Világ, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-01 / 204. szám
2/ 1018. szeptember IV VILÁG keresték a megoldást. A munkások, katonák, parasztok tanácsokéba — szovjetekbe — szerveződtek ugyan, de a Lwow—Miljukov-kormány, majd Kerenszki megtartották a cárizmus bürokráciáját, megtartották a hadsereget régi szervezetében és a szovjetek csak kívülről gyakorolhattak nyomást a kormányra. Lenin veszélyt látott a bürokráciában, a hadseregben, mind a kettőt az ellenforraktalmi törekvések melegágyának tartotta és a szovjetekben agitációt indít azért, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe kerüljön és így az osztályharc alapján földhöz, kenyérhez, békéhez fjuthasslarsaiki a tömegek. Agitációját kivitte a frontra és amikor Serenszki offenzívát parancsolt, a fronton és Fétervárott Lenin forradalommal felett. Kerenszki elfojtotta ezt a mozgalmat, Lenint halálra keresték és Leninnel; nyoma veszett a júniusi, forradalom után. De a neve, szelleme, tanítása ott zengett, zúgott az orosz katonák, munkások, parasztok millióinak lelkében és olyan izzó, fanatizáló erő sugárzott ki ebbőla konok, makacs, a korlátoltságig következetes emberből, hogy 1917 októberben a bolsevikiek forradalma összetörte Kerenszkit és a kormányhatalmat Lenin kezébe adta. A szovjeteké lett a hatalom és a szovjetek útján az ipari ,proletariátus diktatúrája uralkodott. A polgári rend minden nyomát elsöpörték, a régi közigazgatási apparátust összetörték, a hadsereget dezorganizálták és Lenin hozzálátott, hogy földet, békét, kenyeret adjon a tömegeknek. Békét ajánlott, kommunikálta a földet, nacionalizálta az ipart, proklamálta a népek önrendelkezési jogát és a cári birodalom helyére fel akarta építeni a kommunista államot. A polgárság ellenforradalmi kísérleteire a proletariátus szervezett terrorjával felelt. Lenin tudta, látta, érezte, hogy Oroszország , k - -■ nak, amíg körülötte mindenütt mi-ntivista ,és kapitalista hatalmak vannak. Az ő koncepciója, lövekvése tett az volt, hogy az orosz forradalmat szét kell vinni az egész világba. A hresztoilovszki béketárgyalások — ezt megmondta az ötödik szovjet kongresszuson — ezt a célt szolgálták. Trookij és sokan azt hitték, hogy a breszti tribünről lángra gyújthatják egész Európában a forradalmakat, mert azt előre is bizonyosra vették, hogy a polgári kormányokkal nem tudnál megegyezni. Amikor Breszt után a németek előnyomulást kezdtek, Trockij és Sokan a háború folytatása mellett voltak, olyan közelmék látták a világforradalmat: Lenin, aki eddig szinte személytelenül visszavonultan a dolgozóit, ekkor előléppy megbuktatja Trockij külpolitikáját, elfogadja a német békeughnáiumot, mert szerinte az a fontos, hogy ha egy tenyérnyi földdarabon is, megmaradjon a forradalom. Lenin keresztül erőszakalt a a breszti feltételek elfogadását. Az orosz birodalom egyharmadát odadobta Németországnak, hogy az orosz tömegeknek ne kelljen vérezniök. Ez az elhatározás volt végzete. Ez a s konok, bátor, fanatikus csak osztályokat lát és rem ismeri a nemzeti érzést; testvére a némmet munkás és ellensége az orosz beurgepist és lényegében a nacionalista érzés áldozata lett. A „breszti hurok"ellen fellázadt az orosz polgárság a nemzeti érzés és fellázadtak a sodálfarradahnárok a népek önrendelkezési joga nevében. Leninnek ezer akadálylyal küzdve, magányosan, csak partjára támaszkodva kell hozzálátni a kommunista világrend megépítéséhez. Hallatlan munkát végez ezen a téren, de lépten-nyomon a breszti hurkot vetik lábai elé ellenfelei. Hiába hirdeti, hogy a háború folytatódása érvénybe viszi a polgári társadalmakat, hogy k érik az ő velőse, közeledik az idő, amikor az egész világ kigyullad, azzal vádolják meg, hogy megalázta a forradalmat, elárulta Oroszországot és kigyűjtöttük körülötte mindent. És a lángoló ország közben dacosan megállt Lenin, járta a maga útját, a próféták, mártírok, fanatikusok, hitével. Ráerőszakolta a maga Ilitét milliókra. Egy uj világot akart megépiteni és ő hitt a maga eszméiben. Az eliten te beavatkozása, a cseti-lót lázakis, ellenforradalmak, pártja megingása nem térítették el útjáról. Megbirkózott mindezzel és most, hogy uj kenyér van, most, hogy a vörös gárdák diadalmasan nyomulnak előre, "bizonyosra vette, hogy uralma megszilárdul. És ekkor Berlinben pótszerződést kellett kötni. Esztlandról, Líviándról lemond Lenin, hat milliárd márkányi tartozást ismert el a német kormánynyal szemben. A szociálfomuk,hnárokmerényletet a pótszerződés aláírása után sebzi imiába . . . Mi lesz most? Nem tudni. Lelvet, hogy Leninre bukik a szovjet hatalom. Lehet, hogy Csicserin, Trockij vagy főként Zinovjov helyébe lépnek és az orosz trojka velük vágtat tovább. Lehet, hogy a merénylet jó hidas volt az ellenforradalomra, amely összetöri a bolsevikieket. Lehet, hogy a keleti uj, front lámád. .. meg.ípdunk-e csüggencísen, önérzetesen, öszszorítva féggel és ököllel állapi e kizártsággal, szemben. Élj te valamelyik svájci világhote! halljába vagy ebédb,Kobájába: öt perc múlva megérzed a szándékot a lobbi asztalok mellől, hogy mint kivert kutyát, mint kizárt jövevényt kuksol lassúnak a sarokban, kilógó nyelvvel nézi az urak, a nagyurak a világ igazi urainak tobzódását és k lakmározását, míg végre nem állhatja tovább, s farkcsóválva vagy fejbe,függesztve sompolyog hozzájuk csontért, kegyelemért, megtűrő bevézetésért. Ez a taktikájuk — szó sincs róla, hogy valóban igy éreznének s valóban oly kevésbe vennének bennünket, oly nagyra tartanák magukat, és, kivált, oly biztosra vennék végső diadalukat, mint előttünk fitogtatják.*De pokoli ügyesek abban, hogy igy mulassák s ezt a hangulatot terjeszszék maguk körül az egész világon,—,s.ügyességüket támogatja avilág elején járó népek természetesönérzete és exkluzivsága, a jóéletü s előkelő megszokásu emberek természetes türelmetlensége azok ellen, kiket, ilyesminkben ,maguknál alantabb élőknek tekintenek. Mióta a Balkán, melyről évtizedekent nem győztek bohózatokat s bolondságokat írni, előlépett szövetségesükké s a hősiesség netovábbjává, azóta minket próbálnak erre a pojácasorsra vetni. ..s jaj nekünk, ha, kellő önérzet és türelem híján, még magunk is megsegítjük őket ebben az úri kolniszságukban. Mert valójában nem is olyan nagy urak, mint mutatják. .Valójában éppúgy kínlódunk a háborúval, mint mi, s éppoly megalázott áldozatai a hadi nyopimuságnak,min- ami táborunk. Nem M&bad gőgjüknek, sUijzakodfittt-Talán uj szörnyű káosz következik, mert hisz nincs erő, amely a kormányt vállalhatná. Moszkvában Iljic'szljahów Lenin a halállal vivődik'. A proletár diktatúra hitvallója véresen bukott el, de talán a tömegek, amelyekben I hitt, amelyek hittek benne, megmentik alko- I tását, amely nem pusztulhat el egészen. A ha- I lálos ágyánál meg kell mondani: nagy ember I volt. Hitt abban, amit csinált és a maga ügyét I jónak tartotta. I Aggódva, szorongó érzéssel nézünk kelet I felé. Lenin vére hullása talán újabb száz-' s ezrek vérének kiöntésát jelenti és nem látni a ráégpróbáltatások végét. Azesemények gyep- lője -É- jaij! — kihullt a kezünkből éssötét-' ben tántorgunk. Gillag esik, föld reng ... jött éve csudáknak. Leninnél olyan csillag esett le, amibe belerendül a föld és új csodák következhetnek." Hogyan történt a merénylet? Ienini merényletnek esett áldozatul. Két hölgy, akia' szocialista, a forradalmi párthoz tartozik, háromszor rálőtt. Két lövés a mellébe és egy a tüdejébe hatolt. Lenin állapota nagyon komoly, mivel belső vérzés történt. A legkiválóbb Specialistákat hívták hozzá a Kremlbe. Uriczinjt, belügyi népbiztost, aki ugyanakkor Péterváronesett merényletnek ,áldozatul, egy Kannengiesser nevű ember ölte meg, aki a néhai népszocialista csoport vezére volt. A merénylőket letartóztatták. A szocialista forradalmárok, hír szerint, elhatározták, hogy a bolsevikiek ellen ugyanazt a terrort fogják alkalmazni, mint azelőtt a cári uralom főbbrangú hivatalnokaival szemben. Brussziion tábornokot egy lan jelentése szerint letartóztatták és a Kremlbe vitték. Brusssilov ■ tábornok a decemberi zavargásokban megsebesült és azóta orvosi kezelés alatt van. Fogságba vetésének inkább védőszándéka jellege van. Az Izvesztia, a kormány lapja, jelenti, hogy a tábornokot egy ellenforradalmi szövetségben való részvétellel vádolják. A vádnak bizonyítékai is vannak, amelyeket azonban nem lehet közzétenni. A munkásság állásfoglalása itt kinn a becsülete. Ez felüetlen volna, ha diplomáciai vagy üzleti képviseletünk az, a gondatlan vagy élhetetlen volna, ahogy minálunkla gondolattalan hagyományból még mindig elmésségszámba megy viccelni róla. S a mi magyar szavunknak és mivoltünkivak sem lehetne odakinn súlyos elismertetése, ha képviseletünk bennünket is nem képviselne híven és következetesen. Nem mondom — erre nyilván még vissza kell térnem , hogy Magyarország mindent megtett itthon s megtenne odakinn, amivel magának és magáért köteles. De követségünk és konzulátusaink, amerre én láthattam, mind valóban éppúgy magyarok, mint osztrákok, s magyarul úgy, mint osztrákul éppoly fürgén, modernül és erélyesen viszik ügyünket, mint akármelyik szövetséges vagy ellenséges országé. Hogy külpolitikánk, hogy belső szervezetünk, hogy közjogi elrendezésünk, hogy a világ előtt való nagyhatalmi fellépésünk jó és kellő-e, arról nagyon is lehet elmélkedni és vitatkozni. De ha rosszak, ez mind csak egy-egy nehézséggel több a mi külső képviseleteink munkája számára, s annál tisztelni valóbb, hogy ennyi nehézség közt oly híven és sikerrel látják el dolgukat. Minden érdekünk azt kívánja, hogy minden erőnkkel mögöttük álljunk, s ha beszélnek, lesznek, vesznek és eljárnak, ugyanúgy mindnyájunk erejével tehessék, mint az ellenség hivatali emberei. Mert álljon a háború akárhogy s inkább igen akármely részről s akármiképp: bizonyos, hogy amíg a háború áll, világösszeesküvés vesz bennünket körül, s bármely célunknak vagy akaratunknak fogannia azon jordul Moszkvából táviratozzak. A Pravda jelentése szerint tegnap este kilenc órakor Lenin ellen merényletet követtek el. A Nicholson-féle gyáriást, a Moszkva folyó túlsó oldalán fekvő városnegyedben munkásgyűlés volt, amelyen Lenin beszédet tartott. Amikor a gyűlésről távozott, két asszony feltartóztatta,akik l e.i.-édigte elegyedtek vele a Moszkvába való élet-s jáguknak, elhittségüknek, pöffeszkedésüknek ] táplálékot s igazolást adnunk azzal, hogy " magunk sem becsüljük magunkat s magunk i cepeljük az idegen elé azt, ami őnáluk , legalább is ennyire megvan, de otthon végzik el egymás között. Ne segítsük meg őket magunk ellen, mert, legyünk vele tisztában: frenn-láb: ellenfeleink ők, de igazán ellenségeink, kik dühükben már ott tartanak, hogy sajnálják tőlünk a falat ételt, a viselő ruhát, a tételező levegőt, a talpaiét földet. Ez az úri vonás csakugyan megvan bennük: komiszak, arríily komisz csak ur tud lenni. " S az ő terpeszkedő komiszságuk s a mi csendes meghúzódásunk közt állnak a semlegesek, természetes impresszibuitásával annak, kit a saját ostromlottsága, s hogy a világ ő felette is beborult, morcsossá és érzékenynyé tesz. Három év óta, mióta Hollandban jártam s ahol s amikor még a háború nem viselte meg e boldog hazát, Svájc most a második semleges ország, melyben körülnézhettem, s amennyire nem természete a svájci embernek, hogy kedveskedő és behizelgő legyen, annyira csak kalaplevéve beszélhetek a hősiességről, melylyel e kis ország és kemény népe a kétfelöl való megkörnyékezést s a rája is rászakadó háborús megpróbáltatást állja, a bölcs és emberséges indulatról, melyivel mindkét félnek és bennük az emberiségnek a világtörténelem legkeservesebb éveiben hasznára igyekszik lenni. Ez előtt a derék ország, ez előtt a tisztes nép előtt, hol, mondom, még mindig igaz erőnk és értékünk szerint becsülnek bonpüncet, különösen tartanunk ki rá, hogy. e. tekintélyünket magunk ne 1■ Vasárnap