Világ, 1919. november (10. évfolyam, 123-148. szám)
1919-11-01 / 123. szám
VILÁG 2 1919. november 1. nyást nekik? Nyilván nem. „Minden ember bolond ember, aki jobban táncol, mint ahogy tud“ — mondja a példabeszéd. Senki sem hibás abban, — csak szerencsétlenség — hogy ennek az országnak legválságosabb korszaka nem tudja megszülni a maga nagy embereit. Le kell számolnunk ezzel a szerencsétlenséggel. Prózai szóval élve: be kell hozzá rendezkednünk. Nekünk is,akik a vezetést várják. De nekik is, akik vezetnek, vagy vezetni akarnak. Megnőni egy vállal — nem nőhetnek meg. Egyik-másik megpróbálta ugyan, hogy „gólyalábakat“ kössön a talpa alá, önmagával talán sikerült elhitetnie a nagyságát; a világgal nem igen. A gólyaláb kissé aránytalanná teszi a termetet és nehéz is megállni rajta. Megnőni nem lehet De kinyujtózkodni— ahogy a kedves tizennyolcadik századbeli francia tanácsolja — igen. Mit jelent ez a kinyujtózkodás? Minden izmunk tökéletes megfeszülését. Akaratunk, képességeink összeszedését. Azt jelenti, hogy — még, ha rablógazdálkodással is — de kicsiholunk magunkból mindent, ami kevéssel a természet megajándékozott. Igaz, hogy ennek a rablógazdálkodásnak gyorsan elkövetkezik a vége. A nyújtózkodás, az izmok megfeszítése nem tarthat sokáig. Jó az elernyedés, megint úgy állunk, ahogy rendesen szoktunk — és kicsinyek vagyunk. Hát aztán? A középszerűségnek megvan az a kitűnő tulajdonsága, hogy könnyen pótolható. Ha egy ember izmai elernyedtek, más állhat a helyébe. Azt a titánoknak való munkát és felelősséget, mely ma ezekre a középszerű emberekre nehezedik, másként vállalni nem lehet. Akiben még annyi képesség sincs a nagyságra, hogy kinyujtózkodjék, azt el kell venni a helyéről. Aki még ma is azt hiszi, hogy az országnak az ő személye a fontos és ezért a személyért akarja e föld népét áldozatokra kényszeríteni, ahelyett, hogy önmagából facsarna ki minient, ami érték benne, önmagát dobná oda akár áldozatul is az országért, az nagyobb terhet vesz a lelkiismeretére, mint amekkorát így óriás is elviselhetne. Ilyen Übermenschinzésre egy országgal szemben óriásoknak sincs joguk — a középszerűek nemcsak összeomlanak a terhe alatt, de nevetségessé is váltak miatta. Tessék kinyujtózkodni!_ Csak rövid időre, a legszörnyűbb válság idejére! Tessék kikutatni magukban a mélyen elrejtett önzetlenséget, mely félreállásra bírja azt, akinek félreállása az ország érdeke , és túlfeszített, önnönerejét romboló szellemi munka kifejtésére ösztökéli azt, akinek helyén kell maradnia, mert különb ember nem akad nála. . . . Nagy embereket hiába keresünk most, mikor legnagyobb szükségünk volna rájuk. Talán, ha itt volnának, még nekik is ezt mondanák. De a középszerűeknek nem győzzük elégszer fülükbe harsogni, hogy egy pillanatra se feledkezhessenek meg a gyönge vállaikra nehezedő szörnyű felelősségről, melynek éjszakáik álmát, napjaik nyugalmát kellene elrabolnia: tessék kinyujtózkodni Irenséggel, és egy fejezetet abból a naiv küzdelemből, amelylyel az ember alávetette akaratának a természetet. Lloyd George, Bonar Law és a gyarmatügyek élére állított Milner mellett kétségkívül Winston Churchill az angol kormány legérdekesebb tagja. Churchillt is a szakemberek közé kell számítani, azon a helyen, amelyet most tölt be, a hadügyminisztérium élén. Az angol hadsereg kevés szolgálaton kívüli tisztjének van olyan rossz kondullistája, mint Churchillnek. De az angol vezérkarban is csak kevesen ismerik olyan alaposan a háború mesterségének minden csínját-binát, mint Bz a hórihorgas, nagy ádámcsutkám, kissé down- Bern fiatalember, aki tizennégyesztendős miniszterkedéssel háta mögött, negyvenötéves korában még mindig a huszárfőhadnagyok snájdigságával mozog, beszél és gondolkodik. Legújabb fényképein már meglátszik a sok munkának, az emberéletűen sok munkának a nyoma, finom, mély öncék alakjában, de Churchill egész tartása és beszédeinek hangja még mindig huszárfőhadnagyos. Churchill a hetedik Marlborough herceg unokája, egyenes leszármazottja annak a Churchillnek, aki összekapcsolta a Churchill-család nevét az angol hadsereg történetével és megszerezte a hercegi címet családjának. Romantikus fordulatokban gazdag pályát futott be a „nagy herceg", és Winston Churchill okban emlékeztetésére. John Churchill nővére barátnője volt trónörökös korában II. Jakabnak, de nem csupán ennek köszönhette meredek emelkedését a fiatal lovastiszt. Anglialegszebb emberének űrében állott és a legtöbb Pajtásnak, a legkedvesebb Channeur-nek bizonyult az angol udvarban. II Jakab szinte fia gyanánt bánt vele és John Churchill alaposan kihasználta a király rövid uralkodását címek, hivatalok és jövedelmek szerzésére. Csak egyszer tért le a karrier-csinálás útjáról John Churchill, amikor nőül vette Anna hercegnő csodálatosan szép, erős akaratú udvarhölgyet, Sarah Jennings-et. II. Jakab Churchillt küldte veje elé, amikor Orániai Vilmos az angol főurak hívására hadsereg élén kiköpött Angliában. Churchill, mint fő hadvezér, az erőviszonyok alapos mérlegelése, után ezrede élén — átlovagolt Orániai Vilmos táborába. Anglia új uralkodója természetesen honorálta a szolgálatot és Ghui Achillnek III. Vilmos odalán is olyan szerep jutott, mint előbb II. Jakab mellett. A király csak akkor hűvösödön el iránta, amikor kiderült, hogy Churchill töredelmes bűnbánattal irt leveleket Versaillesba, a száműzöd uralkodócsaládhoz, amint a nikobita-párt mozgalma sikeresnek látszott. III. Vilmos halála után Churchill volt tíz éven át Anglia koronázatlan fejedelme. Anna királynő mindenben volt udvarhölgyének, Marlborough hercegnőnek szavára hallgatott és Lady Sarait kitünően értett a családi politikához. Marlborough teljes hatalommal vezette Anglia háborúját XIV. Lajos ellen, a harctéren és a diplomáciában; odahaza pedig lord Godolphint, legidősebb fiának apósát állította. Hétnyolc évig tartott Marlborough diktatúrája és nagy dicsőséget hozott Angliának. Hoehstadt, Iflenheim, Oudenarde és Malplaquet Waterloo mellé sorakoznak az angol történelem lapjain és a herceg diplomáciailag is kitűnően értkesítette győzelmeit. A napkirály hatalma már az összeomlás szélén áltolt amikor Lady Sarait kegyvesztett lett és Anna királynő komornája, Masham asszony örökölte a szép hercegnő politikai befolyását. Masham asszony segítségével a toryk kerültek kormányra és sietvi békét kötöttek, hogy kiadhassák az útját a győztes hadvezérnek, a veszélyes politikai riválisnak. Sőt megvesztegethetőségért a vádlottak padjára került Marlborough herceg, aki pedig csak korának szokásait követte, amikor százalékokat vett fel a hadiszállítóktól. Winston Churchill egy ideig huszárhadnagy volt az aldershoti helyőrségben, de ez aszolgálat nem felelt meg temperamentumának. A kubai felkelés hírére átkelt az Atlanti-óceánon, végigverekedte a felkelést és a spanyol katonai érdemkereszten kivül írói nevet is szerzett magának, a Daily Graphic-ban megjelent tudósításaival. Néhány hónap múlva Churchill már útban volt India felé. A Malaka-félsziget mohamedánjai fellázadtak és Angiin kénytelen volt negyvenezer embert küldeni Mad Muflah ellen. Churchill itt nem hiányozhatott. Indiából Afrikába ment Churchill, ahol Switchener akkor foglalta el a mahdi birodalmát. Churchill természetesen részt vett a híres omdurmani lovasrohamban és természetesen tudósításokat küldött a két hadjáratról a londoni lapoknak. A tudósítások nagy feltűnést keltettek, nem csupán plasztikus írásművészetükkel, hanem azért is, mert Churchill igen élesen kritizálta Lockhart és főleg Kitchener hadviselését, aktív tiszt létére, újonnan szerzett kitüntetéseivel mellén. Emiatt a búr háborúban, már csak haditudósító gyanánt vehetett részt Churchill. Mégis sikerült fogságba jutnia. Smuts tábornok fogta el, akivel később együtt ült az angol hadikabinetben Churchill. Döntés előtt A politika eseményei (A Világ tudósítójától.) Sir George Clerk megbeszélései a mai nap folyamán, úgy látszik, befejeződtek. Az entente megbízottja meghallgatta mindazokat a politikusokat, akiknek álláspontját meg akarta ismerni, mielőtt előterjeszti tervezetét a válság megoldására. Most már teljesen tisztában van úgy az ország hangulatával, mint a különböző pártok erőviszonyaival. Ismeri az egyes politikusok képességeit, valamint informálódott azokról az erőhatalmi tényezőkről is, amelyek az új kormánynak esetleg rendelkezésére állanának. Az entente hatalmai a koalíciós kabinetet — mint már több ízben megírtuk — azért akarják, hogy az ország minden rétege felelősséget vállalhasson a békeszerződés teljesítéséért és hogy a választások pártatlan lefolytatása garantáltassák. A de mokrata párt, a kisgazdák és a szociáldemokraták ragaszkodnak ahhoz, hogy az új kabinet teljesen új politikai kurzust hozzon. Viszont a klerikális pártok szilárdan állanak azon az álláspontjukon, hogy csak a kabinet kiegészítéséről és nem átalakításáról lehet szó. Itt is azonban bizonyos engedékenység tapasztalható, amennyiben egyes klerikális politikusok nyilatkozataiból megállapítható, hogy ők sem ragaszkodnak mereven bizonyos személyi kérdésekhez. Az Országos Nemzeti Párt kebelén belül bizonyos ellentétek konstatálhatók a leglényegesebb kérdésekben is. Heinrich Ferenc és Simontsits Elemér, miután a Friedrich-ügy békés elintézést nyert, folytatják tárgyalásaikat Friedrichhel, amelyek már annak idején is elégedetlenséget keltettek a pártban. Mint új miniszterelnökjelöltet, legújabban Rubinek Gyulát kolportálják. Ha ennek a tervnek meg tudják nyerni az entente megbízottját, ez azt jelentené, hogy győzött a klerikális pártoknak az a felfogása, amely szerint az új kormányelnöknek az ő körükből kell kikerülnie. A pártok együttes konferenciája vasárnapra vagy hétfőre várható, addigra remélhetőleg a pártok között még fennálló ellentétek is el fognak valamennyire simulni. A miniszterelnökjelöltek között a mai nap folyamán különben újból emlegették gróf BethlenIstvánt, Wlassits Gyulát és Giessweir Sándort is, aki nem csatlakozott a keresztény pártok fúziójához, hanem fenntartotta a keresztény szociális gazdasági párt különállását Giesswein, aki már volt egyszer Clerknél, holnapra újból meghívást kapott. A nemzeti párt és Friedrich ügye békés elintézést nyert azáltal, hogy Friedrich aláírta az eléje terjesztett jegyzőkönyvet és ezzel teljes elégtételt szolgáltatott a párt megbántott vezéreinek. Sir George Clerk a mai nap folyamán Perényi Zsigmond bárót, Wlassits Gyulát, Simonyi-Semadam Sándort, Raffay Sándor evangélikus püspököt, gróf Zichy Jánost, Meskó Zoltán földművelésügyi államtitkárt, Guthi Tódor russzia államtitkárt, Meskó Pált és Balogh Elemért, mint a Hangya képviselőit, Csizmadia Sándort fogadta, továbbá három keresztényszocialista munkást, akiket Oláh Dániel ajánlott meghallgatásra. A tegnap fogadottak közt pótlólag megemlítjük: Zsombor Gézát, Schlicska Ferencet és Kmoskó Mihályt, Szombat