Világ, 1918. április (9. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-02 / 78. szám
Sztrfessztő cég 4* kiadlóhtivatal VI., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy hóra 4 korona 60 fillér. A VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 18 fillér pályaudvarokon 20 fillér.VILÁG Győri&Fagyfaulas és társay Teacseof Gyula. Leopold Gy»r^ ILeopow Cornél, Scfawar József, Mezei Antal, Messe Rudolf, Eck* lttein Bernát hirdetési irodákban. — Bács 'cs: Haascalleia én Voglic, hr. Oiríces Nacha, Radott Messu Berlinije.. Rudolf Kolban. Berlin VMr. tister cica Liadec 40,'41 a IX. évfolyam 1918 Budapest/ KEDD április 2. 78-ik szám H'A feloszlatás vagy Kormányvélág? A Neue Freie Presse cikket irt húsvétiba arról, hogy a magyar pártoknak, sisoknak kötelességük megegyezni a választójog kérdésében. Úgy érezzük, hogy a cikket olyan helyen ítták, ahol ismerik a magyar miniszterelnök szándékait és aligha tévedünk, mikor azt mondjuk, hogy a cikk nem Wekerle tudta nélkül íródott. A magyar politikában a választójogi válság elérkezett a kulminációs ponthoz és a miniszterelnök szeretné most már analizálni a munkapárttal való paktumot. Úgy tudjuk, hogy a kormány tagjai közül számosan és nem éppen a legsúlytalanabbak nem értenek egyet ezzel a paktálási politikával és ráuntak arra az állapotra, hogy ők a nyilvánosság előtt becsületüket kötik a választójogi javaslatnak lényegben változatlan elfogadásához és ugyanakkor a kulisszák mögött alkudozás, paktálás folyik a választójog dolgában. Mi nem azon csodálkozunk, hogy Vázsonyi, Apportyi, Esterházy ráeszméltek arra, hogy ez a helyzet erkölcstelen és nemzetpedagógiai szempontból egyenesen lélekmételyező és mérgező hatású, hanem igenis csodálkozunk azon, hogy erre csak most, ilyen későn eszméltek rá. Gróf Tisza elég nyíltan, becsülésre méltó őszinteséggel megmondotta, hogy ő lényeges változtatások nélkül nem engedi megszavazni a javaslatot. Ebben a helyzetben a kormány azon tagjainak, akiket egyéni reputációjuk, politikai tisztességük köt a kormány javaslatához, legelemibb kötelességük, vagy döntésre vinni a dolgot és kieszközölni a Ház feli oszlatást vagy lemondani. Úgy halljuk, hogy a napokban döntő jelentőségű minisztertanács lesz és a minisztertanács után esetleg koronatanács dönt abban a kérdésben, hogy alku legyen-e, vagy Házfeloszlatás. Ezeken a tanácskozásokon tiszta helyzetet kell teremteni. Az országnak joga van megtudni, hogy mi lesz a népjogokkal? Ha Wekerle paktáló politikája győzne, ám legyen kormányválság, csináljon magának esetleg Wekerle egy új kormányt, szövetkezzék Tiszával, a munkapárttal és aztán majd meglátjuk, hogy tud-e ez a kormány kormányozni, lesz-e elég ereje ahhoz, hogy a megcsalódott tömegek csalódását lebírja. Ha érvényesül a becsületes álláspont, amely csak az lehet, hogy most már minden más kérdést megelőzve döntésre kell vinni a választójog ügyét, akkor is tiszta a helyzet, mert vagy választójog lesz vagy Házfeloszlatás. És nem kell felülni annak, hogy a főrendiház úgysem fogadja el a javaslatot. A főrendek esetleges ellentállását nagyon könynyen el lehet intézni paksubbal — néhány új főrend kinevezésével — és a főrendiház különben sem fog szembehelyezkedni az ország akaratával, amely választás alkalmával megnyilatkozott. Csak ez a mostani tűrhetetlen, birhatatlan, erkölcstelen állapot nem maradhat meg, csak azt nem szabad eltűrni, hogy a választójogi priuszt elalkudják és belevigyék az adójavaslatok, a paktálás, az elhúzás mocsarába. Ezt a hetet a választójog döntő hetének ígérik. Sok csalódáson, keserves becsapásokon mentünk keresztül, sokat csalódtunk emberekben, pártokban, de azt elképzelni sem tudjuk, hogy a kormány, amely tisztességét , kötötte a választójoghoz, most meghátráljon Tisza reakciója előtt és reputációja árán is ragaszkodjék a hatalomhoz. A kormány előtt világos al"maliva áll: vagy megcsinálja a választójogot, vagy lemond. Agrimmus és banktőke íita - dr. Szende Pál A magyar politikai életnek egyik legjellemzőbb vonása az a szövetség, amely a nagybirtok és a banktőke között áll fenn. Ez a barátsága kiegyezést követőhuszonöt éven át zavartalan volt és teljesen megfelelt mindkét fél érdekeinek. A banktőke készségesen támogatta a nagybirtokot gazdasági helyzetének megerősítésében és politikai uralmának fentártására szükséges anyagi eszközöket is szolgáltatta. A nagybirtok viszont törvényhozási befolyását bocsátotta a banktőke rendelkezésére, kiemelkedő tagjai a bankok és vállalatok igazgatóságába léptek be, s ezzel egyrészt jövedelmüket szaporították, másrészt pedig előkelő neveik segélyével a bankoknak súlyát emelték, befolyását gyarapították. A kilencvenes évek folyamán nálunk is megindult az agrárszervezkedés német mintája. Az agrármozgalomban a demagóg jelszavak váltak úrrá. Az új taktika abban csúcsosodott ki, hogy az egyre fokozódó gazdasági és szociális elégületlenséget más osztályok ellen kell irányítani, ezeket akarták minden társadalmi bajért felelőssé tenni. A támadás célpontja az ipar, a kereskedelemi és a banktőke lettek. A nagybirtok lázas sietséggel látott hozzá a kisgazdák szervezéséhez, akiket az ellenségként, kipécézett gazdasági tényezők ellen próbált harcba vinni. Ez a harc több-kevesebb változatossággal még napjainkig tart. De a nagybirtok és a banktőke közötti kapcsolat oly reális alapokon nyugodott, a barátság annyira kifizetődött mindkét félnek, hogy az még a legforróbb harcok napjaiban sem lazult meg, sőt a kulisszák mögött talán még erősebbre fokozódott. A szövetség fennmaradását elősegítette a banktőke magatartása, amely keresztényi türelemmel és keleti gyávasággal tűrte a csőstül reázúduló szidadnakait, abból indulva ki, hogy amíg ez a harc csak a közönség felé forduló színjáték, addig nem érdemes miatta felizgulni. Az okosabb enged. Ez a magatartás csakugyan erdőiméntés is volt. Ha az uraknak tetszik a hecc, ám mutassák ki magukat, a fő az, hogy az üzlet körül ne legyen semmibaj. Aminthogy nem is lett. Az agrármozgalom körében új érdekképviseleti nemzedék, egy harcos gárda lépett a színpadra. Nagy hévvel és reklámmal vívták a harcot és lármázták fel az ország közvéleményét. Minden háborúnak célja azonban a béke és így ők is nemsokára békére léptek a saját külön ellenségeikkel. Ennek a haloornak különböző szakaszait a legjobban a Magyar Kompass-nak évenként megjelenő kötetei örökítik meg. Az évkönyvek olvasóinak új nevekhez kellett hozzászokniok, a harcos érdekképviseleti gárda tagjai egyre jobban befésitkellték magukat a Kompass hasábjaira. Ez a dicséretreméltó törekvés még erősödött a háború alatt, soha ily benső és forró a viszony agrárizmus és banktőke között nem volt, mint most, a hadinyereségek korszakában. De azért az agrársajtó most is állandóan félreveri a harangokat és a banktőke fenyegető előnyomulásáról beszél, ám a bankok most még kevésbbé érzékenyek, mint azelőtt. Sőt, majd letapossák egymás lábát a nagy versenyben, hogy minél több agrárvezető harcost édesgessenek be vállalataik igazgatóságába. Ez az állapot lassanként annyira kikristályosodott, hogy már agrárkörökben, sőt a vidéken is észrevették. Vidéki gazdasági egyesületeknek is szemet szúrt már, hogy a banktőke elleni harc Szent György lovagjai a sárkányokkal üzleti viszonyban állanak és a párviadal után közösen veszik fel a tantiemüket. Az agrármozgalomnak leghangosabb jelszava ItÜK és öregei. Stockholm, március hő.(A Világ tudósítójától.) Az orosz forradalom eddigi szédületes gyorsasággal haladta végig a forradalmak különféle fázisait. Amihez a francia forradalomnak évek hosszú sorára volt szüksége, s amihez amott a sansculotte-ok elemi elfáradásának idejében érkeztek el, azt az orosz forradalom márciustól novemberig vitte keresztül. A hatalom most már olyan körülmények között van a proletariátus kezeiben, amelyek nem kívánnak tőle újabb véres áldozatokat, s így nem kell, hogy a proletariátus fizikai kimerülését s azután a paraszti ellenforradalmat hozzák magukkal. Ilyen viszonyok között indulnak meg a belpolitikai harcok ama pártok kebelében, melyek a proletariátus diktatúráját eddig igazgatták. A bolsevikik s maximalisták két táborba szakadtak, az öregek és ifjak táborába. Az öregek: Lenin és ... és egyelőre senki. Talán Siivojev, Kamenjov, s még húsz-harminc „mérsékelt", elsősorban azok, akik az első novemberi napokban hirtelen elhagyták Lenint. Az ifjak: az egész fiatal bolsevik s maximalista gárda. Tehát a tulajdonképpeni bolsevizmus. Lenint ugyanis csak az ifjúság követte. Az idősebbek már akkor gyűlölték, amikor ő volt a fiatal, 1900-ban, 1903-ban, amikor mint egészen fiatal agitátor szedte le a párt minden opportunistájáról a keresztvizet. Az ifjak névsorát tehát nehéz volna felsorolni, mert szinte végtelen. Általában 30 és 40 év között vannak. A perebbek: fiadek... Buchiarifit Seuk Schlapnikovt fiamkor Spircdonova, Kollontay asszony. A lengyel szociáldemokrata párt Oroszországban tartózkodó tagjai mind az ifjakkal haladnak együtt, mert ezek semmiképpen nem tudnak belenyugodni a lengyel kérdés olyan megoldásába,amilyennel a breszti béke definitív volta járna. Az ifjak külpolitikai programmja ezidőszerint csak elvi jelentőségű. Ők képviselik ma az orosz nép tiltakozását a breszti katasztrófa ellen, s ezzel — úgy látszik — fenn akarják a maguk számára tartani a morális vezetést ama nemzeti felkelés számára, melyről Lenin Tilsittel való vonatkozásban beszélt. Ha ez volna az ifjak számítása, akkor a tévedésük nyilvánvaló. Oroszországot a breszti béke nem fosztotta meg belső nemzeti egységétől, hanem csak az idegen népektől lakott területektől. Lehet azonban, hogy a számításuk az elszakított országrészekben esetleg kialakuló forradalmi mozgalmakra alapul; ezeket a legkomolyabb német lapok is számláiba veszik s igy az ifjak a „proletár-nemzet" egyesülési inszurrekciójának élén akarnának állani. A tulajdonképpeni praktikus ellentétek a belpolitikai programoi tekintetében merültek fel oly erővel, hogy szakadásig vitték a dolgokat. Lenin —ha távolból úgy tetszik — le akarja vonni az általános politikai helyzet konzekvenciáit, s az általános politikai helyzet, szerinte, ma azt mondja, hogy az eddigi diktátori trvódásokat fel kell adni. A bolsevikieknek ma, miután a háborút befejezték, s miután az ismert kevéssé dicsőséges körülmények között fejezték be, keresniük kell az inkább demokratikus elhelyezkedést, egy szocialisztikus koalíció keretein belül. Szóval: a forradalom, Lenin szerint a tetőpontját elérte és miután, a. legfontosabb programmpon