Világ, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-01 / 204. szám
Szerkesztéség és kiadóhivatal VL, Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak a magyar korona országaiba: Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor, egy hóra 4 korona 60 fillér. A »VILÁG» megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 18 fillér pályaudvarokon 20 fillér. » Ww 1 ' r £ * ...VILÁG 1918 Budapest, VASÁRIs(Já\'ftszeptember 1. dnytlettek /elvetetnek Budapesten • . mnjLAG kiadóhivatalban, Blocsener is., Győri és Na^lU Jaulus és Társa. f Tenczer GyuleJEtopold 'Gyűl., Leopod CornéliSchwarz József, Mezei Antal, Gwlbe Rudolf, Eckhstein Bernét lydety irodákban. — Becsienita Stwutebei és Vogler, M. Duke*Nachf*Rudolf Mosse. ’j.Berlinbem Rudolf Rothad, Berlin TijjW. Unter den Unden 48/dla 204*ik szám IX. évfolyam Merénylet Lenin ellen Moszkva augusztus 31. Lenin merényletnek esett áldozatul. A szocialista forradalmi párt két nőtagja háromszor rálőtt. Lenin állapota nagyon komoly. Két golyó mellébe, egy a tüdejébe hatolt. Iljics Uljanov Lenint, a föderatív orosz szovjetköztársaság elnökét, a bolsevi párt vezetőjét elérte a cárok végzete. A szociálforradalmárok terrorista merényletre szánták magukat a népbiztosok tanácsának elnökével szemben. Két nő támadt rá Leninre, három revolvergolyó fúródott testébe és a soktornyú Kreml valamelyik szobájában hörgő, vérző tüdővel, halállal vívódva talán már holtan - fekszik a mai kor egyik legnagyobb, leglázasabb életű embere. Az orosz vulkán krátere dobta őt a világtörténelem színpadára és a legnagyobb politikai vállalkozás fog az ő nevéhez fűződni mindörökké. Ma még hiányos kontúru, kusza, zavaros a kép, amely Leninről elénk rajzolódik. Iljics Uljanov orosz nemesi családból származott. Apja gimnáziumi igazgató volt Nikolajevben. Az orosz nemesség legjobb elméi mindig gyűlölettel nézték a cárizmust és az orosz értelmiség szaturálva van forradalmi tradíciókkal. Az Uljanovok is dacos elszántsággal szegezték szembe a maguk bánatos elszántságát a cári abszolutizmussal, forró, szent egységben érezték magukat az orosz nép sötét, nyomorgó tömegével és izzó erővel égett bennük a százados muzsiksóvárgása „föld és szabadság11 után. Ez nem programra, politikai törekvés volt Oroszországban, hanem hitvallás és ennek a vallásnak ezrével voltak, vannak prófétái, mártírjai. Az Uljanovok adtak prófétát és mártírt ennek a hitnek. Lenin testvére forradalmi mozgalmakban vett részt és bűnéért akasztóféval fizetett a cárizmus. Uljanov lenin a testvére akasztófája alól indult el arra az útra, amely összetört trónon, lángolt a világon át a cárok végzetéig vezetett. Oroszországban a forradalmi mozgalomnak évtizedes múltja van. Ez a mozgalom azonban ködös, határozatlan volt céljaiban, módszereiben, mint az orosz síkság, az orosz lélek. A legrégibb, legoroszabb a szociálforradalmárok törekvése. Az értelmiségnek tanítani kell a népet, agitálni kell a milliónyi földéhes muzsik között, terrorista cselekedetekkel meg kell mutatnia, hogy szolidáris a nép szenvedéseivel és méltó arra, hogy vezére legyen a népnek és a falusi nép forradalmával kell összetörni az abszolutizmus kilincseit, földhöz, szabadsághoz juttatni a népet. Ezzel a módszerrel szembenállott a szociáldemokrata törekvés. A nyugateurópai kapitalizmus fölösleges tőkéi betörtek az orosz határon, vasutak épültek, gyárak létesültek és Pétervárott. Moszkvában és a birodalom déli részén amerikai arányokban fejlődött a koncentrált ipari nagyüzem. Százezrekre menő munkást szívtak fel a nagyvárosok ipari üzemei és a szociáldemokrata törekvés az volt, hogy ezeket a tömegeket megszervezzék és az ipari proletariátus szervezett erejét állítsák szembe az abszolutizmus bürokrata és militarista szervezetével szemben. A szervezett ipari proletariátus erejével akarták szétzúzni a cárizmus állami mechanizmusát és ennek a harcnak csak segítőcsapata lehet a falak szétszórt, szervezetlen paraszttömege. Lenin a szociáldemokraták útját választotta és az orosz munkásokat szervezte, agitálta a nagy leszámolásra Az ochrana fekete listájára került és menekülnie kellett. Évekig Svájcban élt, onnan irányította, tanította az orosz munkásságot és mikor 1903-ban a londoni kongresszuson kettészakadt a párt, Lenin a többség, a bolsevikiek vezére lett. A háború kitörése Svájcban találta. Az orosz szociáldemokrácia egy része is a honvédelem álláspontjára helyezkedett és Pleckanov nyíltan hirdette, hogy az orosz munkásságnak diadalhoz kell segíteni a cár hadseregeit és csak a győzelem után kezdődhet osztályban. Más frakciók azt hirdették, hogy az entente a demokráciát jelenti a militarista Németországgal szemben és győzelemhez kell segíteni az ententeot, hogy a sz entente győzelme segíthesse a demokráciát. Lenin árulóknak tekintette azokat, akik ilyen tanokat hirdettek. A szocializmus árulójának tartotta Scheidemannt épp úgy, mint Piechanowot és azt hirdette, hogy az orosz munkásságnak nem szabad egy pillanatra sem letérni az osztályharc alapjáról. A cárizmus bukása hozhatja csak a forradalom győzelmét — hirdette, de tiltakozott az ellen, hogy a német párt ezzel az indokolással letérjen az osztályharc alapjáról és Burgfriedet kössön az uralkodó osztályokkal. Lenin előtt az lebegett, hogy a kapitalizmus és imperializmus e háborújában — ő ennek látta a világ katasztrófáját — a polgári társadalomnak had marcangolják szét egymást és amikor mindenütt eléggé meggyengültek, akkor a proletariátus világszerte megdönti a kapitalizmus uralmát és szervezett diktatúrája segítségével felépíti a szocialista világrendet. ‘Fanatikus hittel hirdette ezt a tant és ahogy a háború egyre inkább elhúzódott, ahogy a cári Oroszország állami szervezete egyre gyengült, annál több követője akadt Oroszországban. Olyan fannaticus hívője volt a proletár diktatúrának, anynyira csak az ipari munkásság osztály harcától várta a megváltást és a fanatikusok olyasizzó türelmetlenségével tiport végig minden más meggyőződésen, hogy Luxemburg P.ír asszony elnevezte őt ,,effencárnak“ ,és azzavádolta meg, hogy a szocializmust a cárzmus eszközeivel akarja megvalósítani. Erőszakkal terrorral, hatalmi eszközökkel. Az orosz forradalom kitörése után Németországon át Pétervárra utazott. A cár bukása után a városi polgárság és a kisparasztok kormányoztak pártjaik — a kadetok és trudovikik — útján és a háború folytatásában ----------------------------------------------—1 Olvasás közben írta : Ignotus Svájcból jövet ' . gy.^Iusinj^láróéknál, berni követünk reggeliző asztalánál voltunk megtisztelő szívességgel látott vendégek, s valaki szóvá tette az előtte való nap érkezett Az Estből Ruttkay Györgynek éppen e mi berni követségünkről irt gonoszul elmés sorait, miknek az a veleje, hogy e szomorú bérházban szükölködő rideg szállás a gőgnek s a hozzáférhetetlenségnek tanyája, s hogy a mi követségünk autóján az áll, hogy diplomatique, a francia követén bezzeg semmi sem áll, mert, mint egy szalmakalapos magyarázó elárulta a magyar kérdezősködőnek: ezt mi (már mint a franciák) átengedjük az osztrákoknak !... Az anekdota, mondom, elmés, ügyesen is volt elmondva, s a mi berni követünk asztala körül, melynél ott ült egypár magyar munkatársa is, a saját nevükben tulajdonképp nem is vették rossz néven. Talán én is nevetnék rajta, ha francia volnék — de éppen magyarul nem igen akaródzott a nevetés. Berni új barátaimnak ugyan megmagyaráztam, ami úgy is van, hogy kisgyerek kora óta ismerem a gonosz sorocskák íróját, ki most egyik ifjú reménysége a magyar színpadi irodalomnak és újságírásnak,hogy mindenkit biztosíthatok feltétlen jóhiszeműsége felől, s amit ő megír, hogy hallott vagy látott a Svájcban, azt minden bizonynyalígy is látta és hallotta. Csak éppen sokunkkal megesik, kivált amig fiatal szemmel nézünk ízét a világban, hogy azt látjuk benne, amit magunkkal hoztunk oda, eleve elképzelt elcsodálkozást vagy felháborodást, s nekünk Jókain nevekedett nemzedéknek neveltetésünkben van, hogy valamint még a Bachkorszak óta virtus nem fizetni adót, úgy virtus kiviccelni hatóságainkat, képviseleteinket, a copfos osztrák diplomáciát. Már most, amíg a vicc idebenn marad, addig akkor sem árt, ha talán igazságtalan. Csak az a baj, hogy a kivált háborúban, más az optika s más az akusztika, mint békében, s ellenségeink, de a semlegesek is igen-igen meghallják s mint belülről kikérezkedő meghasonlást veszik tudomásul, amit mi itthon tán csak foghegyről vetettünk oda. Ami teszem a mi berni követségünket illeti: való, hogy helyiségei nem fényesek, de ennek egyszerű oka az, hogy nincs az a pénz, amin ma új szállást lehetne szerezni Bernben, a lakás szűke ugyanakkora, mint Budapesten, azt a disznóságot azonban, hogy a fogadókat vennék oda hivataloknak s ezzel még jobban hajléktalanná tegyék az odaterelődő idegent (ki nem mind csupa mulatságból él ott) a becsületes Bern még nem tanulta el Budapesttől és Berlintől. Hogy követségünk a gőg s az elzárkózottság tanyája volna, annak véletlenül tanúja lehetek, hogy nem az. Nem amiért velem, beajánlottabb újságíróval, kedvesek és figyelmesek voltak, hanem inkább a félórák alatt, miket nekem protekciósabbnak is szépen végig kellett várnom a fogadószobában, s ahol megfigyelhettem, mint fogadták előttem rendre, szép sorjában, s egyforma gonddal és készséggel a legkülömbözőbb rendű és rangú ügyes-bajos embereket, s törődtek — természetesen és magától értetődőenetenek-kinek a dolgával. Persze, egyiket a másik kedvéért nem dobják ki s nem küldik el, — egy miniszteri tanácsos ismerősömnek, kinek fontos hivatali dolga volt, épp úgy várnia kellett sorára, mint a nevelőnőnek, ki útlevél-ügyben járt, ezen a szűk szálláson nagy, komoly és ezerszálú munka folyik, enquéteek szövetnek futárok, jönnek-mennek, s a követőtől a beosztott internáltig mindenkinek asztala és ajtaja mindenki számára nyitva áll. Ami végre az autóügyet illeti: maga Ruttkay magyarázza el, hogy Svájcban, a benzin és gummi szűke miatt, már csak taxiknak, orvosoknak s diplomatáknak szabad a polgári auto-tartás, s a kocsikon jelezni kell, hogy a három rend közül melyikből valók. A mi követségünknek semmi oka fitymálnia a vendéglátó ország rendjét, s ha a szalmakalapos válaszoló francia részről másképp világosította fel a magyar kérdezősködőt: akkor vagy ő füllentett, vagy a francia diplomácia henceg — s nekünk sem egyikért, sem másikért nincs okunk irigyelni előkelőségüket. .. Szándékosan időzöm ennél az apróságnál, melyet nyilván maga fiatal szerzője sem gondolt tragikusan s szándékosan kezdem ezzel a néhány tárcára terveit sorozatot, melyben egy pár svájci benyomásomról be kívánok számolni. Mert legelső s számomra legfontosabb benyomásom az volt, hogy monarkiánkat ehelyütt, mely mintegy hiteles értékmérő piaca a háborús világnak, éppen nem nézik olyan a tekintély nélkül való beteg embernek, mint ahogy a szláv újságpropaganda teszi, s kivált nekünk magyaroknak s a mi ezer ostromból körülvett hazánknak szép és nagy