Világ, 1918. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1918-12-01 / 282. szám

f­isii Imtaler VILÁG loíi össztogattak. Most fríúr ínuMéiU'- iuája, hogy át Öfizetbe­­eli két propagandistát a gyulafellérvári tanács elé kísérti az estért. A tanács dönt­iT majd sorsak feléig Már nem oly ingerültek az eset miatt. A girua 'Sí élőinek rendelkezését egész tizmászetésstek tartják. Lessim oszladozik­.« töffteg* félsz­­eírsztik­. s legtöbb em­ber siállósára siet. Holnap ke­rán kell felkelni, hét órakor kr­deklik a» ünnepség, atm­ely templomi üstpépélylyel veszi kezdetét. Tíz órakor ül össze a nenvetgy.n­és . . . v !A gyulafehérvári magyarok? Most már megnyugodtak. Pedig izgalomra van még elég ok. Tegnap az 30-ik­ gyalog­­szüvíd Irodáját feltörték,­szétszórták az Írato­tt *t át a könyveket, elhordták az ikszts ázétt ..is arany- vitézségi érmeket, .Az ügyészig he­­lyiségeit­ sem kímélték­ meg-a Merfiké* itt is elpttsátitottak 'áz ö­sszes hivatalos iratokat. . XzAkadt Idegekké! várják a gy­ulafehértári magyarok­ a' hollnapi napot.­. Az állami tiszttí­­v 'élőkre ?e*a közém!Jöi ez a hsfp, tűért ekkor Verő!­i sor a gázsik kifiztetésére és az adóhi­vatal pértrtáttí' teljesen üres. Mélszáz áttörni tisztodefá hiába várja elsején a fód­ist.. " Az esti prákleim riasztó hír érkezik Szé­­kelykoetfárdról Az ottani állomáson huszárok álltak őrséget és amikor egy román­ külön vo­nat beérkezett, valahogyan szóródás támadt a huszárok és a románok közöd. Már induld­­:Ma volt a vonat, amikor egy román tiszt le* 'kapta az egyik huszár sapkájáról ft piros* feh­ér-zöM kokárdát. Verekedés támadt a hu­szárok és a románok között, kiég javában folyt a dulakodás,­amikor beérkezett. egy má­sik­ román különvoswt s ennek utte­ai is bíle­­'••ölégj’eátök a' véreked­élt. A hi»sárok öksze­­tépték a román zászlókat, majd « strferSbsti 7(h)6 románul tefeggi'ettzléh tr huszárokat, akik fegy­ver nélkül maradva, elvonut­ak az Állomásról. „Mától fogva te nem Székely- Kocsárd, hamim Homán kocsárd11 —• ttrondts­­tik a románok. ■ j ' A HtUlgária-szélló előtéré már teljesen ütős. Az et­éréten még tonnáig ki vonnak vilá­gítva ablakok. A Z értek etil síért még mindig n­mnes kérz * határozat. Tiz óra előtt * tár­­gyalásokat félbeszakitanak. Portionként m­eg­­állapodtak * lényegre nézxe, de stavarisra esek' v­acsora u­tán kerti!­n ser. Amikor e tudósitást telefonba mondom, már e­ffeól ta­­nácsfcőrinsít a kohtné Tenáti kezémk a hajnali ■ órák­­elött aligha ér Vett. Janeső Ként­y. i • Bndagski. novemb­er SO. Vec­njittyfeiKtoai fehtetesérefc. A hHataros lap jéfeszti, fKapf * 1z&méif? mncSiébt-JOksmann NAn­­ipet Maroetorda váraiegye és Metőtítrásáthétff vá­ros főispé*» Atlásától félmieinette és tibiyéne A vármegye: komutirösz-tosá-fái tól'. Erős József ügy* vé*tv a váróé komjár.yb­iztatóvá ptók? fiaid, z jöm«t. kvir'kigttt«jelót rssz.'eatte ki. —e A tetáaánv­át. Jeti obi Kátejtóho temesvéri MRJsAátípőlErtéri tsSr-Agii.­­iöt Temnesvár város kenanikív-firfi­fosává nevezte ki, dr. Rach Ottó Ügyvédit..pedig a Bánság egds.s terü­letire a kőnendi hascetét értékki ögrek csi.itás'Sr- k­iterjelő hatérkőrvet ru­házta fel. A ksáriseii orvosekért. A Budapesti Oc­ossxáotítiság Sókap Árpád eu­tókfejlégei i'öeJKvBtet «rtok, ssne^j­cn eiH&xban a Tódból visszsHért Oi­­víssók' ügyivel' IMkéy íitejpiri-í^ésvé­débta hangsulyrc'ta,’ hogy *« eitxtx&drms'-g atln­­dOn pöttt­kkXtt innnteseV!, kir*rötefe' *« arcnnoV c.-de3oewwik k^poesvccbhístette matfrédésér­­ t&rek­­ank. fst. EiaScr líugó íSlilfcár itfarartrtfe* mon ak­ciót, stMfryti, ez orv­osszöve­tsén a tMririseit orvo­­sok érdekeinek megvédéséré ín4r rágafatos! kisaj­­trtt én Máseát* a jövő eljárás UuveS. iUiyasi segé­lyen kívü­­u dolgozni és fimferh-ügjö orvosok ve* "kére íuíné! iöfcb wj áShís saarv ejtéttdo. a h*dv5%?it .­­orvosok régi. gl!b*jgy m ál áM«a;kW \tSSat»í»'H»«sii­­j iMfc" ItiaegésérekW* mint­­fö­rtő fényaré*, a dip- ! lotro, kellfét és a h»*wvtMni?rri#ot intői* meg l­éárymKi fényéső gyanánt. Ez h­í•nyitón intatdé üt* i téáteSc a íBvArós tow&ufedHhoe­; a klinikíítsoz és * > .^zkóetrÁzMihO'.v tÁ-­K*vényWs * m­esátófeétóöré^ i 'ni-osívá vtóó itewuscsérét. Eteftk és tiosm evwor- S c-t«» mdtrít meg 9 végül a LözgyüSsis ^yliaagurJig í elfegnce-a, a, föiniür jaft-ssáatert és elk­táro’zta, hogy, a­ twwfcói vir^aatért orvosok o«?m­ytopo'á- t «éó»t sb'ftgítév^' teád. „ A MreknuniínoKíiiisM véres hord­fial Kft kárt­*-affér & székelyfcocsárt­i állomása* Mit este Budapesten megdöbbentő hír kelt szárnyra arról, hogy Székelykocsérdon magyar nem­zetőrök és a gyulafehérvári ro­mán nemzetgyűlésre igyekvő delegátusok kö­zött véres,­ő és beölközés támadt. Géppuska harcokról, golyózáporben rohamozó magya­rokról, bidotta­król és sebesültekről szóló­­ rémhírek száguldoztak keresztül a fővároson. Az alábbi jelentésekben, melyeket a féthiva­­■• tudós és nem­ hivatalos löpttudósítóktól, • meg saját helyszíni informátoraink megbízható forrásból veszünk, igyekszünk tisztázni a tényállást. Annyit azonban már­is megállapít­hatunk, hogy * székolj-kocsárdt vérengzésről szóló hírek -.nagymértékben futtatták voltak. Székely­b­ocsárdon nem történt egyéb, mini­ben? túlfűtött nemzeti ön-érzetü emberek SííszektÜSr.Ez’ek egymás jelvényei vttan. Vé­rengzés nem volt. A románok különvonatai az incidens után nyugodtan folytathatták útjukat. A legnomolybb az esetben az, hogy ro­mán polgártársaink, akik mostanában,­­-­­nem m­inden tüttárosság nélkül— szerelttől­ érzékenykedni, a mai kis incidenst is föl­­fujják, hogy kihasználhassák ;„ maguk pro­pagálni «],*­erdítiében. Szetltő b.zonyolra ve­hetjük, hogy az önmagában idejiíéktelen esetről egy pesti kőnyomat­os nevetségesei­­tuszA .­etetését röpítik világgá, azza­l, hogy ime, Irtssük, micsoda vérengző, bswbár nép a magyar. És még hetek múltán is erről fog­nak cikkezni a velük egy' követ' fúvó párisi ujjégokban. Az első.biv. helynek »y.o»«áo a véreng­­zés meséje elterjedt sz fővárosban, a Keleti Értesíts következő tudótritása volt: . ■. ... .­­. ....... Orifipttskávo! szentárr.adott rör.uiu kÜlönvo­­i­ot. A román nemzeti tanács kérésére a magyar kwinárty írrttekedett. lírán­ a gyomafehérvári n'dnaeig Valé Má­réístvenni óhajld -románok ti­­szíri különvonlatok íííijanek rerdelkelésre. Ilyen különvoais, ihsiv telve 'v olt a netitze',avülésve utsaó románokkal, érkezett nu défocn a crí­­kelykócáérdj átkanásra. A badenesíi román nemzeti­­an Sc­ho­­d&alán­ hit érhetett, hőse* eset a tültinvorrató*. amint az állosmásra befutott, » székfUrkoexárrtf r.majcf nemzeti párba neetá­­atttdtú ég fejnnek­­ és (ttopuak&iűzztl megstru­­th­i fi fitté (■'.) Totibbi részlet­ek az «A­.tr51 még nem érkez.tek. Mi-a? a Ke­. Ért. jetoníi. a buda­pesti rrhnán r.etűzeti tanács az esetről nyomoa.. értesitett* * kormány«m­okai és a nemzetiségi nemsatat. ■.. A félhivíllásos Per. Hit: a következő jelentést »d!» ki az esettől:’ Dr. Erdem­! Simb. ! román, nemzeti tanács Luáepesti melle­ött.írt • közölte a kormánynyal, it«h’ azt a kiilöftvonitot, avnelyen a románn nem­zeti tanács fajtjai­’ * gyakrfellémei nemzetgyülw.re '•alázták. Székelykocsárdnál eddigalá ismeretlen tettesík, állitótig ne’r.tetőrök. m­iatámdtái. A korálánybóz eddig. Erdélyi János ért&'t&éd ki­­vak wtm érksnek­ ju; esetről s*rtKisi jelentés. A kór­­islány, — amely­iúk körében 92 eset a leefittélnebb felháborodvet okozta, azonnal a tefi szigorúbb vi­s­­flárd­ indította és, h­a a hír fcar, a Vilezek ellen a teanaf/n­obb szinorrol foa eljárd'. Fölhívtak jó este tölysaván ,telefonon a ko­lozsvári h'emzés Tandint, mint amelynek .köz­­vertkaebb értesfilései lelhetitek. Dr. Vincze Sándor, an Erdeim t Nemzeti Tortdzs alelnöke (s katonai .néphsz'o**. .« szákelybocséríl incidensrő'! s követ­­kezőképipgn imomán: — A Nemzeti Tanácshoz, érkezett jelentés szsk­íd Székelybocs&rdfíi bevonuló magyar cs ssékely' katonák és egy tívidstfehérvárra induló romín k&lő.vvona: ntsan­ Jeftzt összetöraés keki- 4s*a Effv román ttezi hlépte en’t magyar le- Qing nemre.mninű kokárdáját, amire a mar,i.-a­­rőre és szikesffeh­ér románál: nemzeti jelvényeit tiplik te. A rtemtelS­sisj is közbelépett, de épp második román killdrm­ora! utasai az őrséget Vasárnap MH mond a székelykocsárdi állomásfőnök ? A Világ tudósít­ója telefon 011 beszélt Székely­­kocsárd állomásfőnökével is, aki a következőket mondotta: — A Gy­ulafellén arra induló román külön­­vonat utasai és a székelykocsárdi nemzetőrség köszöt, incidens támadt. A kis összetűzés azzal vég­ehjött, hos­y a terkelykocsárdi 30 nemzet­őrt a többségben­ lévő rom­ino­k lefegyverezték. Fegyverhasználatt nem vált, a nemzetőrök bé­késen hazamentek és a kút 2..vonat folytat­ó útját. Azt h­isszük, ebből elég világosan Tritszik a ■széketykocsárdi sajnálatos magyar-román vil­longás ü­gy­e. Reméljük, a kormány a hivata­los vizsgálat után véglegesen és megnyug­­tatóan tisztázni fogja ezt a rémhiistóriát. A kormány elismeri az államadósságokat Siesse pénzüg­ym­inisz­er nyilatkozata A flol­'andsch­­lewsbureau m­agya­rországi ta­­nttlmatiguton lévő x­unkatártítt fogna'a Szend- Pál. A pénzügyminiszter Magyarország mostani pénzügyi helyzetéről, valamint az állami pénz­­ü­gyek jöv­ésbeli konszolidálódásának kilátásairól f­olyít.iogi hoissoph beszélgetést. Arra a kérdésre, várjon Magyarország el fogja ? ismerni az elmúlt­ idők állami tartozásait és meg S&Éji-e' túrokat fiatni a pénzügyminiszter ezt wor­­''dp.'ta: - Természetes, hogy minden erőnket megfeszítjük valamennyi hitelezőink kielégítéséi­', akár magyar, akár idegem állampolgárok a*oV. Az attornációsságokat és kölcsönöket mind el­ismerjük, a kamatokat annak rendje szerint megfizetjük is a kötelezvényeket névé,­­l $ külön annedi idején beváltjuk. Arra a kérdésre,­ hogyan gondolj* «p állard­ ptürögték IcCim­Midátásáé, ezeket mondta".­­• Ez két nehézségtől függ. Az egyik ne­hézség az, hogyan lehet a bankjegyforgalmat , l­eökkenttrd. Ha mi a sok állant, am­ely az cpv­­♦kori és­pók-magyar monarchiából alakult, mint m­a eltelt állam- a jugoszláv állam és a többi, el­­ismerik, hogy a bankjegyforgalom egy-egy há­nyadát ndu­­k kell fedezniük, akkor a dolog rendben van. Ha ő nem történik meg, "akkor ezt a terhet csupán Ném­et-A­u­sztr­iának a,­dhorországnak kellene magukra venniök.­llem.­-­­ítél­, hogy ebben a­­kérdés­ben az új államok barátságos megegyezésre fognak jutni. Ha ez nem történik miig, akkor arra kell­­számítani, hogy az entense végrehajtja a bankjegyforgalom arany-része átvételének visszautasítását, mert a ’ itennz-cukozi jog szellemébe ütköznék, ha másva­­lahol történnék. Az­ eotóidenáik az egykori ősz­­i ál-magyar m­ollarchilából alakuló államok kö­­■jéftxséfíévó kell tennie, hogy az egér,­ bunkóros­ság fedezésére a megfelelő mértékben vállal­kozniok kell. Ha a bankjegyforgalom kérdését megegyezés alapján megoldjuk, pénzügyi jövőn­­kel felényire már biztosítottuk. — A másik nehézséget, — mondotta tovább a miniszter. — Magyarországon egyszeri nagy vagyonátadással el lehet hósí­tani. Akkora v e­­gyonátadást fogunk kivetni, amilyenre a magyar történ­elemben, de még a nemzetközi történe­­tez­ben sem volt példa. Reméljük, hogy így si­kerülni fog a pénzügyi egyensúlyt helyreállí­tani. A.? egyszeri vagyonátadáson kívül vagyon­adót is léptetünk életbe, még­pedig progresszív alapon. Arra a kérdésre, hogy e vagyonátadás­­meny­nyiben fogja befolyásolni a záloglevetettet, illetve a­­jeszbioffkölcsönöket, ezt, felelte Szel­dó­n-pánzafiv-­­miniszter. •­ A vagyonátadást természetesen csak az ingatlanok tényleges értéke után fogják számí­tani, ;­ jelzálogot és egyéb tényleges adósságo­­t­ kell vonni. Magyaror­szágnak­ m­indenképpen jogában áll. —?, mondta a miiszter, — hogy önálló ingvban­kot létesítsen. Mindamellett mi a csehek­kel, a jugoszlávokkal, a­ lengyelekkel és a töb­­­biekkel pénzügyi téren is összefogva akarunk működni. Talán sor kerül arra is, hogy a jö­vőben e tövet­ségi beink, mgu föderációs mn.­.­.k Httatll. V4ka­­atroi hoav Mitevta-orarw *

Next