Világ, 1917. december (8. évfolyam, 296-320. szám)

1917-12-01 / 296. szám

A halottad háza A magyar parlamentről, erről a magyar partionentrül régóta tudtuk, hogy rövidlátó: okuláré vau a szemén és csak azt részi észre, kmi jól esik neki. Ma megtanultuk, hogy' aemcsak rövidlátó, hanem nagyot is hall. Az egész világ örömtől reszket, az imák, sóha­jt és zokogások könyeit végre a remény szivárványa deriti fel, negyedfél keserves, ré­ten, elvadult esztendő alkonyán békéről be­szélnek a kormányok, népek, hadseregek. Mi ről beszél a magyar párisimen^? Arról, hogy tegy Odescalchi hercegnek érvényes-e \z alap­vizsgája, vagy sem. ha érvényes, miért érvé­nyes s ha nem érvényes, miért érvénytelen? tFeláll egy dadogó exmiuiszter és óra hosszat hivassa fel a maga védőiratál s utána feláll égy védőügyvéd és félóra hosszat magyarázza, hogy hogyan járt volna el ö, ha — miniszter tett volna. És a tisztelt Ház feszült iigyelem- Jmeí lesi a párviadalt, összemérik a fegyvere ikef a welfek és ghibeJIinek, vájjon ki erő­sebb, kinek a rektora szavahihetőbb, kinek iaz embere vizsgázott korrektebbül, a három- széki főispán protezséje vagy a Tisza István kis oldalági rokona. Ettől az édes izgalomtól, ettől a hires, ne­vezetes affértól nem hallotta meg ez a szegény, tehetetlen parlament, hogy odakint a békéről tárgyalnak. Az osztrák miniszterelnököt ma 'két interpelláció is fogadta a béke ügyéiben és ■az ostrák miniszterelnök mind a kél inter- ipelládót megelőzve, sietett válaszolni, még pedig korrektül, okosan, az egész világ szá­mára Joggal lehelte, mert hangsúlyozta is, Ihogy olyan parlament nevében beszél, amely az általános, egyenlő és titkos választójog' alapján ül együtt ­Náhrok, ebben a vak és süket Házban, senki sem akadt, aki kiváncsi lett voina a magyar miniszterelnök véleményére, aki kér­dési intézett volna hozzá, nem az egyetem •bázisKíbiályziatának mikénti értelmezéséről, vagy a bortermelési adó hatályba léptének időpontjáról, hanem» arról, hogy milyen béke készül és milyen szerepe lesz benne ennek az országnak, ennek a népnek, ennek a parla­mentnek. Az orosz nép Örömmámorban us/ik, a semleges államok vértelen szenvedéseik eny­hülését várják, az entente áilamférfiai meg­riadnak a világtörténelmi események s*uya alatt és a népek szive végre hangosabban dob­ban össze. Mindenhol és mindenki a béke igéjé­vel táplálkozik, csak a magyar parlament el a regi tyukperek olcsó abrakján. A nép szeme lázas kiváncsisággai tekint a törvényhozás pa­lotája felé, de ott még mindig savanyúan és álmosan folynak az unott botrányok, amelyek helyét már a nagy idők nagy eseményei fékezhetetlen akarattal foglalták el már min­denhol. Senki sem érdeklődött, süketen és vakon folytatták régi játékaikat a régi cenzus alapján. A halottak házában nincs élet és a magyar képviselőház ma iá pletykál, sritkolóxik és kurjongat. Ezek az urak hoznák az általános választójogot? Nem, ezek temetni jöttek Cé­zárt, nem dicsérni és nem veszik és »re. hegy már rég meghaltak s a demokráciát még az sem késleltetheti diadahitjába», hogy ők a barátai Hmm A hadipótiéH Irta: Szende Pá! Jó adóreformot csinálni nehéz dolog., Köi- szeresen súlyos feladat ez a háború alap, rm-4-- kor nemcsak az igazságos és arányos teiier- megoszlás a cél. hanem óriási összegeket is kell az adófizetők zsebéből elővarázsolni. Van azonban az 'adóbevétel emelésének könnyen járható útja is. Nem kell hozzá ész, nem okoz fejtörést. A pénzügyminiszter a , meglevő egyenesad ókhoz egyszerűen hozzá­csapja a pólódét és igy ér el nagyobb bevételt. Nem kell a kivetéssel sem bajlódni, egyszerű számtani művelet az egész. Változatlanul ma­rad az. egész adórendszer, fáinak minden ki­váltsága és hátránya. Ezt a könnyű megoldást választotta ai magyar kormány is, mikor a most előterjesz-1 telt adőjavaslatokban a hozadéki egyenes-! adók tulnyomórésze után 60% -os hadipótlék! kivetését indítványozza. A jövedelem- és va~; gyonadó részleges refonnjától csak 25 millió: korona bevételt vár, mig a hadipótlékből 47Í milliót. Nem érezzük magunkat hivatottnak an­nak a .sorsdöntő kérdésnek az elbirálására,; hogy vájjon ezt az adóreformot még Teleszky! főzte-e ki, vagy pétiig WekerJe agyából p»t-í tant ki? Úgy hisszük, hogy nem csalÖdamk.i ha mindkét miniszter! a felelősség alól fel-! mentve, a javaslaton a pénzügvmi misztérium! eyycnesadóosztáhja vezetőségének oroszlán­körmeit véljük felismerni. Rideg ftskálifi- szellem, szűk látókör és a földbirtok érde­keinek határtalan tisztelete jellemezték okiig is a vezetőség működését a pötadójavas tat is ennek a légkörnek a. gyermeke Mondjuk el előbb, mi dicsérni való v«nu a javaslaton. Pótlék kivetésének nincs helye a húzbéradó utón. Ez helyes, mert a házbár- adó valójában fogyasztási adó, amelyet fel­emelt házbér alakjában a lakó fizet meg. Igaz, hogy a háborús Iskfoért endeletek fohlán A nagy átélés ' Irta; í*erő Ödön A mélységes véres sötétségben « világ •Vadul száguldott, de a most rája köszöntő jvilágoasá-vban botorkálni is csak alig tud. Ab­ban a sötétségben konok előre eltökéltségek !vitték,' kötdték, hajszolták, ehfben a világos- [ságbun pedig tíkábitja az a gondolat, hogy vajéra válhat az, ami a legszenvedelmesebb Aki tás a. És ennek- a gondolat utak a megérté- j jsébeu, az átérzésében az is megzavarj®, hogy íme, minden másképp jön, mint ahogy vár- j luk, s minden rőt kiderül, hogy másképp volt, mint ahogy tudtuk. Mar a bábom dulásoi kö­zepette is úgy éreztük, hogy olyan történel­miek a szenvedéseink, hogy tőlük nem lehet történelmi a látásunk, s hogy nem. láthatunk bele a borzalmas okok és s rettenetes okoza- jlók összefüggésébe, hogy ném tudjuk, hogy Wr.i történt, hogy éppen csak azt tudjuk, hogy világváltozás folyik: most pedig, hogy a há­ború dulásának enyhülése ígérkezik, még in­kább úgy. érezzük, hogy' valamennyi megál­lapító ít súgunk fölbomlt. Csak most érezzük •igazán, hogy nem értjük a háborút, Els félre- bökjük az urunkból és kidobjuk a meggondo­lásunkból a mesterségesen összerótt törté­nelmi és politikai terhet, és mámorosán is, íábilatosau is belevetjük magunkat az uj, 'nagy eseménybe. Meg nem tudunk ehuazodni bemre. Egy,-egy nyik.tkozalunk, egy-egy inierpellációnk.. egy- egy korm.-tnyk'ijelcnté.sünk olyan, mint aiui­önónmagát, hogy meggyőződjék róla: ébren ven-e, álmodik-e. Ébren kaptuk-e meg az orosz forradalom békeüzenetét, ébren hall­juk-e a központi hatalmak üzenetét az orosz köztársasághoz, ébren vagyunk-e, amikor, monarchiánk és szövetségese hivatalosan hozzálát a területi és gazdasági erőszak nél­kül vaió békének megvalósításához? A béke, mint föltevés, mint szándék, mint terv már régóta foglalkoztatta politikánkat, a hivata­lost és a publicisztikában megszólalót is, a béke, mint akarat, már régóta megnyilvánul a központi hatalmak nyilatkozataiban, de a béke, mint valóság, mindenki számára csak álom volt. Most beleébredünk ebbe a való­ságba és botorkálva járunk benne, s nem tud­juk. hol kell beléje kapaszkodni, hol kell talpraéljui benne. Minden másképp jött, mint ahogy biztos föltevéseink szerint -bekövetkez­nie szabad volna, s minden másképp alakul, mint ahogy még csak tegnap mára meg­jósolni mertük. Mindegy,-akárhogy is volt, csak jöjjön, aminek jönni kell. És el fog igazodni a rette- netességektöl csakúgy mint a tentaballasztjá- tól megszabadult emberiség az uj' alakulásban. Csak fogadja a jelenségeket úgy, ahogy jön­nek, és alkalmazza hozzájuk a valóságot, az élet valóságát, a szükségességek valóságát, a lehetőségek valóságát, és ne engedje meg, hogy a szent, szép, boldogságom lehetőségek belefulladjanak, belekallódjanak politikai, ha­talmi, párt-,, osztály- vagy esoporIgontiolkozá- sekba. A bolsrvikiek megint diadalra initat­ják a demokrácia rlaóizjnusát a tantdtelcK., dofdcak- Ime-fikkéte-to adtotok- jsMí&feíá* val és papiron-voltával szemben. S a bolsevi- kiek diadalra juttatják a demokrácia realiz­musát a demokráciával visszaélők, a k-ihnsz- j nálói« a tetejébe kerekedettek erőszakos na-1 [ tnralizntusával szemben is. A bolsevikek a népnek éleiáhitatát, az élethez való jogit érvényesítik a maguk békepolitikájával. A! legnagyobb varóságnak, az egyletnek, a vi­lág életével való legjobb összefüggésnek ér­vényre juttatása a bolseviki demokrácia. Milyen ijedten is bámul rája a formalism ; tikus, népellenea, nyugati demokrácia, s mi­lyen értelmetlenül merednek rá ennek a íor- ínalisz-tíkus demokráciának hifcvaHői an a az ijedtségre és arra a vad gyül-életre, amely ível ez a demokrácia a bolsevikiékn-ek; azt az | üzenetéi fogadja, Hogy a világ békét akar, ara i emberek nem akarnak gyilkolni, s a de­mokrácia nem ■ arra való, hogy falunk impe­rializmusnak álarca legyen! Az az ijedt de­mokrácia nagyon is jól tudj*, hogy mért is döbben meg .a bolsevik» leleplezéstől s az orosz néplálefcnek attól a kinyilatkoztatásától, hogy elég volt a demokrácia meghambitásá-: bői. Hiszen az a leleplezés az ő körében is megismerést, ráeszméiést terjeszt, éltől a meg­ismeréstől és ráeszniéléstőí pedig még igazán demokratikussá, néplelküvé, népéletitvé, nép- uralc f vá váUHatnak a nyi-gali pclgán de­mokráciák is. Igazakká válhatnak! Azt mondja ílertling, a -néniét birodalmi kancellár, ftz ő tegnapi beszédében, hogy a népet ebben a világháborúban szertelen átélésé megélés értr. Minden népei, az egész nép- leik ct. Micsoda sztvleie», - álájis,' r4 é. • - v . , i ’ .-V* A­, »5 ■ VI S*erfc«itas*« VI. ihH»i g jgjgny OMMM fifrfltní f -■ r—rt i* S!-9a, ElőfiieU.Í árai » magvar Éfej jf&ll lijjjf ____— Contóf, ScSnmr* e*<a ívre 38 ■ HK fMP Mod AaWl Unm ft«Mt Btbr triftreí ai-atínmap. Ara o*J*pc««n, täSwtte d&S&SStäm&ifäSk Bottobro 9wtoU KnJhan, Bérlte »HAeo t» pályatidrarckoe li fláér. NW. Uncer den Uad«r. ««ar Vili. évfolyam 1917 Budapest, SZOMBAT december 1» 296-ik szám

Next

/
Thumbnails
Contents