Világ, 1918. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Szerkesztősig is Marfóhiwtat VI., Andrassy-ut 47. síám. jülcfizetési árak a magyar korona $20 zajaiba Egész évre 51 kor., Bíévre 26 kor., negyedévre 13 B>r., egy hóra 4 korona 60 ■dér. A »V1LÁG« megjelenik Bétfő kivételével mindennap, ikra Budapesten és vidéken 18 pillér pályaudvarokon 20 fillér. |918 Budapest, KEDD január 1 góbb, a kerekek, fogai nem igen kapcsolódnak; j bajos, fájdalmas, utolsó dolog lenne mostan j élni, ha nem a legszebb reménységek korát j elnök. Mert ilyen reménységeink, ilyen szép, bátor, gyönyörű reményeink még sohasem voltak. Sivár, világtalan éjszakáink egén meg- J dereng a béke hajnalának pirossága és az egész világ hallelujával köszönti. A béke visszaadja a munkát, kenyeret, otthont a ka­tonáknak; visszaadja nekünk a katonákat, legtöbbet szenvedő testvéreinket. Lesz fehér kenyér, duruzsuló kályha, lesz tej, ruha, cipő, édes gyümölcs, omlós tészta, izes főzelék, minden, mert béke les^. És olyan béke, ame­lyet gonoszság, ravaszság, intrikák nem rob- • bánthatnak feli A háború megölte önmagát; ez a szörnyű, gyilkos méreg megteremtette a maga ellenmérgét. Leszerelés, döntőbíróság, ami nemrég még utópia volt, rózsaszínű álom, ma a legreálisabb reálpolitika. Népek testvé­risége, megértés az uszítás és gyűlölet helyett nemzetközi szerződések tárgya. És a belpoü-. ítikában a szürke sivárság, a rosszindulatú tc-| Ihetetlcnség minden tünete mellett is észre! Ikell venni, hogy a régi osztályuralmi világ el-| [pusztult Az uj még nem tudott megszületni, jmost vajúdik keservesen, de a választójog és az egész magyar élet átdemökratizálása út­ban van és nem lehet fenntartani. A kozákot | jel lehetett kergetni Bártfáról, Uzsoknál meg.} ^lehetett állítani a rohamot, de azt a s'TFtW?I” amely Oroszország felől fuj, nem lehet meg-? állítani. A népies politikának, a tömegek uralmának, jólétének virágporát hozza ez a szellő és ez a porzó kizsenditi a sóvár magyar lelkekben is a vágyat a több jog, több föld, Mérleg Ilyenkor mérleget szoktak csinálni a vál­lalatok, részvénytársaságok, amelyben megál- flapitják a követeléseket, tartozásokat, a nyere­séget vagy veszteséget. Az újság, amely mint a Világ a közönségének ír és él, nyilvános F-ámadásra van elkötelezve. Most, hogy kilenc Pskendős fordulóját ünépétjük annak, hogy a Imi újságunk hangja belecsendült a magyar (közéletbe, most, hogy uj esztendő kezdődik, [megillefödötten és elfogult áhítattal gondoljuk fái azt, amelyik lezáródott. Sok fontos és nagy fdolgpk történtek; irtózatosan sokat veszitet- ftiinlv éi példátlanul nagy dolgokat Írhatunk a [követel oIdáira. b A vér és halál minden szörnyűsége tom­bolt végig Európán; szárazon és vizen, leve- hőben és tenger alatt gyilkolta, masta, öldö- «#lte egymást ember és ember. A borzalmas wnbermészáyVls uj rendeket kaszált le közü­lünk, a köny tengere megdagadt, kiáradt; a Kyá|z feketesége mindennapi és megszokott. ■Szent értékek pusztultak el, rut ösztönök sza- Ibadultak fel, a gonoszság vihogva diadalmas- Ikodótt becsületen, jó szándékon. A mohóság leleszi vta magát uj vagyonokkai és a szegény- i>ég. szenvedése, meggyöiörtsége példátlan lett |\mi igazságtalan, rossz, gonosz mai életűnk­ben azt élesebben, fájóbban éreztük. A pénz Síideg uralma sohasem volt gyöírelmescbb ós a ^hivatalok padkázásait sohasem lehetett nehe­zebben eltűrni. Országok, családok, magáno­sok élete egyre züllöttebb, nyomorúságosabb '•es az asszonyok hiába sóvárogták haza férjü­ket, a gyerekek az apjukat, a szülök a fiiaikat. óz életünk gépezete egyre kopottabb, nyikor­séges országainknak polgársága és munkás­sága végig híven támogatta volna hadi kor­mányainkat, ha nem is lépnek a bóké s nem is a demokratikus béke útjára. De hihetetlen elképzelni, hogy most, miután "kormányaink erre ráléptek, a széles néprétegek akkor is mögöttük maradjanak, akkor is kövessék és támogassák őket, ha ez útról megint lelépné­nek. Ez elképzelhetetlen, s ezért bizonyosnak és véglegesnek kell venni úgy a német, mint az osztrák-magyar külpolitika demokratizálódá­sét. Azt hiszem: ez óriási dolog. Van akkorra, mint a nagy orosz forradalom, s alkalmasint össze is függ egyik a másikkal. Az 1918-ik esztendő úgy kezdődik, hogy Európának két 1 egkonszervativabb nagyhatalma: a német bi­rodalom s a mi monarchiánk, előli arcosa lett a demokráciának. Ha valami bizonyítja a demokrácia hatal­mát, tehát életrevalóságát s élet szükség voltát, úgy ez. Mert ne feledjük, hogy úgy a német, mint az osztrák s a magyar világ általában va­lóban konszervativ. Kivált a német. Még Orosz­országról el lehetett mondani, hogy ott a cári konszervativizmus vagy reakció mint erőszakos kisebbség tart alul egy szabadabb érzésű óriási többséget, — mig ami sokkal [szabadabb magyar és osztrák világunkban is [lehet rámutatni tudattalan rétegekre, melyei, [felett tudatos művészettel tartja magát egy [úri uralom: Németországról ez már régen 'nem igaz. Nem igaz, hogy ott militarizmus és junkerkuralom erőszakkal tartja magát ha­talomban, mert egy hetvenmilliós egészen müveit és egészen tudatos nép felett, minő a német, nem volna ereje ehhez az erőszak­hoz. Nem, — a német nép maga is konszer­>Á demokrácia diadala h irta: igaotus A legutóbbi breszt-litpvszki jelentésben [engem igen mulattatott a török küldöttnek az 'oroszokhoz intézett abbeli bókja, hogy az urak rnint diplomaták és államférfiak is igen meg­unták helyüket. Nem bizonyos, tudniillik, hogy ezeknek az uraknak éppen ez volt-e az ambíciójuk? A bókot külömben viszonozhatták [Volna. Nem tértek volna el az igazságtól, ha lazít mondják a másik félen tárgyalt excellen- ciásoknak: rftwJirilfitf hölgy, színre — cfe való, hogy mint szocialisták [és (teínokraták is igen jól megálltak helyii­Mert ez való. Lesz-e, nem lesz-e valami rBreszt-LilovszkbóI — én azt hiszem, hogy lesz, de még ha nem is lesz, úgy a német, uránt az osztrák-magyar külpolitika le van ^szegezve a tiszta demokráciához, még pedig .ügy, hogy semmiesetre sem térhet eT"cTf"l,'Tía csak betűt nem nbár’ölyan fronttal találkozni, amin övei eddig kifelé birkózott. Szakasztott Úgy vagyunk ezzel, mint például az általános választójoggal: hogy ha egyszer ^ megvolt, (visszavonni többé nem lehet. El lehet kép­zelni polgárságot és munkásságot, mely évtize­deken, a.,ár nemzedékeken át mukkanás nél- ftáil tűr és .visel egy szűk választójogot. De 9^ lehet még ugyanezt a türelmes polgár­ul^ munkásságot sem elképzelni úgy, íjtfaásfjaSL már egyszer megvolt országában az választójog, azt megengedje vissza- S»jV. '•; lm gépfegyverek elé is kéne dffiSySHi'" É) lehet képzelni, hogy szövet­VILÁG ÍÍMei5*ei frfvftítad Dca»?est<9'* VILÁG klaáóliivatóábaii, Blackaer Gyírí é» Najy. I a|< us is Társa, Teaczec jyuta, LenpoW Gyein, Leopoíd Corníl, §fclh»a« lásset Mezei Antaxié0*3* A“őo!f, Eck. steia Uernát hir3te^" írodakuan. — l!fc».en: Uaaszuueiájcs Vojter, M. Duke* Natítf., Ktljlolí Kösse. Berlinben: Radoli Ko»an, Berlin NW. Untér den Liáden 4fclla fix - évfolyam 1-so szám több szabadság után. Ezért vállalunk több munkát, több kötelességet, áldozatot is. Az uj Magyarország már már épül és a népakarat szikláján áll fundamentuma. A tennivaló, ki- kiizdeni való még végtelenül sok, de kétség­telen, hogy a világ forradalmian halad és ná- |mk is elkezdődött a forradalmi átalakulás. Aki elébe akar állani ennek az átalakulásnak, azon átgázol az idő szekere ... Termékeny, csodálatos esztendő az, ame­lyik ma alkonyodon le. A vérnek, szenvedés­nek özönvize árasztotta el életünket, de a borzalmas özönvíz termékeny iszapot ha­gyott. A palánták pedig, amelyeket mi ültet­tünk el, gyönyörűen megzsendültek. Ha azok, akik kilenc évvel ezelőtt elindultak velünk a (radikális polgári demokrácia csapásán, visszagondolnak a Világ programmjára, bizo­nyára elégtétellel állapítják meg, hogy az idő minket igazolt. Azóta sok ezerrel és ezerrel erősödött táborunk és az uj harcokba már ez­zel a bátor, önérzetes, megnövekedett ha­talmú polgársággal indulunk. Ki kell építeni a demokratikus polgári Magyarországot, meg kell alapozni a tartós békét az egész világ, minden ország számára, a nép, a tömegek számára kell kivívni a jogot, hatalmat, földet: be kell fejezni azt a példátlanul gyönyörű müvet, amit az elmúlt esztendőben a népies politika diadalra juttatásával az orosz forra­dalom elkezdett. . Az elmúlt esztendő a béke és demokrácia utján megtette az első lépéseket. A mérlege nem kedvezőtlen. Ezerkilencszáztizennyolc- nak vágyaink diadalmas beteljesülését kell meghoznia vativ és tekintély- és fegyelemtisztelő, — a konszervativ politika, melylyel eddig vezet­ték, nagy átlagának lelkében gyökeredzik s enélkül sem a Bismarck, sem a Hindenburg csatáit nem lehetett volna végbevinni. Ha a világnyomás most demokratább irányokat vált ki Németországban: az a munkásságra s a polgárságra nem vonatkozik kevésbbé, mint akár Ludendorffra és Vilmos császárra. A német nép: nem megszabadul egy zsarnok­ságtól, . mely alatt sohasem nyögött, hanem egészében és mindenestől áttér az ő egészé­nek és mindenségének konszervativ hajlan­dóságából a demokráciára, mikor Breszt- Litovszkban demokrata külpolitikához sze­gezi le magát. ; í Ezért és ezzel diadala a demokráciának jBreszt-Litovszk. Azzal, hogy mai világbeli •jnépek számára életszükségnek bizonyosodik tptt be. Ha ezzel szemben azt vetik, hogy Í sak kényszerűségből vállalják ott a konszer- ativ népek a demokráciát, mert enélkül ínem lehet békét kötni: akkor ez nem cáfo­lat, hanem bizonyosság. Mert békét épp- ju-gy nem játékból kötnek, mint ahogy hábo- jrut nem játékból izennelt, hanem azért, mert ■muszáj, — azért, mert enélkül nem lehet gtovább élni. Ha tehát azt mondják, hogy a I demokráciát a béke revolverével kényszeri- I tették rá a konszervativ Közép-Európárn, jakkor semmi egyebet nem mondtak, mint azt, 'hogy ime az eddig konszervativ népeknek is itt kel! már térniök a demokráciára, mert ima már ez az egyedül lehetséges életforma. £Ez Így is van— s ezt tulajdonképp entenicék is, mi is, tudhattuk volna előre, háro/n és íéleszíendős vérpazarlás nélkül is

Next

/
Thumbnails
Contents