza gróf Canossája Volt Tisza István grófinak egy gesztusa, melylyel még sokaknak legádázabb ellenfelei közül is imponálni tudott. — Ez a férfiú reakciós és szűklátókörű . . . mondották so­kan. De kemény, fanatikus, egyenes ember, aki nem ismer kompromisszumokat. Elveivel nem tréfái soha s „inkább betöri fejét, «ean- nrint meghajtsa derekát". Amit egyszer Tisza gróf elhatároz, arra építeni lehet Keiik-i sent fog benne csalódni. Középkori lovag, de a Bayardok fajtájából ... Egy látjuk, hogy ezt a közhitet alaposan megingatták az utolsó napok eseményed. Tisza gróf máról-holnapra megtagadta hét leg­kedvesebb dogmáját, melyeket szinte tegnapig izzó fanatizmussal képviselt s melyek mintegy alapeszméjét képezték belpolitikájának. Az egyik merev' elzárkózása volt az 1913. évi hírhedt választójogi törvényének revíziója elöl: — Ez a törvény rendkívül demokratikus al­kotás, melyem nem lehet túlmenői a magyar­ság, az értelmiség (és. itt m^egy csomó Tisza­ié ló varázsszó következett) kockáztatása nél­kül. Míg c nagy alkotás hatásait ki nem pró­báltuk:, addig nines tovább. Csak lelkiismeret­len demagógok izgathatnak még messzebb­menő jogkiterjeszlés mellett. És Tisza gróf szinte gyűlölettel tört azok ellen, akik bár­minő összeköttetést »karnak létesítem a jog- kiterjesztés és a honvédetera között. Egy antik •sióik is rhétoű- pózával jelentette ki a miniszter­elnök, hogy a honért eK'émuii a legszentebb kötelesség, a t gkalegorikusabb imperativus, amelyért nem járhat egyéb jutalom, mint a íícmesan teljesített kötelesség jutalma. Hitvány utílitarizmus volna ilyen szórt kötelességéit jutalmat kérni vagy elfogadni. Tisza gróf másik dogmája nem kevésbbé iptranzigens volt. Gróf Zichy dánossal szemben s egyéb alkalmakkor maró gunynval Ítélte el az államszocializmus rendszerét. ’I utol* áBás- pont ez a háború tapasztalatai iény élven. A háború után még csak szóba állani Sam lesz érdemes ilyeinféle töivkvésekkel . . . így' szónokolt Tisza tegnapig, de egyszerre "Becsbe utazott s ott, ugy látszik, világnézete, tudományos, politikai, sőt -erkölcsi meggyőző­dése is néhány óra alatt mély változáson ment keresztül. Ugyanis alig szállt ki a bécsi gyovs- vouiatból, máris épp homlokegyenest ellen­kezőjét hirdette mindannak, amit idáig _prc- dikait. Választójogi kiterjesztést iffér a hősök­nek, ihr lő leg a vitézség! éremmel ellátott hő­söknek jutalmul. Egyidejűleg pedig a népjo léti intézmények egész sorát ígéri bt*, mchfck elképzelhetetlenek Ujen messzemenő áUamszo- cialisztiküs intézkedések nélkül . ... A megtagadott választójogi reform és a kigunyoU úllainszocialkmus, íme. a miniszter- elnök ”uj krédója lett. Micsoda hajlékonyság, micsoda fejlődési képesség, . . - fogják mon­dani íbámulói. Mi azonáran úgy látjuk, hogy a Tisza-Iigenda utolsó bástyája is összeomlott. Az iniransrigens fanatikus helyett, egy nagyon józan és nagyon megalkuvó ur jelenik meg dőltünk, aki egy reservatio mentalis árán u a hatalmon akar maradni. Az ajka választó­jogot és szociáIpolifíkát hirdet, de a lelke mc- ivíji csak egyre figyel, egyre gondol: Hogyan lehel még elv felad ás árán is a kormányt meg­tartani, meáv nélkül nincs számara parfanvesui többség, s rögtön we-gdől a „nemzeti értelmiség uralma1', ellenbau jön a demokrácia és a dol­gozó intelligencia vezérsaerepe. Tisza gróf edől fél s inkább meghajtja derekát, semhogy betörje a jtro&ciwtíBBi öyéU' . Helyzet a helyzetben Irta: Ignotus A radikalizmus iga zol adáséi nak o májusi napjaiban szeretném szeraügyre venni a mi belpolitikai helyzetünket abból a tekintetből, hogy mi benne konszervativjainknak hely­zete. Konszervalivjainké, kik ma az ellen­zéken ülnek — mert hiszen a kormány mö­gött, a többségben, a reakció ül. Mindegy, hogy szivében milyen hajlandósággal -»-■ ma, a király levele s a miniszterelnöknek ahhoz fűzött magyarázata után a valóságban arfa vállalkozva hogy párthatalmával ö veszi ke­zébe mind a reformokat, melyeket a mai világ áramlat a dinasztiáknak s monarchiáknak ja- vail s kit a mi királyunk is szükségeseknek hirdet. De kezébe veszi: nem, hogy lettre váltsa, hanem, ha már valamit meg kell ezek­ből tenni, az a lehető legkevesebb legyen. Ez az, amit reakciónak, szokás nevezni, meg­különböztetvén a konszervatizmustól, mely inkább, a lehető legtöbbet akarja megadni a -reformokból, ami a fejlődésnek zökkenés nél­kül való folyamatosságával s a belpolitkai rendnek hagyományos keretein belül megfér és elfér. Nos: a király le.vclc után a konszervatiz- mus még inkább abban a helyzetben van, mint volt már régebben, sőt a mai kormány­zat kezdetétől fogva. Abban, hogy vagy rá tudja magát szánni radikálisabb politikára, vagy konszervatizmusa számára el kell fo’- gadni á reakció vezérletét. Nem nehéz meglátni, Iliiért. ,<r' Amit az ellenzék, kivált konszervativabb. része, akart: valamennyi pártnak a háborús igazgatás szükségei körül való összefogása volt. Am, akár Tisza szorította erre, akár nem: való, hogy éppen_a legnagyobb párt, a több­ség, erre nem volt hajlandó. Ezek szerint, ha az ellenzék továbbra is azt akarja, amit akart, vagyis minden párt egyesítését: ezt ma már csak azzal érheti el, aminek éppen elkerülésére kívánta volna a koneentárciót: ha élet-halál harcba áll a több­séggel s a parlamentben vagy választáson megtöri. Hogy, ha ez sikerülne neki, szükséges vo'na-e tovább is koncentrációt s általános pártközi összefogódzást kívánnia, azt e perc­ben ne kérdezzük. Csak lássuk meg, hogy ma már ezt is csak azzal érheti el, ami e nélkül is kötelessége: ha minden erejével saját pro- gramnijának testté valósítására veti magát. Mint Dcrblay Fülöpnek: meg kell törnie a többséget, hogy egyesülhessen vele. Megtörni pedig csak úgy tudja, hogy van saját akarata a többség akaratával szemben. Ha van pro- grammja a többség prograinmlalanságával szemben. E programmból, akár koncentrációs célú a harc, akár egyszerűen ellenzéki célú (és kötelességül ma már nem lehet elhagyni a választójogi reformot. Tegyük fel, a bizonyítás kedvéért, hogy erőltetve húzták napirendre. (Bár a valósiig az, hogy tizenöt év óta napi­renden van.) Tegyük fel, hogy éppen azok nem törődnek vele, akik számára több jogot jelentene. Mindent tegyünk fel s a mindennél is többet. Akkor is való, hogy napirenden van, — s mindenki iudja, hogy ilyesmit, ha egyszer napirendre került, elintézetlenül nem lehet onnan levenni. Lehet, tegyük fel, hogy annak idején az egyházpolitika is mesterségesen ke­rült, volt napirendre. Lehet, tegyük fel, hogy csak azért, mert Wekerié, Csáky és Szilágyi csak ezzel tudta maga fölül létrái a Szapü^y Gyula miniszterelnökségét. El kellett intézni s még akkor is éppen azoknak, akik felvetet­ték, mikor már világos volt, hogy ők remé­nyükben tönk legyőzik magukat az egyházpo­litikai győzelemmel. Ha már most igy a választójog kőtelező az ellenzékre: kérdés, hogy gyözhet-e vele másképp, mint ha aránylag radikális mér­tékűt követel. (Mert nem kell sokat magya­ráznom, hogy rvra, a referendum! a proporciős választójog s a női szavazat idejében egy nagykorúsághoz s irni-olvasni tudáshoz kö­tött általános, egyenlő és IKkos választójog tu­lajdonképp konszervativ v álasztójog.) Azt hiszem: lehetetlen, ellenzéken marad­nia annak az ellenzéknek, mely legalább is ennyit nem követel. Lehetetlen, mert minden kevesebb csak nuance, melyért nem szabad politikai harcba keverni a háborúban álló országot. Viszont a politikai harc amúgy is elkerülhetetlen, mert a választójogot immár a király is napirendre tette. Ha az ellenzék küzdeni, és természetesen, közönséggel a háta megetb akar küzdeni a löbbség s á kormány ellen, akkor valami pon­tos és kézzelfogható mértéket kell e közönség előtt mutatnia, amilyen az szeműiért ékkel is kimérheti, hogy: ez az, az a jó, az a szükséges, aminek e kormány és többség, útjában áll. Ha ilyesmire rámutatni nein Ind, akkor a kö­zönség azt mondja: erre jő nekem a kormány s a többség is. S hu nem akarunk egyebei, mint a kormány s a többség, akkor tulajdonképp vezérünk, és jogos vezérünk, ez a kormány, ez a többség s aki az élükön áll. Akkor nincs jogunk élet-balálharcoi indítanunk ellenük. Már pedig: például a Károly-kereszfosíík' v álasztójoga -s például a vibézsógi érmesek vá­lasztójoga közt lüiafc mint árnyalati különb­ség nincs. Mikor én a -háború elején azt vedel­tem fel, hogy adják meg legalább a katonák­nak a választójogot (amit most az angolok meg is cselekszenek), abban benne volt a gon­dolat, hogy aki a hazáért helytáll, annak szava is legyen a haza dolgában. De ebbe ter­mészet szerint beletartoznak legalább is •:< katouásitott rjzari munkások, kik a muníció gyártása körül éppúgy helytállnak « hazáért, mint a Károly-keresztesek a jmmieió d lövé­sével. S mindez szép és részletfizetés hihetett volna három év előtt. Ma három év háború áll 'mögöttünk s mellettünk ragyog az orosz for­radalom s pitymaffik a.német s a porosz al­kotmányreform. Ma mindaz a gondoláimé- net, mely akár a Károly-keresztesek, akár á vitézségi érmesek választójogát megokolja, tu­lajdonképp megokolja az általános, egyenlő és titkos választójogot is - sőt igazsággal csak ezt okolja meg. Aminthogy ma, 1917 májusá­ban még az a rezsimé is azt okolja meg, amely szerint jog csak annak jár, aki kívánja. Képzelhetni ma állati és gyermeki soron fölül emelkedett magyarországi lakost, tehát képzel­hetni nagykorú s írni olvasd! tudó magyarom szági embert, aki ne követelné a jogot, hogy beleszólhasson a hasa dolgába? Kulfurfé- leltnek, nemzeti félelmek ma semmik ahhoz képest, tea egy nemzetnek szegénységi bi­zonyítványt keltene vallania orról, hogy foki magát önnön lakosaitól. Ha vannak tiszteletre­méltó félelmek olyan képviselőház iránt, mely igazi választójogból kerülne ki, ezeknek elébe lehet vágni külön a l kotmán ytör vénynyel, mely -azzal biztosítja például az államának s- az ország területének egységét, a magyar nyelv államnyelv voltát, hogy ezt csak úgynevezett kvalifikált többséggel, vagyis kétharmad sza­vazattöbbséggel lehessen megváltoztatni. (Ez a szankciója az osztrák alkotmánynak is.) Vagy máskép ** de az áMlláaös, ygygu.­! ( rt 1 jÁ. _ ^ 'EuxkesztSMC* VI« ÁBériuy^x Jjm M feiste» 47. trim. Tek5» 53*W, *. VILÄG tíhulótíntí Bbdb Vili évfolyam 1917 Budapest, KEDD május 113-ik szám ■ — ... , ——- — ...................- ........................................ -■■■ —- --------------------------(Ay- — - - —-■ -.■ pB .............................................. ........................-........................................... 11 ■ .... ..............."...... ""

Next

/
Thumbnails
Contents