Világ, 1918. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
"Szelesitőséf és Kristfóvatsi V., Amdrássy»ut 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy kora 4 korona 60 fillér. A »VILÁG« megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 13 fillér pályaudvarokon 20 fillér. IX. évfolyam Rfráeeetfel lé vétetitek • VILÁG Uadóktagp* eSöckt** JL» Gped eo TaejlM Teactet GífcSa, LeofStf VT®*** Leopold ScáWssi! »«*** Mezei kcdott. ateta 8ero&! Bics’ea Uaasegrdl*i|j^dA M. Oafee3 Naqsí.. Jtcertí offHebea Rolesa. Biblia KW Uatezie|| Uaáea 1918 Budapest, PÉNTEK február 1. 27»ik szám ■ A programra ^Wekerle ma elmondotta az uj párt progranmjját és mi tárgyi alapon, minden elfogultság^jj^! akarjuk megvizsgálni, mit jelent az ország számára az uj párt a maga uj programmjával. Nem akarunk most elveszni a részletkérdések nagy tömegében és nem vizsgáljuk egyelőre, hogy a földkérdés, szociálpolitikai ígéretek, adóreform, közigazgatási reform dolgairól és egyéb fontos kérdésekről elhangzott ígéretei igazi demokráciát jelentettek-e. A magyar politika az utóbbi időben négy nagy kérdés körül forgott. Az önálló nemzeti hadsereg kérdését éppen a kormány tagjai és az új párt vetették fel. Az önálló vámterület kérdését felvetette az a kényszerűség, hogy Ausztriával és a külállamokkal most kell kereskedelmi szerzőléseket kötnünk. Az általános választójog kérdésének megoldását pedig az ország népe követeli. A negyedik kérdés, amelyet minden jelző nélkül írunk le, a béke dolga. Minden pártprogrammot, minden kormányt azon az alapon kell megmérni, hogy milyen álláspontot foglal el ezekben a kérdésekben. Nézzük előbb az önálló hadsereg dolgát. Gróf Tisza István ma elmondotta, hogy a hadseregreformot nemzeti szellemben maga Károly király kezdeményezte, aki a háború tanulságai alapján belátta, hogy a magyar kívánságok teljesülése nem árt, sőt hasznát a hadsereg szellemének, védelmi készségeinek. Az új párt nem hozza a hadsereg önállóságát, csak bizonyos reformokat ígér a háború utánra. Nem egészen értjük, miért kellett harcot, válságot támasztani ebben a kérdésben. A király és a nemzet akarják a reformot. Mi lehet az akadálya annak, hogy megcsinálják? Az osztrák kormány? Az osztrák kormány aligha ellenez olyan politikát, amit a király helyesel és különben éppen Weberne ismerte el, hogy Ausztriával is kell tárgyalni erről a kérdésről. Önálló nemzeti hadsereg helyett tehát kaptunk egy ígéretet, hogy majd valamikor a háború után lesznek bizonyos hadseregreformok, ha Ausztria is hozzájárul. önálló vámterület, önálló gazdasági berendezés dolgában megígérte a kormány, hogy Ausztriával húszéves kiegyezést köt és Németországgal vámuniós szellemben köti meg a kereskedelmi szerződést. Elgondolni sem tudjuk, hogyan tudja majd ezt a gazdasági politikát igazolni gróf Apponyi Albert a negyvennyolcas programm, a függetlenségi politika szempontjából. Bennünket azonban leginkább a választójog dolga érdekel és a mi állásfoglalásunkat az új alakulással szemben az szabja meg, hogy mit ígér a programm a választójog kérdésében. Gróf Esterházy kormánya hangsúlyozta, hogy választójog a kormány létalapja, hogy a kormány a maga választójogi programmjával áll és bukik, hogy a választójogot mindenek előtt tárgyaltatja és ha nem kap többséget a javaslatához, feloszlatja e Házat és kiírja az új választásokat. A Wekerle előző kormánya is olyan kijelentéseket tett, hogy a választójog a kormány létalapja, hogy a választójog prioritása vitathatatlan és ha a többség nem járul hozzá a kormány javaslatihoz, úgy az ország fog dönteni új választások útján. Ezekről a dolgokról a mai kormányprogramaiban egyetlen szót sem hallottunk. Az ülés végén Apponyi gróf kijelentette, hogy a kormány választójogi javaslata nem lehet alku, kompromisszum tárgya, de ez a kijelentés erőtlenül hangzik, mert nincs mögötte az új választásokkal való fenyegetés és a bukk hangsúlyozása, hogy a kormány Vázsonyi javaslatával áll és bukik. Meg kell állapítani, hogy Wekerle mai kormányának pártja sokkal lagymatagabbul kötötte le magát Vázsonyi javaslataihoz, mint Esterházy gróf vagy az előző Wekerle-kormány. A kormánynyilatkozat egészen elmossa a választójog kérdését, ahelyett, hogy hangsúlyozná. Ez a tény még aggasztóbbá válik, ha meggondoljuk, hogy gróf Tisza István és a munkapárt mindenben hajlandók támogatni az új pártot, hajlandók csatlakozni is hozzá, de csal egy feltétel alatt. Ez a feltétel: engedményeket kell tenni, kompromisszumot kell kötni a választójog terén. Tisza olyan erővel követelte ezt és Apponyiék, az alkotmánypárt annyira ellentmondás nélkül hallgatták végig a reakció vezérének egyezkedő ajánlatát, hogy egy képviselő oda is kiáltotta az igazságügy miniszter felé: — Vázsonyi, vigyázz! ’A mai ülés után nem kétséges többé, hogy az új párt a konzervatív erők koncentrációja a felszabaduló és nekibátorkodó demokratikus erők ellen. Ha voltak még jóhiszemű kételkedők, ha voltak még olyanok, akik nemcsak konzervatív és reakciós alakulást láttak az új pártban, azoknak a kételyeit eloszlatjuk egy tény elmondásával. Wekerle mai beszédének nem volt zajos külső sikere. Ellenben a munkapárt, alkotmánypárt, demokratapárt, néppárt, Apponynpárt, sőt maga Tisza is harsogó helyesléssel, zugó tapssal köszöntötte a miniszterelnököt, amikor a „vénejét" védte meg. A Pester Lloyd már el is nevezte az új pártot a rend, az „Ordnung“ pártjának. Nem is ír másként róla, mint „Ordnungspartei“ról. Ez az elnevezés nagyon találó és akinél a mai rend nagyon tetszik, aki a mostani közállapotokkal meg van elégedve, az lépjen be az Ordnungspartelba. úgy halljuk, Apponyiék mindenképpen meg akarják tartani az új párt nevében a negyvennyolcas jelzőt is. Azt is bánjuk, hogy Sztarényi arany cigarettatárcát kínál annak, aki ügyes, okos, népszerű nevet talál az új pár! Kibékülnek teate szocialistái? Ittrleh, január hó. (A Világ tudósítójától.) Az angol szocialista körök oly konferencia organizálásával foglalkoznak, amelyre meg akarják hívni az entente-államok összes szocialista- és munkáspártjait. Arthur Henderson, a volt angol miniszter, a Labour Party „leader“-je akarja véghezvinni az entense-szocialisták kibékítésének óriási munkáit. A meghívókat a Trade- Unionsok parlamenti komitéje fogja kibocsátani, a Labour Party nemzeti végrehajtóbizottságával egyetértve. Számítanak rá, hogy a konferencián valamennyi entenne-álambeli szocialista és munkáspárt képviseltetni fogja magát. Franciaországban a C. G. T. (Confédératim General du Travail) és a szocialista párt meg fognak felelni a meghívásnak és résztvesznek a konferencián, mert a szindikalisták egyik legutóbbi határozatuk értelmében a szocialista párttal egyetértésben járnak el. Olaszország, Portugália, Románia és Szerbia valószínűleg képviselve lesznek, Belgium mindenesetre. Igen valószínű az is, hogy az amerikai Généről Féderation amenen of Labour, amelynek élén a frankofi Samuel Gompers áll, szintén képviseltetni fogja magát, még néhány kisebb amerikai munkásszövetséggel együtt. Csak Japán fog egészen bizonyosan hiányozni. Igaz, hogy a felkelő nap országában a szocializmus még embriókorát éli és a japánok kissé távol is vannak — mint ezt az angol előkészítő komitőben szomorúan konstatálták ... Nagy nehézségekbe fog ütközni az orosz szocialistáknak a kongresszuson való részvétele. Még nehezebbé teszi az oroszok részvételét az, hogy Oroszországban a forradalom óta igen megnövekedett a szocialista pártok és szekciók száma. Végül nem sokat kell törniük Hendersonéknak a fejüket azon, hogy milyen magatartást fognak tanúsítani az ententeszocialisták kongresszusával szemben Lenin és Trockij. Az angol szocialisták súlyt fektetnek arra is, hogy a kongresszuson az angol gyarmatok, Kanada, Ausztrália, Új-Zeeland és Dél-Afrika szocialistái és munkáspártjai is képviselve legyenek. Ebből arra lehet következtetni, hogy az angol szocialisták a kongresszuson az angolszász többséget akarják maguknak biztosítani. A konferencián részt fog venni Camille Huysmems, az Internacionális Szocialista Iroda titkára is. A kongresszus február 20 án veszi kezdetét Lom’ix-ban és t v'ro*“ g test A* első ülései! N. W. Qyden elnököl Néhány olyan kérdést is fognak tárgyalni, melyek egész biztosan szenvedélyes vitákat idéznek elő. Az angolok revideálni akarják azokat a hadicélokat, amelyeket a londoni kongresszus múlt év december 28-án állapított meg és ki akarják kérni a revideálás tekintetében a szövetséges államok szocialistáinak a véleményét. Főtárgya lesz azonban a kongreszszusnak egy internacionális szocialista kongresszus összehívásának a megbeszélése. Az angol szocialisták egy olyan kongresszust terveznek, amelyen minden állam szocialistái képviselve legyenek, tehát a stockholmi konferencia pendantját akarják, csakhogy azzal a különbséggel, hogyezt a kongresszust az entente szocialistái határozzák el és ne az Internacionális Szocialista Irodából induljon ki. Ez esetben az entente-kormányok nem lesznek majd valószínűleg abban a helyzetben, hogy megtagadhassák a nemzetközi kongresszusra szóló útleveleket. Francia lapokban azonban már olvasunk olyan megjegyzéseket, amelyek arra vallanak, hogy ennek az angol tervnek a francia hivatalos szocialisták köreiben heves ellenzői lesznek. Bár ez nem sokat fog számítani, ha maga a francia párt elhatározza, hogy részt vesz a londoni konferencián és hogy nem ellenzi a nemzetközi kongresszus összehívását. A február 20-iki londoni kongresszus egy másik tárgya az lesz, hogy a világ összes , szocialistáinak kiküldöttei egy kongresszusra