Világ, 1918. augusztus (9. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

Szerkes-tfaég és kiadóhivatal VI., Andrássy-ut 47. szám. Előfizetési áraka magyar korona országaiba: Egész cvre 52 kor., felívre 26 kor., negyedévre 13 kor., egy bóra^ 4 korona 60 fillér. A »V1LAG< O'.egjelenik bétfő kivételével ■mindennap. Ara Budapesten Cs vidéken 18 fillér pályaudvarokon 20 fillér. IX évfolyam tbátth& kivétetnek Budapesten 0 VILÁG kfad^bivsaiéban. Blockoer J„ űríri éf Nagy, Jaulue és Társa, Teacser Gyufa, Leó pold Gyula, Leopold Cornél, Schware Jórset, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eck* steln Bernit hirdetési irodákban *— Becsien: Haasenstein és Vogler, M. Dakea NochL Rudolf Mosse. Berlinben Rudoff Kolban, Berfio NVP. Unter den Llodeu 40/41a 1918 Budapest, CSÜTÖRTÖK augusztus 1, A primadonna püspök A mélíüCgos <» nagyméltóságu főrend urak ma egy ülésb m végeztek a választójogi javaslattal. Ők is megszavazták a Tisza—We kerle alkotást és most még csak az kell, hogy Károly király, akinek kézirata a választójog küzdelmet elindította, szentesítse a javaslatot és törvénynyé válik annak a Tisza grófnak választójoga, akitől a király épp a választójog kérdésében vonta meg bizalmát. A főrendiház, íi születési és pénzarisztokrácia testületé Ma­gyarországon. elavult, dohos levegőjű intéz­mény, amelyben a nagytőke, nagybirtok, nagy vagyon képviselői ülnek. Köszvényes múmia- testület, szimbóluma annak a ténynek, I\ogy ezt az országot a nagybirtok és nagybank korrupt szövetsége kormányozza, nevetsége­sen elmaradt intézmény, amelynek nincs köze az Országhoz, néphez és amelyhez a népnek sincs köze. Született törvényhozók a huszadik ■században, ez olyan anachroniznms, amiről nem is szabad sok szót vesztegetni. De a mai ülésről őszintén meg kell mondanunk, hogy nc-m volt minden érdekesség, pikantéria nél­kül való. Érdekes volt, hogy gróf Mailáth József, gróf Sigray, Berzcviczy Albert hogyan akarták ú,tkenni reakciós érzület ükét egy kis liberális mázzal. Ennek a politikai festő technikának Wekcrle a főmestere, de néhány főrend buz­gón filánozla ebben a hipokrila állibaralk- musLsan, amely liberális frázisok hangozta­tása közben az „egyetértés" kedvéért, a „bé­kesség" érdekében annál őszintébben reak­ciós I. : 'deleiben. Nagyon mulatságos, volt, ahogy : Apponyi Henrik felpanaszolta a nagym "■ ságu elnök és mélióságos főrend uraknak, nogv a Világ és a Népszava leg­utóbbi beszéde alapján „szellemileg korlátolt­nak" nyilvánították'■ őt, akinek objektív ér­veire nem is kel! válaszolni. Köteles figyelem­mel hallgattuk végig gróf Apponyi Henrik mai beszédét is, mely csak megerősített ben­nünket korábbi meggyőződésünkben. Öméltó­sága, akinek fejtegetéseit igen magas helye­ken meghallgatták és gróf Tisza is szívesen hallgatta az Astoria pincéjében, ne vegye rósz néven tőlünk erf a plebejus fölényt, de mi, a misera plebs contribuens szerény tagjai egy szikránvi logikát, értelmet sem találtunk lélekviditó érveléseiben, amelyekkel Wilson és a nyugati demokráciák államférfiainak beszédét akarta pozdorjává zúzni. Nagyon ér­dekes volt, hogy gróf Széchenyi Aladár, aki ma még Somogy vármegye hivatalban levő főispánja, keményen, becsülettel, férfiasán síkra szállt az eredeti választójogi javaslat mellett és a dohos, álmos főrendi táblán han­got adott az igazi demokráciának, de bevall- i juk, legtöbb érdeklődéssel hallgattuk .Székes- fehérvár püspökének, Prohászka Ottokárnak beszédé!. Prohászka arról beszélt ma, hogy Ő tá-. mogat minden eszmét, ötletet, javaslatot, amely népemelő, népmentő, bárhonnan jöj­jön is és ezért elfogadja a választójogi javas­latot, amelyet kevésnek tart és szűkmarkú­nak. Mi is azt hirdettük, hogy minden nép- .' mentő, népemeiő törekvést támogatni kei!, j bárhonnan jöjjön is és ezért történt, hogy ! gyakran szívesen hallgattuk Prohászkát és segítettük őt, amikor püspöki tallérban nép- /.ereietröl, népmentésről szónokolt és — be­üljük — sokszor izgató érdekességéi, szár- ryaló vakmerőséggel igyekezett modern tár­taimat. tölteni ősi, patinás edényekbe. Pro­hászkát a választójog emelte a püspöki székbe - - kinevezését a darabont kormány kultusz­minisztere, Lukács György, eszközölie ki és Székesfehérvár püspöke ma annak a rossz y ügynek szolgálatába állította a maga ra­gyogó dialektikáját, hogy elmagyarázza, miért szavaz meg olyan jogkiterjesztést, amelyet kevésnek, gyatrának tart és nem ösz- szeegyeztethetőnek azzal a rajongó népszere- teltel, amely becsületes tartalma a krisztusi hitnek. És mert rossz ügy szolgálatában állott, csődöt mondott az ékesszóló püspök ragyogó dialektikája és a magas klérus rethora, szó­nokid primadonnája szárnyaszegetten zuhant le az eszmei magasságokból — a boros­hordóra. Idegenkedve és rossz érzéssel látjuk, hogy Prohászka, aki nemrég még el tudott, akart, mert szárnyalni az indexig is, az utóbbi időben igen jól érzi magát a néppárti korte­sek borosbordóján és ma körűibe!ü! azon a nívón maradt, amit a magyar politikai életnek ez az érdemes, régi reqnisitmna — a boros­hordó — képvisel. Prohászka ma a klerikális borosbordó hangján, érveivel csatázott és csak szánni lehet, hogy eljutott a vidéki hecckáplá­nok gyászos gyatraságaihoz. Aki a magyar szociáldemokráciából azt látja meg, hogy el­lensége a vallásnak, aki azt meri róla mon­dani, hogy a keresztény papot elmarja a hal­dokló ágya mellől, de tűri a zsidó rabbit, az a nivótlanság bélyegét süti önmagára. Ez hecckáplán szájába való beszéd és szégyen, hogy Prohászka lesiilyedí idáig. A szoöijűb demokráciának és'— tegyük hozzá -— a 'radi­kalizmusnak is a vallás magánügy és a rabbi éppen olyan közel vagy tflvbl áll hozzá, mint a püspök. Ezt illenék tudni, Prohászka tudja is, de Székesfehérvár püspöke az utóbbi idő­ben a harcos antiszemitizmus élén lovagol és az aggressziv kletikálizmns szolgálatában ka­póit sebet cs pecsétet püspöki tátiárja. Ottokár püspök, amikor megkapta ősi egyházmegyéje pás/.lorbolját, haragvó indulattal irt cikkeket az egyházfőkről, akik nagyobb, dusabb jöve­delmű beneficiiunért, egyházmegyét cserélnek. ti nem cserélt egyházmegyét, megmaradt Fe hérvár püspökének, de tűrte, segítette, talán kérte is, hogy Hornig halála után csatolják az ö javadalmazásához a veszprémi püspökség birtokából a televényföldü ősi pusztát. Ősi tanok modernizálása, index, hercegprímás! rosszalások után az ősi puszta leti Ottokár püspök jutalma és az agresszív klerikálizmus meg iehei elégedve az eredmény nyel. Pro­hászka azóta tajtékzóan demagóg cikkekét ir, izgat felekezetek ellen és ügybuzgalmában odáig ragadtatta magát, hogy eddig két tény beli állítására lehetett rásütni az a bélyegzőt, hogy nem igaz. A püspökről kiírták, hogy nem irt igazat és a püspök e súlyos vád után hallgatott. | megbukott, most a nemzeti vérvádat dörögte I el és a felekezeti uszítás után, amelyet mi an- | nál inkább Ítélhetünk el, bélyegezhetünk meg, mert bennünket nemcsak ProháSzKa prédi- j kált ki, hanem zsidó rabbik is, nos, a feleke­zeti uszítás után a soviniszta uszítás követ­kezett. A püspök csak arról feledkezett meg, hogy a nemzeti vérvád nem igaz. A szocialisták helyett nem beszélünk, ezt elvégzik majd ők maguk, de a magunk ne­vében elmondjuk, hogy dajkamese az, hogy mi ellenségei vagyunk a nemzeti eszmének, hígvelejű, álmos főrendek hiszik csak eJ, hogy nemzetiségi konföderációt akartunk \agy akarnánk. Sőt megnyugtathatjuk arról isi Ottokár püspököt, hogy a nemzetköziségünk sem olyan értelmű, ' amilyennek ő mondja. Ha úgy tetszik Székesfehérvár püspökének, mi ama Názáretitő! tanultunk nemzetközisé­get, aki a halászok, szegények, Magdolnák, rabszolgák Messiása volt és arról prédikált, ha nem is olyan raffinált művészettel, mini Prohászka, .hogy legyen egy nyáj és1 egy akoi. E primitív biblikus mondás a mi pvc- grammunkban úgy szerepel, hogy akarjuk a népek szövetségét és mert Krisztus mondta, hogy kard által vész el, aki karddal vetke­zett, akarjuk a leszerelést, döntőbíróságot és mert krisztusi tan, akarjuk, hogy a né­pek. államok vitáit ne erőszak, kard, vér­ontás, fegyver döntse el. hanem igazság, em­berség, megértés.' ' És mert isteni parancs — ugy-e Ottokár püspök? — hogy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat, mi sze­retjük minden vérző, szenvedő, gyötrődő fe- lebaráfunkát és úgy véljük, nem vétünk a krisztusi morál ellen, ha minden felebarátunk számára állítjuk, óhajtjuk, kívánjuk, hogy múljék el már tőle a keserű pohár. És is­teni parancs lévén, nem kívánjuk felebarátunk ökrét, lovát, szamarát, földjét,, hadikárpót­lását, gyarmatát, tartományát, nem, kívánjuk nyelvét, kultúráját, jogát elvenni És mert könnyebben jut át a teve a tű fokán, mint a gazdag mennyek országába, akarjuk mi, hogy egyenletesebb legyen a birtok megosz­tása és aggódván a latifundiumos holtkézi tízezer holdak birtoklóinak mennyei üdvös­sége miatt, kívánunk szociálpolitikái, igazsá­gos adózást, földreformot, szekularizációt. Nem magunknak, vagy egy szüle osztálynak, hanem az ország népeinek akarjuk ezt. És mért Krisztus sem tett különbségei görög, zsidó, római, föníciai között, hanem hir­dette mindegyik számára a szeretetet, mi is hirdetjük, hogy magyar, tói, román, szerb, horvát, rutén éljenek békében ebben az or­szágban, cseréljék ki javaikat, segítsék egy­mást jóléthez, kultúrához, no gyűlölködjenek,: ne uszítsanak egymás ellen, ne • kívánják egymás javát, jogát, hanem mint egyenlő jogú polgárai egy virágzó hazának, dolgoz­zanak azon, hogy ez a haza méltó helyet foglaljon cl a népek testvéri, békés szövetsé­gében. A mi programmunk benn év künn, beiiiröl-betnre azonos a názáreti programm- jáoal, amely egy nyájat és egy akid akart és pontos követése az isteni parancsnak, amely azt követeli, hogy szeresd felebaráto­dat. mint tenmagadat. Miért hirdetjük a bel­politikában az osztályellentétek elismilá.vi-;; és ezért követelünk agrárreformot, általános. _ egyenlő választójogot. Mi ezt hirdetjük a nemzetiségi kérdésben és ezért követeljük Eötvös-Deák bölcs és igazán magvar politi­kájának érvényesítését. Mi ezt hirdetjük n nemzetközi politikában és ■ ezért hirdetünk megegyezéses békét, leszerelést, döntő!)Íróságot. Most a maga nyelvén magyaráztuk el Prohászka püspöknek, hogy mit akarunk. Ha így sem tetszik neki a mi programmunk, ak­koráéi? .vfilqjBk hangoztál heoc­177-ik szám Ma aztán újra megszólalt, hogy megtá­madja a magyar szociáldemokráciát azért, mért terrorizál és — jaj! — szabad válasz­tást kért a szocialista terror ellen. A birtok- politikáról nem beszélt, nem sürgetett ot- hont, földet, jogot a katonáknak és ugylát- szik Csernoch arról is meggyőzte hü fiát, hogy a holtkézi birtok nem való kisparaszti örök­bérletnek. Nem beszélt arról sem, hogy nyílt választás és fuvardíj méltatlan, szennyes és korrupt, ellenben attól fél, hogy a csendőr helyett a gyár bizalmi férfin terrorizál. Hogy titkos szavazás mellett miként lehet ezt meg­cselekedni. arra nem tanították rá még Zse- \ lénszky, Polónyi és a hecckáplánok, akiktől ezt a szánalmas, lelki szegénységre valló érvet tanulta. De a fővád nem ez volt, hanem az, hogy a magyar szociáldemokrácia, a magyar szakszervezetek vezetői és — ahogy ő mon­dott,! — o „Jásziak és Purjeszck“ nem meg­bízhatóak a magyar nemzeti állam szempont jóból, nemzetköziek, szövetkeznének a nemze­tiségiekkel, hogy az ezeréves, egységes Magyar- országot nemzetiségi konföderációba dugasz- szák át- A klerikális yéryátl után. amellyel

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents