Világ, 1917. szeptember (8. évfolyam, 218-243. szám)
1917-09-01 / 218. szám
% t»n. w sproft& ks l VILÁG r—.— ------------------—--------------------------i háború negyedik évében az alkotmányokon és uralmi formákon túl a pusztulásba meredő ember, aki pedig a politika mindenhatóságának rettenetes eszközert kiisme»t.eMe: értelmetlenül hallgatja Wilson üzenetét. Hát annyira az amerikai népakarat mindenható urának érd magát az elnök, hogy épp«» G iinyoskodni mert elenség országainak népakarata dolgában, éppen 6, a szertében kapitalizmus minden eszközével megdolgozott népakarat birodalmaimnk fejedelme? Hiszen cukor az MO belépett az entente csoportjába, a csoportnak tagja volt* az autokrata cár Oroszország* is. Váljon a cárizmussal azért szövetkezetbe, hogy Németországban a tiszta népakaratot juttassa érvényre? S a cárizmus az orosz népakaratot fejezte-e ki? Vagy talán a tudós Wilson tisztában volt vele, hogy a népelnyomás az embernek és az életnek egymáshoz való viszonyát ugyanúgy formálja, mint a népsugaras és tömeglélek hamisítás. Talán , a háború nagy világbirodalmán végigtekintvén, tudta, hogy sehol sem a népakaratok, mindenütt csak elnyomóik, mindenütt az emberi akarat megrontói és a tömegakaratok zsarnokai vagy meghamisítói intézik a véres politikát, s ezért nem aggódik amiatt, hogy az amerikai népakarat a logika módszerével vizsgálhatná az elnök külöbbségtételét a német és az egyéb elnyomott népakaratok képviselői közt. Minél tovább tart aháború, s minél többször szegül a béke ellen akár a demokrácia a demokratizálás nevében, akiár a konzervatív államkormánysiás az örökletes csoportrend érdekében, akár a kapitalista újfenttishzmus a maga mindruhatssága nevében, annál inkább fegyütemlenek az elnyomott, a maguk életéhez való jogukból kitudott emberiben a nagy ráeszmélés elemei, fisarmát inkább sielünk a felszabadulás felé. Nem leszünk mindig a politikusoké, az idkimférfiaké, az autokrata és demokrata népátnyomáséik demosráciája őt is eléri a demokratizálás. És ezer meg ezer jelből, innenről és túlról jövő jelből, biztatás szól az elnyomott emberhez, a rászedett, a meghamisított lelkű néphez. A béke a világ minden népének akarata, megjön a demokráciák és autokráciák ellenére is. A béka kezdetét jelenti az alkotó munkának. Ennek a munkának vagyunk a katonái és a Vézeg a tábora az új Magyarországnak. újságíró sokat keddihez ért és sok mindent lát meg előre, de hogy valaki már 1915 közepén írjon a belga deportációról és Ferenc József királynője Jáft decemberben bekövetkezett haláláról, — ez szinte sok volna, s ez hihetetlen. Ugy látszik tehát, hogy ea nem is annyira egy értékes könyvnek a fordításáról van szó, hanem egy műnek olyan átváltoztatásáról, mely megfel az angol ízlésnek s amely a könyv sikere érdekében használta csak fel címlapján a kiváló magyar újságírónak nevét, aki néhány hónapot töltött a megszállott országban. A fordító óvatosan elhallgatta a nevét, mintha gondolt volna arra, hogy hamisításait hamarosan le fogják leplezni. Az angol könyv ellenkezője a magyar mű szellemének. Az ilyen módszerektől mégis csak tartózkodni kellene az irodalom világában. A hollandi sajtó igazságos megállapításai mellett néhány szemelvényt adunk angol lapokból is. A The Illustrated London News június 7. számában a következőket írja: Mr. Ödön Halasi cikkei, melyek magyar lapban jelentek meg először, két dologban különböznek a többi ilyenfajta írástól. Az 1916. eseményekig terjedő szemlélődések, egy oly a közponi hatalmakhoz tartozó polgár tollából erednek, ki ugyan nem kimondottan entente-párti, de ki mégis kiválóan barátilag érez a belgák irányában s megvetően és barátságtalanul a németekkel szemben. Az ily bizonyság csak akkor értékes, ha autentikus, és ezért sajnálják nagyon, hogy a névtelen fordító annyira összevegyítette Mr. Halasi adatait egy másik magyar ember, Mr. Ernő Lovasi adataival, úgy hogy nem vehető ki, hogy az egyes leírások, vagy érzések Mr. Hav asítól vagy a másik ártól erednek-e. Ezzel nem azt akarj ide mandmtxi, histt kételkedünk a könyv egyes részeinek mledisát ohait, de ilyenkor, mindenesetre ajánlatos lett volna az eredeti szöveg joglendsmeretesebb szóról-szóra való fordítása, már csak azért is, hogy láthassuk, hogy mennyi vélemény- és szólásszabadságot engedélyez a budapesti cenzúra. Miután e kifogásunknak kifejezést adtunk, csak dicsérőleg nyilatkozhatunk a könyv felette érdekes tarlalmáról. A könyv igen gazdag adathalmazt tartalmaz, érdekes részleteket Brüszszel és Antwerpen és a kisebb városok életéből, melyekben Mr. Hiflasi megfordult a sajtóiroda oltalma alatt. Ezekből a részletekből két fontos dolgot tudunk következtetni. Először is azt, hogy a németek a legnagyobb erőfeszítéssel azon igyekeznek, hogy belgiumi viselkedésüket és intézkedéseiket a világsajtó kedvezően bírálja meg, de viszont minden jóakaratot inkább feláldoznak, mintsem kérdésessé válthasson egy percre is az, hogy Belgium állandóan az övék marad. Politikájuk egyszóval „bluíT"-on alapul, a látszólag sikeres bluff-on. Innen ered az is, hogy oly szélsőségesen váltakozó jó és rossz rendeleteket adnak ki a belgák szempontjából, mint ezt a könyv felsorolja. A szerző (a németek szövetségese) viselkedésüket mindkét esetben jogtalannak és árulónak tartja. A másik következtetés, melyet a könyvből merítünk, magukat a belgákat illeti. Tüzes gyűlölet a németek iránt, összetartást kölcsönöz nekik és a közös vágy a nemzeti szabadság visszanyerése után tartja fönn őket Legtöbbjük, de leginkább a vallonok, megvető határozottsággal viselkednek az ellenséggel szemben, s ebből a viselkedésből ered a híres és titokzatos „Libré Belgique" lap is, melyet a német kormányzó mindennap ott talál a reggelai asztalán. A többség számára elképzelhetetlen valami, a németekhez való közeledés. De amit a lakosság bizonyos osztályainak viselkedéséről ír a könyv, s a németek igyekezetéről, hogy a film tradíciókat ápolják, elképzelhető, hogy sikeresen ütnek őket a németek a szerencsétlen ország két nemzetisége közé. A The Graphic június 30-ai számában foglalkozik Halasi könyvével, the root of Ruthlessness című cikkben. Alcim „ahogyan egy magyar látta a német módszereket.“ A könyvbíráló szinte ösztönszerűen azokat az adatokat idézi, melyek nem származnak Halasi tollából, s melyek a hangsúlyozottan németellenesek és ezekből következtetve írja aztán: ha meg akarjuk érteni a német szívtelenséget, azt megismerni teljes valójában, olvassuk el Mr. Ödön Halasi „Belgium under the German heel“ című könyvét Ez a magyar író az egész szerkezet működését közelből figyelte meg ... stb. * A könyvvel foglalkozott még a Daily Chronicle, a Scotsman, a Daily Express, a Weekly Despatch, kiemelve a mély és alapos gazdasági tanulmányokat s az „igazságos“ ítéletet a németekkel szemben. Politikai készülődéseit (A *ilág tudósítójától.) Még egyre a székfoglaló főispáni beszédek folyamat förapölyög az országon át. A beiktatásokat egyre kevesebb incidens zavarja, a munkapárti politiken tiltakozások csendesebbek lettek, a vidéken már meggondolják a nuntapárti akciók folytatását, de egyúttal abban bizakodnak, hogy a helyzetet új választások nélkül oldják meg és egyelőre a képviselőiház ülésezéseinek elkövetkezését és az ülések eredményét várják. Budapesten is politikai körökben általában úgy vélekednek, hogy meg kell várni Wekerle Sándor programbeszédét, amit a képviselőháziján és a főrendiházban fog elmondani , azt hiszik, hogy addig Wekerle sem fog tárgyalni a munkapárttal a parlament további foglalkoztatásának kérdésében. A tárgyalandó kérdések között van különben a népjóléti minisztérium berendezkedésének az ügye. Az Esterházy-kormánynak a tárcanélküli miniszterekről szóló javaslatnál eredeti tervét meg kellett változtatni, mert a többségben lévő munkapárt a javaslat megszavazásét feltételekhez kötötte. E feltételek közt volt, hogy a négy minisztériumnak összesen négyszázezer korona költséget szavazzanak meg s ez így is történt és eszerint egy minisztériumnak százezer korona jut. Most kitűnt, hogy a népjóléti minisztériumot ennyiből nem lehet berendezni. A minisztertanács tehát elhatározta, hogy a törvényt módosítja és a képviseltháztól nagyobb összeg megszavazását fogja kérni. Hogy a módosítást a képviselőtág megszavazza, szükségessé válik Wekerlének a munkapárttal való tanácskozása. A munkapárt valószínűleg nem fogja megakadályozni a terv megvalósítását. A munkapárti hírek közé tartozik, hogy Szász Károly, a képviselőház elnöke, bejelentette, hogy szeptember 4-én visszatér Budapestre. Akkor fog megállapodni a kormánynyal a képviselőház összehívásának idejére. Míniszserek utazása Gróf Zichy Aladár a király személye körüli ■miuiízer ma délután 4 óra 15 perckor Bécsi»« ulanon, hogy holnap este részt vegyen gróf Wedel német nagykövetnek a német külügyi államtikár tisztelére adott ebédjén. — Gráf Batthyány Tiva- Sraentoaa Aartea déW* birtokára utazott. — ptSféa Bet* stíijKsxter m* * beteg gróf Appottyt Albert Mtog*. tfatra 'ESwehaxdira utazott. — Mesósssy Béla fftM miveWvfigs-i miniszter Barthlery József államtitkárral Kaáfi miniszteri tanácsossá* és Kültay Gábor mirályt«»Acso*sfd Györgyösre utazott, Lágy megalapít«* a kárvallottak gazdasági igényeit. Wekerl* és Grecsál üdvözlése Versec város Lányi Márton főispán elnöklete mellett tartott mai közgyűlésén Wekerle Sándor miniszterelnöknek és Grecsál Károfly igazságügyminiszternek üdvözlő táviratot küldött. Jugoszláv Konferencia Dr. Korosec és dr. Krek, az osztrák szlovének vezérei, Zágrábba érkeztek, ahol a Starcsevics-párt több tagjával hosszasabban értekeztek. A horvát-szerb kolaíció tagjai nem érintkeztek Korosec-cel. A kiszivárgott hírek szerint Korosec egy jugoszláv konferencia egybehívásán fáradozik. Az akcióba a boszniai szlávok ezt is bevonják és a régből Korosec Zágrábból Szirnjevóba utazik. Korosec különben már Bőcsben is tárgyalt dr. Mündiges, Prileszki és Dimmics képviselőkkel, a bosnyák tartománygyűlés tagjaival. Párlott ki»a Mit él «szotmá B ittpárti Steuer György, Torontálmegye főispánja, ki edidig párton kivüli volt, belépett az alkotmány pártba. Főispáni faeisttatások Csíkmegye uj főispánját, Tolnay Lajost, ma iktatták be hivatahiba Csikeszeredában. Sacrefoglatt beszédében az uj főispán a választói reform mellett foglalt állást és hangoztatta, hogy az demokratizálódás elő fogja segíteni a béke létrejövetelét. A beiktató közgyűlés után tisztelgések voltak. Gróf Somsich Tihamért, Hontmegye, Selmecbánya és Bélabánya városok főispánját tegnap iktatták be. A főispán székfoglaló beszédében a jogok kiterjesztése mellett foglalt állást és hangoztatta, hogy az egyenlő kötelességek teljesítéséért egyenlő jogok járnak.