Világ, 1918. július (9. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

VILÁG Kedd 2 1918. julius 2. Gróf Tisza István múlt évi bukása után pár Vezetőségem dr. Vázsonyi közvetitésévcl gróf Andrássy Gyulával, kit a jövendő minisz­terelnökének tartottak, — miként azt ő maga múltkor egy nyílt levelében közölte — vá­lasztójogi kompromisszumot kötött, A kóm* promisszum tulajdonképpeni értelme az volt, hogy a választójog a városokban és a vidéki centrumokban általános, egyenlő és titkos le­gyen, mig a mezőgazdasági lakosság számára csak a választójog jelentékeny kibővítése volt kontemplálva, nyilvános szavazással, min­denféle szigorú rendszabályokkal a nyilvános szavazásoknál kimaradhatatlan választójogi visszaélések ellen. Midőn azután nem gróf Andrássy Gyula, hanem gróf Esterházy Mó­ric lett miniszterelnök, ö is beleegyezett e kompromisszumba, épp úgy, mint mindazon pártok, amelyek a választójogi blokkban egyesültek. Igaz ugyan, hogy mielőtt e bele­egyezés megtörtént, néhány nehézséget kellett leküzdeni; Különösen gróf Károlyi Mihály és a bizottság néhány tagja a mezőgazdasági la­k-osság választójogával nem voltak megelé­gedve. Megpróbálták a kompromisszum feltéte­leit javítani, de nem lehetett Sokat elérni, mi­után a kompromisszum tulajdonképpeni célja az volt, hogy a vidéki kerületek a hatalom mai birtokosainak kezeiben maradjanak. így lehat az elégedetlenek beérték a titkos szava­zati jog kibővítésével. Tényleg dr. Vázsonyi, tíz uj választójogi miniszter vállalta is, hogy n választókerületek egyharmadában törvény­tervezetében a szavazást titkossá teszi. Egy másik követelést, hogy a titkos szavazás vala­milyen formában a kerületek értelmi cenzusá­hoz legyen kötve, hogy majd egyszer az anal­fabéták számának csökkenésével, a titkos sza­vazati jog automatice mindig több és több ke- iiiletbcn jusson érvényre, nem lehetett kötele- zöleg elérni. A választójogi blokk végrehajtó bizottságának első ülésén gróf Károlyi Mihály és a bizottság több tagja kérték Vázsohyit cs gróf Batthyány Tivadart, mint a blokk képvi­selőit a kormányban, próbálják meg a vá­lasztójogot a kompromisszum keretein tulme- nőleg is javítani. De ezt Vázsonyi a legéleseb­ben visszautasította azon megokolással, hogy a kompromisszumon nem szabad semmit sem változtatni, mert ha mi ezt csak a minimum­nak is tekintjük, melyét még el lehet fogadni, egyúttal ez az elérhetőnek maximuma is. Ugyanakkor a végrehajtóbizottság ülésén azt is- felhozták, hogy a kompromisszum nem megfelelő a háború által teremtett vi­szonyoknak és hogy tűrhetetlen a mezőgazda­sági proletariátust ily kirívóan visszaszorítani. Én magam is utaltam arra, hogy mi e kom­promisszummal. nemv'egy demokratikus, ha­nem legföljebb egy városi választójogot fo- ‘ gunlc kapni. A háború állal teremtett fe­szültség pedig egy kompromisszum számára egyáltalában nem előnyös. Mert. ha a reakció győz — amely ugyan csak múló győzelem lehet —, úgy a kompromisszumot azonnal Italomra fogja dönteni. Ha azonban a demo­krácia győzne,v. ami minden bizonynyal a háború végeredménye lesz, ugy a mezőgazda­sági proletariátus a kompromisszum által háttérbe szorítását semmiesetre sem fogja tűrni. Azért tehát a kompromisszumból eredő választójogi javaslat vagy sohasem lesz tör­vény, vagy pedig csak nagyon kérészéletű lesz. Dacára annak, hogy a bizottsági tagok nagyrésze e véleményen volt, végtére mégis mindnyájan közöttük én is — a kompro­misszumra szavaztunk, abban a tudatban, hogy gróf Esterházy Móric, ha a választójogi blokk nem fogadja cl a kompromisszumot, nem vállalja a kormányalakítást és ez esetben pedig ha nem Is Tisza István maga, hanem valami helytartója, esetleg Wekerle jött volna Esterházy helyére. Ez aztán serkentette még a kompromisszum ellenzőit is a kompromi,sz- szum elfogadására. Mi ugyanis azt hittük, hogy az uj, demokratikus kurzusért érdemes elfogadni e kompromisszumot. A demokra­tikus kurzus biztosítékát egyrészt abban lát­tuk, hogy a választójogi blokknak jóga volt két tagját: gróf Batthyány Tivadart és dr. Vá- zsonyi Vilmost a kormányba küldeni. Más­részt pedig abban, hogy gróf Esterházy egy demokratikus irányra kötelezte magát és az ő rendkívüli politikai becsületességében bízva, számiinni lehetett rá, hogy kötelezel Végeinek híren eleget is fog tenni. Sajnos, mindez, más­képpen lörtént. A választójog vitája Kezdődnek a nyolcórás ülések — Nyári ‘szü­netre készülnek v Holnap kezdődnek a nyolcórás ülések • a képvisdőházban. A választójog természetesen sürgős a kormánynak és, ,a munkapártnak. Gróf, Tisza szeretné minél előbb betakarítani a reakció csűrébe Wel<erlc „módosított*’ tör­vényjavaslatát, mielőtt valamilyen belső vagy külső politikai fordulat lábon éj nem veri azt a termést, amelyet annyi árulás, elvfeladás érlelt meg a kormány és pártja részéről. Nem is kétséges, hogy mi Ie$? a „módosított" tör­vényjavaslat sorsa a Házban és alig kétséges, “SS zeiknek és asszonyaiknak, azontúl azonban keményen és kérlelhetetlen ügyeltek crköl- c beikre. Ha a termés megoszlásának s félélé­sének rendjét is csak ilyen erkölcs szerint le­het elviselhetően szabályozni — s mondom, ^számos praktikusoktól ezt hallom — akkor vagy abban kell megnyugodnunk, hogy egész életünk, legalább is a háború alatt, csalás és öncsalás legyen, vagy főikéi a szentségtörő kérdés: van-e vagy van-e még egyáltalában szükség az úgynevezett szabályozásra? A kérdést szándékosan és pontosan tel­tem fel így, kétemeletesen. Mert, ha az ember például némely maxi­málásainkat látja, melyek mindenekelőtt azon kezdik, hogy a törvénytelenül s illet­lenül félvetett árat állapítják meg maguk is s ’törvényesítik hivatalosan, hatásuk pedig abban áll, hogy a maximált áru eltűnik, s a maximálton túl való árnak megadása s még emlek is megvesztegetési, megjutalmazási s hallgatási díjjal való megszerzése tudja csak' titokban és biinp’ártolóap előcsalogntni, ak­kor lehetetlen azt nem gondolni, hogy po­kolba minden beavatkozással, az életen nem lehet erőszakot tenni, legjobb a szabad ver­senyre bízni. De ha az ember visszagondol: mondjuk: a háború elején elrendelt moratóriumra, hogy tiány létet mentett meg s micsoda társadalmi és piaci összeomlásnak vette elejét, — ha számbaveszi: mondjuk : a lakbérrendeletet, hogy mekkora nyomorúságot nem enged el­fajulni türhetetlenséggé s kétségbeeséssé: akkor átérti, hogy amíg a rendkívüli idők tartanak, kellenek rendkívüli eszközök is. Csakhogy: például a moratóriumot: jnár nagyjában lebontottuk. Amig áldás volt ele­jével, olyan nvüg volna továbbra. A lakbér- s a lakásrendeletekkel pedig ugy vagyunk, hogy egyre igazgatunk rajtuk, hol a lakók, hol a háziurak szükségei szőrint. Nem szent- irások. Talán ebben lehetne megállapodnunk. El nem felejtenünk, hogy a háború négy esz­tendeje alatt, ami alatt minden a világon meg­változott, csakugyan megváltozott a világon minden, tehát nem bizonyos, hogy ami elejé­vel szabályozásra szorul!, ma már nem nőtt-e ki a szabályozás szüksége alól? S ne hinnünk, hogy bármi intézményünk is szentség s bármi rendelkezésünk is szentirás, $ ne, büntetnünk az embereket azzal, hogy ha valamely intéz­kedésünk szorítja őket, ahelyett, „hogy eny­hítene rajtuk, még egy lyukkal szőkébbre huzzuk a szijját. Ne csináljunk olyat, amit éppen csak azért csinálunk, hogy lássék, hogy csináltunk valamit. S különösen óvakodjunk attól, hogy a háborútól szorongatott embe­rekben az az érzés keljen, hogy ments meg uram a háborús intézkedésektől, a háborr"! magam is megmentem magam! — a liálx intézményekről pedig az legyen a fogcsil gatásuk, hogy ezek arra való intézmén; hogy egy réteg ember megéljen abból, bog többinek nincs miből élnie. hogy a négy elemi kérdésében és a többi nyílt kérdésekben is Tisza választójogi reakciója győzedelmeskedik. Arra tglán van még némi kilátás,, hogy a női szavazati jog dolgában keresztülmegy az a kifogástalan, tapogatózó kísérlet, amelyet az eredeti törvényjavasla! tartalmaz, bár az sincs kizárva, hogy ezen a téren is győzedelmeskedik az az álláspont, amely „piedesztált“. akar adni a nőknek, de választójog nem. Semmilyen vita, bár­milyen nn^plyőző érvek sem változtathatják meg az osztály parlament erőviszonyait és gróf Andrássy Gyula beható, megértő, okos kon­zervativizmusa épp oly kevéssé változtat eze­ken az erőviszonyokon, mint gróf. Károlyi Mihály izmos, bátor, lendületes demokráciája. A holnapi ülés eseményének gróf Károlyi beszéde ígérkezik, aki hosszabb beszédben akarja kifejteni a maga és pártja álláspont­ját a „módosított1* javaslattal szemben. Utána a Károlyi pártnak még hat-hét tagja vesz részt a vitában, amely aligha lesz nagyobb terjedelmű. Már csak a nyolcórás ülésekre való tekintettel is hamarosan végét ér az álta­lános vita és aligha tévednek azok, akik ugv vélekednek, hogy julius közepére a részletes vitával is elkészül a Ház. . A képviselők túlnyomó része nugybir tokos, gazda és tekintettel az aratási munká­latokra a képviselő urak otthon szeretnének lenni birtokaikon, hogy ellenőrizzék azoknak a mezőgazdásági munkásoknak szorgalmán akiknek nem .adtak szavazati jogot. A kor­mány számol a képviselők ezen kívánságával s a nyári szünet előtt alig foglalkoztatja a Házal olyan javaslattal, amely terjedelmesebb vitát igényelne. Az aktuális adójavaslatokat intézik cl és aztán kipihenhetik a képviselő urak fáradalmaikat. A szünet előtt elintézik még alkalmasint a rendőrségi államosításáról szóló javaslatot, amelyet a munkapárt sürget. A munkapárt ugyanis „nemzeti garanciát" lát az államosí­tó tt rendőrségben is és a határszélen különö- . Sáp nagyjelentőségűnek véli, hogy az állam kezébe kerüljön á rendőri hatalom is. A tör yényjavaslat már készen van és legközelebl a Ház elé terjesztik. „Mélyítik11 a szövetséget Szombaton- közös miniszteri értekezletet tarlott/ a magyar és osztrák kormány, ame­lyen a salzburgi tanácskozások anyagát ké szitétték elő. Salzburgban ugyanis julius 4-én kezdődnek el a monarchia és Német­ország; között azok a tárgyalások- amelyek a szövetség „mélyítését" célozzák és ezekre a tárgyalásokra jelölte meg a két kormány azo­kat az alapelvekct, amelyeket a referensek­nek érvényre kell juttatniuk. Alkalmasint a salzburgi tanácskozásokkal álltak összefüg­gésben azok a tárgyalások is, amelyeket Szlcrényi Wieser osztrák kereskedelmi és Poponics Wimmer osztrák pénzügyminiszter­rel fotytatott. A salzburgi tanácskozásokra valóban „kellemes" és nagyszerű preLudium a német kormány félhivatalosának cikke. A Nord- dcutsche Allgemeinc Zeitung elmagyarázza nekünk, hogy csak arról van szó, hogy „a jelenlegi gazdasági elkülönültség kiküszöböl- tessék", de azért nem kell nagyon megijedni, mert csak fokozatos kiküszöbölésről van szó. Egy ideig lehetnek közbenső vámok, meg az­tán a német kormány nem is ragaszkodik a „vámunió" szóhoz, hanem a vámunió lényé­hez annál inkább. Ez a kedves és vidám be­harangozás bizonyára nagyon megnyugtatja majd a magyar közvéleményt. A vámunió lényege eltemetné ugyan a magyar ipart, ve­szélyeztetné mezőgazdaságunkat is . bizonyos körülmények között, a fogyasztók milliói! pedig a Verseny kizárásával kiszolgáltatja a német kartellek monopóliumának. De azért Salzburgban mélyíteni fognak. 5 békét cssk az fgaxi választó­ig megvalösithatásával köthe- Knk. uj előfizető a Viiág-nak; egy j harcos a szabadgendolatnak r

Next

/
Thumbnails
Contents