Világ, 1917. december (8. évfolyam, 296-320. szám)

1917-12-01 / 296. szám

S*erfc«itas*« VI. ihH»i g jgjgny OMMM fifrfltni f -■ r—rt i* S!-9a, ElőfiieU.j árai » magyar Éfej jf&ll lijjjf ____— Contóf, ScSnmr* e*la ívre 38 ■ HK fMP Mod AaWl Unm ft«Mt Btbr triftreí ai-atínmap. Ara o*J*pc««n, täSwtte d&S&SStäm&ifäSk Bottobro 9wtoU KnJhan, Bérlte »HAeo t» pályatidrarckoe li fláér. NW. Uncer den Uad«r. ««ar Vili. évfolyam 1917 Budapest, SZOMBAT december 1» 296-ik szám A halottad háza A magyar parlamentről, erről a magyar partianentrül régóta tudtuk, hogy rövidlátó: okuláré van a szemén és csak azt veszi észre, ami jól esik neki. Ma megtanultuk, hogy­ nemcsak rövidlátó, hanem nagyot is hall. Az egész világ örömtől reszket, az imák, sóha­jt és zokogások könyeit végre a remény szivárványa deríti fel, negyedfél keserves, ré­ten, elvadult esztendő alkonyán békéről be­szélnek a kormányok, népek, hadseregek. Mi­ről beszél a magyar párisiment? Arról, hogy­­egy Odescalchi hercegnek érvényes-e az alap­vizsgája, vagy sem, ha érvényes, miért érvé­nyes s ha nem érvényes, miért érvénytelen? !Feláll egy dadogó exminiszter és óra hosszat hivassa fel a maga védőiratát s utána feláll egy védőügyvéd és félóra hosszat magyarázza, hogy hogyan járt volna el ő, ha a miniszter tett volna. És a tisztelt Ház feszült figyelem-­mmel­­esi a párviadalt, összemérik a fegyvere­iket a welfek és ghibelsinek, váljon ki erő­sebb, kinek a rektora szavahihetőbb, kinek­­az embere vizsgázott korrektebbül, a három­­széki főispán protezséje vagy a Tisza István kis oldalági rokona. Ettől az édes izgalomtól, ettől a híres, ne­vezetes affértól nem hallotta meg ez a szegény, tehetetlen parlament, hogy odakint a békéről tárgyalnak. Az osztrák miniszterelnököt ma­­két interpelláció is fogadta a béke ügyeiben és ■az ostrák miniszterelnök mind a két inter­­­pellációt megelőzve, sietett válaszolni, még­pedig korrektül, okosan, az egész világ szá­mára joggal lehette, mert hangsúlyozta is,­­hogy olyan parlament nevében beszél, amely az általános, egyenlő és titkos választójog­ alapján ül együtt -Náhrok, ebben a vak és süket Házban, senki sem akadt, aki kíváncsi lett volna a magyar miniszterelnök véleményére, aki kér­dést intézett volna hozzá, nem az egyetem­i báziskíkiányzlatának mikénti értelmezéséről, vagy a bortermelési adó hatályba léptének időpontjáról, hanem­ arról, hogy milyen béke készül és milyen szerepe lesz benne ennek az országnak, ennek a népnek, ennek a parla­mentnek. Az orosz nép örömmámorban úszik, a semleges államok vértelen szenvedéseik eny­hülését várják, az entente államférfiai meg­riadnak a világtörténelmi események súuga alatt és a népek szive végre hangosabban dob­ban össze. Mindenhol és mindenki a béke igéjé­vel táplálkozik, csak a magyar parlament él a régi tyúkperek olcsó ablakján. A nép szeme lázas kiváncsisággal tekint a törvényhozás pa­lotája felé, de ott még mindig savanyúan és álmosan folynak az unott botrányok, amelyek helyét már a nagy idők nagy eseményei fékezhetetlen akarattal foglalták el már min­denhol. Senki sem érdeklődött, süketen és vakon folytatták régi játékaikat a régi cenzus alapján. A halottak házában nincs élet és a magyar képviselőház ma is pletykál, szitkolódik és kurjongat. Ezek az urak hoznák az általános választójogot? Nem, ezek temetni jöttek Cé­zárt, nem dicsérni és nem veszik és­zre, hogy már rég meghaltak s a demokráciát még az sem késleltetheti diadalitjában, hogy ők a barátai A hadipótlék Irta: Szende Pál Jó adóreformot csinálni nehéz dolog., Két­­szeresen súlyos feladat ez a háború alap, 1m­ 4-­­kor nemcsak az igazságos és arányos teh­er­­megoszlás a cél, hanem óriási összegeket is kell az adófizetők zsebéből elővarázsolni. Van azonban az­­adóbevétel emelésének könnyen járható útja is. Nem kell hozzá ész, nem okoz fejtörést. A pénzügyminiszter a , meglevő egyenesad­ókhoz egyszerűen hozzá­csapja a póládét és így ér el nagyobb bevételt. Nem kell a kivetéssel sem bajlódni, egyszerű számtani művelet az egész. Változatlanul ma­rad az­ egész adórendszer, fáinak minden ki­váltsága és hátránya. Ezt a könnyű megoldást választotta a­ magyar kormány is, mikor a most előterjesz­­­tett adójavaslatokban a hozadéki egyenes-­ adók túlnyomó része után 60% -os hadipótlék­ kivetését indítványozza. A jövedelem- és va­­­gyonadó részleges refom­jától csak 25 millió­ korona bevételt vár, míg a hadipótlékból 471 milliót. Nem érezzük magunkat hivatottnak an­nak a­­sorsdöntő kérdésnek az elbírálására,­ hogy várjon ezt az adóreformot még Teleszky­ főzte-e ki, vagy pezsig Wekerle agyából pit­í­tani ki? Úgy hisszük, hogy nem csalódnak,s ha mindkét miniszter­ a felelősség alól fel-­ mentve, a javaslaton a pénzügymi­nisztérium­ egyenes adóosztálya vezetőségének oroszlán­körmeit véljük felismerni. Rideg fiskálisi­­szellem, szűk látókör és a földbirtok érde­keinek határtalan tisztelete jellemezték pksig is a vezetőség működését a pótadójavas­lat is ennek a légkörnek a­ gyermeke Mondjuk el előbb, mi dicsérni való volt a javaslaton. Pótlék kivetésének nincs helye a házbéradó után. Ez helyes, mert a házbár­­adó valójában fogyasztási adó, amelyet fel­emelt házbér alakjában a lakó fizet meg. Igaz, hogy a háborús isklvérr­endeletek follán Hmm -V* A nagy átélés ' írta: I*erő Ödön A mélységes véres sötétségben a világ •Vadul száguldott, de a most rája köszöntő­­világossá­vban botorkálni is csak alig tud. Ab­ban a sötétségben konok előre eltökéltségek­­vitték,­ kezdték, hajszolták, eb­ben a világos­­­ságban pedig tikábitja az a gondolat, hogy valóra válhat az, ami a legszenvedelmesebb Aki­tás­a. És ennek­ a gondolat utalt a megérté- j­ésében, az átérzésében az is megzavarj®, hogy íme, minden másképp jön, mint ahogy vár­­j­­uk, s minden­ről kiderül, hogy másképp volt, mint ahogy tudtuk. Már a bábom­dúlásai kö­zepette is úgy éreztük, hogy olyan történel­miek a szenvedéseink, hogy tőlük nem lehet történelmi a látásunk, s hogy nem­ láthatunk bele a borzalmas okok és a rettenetes okoza­­ttak összefüggésébe, hogy nem tudjuk, hogy az mi történt, hogy éppen csak azt tudjuk, hogy világváltozás folyik, most pedig, hogy a há­ború dúlásának enyhülése ígérkezik, még in­kább úgy­ érezzük, hogy­ valamennyi megál­lapíto­tt­ságunk fölbomlt. Csak most érezzük­­igazán, hogy nem értjük a háborút, Éis félre­­bökjük az urunkból és kidobjuk a meggondo­lásunkból a mesterségesen összerótt törté­nelmi és politikai terhet, és mámorosan is, lábulatosan is belevetjük magunkat az új,­­nagy eseménybe. Meg nem tudunk eliuazodni bennre. Egy,­egy nyilatkozatunk, egy-egy interpellációnk,­ egy­­egy kormá-­nyk­ijelenté­sünk olyan, mint a kül­ön önmagát, hogy meggyőződjék róla: ébren ven-e, álmodik-e. Ébren kaptuk-e meg az orosz forradalom békeüzenetét, ébren hall­juk-e a központi hatalmak üzenetét az orosz köztársasághoz, ébren vagyunk-e, amikor, monarchiánk és szövetségese hivatalosan hozzálát a területi és gazdasági erőszak nél­kül való békének megvalósításához? A béke, mint föltevés, mint szándék, mint terv már régóta foglalkoztatta politikánkat, a hivata­lost és a publicisztikában megszólalót is, a béke, mint akarat, már régóta megnyilvánul a központi hatalmak nyilatkozataiban, de a béke, mint valóság, mindenki számára csak álom volt. Most beleébredünk ebbe a való­ságba és botorkálva járunk benne, s nem tud­juk, hol kell beléje kapaszkodni, hol kell talpraéljni benne. Minden másképp jött, mint ahogy biztos föltevéseink szerint­­bekövetkez­nie szabad volna, s minden másképp alakul, mint ahogy még csak tegnap mára meg­jósolni mertük. Mindegy,­akárhogy is volt, csak jöjjön, aminek jönni kell. És el fog igazodni a rette­­netességektől csakúgy mint a tentaballasztjá­­tól megszabadult emberiség az át­­alakulásban. Csak fogadja a jelenségeket úgy, ahogy jön­nek, és alkalmazza hozzájuk a valóságot, az élet valóságát, a szükségességek valóságát, a lehetőségek valóságát, és ne engedje meg, hogy a szent, szép, boldogságos lehetőségek belefulladjanak, belekallódjanak politikai, ha­talmi, párt-,, osztály- vagy csoportgond­olkozá­­sokba. A bolszvikiek megint diadalra m­itat­ják a demokrácia rlaoizm­usát a tantoltelek­, doldcak- ime-fikkéte-to adtotok- iszímferáv­val és papiron-voltával szemben. S a bolsevi­­kiek diadalra juttatják a demokrácia realiz­musát a demokráciával visszaélők, a k­ihasz­­­­nálóik a tetejébe kerekedettek erőszakos na-l­o­turalizátusával szemben is. A bolsevikek a népnek életáhitatát, az élethez való jogit érvényesítik a maguk békepolitikájával. A­ legnagyobb valóságnak, az egyletnek, a vi­lág életével való legjobb összefüggésnek ér­vényre juttatása a bolseviki demokrácia. Milyen ijedten is bámul rája a formalism­a­tikus, népellenes, nyugati demokrácia, s mi­lyen értelmetlenül merednek rá ennek a for­­­nalisz­tikus demokráciának kitovatós­an a az ijedtségre és arra a vad gyűl­öletre, amely ível ez a demokrácia a bolsevikiékn­ek, azt az­­ üzenetét fogadja. Hogy a világ békét akar, aza­z emberek nem akarnak gyilkolni, s a de­mokrácia nem­­ arra való, hogy falunk impe­rializmusnak álarca legyen! Az az ijedt de­mokrácia nagyon is jól tudja, hogy mért is döbben meg :a bolsevik­ leleplezéstől s az orosz néplólelőnek attól a kinyilatkoztatásától, hogy elég volt a demokrácia meghambitásá-­­ból. Hiszen az a leleplezés az ő körében is megismerést, ráeszmélést terjeszt, ettől a meg­ismeréstől és ráeszm­éléstől pedig még igazán demokratikussá, néplelkűvé, népéletű­vé, nép­­urak­­­­vá válhatnak a nyu­gati polgár de­mokráciák is. Igazakká válhatnak! Azt mondja Flertling, a­­ném­et birodalmi kancellár, ftz ő tegnapi beszédében, hogy a népet ebben a világháborúban szertelen átélés, megélés érti. Minden népei, az egész nép­­lelk­et. Micsoda sztvlete», - álájis,' 14 é. • - v . , i ’ . , »5 ■ VI A­

Next