Világ, 1917. szeptember (8. évfolyam, 218-243. szám)

1917-09-01 / 218. szám

% t»n. w sproft& ks l VILÁG r—.— ------------------—--------------------------­i­ háború negyedik évében az alkotmá­­nyokon és uralmi formákon túl a pusztulásba meredő ember, aki pedig a politika minden­­hatóságának rettenetes eszközert kiism­e»t.eMe: értelmetlenül hallgatja Wilson üzenetét. Hát annyira az amerikai népakarat mindenható urának érd magát az elnök, hogy épp«» G iinyoskodni mer­t elenség országainak nép­akarata dolgában, éppen 6, a szertében kapi­talizmus minden eszközével megdolgozott nép­akarat birodalm­aimnk fejedelme? Hiszen cu­kor az MO belépett az entente csoportjába, a csoportnak tagja volt* az autokrata cár Oroszország* is. Váljon a cárizmu­ssal azért szövetkezetbe, hogy Németországban a tiszta népakaratot juttassa érvényre? S a cárizmus az orosz népakaratot fejezte-e ki? Vagy talán a tudós Wilson tisztában volt vele, hogy a népelnyomás az embernek és az életnek egy­máshoz való viszonyát ugyanúgy formálja, mint a népsugaras és tömeglélek hamisítás. Talán , a háború nagy világbirodalmán végigtekintvén, tudta, hogy sehol sem a nép­akaratok, mindenütt csak elnyomóik, min­denütt az emberi akarat megron­tói és a tömeg­­akaratok zsarnokai vagy meghamisítói intézik a véres politikát, s ezért nem aggódik amiatt, hogy az amerikai népakarat a logika móds­ze­rével vizsgálhatná az elnök külöbbségtételét a német és az egyéb­ elnyomott népakaratok kép­viselői közt. Minél tovább tart a­­háború, s minél több­ször szegül a béke ellen akár a demokrá­­cia a demokratizálás nevében, akiár a konzer­vatív államkormánysiás az örökletes csoport­­rend érdekében, akár a kapitalista újfenttishz­­mus a maga mindru­hatssága nevében, annál inkább fegyütemlenek az elnyomott, a ma­guk életéhez való jogukból kitudott embe­riben a nagy ráeszmélés elemei, fis­arm­át inkább sielünk a felszabadulás felé. Nem le­szünk mindig a politikusoké, az idkimférfiaké, az autokrata és demokrata népátnyomáséi­­k demos­ráciája őt is eléri a demokratizálás. És ezer meg ezer jelből, innenről és túlról jövő jelből, biztatás szól az elnyomott emb­erhez, a rászedett, a meghamisított lelkű néphez. A béke a világ minden népének akarata, megjön a demokráciák és autokráciák ellenére is. A béka kezdetét jelenti az alkotó mun­kának. Ennek a munkának vagyunk a katonái és a Vézeg a tábora az új Magyarországnak. újságíró sok­at keddihez ért és sok mindent lát meg előre, de hogy valaki már 1915 köze­pén írjon a belga deportációról és Ferenc Jó­zsef királynője Já­ft decemberben bekövetke­zett haláláról, — ez szinte sok volna, s ez hi­hetetlen. Ugy látszik tehát, hogy ea nem is annyira egy értékes könyvnek a fordításáról van szó, hanem egy műnek olyan átváltozta­­tásáról, mely megf­el az angol ízlésnek s amely a könyv sikere érdekében használta csak fel címlapján a kiváló magyar újságíró­nak nevét, aki néhány hónapot töltött a meg­szállott országban. A fordító óvatosan elhall­gatta a nevét, mintha gondolt volna arra, hogy hamisításait hamarosan le fogják leplezni. Az angol könyv ellenkezője a magyar mű szelle­mének. Az ilyen módszerektől mégis csak tar­tózkodni kellene az irodalom világában. A hollandi sajtó igazságos megállapításai mel­lett néhány szemelvényt adunk angol lapok­ból is. A The Illustrated London News június 7. számában a következőket írja: Mr. Ödön Halasi cikkei, melyek magyar lapban jelentek meg először, két dologban különböznek a többi ilyenfajta írástól. Az 1916. eseményekig terjedő szemlélődések, egy oly a közponi hatalmakhoz tartozó polgár tollából erednek, ki ugyan nem kimondottan entente-párti, de ki mégis kiválóan barátilag érez a belgák irányában s megvetően és ba­rátságtalanul a németekkel szemben. Az ily bizonyság csak akkor értékes, ha autentikus, és ezért sajnálják nagyon, hogy a névtelen fordító annyira összevegyítette Mr. Halasi adatait egy másik magyar ember, Mr. Ernő Lovasi adataival, úgy hogy nem vehető ki, hogy az egyes leírások, vagy érzések Mr. Hav asítól vagy a másik ártól erednek-e. Ezzel nem azt akarj ide mandmtxi, hi­stt kételkedünk a könyv egyes részeinek mledisát ohait, de ilyenkor, mindenesetre ajánlatos lett volna az eredeti szöveg joglend­sm­eret­es­e­b­b szóról-szóra való fordítása, már csak azért is, hogy láthas­suk, hogy mennyi vélemény- és s­zól­áss­zabad­­ságot engedélyez a budapesti cenzúra. Miután e kifogásunknak kifejezést adtunk, csak di­­csérőleg nyilatkozhatunk a könyv felette ér­dekes tar­lalm­áról. A könyv igen gazdag adat­halmazt tartalmaz, érdekes részleteket Brüsz­­szel és Antwerpen és a kisebb városok életé­ből, melyekben Mr. Hiflasi megfordult a sajtó­iroda oltalma alatt. Ezekből a részletekből két fontos dolgot tudunk következtetni. Elő­ször is azt, hogy a németek a legnagyobb erő­feszítéssel azon igyekeznek, hogy belgiumi viselkedésüket és intézkedéseiket a világsajtó kedvezően bírálja meg, de viszont minden jóakaratot inkább feláldoznak, mintsem kér­désessé válthasson egy percre is az, hogy Bel­gium állandóan az övék marad. Politikájuk egyszóval „bluíT"-on alapul, a látszólag sikeres bluff-on. Innen ered az is, hogy oly szélső­ségesen váltakozó jó és rossz rendeleteket ad­nak ki a belgák szempontjából, mint ezt a könyv felsorolja. A szerző­ (a németek szö­vetségese) viselkedésüket mindkét esetben jogtalannak és árulónak tartja. A másik kö­vetkeztetés, melyet a könyvből merítünk, magukat a belgákat illeti. Tüzes gyűlölet a németek iránt, összetartást kölcsönöz nekik és a közös vágy a nemzeti szabadság vissza­nyerése után tartja fönn őket Legtöbbjük, de leginkább a vallonok, megvető határozott­sággal viselkednek az ellenséggel szemben, s ebből a viselkedésből ered a híres és titok­zatos „Libré Belgique" lap is, melyet a né­met kormányzó mindennap ott talál a reg­­gelai asztalán. A többség számára elképzel­hetetlen valami, a németekhez való közele­dés. De amit a lakosság bizonyos osztályai­nak viselkedéséről ír a könyv, s a németek igyekezetéről, hogy a film tradíciókat ápol­ják, elképzelhető, hogy sikeresen ütnek őket a németek a szerencsétlen ország két nemze­tisége közé. A The Graphic június 30-ai számában foglalkozik Halasi könyvével, the root of Ruthlessness című cikkben. Alcim „ahogyan egy magyar látta a német módszereket.“ A könyvbíráló szinte ösztönszerűen azokat az adatokat idézi, melyek nem származnak Halasi tollából, s melyek a hangsúlyozottan németellenesek és ezekből következtetve írja aztán: ha meg akarjuk érteni a német szívte­lenséget, azt megismerni teljes valójában, ol­vassuk el Mr. Ödön Halasi „Belgium under the German heel“ című könyvét Ez a ma­gyar író az egész szerkezet működését közel­ből figyelte meg ... stb. * A könyvvel foglalkozott még a Daily Chronicle, a Scotsman, a Daily Express, a Weekly Despatch, kiemelve a mély és alapos gazdasági tanulmányokat s az „igazságos“ ítéletet a­­ németekkel szemben. Politikai készülődéseit (A *­ilág tudósítójától.) Még egyre a szék­foglaló főispáni beszédek folyama­t förapölyög az országon át. A beiktatásokat egyre keve­sebb incidens zavarja, a munkapárti politiken tiltakozások csendesebbek lettek, a vidéken már meggondolják a nuntapárti akciók foly­tatását, de egyúttal abban bizakodnak, hogy a helyzetet új választások nélkül oldják m­eg és egyelőre a képviselőiház ülésez­éseinek elkö­vetkezését és az ülések eredményét várják. Budapesten is politikai körökben általá­ban úgy vélekednek, hogy meg kell várni Wekerle Sándor program­b­eszédét, amit a képviselőháziján és a főrendiházban fog el­­mondani , azt hiszik, hogy addig Wekerle sem fog tárgyalni a munkapárttal a parlament további foglalkoztatásának kérdésében. A tár­gyalandó kérdések között van különben a népjóléti minisztérium berendezkedésének az ügye. Az Esterházy-kormánynak a tárcanél­­küli miniszterekről szóló javaslatnál eredeti tervét meg kellett változtatni, mert a többség­ben lévő munkapárt a javaslat megszavazásét feltételekhez kötötte. E feltételek közt volt, hogy a négy minisztériumnak összesen négy­százezer korona költséget szavazzanak meg s ez így is történt és eszerint egy minisztérium­nak százezer korona jut. Most kitűnt, hogy a népjóléti minisztériumot ennyiből nem leh­et berendezni. A minisztertanács tehát elhatá­rozta, hogy a törvényt módosítja és a képvi­­seltháztól nagyobb összeg megszavazását fogja kérni. Hogy a módosítást a képviselő­tág meg­szavazza, szükségessé válik Wekerlének a munkapárttal való tanácskozása. A munka­párt való­színűleg nem fogja megakadályozni a terv megvalósítását. A munkapárti hírek közé tartozik, hogy Szász Károly, a képviselőház elnöke, beje­lentette, hogy szeptember 4-én visszatér Bu­dapestre. Akkor fog megállapodni a kor­mánynyal a képviselőház összehívásának idejére. Míniszserek utazása Gróf Zichy Aladár a király személye körüli ■miuiízer ma délután 4 óra 1­5 perckor Bécsi»« ula­­non, hogy holnap este részt vegyen gróf Wedel né­met nagykövetnek a német külügyi államtikár tiszt­elére adott ebédjén. — Gráf Batthyány Tiva- Sraentoaa Aar­tea déW* birtokára utazott. — ptSféa Bet* stíijKsxter m* * beteg gróf Appottyt Albert Mtog*. tfatra 'ESwehaxdira utazott. — Mesósssy Béla fftM­ miveWvfigs-i miniszter Bart­hle­ry József államtitkárral Kaáfi miniszteri tanácsossá* és Kültay Gábor mi­­rályt«»Acso*sfd­ Györgyösre utazott, Lágy mega­lapít«* a kárvallottak gazdasági igényeit. Wekerl* és Grecsál üdvözlése Versec város Lányi Márton főispán elnöklete mellett tartott mai közgyűlésén Wekerle Sándor mi­niszterelnökn­ek és Grecsál Károfly igazságügy­­minisz­ternek üdvözlő táviratot küldött. Jugoszláv Konferencia Dr. Korosec és dr. Krek, az osztrák szlo­vének vezérei, Zágrábba érkeztek, ahol a Starcsevics-párt több tagjával hosszasabban értekeztek. A horvát-szerb kolaíció tagjai nem érintkeztek Korosec-cel. A kiszivárgott hírek szerint Korosec egy jugoszláv konferencia egybehívásán fáradozik. Az akcióba a boszniai szlávok ezt is bevonják és a régből Korosec Zágrábból Szirnjevóba utazik. Korosec külön­ben már Bőcsben is tárgyalt dr. Mündiges, Prileszki és Dimmics képviselőkkel, a bos­­nyák tartománygyűlés tagjaival. Párlott ki»a Mit él «szotmá B ittpárti Steuer György, Torontálmegye főispánja, ki edidig párton ki­vü­li volt, belépett az alkotmány pártba. Főispáni faeisttatások Csíkmegye uj főispánját, Tolnay Lajost, ma iktatták be hiva­tahiba Csikeszeredában. Sacrefoglatt beszédében az uj főispán a választói reform mel­lett foglalt állást és hangoztatta, hogy az de­mokratizálódás elő fogja segíteni a béke létre­­jövetelét. A bei­kta­tó közgyűlés után tisztelgések voltak. Gróf Somsich Tih­amért, Hontmegye, Sel­mecbánya és Bélabánya városok főispánját teg­nap iktatták be. A főispán székfoglaló beszédé­ben a jogok kiterjesztése mellett foglalt állást és hangoztatta, hogy az egyenlő kötelességek telje­sítéséért egyenlő jogok járnak.

Next