Világ, 1917. november (8. évfolyam, 270-295. szám)

1917-11-01 / 270. szám

Jett szavazzon. amely szerint a kormány vá­lasza a birodalmi gyűlés felfogásának nem A kanceilárváiság Német­országban és a független német szociáldemokrácia A Világ számára irta: Ed. Bsrnatain Bf-ritn, októlíer 3Ö.; A kanoeltárvájeág Németországban, mint lappangó veszedelem túlélvén azt a pillana tot, amikor dr. Michaelis ur foglalta el Beth- roann HaBweg helyét, október 9-ike óta any- uvira kiélesedett, hogy most akutválság jelle­gét öltötte magára. A helyzet kiélesedéséhez a lókést olyan esemény adta meg, amely más körülmények közt azokat a polgári pártokat, amelyek most a kancellár lemondását köve­telik, a néppártot és a centrumot, eiűenc kü­lönösebben aligha ingerelték volna fel. Ez az esemény pedig egyrészt Michaelis urnák vá­lasza volt az imént emlitett ülésnapon Ditt- mann független szociáldemokrata képviselő vádjaira az egyenlőtlen elbánásról a pártok tag­toborzásával szemben — a Világ olvasói jól ismerik: — 5 egyforma elbánásban részesiti valamennyi pártot, e párttal (független szo­cialisták) szemben azonban más állásponton van, mert ez a párt a birodalom biztonságát és fennállását fenyegető agitációt folytat. Má­sik része pedig a tengerészeti államtitkárnak, Capellenek. Michaelis ur által megrendelt fel­lépése, aki Haase, Dittmann és Vogtherr füg­getlen szociáldemokrata képviselőket azzal gyanúsította meg, hogy pártjuk külön helyisé­gében hadihajók matrózaival tárgyaltak nagyarányú zendülés előkészitése céljából. Olyan meggvanusiíás volt ez, amelyről a meg­nevezett képviselők, egyébként igen erőteljes nyilatkozataikban, azonnal kimutatták, hogy az hijján van minden bizonyítéknak; s amely meggyanusitáshoz a Capelle ur által akkor összehordott anyag általában is elégtelennek bizonyult. A független szociáldemokraták frakciója a birodalom gyűlésben közkedveltségnek egy­általán nem örvend. Oak kényszerülve isme­rik el ama jogait, amelyekre számszerű ereje folytán s a Ház szokásai szerint igénye van. a pért egyes tagjain pedig személyes súlyúk folytán rajta függ az egész Ház füle. Általá­ban a többi pártok úgy tekintik őket. mint a politikai izmaeliták társaságát, akik­hez lehetőleg kevés közük van azért, mert a hadihifelt álhatatosan megtagadják, s bátran kimondják nézetüket a háborúért való fele­lőség és a nép jogellenes háborús rendelkezé­sek felől. A birodalmi gyűlésnek liberális és demokrata irányú pártjai hihetőleg bármelyik kancellárral szemben kimondották volna a maguk véleményéi egy egész párt kiátkozása esetén, de bajosan okozott volna Michaelis ur fellépése a független szociáldemokratákkal szemben, amig ez csak erre a pártra vonatko­zott, különösebb izgalmat, s vezetett volna bizalmatlansági nyilatkozatokhoz, ha nem éppen ő lett volna az, akinek cselekedetéről szó volt. Nem leszünk igazságtalanok ezekkel a pártokkal szemben, ha azt mondjuk, hogy tltenszegüfésük inkább ennek a férfumak, mint magának a ténynek szólt. De az igazság azt parancsolja, ne hagyjuk szó nélkül, hogy ellenszegülésük e férfiúval szemben nem volt megokolaflan és nem is az. Nem mintha dr. Michaelis ur különös- ! Lépp kihívóan fellépő személy volna. Kike­rülvén hivatalnoki pályájából, amelynek so­rán szorgalmas és energikus közigazgatási férfiúnak nw'atkojati, f etiópét eben a bino­' - - . ^ VWf rfalnri gyűlésen a hato'dfk német kancellár in­kább az a száraz, de szakszerű osztályfőnök volt, aki a miniszternek, vagy az állam fejé­nek tesz jelentést Politikailag eddig keveset ; szerepelt. Mint kancellár, anélkül, hogy ma- j kacssága ártalmára lenne, ami pedig őt, mint i bürokratát egyáltalán nem tette kedveltté. talán olyan alkalmazkodási készséget muta­tott volna, amely jó arra, hogy politikailag jelentéktelen személyeket tudásban és ideák­ban gazdag egyéneknél nem ritkán hosszabb ideig tartson meg hivatalukban. Amit a több­ségi blokk pártjai nehezen bocsátanak meg neki, az kancellárságának eredete. Senki sem felejtette még el, hogy Michaelis ur olyan férliak ajánlatára került a kancellári székbe, akiknek álláspontja a békefeltételek kérdésé­ben a többségi biokénak körülbelül az ellen- j kezője. Az akkori események a kancellár- I kérdés valódi parlamenti rendezésének csak j paródiáját adták. Miért távozott Bethmann Ilolhveg? A többségi pártok nem voltak el­lene. Csak azt jelentették ki, hogy a jobb­pártok támadásaival szemben tovább nem támogathatják, ha békerezoluciójukat vissza utasítja. Ez tette helyzetét tarthatatlanná. A jobbpárt bukását akarta, s ezt ily módon el is érte. Nekik bukott meg a kancellár s nem a bal és közép szövetségének. Ettől kezdve a meginduló tárgyalások különösen karakte­risztikusak voltak. Másutt is megtörtént, hogy háború idején a parlament, vagy ennek bi­zottsága a had vezérekei-maga elé. hívta, hogy tőlük a katonai helyzet _s a katonai 'feiíd-sza- 1 bálvok felől felvilágosításokat kívánjon. Itl j ez majdnem fordítva történt. Hhidenhurg és LudendorfT, akik Berlinbe jöttek volt, a frak­ciók vezetőit csoportonként fogadták, hogy őket álláspontjuknak megnyerjék. S azután mutatkozott be a birodalomnak általános meglepetésre hirtelen dr. Michaelis, mint kancellár. A többségi blokk polgári pártjai követeléseikben a Németbirodalom parlamcn- tizálásál illetőleg nagyon szerények és a srn- éiáldemokrata többségi frakció is, amely most Wiirzburgban kifejezetten a politikai opportunizmus mellett telt vallomást, elég érthetőén adta tudomásul, hogy egyelőre megelégednék a parlamenti kormányrend- szernek tett mérsékelt engedményekkel is. De a birodalom egyik legfontosabb ügyének ilyenforma megoldása e frakcióra nézve is ■sokkal nagyobb ellentmondás volt, semhogy az ilyen megoldásnak állandóan türelemmel alávethetné magát, A független szociáldemokraták frakció­jára nézve a kérdés valamivel másképp néz ki. Természetesen ez a frakció is követeli, bogy a birodalmi kancellár a népképviselet bizalmi embere legyen s neki felelősséggel tartozzék. Tudja azonban, hogy ez a demo­kratikus önkormányzat problémájának még egyáltalán nem volna megoldása, mégis mint fegyvert követeli a külpolitikának személyes irányítása ellen, amin csak cifraság a parla­ment. Ezért a többségi biok semmi olyan akciójától nem tagadja meg támogatását, amelyet ily gondolatok irányítanak s ez a körülmény tisztán és kétértelműség nélkül kifejezésre is jut.. A baj csak az, hogy a több­ségi bioknak ilyen akciói még mindig nincse­nek és miniden alkalommal visszariad a biok attól, hogy a kérdést úgy tegye fel, ahogyan keli, hegy ama célhoz valóban közelebb jussunk. Így a birodalmi gyűlés bezárt ülésszaká­ban a többségi biok nem volt képes annyira felemelkedni, hogy a/, ostromállapot, a cen­zúra és az óvelzárás kezelésére vonatkozó in­terpelláció tárgyalásánál a független szociál- j demokraták ulial előtorjeszfeU indHyaii}' njei- i felel meg; jólehet a htok valamennyi szónoka' kijelentette, hogy a kormány válaszát nem tartja kielégítőnek. A polgári biok pár tok szi-. vesehben keresik a kormány képviselőivel folytatott ifiegbeszélesek utján a változást, mint bogy határozott nyilatkozattal döntést provokálj unok. Emellett, pedig jól tudják,- hogy azok a személyek és fórumok, akiknek, kezében van ina a döntés e rendszabályok tekintetében, hatalmuk minden betűjéhez mily) görcsösen ragaszkodnak és ők maguk jelentik ki, hogy ezeknek kezelése, bármennyit pa­naszkodtak is, nem lelt jobb, csak rosszabb. A blokpártok egész politikájának gyen­géje, hogy mindenféle ellentmondásokból van az. összerakva. Alkalmazhatjuk erre a politi­kára a közmondást: a pokolhoz vezető uí jószándékkal van kirakva. A legszebb szán­dék nem visz ott a célhoz, ahol hiányzik a szilárd akarat, nemcyik annak a lépésnek inéglevéscre, amely cél eléréséhez feltétle-; nül szükséges, de sőt a legtöbbször épp az ellenkezője kerül sorra. így aztán megoldha­tatlan az a probléma, hogy törjük meg az országban azoknak a militaristáknak befo­lyását, akik a blokpártok terveinek ellensze­gülnek, ha annak a-kultusznak, amelyen ez a befolyás nyugszik, a blokpártok ismételten egyenesen segítségére sietnek. Az angol toryk \ iselkedése a spanyol örökösödési háborít végén Marlborough-val szemben messze áll attól, lio-gy e.,magatartásukhoz minden tekin-< tetben mintául szolgálhatna. De ha ők ennek a diadalmas hadvezérnek wiliigllipárti tiszte-; leivel keltek oly irányban versenyre, lvogy a nemzetet bálványozására neveljék s Marlbo­rough szavát olyan jelszóvá tegyék, amely mellett minden másnak el kell némi dalia, úgy nagyon bajosan érik azt cl, hogy a pusztító szövetséges háborúnak befejezését meggyor­sítsák. Ma még mindig nem vagyunk túl azon a kulturfokon, ahol a harctéri eredmények az emberek nagy tömegét a legnagyobb mér­tékben megvesztegetik, inig ezzel szentben a reklám túlzásaival együtt sohasem érte el még megközelítőleg sem azt a fokot, amelyen ma áll. A politikai életre minő veszedelem van ezzel egybekötve, szinte kézenfekszík. A birodalmi gyűlés múlt ülésszakának tárgyalásai alkalmával a blokkpártok szó­nokai megvádolták az úgynevezett hazafia; pártot, hogy agitációs célra használták fel azt a táviratot, amelyben Himlenburg ge­nerális válaszolt hozzáintózelt hódolótávira-. tirkra s amelyben a német, vagyis az an­nexiós békéről eseti szó. Határozottan azt mondom, hogy felhasználták s nem éltek vele vissza, mert nagyon is kérdéses, vájjon a választáviratnak agitációs felhasználása a generális szándékával ellentmondásban volt-e. Ha nem volt ellentmondásban, úgy a szóno­kok kritikája nyilván elsősorban a válasz- tclegrnmm elküldőjét illette és csak másod­sorban azokat, akiknek a válasz szólt. De a szónokoknak nem volt bátorságuk ahhoz, hogy levonják ezt a következtetést, ök csak azoknak vetették szemére a visszaélés vádját, akik a választáviratot kapták, t. i. a hazafias párt embereinek, s egyebekben ama kijelen­tés mögé bújtak, hogy Hindenburg vála­szának szükségképp nem az volt az értelme, amit amazok belőle kiolvastak. Mintha bi­zony ebben az esetben nem a generális köte­lessége lett volna, hogy a magyarázatot ki­kérje magának. Csak Heine képviselő a többségi szocia­listák frakciójából ment tovább egy lépéssel, • mini szövetségesei a blokkban 's e tény megvitatásánál azt a megjegyzést kockáztatta mag, hogy iÍ4ü.u3ai*tr& . me^üraradbaföa « Masern SsíH % /TT jk, r£S£S5S - mÜT scrsiÄÄ A afsjgs&tt VIII. évfolyam 1917 Budapest, CSÜTÖRTÖK agramiber 1. 270dk szám 1 1 ............ h—...... ' "

Next

/
Thumbnails
Contents