Világ, 1918. május (9. évfolyam, 104-128. szám)

1918-05-03 / 104. szám

SzűtóMicw* * WaáókVaal VT., Awfrássy«nt 47. szám, FlSfbetési áralia magyar korona országaiba: Egész évre 52 kor., éíévre 26 kor., negyedévre 13 kor,, egy bóra 4 korona 60 íiílcr. A * VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ai* Budapesten és vidéken IS fillér pályaudvarokon 20 fiííér. VILÁG IX. évfolyam 1918 Budapest, PÉNTEK május 3. 104-ik szám Paktum Minden: Jel arra mutat, minden infor­mációnk amellett szól. hogy Wekerle és Tisza megegyezték a választójog kérdésében. Be­avatott körök úgy tudják, hogy Wekerle a megegyezés alapján fog kabinetet alakítani és a baloldali pártok jórésze, a negyvennyolcas alikbtmánypárt többsége elkíséri ezen az utón. A mégegyezés lényegét is ismerjük olyan for­rásból, amelynek jólértcsültségében nincs okunk kételkedni. A főjqgcim a négy. elemi iskola elvégzése helyett a hat elemi lesz. Négy elemi csak azoknál lesz jogcím, akik tudnák magyarul beszélni. A Károlvkereszteseknek igazolniuk kell az imi-olvasni tudáson kívül egy-külön jogcímet is, mint az adócenzus, hat elemi, ‘ betegpénztári tagság stb. Ezek azsok a -módosítások, amelyekhez Wekerle hozzá­járult. A miniszterelnök legutóbb is kijelen­tette, hogy a választójogi javaslat „lényegéhez" nem enged hozzányúlni. Gyakran kijelentette azt is, hogy a szavazók számától, a jogkiten- josztés terjedelméből kaikudni nem enged. Úgy látszik, Wekerle azt hiszi, hogy ezek az engedmények nem érintik a javaslat „lénye­gét." A miniszterelnök azt hiszi, hogy iő- uéháfiy -r polgár akik igv kiesnek a úiát. Rábízzak Wekerféfe és azokra, akik a hatalom kedv-éér' k* 'Vető: íugjéfc* hogyan akarják, milyen indokolással, , kifogásokkal, 'ürügyekkel elhitetni aa országgal, hogy ezek a módosítások a lényeget nem érintik. Rá­bízzuk Wekerlére és társaira, hogyan egyez­tetik össze ezt a paktumot Wekerle azon Ígéreteivel,, amelyeket a munkások küldöttsége előtt tett. Nem is bíráljuk egyelőre részleteiben ezeket a megállapodásokat és egyelőre nem fejtegetjük, hogy milyen hatása lesz az igy eltorzított választójogi törvénynek a nem­zetiségi kérdésre, milyen hatásokat vált ki külföldön és főként nem magyarajka honfi­társaink között. Fenntartjuk a részletes bírá­lat jogát arra az időre, amikor hitelesen is­merjük már a munkapárt és Wekerle paktu­mát. A baloldal egyrésze kész arra, hogy -mi­niszteri tárcák kedvéért, állásokért, a hatalom birtokáért elfogadja, támogassa ezt a paktu­mot, alávesse magát a munkapárti diktatúrá­nak', amely az uj .kormány személybeli össze- állítására vonatkozólag is érvényesül. Lényegé­ben ez azt jelenti, hogy a baloldal bevonul a munkapártba és az országot igazán nem fo-gja megtéveszteni az, ha a Wekerle kabinetje támogatói nem lépnek be a látszat kedvéért a Tisza gróf pártjába. A látszat kedvéért meg­tarthatják különállásukat, de ez nem változ­tat azon a tényen, hogy a munkapárt kegyé­ből kormányoznak és Tisza gróf politikáját csinálják. Hogy az egykori ellenzéki pártok, melyek annyit menny dörögtek a munkapárt ellen, miként tudják igazolni ezrf. a páífordu- Jást választóik előtt, az a képviselők és a vá­lasztók dolga lesz. A helyzet az, hogy a paktum alapján jön m. uj kormány, és a paktuméi a .népjog in­vására kötötték. Wekerle nem tárgyalt, nem is próbált tárgyalni a választójog Érveivel. A választójog dolgában a választój og ellenségei­vel egyezett meg. Nem a széles néprétegek kí­vánságai érvényesültek, hanem Tisza paran­csa. A jogot követelő millióknak a paktum­hoz nincs közük, az eltorzított javaslatban nem nyűgös znak meg. Hogy a porosz választó- jogi kérdés fejlődése, a porosz kormány ener­gikus helytállása még fokozza, növeli ezt a hangulatot, az több, mint természetes. Ami­kor a junkcrur-alom és Dreiklasscnwahlrecht országában is előnyömül a demokrácia, a magyar tömegek nem nyugodhatnak meg ab­ban, hogy a demokratikus világáramlatban a mi parlamentünk legyen a reakció Ararát- begyc. Tisza már megpróbálta egyszer ha­talmi szóval, a munkapárt formális többsége alapján elintézni a választójog kérdését. 1913-ban keresztüleröszakolta a maga javasla­tát. A kérdés ezzel nem jutott nyugvópontra és Tisza gróf keservesen tapasztalta, hogy a jogból kiszorított tömegek akarata képÁsel akkora feszítőerőt, amely napirenden tudja tartani a népjog ügyét. Most mód és alkalom lett volna egy kompromisszumos megoldásra, amelv -»* konzervatív szemponttal legalább any- nyira szám It mint a radikálissal. Tisza - WH< rí : tttértek erro’ w a táp; .iw<’me?v > \ ' lív AH dtrírtr tdilftí H-Cfttk j'Uc nyugvópontra. A küzdelem folytatódik. Az események be fogják bizonyítani, hogy Tisza # gróf rosszul számított, mikor hatalmi szóval akarta elintézni a népjog kérdését. A német adéfavaslatolf tárgyalása Irta: Szende Pál A német birodalmi gyűlésnek nincs ahhoz joga, hogy minisztereket buktasson. A bü-odalini gyűlés úgy segített magán, hogy nem a minisztereket, hanem a’javaslataikat szavarta le. Még Bismarck vaserélye sem tudott ezen az állapoton segíteni. A biro­dalmi gyűlési képviselők választása titkos sza­vazással történik és így a német kormánynak nincs módjában a parlament ellenzésén ma­gát úgy tultenni, hogy azt feloszlatja és tet­szés szerinti többséget vásárol össze magának. A német kormány adójávaslaiái ritkán kerül­tek be változatlanul a törvénytárba, a biro­dalmi gyűlés hol javított, hol rontott rajtuk. A legutóbbi rontás 1909-ben történt, amikor a fekete-kék blokk, a centrum és a konzer- vativek szövetsége felforgatta a kormánynak eléggé liberális javaslatait, köztük az örök- ségi adót is és helyükbe a tömegfogyasztást terhelő adókat helyezett. A kormány adójavaslatai a sajtó és a köz­vélemény részéről igen kedvezőtlen fogadtatás­ban részesültek. A válható három milliárd márka bevételi többletből az oroszlánrész 3 fogyasztási és forgalmi adókra estin e mr'ík gazdaság á- kfilör.ösm - nspy’iiyjré ?>■'.•> -• I wrrí.lnv-3 dl • T j rj . .,1 HanoiinIt i <>-•££*-- ^ .vr* \ >.»í f<: :;!■ • ...dei tnv ífcit ffpfc lvcrf-ilvásí gyakorolt. TtáKM-cr a te. blokk időleges gyö/éhniH kero-ii •kijózanodás követte, a választ a német nép az 1949-SjS választásokon adta meg. amikor a konzerv- lat pártok megsemmisítő vereséget szenvedtek, a centrum is lő mandátumot v iziteli ás « szociáldemokrata képviselők száma 43-ról 110-re emelkedett. Victorliugoparlamenti beszéde a tanítás szabadságáról (18‘áO január tö-cn.) A klerikális pártnak sikerült elérni, ■.ágy Bonaparte Lajos Falioux-t nevezte ki köz,oktatásügyi miniszterre. Alighogy a. tör­vényhozó gyűlés (assemblóe législatmó összeült, melyben a reakció emberei voltak többségben, Falloux egy törvényjavaslatot nyújtott be, mely a tanítás szabadságának ürügye alatt a valóságban a klérus mono­póliumának biztosítását és a laikus tanítás háttérbe szorításával, a, felekezeti szellem érvényesülését célozta. A törvényjavaslatot 1850 január 14-én kezdték tárgyalni. A vita második napján Borthélerny fit,. Hilaire után, Victor Hugó szólalt föl. Ebben a beszédben történik először hivatkozás a mennek jogára. Uraim, mikor az ország legkomolyabb és leg- életbevágöbb érdekeit érintő kérdésről folvik a. vita, kötelességünk azonnal, kertel és nélkül a kérdés velejére áttérni. Azon kezdem tehát, hogy megmondom, mit akarnék, azután maid megmondom, hogy mit nem akarok. Uraim, minden kérdésnek megvan a maga ideálja. Az én felfogásom szerint, ennek a loi-dés- nők ik oktatás kérdésének az ideálja: ■ \ggcnes J.v kötelező oktatás. Kötelezd az első fos ■>.*.. ingve- iícs valamennyi lókon. Mozgás a jobboldalon. He­lyeslés a baloldalon.) A kötelező elemi ókíatá:. a fit!érmék ioaa. amely — higViók el — szentebb az apa jógánál és összeesik az állam jogával. Ez, uraim, a kérdés ideálja, melynek elérési­től n>*s nagyon távol vagyunk, mert ennek a pro- , bléniának. mint a jelen valamennyi társad rö.ni ' problémáiénak, megoldása igen nehéz pór '.ügyi kérdést foglal magúban. Á'fcMW, ^ükééae&ftok torlsttaat gat a* ideált jelezni, mert miwdig meg kell mondanunk, hogy milyen cél felé törekszünk. De ennek az ideálnak részletes kifejtésével nem akarom a t. Törvényíhoaö gyűlés ideiét tölteni, hanem áttérek mindjárt e kérdés jelenlegi radj* és pozitív formásának tár­gyalására. A jelen ál a pofnak ezen korlátozott. de sva* kori a ti szempontjából tehát kijelentem, hogy én igenis akarom a tanítás szabadságát, de ar. áftam ellenőrzése alatt és mivel ért az dfesnőrzést haté­konynak akarom, az államot laikusnak, tisztán laikusnak, kizárólag laikusnak akarom. Ar. igen 4. Gnizot ur már megmondta előttem: a lanttá* dól- (fában az állam nem lehet mát. mint laikus. Én tehát akarom a tanítás szabadságai ar állom ellenőrzése aJaii és as állam képviselet^* ebben az oly kényre ré oiy nehéz ellenőrzésben csak olyam férfiakra engedném bízni. akiknek semmiféle, sem lelkű iinereli, sem oo fid kai érde­kük nem c-Hertkeak a. nemzet '■s'vsúíével ■ Ez any- nvit jelent, hocv sem az rtletjitü'résscl megbízott fel­sőbb tanácsban, sem . .. alsóbb tanácsokban püs­pöknek. vagv püspöki :‘icgbizo!t«0sc helye nem le­het. Lenn alkarom tartani, sőt ha kell, még job­ban elmélyíteni az egy háznak és államnak azt, az üdvös különválasztását, mely apáink utópiája volt ős ezt a különválasztást akarom éppwnt az egyház érdekében, mint az állam érdekében. í Helyeslés a Lakddsl a. TSHcnücorvlás a jobboldalon.) MeRmmvd'iam totót önöknek, hogy mrt akar­nék. Most majd niegnrjndam, i**v mit nem akarok. , • Ktírj --karom. «t a tfldréoyt, aaul o&uk rtp for­j tűztél Uuc. Miért í Uraim, ez a törvény fegytvor, A fegyver mag'átxta véve seonui; vsát csak a kéz ód neki, amely forgatja. Nos tehát, eiioliik az a kéz, mely ezt a tör­vényt forgatni akartai Ez a kérdés ugrópontja. Urálin, ez a kés a klerikális párt keze. (Igaz!' Igaz! -r HoísKHjtartí: xaoigás.l Jé r fíaöettsu t«veacB* r. &. b féwv. Sctuwarr Jócse Merd AatapMssíc Bta<Sal& Bei- \ ^ eteía Beraiág hiríötsí irotátó**. ■— \ f ’H-xts vn ílaaBeaitel-fl é* Vogíer, \ M. Dáké* Nntíik RwéoP Moss?, ■ PsCitbett Ritö-jíí bcSb»a. Berfts KV?. Uatcr -len 1 icc’r, fSZfa*

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents