Világ, 1918. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

'SreAesitőséf és JrfstfóWvatsí V!., Amdrássy»ut 47. szám. Előfizetési áraka magyar korona országaiba Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy bora 4 korona 60 fillér. A »VILÁG« megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 13 fillér pályaudvarokon 20 fillér. IX. évfolyam ■ 1918 Budapest, PÉNTEK február 1. 27»ik szám A programra ^Wekerle ma elmondotta az uj párt pro- granmiiát és mi tárgyi alapon, minden elfo- gultság^jj^! akarjuk megvizsgálni, mit je­lent az ország számára az uj párt a maga uj program injával. Nem akarunk most elveszni a részletkérdések nagy tömegében és nem vizs­gáljuk egyelőre, hogy a földkérdés, szociálpo­litikai ígéretek, adóreform, közigazgatási re­form dolgairól és egyéb fontos kérdésekről el­hangzott ígéretei igazi demokráciát jclenie- rsek-e. A magyar politika az utóbbi időben négy nagy kérdés körül forgott. Az önálló nemzeti hadsereg kérdését éppen a kormány tagjai és az uj párt vetették fel. Az önálló vámterület kérdését felvetette az a kénysze­rűség, hogy Ausztriával és a külállamokkal most kell kereskedelmi szer z—léseket köt­nünk. Az általános választójog kérdésének megoldását pedig az ország népe követeli. A negyedik kérdés, amelyet minden jelző nélkül Írunk le, a béke dolga. Minden pártpro- grammot, minden kormányt azon az alapon kell megmérni, hogy milyen álláspontot fog­lal el ezekben a kérdésekben. Nézzük előbb az önálló hadsereg dolgát. Gróf Tisza István ma elmondotta, hogy a hadseregre [ormot nemzeti szellemben maga Károly király kezdeményezte, aki a háború tanulságai alapján belátta, hogy a magyar kí­vánságok teljesülése nem árt, sőt hasznát a hadsereg szellemének, védelmi készségeinek. Az uj párt nem hozza a hadsereg önállósá­got, csak bizonyos reformokat igér a háború utánra. Nem egészen érijük, miért kellett harcot, válságot támasztani ebben a kérdés­ben. A király és a nemzet akarják a re­formot. Mi lehet az akadálya annak, hogy megcsinálják? Az osztrák kormány? Az osz­trák kormány aligha ellenez olyan politikát, amit a király helyesel és különben éppen Wékerie ismerte ci, hegy Ausztriával is kell tárgyalni erről a kérdésről. Önálló nemzeti hadsereg helyeit tehát kaptunk egy ígéretet, hogy majd valamikor a háború után lesz­nek bizonyos hadseregreformok, ha Ausztria is hozzájárul. L Kibékülnek teate szocialistái? Zttrleh, január hó. (A Világ tudósítójától.) Az angol szo­cialista körök oly konferencia organizálásáva! foglalkoznak, amelyre meg akarják hívni az entente-államok összes szocialista- és munkás­pártjait. Arthur Uenderson, a volt angol mi­niszter, a Labour Párig „leader“-je akarja véghezvinni az entenje-szocialísták kibékité- sének óriási munkSmt. A meghívókat a Trade- Unionsok parlamenti kornitéje fogja kibocsá­tani, a Labour Party nemzeti végrehajtó- bizottságával egyetértve. Számítanak rá, hogy a konferencián valamennyi entenie-áUambcli szocialista és munkáspárt képviseltetni fogja magát. Franciaországban a C. G. T. (Confédéra- ikm General du Travail) és a szocialista párt meg fognak felelni a meghívásnak és részi­vesznek a konferencián, mert a szindikalisták egyik legutóbbi határozatuk értelmében a szo­cialista párttal egyetértésben járnak el. Olasz­ország, Portugália, Románia és Szerbia való­színűleg képviselve lesznek, Belgium minden­esetre. Igen valószínű az is, hogy az amerika5 Généről Fcderation ámenen of Labour, önálló vámterület, önálló gazdasági be­rendezés dolgában megígérte a kormány, hogy Ausztriával — húszéves kiegyezést köt és Né­metországgal vámuniós szellemben köti meg a kereskedelmi szerződést. Elgondolni sem tudjuk, hogyan tudja majd ezt a gazdasági politikát igazolni gróf Apponyi Albert a negy­vennyolcas pregramm, a függetlenségi poli­tika szempontjából. Bennünket azonban leginkább a választó­jog dolga érdekel és a mi állásfoglalásunkat az uj alakulással szemben az szabja meg, hogy mit ígér a programm a választójog kér­désében. Gróf Esterházy kormánya hangsú­lyozta, hog a választójog a kormány lét­alapja, hogy a kormány a maga választójogi programmjával áll és bukik, hogy a választó­jogot mindenek előtt tárgyaltatja és ha nem kap többséget a javaslatához, feloszlatja c Házat és kiírja az uj választásokat. A Wekerle előző kormánya is olyan kijelentéseket tett, hogy a választójog a kormány létalapja, hogy a választójog prioritása vitathatatlan és ha a többség nem járul hozzá a kormány javas- lakihoz, úgy az ország fog dönteni uj vá­lasztások utján. Ezekről a dolgokról a mai kormány- programúiban egyetlen szót sem hallottunk. Az ülés végén Apponyi gróf kijelentette, hogy a kormány választójogi javaslata nem lehet alku, kompromisszum tárgya, de ez a kije­lentés erőtlenül hangzik, mert nincs mögötte az uj választásokkal való fenyegetés és a/uick hangsúlyozása, hogy a kprmány VáZsonyi javaslatával ál! és bukik. Meg keli állapítani, hogy Wekerle mai kormányának pártja sok­kal lagymatagabbul kötötte le magát Vázshny! javaslataihoz, mint Esterházy gróf vagy az előző Wékerle-kormány. A kormánynyilatko­zat egészen elmossa a választójog kérdését, ahelyett, hogy hangsúlyozná. Ez a tény még aggasztöbbá válik, ha meggondoljuk, hogy gróf Tisza István és a munkapárt mindenben haj­landók támogatni az uj pártot, hajlandók csatlakozni is hozzá, de csal; egy feltétel alatt. Ez a feltétel: engedményeket kell tenni, kompromisszumot kell kötni a választójog te­rén, Tisza olyan erővel követelte ezt és Ap• ponyiék, az alkotmány párt annyira ellent' mondás nélkül hallgatták végig a reakció ve­zérének egyezkedő ajánlatát, hogy egy kép­viselő oda is kiáltotta az igazságiigy m i n isz t er felé: — Vázscnyi, vigyázz! ’Á mai ülés után nem kétséges többé, hogy az uj párt a konzervatív erők koncentrációja a felszabaduló és neki­bátorkodó demokratikus erők ellen. Ha vol­tak még jóhiszemű kételkedők, ha voltak még olyanok, akik nemcsak konzervatív és reak­ciós alakulást láttak az uj pártbán, azoknak a kételyeit eloszlatjuk egy tény elmon­dásával. Wekerle mai beszédének nem volt zajos külső sikere. Ellenben a munkapárt, alkoí- mánypárt, demokratapárt, néppárt, Apponvi- párt, sőt maga Tisza is harsogó helyesléssel, zugó tapssal köszöntötte a miniszterelnököt, amikor a „véneiét" védte meg. A Pester Lloyd már el is nevezte az uj pártot a rend, az „Ordnung“ pártjának. Nem is ir másként róla, mint „Ordnungspartei“- ról. Ez az elnevezés nagyon találó és akinél a mai rend nagyon tetszik, aki a mostani köz­állapotokkal meg van elégedve, az lépjen bt az Ordnungspartciba. ügy halljuk, Apponyiék mindenképpen meg akarják tartani az uj párt nevében a negy­vennyolcas jelzőt is. Azt is bonjuk, hogy Szta- rényi arany cigarettatárcát kínál annak, aki ügyes, okos, népszerű nevet talál az uj pár! amelynek élen a frankofi! Sámuel Gompers áll, szintén képviseltetni fogja magát, még né­hány kisebb amerikai mupkásszövetséggel együtt. Csak Japán fog egészen bizonyosan hiányozni. Igaz, hogy a felkelő nap országá­ban a szociálizmus még embriokorát éli és a japánok kissé távol is vannak — mint ezt az angol előkészitő-komitőben szomorúan kon­statálták ... Nagy nehézségekbe fog ütközni az orosz szocialistáknak a kongresszuson való részvé­tele. Még nehezebbé teszi az oroszok részvéte­lét az, hogy Oroszországban a forradalom óta igen megnövekedett a szocialista pártok és szekciók száma. Végül nem sokat kell törniük Hendersoneknak a fejüket azon, hogy milyen magatartást fognak tanúsítani az entcnle- szocialisták kongresszusával szemben Lenin és Trockij. Az angol szocialisták súlyt fektéinek arra is, hogy a kongresszuson az angol gyar­matok, Kanada, Ausztrália, Uj-Zeeland és Dél-Afrika szocialistái és munkáspártjai is képviselve legyenek. Ebből arra lehet követ­keztetni, hogy az angol szocia'isták a kon­gresszuson az angol-szász többséget akarják maguknak biztosítani. A konferencián rész! fog venni Camille Huysmcms, az Interna- cibnalis Szocialista Iroda titkára is. A kongresszus február 20 án veszi kéz delét Lonr’rx-U an és !v'ro*“ g test A* első ülései! N. W. Qgden elnököli Néhány olyan kérdést is fognák tárgyalni, melyek egész biztosan szenvedélyes vitákat idéznek elő. Az angolok revideálni akarják azokat a hadi­célokat, amelyeket a londoni kongresszus mul\ év december 28-án állapított meg és ki akar­ják kérni a revideálás tekintetében a szövetsé­ges államok szocialistáinak a véleményét. Főtárgya lesz azonban a kongreszszusnak egy internacionális szocialista kongresszus összehívásának a megbeszélése. Az angol szo­cialisták egy olyan kongresszust terveznek, amelyen minden állam szocialistái képviselve legyenek, tehát a stockholmi konferencia pen- daníját akarják, csakhogy azzal a különb­séggel, hogy 'ezt a kongresszust az entente szocialistái határozzák el és ne az Inlernacio- nális Szocialista Irodából induljon ki. Ez eset­ben az entente-kormányok nem lesznek majd valószínűleg abban a helyzetben, hogy megta­gadhassák a nemzetközi kongresszusra szóló útleveleket. Francia lapokban azonban már olvasunk olyan megjegyzéseket, amelyek arra vallanak, hogy ennek az angol tervnek a francia hivatalos szocialisták köreiben heves ellenzői lesznek. Bár ez nem sokat fog szá­mítani, ha maga a francia párt elhatározza, hogy résztvesz a londoni konferencián és hogy nem ellenzi a nemzetközi kongresszus össze­hívását. A február 20-iki londoni kongresszus egy tásik tárgya az lesz, hogy n világ össze? , szocialistáinak kiküldöttei egy kongresszusra Rfráeeétfci lé vétetitek • VILÁG Uadóktagp* eSöckt** JL» Gpőd éo TaéjlM Teactet GífcSa, LeofStf VT®*** Lecpoíd ScáWssi! »«**> Mezei kcdoJt. űteta 8ero&! Bics’ea Uaasegrcl*i|j^dA M. Oafee3 Naqsí.. Jtcértí üffHebea Rclösa. BtKlia KW Uatez ié|f Uaáea

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents