Világ, 1918. április (9. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

Sztrfcssztőáég 4* kia<fóíiivata3 VJ., Andrássá ut 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy hóra 4 korona 6Ö fillér. A » VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 18 fillér pályaudvarokon 20 fillér. VILÁG Győri j&Fagy faulas és fársay TeacseofQyula. Leopolá Gy»í^ ILeopow Cornéí, Scfawar: József, Mezei Antal, Messe Rudolf, Eck* ííteia Bemát hirdetési i-odákban. — Eács 'cs: Haascaiteia éa Voglcc, hí. Oiríces NachL, Radott Mcssu Berlinije.-. Rudolf Koíban. Berlin VMí. tister cica Liadcc 40,'41a IX. évfolyam 1918 Budapest/ KEDD április 2. 78-ik szám H'^feloszlatás vagy Kormányvél'ág? y Neue Frele Presse cikket irt húsvéti ba arról, hogy a magyar pártoknak, fisoknak kötelességük megegyezni a választójog kérdésében. Ügy érezzük, hogy a cikket olyan helyen itták, ahol ismerik a magyar miniszterelnök szándékait és aligha tévedünk, mikor azt mondjuk, hogy a cikk nem Wekcrlé tudta nélkül íródott. A magyar politikában a választójogi válság elérkezett a kulminációs ponthoz es a miniszterelnök szeretné most már Analizálni a munkapárttal való paktumot. Úgy tudjuk, hogy a kormány tagjai közül számosán és nem éppen a leg- suiytalanabbak nem értenek egyet ezzel a paktálási politikával és ráuntak arra az álla­potra, hogy ők a nyilvánosság előtt becsüle­tüket kötik a választójogi javaslatnak lényeg­ben változatlan elfogadásához és ugyanakkor a kulisszák mögött alkudozás, paktálás folyik a választójog dolgában. Mi nem azon csodál­kozunk, hogy Vázsonyi, Apportyi, Esterházy ráeszméltek arra, hogy ez a helyzet erkölcs­telen és nemzetpedagógiai szempontból egye­nesen lélekmételyező és mérgező hatású, ha­nem igenis csodálkozunk azon, hogy erre csak most, ilyen későn eszméltek rá. Gróf Tis'za elég nyíltan, becsülésre méltó őszinteséggel megmondotta, hogy ő lényeges változtatások nélkül nem engedi megszavazni a javaslatot. Ebben a helyzetben a kormány azon tagjainak, akiket egyéni reputációjuk, politikai tisztességük köt a kormány javas­latához, legelemibb kötelességük, vagy dön- j tésre vinni a dolgot és kieszközölni a Házfel- i oszlatást vagy lemondani. Úgy halljuk, hogy < a napokban döntő jelentőségű minisztertanács j lesz és a minisztertanács után esetleg korona- tanács dönt abban a kérdésben, hogy alku legyen-e, vagy Házfeloszlatás. Ezeken a ta­nácskozásokon tiszta helyzetet kell teremteni. Az országnak joga van megtudni, hogy mi lesz a népjogokkal? Ha Wekerle paktáló politikája győzne, ám legyen kormányválság, csináljon magának esetleg Wekerle egy uj kormányt, szövetkezzék Tiszával, a munkapárttal és aztán majd meglátjuk, hogy tud-e ez a kor­mány kormányozni, lesz-e elég ereje ahhoz, hogy a megcsalódolt tömegek csalódását le- birja. Ha érvényesül a becsületes álláspont, amely esek az lehet, hogy most már minden más kérdést megelőzve döntésre kell vinni a választójog ügyét, akkor is tiszta a helyzet, mert vagy választójog lesz vagy Házfelosz­latás. És nem keli felülni annak, hogy . a fő­rendiház úgysem fogadja el a javaslatot. A főrendek esetleges ellentállását nagyon köny- nyen el lehet intézni pairsubbal — néhány uj főrend kinevezésével — és a főrendiház különben sem fog szembehelyezkedni az or­szág akaratával, amely választás alkalmával megnyilatkozott. Csak ez a mostani tűrhetet­len, birhatallan, erkölcstelen állapot nem maradhat meg, csak azt nem szabad eltűrni, hogy a választójógi priuszt elalkudják és bele­vigyék az adó javaslatok, a paktálás, az- el­húzás mocsarába. Ezt a hetet a választójog döntő hetének ígérik. Sok csalódáson, keserves becsapásokon ! mentünk keresztül, sokat csalódtunk embe* , rekben, pártokban, de azt elképzelni sem 1 tudjuk, hogy a kormány, amely tisztésségéí , kötötte a választójoghoz, most meghátráljon i Tisza reakciója előtt Ős reputációja árán is ragaszkodjék a hatalomhoz^ A kormány előtt világos aU"maliva áll: vagy megcsinálja a választójogot, vagg lemond. Agrimmiis és banktőke lita - dr. Szende Pál A magyar politikai életnek egyik Iegjel- - lemzőbb vonása az a szövetség, amely a nagy­birtok és a'banktőke között áll fenn. Ez a ba­rátság 'a kiegyezést követő 'huszonöt éven át zavartalan volt és teljesen megfelelt mindkét íél érdekeinek. A banktőke készségesen támo­gatta a nagybirtokot gazdasági helyzetének megerősít és ében és politikai uralmának fen- táriására szükséges anyagi eszközöket is szol­gáltatta. A nagybirtok viszont törvényhozási befolyását bocsátotta a banktőke rendelkezé­sére, kiemelkedő tagjai a bankok és vállalatok j igazgatóságába lépték be, s ezzel egyrészt jö­vedelmüket szaporították, másrészt Dedig elő­kelő neveik segélyével a bankoknak súlyát emelték, befolyását gyarapították. A kilencvenes évek folyamán nálunk is megindult az agrárszervezkedés német min­tára. Az agrár-mozgalomban a demagóg jel­szavak váltak úrrá. Az uj taktika* abban csú­csosodott ki, hogy az egyre fokozódó gazda­sági és szociális eiégületlenséget más osztályok ellen kell irányítani, ezeket akarták minden társadalmi bajért felelőssé tenni. A támadás célpontja az ipar, a kereskedelemi és a bank­tőke lettek. A nagybirtok lázas sietséggel lá­tott hozzá a kisgazdák szervezéséhez, akiket az ellenségként, kipécézett gazdásági tényezők ellen próbált harcba vinni. Ez a harc több-kevesebb változatosság­gá} inég napjainkig tart. De a, nagybirtok és a banktőke közötti kapcsolat oly reális alapos- kon nyugodott, a barátság annyira kifizető­dött mindkét félnek, hogy az még a legfor­róbb harcok napjaiban sem lazult meg, sőt a kulisszák mögött talán még erősebbre fokozó­dott. A szövetség fennmaradását elősegítette a banktőke magatartása, amely keresztényi tü­relemmel és keleti gyávasággal tűrte a csőstül reázuduJó szidahnakait, abból indulva ki, hogy amíg ez a harc csak a közönség felé for­duló színjáték, addig nem érdemes miatta fel­izgulni. Az okosabb enged. Ez a magatartás csakugyan erdőimén vés is volt. Ha az urak­nak tetszik a hecc, ám mulassák ki magukat, a fő az, hogy az üzlet körül ne legyen semmi- baj. Aminthogy nem is lett. Az agrármozigalom körében uj érdekkép­viseleti nemzedék, egy harcos gárda lépett a színpadra. Nagy hévvel és reklámmal vívták a harcot és lármázták fel az ország közvéle­ményét. Minden háborúnak célja azonban a béke és igy ők is nemsokára békére léptek a saját külön ellenségeikkel. Ennek a habom­nak különböző szakaszait a legjobban a Magyar Kompass-nak évenként megjelenő kö­tetei örökítik meg. Az évkönyvek olvasóinak uj nevekhez kellett hozzászokniok, a harcos ér­dekképviseleti gárda tagjai egyre jobban be- fésiJkeiilék magukat a Kompass hasáb­jaira. Ez a dieséretreméltó törekvés még erősödött a háború alatt, soha ily ben­ső és forró a viszony agrárizmus és bank­tőke között nem volt, mint most, a hadi- nyereségek korszakában. De azért az agrár- sajtó most is állandóan félreveri a harangokat és a banktőke fenyegető elő nyomulásáról be­szél, ám a bankok most még kevésbbé érzé­kenyek, mint azelőtt. Sőt, — majd letapossák egymás lábát a nagy versenyben, hogy minél több agrár vezetőharcost édesgessenek be vál­lalataik igazgatóságába. Ez az állapot lassanként annyira kikris­tályosodott, hogy már agrárkörökben, sőt a vidéken is észrevették. Vidéki gazdasági egye­sületeknek is szemet szúrt már. hogy a bank­tőke elleni harc Szent György lovagjai a sár­kányokkal üzleti viszonyban állanak és a pár­viadal után közösen veszik fel a íantiómaket. Az agrármozgalomnak leghangosabb jelszava ItÜK és öregei! . Stockholm, március hő. {(A- Világ tudósítójától.) Az orosz forrada­lom eddigi szédületes gyorsasággal halad >a végig a forradalmak különféle fázisait. Ami­hez a francia forradalomnak évek hosszú so­rára volt szüksége, s amihez amott a sans- culotte-ok elemi elfáradásának idejében ér­keztek el, azt az oiosz forradalom márciustól novemberig vitte keresztül. A hatalom most már olyan körülmények között van a proleta­riátus kezeiben, amelyek nem kívánnak tőle újabb véres áldozatokat, s így nem kell, hogy a proletáriátus fizikai kimerülését s azután a paraszti ellenforradalmat hozzák magukkal. Ilyen viszonyok között indulnak meg a bel­politikai harcok ama pártok kebelében, me­lyek a proletariátus diktatúráját eddig igaz­gatták. A bolsevikik s maximalisták két tá­borba szakadtak, az öregek és ifjak táborába. Az öregek: Lenin és ... és egyelőre senki. Talán Sinvojev, Kamenjov, s még húsz-har­minc „mérsékelt", elsősorban azok, akik az első novemberi napokban hirtelen elhagyták Lenint. Az ifjak: az egész fiatal bolsevik s maxi­malista gárda. Tehát a tulajdonképpeni bol- sevizmus. Lenint ugyanis csak az ifjúság kö­vette. Az idősebbek már akkor gyűlölték, amikor ö volt a fiatal, 1900-ban, 1903-ban, amilíor mint egészen fiatal agitátor szedte le a párt minden opportunistájárói a kereszt- vizet: Az ifjak névsorát tehát nehéz volna fel­sorolni, mert szinte végtelen. Általában 30 és 40 év k"zött vannak. A pev^bbek: fíadek,.. BucJiarifit Seult Schlapnikovt fiamkor Spirc donova, Kollontay asszony. A lengyel szociál­demokrata párt Oroszországban tartózkodó tagjai mind az ifjakkal haladnak együtt, mert ezek semmiképpen nem tudnak bele­nyugodni a lengyel-kérdés olyan megoldásába,- amilyennel a breszti béke deftnitiv volta járna. Az ifjak külpolitikai programmja ez- időszerint csak elvi jelentőségű. Ök képviselik ma az orosz nép tiltakozását a breszti katasz­trófa ellen, s ezzel — ugylátszik — fenn akar­ják a maguk számára tartani a morális veze­tést ama nemzeti felkelés számára, melyről; Lenin Tilsittel való vonatkozásban beszélt. Ha ez volna az ifjak számítása, akkor a téve­désük nyilvánvaló. Oroszországot a breszti béke nem fosztotta meg belső nemzeti egysé­gétől, hanem csak az idegen népektől lakott területektől. Lehet azonban, hogy a számítá­suk az elszakított országrészekben esetleg ki­alakuló forradalmi mozgalmakra alapul; eze­ket a legkomolyabb német lapok is szá m­lásba veszik s igy az ifjak a „proletár-nem­zet" egyesülési inszurrekciójának élén akar­nának állani. A tulajdonképpeni praktikus ellentétek a belpolitikai programúi tekintetében merültek fel oly erővel, hogy szakadásig vitték a dol­gokat. Lenin —• a távolból úgy tetszik — le akarja vonni az általános politikai helyzet konzekvenciáit, s az általános politikai hely­zet, szerinte, ma azt mondja, hogy az eddigi diktátori rr.vódusokat fel kell adni. A bolse- vikieknek ma, miután a háborút befejezték, s miután az ismert kevéssé dicsőséges körül­mények között fejezték be, keresniük kell az inkább demokratikus elhelyezkedést, egy szo- cialisztikus koalíció keretein belül. Szóval: a . forradalom, Lenin szerint a tetőpontját el­érte és miután, a, legfontosabb programmppn

Next

/
Thumbnails
Contents