Világ, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

­ Szerkesztéség és kiadóhivatal VL, Andrássy­ út 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba: Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor, egy hóra 4 korona 60 fillér. A »VILÁG» megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 18 fillér pályaudvarokon 20 fillér. » Ww 1 ' r £ *­ ...­­VILÁG 1918 Budapest, VASÁRIs(Já\'ftszeptember 1. dnytlettek /elvetetnek Budapesten • . mnjLAG kiadóhivatalban, Blocsener is., Győri és Na^lU Jaulus és Társa. f Tenczer GyuleJEtopold 'Gyűl.­, Leopod CornéliSchwarz József, Mezei Antal, Gwlbe Rudolf, Eckh­stein Bernét lydety irodákban. — Becsien­­ita Stwutebei és Vogler,­­ M. Duke*Nachf*Rudolf Mosse. ’j.Berlinbem Rudolf Rothad, Berlin TijjW. Unter den Unden 48/dla 204*ik szám IX. évfolyam Merénylet Lenin ellen Moszkva augusztus 31. Lenin merényletnek esett áldozatul. A szocialista forradalmi párt két nő­tagja háromszor rálőtt. Lenin ál­lapota nagyon komoly. Két golyó mellébe, egy a tüdejébe hatolt. Iljics Uljanov Lenint, a föderatív orosz szovjetköztársaság elnökét, a bolsevi párt ve­zetőjét elérte a cárok végzete. A szociálforra­­dalmárok terrorista merényletre szánták ma­gukat a népbiztosok tanácsának elnökével szemben. Két nő támadt rá Leninre, három revolvergolyó fúródott testébe és a soktornyú Kreml valamelyik szobájában hörgő, vérző tüdővel, halállal vívódva talán már holtan­­ - fekszik a mai kor egyik legnagyobb, leg­lázasabb életű embere. Az orosz vulkán krá­tere dobta őt a világtörténelem színpadára és a legnagyobb politikai vállalkozás fog az ő nevéhez fűződni mindörökké. Ma még hiányos kontúru, kusza, zavaros a kép, amely Lenin­ről elénk rajzolódik. Iljics Uljanov orosz nemesi családból származott. Apja gimnáziumi igazgató volt Nikolajevben. Az orosz nemesség legjobb el­méi mindig gyűlölettel nézték a cárizmust és az orosz értelmiség szaturálva van forradalmi tradíciókkal. Az Uljanovok is dacos elszánt­sággal szegezték szembe a maguk bánatos el­szántságát a cári abszolutizmussal, forró, szent egységben érezték magukat az orosz nép sötét, nyomorgó tömegével és izzó erővel égett bennük a százados muzsiksóvárgása „föld és szabadság11 után. Ez nem programra, politikai törekvés volt Oroszországban, hanem hitvallás és ennek a vallásnak ezrével voltak, vannak prófétái, mártírjai. Az Uljanovok adtak pró­fétát és mártírt ennek a hitnek. Lenin testvére forradalmi mozgalmakban vett részt és bűné­ért akasztóféval fizetett a cárizmus. Uljanov l­enin a testvére akasztófája alól indult el arra az útra, amely összetört trónon, lángolt a vilá­­­gon át a cárok végzetéig vezetett.­­ Oroszországban a forradalmi mozgalom­nak évtizedes múltja van. Ez a mozgalom azonban ködös, határozatlan volt céljaiban, módszereiben, mint az orosz síkság, az orosz lélek. A legrégibb, legoroszabb a szociálforra­­dalmárok törekvése. Az értelmiségnek tanítani kell a népet, agitálni kell a milliónyi földéhes muzsik között, terrorista cselekedetekkel meg kell mutatnia, hogy szolidáris a nép szenve­déseivel és méltó arra, hogy vezére legyen a népnek és a falusi nép forradalmával kell összetörni az abszolutizmus kilincseit, földhöz, szabadsághoz juttatni a népet. Ezzel a mód­szerrel szembenállott a szociáldemokrata tö­­rekvés. A nyugateurópai kapitalizmus fölös­leges tőkéi betörtek az orosz határon, vasutak épültek, gyárak létesültek és Pétervárott. Moszkvában és a birodalom déli részén ameri­kai arányokban fejlődött a koncentrált ipari nagyüzem. Százezrekre menő munkást szív­tak fel a nagyvárosok ipari üzemei és a szo­ciáldemokrata törekvés az volt, hogy ezeket a tömegeket megszervezzék és az ipari proleta­riátus szervezett erejét állítsák szembe az ab­szolutizmus bürokrata és militarista szerve­­zetével szemben. A szervezett ipari proletariá­­tus erejével akarták szétzúzni a cárizmus ál­lami mechanizmusát és ennek a harcnak csak segítőcsapata lehet a falak szétszórt, szerve­zetlen paraszttömege. Lenin a szociáldemo­kraták útját választotta és az orosz munkáso­kat szervezte, agitálta a nagy leszámolásra Az ochrana fekete listájára került és mene­külnie kellett. Évekig Svájcban élt, onnan irányította, tanította az orosz munkásságot és mikor 1903-ban a londoni kongresszuson kettészakadt a párt, Lenin a többség, a bolse­vikiek vezére lett. A háború kitörése Svájcban találta. Az orosz szociáldemokrácia egy része is a­ honvé­delem álláspontjára helyezkedett és Plecka­­nov­ nyíltan hirdette, hogy az orosz munkás­ságnak diadalhoz kell segíteni a cár hadsere­geit és csak a győzelem után kezdődhet osz­tályban­. Más frakciók azt hirdették, hogy az entente a demokráciát jelenti a militarista Németországgal szemben és győzelemhez kell segíteni az ententeot, hogy a sz entente győ­zelme segíthesse a demokráciát. Lenin áru­lóknak tekintette azokat, akik ilyen tanokat hirdettek. A szocializmus árulójának tartotta Scheidemannt épp úgy, mint Piechanowot és azt hirdette, hogy az orosz munkásságnak­ nem szabad egy pillanatra sem letérni az osztályharc alapjáról. A cárizmus bukása hozhatja csak a forradalom győzelmét — hirdette, de tiltakozott az ellen, hogy a né­met párt ezzel az indokolással letérjen az osz­tályharc alapjáról és Burgfriedet kössön az uralkodó osztályokkal. Lenin előtt az lebe­gett, hogy a kapitalizmus és imperializmus e háborújában — ő ennek látta a világ katasz­trófáját — a polgári társadalomnak had mar­cangolják szét egymást és amikor mindenütt eléggé meggyengültek, akkor a proletariátus világszerte megdönti a kapitalizmus uralmát és szervezett diktatúrája segítségével felépíti a szocialista világrendet. ‘Fanatik­us hittel hirdette ezt a tant és ahogy a háború egyre inkább elhúzódott, ahogy a cári Oroszország állami szervezete egyre gyengült, annál több követője akadt Oroszországban. Olyan fannati­­cus hívője volt a proletár diktatúrának, any­­nyira csak az ipari munkásság osztály ha­rcá­­tól várta a megváltást és a fanatikusok olyas­­izzó türelmetlenségével tiport végig minden­ más meggyőződésen, hogy Luxemburg P.í­r­ asszony elnevezte őt ,,effencárnak“ ,és azza­­vádolta meg, hogy a szocializmust a cárzmus eszközeivel akarja meg­valósítani. Erőszakkal terrorral, hatalmi eszközökkel. Az orosz forradalom kitörése után Né­metországon át Pétervárra utazott. A cár bu­kása után a városi polgárság és a kisparasz­­tok kormányoztak pártjaik — a kadetok és trudovikik — útján és a háború folytatásában ----------------------------------------------—1 Olvasás közben írta : Ignotus Svájcból jövet ' . gy.^Iusin­j^l­áróéknál, berni követünk reggeliző asztalánál voltunk megtisztelő szí­vességgel látott vendégek, s valaki szóvá tette az előtte való nap érkezett Az Estből Ruttkay Györgynek éppen e mi berni követségünkről irt gonoszul elmés sorait, miknek az a veleje, hogy e szomorú bérházban szükölködő rideg szállás a gőgnek s a hozzáférhetetlenségnek tanyája, s hogy a mi követségünk autóján az áll, hogy diplomatique, a francia követén bez­zeg semmi sem áll, mert, mint egy szalma­­kalapos magyarázó elárulta a magyar kérde­­zősködőnek: ezt mi (már mint a franciák) át­engedjük az osztrákoknak !... Az anekdota, mondom, elmés, ügyesen is volt elmondva, s a mi berni követünk asztala körül, melynél ott ült egypár magyar munkatársa is, a saját nevükben tulajdonképp nem is vették rossz néven. Talán én is nevetnék rajta, ha francia volnék — de éppen magyarul nem igen aka­­ródzott a nevetés. Berni új barátaimnak ugyan megmagyaráztam, ami úgy is van, hogy kis­gyerek kora óta ismerem a gonosz sorocskák íróját, ki most egyik ifjú reménysége a ma­gyar színpadi irodalomnak és újságírásnak,­­­­hogy mindenkit biztosíthatok feltétlen jóhi­szeműsége felől, s amit ő megír, hogy hallott vagy látott a Svájcban, azt minden bizonynyal­­így is látta és hallotta. Csak éppen sokunkkal megesik, kivált amig fiatal szemmel nézünk ízét a világban, hogy azt látjuk benne, amit magunkkal hoztunk oda, eleve elképzelt el­­csodálkozást vagy felháborodást, s nekünk Jókain nevekedett nemzedéknek nevelteté­sünkben van, hogy valamint még a Bach­­korszak óta virtus nem fizetni adót, úgy vir­tus kiviccelni hatóságainkat, képviseleteinket, a copfos osztrák diplomáciát. Már most, amíg a vicc idebenn marad, addig akkor sem árt, ha talán igazságtalan. Csak az a baj, hogy a kivált háborúban, más az optika s más az akusztika, mint békében, s ellenségeink, de a semlegesek is igen-igen meghallják s mint belülről kikérezkedő meghasonlást veszik tu­domásul, amit mi itthon tán csak foghegyről vetettünk oda. Ami teszem a mi berni követ­ségünket illeti: való, hogy helyiségei nem fé­nyesek, de ennek egyszerű oka az, hogy nincs az a pénz, amin ma új szállást lehetne sze­rezni Bernben,­­ a lakás szűke ugyanakkora, mint Budapesten, azt a disznóságot azonban, hogy a fogadókat vennék oda hivataloknak s ez­zel még jobban hajléktalanná tegyék az odatere­lődő idegent (ki nem mind csupa mulatságból él ott) a becsületes Bern még nem tanulta el Budapesttől és Berlintől. Hogy követségünk a gőg s az elzárkózottság tanyája volna, annak véletlenül tanúja lehetek, hogy nem az. Nem amiért velem, beajánlottabb újságíróval, ked­vesek és figyelmesek volta­k, hanem inkább a félórák alatt, miket nekem protekciósabbnak is szépen végig kellett várnom a fogadószobá­ban, s ahol megfigyelhettem, mint fogadták előttem rendre, szép sorjában, s egyforma gonddal és készséggel a legkülömbözőbb rendű és rangú ügyes-bajos embereket, s törődtek — természetesen és magától értetődően­e­tenek-kinek a dolgával. Persze, egyiket a másik kedvéért nem dobják ki s nem küldik el, — egy miniszteri tanácsos ismerősömnek, kinek fontos hivatali dolga volt, épp úgy vár­nia kellett sorára, mint a nevelőnőnek, ki útlevél-ügyben járt, ezen a szűk szálláson nagy, komoly és ezerszálú munka folyik, enquéteek szövetnek futárok, jönnek-mennek, s a követőtől a beosztott internáltig mindenki­nek asztala és ajtaja mindenki számára nyitva áll. Ami végre az autó­ügyet illeti: maga Ruttkay magyarázza el, hogy Svájcban, a benzin és gummi szűke miatt, már csak taxiknak, orvosoknak s diplomatáknak szabad a polgári auto-tartás, s a kocsikon jelezni kell, hogy a három rend közül melyikből valók. A mi követségünknek semmi oka fitymálnia a vendéglátó ország rendjét, s ha a szalmakala­pos válaszoló francia részről másképp vilá­gosította fel a magyar kérdezősködőt: akkor vagy ő füllentett, vagy a francia diplomácia henceg — s nekünk sem egyikért, sem má­sikért nincs okunk irigyelni előkelőségüket. .. Szándékosan időzöm ennél az apróságnál, melyet nyilván maga fiatal szerzője sem gondolt tragikusan s szándékosan kezdem ez­zel a néhány tárcára terveit sorozatot, mely­ben egy pár svájci benyomásomról be kívánok számolni. Mert legelső s számomra legfonto­sabb benyomásom az volt, hogy monarkiánkat ehelyütt, mely mintegy hiteles értékmérő piaca a háborús világnak, éppen nem nézik olyan a tekintély nélkül való beteg embernek, mint ahogy a szláv újságpropaganda teszi, s kivált nekünk magyaroknak s a mi ezer ostromból körülvett hazánknak szép és nagy

Next