Világ, 1917. november (8. évfolyam, 270-295. szám)
1917-11-01 / 270. szám
2 1917. novemberi VILÁG maga hivatásánál, ahol teljesítményei felülmúlhatatlanok s hagyja abba a „fecsegést.“ Miután azonban az elnök ezért rendreutasította, bocsánat kérés közben, később visszavonta a szavait. Látszólag így jelentéktelen az egész eset, s mégis annyira megvilágítja a blokkpártok helyzetének legveszedelmesebb gyengéjét. E helyzetnek másik, egyébként ezzel szervesen összefüggő gyengéje e pártoknak félelme attól, hogy a koronánál komoly felháborodást keltsenek. A centrum és a haladó néppárt semmitől sem félnek jobban, mint a komoly konfliktustól a koronával. Legszívesebben kihizeegni szeretnék azt, amit a korona viselője valószínűleg csak a legkeserűbb kényszerűség parancsa alatt fog megadni. Ily körülmények közt nagyon is kérdéses, váljon a többségi szocialisták frakciójának egyesülése politikai koalícióvá a néppárttal és a centrummal, elősegíti-e a pillanat legfontosabb kérdését, a béke ügyét? A koalíció helyett, a rövidség okából a blokk szót használtam. Pedig mindkét részről, a polgári pártok és a szocialisták részéről vitatják, mintha ők valóságos blokkot alkotnának, ők csak ad hoc együttműködést fejtenek ki s e mellett mindenik résztvevő egyebekben megőrzi teljes szabadságát. Az illetők előtt így tűnhetik ez fel, a valóságban azonban legalább is amíg a szocialistákról van szó, nem ez az eset. Ha ők oly jelentékeny kérdés isén, mint a jelenlegi háború befejezésének kérdése, a polgári pártokkal tartós politikai akciókra akarnak szövetkezni, úgy nem tehetik ezt másképp, mintha alkalmazkodnak ahhoz a békeprogrammhoz, amely e pártok szükségleteinek és élői leleteinek megfelel. Olyan dolog ez, ami egyenest Németországban lehetetlen másképp, mint úgy, hogy a szocialista Internacionale alapelveitől elszakadnak. Tipikus e tekintetben a többségi szocialisták állásfoglalása Elzász-Lottaringia kérdésében. Itt ők teljesen a németburzsoázia ama gondolkozásmódjaihoz alkalmazkodnak, amelyre nézve elviselhetetlen a kényszerűség, hogy visszaadjon olyan országrészt, amelyet 40 évvel ezelőtt meghódítottak. Míg a szociáldemokratagondolkozásra épp az a gondolat lehet elviselhetetlen, hogy a hadiszerencse s ne a lakosság akarata döntsön valamely terület meghódítása vagy visszaadása felett. Magának a népszavazás gondolatának merev visszautasítása keveri ellenmondásba a többségi szocialisták frakcióját az egész munkásinternacionáléval s ez tesz lehetetlenné minden megegyezést, minden kompromisszumot a francia szociáldemokráciával, melynek mindkét frakciója, többség és kisebbség, Elzász-Lotharingia kérdésének megoldásához népszavazást követel. Amíg pedig a német és francia szocialistáik megbékületlenül állnak egymással szemben, lehetetlenné van téve a szocialista proletároknak minden tartós nemzetközi együttműködése. Ez valamivel mégis nagyobb jelentőségű, mint az a kérdés, váljon dr. Michaelis úr, vagy más gyakorlottabb politikus, vagy diplomata a német birodalom kancellárja, amíg gyökerében meg nem inog az a rendszer, amely az illetőt hivatalába szólította. A független szociáldemokráciának e cikk bevezetésében közértekben megvan minden oka, hogy Michaelis ur bukását kívánja s ezt követelje is, nincs azonban tévedésben afelől, hogy ha ez az ur most meg is bukik, ez a külső és belső politika egyetlen olyan kérdését sem hozza közelebb a megoldáshoz, amelyeknek megoldása pedig sürgősen szükséges volna. Csak egy ügyetlen akadályt s nem a sziklát távolítanak el, amely az utat eltorlaszolja. Ha Michaelis távozása bekövetkezik, ez kevés javulást fog hozni, ha a kancellárváltozás nem jelent rendszerváltozást is. A béke kezdetét jelenti az alkotó munkának. Ennek a munkának vagyunk a katonái és a Világ a tábora az új Magyarországnak. A politikai helyzet Szentesített törvények — A muzskaprogramm és a Kormány pártjai — A vitarendező bizottság új munkakörre — A delegációk összehívása — Mikor oszlathatják fel a Képviselőházat ? — A papírhiány (A Világ tudósítójától.) A hivatalos lap legközelebbi számában fog megjelenni az Országos Törvénytár közlése alapján az indemnitásról, a horvát pénzügyi egyezményről és a tisztviselők segélyéről szóló törvények szentesített szövege cs a törvények kihirdetése. Ezúttal a szentesítésre való felterjesztéssel nem várták meg azt, hogy a főrendiház üzenetét a képviselőház átvegye és nem hívták össze ebből a célból a képviselőházat Eszerint a főrendiház üzenetének bejelentése a képviselőháznak a jövő héten tartandó első ülésére marad, amikor már a törvények szentesítéséről is jelentést tesz az elnök. Ami azután a képviselőház munkaprogramjját illeti, az a helyzet alakulásától függ. Mennyi ideig lehet tárgyalni a költségvetést és mikor kell annak tárgyalását a választói reformnak napirendre tűzésével megszakítani, azt ma még nem tudják kikalkulálni. Különben is a költségvetéssel egyidejűleg Wekerle Sándor miniszterelnök-pénzügyminiszter több olyan javaslatot fog előterjeszteni, mely a költségvetéssel erős kapcsolatban lesz. Nevezetesen ezek a javaslatok a háborús kiadások fedezésére szükséges eszközöket tartalmazzák, mivela költségvetés realitását Wekerle ezeknek a várható bevételeknek az előirányzatává akarja igazolni. A pénzügyi bizottságnak e javaslatokkal is kell foglalkoznia s e miatt jósolják, hogy a bizottság tárgyalásai arra való tekintettel is, hogy a bizottságban a munkapártiak vannak többségben, sok időt fognak igénybe venni. * A munkaprogramm iránt érdeklődnek különben a kormányt támogató pártok is. Elmondtuk már a Világ mai számában a kormánypárti vitarendező-bizottság történetét. A vitarendező-bizottság azért alakult, hogy a leszavazott belügyminiszteri válasz tárgyalására szervezze a pártokat és gondoskodjék erős támadásokról a munkapárt ellen, valamint minél több anyagról a volt munkapárti kormány bűneinek leleplezésére. Azonban a munkapárt megakadályozta a válasz napirendre tűzését és így a szervezkedés tulajdonképpen céltalanná vált. Minthogy azonban a vitarendező bizottság már megvan, hát elhatározták, hogy nem oszlatják fel, hanem mint közös intéző szervezetet fenntartják. A szervezet fenntartását alkalmasnak vélik a kormányt támogató pártok egységes működésének lehetővé tételére és előmozdítására. Ezért aztán gróf Andrássy Gyula, aki nem szűnik meg hangoztatni, hogy egységes kormánypárt alakulására van szükség, vállalkozott a vitarendező-bizottság foglalkoztatására. Gróf Andrássy Gyula már érdeklődött is a kormánynál, hogy miképpen akarja foglalkoztatni a képviselő házat és ehhez képest fog munkálkodni az ügyvezető bizottság, mert úgy vélik, hogy például a költségvetésnél végre lehet hajtani a munkapárt ellen azt az akciót, amit a leszavazott miniszteri válasz napirendre tűzésének alkalmára terveztek. A munkaprogramra alakulásába váratlanul új körülmény avatkozott be. Ez a delegációk összehívásának kérdése. Időközben tudniillik a helyzet Ausztriában — esetleg ugyan a mi rovásunkr — úgy alakult, hogy a delegációk összehívás aktuálissá vált, sőt is határozták a delegáció összehívását és megállapodtak a delegátusok megválasztásában. Ennélfogva a magyar kormány is kénytelen a delegációk összehívásához hozzájárulni, annál is inkább, mert éppen a mostani kormányt támogató pártok közül az alkotmánypártnak és az egyesült függetlenségi és negyvennyolcas pártnak vezérei, gróf Andrássy Gyula és gróf Apponyi Albert annakidején a Tisza-kormány alatt minden rendelkezésükre álló érv felvonultatásával erős akciót indítottak a delegációk összehívása céljából és ők voltak azok, akik a külpolitikában való tájékozódás céljából ellenzéki bizalmi férfiak megbízását kérték, tehát most nem térhetnek fl a delegációk összehívása elől. A munkaprogrammot ez a kérdésnyílásban érinti, hogy a delegációk körülbelül december első heteiben fognak tanácskozni Bécsiben és a delegációk tanácskozásának ideje alatt a képviselőház üléseinek szünetelni kell. Előfordult ugyan, hogy oly időben, amikor a delegáció ülésezett,, az a bizottsági ülések napjain a képviselőház is tartott üléseket, de ilyen megállapodás leginkább olyankor történt, amikor a delegácionális üléseket Budapesten tartották és amikor a kormánypárt rendelkezett a munkarend felől. 1 . Most azonban a helyzet más. A mta* *1 párti többség állapítja meg a munkarendet és semmiesetre sem egyezik bele abba, hogy a képviselőház a delegácionális tárgyalások alatt is üléseket tartson. Visszás helyzet keletkezik továbbá abból, hogy a munkapárt fog dominálni a delegációban, melynek tagjait a pártok számaránya szerint választják, tehát az ellenzéki munkapárt lesz ott többségben, a munkapárt választja a magyar delegáció elnökét, alelnökét és előadóját, szóval a delegációban Tisza és a munkapárt fog diktálni. A kormány és pártijai elég különös helyzetbe kerülnek a delegációban, ahol bármikor ki lesz téve a magyar kormány álláspontja a leszavazatáinak és hogy ezt elkerülje, kénytelen lesz a kormány a konpromisszumfokint keresni. Mindezt természetesen még most is elkerülhetné a kormány, ha azonnal napirendre tűzetné a választói reformot és ha a reform megszavazása iránt kételyei lennének, feloszlatná a képviselőházat. Egyelőre azt mondják, hogy a váratlan alakulások folytán a helyzet tisztázása csak február felé várható és csak akkor jut döntésre az a kérdés: fel kell-e oszlatni a képviselőházat, vagy ne ö.* A papírhiány dolgával foglalkoztak ma az Apponyi-párt klubjában összegyűlt képviselők. Sajnálkozással vettek tudomást az újságokat fenyegető papírhiányról — így szól jelentésük. Bizony sajnálhatják, mert, hogy ha nem lesz papír, akkor nem közölhetjük beszédeiket és nem hirdethetjük ki, mily nagy szolgálatokat tesznek a hazának. — A párt annak a reményének adott kifejezést — szól a közzétett kommüniké — hogy a kormány sikeres és sürgős intézkedésekkel elejét fogja venni a sajtó tevékenysége megbénításának. Gyenge kis elhatározás. Remény kifejezése. Egy függetlenségi párt állásfoglalása ennyiben összpontosul és ennyiben merül ki. Ienne csak egy pártbeli államtitkár vagy akárcsak egy főispán kinevezéséről szól Hogy megmozdulnának, milyen lépéseket tennének! Hogy izgulnának, hogy lármáznának! De hiába! ők már a hatalomban vannak és a jóllakottság kellemes érzésével emésztenek. Mentségükre szolgál, hogy a kormányt támogató többi pártoik még egy kommüniké erejéig sem erőltették meg magukat. * Gróf Szemin Ottokár külügyminiszter a hét végén Budapestre érkezik és tárgyalni fog a parlamenti pártok vezetőivel, elsősorban gróf Károlyi Mihályival a külpolitika és a delegáció kérdésében.* Wekerle Sándor miniszterelnök valószínűleg már holnap a király tartózkodási helyére utazik és jelentést tesz a helyzetről. Osztorunk Budapest, október 31. Az énekháza ölese. Az urakháza folytatta az igazságügyi javaslatok vitáját. Az igazságügyi törvényeket az urakháza szövegezésében második és harmadik olvasásban is fogadták. Litán megválasztották a delegációba kiküldendő tagokat. A legközelebbi ülés idejét meghívó útján fogják a tagokkal közölni.