Világ, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

< Szerkesztősig és kiadóhivatal VL, Andrássy-ut 47. szám. Előfizetési áraka magyar korona országaiba: Egész évre 52 kor., félévre 26 kor., negyedévre 13 kor, egy hóra 4 korona 60 fillér. A »VTLÁG< megjelenik hétfő kivételével mindennap. Ara Budapesten és vidéken 18 fillér pályaudvarokon 20 fillér. 19Í8 Budapest, VASÁRIs(Já\'ftszeptember 1. Merénylet Lenin ellen Moszkva augusztus 31. Lenin merényletnek esett áldozatul. A szocialista forradalmi párt két nő­tagja háromszor rálőtt. Lenin ál­lapota nagyon komoly. Két golyó mellébe, egy a tüdejébe hatolt. lljics Uljanov Lenint, a föderatív orosz szovjetköztársaság elnökét, a bolsevi párt ve­zetőjét elérte a cárok végzete. A szociálforra- dalmárok terrorista merényletre szánták ma­gukat a népbiztosok tanácsának elnökével szemben. Két nő támadt rá Leninre, három revolvergolyó fúródott testébe és a soktornyu Kreml valamelyik szobájában hörgő, vérző tüdővel, halállal vívódva talán már holtan - - fekszik a mai kor egyik legnagyobb, leg­lázasabb életű embere. Az orosz vulkán krá­tere dobta őt a világtörténelem színpadára és a legnagyobb politikai vállalkozás fog az ő nevéhez fűződni mindörökké. Ma még hiányos konturu, kusza, zavaros a kép, amely Lenin­ről elénk rajzolódik. lljics Uijanow orosz nemesi családból származott. Apja gimnáziumi igazgató volt Nikolajewben. Az orosz nemesség legjobb el­méi mindig gyűlölettel nézték a cárizmust és az orosz értelmiség szaturálva van forradalmi íradiciókkal. Az Uljanowok is dacos elszánt­sággal szegezték szembe a maguk bánatos el­szántságát a cári abszolutizmussal, forró, szent egységben érezték magukat az orosz nép sötét, nyomorgó tömegével és izzó erővel égeti bennük a százados muzsiksóvárgása „föld és szabadság11 után. Ez nem programra, politikai törekvés volt Oroszországban, hanem hitvallás és ennek a vallásnak ezrével voltak, vannak prófétái, mártírjai. Az Uljanowok adtak pró­fétát és mártírt ennek a hitnek. Lenin testvére forradalmi mozgalmakban vett részt és bűné­ért akasztóiéval fizetett a cárizmus. Uijanow l.enin a testvére akasztófája alól indult el arra ----------------------------------------------—1 az útra, amely összetört trónon, lángolJT vilá i gon át a cárok végzetéig vezetett. * Oroszországban a forradalmi mozgalom­nak évtizedes múltja van. Ez a mozgalom azonban ködös, határozatlan volt céljaiban, módszereiben, mint az orosz síkság, az orosz lélek. A legrégibb, lcgoroszabb a szoeiálforra- dalmárok törekvése. Az értelmiségnek tanítani kell a népet, agitálni kell a milliónyi földéhes muzsik között, terrorista cselekedetekkel meg kell mutatnia, hogy szolidáris a nép szenve­déseivel és méltó arra, hogy vezére legyen a népnek és a falusi nép forradalmával kell összetörni az abszolutizmus hilincseit, földhöz, szabadsághoz juttatni a népet. Ezzel a mód­szerrel szembenállóit a szociáldemokrata tö- íekvés. A nyugateurópai kapitalizmus fölös leges tőkéi betörtek az orosz határon, vasutak épültek, gyárak létesültek és Pétervárott. Moszkvában és a birodalom déli részén ameri kai arányokban fejlődött a koncentrált ipari nagyüzem. Százezrekre menő munkást szív­tak fel a nagyvárosok ipari üzemei és a szo­ciáldemokrata törekvés az volt, hogy ezeket a tömegeket megszervezzék és az ipari proleta­riátus szervezett erejét állítsák szembe az ab­szolutizmus bürokrata és militarista szerve* zelével szemben. A szervezett ipari proletariá' tus erejével akarták szétzúzni a cárizmus ál­lami mechanizmusát és ennek a harcnak csak segitőcsapata lehet a faluk szétszórt, szerve­zetlen paraszttömege. Lenin a szociáldemo­kraták útját választotta és az orosz munkáso­kat szervezte, agitálta a nagy leszámolásra Az ochrana fekete listájára került és mene­külnie kelleti. Évekig Svájcban éli; onnan irányította, tanította az orosz munkásságot és mikor 1903-ban a londoni kongresszuson kettészakadt a párt, Lenin a többség, a bolse vikiek vezére lett. A háború kitörése Svájcban találta. Az orosz szociáldemokrácia egy része is ai honvé­delem álláspontjára helyezkedett és Plecka- nou> nyíltan hirdette, hogy az orosz munkás­ságnak diadalhoz kell segíteni a cár hadsere­geit és csak a győzelem után kezdődhet osz­tályban1. Más frakciók azt hirdették, hogy az éntente a demokráciát jelenti a militarista Németországgal szemben és győzelemhez kell segíteni az entehteot, hogy aiz entente győ­zelme segíthesse a demokráciát. Lenin áru­lóknak tekintette azokat, akik ilyen tanokat hirdettek. A szocializmus árulójának tartotta Scheidemannt épp úgy, mint Piechanowot és azt hirdette, hogy az orosz munkásságnak! nem szabad egy pillanatra sem letérni az osztályharc alapjáról. A cárizmus bukása hozhatja csak a forradalom győzelmét — hirdette, de tiltakozott az ellen, hogy a né­met párt ezzel az indokolással letérjen az osz­tályharc alapjáról és Burgfriedet kössön az uralkodó osztályokkal. Lenin előtt az lebe­gett, hogy a kapitalizmus és imperializmus e háborújában — ő ennek látta a világ katasz­trófáját — a polgári társadalomnak had mar­cangolják szét egymást és amikor mindenütt eléggé meggyengültek, akkor a proletariátus világszerte megdönti a kapitalizmus uralmát és szervezett diktatúrája segítségével felépiti a szocialista világrendet. ‘Fawatiktus hittel hirdette ezt a tant és ahogy a háború egyre inkább elhúzódott, ahogy a cári Oroszország állami szervezete egyre gyengült, annál több kővetője akadt Oroszországban. Olyan fainati fcus hívője volt a proletár diktatúrának, any- nyira csak az ipari munkásság osztály ha reá* tói várta a megváltást és a fanatikusok olyas- izzó türelmetlenségével tiport végig mindé.' más meggyőződésen, hogy Luxemburg P.í-r! asszony elnevezte őt .,efíencárnak“ .és azza- vádolta meg, hogy a szocializmust a cárámus eszközeivel akarja meg valósítani. Erőszakkal terrorral, hatalmi eszközökkel. Az orosz forradalom kitörése után Né­metországon át Pétervárra utazott. A cár bu­kása után a városi polgárság és a kisparasz- tok kormányoztak pártjaik — a kadetok és trudovikik — utján és a háború folytatásában Olvasás Közben Irta : Ignotus Svájcból jövet ' . gy.^Iusiiij^l)áróéknál, berni követünk reggeliző asztalánál voltunk megtisztelő szí­vességgel látott vendégek, s valaki szóvá tette az előtte való nap érkezett Az Estből Ruttkay Györgynek éppen e mi berni követségünkről irt gonoszul elmés sorait, miknek az a veleje, hogy e szomorú bérházban szükösködő rideg szállás a gőgnek s a hozzáférhetetlenségnek tanyája, s hogy a mi követségünk autóján az áll, hogy diplomatíquc, a francia követén bez­zeg semmi sem áll, mert, mint egy szalma- kalapos magyarázó elárulta a magyar kérde- zősködőnek: ezt mi (már mint a franciák) át­engedjük az osztrákoknak !... Az anekdóta, mondom, elmés, ügyesen is volt elmondva, s a mi berni követünk asztala körül, melynél ott ült egypár magyar munkatársa is, a saját nevükben tulajdonképp nem is vették rossz néven. Talán én is nevetnék rajta, ha francia volnék — de éppen magyarul nem igen aka- ródzott a nevetés. Berni uj barátaimnak ugyan megmagyaráztam, ami úgy is van, hogy kis­gyerek kora óta ismerem a gonosz sorocskák íróját, ki most egyik ifjú reménysége a ma­gyar színpadi irodalomnak és újságírásnak, —- hogy mindenkit biztosíthatok feltétlen jóhi­szeműsége felől, s amit ő megír, hogy hallott iagy látott a Svájcban, azt minden bizonynyal .így is látta és hallotta. Csak éppen sokunkkal megesik, kivált amig fiatal szemmel nézünk ízét a világban, hogy azt látjuk benne, amit magunkkal hoztunk oda, eleve elképzelt el- csodálkozást vagy felháborodást, s nekünk Jókain nevekedett nemzedéknek nevelteté­sünkben van, hogy valamint még a Bach- korszak óta virtus nem fizetni adót, úgy vir­tus kiviccelni hatóságainkat, képviseleteinket, a copfos osztrák diplomáciát. Már most: amig a vicc idebenn marad, addig akkor sem árt, ha talán igazságtalan. Csak az a baj, hogy* kivált háborúban, más az optika s más az akusztika, mint békében, s ellenségeink, de a semlegesek is igen-igen meghallják s mint belülről kikérezkedő meghasonlást veszik tu­domásul, amit mi itthon tán csak foghegyről vetettünk oda. Ami teszem a mi berni követ­ségünket illeti: való, hogy helyiségei nem fé­nyesek. de ennek egyszerű oka az, hogy nincs az a pénz, amin ma uj szállást lehetne sze­rezni Bernben, — a lakás szűke ugyanakkora, mint Budapesten, azt a disznóságot azonban, hogy a fogadókat vetnék oda hivataloknak s ez­zel még jobban hajléktalanná tegyék az odatere­lődő idegent (ki nem mind cs»pa mulatságból él ott) a becsületes Bern még nem tanulta el Budapesttől és Berlintől. Hogy követségünk a gőg s az elzárkozottság tanyája volna, annak véletlenül tanúja lehetek, hogy nem az. Nem amiért velem, beajánlottabb újságíróval, ked­vesek és figyelmesek voltaik, hanem inkább a félórák alatt, miket nekem protekciósabbnak is szépen végig kellett várnom a fogadószobá­ban, s ahol megfigyelhettem, mint fogadták előttem rendre, szép sorjában, s egyforma gonddal és készséggel a legkülömbözőbb rendű és rangü ügyes-bajos embereket, s törődtek — természetesen és magától értstödő^n = tónek-kinek a dolgával. Persze: egyiket a másik kedvéért nem dobják ki s nem küldik el, — egy miniszteri tanácsos ismerősömnek, kinek fontos hivatali dolga volt, épp úgy vár­nia kellett sorára, mint a nevelőnőnek, ki útlevél-ügyben járt, ezen a szűk szálláson nagy, komoly és ezerszálu munka folyik, enquéteek szövetnek futárok, jönnek-mennek, s a követétől a beosztott internáltig mindenki­nek asztala és ajtaja mindenki számára nyitva áll. Ami végre az auto-ügyet illeti: maga Ruttkay magyarázza el, hogy Svájcban, a benzin és gummi szűke miatt, már csak taxiknak, orvosoknak s diplomatáknak szabad a polgári auto-lartás, s a kocsikon jelezni kell, hogy a három rend közül melyikből valók. A mi követségünknek semmi oka fitymálnia a vendéglátó ország rendjét, s ha a szalmakala­pos válaszoló francia részről másképp vilá­gosította fel a magyar kérdezősködőt: akkor vagy ő füllentett, vagy a francia diplomácia henceg — s nekünk sem egyikért, sem má­sikért nincs okunk irigyelni előkelőségüket. .. Szándékosan időzöm ennél az apróságnál, melyet nyilván maga fiatal szerzője sem gondolt tragikusan s szándékosan kezdem ez­zel a néhány tárcára terveit sorozatot; mely­ben egy pár svájci benyomásomról be kívánok számolni. Mert legelső s számomra legfonto­sabb benyomásom az volt, hogy monarkiánkat ehelyütt, mely mintegy hiteles értékmérő piaca a háborús világnak, éppen nem nézik olyan a tekintély nélkül való beteg embernek, mint ahogy a szláv ujságpropaganda teszi, s kivált nekünk magyaroknak s a mi ezer ostromból körülvett hazánknak szép és nagx » Ww 1 ' í £ *- ... ­VILÁG dnytletóek /elvetetnek Budapesten • . jnjLAG kiadóhivatalban, Blocfcner ij.. Győri és Na^lU Jaulus és Társa. f Tenczer GyuíeJEtopold 'Gyűl.-, LeopoM CornéfiSchwarz Józseí, Mezei Antal, éwlbe Rudolf, Bck» stein Bernét lydety irodákban. — Becsien: itaSíwutebei és Vogler, | M. Duke*Nachf*Hudolf Mosse. ’j.Berlinbem Rudolf Rothad, Berlin TjjjW. Unter den Unden 48/dla 204*ik szám IX. évfolyam

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents