Világ, 1918. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Szerkesztésig is Marsóhintai VI., Andrássy-út 47. szám. luk­fizetési árak a magyar korona $20 zajaiba Egész évre 51 kor., öjévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy hóra 4 korona 60 ■dér. A »VILÁG« megjelenik hétfő kivételével mindennap, ikra Budapesten és vidéken 18 pillér pályaudvarokon 20 fillér. VILÁG fix - évfolyam 1-so szám 1918 Budapest, KEDD január 1 Í1Mei5*ei frfvftítad Dca»?este 9'* VILÁG kiadóh­ivataában­, Blackner Gyírí é» Najy. I a|l­us is Társa, Teaczec Gyuta, LenpoW Gyeri, Leopold Cornil, §fclh»a« lásset Mezei Antaxie0*3* A“co!f, Eck­­stein Vernát hiršte^" írodakuan. — l­fc».en: Uaaszuuelájcs Vojter, M. Duke* Natítf., Kdljlolf Kösse. Berlinben: Radolf Koman, Berlin NW. Unter den Linden 4folla Mérleg Ilyenkor mérleget szoktak csinálni a vál­lalatok, részvénytársaságok, amelyben megál­­­lapítják a követeléseket, tartozásokat, a nyere­séget vagy veszteséget. Az újság, amely mint a Világ a közönségének ír és él, nyilvános t­ámadásra van elkötelezve. Most, hogy kilenc­eskendős fordulóját ünepeljük annak, hogy a­­mi újságunk hangja belecsendült a magyar­­közéletbe, most, hogy új esztendő kezdődik,­­megilletődötten és elfogult áhítattal gondoljuk fál azt, amelyik lezáródott. Sok fontos és nagy­­dolgok történtek; irtózatosan sokat veszítet­­tü­inlv és példátlanul nagy dolgokat írhatunk a [követel oldalra.­­ A vér és halál minden szörnyűsége tom­bolt végig Európán; szárazon és vizen, leve­­gőben és tenger alatt gyilkolta, mosta, öldö­­kélte egymást ember és ember. A borzalmas wabermészárols új rendeket kaszált le közü­lünk, a köny tengere megdagadt, kiáradt; a kvá­z feketesége mindennapi és megszokott. ■Szent értékek pusztultak el, rut ösztönök sza-­­badultak fel, a gonoszság vihogva diadalmas- skodott becsületen, jó szándékon. A mohóság leleszi­vta magát új vagyonokkal és a szegény­­s­ég­ szenvedése, meggyötörtsége példátlan lett ,­mi igazságtalan, rossz, gonosz mai életünk­ben azt élesebben, fájóbban éreztük. A pénz Síideg uralma sohasem volt gyötrelmesebb és a­­hivatalok padkázásait sohasem lehetett nehe­zebben eltűrni. Országok, családok, magáno­sok élete egyre züllöttebb, nyomorúságosabb­­,és az asszonyok hiába sóvárogták haza férjü­ket, a gyerekek az apjukat, a szülők a fi­aikat, az életünk gépezete egyre kopottabb, nyikor­góbb, a kerekek, fogai nem igen kapcsolódnak;­­ bajos, fájdalmas, utolsó dolog lenne mostan­­ élni, ha nem a legszebb reménységek korát­­­elnék. Mert ilyen reménységeink, ilyen szép, bátor, gyönyörű reményeink még sohasem voltak. Sivár, világtalan éjszakáink egén meg-­­ dereng a béke hajnalának pirossága és az egész világ hallelujával köszönti. A béke visszaadja a munkát, kenyeret, otthont a ka­tonáknak; visszaadja nekünk a katonákat, legtöbbet szenvedő testvéreinket. Lesz fehér kenyér, duruzsoló kályha, lesz tej, ruha, cipő, édes gyümölcs, omlós tészta, izes főzelék, minden, mert béke lesz. És olyan béke, ame­lyet gonoszság, ravaszság, intrikák nem rob­­b­banthatnak fel. A háború megölte önmagát; ez a szörnyű, gyilkos méreg megteremtette a maga ellenmérgét. Leszerelés, döntőbíróság, ami nemrég még utópia volt, rózsaszínű álom, ma a legreálisabb reálpolitika. Népek testvé­risége, megértés az uszítás és gyűlölet helyett nemzetközi szerződések tárgya. És a belpol­­­ítikában a szürke sivárság, a rosszindulatú te-h­ihetetlenség minden tünete mellett is észre i­s kell venni, hogy a régi osztályuralmi világ el-|­s pusztult Az új még nem tudott megszületni, s most vajúdik keservesen, de a választójog és az egész magyar élet átdemokratizálása út­ban van és nem lehet fenntartani. A kozákot | fel lehetett kergetni Bártfáról, Uzsoknál meg.} ^lehetett állítani a rohamot, de azt a s'TFtW?t” amely Oroszország felől fuj, nem lehet meg-? állítani. A népies politikának, a tömegek uralmának, jólétének virágporát hozza ez a szellő és ez a porzó kizsendíti a sóvár magyar lelkekben is a vágyat a több jog, több föld, több szabadság után. Ezért vállalunk több munkát, több kötelességet, áldozatot is. Az új Magyarország már már épül és a népakarat szikláján áll fundamentuma. A tennivaló, ki­­kü­zdeni való még végtelenül sok, de kétség­telen, hogy a világ forradalmian halad és ná­­lunk is elkezdődött a forradalmi átalakulás. Aki elébe akar állani ennek az átalakulásnak, azon átgázol az idő szekere ... Termékeny, csodálatos esztendő az, ame­lyik ma alkonyodon le. A vérnek, szenvedés­nek özönvize árasztotta el életünket, de a borzalmas özönvíz termékeny iszapot ha­gyott. A palánták pedig, amelyeket mi ültet­tünk el, gyönyörűen megzsendültek. Ha azok, akik kilenc évvel ezelőtt elindultak velünk a­­radikális polgári demokrácia csapásán, visszagondolnak a Világ programmjára, bizo­nyára elégtétellel állapítják meg, hogy az idő minket igazolt. Azóta sok ezerrel és ezerrel erősödött táborunk és az új harcokba már ez­zel a bátor, önérzetes, megnövekedett ha­talmú polgársággal indulunk. Ki kell építeni a demokratikus polgári Magyarországot, meg kell alapozni a tartós békét az egész világ, minden ország számára, a nép, a tömegek számára kell kivívni a jogot, hatalmat, földet, be kell fejezni azt a példátlanul gyönyörű művet, amit az elmúlt esztendőben a népies politika diadalra juttatásával az orosz forra­dalom elkezdett. . Az elmúlt esztendő a béke és demokrácia útján megtette az első lépéseket. A mérlege nem kedvezőtlen. Ezerkilencszáztizennyolc­­nak vágyaink diadalmas beteljesülését kell meghoznia .A demokrácia diadala h irta: ignotus A legutóbbi breszt-litovszki jelentésben­­engem igen mulattatott a török küldöttnek az­­oroszokhoz intézett abbeli bókja, hogy az urak m­int diplomaták és államférfiak is igen meg­unták helyüket. Nem bizonyos, tudniillik, hogy ezeknek az uraknak éppen ez volt-e az ambíciójuk? A bókot külömben viszonozhatták­­Volna. Nem tértek volna el az igazságtól, ha lazít mondják a másik félen tárgyalt excellen­­ciásoknak: rftwik­ilfits hölgy, színre­n­cse való, hogy mint szocialisták­­és­­ternokraták is igen jól megálltak helyi.-Mert ez való. Lesz-e, nem lesz-e valami kereszt­ Litovszkból — én azt hiszem, hogy lesz, de még ha nem is lesz, úgy a német, uránt az osztrák-magyar külpolitika le van­­szegezve a tiszta demokráciához, még­pedig ,úgy, hogy semmiesetre sem térhet el"cTf"­,"Tía csak betűt nem akárm Olyan fronttal találkozni, amin övei eddig kifelé birkózott. Szakasztott Úgy vagyunk ezzel, mint például az általános választójoggal, hogy ha egyszer­­ megvolt,­­visszavonni többé nem lehet. El lehet kép­zelni polgárságot és munkásságot, mely évtize­deken, a.,ár nemzedékeken át mukkanás nél­­ktüil tűr és­­visel egy szűk választójogot. De 9^ lehet még ugyanezt a türelmes polgár­ul, munkásságot sem elképzelni úgy, íjtfaásfjaSL már egyszer megvolt országában az választójog, azt megengedje vissza- SHIV. '•. lm gépfegyverek elé is kéne dffiSySHi'" El lehet képzelni, hogy szövet­séges országainknak polgársága és munkás­sága végig híven támogatta volna hadi kor­mányainkat, ha nem is lépnek a béké s nem is a demokratikus béke útjára. De hihetetlen elképzelni, hogy most, miután a kormányaink erre ráléptek, a széles néprétegek akkor is mögöttük maradjanak, akkor is kövessék és támogassák őket, ha ez útról megint lelépné­nek. Ez elképzelhetetlen, s ezért bizonyosnak és véglegesnek kell venni úgy a német, mint az osztrák-magyar külpolitika demokratizálódá­sát. Azt hiszem, ez óriási dolog. Van akkorra, mint a nagy orosz forradalom, s alkalmasint össze is függ egyik a másikkal. Az 1918-ik esztendő úgy kezdődik, hogy Európának két l­egkonszervatívabb nagyhatalma: a német bi­rodalom s a mi monarchiánk, előh­­arcosa lett a demokráciának. Ha valami bizonyítja a demokrácia hatal­mát, tehát életrevalóságát s élet­szükség voltát, úgy ez. Mert ne feledjük, hogy úgy a német, mint az osztrák s a magyar világ általában va­lóban konszervatív. Kivált a német. Még Orosz­országról el lehetett mondani, hogy ott a cári konszervativizmus vagy reakció mint erőszakos kisebbség tart alul egy szabadabb érzésű óriási többséget, a­míg ami sokkal­­szabadabb magyar és osztrák világunkban is [lehet rámutatni tudattalan rétegekre, melyel, [felett tudatos művészettel tartja magát egy­k úri uralom. Németországról ez már régen­­nem igaz. Nem igaz, hogy ott militarizmus és junkerhuralom erőszakkal tartja magát ha­talomban, mert egy hetvenmilliós egészen műveit és egészen tudatos nép felett, minő a német, nem volna ereje ehhez az erőszak­hoz. Nem, — a német nép maga is konszer­vativ és tekintély- és fegyelemtisztelő, — a konszervativ politika, melylyel eddig vezet­ték, nagy átlagának lelkében gyökeredzik s enélkül sem a Bismarck, sem a Hindenburg csatáit nem lehetett volna végbevinni. Ha a világnyomás most demokratább irányokat vált ki Németországban, az a munkásságra s a polgárságra nem vonatkozik kevésbbé, mint akár Ludendorffra és Vilmos császárra. A német nép­ nem megszabadul egy zsarnok­ságtól,­­ mely alatt sohasem nyögött, hanem egészében és mindenestől áttér az ő egészé­nek és mindenségének konszervatív hajlan­dóságából a demokráciára, mikor Breszt- Litovszkban demokrata külpolitikához sze­gezi le magát. . . Ezért és ezzel diadala a demokráciának­­Breszt-Litovszk. Azzal, hogy mai világbeli újnépek számára életszükségnek bizonyosodik tett be. Ha ezzel szemben azt vetik, hogy c­sak kényszerűségből vállalják ott a konszer­­atív népek a demokráciát, mert enélkül­­nem lehet békét kötni, akkor ez nem cáfo­lat, hanem bizonyosság. Mert békét épp­­­u­gy nem játékból kötnek, mint ahogy hábo­­­rút nem játékból szennek­, hanem azért, mert ■muszáj, — azért, mert enélkül nem lehet­­tovább élni. Ha tehát azt mondják, hogy a­­ demokráciát a béke revolverével kényszeri- s tették rá a konszervatív Közép-Európára,­­akkor semmi egyebet nem mondtak, mint azt,­­hogy ime az eddig konszervatív népeknek is itt kell már térniök a demokráciára, mert ima már ez az egyedül lehetséges életforma.­­Ez így is van—­s ezt tulajdonképp­en tennték is, mi is, tudhattuk volna előre, háro­n és félesztendős vérpazarlás nélkül is

Next