Világ, 1917. július (8. évfolyam, 165-190. szám)

1917-07-01 / 165. szám

2 1917. Jbüuh T. vilAg ■ ----------------- -------r”T V.- . tfk. Magyarország elavult alkotmánya, a kor­mányzat trü­kkszerűsége, az ellenőrzés ko­molytalansága, a pártoknak inkább névleges, semmint reális ellentéte, a valódi no­ spies köz­vélemény teljes hiánya, a latifundiumok és a banktőke korlátlan uralma azt eredményezi, hogy a szellemi energiák versenyében csak nyomasztó teher a gondolkodás eredetisége és a jellem szilárdsága. A hatalmon levőknek mindenrekész fiskálisai és íródeákjai bámula­tos karriereket futnak be, de szinte szenzáció­számba megy, ha hehe-hűha egy valóban rátermett ember érvényesülni tud. A legtöbb siker szolgai rutinon vagy a vezető osztályok alázatos kiszolgálásán alapszik s minthogy a d­r. Szilárd Bélák az ilyen szerepkörre alkal­matlanok, előbb-utób­b elkeseredett lélekkel vándorbothoz nyúlnak. és nem kell hinni, hogy ez a kultúrát sorvasztó nyomás csak a parasztok, a nemze­tiségek és jött-ment hengerek ivadékaira ne­hezedik rá. Egész sereg példa bizonyítja, hogy íven gyakran a szegényebb nemesség fiai sem képesek bevenni az uralkodó érdekszö­vetség lövészárkait s minél önérzetesebb, füg­getlenebb lélek az illető — annál kevésbbé. A nagybirtok és a nagybank nemcsak tör­vényeket hoz, nemcsak kezében tartja a köz­igazgatást, de a legtöbb esetben képes meg­akadályozni minden olyan elme érvényesülé­sét, m­­ely az ő kéreit kellemetlenül érinti. In­nen a legjobb szellemi energiák krónikus el­keseredettsége és gyakori kivándorlása. Világos, hogy nemzeti életünknek ezen a súlyos betegségén csak olyan reformok segít­hetnek, amelyek utat nyitnak a tehetségek ér­vényesítésének az­által, hogy alapjaiban meg­változtatják egész közéletünk régi rendjét. Ha a parlament valóban a népies érdekek szerve lesz, ha a közigazgatás minden fokon demo­kratikus ellenőrzés alá kerül, ha a nép köve­tei és az ország közvéleménye a tudomány és művészet iránt legalább is annyira fognak ér­deklődni, mint ma az orfeum és a lóverseny iránt, akkor joggal remélhetjük, hogy a ma­gyar kuliúra igazi értékeit nemcsak a külföl­dön, de idehaza is meg fogják becsülni. Az a harc, mely ma az általános választó­jogért folyik, elsősorban nemcsak a proleta­riátust és a parasztságot érinti, hanem a dr. Szilárd Bélák nemes csapatát is, akik csak­­ lazájuk feláldozása árán képesek szellemi ar. ~ ——-v~zzl - t-u, -.. - --...^ ■ ——— guk olyan színbe kerülhet, hogy nem méltá­nyosság, hanem kedvezés. Becsülöm a védő­nek, Kákler Gyula doktornak a bátorságát is, hogy ezeket a kényes dolgokat kiszálazta és felfedezte. S nem kevésbbé becsülném, pél­dául, annak a katonaképviselőnek a bátorsá­gát, aki, miután három éven át helytállt a ha­záért, végre kimondaná, hogy a honvédelem ugyan közkötelesség, de az viszont közjog és közérdek, hogy, mikor a háborús állapot meg­enged és itthon tart mindenfajta nélkülözhe­tetleneket: azok a férfiak, a népképviselők, kik a nemzet jogkörét képviselik azoknak jog­körével szemben, kiknek háborúban még ki­vételes is a hatalmuk, ne legyenek éppen ebben az időben e kivételes hatalomnak még kivételesen is alá­ja rendelve. • Én nem tudok csakis undorodni a munka­párt bizonyos betyárkodásaitól s csakis mu­latni ellenzéki neki kemény­ed­ésén. Nem mintha veszedelmesnek ítélném — akár általában, akár olyasvalami számára, amire én súlyt vetek. Amily kívánatos volna, ha minél előbb új választásra kerülne sor —, ha fogyaté­kosra, ha a Tisza István képtelen választóiör­­­vénye alapján, de más van an e­rc, mint ez a mos­tani Ház, annyira nem hiszem, hogy ez az el­lenzék, ez a párt tenné majd komolyan szük­ségessé, s hogy ez a párt sokáig ez a párt ma­radna, tudna maradni . . . Lehet, hogy mások ezt másképp látják — én így látom. Azt azon­ban, úgy vélném, nem lehet nem látni, hogy a rengeteg volt kormánypárt ez ellenzéki vag­­dalkozásában van valami tragikum. Olyan, mint mikor a főispánt elcsapják, s elmegy újságírónak. Olyan, mint a szárazra vetett hal utolsó fuldoklásai. Vannak, azt magya­rázza az állattan — tehetséges halál«, kiknek a kopoltyújuk már majdnem tüdő, s ha még egy csöppet azabb volna, tán meg is tudná­nak maradni. Én nem viccelek a munkapárt úgynevezett fiatal óriásain, kik most, mint a Münchhausen trombitája, egyszerre megta­lálták egy hétéves télen át beléjük fagyott hangjukat. Sőt elismerem, hogy­ egy pár te­hetséges, lendületes, nem csupa visszataszító s nem csupa ordenáré beszéd tört elé keserű­ségükből. Szónoki képesség dolgában meg éppen m­eglepő v­olt —, megint kitűnt, hogy a magyar, még a beleoltott idegenje is, szüle­tett szónok. De aztán? S nos, aztán ? Hát rendszer és országkormányzó rendszer az olyan, melyről hétesztendei mindenható­ság után már csak síron túl derül ki, hogy voltak benne emberek, kiknek majdnem vol­tak gondolataik s el is tudták mondani?! Utólag rá kell jönni, hogy e gondolatos és tehetségesebb emberekben csakugyan sok renyhe és gomb­lattalan önzetlenségnek, tu­nya megszokás gavallériájának kellett élnie; hogy igy tűrték és szolgálták a gondolatlan­­­ság s a tehetségtelenség tudatosan eltökélt kormányrendszerét. íme: a munkapártban voltak tehetséges emberek. De miniszter a derék Ghillány báró volt. S ami a gondolato­kat illeti . . . Engem — ebben sem sokan fog­nak velem együttérezni — megtudott a lán­goló vallomás, mit Farkas Pál tett a Tisza István államférfim nagyságáról. De a ma­gyar nemzet ezeréves történelmét teszem a Tisza István gróf választójoga ellen, ha va­laki megnevez egy gondolatot, mely ebbe a történelembe a Tisza István elméjéből került bele. Azt mondják, hogy nagy ember volt, mert előre látta az elkövetkezendőket. Mit? Azt, hogy háború lesz s ebbe Magyarország belekerülhet? Hát ezt igazán nem volt nehéz előrelátni. S ha valaki magától nem jutott volna e gondolába, eszébe juthatott volna, mikor előbb látta nálunk megalakulni a né­­met-osztrák-magyar, majd a hármas­ szövetsé­get, aztán látta megalakulni a francia-orosz szövetségeit, majd látta körbe utazni a jó Edvárd királyt, hogy megcsinálja az Einkrei­­sung-ot, s közben látta nálunk az irredentá­kat s Nancytan a revancheos tüntetéseket. S amit tett és kierőszakolt, hogy e háborúra ne álljunk készületlenül. .. ó istenem, eddig még senki nem vetette fel a kérdést, hogy mi és ki miatt volt szükséges ez az erőszak. Min­dig Tisza István miatt, ki erővel felforgata az országot, hogy aztán erőszakkal megmentse. Házszabályrevízió? mily nevetség, — ki hiszi, hogy, ha van ellenzék, mely igazán akar és helytáll azért it, amit akar, van az istennek az a darabontja, aki bírjon vele? S mit tesz a hatalmas és mindenható többség, ha a reni­tens ellenzék­ nem­ kidobatja magát a Házból, hanem leteszi mandátumát s kerületei sztráj­kolnak s nem választanak új képviselőt? Ami pedig a véderőtörvényt illeti: el­őbb is már a bosnyák anneksziókori mozgósítás megmutatta, hogy nem kell papiroson is megírva lennie a hadseregnek, mely azért mégis megvan megmozdul, mikor szükség van rá. Az meg: micsoda az a maroknyi újonc és romnyi keret, amit az a bizonyos véderőtö­­vény megadott, ahhoz képest, amit már háború második hónapjában a földből kellet e létoppantani? Ámde bármin­ legyem: bizo­nyos, hogy úgy a házszabály-revízióhoz, mint a véderőtörvényhez könnyen, olcsón és simán s az országnak kellős nyereségével lehetett ideál­jai­kat szolgálni. És ezt az állapotot ne­vezi a reakciós társaság nemzeti politikának és az interligí­pcia a ráírná­na ki Hivatalos harctéri jelentések Vezér Harunk jelentése Keleti harctér: Galíciában az ellenségnek né­hány nap óta erősbödő tüzérségi tüze tegnap délben Brzezany és Koniuchy környékén a leg­nagyobb hevessége­ fokozódott. Ott, ahol azt a helyről megköveteli, tüzérségünk erőteljes opig­­scjimnasite tűzzel válaszolt. Egy Koniuchynál in­tézett gyalogsági támadás zárótüzünkben össza­omlott. Olasz harctér: Ellenséges repülők Trieszt kö­zelében több bombát dobtak le. A Monte Orti­­garán eddig 13 zsákmányolt ágyút szállítottunk be. Délkeleti harctér: Nincs jelenteni való. A vezérkar főnöke A német vezérkar jelentése Nyugati harctér. Rupprecht bajor trón­örökös h­adcsoportja: A tüzérség harci tevékeny­sége esős időjárás mellett mérsékelt házaink kö­zött maradt. Csak kevés helyen fokozódott a tü­zelés ereje. Délután egy angol század mélyen szálló repülőgépek kíséretében Am­entierestől délkeletre árkainkba tört, de ellenh­ulladásainkkal nyomban kivertük. Éjjel több ízben visszavertünk ellenséges felderítő csapatokat. Előtöréseink az Yser mellett és St. Quentintől északnyugatra több belga és francia foglyot eredményeztek. .1 német trónörökös hadisoportja: Tegnap reggel bajor csapatok Corlsénytól délkeletre ha­tásos tüzelőkészítés után erőszakos felderítést haj­tanak végre. A támadó csapatok 1200 méter szé­lességben a hátsó francia vonalig nyomultak előre s az ellensész makacs védekezése ellenére felrobban­tottak néhány fedezéket- Az ellenségtől nem háborgatva nagyszámú fogolylyal tértek vissza árkaikba. Este westfáliai ez­rede­k az előző nap sikerét Cernytől keletre kibővítették. A Bovello­­majortól délre meglepő rohammal több ellenséges árokvonalat foglaltak el. A foglyok száma jelen­tékenyen emelkedett. A franciák egyidejűleg Cerny m­ellett jelentékenyebb erőkkel kétszer is tá­madtak. Közelharcban visszavertük őket. A Maas nyugati partján is növeltük a­ június 28-án szer­zett előnyt. A­z­14-es magaslat keleti lejtőjén eg­yoseni ezred a franciák állását mintegy 500 mé­­­­ter szélességben rohammal elfoglalta és fanna­-­buraiakból és berliniekből álló rohamosztagok . Pedlmaourttól Esnesig terjedő sikon ellenséges árkokat kerítettek hatalmukba. Itt junius 28 án és 29-én 825 foglyot szállítottunk be. Ai ellen­­­ég makacs ellentállá­st fejtett ki. Véres veszte­ségei jelentékenyek és ezeket még növelte az Ar­court délkeleti szélén és a 304. számú magasig délnyugati lejtője ellen intézett hiábavaló táma­dásaival. Albrecht württembegi herceg hadcsoportja: Semmi lényeges nem történt. keleti harctér. Apót bajor herceg vezér­tábornagy h­adseregarcvonala. A többi ellente­hataknak növekvő nyomásának határa alatt az oroszok harci tevékenysége Kelet-Gard­ában azt a benyomást kelti, hogy támadásokba szándékoz­nak átmenni. Az oroszok erős pusztító tüze zú­dul tegnap óta a temberg—brody-i vasúttól, a Brzezanytól délre emelkedő magaslatokig húzódó állásainkra. Konnyckynál éjszaka támadtak orosz erők, amelyek megsemmisítő tüzünkben veszteség­­teljesen hömpölyögtek vissza Énektől északra és északnyugatra is jelentékenyen erősbödött az oro­szok tüztevékenysége. József főherceg vezérezredes arcvonalán és Mackensen vezértábornagy hadsereg­csoportjánál a helyzet változatlan. Macedóniai arcvon­al: Semmi újság. Ludendorff, első főszállásmester. Az olasz Jelentés Júniuis 29. A tüzérség tevékenysége tegnap az egész arcvonalon élénkebb volt. Alának az el­lenség által történt bombázására Falban­o pálya­udvarának ismételt bombázásával feleltünk. Az ellenség Asiago fensíkján összpontosított tüzelést irányított Color Venegnella környékére. Santa ‘‘Lucia di Tolminónál több ízben junszakítottuk az összekötetést tüzelésünkkel. Az ellenséges re­pülőgépek az est folyamán nagy tevékenységet fejtettek ki a Karst vonalai felett, de elhárító üte­geink eredményesen harcoltak ellenük. Az anstol jelentés Junius 29. Tegnap éjszaka megtámadtuk az elülső ellenséges állásokat 2000 parányi arcvona­lon Ippytól nyugatra és elfoglaltuk. Minden cé­lunkat elértük. Foglyokat ejt­etünk és géppuská­kat szedtünk el az ellenségtől. A Soucher­s fo­­lyótól délre széles arcvonalon folytatjuk a terület­­hódítást és benyomultunk Astonba. Ezen a kör­nyékén is ejtettünk foglyokat. Azonkívül hat gép­puskát is zsákmányoltunk. Ellenséges roham csa­patokat Fhermtől északra az éj folyamán vias.'n­­litasit'dtunk- Eredményes támadást intéztünk az ellenségnek I­oostól délkeletre lévő árkai ellen. Van himlp

Next