Világ, 1918. április (9. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-02 / 78. szám
2 1918. áprils 2 VILÁG az altruizmus volt, s lassanként a vidékem, is meglátták azt, amit a beavatott emberek már régen Utónak, hogy az altruizmus ma a legjobb üzlet. És pedig nemcsak abban az erkölcsi értelemben,hogy a jótést magában hordja jutalmát, de azért is, mert a leghangosabb altruistáknak vannak a legnagyobb, munka és fáradság nélkül szerzett jövedelmeik. Vidéki gazdasági egyesületek felszólalása folytán az OMGE is kénytelen volt ezzel a kérdéssel foglalkozni. A határozat az lett, hogy a felszólalások felett napirendre tértek. Más nem is volt várható, mert hiszen a vezetőség igen jelentős része éppen úgy bent ül a bankok igazgatóságaiban és így nincs erkölcsi jogosultsága arra, hogy az agrár érdekképviseleti vezető tisztviselőket a jövedelemszerzésnek ettől a módjától eltiltsa. A kettős játék tehát folyni fog tovább. Közéletünknek legsúlyosabb erkölcsi hibája és rákfenéje az őszinteség teljes hiánya. A politikai és gazdasági fórumon erkölcsbírák és morálprédikátorok tolonganak, akik szemhunyorítás nélkül viszik végbe mindazokat a cselekedeteket, amelyektől másokat vissza akarnak tartani. De az őszinteség hiánya ez agrártáborban a legerősebb. A földbirtokmegoszlás mai rendszerének legelszántabb védői egyúttal a kisemberek védelmének leghangosabb szószólói, holott a kisgazdák érdekeit egyedül a mai birtokmegoszlás radikális reformjával lehet szolgálni. A háborús áremelkedés legfelháborodottabb ostorozói az ő köreikből kerülnek ki, sohasem szűnnek meg a drágulás ódiumát a többi foglalkozási ágakra hárítani, viszont saját személyükben vagy vállalataik útján nyakig bent úsznak a háborús nyereségekben. Minden mozgalmuk, minden akciójuk az altruizmus jegyében indul meg, a Kompassnak már nemsokára külön kötetet kell kiadnia, amelyben csakis a fémjelzett altruista vállalatok vannak felsorolva. De az altruista intézetek igazgatóságában nagy fizetéssel vagy jutalékkal benn ülnek a vezérek, minden nagy üzletet a pénzintézetekkel együtt csinálnak, bankok és altruista vállalatok oly szorosan összeölelkeztek, hogy már operáció is alig fejtheti le töket egymásról. Csak természetes, hogy az altruista vétókat dekretizálta, most már keresheti az elért eredmények konszolidálását, a „Revolution in Permanent“ megszüntetését, esetleg a mérsékelt, s objektíve megokolt visszafejlődést. Lenin például megelégszik az ipari vállalatoknak munkáskontrolljával, de meg akarja hagyni a gyárosok tulajdonjogát. A modernül dolgozó gyáros tehát a legrosszabb esetben kénytelen lesz egy alacsony — 3—4 százaléknyi — járadékkal megelégedni. A kontroll elsősorban az elavult gyárak tulajdonosai ellen irányulna s minden olyan vállalat ellen, mely szubvencióknak s nem tiszta üzleteknek köszöni a létét. A lenini politikának ez a része tehát módot nyújt még a burzsoával való megértésre is és elsősorban az értékes, szakszerűleg művelt, modern gondolkodású, aktív, tehát politikailag számító burzsoával. Az ifjak az ipari vállalatok nacionalizálását, tehát állami kisajátítását követelik. Az ifjak követelik a permanens forradalmat s s tiltakoznak minden olyan lépés ellen, mely esetleg visszafelé vezethet. S miután a stagnálás visszafejlődést jelent, ennélfogva nem akarják a stagnálást. A gazdasági nehézségeken, a munkanélküliség fenyegető következményein az ifjak szerint csak úgy lehet túlesni, ha a forradalmat permanenciában tartják s a tömegeknek igy munkát adnak mindaddig, amíg a dolgok végre rendbejönnek. Ha kell, akkor évekig muszáj ezt az állapotot fenntartani. Az ifjak és öregek közt való harcot a Lenin-kabinet bomlása hangos szóval jelentette be. A legközelebbi hetek prognózisa: egy meglepően mérsékelt koalíciós kabinet, Leimmel az élén, Csernovrxal, Trockival,s Gorkij köré csoportosuló intelligenciával. Esetleg a Nekrasov-irányzatú radikális polgárság nyilt vagy titkos támogatásával. zérók egytől-egyig az általános választójog meggyőződéses ellenségei is. Az általános választójog nem fog ugyan csodákat művelni, de megkönnyíti majd a 'harcot a hamis erkölcsbű’ílt'ÖTSp. Nem csodáljuk tehát, hogy benne ezek az urak nemzeti veszedelmet látnak. Ilyen kényelmesen mégsem mehet akkor a dolog. Guamámi Henrik: Széljegyzetek Hogyan biztosítsuk a tartós békét? Lujo Brenland, a híres közgazdasági professzor a vPAfronban Rotterdamban előadást tartott a népek szövetségéről, s a nemzetközi gazdasági ellentétek kiegyenlítéséről. Utal arra, hogy a háború eszköz ugyan a vitás gazdasági kérdések megoldására, azt véli azonban, hogy a fegyverek hatalmát mégis egyeztető hivatalokkal kell helyettesíteni. Felemlítette előadásában azt a tervet, hogy Siemens, a német bankcsoport vezetője, annak idején felajánlotta Franciaországnak és Angliának, hogy a Bagdad-vasút építésében Németországgal egyenlő arányban vállaljanak érdekeltséget. Ha ez bekövetkezik, talán ma nincs is világháború ilyen módon a nemzetközi tőke kölcsönös részeltetésével, véli, meg lehetne előzni az egyes iparágak érdekeltjei közt országonként jelentkező gazdasági ellentéteket. Brentano úgy látja, hogy a gazdasági ellentétek ilyen kiküszöbölésére már az egyes államokban megvan a hajlandóság, így március közepén Berlinben elterjedt a hír, hogy angol részről azt ajánlották, hogy azokban a német iparágakban, amelyekre Angliának szüksége van, a tőke félig engedjenek részesedést az angol tőkének, épp igy Angliában is a német tőkének. Lujo Brentano-nak ezek a megállapításai igen jelentősek. Nem azért, mintha a tőke nemzetközi elhelyezkedésében a tartós béke szilárd bázisát látnák, az utat ide mi másképp képzeljük. Hanem azért, mert a tőke nemzetközi kapcsolata jó példát nyújt a dolgozó rétegek nemzetközi érintkezéséhez. Még mindig okosabb dolog, ha a tőke internacionalizálódik, mintha a tőke lovagjai a maguk elvakultságában a sovén elzárkózás erkölcsét prédikálják a nemzetközileg szervezkedő munkásságnak. Meg aztán a Lujo Brentanoknak ilyen megállapításából, akik mégis csak a közgazdasági életnekülerén tartják kezüket, egy másik momentum is kikristályosodik előttünk, ami szintén jobb reményt nyújtó tünet. Ez pedig nem más, mint az, hogy maga a tőke is kezd már rájönni arra, hogy mégis csak rossz üzlet a háború. Liberális annexionisták. A Vossische Zeitung Müller (Meiningen) birodalmi gyűlési képviselőnek, a liberális politikusnak új röpiratáról ír, melynek címe: Reichstag und Friedensschluss. Ebben a röpiratban Müller a birodalmi gyűlés tavalyi július 19-iki békehatározatának motívumát és tartalmát magyarázza meg. Bebizonyítja, hogy a békehatározat az akkori szituációnak volt szükségszerű következménye. Hangsúlyozza, hogy a megegyezés gondolatának helyébe az ellenséges kormányok magatartása folytán a közgazdasági, katonai és politikai biztonság gondolata lépett. Polemizál ugyan Müller az alldeutschok annexiós politikájával, de maga közli, hogy a birodalmi gyűlési képviselők egyeztető bizottságában a békerezolúció megállapítása előtt épp az ő kérdésére nyert , kifejezetten megállapítást, hogy területszerzésről úgy hteles, mint nyugat felé megegyezés útján, minden további nélkül lehet szó. Ha így néznek ki Németországban a liberálisok, ugyan mit várhatunk a nehézipar em- i béreitől és a junkerektől? * Kálvinista klerikalizmus. Az általános választójognak professzionitusan ellenzéki orígánuma egymásután szólaltatja meg hasábjain Kálvin hitének papjai. Egyszer az iskolák államosítása ellen fordulnak, másszor meg az általános választójog mételye ellen tiltakoznak Kálvin hitének lelkes pásztorai. Ez a sűrű nyiltlevél-irkálás nem érdemtelen a feljegyzésre. A demokratikus haladás megrökönyödött ellenzőinek kétségbeesett kapkodását láthatjuk meg benne. Kálvin vallásának gyönyörű tradíciója, hatalmas küzdelmei az ország függetlenségéért, a magyarság ügyéért ma is jelentős szerepet s hatékony befolyást biztosítanak a református lelkészi kar számára a magyar társadalom, főleg a nép körében. Ezt a befolyást szeretnék a maguk számára gyümölcsöztetni a reakció csatlósai. S mindig akad egy-két lelkipásztor, aki beugrik az ugratóknak. Sajnáljuk ezeket a törtetőket. Hogy mennyire távol állanak nyíltleveleik az igazi református közvéleménytől, a kálvini tradícióktól, elég, ha a kálvinista Rómára, Debrecenre utalunk. Hallgassák csak meg a nyílt leveleket ivó nagytiszteletű urak, amit hirdetnek a Jánossy Zoltánok, Juhász Nagy Sándorok. Ezek a követ urak mégis csak közelebb állanak a református közvéleményhez, mirt azok, akik a reakció szolgálatában segítiktalpraállítani a református klerikalizmust. Amiért a Budapesti Hírlap részvényeseinek sorában ott ül Balthazár Dezső, a „népbarát“ püspök, Kálvin vallásának papjaira nézve nem hivatalos kötelesség, hogy a régi idők gyönyörű tradícióit s a bennük rejlő hatékony befolyást a reakció szolgálatába állítsák. Jusson eszükbe, hogy a hívek is észreveheti, mi lóg ki a talár alól. * /Bartók/távozása. Bartókig József nyugalomksuing. Távozásának alkalmasint az az oka, hogy nézeteltérése támadt közte és gróf Serényi között. A munkapárt sajtója szeretné Bartóky távozását cause celebre-ré, országos sérelemmé felfújni és úgy állítja be a dolgot, mintha egy régi, érdemes, tehetséges tisztviselő politikai intrikák áldozata lett volna. Mi nem ismerjük Bartóky távozásának hátterét és így egyelőre nincs okunk sem védeni, sem támadni gróf Serényi intézkedését, de néhány szót szeretnénk odaírni Bartóky nyugdíjazó írásának margójára. A távozó államtitkár a megyéről került a földmivelésügyi minisztériumba és nagyon tehetséges, okos, jómodorú hivatalnok volt, ki rendkívül erejével és adminisztratív tudásával csakhamar fényes pozíciót vívott ki a nagyúri, nem túlságosan ügyibuzgó környezetben. De ahogy ezt elismerjük és megmondjuk róla, meg kell állapítani azt is, hogy az ő hivatalnokoskodása idején nemcsak folytatódott, de kiéleződött az a retrográd szellemű kormányzás, amely a földmivelésügyi minisztériumot az OMGE filiálejévé tette. A minisztérium a nagybirtok engedelmes szolgája volt és a mezőgazdasági munkások ellen és nem a mezőgazdasági munkásokért hozott törvényeket. Szociálpolitikai kezdeményezés, modern munkásvédelmi szellem nem volt a magyar földművelésügyi minisztériumban egy percig sem. Vannak, akik azt mondják, hogy parlament ellen, miniszter ellen talán nem is lett volna módja Bartókynak érvényre juttatni ezt a szellemet, de a távozó államtitkár még a közigazgatási végrehajtás terén sem érvényesíttette azt a kevés munkásvédelmi intézkedést, amelyek legalább papíron megvoltak azokban a törvényekben, amelyeket ő kezdeményezett. Tipikus magyar szociálpolitika volt ez: néhány kirakatparagrafus nyugati vendégeink számára és kemény vármegyei ököl a nagybirtokosság érdekeinek megvédelmnezésére. Vagy talán éppen ez az oka, hogy gróf Tisza sajtója olyan vigasztalhatatlan Bartóky távozása miatt? Czerhin az általános helyzetről. Bécsi tudós Hóffk jelenti. A király tegnap délután hoszszabb külön kihallgatáson fogadta gróf Czernin külügyminisztert. Politikai körökben az az ellenőrizhetetlen híresztelés tartja magát, hogy Czernin állása megrendült és a román békekötés után meg fog válni a külügyminiszterségtől. Illetékes helyen kijelentették, hogy a hírek alaptalanok. Gróf Czernin holnap délelőtt tíz órakor fogja fogadni Bécs községi képviselőtestületének küldöttségét és Weiskirchner polgármester üdvözlő beszédére hoszszabb fejtegetésekkel fog válaszolni. Ismertetni fogja az eddigi békekötések hatását a monarchia két országának élelmezési viszonyaira s ezzel kapcsolatosait-, az általános helyzetről is nyilatkozni fog. Kedd