Világ, 1918. június (9. évfolyam, 129-150. szám)

1918-06-01 / 129. szám

2­­018. június 1. 1869:IV. t.-c. már a birói hatalom gyakorlá­sának alapelvéül az igazságszolgá­ltatá­snak a közigazgatástól elkülönítését állította fel, s en­nek megfelelően az 1871:XXXI. t.-c. meg is szervezte az első folyamodású független bíró­ságokat. Miként szervezte meg? A megyei törvény­székek bíráinak nagy részét átvette örökség­ként. Természetesen ennek megfelelően álla­pította meg a bírák járandóságait is. Tudják­, hogy a rendiség a megye határain belül őrizte meg leginkább és legtovább a maga jelleg­zetes tulajdonságait s a rendi korszaknak ma­radványai mellett a megyei közigazgatás tiszt­viselője hivatalát főként nobile officiumnak tekintette. Ezt a gondolkozást hozta magá­val a közigazgatás világából a független bírói székbe akkor átültetett magyar bíró is. Természetes, hogy erre, valamint a me­gyei közigazgatásnál akkor dívott javadalma­zási viszonyokra volt figyelemmel a magyar kormány akkor a bírói kar javadalmazásá­nak megállapításánál is. Erre a talajra, a „nobile off­icium"* ta­lajára építette fel a kormány az azóta az ország fejlődése, gazdasági átalakulása, lakos­ságának nagymérvű felszaporodása folytán nagy számra fejlesztett bírói karnak anyagi javadalmazását is. S mennyiben javította a megélhetés drá­gább voltával, a munka felszaporodásával kapcsolatban a bíró fizetését? Nem akarok hosszasabban erről beszélni, elég szemléltető példa, ha felemlítem, hogy az 1871: XXXI. t-c. szerint egy budapesti törvényszéki bíró­nak 2000 frt volt a fizetése, mig ma, 47 után egy vidéki törvényszéki bírónak a VII. fizetési osztályban 4800 korona, a VIII. fizetési osz­tályban 8600 korona a fizetése, a budapesti biró pedig ezenfelül 800­­ működési pótlékot kap meg. Tehát a budapesti bíró 400 koroná­val kap többet a VIll. fizetési osztályban, mint kapott 1871-ben. Ehhez a példához, amely egy oly példa, amelyből a többi fizetési osztályú bírák és tíz ügyészek fizetési viszonyaira is teljes kö­vetkeztetés vonható, nem kell kommentár. Ez a példa világosan mutatja, hogy­­ a magyar bírói kar javadalmazása ólomlábakon, kul­logva követte az ország fejlődését, a kor igé­nyeit. És ha a magyar bírói kar szellemi és erkölcsi nívója is ilyen arán­yban­ emelkedett volna, ha a magyar birói kar szellemi és er­kölcsi nívója ilyen mértékben tartott volna lépést a kor követelményeivel, akkor a ma­gyar igazságszolgáltatás sivár képet tárna elénk. Grü­nwald Béla „A régi Magyarország" című kiváló munkájában a XVIII. század végén és forgalom 22 milliárd körül van. Ez olyan helyzet, mely még a legvérmesebb optimiz­mus mellett is aggodalommal tölthet el ben­nünket, s mely elég fontos arral, hogy vele komolyan foglalkozzunk. Igaz, hogy a francia bankjegyforgalom a bábom előtt 6,8 milliárd volt s ma 30 mil­liárd, úgy hogy míg a bábom előtt a francia bank­jegyek értéküknek 77%-áig voltak arany­nyal fedezve, ma ez a fedezet alig több 12%-nál. Anglia is kénytelen volt a bank­jegyforgalmát növelni s míg a bábom előtt minden angol bankjegy teljes névértékéig aranynyal volt fedezve, 1914-ben az angol kormány kénytelen volt háborús papírpénzt, úgynevezett currency-notes-okat forgalomba hozni, melyeknek azonban már nem volt teljes aranyfedezetük. Ezeknek a háborító pa­pírpénzeknek fedezésére az angol kormány annyi aranyat gyűjtött, hogy 1914 végén a currency-notes-ok aranyfedezete a névértékük 48%-át tette ki. Igaz, hogy akkor mindössze 38 millió font névértékű ilyen háborús papírpénz volt forgalomban, de most már 233 millió font, azaz 6 milliárd névértékű s ennek aranyfedezete az Utolsó kimutatás szerint 12%-ra csökkent. Az Ame­rikai Egyesült­ Államok nem bocsátottak ugyan ra papírpénzt a háborító költségek fe­dezésére, hogy a törvényhozás i­ elhaladnazta a War Finance Corporationt a háborít finan­szírozására s ez rövidlejáratu kincstári jegye­ket hozott forgalomba, eddig már 3250 millió jogtajlás 16,7 milliárd korona jstávgy kisegít­ő, a XIX. század elején divolt magyar igazság­szolgáltatást jellemezve, azt írja, hogy az igaz­ságszolgáltatás közegeit a jogérzület általános gyengesége, a hatalmasoktól való függés s a törvényekben való járatlanság alkalmatla­nakká tette arra, hogy az ország lakossága mint szigorú, igazságos hibákra, tisztelettel és bizalommal tekintsen reájuk. A történelemben, az ország ételében 100 esztendő csekély idő. S ha a mai, 100 év utáni igazságszolgáltatást ennek a korszaknak legszigorúbb krónikása fogja is jellemezni, azt fogja Ildni, hogy az igazságszolgáltatás mai közegeit a jogérzület teljes erőssége, a hatal­masoknak épp­úgy, mint a törpéknek nem látása, a tőlük való teljes függetlenség öntu­datos érzete, a törvényükben való teljes jár­tasság, a szűk megélhetési viszonyok dacára szigorít erkölcsi felfogás, kitartó szorgalom, teljes tárgyilagosság, senkült, hazafias gondol­kodás, mind-mind alkalmasakká teszik arra, hogy az ország lakossága, mint szigorú, igaz­ságos bírákra tisztelettel és bizalommal te­kintsen reájuk, önérzettel, minden dicsekvés nélkül el­mondhatjuk ezt magunkról. S joggal elvár­hatjuk, hogy a közbecsülésből a kormány is vegye ki a maga részét. A megélhetés kérdését tekintve pedig a mai birói kar első megszervezése óta eltelt közel 50 esztendő legalább annyi, mint a tör­ténelem 100 esztendeje. És ha a magyar bíró a múlt­ század eleje óta a feltárt ellentéteken ment az ország javára keresztül, kell, hogy a megélhetési eszközök a viszonylagosan hosszabb 50 év elteltével teljesen megjavuhas­sanak a magyar bírói kar presztízsének meg­mentése érdekében. Fenséges látvány a teljesen kiépített bírói függetlenség, mint fő alkotmánybiztositék. Rettenetes látvány a birói függetlenség tem­plomában a függetlenségében nyomorgó, tengődő biró, így a bírói függetlenség festett díszlet az élet összevisszaságában. Neked biró nem szabad mellékfoglalkozást űznöd. Törd a fejedet az emberi élet sok ezer jogesete, találós kérdése felett, kutass, fáradj ember­társaid érdekében, kik­ embertársaikból meg­gazdagodtak és tűrd néma megadással gyom­rod korgását, családod jajgatását. Kitartó munkás vagy, büszke dac él benned, ezért te mégis magyar biró maradsz. Nem, így nem gondolkozhatik a magyar kormány ma, amikor a háború nemsokára negyedik évét fejezi be. Ma, amikor a szocia­lizmus jelszavát vette fel programmjába. Ma, amikor a fejmm­­nkások, a a már megszervezett birói kar is kezdi kiépíteni a szellemi munka ezek a kincstári jegyek, ha forma szerint nem is, de tényleg olyan hatást gyakoroltak az amerikai pénzpiacra, mint nálunk a bankje­gyek, azaz a pénzpiacnak d­özöntésére, inflá­ciójára­ vezettek, a pénz vásárló erejét le­nyomták s igen nagy drágaságot idéz­tek elő. Ha nem is akarunk az erstente leggyen­gébb állásíldvel, Olaszországgal foglalkozni, ahol a pén­zviszonyok még rosszabbak, mint nálunk, azt látjuk, hogy a vezető erd­enté­­államokban, Angliában, Franciaországban és Amerikában is bekövetkezett a pénz érték­­csökkenése, a disagid a túlzásba ment bank­­i egy kibocsátás révért. De ez nem vigasztalás. Nem lehet vigasztalás nekünk azért, mert egy­részt sohasem vigasz az, ha másnak is rosszul megy a sora, másrészt azért, mert Amerika is, Franciaország is, Anglia is sokkal könnyebben ki fognak ebből a valt­labajb­ól gyógyulni, mint mi. Ez a három ország gazdag ország s a háború előtt az egész világ ennek a három országnak volt az adófizetője. A háború ugyan megzavarta ezt az állapotot, mert nyers­anyagkészletük maguknak kellett, az iparuk jórészt magukhaz­ volt kénytelen­ dolgozni, te­hát az importjuk csökkent, s a külföldön elhe­lyezett pénzüknek kamatai sem folytak be. Ez mindenesetre kedvezőtlenné tette fizetési mérlegüket s miután nagy importra voltak szorulva, ez a semleges államokban megron­totta valutájukat. De mi í­vel a háború előtt is el voltunk adósodva a külföldön s nekünk­­ már a háború miatt is nagyobb­­volt ,a behozat­­i értékelméletét és ennek az értékelméletnek gyakorlati következményeit is megvalósítani törekszik. Én hiszem, hogy a kormány belátja ügyünk igazságát, s ebből a belátásból in­dulva ki, minden szőrszálhasogatást félretéve, a magyar bírónak sürgős segítséget nyújt S amikor ezt megadta, máris komolyan kell, hogy foglalkozzék az önálló bírói státus megvalósításával. v VILÁG Szomba! Budapest, május 31. * 1 .— Az osztrák helyzet. Bécsből jelenti tudósí­tónk: Ilire jár, hogy a miniszterelnök a jövő hé­ten a pártokkal folytatott tanácskozásait intenzí­vebbekké teszi. A Reich­sratot alkalmasint akkor hívják egybe, ha a miniszterelnök a tárgyalások­ból azt a benyomást szerzi, hogy az állami szük­ségességek­ milyjenek felél a költségvetési provi­zórium biztosítva vannak és a Ház munkaképes­ségét nem fogják megzavarni. A képviselők olyan hangulatának, hogy a parlamenti tevékenység fenntartassék, nagyon, kedvez az a körülmény, hogy a már egyszer meghosszabbítoott mandátu­­rt tök ez év végével lejárnak és a pártok, tekintet­tel a­­háborúban netán megejtendő új választások eredményének bizonytalanságára, újabb mank­á­tumom­egh­osszabbítíiúra törekszenek. a Nyugdíjas tanítók háborús segélye. A Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szö­vetségének elnöksége illetékes helyről azt az ér­tesülést nyerte, hogy a nyugdíjas tanítók, özve­gyek és árvák háborús segélyét a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter 1918. évre már kiutalta és azok kifizetését az adóhivatalok június hó 1-ével meg is kezdik. — A ném­d birodalmi gyűlés elnöke. Berlin­ből jelentik. Parlamenti körökben teljes határo­zottsággal állítják, hogy a centrumpárt Fehren­­bach képviselőt fogja javasolni a birodalmi gyű­­lés elnöki tisztségére az elhunyt .Knemníl upódtus­—­­ Lévai Mihály — szerbiai válás­zota­­püspök. Károly király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Lévait Mihály prelsziust, A bonti város plébánosát, orsz. képviselőt írt földi választott püspökké nevezte ki. A kinevi/Av­a­talos lap egyik közeli számában fog megjelenni, a­ kinevezés híre eljutott az új püspök pléb­ániájára is és Abou­g Város népe őszinte örömmel és lelkese­ü­léssel vette tudomásul lelkipásztorénak e­l­lönít­­ését, Nálunk, mint a kiv­itelünk. Míg tehát Anglia, Franciaország és Amerika egyszerűen kalami­­tásznak tarthatja csak a disagiót, melyből a béke évei alatt aránylag könnyen ki fog jár­hatni, nálunk egészen más a helyzet, a baj sokkal mélyebben fekszik, a betegség közgaz­daságunk egész organizmusában van s egészen különleges gyógymódokra is van szükség. Ma már kétségtelen, hogy egy új valuta­­szabályozást kell végrehajtanunk. De mint az’ 1892. évi valutaszabályozás előfeltétele az ak­kor forgalomban levő fedezetlen papírpénzek­ bevonása volt, ennek a mostaninak is az az első feltétele. Csakhogy akkor mindössze 812 millió forint papírpénzről volt szó. Ennyi volt az egész, amit be kellett váltani. Ma azonban 22 milliárd korona névértékű bank­jegyet­ kell a forgalomból kivonni, vagy en­nek összegét kell legalább is annyira redu­­kálni, mint amekkora a béke éveiben a bankjegyforgalom volt. Ehhez a kormányok feltétlenül hozzá fognak látni azonnal a há­ború után. De a 312 millió forint névértékű papírpénzt aránylag könnyű volt aranyra át­cserélni, mert még huszonhat év előtt sem volt megoldhatatlan feladat, hogy a mon­archia ennyi aranyat tudjon a külföldről be­vonni az országba, részint arany kölcsönök" segítségével, részint pedig oly módon, hogy az ezüstjét, aminek akkor nagy ára volt, el­ tudta adni a külföldön aranyért. Ma telje­­­sen lehetetlen annyi aranyat szereznünk, amennyi a 22 milliárd korona névértékűi bankjegynek beváltásához kellene, tehát nin.

Next