Világ, 1918. szeptember (9. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

2/ 1018. szeptember IV VILÁG keresték a megoldást. A munkások, katonák, parasztok tanácsokéba — szovjetekbe — szer­veződtek ugyan, de a Lwow­—Miljukov-kor­­m­ány, majd Kerenszki megtartották a cáriz­mus bürokráciáját, megtartották a hadse­reget régi szervezetében és a szovjetek csak kívülről gyakorolhattak nyomást a kor­mányra. Lenin veszélyt látott a bürokráciá­ban, a hadseregben, mind a kettőt az ellen­­forraktalmi törekvések melegágyának tartotta és a szovjetekben agitációt indít azért, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe kerüljön és így az osztályharc alapján földhöz, ke­nyérhez, békéhez fjuthasslarsaiki a tömegek. Agitációját kivitte a frontra és amikor Se­­renszki offenzívát parancsolt, a fronton és Fétervárott Lenin forradalommal felett. Ke­renszki elfojtotta ezt a mozgalmat, Lenint ha­lálra keresték és Leninnel; nyoma veszett a júniusi, forradalom után. De a neve, szelleme, tanítása ott zengett, zúgott az orosz katonák, munkások, parasztok millióinak lelkében és olyan izzó, fanatizáló erő sugárzott ki ebből­­a konok, makacs, a korlátoltságig következe­tes emberből, hogy 1917 októberben a bolse­­vikiek forradalma összetörte Kerenszkit és a kormányhatalmat Lenin kezébe adta. A szovjeteké lett a hatalom és a szovjetek útján az ipari ,­­proletariátus diktatúrája uralkodott. A polgári rend minden nyomát elsöpörték, a régi közigazgatási appa­rátust összetörték, a hadsereget dezorganizál­­ták és Lenin hozzálátott, hogy földet, békét, kenyeret adjon a tömegeknek. Békét ajánlott, kommunikálta a földet, nacionalizálta az ipart, proklamálta a népek önrendelkezési jogát és a cári birodalom helyére fel akarta építeni a kommunista államot. A polgárság ellenforra­dalmi kísérleteire a proletariá­tus szervezett ter­rorjával felelt. Lenin tudta, látta, érezte, hogy Oroszor­szág , k - -■­­ nak,­ amíg­ körülötte mindenütt mi-n­tivista ,és kapitalista hatalmak vannak. Az ő koncep­ciója, löve­kvése tett az volt, hogy az orosz forradalmat szét kell vinni az egész világba. A hresztoilovszki béketárgyalások­­ — ezt meg­mondta az ötödik szovjet kongresszuson — ezt a célt szolgálták. Tro­okij és sokan azt hit­ték, hogy a breszti tribünről lángra gyújt­hatják egész Európában a forradalmakat, mert azt előre is bizonyosra vették, hogy a pol­gári kormányokkal­ nem tudnál­ megegyezni. Amikor Breszt u­tán a németek­­ előnyomu­lást kezdtek, Trockij és Sokan a háború folytatása mellett voltak, olyan közelmék­­ látták a világforradalma­t: Lenin, aki eddig szinte személytelenül visszavonultan a dolgo­zóit, ekkor előléppy megbuktatja Trockij kül­politikáját, elfogadja a német békeughnáiu­­mot, mert szerinte az a fontos, hogy ha egy tenyérnyi földdarabon is, megmaradjon a forradalom. Lenin keresztül erős­zakalt a a breszti feltételek elfogadását. Az orosz biro­­­dalom egyharmadát odadobta Németország­nak, hogy az orosz tömegeknek ne kelljen vé­­rezniök. Ez az elhatározás volt végzete. Ez a s konok, bátor, fanatikus csak osztályokat lát és r­em ismeri a nemzeti érzést; testvére a n­ém­­met munkás és ellensége az orosz beurgepist és lényegében a nacionalista­­ érzés áldo­zata lett. A „breszti hurok"­ellen fellázadt az orosz polgárság a nemzeti érzés és fellázadtak a sodálfarradahnárok a népek önrendelkezési joga nevében. Leninnek ezer akadálylyal küzdve, magányosan, csak partjára támasz­kodva kell hozzálátni a kommunista világ­rend megépítéséhez. Hallatlan munkát végez ezen a téren, de lépten-nyomon a breszti hur­kot vetik lábai elé ellenfelei. Hiába hirdeti, hogy a háború folytatódása érvénybe viszi a polgári társadalmakat, hogy k érik az ő velőse, közeledik az­ idő, amikor az egész világ ki­gyullad, azzal vádolják meg, hogy megalázta a forradalmat, elárulta Oroszországot és ki­gyűjtöttük körülötte mindent. És a lángoló­ or­szág közben dacosan megállt Lenin, járta a­ maga útját­, a próféták,­ mártírok, fanatikusok, hitével. Ráerőszakolta a maga Ilitét milliókra. Egy uj világot akart megépiteni és ő hitt a maga eszméiben. Az eliten te beavatkozása, a cseti-lót láza­­­kis, ellenforradalmak, pártja megingása nem térítették el útjáról. Megbirkózott mindezzel és­ most, hogy uj kenyér van, most, hogy a vörös gárdák­ diadalmasan nyomulnak előre, "bizonyosra vette, hogy uralm­a megszilárdul. És ekkor Berlinben pótszerződést kellett kötni. Esztlandról, Lívián­dról­ lemond Lenin, hat milliárd márkányi­­ tartozást ismert el a ném­et kormány­nyal szemben. A szociálfomuk­,hná­­rok­­merényletet a pótszerződés aláírása után sebzi imiáb­a . . . Mi lesz most? Nem tudni. Lelvet, hogy Leninre­ bukik a szovjet hatalom. Lehet, hogy Csicserin, Trockij vagy főként Zinovjov helyébe­ lépnek és az­ orosz trojka velük vágtat tovább. Lehet, hogy a merénylet j­ó hidas volt az ellenforradalomra, amely összetöri a bol­­sev­ikieket. Lehet, hogy a keleti uj, front lámád. .. meg.­ípdunk-e­ csü­ggen­císen, önérzetesen, ösz­­szorítva féggel és ököllel állapi e kizártsággal, szemben. Élj te valamelyik svájci világhote! halljába vagy ebédb­,K­obájába: öt perc múlva megérzed a szándékot a lobbi asztalok mellől, hogy mint kivert kutyát, mint kizárt jövevényt kuksol lassúnak a sarokban, ki­lógó nyelvvel nézi az urak, a nagyurak a világ igazi urainak tobzódását és k lakmáro­zását, míg végre nem állhatja tovább, s farkcsóválva vagy fejbe,füg­­gesztve sompolyog hozzájuk csontért, kegye­lemért, megtűrő bevézetésért. Ez a taktikájuk — szó sincs róla, hogy valóban igy éreznének s valóban oly kevésbe vennének bennünket, oly nagyra tartanák magukat, és, kivált, oly biztosra­ vennék végső diadalukat, mint előt­tünk fitogtatják.*De pokoli ügyesek abban, hogy igy mulassák s ezt a hangulatot terjesz­­­szék maguk körül az egész világon,—,s.ügyes­ségüket támogatja a­­világ elején járó népek természetes­­önérzete és exkluzivsága, a jó­­életü s előkelő m­egszokásu emberek termé­szetes türelmetlensége azok ellen, kiket, ilyes­minkben ,maguknál alantabb élőknek tekintenek. Mióta a Balkán, melyről évtizedeken­t­ nem győztek bohózatokat s bolondságokat írni, előlépett szövetségesükké s a hősiesség neto­vábbjává, azóta minket próbálnak erre a po­jácasorsra vetni. ..s jaj nekünk, ha, kellő ön­érzet és türelem híján, még magunk is meg­segítjük őket ebben az úri kolniszságukban. Mert valójában nem is olyan nagy urak, mint mutatják. .Valójában éppúgy kínlódunk a háborúval, mint mi, s éppoly megalázott ál­dozatai a hadi nyopimuságnak,­­min- a­­mi tá­­borunk. Nem M&bad gőgjüknek, sUijzakodfittt-Talán uj szörnyű káosz következik, mert hisz nincs erő, amely a kormányt vállalhatná. Moszkvában Iljic's­zljahów Lenin a halállal vivődik'. A proletár diktatúra hitvallója vére­sen bukott el, de talán a tömegek, amelyekben I hitt, amelyek hittek benne, megmentik alko- I tását, amely nem pusztulhat el egészen. A ha- I lálos ágyánál meg kell mondani: nagy ember I volt. Hitt abban, amit csinált és a maga ügyét I jónak tartotta. I Aggódva, szorongó érzéssel nézünk kelet I felé. Lenin vére hullása talán újabb száz-' s ezrek vérének kiöntésát jelenti és nem­ látni a ráégpróbáltatások végét. Az­­események gyep-­ lője -É- jaij! — kihullt a kezünkből és­­sötét-' ben tántorgunk. Gillag esik, föld reng ... jött éve csudáknak. Leninnél olyan csillag esett le, amibe belerendü­l a föld és új csodák következhetnek." Hogyan történt a merénylet? I­enini merényletnek esett áldozatul. Két hölgy, aki­­a­' szocialista, a forradalmi párthoz­­ tartozik, háromszor rálőtt. Két lövés a mellébe­­ és egy a tüdejébe hatolt. Lenin állapota na­gyon komoly, mivel belső vérzés történt. A legkiválóbb Specialistákat hívták hozzá a Kremlbe. Uriczinjt, belügyi népbiztost, aki ugyanakkor Péterváron­­esett merényletnek ,áldozatul, egy Kannengiesser nevű ember ölte meg, aki a néhai népszocialista csoport vezére volt. A merénylőket letartóztatták. A szo­cialista forradalmárok, hír szerint, elhatároz­ták, hogy a bolsevikiek ellen ugyanazt a ter­rort fogják alkalmazni, mint azelőtt a cári uralom főbbrangú hivatalnokaival szemben. Brussziion tábornokot egy lan jelentése szerint letartóztatták és a Kremlbe vitték. Brusssilov ■ tábornok­ a decemberi zavargások­ban megsebesült és azóta orvosi kezelés alatt van. Fogságba­ vetésének inkább védőszán­déka jellege van. Az Izvesztia, a kormány lapja, jelenti, hogy a tábornokot egy ellenforradalmi szövetségben való részvétellel­­ vádolják. A vádnak bizonyíték­ai is vannak, amelyeket azonban nem lehet közzétenni. A munkásság állásfoglalása itt kinn a becsülete. Ez felü­­etlen volna, ha­ diplomáciai vagy üzleti képviseletünk az, a gondatlan vagy élhetetlen volna, ahogy miná­­lunkla gondolattalan hagyományból még min­dig elmésségszámba megy viccelni róla. S a mi magyar szavunknak és mivoltü­nkivak sem le­hetne odakinn súlyo­s elismertetése, ha kép­viseletünk bennünket is nem képviselne híven és következetesen. Nem mondom — erre nyil­ván még vissza kell térnem , hogy Magyar­­ország mindent megtett itthon s megtenne oda­kinn, amivel magának és magáért köteles. De követségünk és konzulátusaink, amerre én lát­hattam, mind valóban éppúgy magyarok, mint osztrákok, s magyarul úgy, mint osztrá­kul éppoly fürgén, modernül és erélyesen vi­szik ügyünket, mint akármelyik szövetséges vagy ellenséges országé. Hogy külpolitikánk, hogy belső szervezetünk, hogy közjogi elrendez­­ésünk, hogy a világ előtt való nagyhatalmi fellépésünk jó és kellő-e, arról nagyon is lehet elmélkedni és vitatkozni. De ha rosszak, ez mind csak egy-egy nehézséggel több a mi külső képviseleteink munkája számára, s annál tisz­telni valóbb, hogy ennyi nehézség közt oly híven és sikerrel látják el dolgukat. Minden érdekünk azt kívánja, hogy minden erőnkkel mögöttük álljunk, s ha beszélnek, lesznek, vesznek és eljárnak, ugyanúgy mindnyájunk erejével tehessék, mint az ellenség hivatali em­berei. Mert álljon a háború akárhogy s inkább i­gen akármely részről s akármiképp: bizo­­­­nyos, hogy amíg a háború áll, világösszeeskü­vés vesz bennünket körül, s bármely célunk­nak vagy akaratunknak fogannia azon jordul Moszkvából táviratozzak. A Pravda­ je­lentése szerint tegnap este kilenc órakor Lenin ellen merényletet követtek el. A Nicholson-féle gyári­ást, a Moszkva folyó túlsó oldalán fekvő városnegyedben munkásgyűlés­ volt, amelyen Lenin beszédet tartott. Amikor a gyűlésről távozott, két asszony feltartóztatta,­­akik l­ e­­.i.-édigte elegyedtek vele a Moszkvába való élet-s jáguknak, elhittségü­knek, pöffeszkedésüknek ] táplálékot s igazolást adnunk azzal, hogy " magunk­ sem becsüljük magunkat s magunk i cepeljü­k az idegen elé azt, ami őnáluk , legalább is ennyire megvan, de otthon vég­­­­zik el egymás között. Ne segítsük meg őket magunk ellen, mert, legyünk vele tisztában: f­r­enn-láb: ellenfeleink ők, de igazán ellensé­geink, kik dühükben már ott tartanak, hogy sajnálják tőlünk a falat ételt, a viselő ruhát,­­ a tételező levegőt, a talpaiét földet. Ez az úri­­ vonás csakugyan megvan bennük: komiszak, arríily komisz csak ur tud lenni. " S az ő terpeszkedő komiszságuk s a mi csendes meghúzódásunk közt állnak a sem­legesek, természetes impresszibuitásával an­nak, kit a saját ostromlottsága, s hogy a világ ő felette is beborult, morcsossá és érzékeny­­nyé tesz. Három év óta, mióta Hollandban jártam s ahol s amikor még a háború nem viselte meg e boldog hazát, Svájc most a má­sodik semleges ország, melyben körülnézhet­tem, s amennyire nem természete a­­ svájci embernek, hogy kedveskedő és behizelgő le­gyen, annyira csak kalaplevéve beszélhetek a hősiességről, melylyel e kis ország és kemény népe a kétfelöl való megkörnyékezést s a rája is rászakadó háborús megpróbáltatást állja, a bölcs és emberséges indulatról, mely­­ivel mindkét félnek és bennük az emberiség­nek a világtörténelem legkeservesebb éveiben hasznára igyekszik lenni. Ez előtt a derék or­szág, ez előtt a tisztes nép előtt, hol, mondom, még mindig igaz erőnk és értékünk szerint becsülnek bonpün­cet, különösen tartanunk ki­ rá, hogy. e. tekintélyünket magunk ne 1■ Vasárnap

Next