Világ, 1918. november (9. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-01 / 256. szám
2 1918. november IV . VILÁG Győzelmes forradalom , Budapatt mg! A forradalomtól zugva- Igyarorszég fővárosa. Budapest dalol! Mintha egyetlen óriási kardal harsogna föl a magasból. Ajszal*híaa dalol, tör ki ezer és ezer ajakból?! ezer és ezer hanggal és a magasba zeng, minthatalims templom az ősi jég végtelenje filött? Egy-egy puska ropog, de nem azért, hogy öljön. A bilfccsekből, a háború emésztő fagyát&V'W sxnbnfciul I érzés ropogtatja a fegyvereket. Zugó?utcárí, riadó menetek, zászlók, robogó autómrabilok, virágos katonák, virágos tt* lakások, viráfátM polgárok ! — .Éljen a forradalom! — Éljen a köztársasági A katonát döntötték el a dolgot! ■ Az emberi pernek az a része, mely ebben az országban, ebben a városban lakik, az ő alkiismeretükhöz fordult: fél-e bennetek is az emberiség lelkii- ? merete? ~ -r- Igen! — mondották a katonák. Jo’flffi , szóval, de tettel. A katonák eljöttek. A munkásság nagy zord ereje, mint félelmes tartalék állt a háttérben: —» Éljen a forradalom! . . . —"Éljen a köztársaság! . . . És szersza hadartak ma reggelire a régi hatalom rohadt kötelékei és ujvai»sem vette kezébe a dolgok vezetését: a nép hatalma!. .. . És kiürültek a börtönök és kiszabadultak ort- onan, akik meggyőződéseikért ott sínylődtek. Nagyszerű volt ma Budapest! Erős, Szép! Fiatal! A sápadt, renyhe rémj, megfürdött a felszabadulás tűjében, ismeretlen erők robbantak ki belőle és az eszmék magaslatára hágott . , » Három forradalom lángoló iránya szakadt itt ma egymásba: a béke, az állami függetlenség és a népuralom forradalmiirt Az erők megérteik, a feszültségek kirobbantak, a gondolatok győztek, a múlt le van tiporva.-A katonák, a munkások, a polgárok, akik ma a cselekvésnek ahhoz a formájához nyúljak, mely a kellő pillanatban a sikert meghozta, az új jövő történelmi alapjait rakták le. Eddig verejtékeztünk, dolgoztunk, szivet és agyat elégettünk és elsorvadtunk, elpusztultunk. Milliók ereje, munkája és tehetsége láthatatlan edényeken átücsörgött és csak kevés hatalmasoknak hatalmát, jólétét hizlalta. Nemcsak a kaszárnyákat foglaltuk el ma, nemcsak a kormányzást ragadtuk kezünkbe, akik a mai nap részesei voltunk! De megdöntöttük Magyarországon a dolgoknak azt a törvényét, mely milliók életerejét mászok számára szívta el eddig . Hajnalobalkonyatra győzött a forradalom. Gyermekek dalos serege, diákok zengő menete, munkások zugó falankszja, katonák tüzes robogása, láz, lüktetés, dal, zászló, torlódó tömegek, harsány szónoklatok, éljen riadalmak, a dolgoknak, a cselekedeteknek, az izgalmaknak átláthatatlan káosza, mind egybelső rendhez igazodik, a forradalom gondolatának belső tartalmához. Nagyszerű ünnep! A természetellenes erők helyébe iktazódtak a természetes erők. Az történt, aminek történnie kell ott- ahol a dolgok meszigarúlnak, népek, országok megújulnak . . . Az emberiség kikelt a vérfürdőből és evolúciója egész hatalmával új politikai és társadalmi formákba akar elhelyezkedni a földön. Jaj lett volna a magyarságnak, ha elmulasztja a pillanatot! De nem mulasztotta el! Mert győzött az Atrtrsadalm. Vérengzésrombolás nélkül győzött. Ezt csinálták meg azok, akik a forradalmat ma megcsinálták és ré űztek . . . Barta Lajos. fis ur iNsigygirsrssé® e első napja Tegnap éjjel a forradalmi események lavinája valósággá te a független és önálló Magyarországot. Feledhetetlen és lelkeket megrázó látványnyal kezdődött. A tün tető körmenetre vonuló tisztek a szabad ég alatt az uj magyar história középpontjába került „Astoria-szálló" előtt, ahol tegnapig a Nemzeti Tanács ülésezett, felesküdtek az uj Magyarország védelmére. Azután triumfálva visszahoztak a Keleti pályaudvarról egy frontra induló menetszázadot, elfoglalták a térparancsnokságot, elfogták Budapest diktátorai, Lukachich altábornagyot, Várkonyi Albert városparancsnokot, megszállották a középületeket, birtokba vették a postát, telefont, távírót, vasutat. A pesti helyőrségiek egymásután csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz, mely éjfélre már ura lett a szabad Magyarország örömmámorban úszó ujjongó fővárosának, így kezdődött, azután folytatódó úgy, ahogy a négy éve vérző és évtizedek óta senyvedő magyar lelkek álmodták. Csodaszép nap volt. Uj idők fogantatásának mindent eluraló lázától terhes történelmi nap, melynek egymást rohamban követő éjszakai és hajnali eseményeit adjuk alább. A Nemzeti Tanács főhadiszállásán Hajnali fél négy óra. A Rákóczi-úton még nyomdafestéktől nedves lapokat böngésznek a felvirágozott sapkájú őrjáratok, az ívlampák fénykörében. Üdvlövések csattannak az Astoria-szálló felől. Egy katonai autó dübörög végig az úttesten. Huszonötharminc ujjongó baka, matróz szorong benne és élteti a köztársaságot, meg Károlyi Mihályt A Rákóczi-út és Kossuth Lajosutca torkolatánál egy gépfegyver csöve Milán. A szálló előtt a forradalom elevensége lüktet. Katonákkal tömött nehéz teherautók robognak-indulnak. Népbiztosok, katonák vezényszavai, utasításai kergetik egymást. A Rákóczi-út felől a Kossuth-nóta zeng, az inotai tanezred egy szakasza érkezik. ..Éljen" harsog, ölelkezés, parolázás. Bajtárs", testvér", csókolódnak az örömtől ittasult szavak. Az „Astoria" őrsége serényen és nagy lelkiismeretességgel igazoltat mindenkit, aki át akar jutni a kordonon. A szigorú igazoltatás a szálló forgós ajtajánál újból kezdődik. Fenn a Nemzeti Tanács főhadiszállásán méhkas-zsibongású élet. Telefon zakatol két, szobában is egyszerre, népbiztosok lótnak-futnak a kapott „ordré"-val- feszes kapufákban jelentkező tisztek hoznak hírt, várnak parancsot. A másik szobában a Tanácsnak szolgálatára jelentkező tiszteket esketnek fel kétszoksránd és rövid eskü mintával, ünnépies, szívbeszántó pillanatok. Amikor a helyiségbe léptünk, éppen Várkonyi Albert vezérőrnagyot, Budapest városparancsnokát hallgatják ki. Drámai jelenet. ,A tábornok hangsúlyozza, hogy ő csak a karhatalomnak engedve, jutott a Nemzeti Tanács elé. ,Jó magyar ember vagyok. — mondja — de e pillanatban még más fogadalom köt." A városparancsnok generálist betessékelik egy szomszédos szobába, ahol egyelőre ,a vendégei a Nemzeti Tanácsnak. Fürge pesti gyerek- kemény, markos fiú tépi fel az előszoba ajtaját. Harmadmagával jöin. Mögötte a ,,Szőr" nevű dunai óirnaszád parancsnoka, akit egy másik ir egy, véres matróz követ. ,,Vigyázz" állásban jelentik" a matrózok . — Elhoztuk a hajónkon parancsnokló sorhajóhadnagy urat. Csak így: „elhoztuk" és boldog mosolyra szélesedik az arcuk. A sorhajóhadnagy a nyungti szőke fiú. A homlokán két piros folt jelzi az izgalmát. Zavartan néz széjjel és kardjára támaszkodva mind a két kezével, tétován megáll. Fényes László, a Nemzeti Tanács tagja, bemutatkozik neki, aztán kezet fog vele és igen udvariasan helyivel kínálja meg. Magyar Lajos kollegárok röviden közli vele, hogy a Nemzeti Tanács ma átvette a hatalmat és megszállta a fővárost. „Szabad választására bízzuk — mondja — a sorhajóhadnagy úrnak, hogy rendelkezésére bocsátja-e magát a Nemzeti Tanácsnak vagy pedig nem. Erőszak itt nem éri." A nyurga osztrák tengerésztiszt tűnődő arccal, határozatlanul mered maga elé. Végül gondolkozási időre bevonultatják a „vendégszobába*.‘ Az ajtó résén bekémülünk. Parolázik Várkonyi vezérőrnagygyal .A „József-központ"-hoz katonai erősítést sürgetnek az embereink -- jelenti be egy népbiztos. Fényes László rvómban intézkedik és közben megosztja a sebtiben szeletelt szalonnáját egy éhes matrózzal. Egy ezredest hoznak, Budapest élelmezési parancsnokát és két segédtisztit, őt is matrózok — pompásan dolgoztak alok — „hívták meg" a Nemzeti Tanácsba.edrött bajuszu, éstes cseh tiszt. Nagy zavarbaj van és annyira habozik, hogy végül neki is á , vendégszobái t javalják. Berreg a telefon. Szépendrérő! jelen! csatlakozást egy tanezred. Éjibb zakatoló telefoncsengés. Telefonkapcsoutst kér Nagy rendőrellenőr. — Nem lehet — hanaszi a válasz — ma csak a Nemzeti Tanács remedkezésére áll a távbeszélő. Kivétel nincs. P Gróf Károlyi Mihály fs^fonbeszélgetése József főindeggel Hajnali hat óra. Gt^ Károlyi Mihály érkezik a feleségével. Pár negyedórás pihenés után rohant fel a Tanárja. Arca álomtól és az utolsó napok Megfejtő munkájától gyűrött. Rövid, gyors szíkban informálják. Alig volt fenn félórát,telefonhoz szólittatta József főherceg. · A szoba zsibongó igulata egy pillanat alatt némává d^rmed^A históriai telefonbeszélgetés egy része zajlott le: — Halló, itt Káli Mihály. — Te vagy. /cn^.s aram! Megszállották a középületeket. Nemzeti Tanács hatalmába vette a hír __ Akkor itt irt. fos csata lenne. — Kérlek he' f mikor találkozzunk. Talán holnap déllt'utra? Kérlek. A miniszterelnökségi palaban ! Jó, két bizalmi embert viszek macinak Jászi Oszkárt és Kunfi Zsigmondot. A telefonbeszélés után közölte Károlyi Mihály a jelen tor/, il, hogy József főhercég kijeltette, hogy a tárgyalás alatt semmi esetre sem lép c-ba a Nemzeti Tanács katonái ellen karfalmi intézkedés. A Nemzeti 7/ ’s elnöke hosszabb megbeszélést folytat* Még azután a Tanács tagjaival és regip hét óra tájban távozott az Astoria-szállóból,hogy átöltözködjék és fel* keresse József a perget. Az utca s a nép katonái tombol' döntötték. Budapes hadalomra ébred A varázsig * esztendőket átalva Rip van Winkle ál tudásával ébredt ma Budapest. Bár itt C‘c/u jalom már *«gnaP ^fogatta vörös zíját, mégis a csodák hirtelenségével jött alakulás és akik ma megszokott munkáiba készültek, egy új ország új fővárosának ha vad polgáraiként ébredtek. Egy órán megelőzve a Nemzeti Tanács rendeletét, 1-IIL1 főváros fellobogózását írja elő. trikolor és burkolódzott Budapest. Ami virág volt ,uccsvirágos boltokban, az mind vevőre aki e minden polgár gomblyukában, minden k^f?^rozettája kelvén virág, az ősz rózsája. K^^k forgatag, bódult öröm, ismerettenes ják oda egymásnak az utcán: „Tudja, forradalom, függetlenség, köztársaság / népkormány, béke!" A szemek is bü és a sziveket a közös ujjongár sziki ^kapcsolja össze. Mindent fpf/, ön, a Nemzeti Tanács rendelete^ melyek ' ’ ^ nyugodtságra, munkára intenek. Vetg /*tos'tva legyen az uj szabadság. •Éh - Köztársaság!" hirdeti Petőfi forradalmiai a lilákon. Géppuskás századok voj /j( tüzérek jönnek és utcákon Péntek