Világ, 1919. október (10. évfolyam, 96-122. szám)

1919-10-01 / 96. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal VL. Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG“ megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pálya­udvarokon 80 fillér. X* évfolyamVILÁG cenzúrát t­­rt a Hirdetések felvételnek Budapesten • VILÁG kiadóhivataléban: Blockner J., Győri és Nagy, Jaulas és Tsa, Tenczer Gyula, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Mezei Antal, Mosse Ru­dolf, Eckstein Bernét hird. irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. Berlin­ben Rudolf Kolban, Berlin NW. Unter den Linden 40/413. Budapest, 1919 SZERDA október /3 . 196-ik szám Furcsa Kis ország ez Túl a megszűkült határokon már zuhan a pöröly, sivitanak a gépek, mikroszkópok fölé hajlik a kutató szem, összeszorított ököllel, fe­szülő halántékkal áll mindenki a helyén és új ívbe lendül mindenütt a megtalált élet. Az em­beriség kiábrándult a háború silány romantiká­jából, újra zajlik a munka és új testekbe szök­ken az alkotó, komoly akarat mindenütt... És ennek a forró versenynek közepén, pirosfoltos arcát fehérre lisztezve, gyámoltalanul és bámé­szan áll a siralmas bohóc, aki féléve boszantja a dolgozó Európát. Kicsavart tagjait groteszk tréfára lendíti olykor, útjába áll a munkálkodók­nak, mimeli a tettet s a megértést a nietzschei imperiativus iránt: teremts erődön felül! Tenni? Teremteni? Mit tud egyebet ez az ország lanyha tréfánál félesztendő óta? Forradalmat, ellenfor­radalmat ráz ki a kabátja ujjából és eltünteti a mellényzsebébe,­­ a fülén keresztül húzza ki az eszmék színes szerpentin-szalagját és egy, szempillantás alatt lenyeli az egészet... Menjünk sorba. Március elején a minisztertanács elhatá­rozta, hogy a bolseviki vezéreket le kell tartóz­tatni. A gyűjtőfogházban véresre verik Kun Bélát és társait a rendőrök. Két héttel később a minisztertanács elhatározza, hogy a bolseviki vezéreknek át kell adni az ország kormányzását. A gyűjtőfogházból diadalmenetben hozzák ki Kun Bélát és társait: ki hozza ki őket? A nép, a proletariátus, az életéért lázadó tömeg, a fellán­golt közvélemény talán, mely megostromolta a börtönöket és véres barrikád-harc után a vál­­laira kapja bálványát, mint hegyvennyolcban Táncsicsot a nemzet ifjúsága? Ő nem. A rend­őrök simán utat nyitnak, a vezérek autón vonulnak ki, — úgyszólván a miniszter­tanács ment el érettük. Soha ily legális forradalmat, soha ilyen bohóc­izó világmeg­váltást — soha ennél bájosabb trükköt, mint ahogyan március huszadikán eljátszották a Bastille ostromát... És öt hónap múltán visszafelé megismét­lődik ugyanez a játék. Megbukott a for­radalom? Új forradalom tört ki? Szó sincs róla. Csak a forradalmi kormányzótanács mondott le. Visszaadta a hatalmat — a miniszter­tanács­nak. Tíz perc szünet, azután folytatódik az elő­adás, ezúttal fehér délutáni műsorral. Az „ese­mények logikája“ szélső jobboldali reakciót kí­ván s a reakció megjelenik az első csengelyú­­szóra. Parasztság, polgárság, birtokosok — figyelni tessék, most jön az igazi nép! Dü­börg az őstalaj, hullámzik az anyaföld — most rob­­­ban fel az életerős nemzet, hogy lecsapjon a vonnyadt, kiélt, hazug fővárosra ... Igen. Beck Lajos, az Osztrák-Magyar Bank volt kormány­zója, személyesen vonul a minisztertanács el­len, nyomában,hat detektív és egy rendőrcsapat. Kitört a forradalom! Megbukott a miniszterta­nács, győzött az uj minisztertanács — újra van forradalom, világomlás, eszmék ledőlte és esz­mék virradása és uj bársonyszékek üresedtek meg... , a dolgos Európa újra mosolyog.­­ Az emberek ? Március ,huszonhatodikán a legfőbb állami hivatalnak, a számvevőszéknek kongregációs elnöke — mint az akkori híradás­ban olvastuk — „éles szavakkal ostorozta a le­tűnt rendszer bűneit“ és egyebek között így sza­valt: „Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt az időt... mindnyájatt alávetjük magunkat a kor­mány­zótanáai rendelkezéseinek és a proletár­diktatúráinak.“ Öt hónap múltán ugyanez a Strauss István elvtárs tisztelgett az új kormány­nál, ugyanolyan „éles szavakkal ostorozta a lé­­­­tűnt rendszer bűneit“ és ugyanoly boldognak vallotta magát, hogy megérhette ezt az időt és ugyanúgy alávetette magát a minisztertanács rendelkezéseinek, mint annak idején a kor­mányzótanácséinak. Mikor a földmíves-proletariátus átvette az Orge-t, Rubinek Gyula hódolattal üdvözölte a „felkelő vörös napot“ és állást, alkalmaztatást kért tőle, ugyanúgy, mint rövid öt hónappal ké­sőbb a felkelő fehér naptól. Mondjunk még száz példát, ezret, egy milliót? Hagyjuk. Furcsa kis ország ez, ahol így játsszák a történelmet, így bűvészkednek a kultúrával, ahol ily . könnyű lapda a férfiasság, a jellem. Férfiak mindazonáltal mégis akadtak. Ju­nius huszonnegyedikén megdördü­ltek a Dunán a monitorok ágyúi s puskatűz ropogott a ka­szárnyák körül. Emberek akadtak, akik tenni mertek, kockázatot vállaltak, áldozatot hoztak — forradalmárok voltak vagy ellenforradalmá­­rok, mindegy, de áldozatot hoztak és cseleked­tek, minisztertanácsi határozat nélkül. Hajszá­lon múlt, az olasz misszió vezetőjének gyors el­határozásán, hogy nem az életükkel fizettek érte. — Hol vannak most ők? Senki sem hall róluk. Katonatisztek voltak és ma katonatisztek dolgoznak a Dunántúl, — de ezek az urak akkor Szegeden pihentek vagy Pesten kitartottak a diktatúra mellett. Gyűlöljük a ga­­rázdálkodókat, — de ha ők garázdálkodnának, tán meg lehetne érteni őket éppen az akkori gyűlölet, az akkor vállalt kockázat, az akkor ki­áltott halálveszedelem jogán. A Nopcsák, a Salmok, a Dunántúl siralmas hősei még csak komolyan sem vehetők. Ők zárják be méltóképpen a szörnyű ma­gyar karnevál átkozott maskarás menetét. S ma már csak egy a fontos: hogy, tényleg vége­ legyen a pojácáik tarka felvonulásának. Eleget mulattattuk a világot, tűnjenek el a börtönök mélyén minden szinű bűnösök, most a munká­ban, az újjászületésben felvirradó böjti napok­­nak kell következniük.­­» Megérkezett az entente üzenete Friedrichhez Koalíciós Kabinetet követelnek Politikai körökben érthető szenzációt kel­tett az a hír, amelyet a Világ közölt elsőnek és egyedül, hogy Friedrich István késznek nyilat­kozott helyéről eltávozni, ha a kibontakozás másképp létre nem hozható. Különösen a szélső­jobboldali polgári pártokat érte váratlanul ez a hír, akik egyelőre még bizalmatlansággal visel­tetnek a kibontakozási lehetőségeknek azzal a közvetlenebb formájával szemben is, amely sze­rint a koalíciós kabinet­ Friedrich vezetésével alakulna meg. Friedrich helyzete ugyanis e pil­lanatban belefő a kormány tagjaival szemben,­­ akik kivétel nélkül a jobboldali keresztény polgári pártokhoz állanak közel,­­ olyképpen alakult, hogy amíg Friedrich jónéven veszi és tőle telhetően elő is segíti a liberális polgári blokk megalakulását, sőt ezen túl is, azoknak a politikusoknak a fáradozásait, akik a szociál­demokraták bevonásával létre akarják hozni a koalíciós kabinetet, addig a kabinet tagjai és a mögöttük álló pártok mindent elkövetnek e terv meghiúsítására. A keresztény-szocialista minisz­terek most természetesen értetlenül állanak az események ezen újabb fordulatával szemben, mert ők mindig abból indultak ki, hogy Fried­rich okvetlenül a helyén akar maradni és nem számítottak azzal, hogy a polgári blokk vezető­­férfiainak sikerül Friedrich előtt a helyzetet annyira megvilágítani, hogy ő maradásának reális eshetőségeit ennek alapján vizsgálva, eset­leg arra is el tudná magát határozni, hogy kitér­jen a belülről és kividről jövő koncentrikus támadás elől. A entente-hatalmak üzenete Friedrichhez A helyzet ilyen kialakulásához a mai nap folyamán egy nagyon fontos külügyi momen­tum is hozzájárult. Vasárnapi számunkban jól ■értesült forrásból szerzett információnk alap­ján, az ezzel ellenkező­­hírekkel szemben leszö­geztük azt a tényt, hogy az entente nem áll szóba Friedrichhel és hogy a friedrich-kor­­mány elismeréséről szó sem lehet. Ezen infor­mációnkat most kiegészíthetjük azzal, hogy a győztes hatalmak egy külön megbízottja ma délelőtt felkereste Friedrichet és tudomására hozta a párisi tanácsnak ezt az álláspontját. Ezek szerint tehát Friedrich a belügyi helyzet alakulásától függetlenül is tisztában lehet tennivalóival. Addig hangoztatta, hogy az entente elismeri őt, míg az entente kénytelen volt erre­ vonatkozó álláspontját félre nem ért­hető formában közölni vele és egyben fel­hívni, hogy az ententenak a koalíciós kabinet alakítására irányuló kívánságainak a lehető leg­rövidebb időn belül tegyen eleget. Röviden vá­zolta meg a megbízott a helyzetet arra az esetre is, ha Friedrich nem teljesítené ezeket a követeléseket. A polgári blokk megalakulása után A kibontakozás ezek szerint most már meggyorsult tempóban fog tovább haladni. Azok a pártok, amelyek a polgári blokkban­­részt fognak venni, kedd este választmányi­ ülést tartottak és elhatározták a blokkhoz való­ csatlakozásukat. Szerdán délután az egyes pár­­tok képviselői, amint azt már megírtuk, együttes ülést fognak tartani a függetlenségi és 48-as párt helyiségéban és a blokk megalakulását perfektuálni fogják. 1. A blokk megalakulása azonban, amint azt már a mai lapunkban is jeleztük, még egyelőre nem jelenti a helyzet végleges megoldását. A blokkj­k megalakulása után meg fogják indítani a tár­­­gyalásokat egyrészt a keresztény-szocialista,­­másrészt a szociáldemokrata párt vezéreivel,­ annak a plattformnak a megállapítására, amelynek az alapján azután a koalíciós kabinet megalakítása lehetséges lesz. A tárgyalásokba egyelőre nem fogják bevonni Friedrichet. Csak abban az esetben, ha a keresztény-szocialista párt túlságosan merev magatartást fog tanúsí­tani, lesz szükség arra, hogy Friedrich mint közvetítő lépjen fel és megmagyarázza nekik, hogy a keresztény-szocialista pártok kormány­­­zati monopóliuma annál kevésbbé tartható tenn, mert az entente kívánságaitól függetlenül is,­ már csak azért is bele kell vonni a szociálde­mokratákat a kormányba, mert a kormányzatai­ban való részvétel ma nem kiváltságot, hanem súlyos felelősséget jelent. Mindezektől független­­ül ez esetben azt is kénytelen volna tudomá­sukra hozni, hogy makacsságuk csak az út kényszerű távozását eredményezhetné.­­ A kibontakozási egyenletnek másik ist«is­meretlenje a szociáldemokrata párt. Ha a pol­­­gári blokk vezetőinek sikerülne is a keresztény­­szocialistákat és a körülöttük tömörülő többi keresztény alapon álló pártokat engedményekre bírni, a helyzet ezzel még nem lenne tisz­­tázva. Szükség van még arra is, hogy a szo­ciáldemokratákat Friedrichhel szemben eddig tanúsított teljesen elutasító magatartásuk meg-­ változtatására bírják. Vázsonyi beszéde kedd este az Országos demokrata párt választ­­­mánya is ülést tartott, amelyen egyhangúan elfo­­­­gadták a Lovászy által előterjesztett javaslatot a Há.

Next