Világ, 1917. október (8. évfolyam, 244-269. szám)

1917-10-02 / 244. szám

Szerkesztői üzenet Irta; Bíró Lajos Arra Önök feló, uram, az egykori Par- liumtól délre, a kincsesnek nevezett Kolozs­váron összegyűltek megint jó magyar urak és harmincnyolcadik hóna]íjában a háború­nak alapos megfontolás után kimondották, hogy ők bizony mégis annektáLni akarnak j egyet és mást. Itt egy hegyet, ott egy völgyet, i — ha ezt a néhány hegyet és néhány völgyet I meg nem kapják, nyugodtan ezentúl nem ai- i halnak és nem iz-lik nekik majd az édességei ! béke se. Követelje ifi ás a Duna-vonalat és ál­modjék más Szendrőről és Galambócról: ne­kik stratégiailag jobb román határ kell, mert soha többé ők az oláhban meg nem bízhat­nak. —• Joggal vethetnék ellenükbe mindenek­előtt azt a kérdést, mit használt volna a ro­mán hadüzenethez minekünk a stratégiailag jobb határ; -hiszen ott is fel kellett adnunk a határvonalat, ahol pompás erődítések szegé­lyezték; nem a határ stratégiai alsóbbrendű­sége volt a hiba, hanem az, hogy az akkori hadihelyzet következtében Erdély úgyszólván katona nélkül maradt. Ellenükbe vethetnék ezt és még egy csomó meggyőző és nyomaté­kos érvet, amely mind azt bizonyítaná, hogy követelésük stratégiailag megokolatlan. Ebbe e stratégiai vitába azonban ne is ereszkedjünk bele. Nem a stratégiában tévednek ezek a nyilván jóhiszemű urak, hanem tévednek előbb az egész világhelyzetnek, azután Ma­gyarország helyzetének megítélésében. Nem látják, milyen lesz az az pj világ, amely most megszületőben van. Néni látják, hegy nem a jó stratégiai határok lesznek ez­után a hábóru után fontosak, hanem az lesz a fontos, hogy ebben a felkavart világban me­lyik ország ad nagyobb jólétet, több kultúrát, bensőbb megnyugvást a polgárainak. Nem lát­ják, hogy az eljövendő uj világhoz az anpexió- nélkiili béke a lúd és hogy ez az annexió-. nélküli béke liem egy ábrándosfellelkesedés jelszava, hanem egy. elháríthatatlan kényszer- i nek a megállapítása. Jó, ha ezt nem látják, ebbe is bele lehet még nyugodni. De, hogy lehet nyugodtan venni azt és hogy- lehet bele­nyugodni abba, hogy magyar emberek, ma­gyar urak, magyar politikusok Magyarország helyzetét ismerjék télre olyan kétségbeejtő módon, hogy a harmincnyolcadik hónapban anncktálásról beszélnek? Nem érzik a kolozs­vári urak azt, hogy magyar politikusnak ál­mában se szabad ilyen szót kiejtenie a szá­jaid' A mai hadihelyzet nagyon megnyugtató és mi reánk nézve nagyon örvendetes. De ki tudja, mikor és ki tudja, milyen körülmények között kerül béketárgyalásokra a sor. Sza- bad-e nekünk magunknak koncodálmimk, hogy azokon a béketárgyalásokon akár stratégiai, akár egyéb okokból igenis, mégis lehel majd annexiókról is szó? Ha mi köve­telhetünk egy szerény ke annexiót stratégiai okokból, akkor mások követelhetnek egész országrészeket nemzeti vagy egyéb okokból. Milyen nemzetközi kongresszus az, amely­nek az ítélete alá nyugodtan odafcocsátják az erdélyi uruk, hogy- döntsön az ö stratégiai igényeikről is és a BrriLianu nemzeti igényei­ről is? Igaz, a békekongresszus nem lesz se bécsi kongresszus, se berlini kongresszus, amely országokat összevissza szabdal és uj ha­tárokat jelöl ki. De, német szövetségeseink üzleti érdeke megkívánja, hogy a románok­kal kibéküljenek és akadj a német sajtóban olyan hang, amely úgy vélte, hogy Erdélyt igenis oda kellene adni, . hogy általa a romá­nok á központi hatalmakhoz főzessenek. Áb­rándok; — persze, hogy azok. Mi azonban segítsünk eltemetni ezeket az ábrándokat^ ahelyett,"'4 htigy ravasz kerülő utón életre pró­báljuk galvanizálni őket. Mi ujjongjunk azon, hogy a szenvedő világ meggyógyulásának a jelszava — az -annexiónélküli béke — olyan, mintha egy hazája sorsán tépélődö és nem­zetét forrón és aggódva szerető magyar poli­tikus találta voma ki. Mi örüljünk annak, hogy. Magyarország érdeke. olyan, nagyszerűen egyezik az egész civilizált emberiség érdeké­vel. Íís ne próbáljunk egy kalandos uj útra rálépni,. És ne kísérletezzünk olyan eszkö­zökkel, amelyek csak ellenszenvet, gyűlöle­tet, csalódást, uj és sok harcot hozhatnak. Magyarország ebben a rettenetes hábo­rúban megvédte magát. Teljesítette minden szövetségesi kötelezettségét is. De ha Magyar- ország önállóságát, függetlenségét, területi ép­ségét — amelyekért harcolt — átviheti a Íre­kébe, akkor semmiféle oka nincs rá, hogy akár egy nappal is tovább harcoljon. Károly király békeprogramanja azért hódította meg Magyarországon a sziveket, mert a király egyetlenegy katonájának a vérét nem akarja kiontani hóditó célokért. És ha most Erdély­ben jóakaratai, de kábult elfogultsági! urak uj hadicélokat állítanak fel és együgyű kis annexiókat terveznek, hát egész Magyaror­szág egész, közvéleményének tilta koznia kell ez ellen a naiv, de veszedelmes játék ellen. Ezért intézem ezeket a sorokat önhöz, urain, ön akkor, amikor a magyar rendü­letlenekről ezen a helyen nemrégiben írtam, elküldte nekem az Isonzó-fronton elesett öesesének utolsó levelét. Nem azért, hogy kitartásra biztasson, hanem, hogy az együtt­érzésének a jelét adja. Én ezt a levelet most itten a nyilvánosság olé bocsátom. Nem azért, hogy a kolozsvári uraknak eszébe juttassam, mi a háború, hanem hogy az olvasótól, az egész magyar közönségtől, egész Magyaror­szágtól az együttérzés haragos megnyilatko­zását kérjem. íme a levél: Kedves testvéreim! K. I. bátyámnak, mint a család legidősebb tagjának adresszáltam levelemet, de valamennyi­tekhez intézem soraimat. Ma délután kimegyek a sföUiurgba, liová mindenki kimegy, de nem min­denki jöhet vissza. Xcm tudhatom, mit határoztak rólaan odafenn. Óriási ágyutüz, légiharc és gyalog­sági harcoknak nézek eleibe, a halál számtalan helyről érheti az embert, el kell legyek készülve arra, hogy én is áldozata lehetek az irtózatos küz­delemnek. Ha az ember annyi megpróbáltatáson megy keresztül és látja a pusztulást, megbékül a halál gondolatával. Inkább a ti fájdalmatok, imá- dásig szeretett gyermekeim és feleségem bánata, A francia politika Zürich, szeptember, hó. (A Világ tudósítójától.) A francia • szocialista j párt ellenzékisége tulajdonképpen a szakszervizetek működésében nyilvánul meg. A szakszervezetek vezetőségétől legújabban is ogy tiltakozó és figyel­meztető felhívás érkezeti a francia prolciariálus- ■ lioz, hogy ezt. fegyverkezésre bárja és figyelmét j felhívja arra az uj noiitikai tájékozódásra, me.lv Franciaországban Mai Díjnak a belügyek éléről való távozása óta volté kezdetéi. A felhívás rövidítve, cenzúrázva a Hamariíté-bcn is megjelent. A Con­federation Générale du 7 ravail állal közrebocsátott | felhívás így hangzik egész terjedelmében: A francia proictársáyhoz! Egy eszközeiben piszkos, eredetében és I céljaiban reakciós, egészségtelen agitáció j akarja az ország lelkiismeretét nyugtalanítani. | Egy egész szenzáció-sajtó, a korrupció és a 1 szociális reakció sajtója kihasznál egy skan­dalumot, amelynek gyors és alapos megvi­lágítását a munkásosztály és a demokrácia a a legnagyobb nyugalommal követelheti. Mégis Önök, azok, akik ezt a sajtót a botrány al- ! kaiméból olvasással támogatják. Megkísérlik-, hogy az országot, mint a nyugtalanságok & zavarok zsákmányát állítsák be, holott ez \ az ország teljes öntudattal a legznegfaszitetiabb j munkának adta oda magát. Nyugtalanságot ! akarnak látni ott, ahol csak visszakövetelé- ‘ sokról van szó, melyeket az átkozott munka­viszonyok csak igazolhatnak. És úgy látszik, hogy a kormány, amely már a múltban is vonakodó) és bizonytalan volt a munkásorganizáciőkkal szemben, ma­gának tetszelegve adja oda magát a reakciós orientációnak, amely neki ezt a kampányt előírja, támogatva a kunnányautoritással fel­ruházott cenzúra pártoskodása által. Óvást emelünk a munkásosztálynál és azoknál, akik azt állítják, hogy ennek az országnak a sorsqt irányítják! A bizalmatlansággal teljésen átitatott múlt politikája, melytől a hatóságok és az állam képviselői nem tudnak megszabadulni, még nagyon is sok ellenségeskedést árult el. Po­litika, mely ahelyett, • hogy a munka és de­mokrácia követelményeire ügyelne, el akarja inkább nyomni azokat. Ez a politika mind­inkább tűrhetetlen. Már most kijelenthetjük, l>ogy a nép minden erejét ellene fogjuk irá­nyítani. A háború által okozott szenvedés és szomorúság a munkásosztálynak jutott ki leg­nagyobb mértékben, de legelsősorban Fran­ciaország munkásosztályának. Az a politika is átkozott, amelyet már most iapasztalunk és amely a munkásokat kiszolgáltatja a munkaadóknak. A munkások nem választhatják szabadon delegáltjaikat, a munkaadóknak kizsákmányoló szuverenitást adtak a mobilizált munkások felett. A pénz­emberek pénzvágyának vannak kiszolgáltatva a szállítási eszközeink. Ez a politika feláldozta a közérdeket a bmikprivilégiumnak. Megen­gedte a cukorgyárosoknak, hogy a francia fo­gyasztókat megszégyenítsék. Az országot meg­fosztotta gazdagságától: vizieröktől, széntől, bányáktól, sótól stb. A magánosok erkölcste­len és lehetetlen étvágya érdekében. Ez a po­litika nem védte és nem támogatta a fogyasz­tók érdekeit, hanem a nemzet életének bizonj*- ságát figyelmen kívül hagyva, szabad tért en­gedett az árufelhalmozóknak és áruuzsorá­soknak. Atkozott legyen az a politika, mely ugyan­azon időben, amikor a népet legszentebb jogai­ban, legembcribb következményeiben megsér­tette, még azt is megkísérli, hogy gyengítse a demokrácia befolyását. Franciaország és a vi­lág sorsára és a dicsvágyó osztályok félreis­merhetetlen érdekeinek engedi át a háború ellenőrizetlen vezetését, ami elkerülhetetlenül demokráciaellenes békéhez fog vezetni, mely újabb liáboruk csiráit hordja majd magában. Ez ellen az ugv munkáscllenes, mint de- mok rációéi len es politika ellen, mely már je­lentkezett. a Confederation Generale da Tra- mil eihatározottan tiltakozást emel és apellál ez ország egész munkásosztályának éberségére! Ezt az éles felhívást a Hunianité után az ősz- szes francia szocialista lapok, az olasz Avanti! és a zürichi Vclksrcchl is leközölték. Mondani sem kell talán, hogy szocialista körökben a legmélyebb, impressziókat keltette. Dr. Cobor Péter«. VIII. évfolyam 1917 Budapest, KEDD október 244*ik szám 7 , ..... • -f V-................ ....... ^

Next

/
Thumbnails
Contents