Világ, 1919. december (10. évfolyam, 149-173. szám)

1919-12-02 / 149. szám

árak Magyarországba*: Égess árt* 330 korona, félévre l’-G korom, negyedévre Só korosa, egy bőt* 30 korosa- A,VILAG® megjerewk W?ö kivételével miadeaoap. Egyes ssass ára Budapesten, vidéken és Falj*' cd varokon §0 fillér­X. évfolyam Programmbeszéd "lisztéit Választópolgárok, — tíz évvel e,z- előtt esett az utolsó alkalma, hogy, önökkel szemtől'szembe állva, elmondhassam: miért akarok az önök képviseletében a parlamentbe kerülni, mik azok az eszmények, amelyek politikai működésemben vezetnek, mik azok a tervek, ' amelyek szerint ennek az ország­nak a boldogulását elképzelem. Tiz évvel ez­előtt persze az éti hallgatóságom más volt, Hi­szen méltóztaínak tudni, hogy azóta megcsi­náltuk a végzetes „sötétbe ugrást" f— amelyet én ugyan mindenkor helytelenítettem —-), az önök száma ezzel az ötszörösére fokozódott (— ami nagyon leszállítja az uj parlament ní­vóját —), önök közölt ölveti százaléknál több a növálásztó (— ami a választások komolyságát .veszélyezteti —), önök között túlsók a föld- nélküli* alföldi zselléremhez {— aminél sok­kalta kisebb veszedelem lenne, ha a nemzeti­ségi tömegek kompakt egysegekben kerülnének be a magyar parlamentbe —s önök., között fiafai katonák is vannak,' (akiknek egyet­len élettapasztalat csak az, hogy a ha­lállal naponta jó egynéhányszor farUasszemét néztek). Méltóztatnak árra is emlékezni, hogy tiz évve} ezelőtt sokkalta ■ vígadban folyt le ez az ünnepélyes választási aktus. A közéit a „politikai meggyőzés;1 eszközeiben még - nem völt annyira finnyás és válogatós, mint ma; hiszen bizonyára emlékeznek ama bizonyos sóügyre , - . Tagadhatatlanul bizonyos fájó emlékezéssel gondolunk p tollak,.a zászlók, a pörköltekés a hordók ama jókedvű zeneboná­jára, araelyíyel rikilő ellentétben áll a szürke tompaságban lejátszódó mostani választás. A nemzeti munka és egyéb ínycsiklandó jelszavak vezérlöténye meHeit főként három munka elvégzésére vállalkoztunk, amiről má önöknek be szeretnék' számolni, hogy e be­számolóm alapján továbbra is kérjem az önök megtisztelő bizalmát. Most utólag egyben saj­nálatomat is ki kell fejeznem, hogy tiz cv óta ÍSjSS&SSÍSiSSmSSSSSSaiSSíB5SSS?SSiSiiiSSSiSSm nem volt alkalmam képviselői tevékenységem­ről önöknek beszámolnom, pedig, nézetüket és véleményüket magatartásomról és követendő i politikámról kikérnem; de tiz év óta igazán nem adódott semmi ol> ín fontosabb kérdés,1 ami indokolttá tette volna, hogy a nép véleményét megkérdezzük s így bizonyára nem fogják » kis mulasztásomat hátrányomra felróni. kinint bizonyára méltóztatnak emlékezni, az első feladat, - amelynek elvégzésére vállal­koztunk, az -úgynevezett parlamenti reform volt. Vajjon/kí merné tagadásba vonni, hogy, e munkánkéiba legnagyobb alapossággal vé­geztük el. Jfiírtatartó, fütyülő, törvénykönyv, s^fctámla, zsebkendő s a polgári életnek e*<tt más ;aprócsépfflJtojjVlqyjá mind méltó rekvi- zituma lett ennek á harcnak. Ekkor merüli fel közéletünkben először a terror szó. Az el­lenvéleményeket. amelyek holmi magyar ve­zényszóról, .vagy legalább is magyar ezred- nyetyről, közös címerről, valamilyen’ magyar zászlóról, meg holmi önálló bankokról és kü­lönböző népjogókról meséltek, egyszerűen lé- ferrorizálíuk. Aki megnmkkant. 'ári — eny­hébb esetben — kivezettettük a parlamentből, súlyosabb esetben rendőrrel s utóbb palota- örökkel megkardlapoxtattuk s azonfelül men­telmi bizottságunk utján szimpiieiter, kirekesz­tettük a tanácskozásokból. A parlamentariz­mus terén ez a — hogy úgy mondjam — for­radalmi újítás még egy évtized rauha-is ki­mutatta áldásos hatásait a magyar közéletre. &zerenqtér:e sípcialisták egyáltalán nem. voltak ebben a parlamentben s igy a politikai let> fórt népi tanulhatták el mitőlüok, A második feladat, amelynek elvégzésére vállalkoztunk, a választójogi kérdés megol­dása volt. Ez a feladat kissé körülményesebb eljárást.igényelt. Hogy úgy- mondjam: lépésről- lépésre adtuk fel csupán a terel s eléhb a tömegekkel szembeszegezett géppuskák utján, majd pedig parlamenti bizottságok könlör- faíazó mmikáiával iparkodtunk ezt a kérdést elgáncsolni. Bizonyos fokig a szibihák köny­yijictéatii; Sel-aíteiteek íwv*j*aie-- * való 'kwíílüvataúbs*, piadnier J„ GySd <• Jí»*y- JwjIc* 4s 7s», Tenczez Oyals, Hegyt tejoe, teopeM Corati, Sdrmrz Jézsd, Merti Ant*J, Mosse Ru- Ecksteia Bernit túri}- irodilcbac. Bátsben : Haesessíeio is Vogler, j't D*tkes SacSf. Jtucjelf Messe. Beriia­be» Kvdolf Kelbao, Betűs NW. rátér Cen tinién té'u*. 149-ík szám veinek ismeri játékát játszottuk ebben az ügy* ben, de ez az óvatosság felette indokolt volt; mért Európa ^^pianka államai ugyan nagy­jából öiáf írand- *ÉMjt'S^tálJ^(ig(pf«*-álasztot jognak az alapján állottak, de a mik nézve sokkal mérvadóbb Poroszország, Oroszország és Románia még nem tért rá erre a rendszerre s fgv — ha néni ají%riuyk forradalmai szítani — nem volt szabad » j^ryvoluopb-vté ajtót nyitnunk. Mert a fáradalmakat %fóvalevők'g sohasem. a haladás utjánaL, ár eltorlaszolása, hanem íüindeá'kob csU^&Jtalodó törekvések­kel szemben vajó férüatlan engedékenység robbantja ki. (Egyébként pedig haladás nincs is; ez csak holmi hóbortos természettudósok­nak .és szociológusoknak a lelkeket mérgező találmánya.) A harmadik hidrafej, amelylyej szentbe kellett szállanunk, a szociális kérdés volt. Ez­zel igen egyszerűen végeztünk. Az utolsó vá­lasztásnál tudvalevőleg az ipari és a mezőgaz­dasági munkásságnak, szóval az u. n. prole­tariátusnak egyetlen képviselője sem került a parlamentbe s így- sikerült arról meggyőződést szereznünk, hogy ilyen társadalmi réteg ná­lunk nincs is. Miután pedig már Könyves Kál­mán királyunk megírta, hogy: de strrgis, quae non sunt, nujla mentő fial, —ennél­fogva ezt a kérdési nem is hoztuk szőnyegre* hanem egyszerűen „közigazgatási uton“ intéz­tük azt el. Utóbb ugyan kitudódott- hogy ilyen bérmunkás-rétegek vannak ugyan az or­szágban, söl hogy azok száma meghaladta a többi társadalmi létegét, ámde legalább azt elértük, hogy c rétegek nem viselik az utóbbi íiz évben történtekért a parlamenti felelőssé­get (ami tudvalevőleg amúgy is inkább csuk olyan fölös cafrang). Ezekben voltam bátor tízévi parlamentá­ris munkásságomról, amelyet az önök kép­viseletében folytathattam, beszámolni. Ez idő közben ugyan történtek még níás dolgok is, pl. hogy végigszavallam és végigszavaztam valami u. n. világháborút; de áz ilyen apró­Szigligeti Edéről Ma, mikor az éj*r csak. úgy ontja a tragikus formákat és tniko^'rriiudnvá.iari mellünkön érezőik a Végzet, térdej^braását, jóleső ellágyuldssal emlé­kezünk mejjp^zigligeti Edérő}, az élet -csacska és taines jgjélféteinek bravúros féhvfcépefőtéről. kinek Iri-iwpvobb becsvágya volt treiutől-szcmbe találkozni a tragikuoimál és ölvan tragédiát bokái ki belőle anail még a szigorú Gyulai Pál is megdicsérhetett volna. Hasztalan volt azonban itt a' legjobb igy ékezet is. A kor, melyben Szigligeti élt, nem nyújtóit, mint Erzsébet királynő Angol országa, • Shakcipeáre-nek modelleket; kik egyéniségük, akaratuk vágy szénte- déljük tokozásában é» imádatában el tudtak volnsi menni a végzettel, '* megállapodott - világrenddel való dacolásig. A polgári társadalom ' és a. nagyvá­rosi élet kialakulása, inelv Szigligetinek több mint negyvenéves drámaírói pályáján tükrözésre kínálko­zott, éppen a legkülönbözőbb eavérittések. foglalko­zási körök és életfelfogások megalkuvását igényli elsősorban s amíg a vigjátékirón^k.témát- ..láma-után- szolgáltat, a ..tragédia' szóínoriiSzt-rnír isíé'nassronyát egészes) közömbösen hagyja. Ésf "nemcsak * kor, melyben élt, ‘de magának Szigiiaétmék lelki össze­tétele is majdnem teljesen érzék,e,tJen xott-a--mély ségesen drámai iránt. Mégis, hogy ennek a teljesen harmonikus életnek meglegyen.* maga belső harca, önmagával való keserű elégedetlensége. ,a kor di­vatja'- a Shakespeare-bámulat és .krifil^Usainak foly­tonos ősztöklése, makacs ideálul-, tűzették'vele maga elé a magyar tragédia megicrerntéséf. Bélái Pót-bán, Vofcrtó-ban, a Világ ura bán éss »,• Trpnkeresö-bep nem is járt már messze ettől. Amit aé elgondolás a jellemek tragikus összetételébnn^és, ja sorsterém- tette helyzetek ’ bonyolulatában'* csak elérni képes, amit a színpad ismerete tablók összeállh^táhan csak sugalni tud és ami tetszetősei a ns'elVisenreíet a drá­mai párbeszédekben csak felsorakoztathat, mindaz megtalálható Szigligeti jobb szomorujátékaiban­anélkfil azonban, hogy saját lelki .problémájaként át tudta volna érezni egyetlen hősének is válságát. Lám.' Kálóiig, jóvá} előtte;* ismeretlenül és c»ak alig egypár évet töltve a' színház körül, megírta. Bank bán-iát s c-zze] egy. csapásra feljutott arttp » ippgqár latra, hová az iga'/j ihlet hiánya miatt'Szigligetinek nem lehetett .flérkeznié- De Katona nem volt' Ka­tona, hanem tudott Barik lenni, tudott a- magyar­ság lenni: azaz fájó,, , öntésiébe marcangoló,' gyö­nyörű akarat, lehetetlenségek felé lobbanó férfi­ül) itat, nagyokat' merő és nagyokat zuhanó, lüzpeu érccé foj-ri és mosolytól cltágyuló. SrigHgelin so­hase remegett át az örvények szélén járó szeavedé- lyosek Kínja és kéije, sohase volt más. mint ami volt és sóhajé lett azzá; amivé lenni akart. Ami hinne lekötő és emlékezésre hi.'-ó, az nemzetj éle­tünknek egy verőfényes,'liarraóúikusan fejlődő' kor­szaka, melynek felületét senki nála játszibban, ked- tésebben és' maradandóbban nem . öfökilé meg. A Nemzeti Színház hos\ korszaka, az első Jefkcs,;Ntcü. házak, melyek ütagvaf szerzőnek lapsoltck- vándor- színészek bohémkődö jtyötnora,- majd győzlts. bebir-. k-vriisa ,‘a’ mégbéésött Pályák közé, a fefserdülő pesti élet kávéházainak. jc-llégzeles figuráinak színpadra vitele.' znifrdéz o dééijs mült: nennsak, hogy öjkze- ftiggésben van Vele. dg. majdnem b maga. Szigligeti. ISSf-bén jött főj Pestre és Szothmárif .József­nek hbiák. Apja- alétl küldte ide. hogy jogi íánüf- >n:iny*tt tovább • Kűj-fass i. Egy. szinlap azonbán .és Ve feszületet hajlamú. TnftSként . elöntött sorsa felett', alkalommal. • mint -maga írja naplójában, l áügusrius P-ikén, egy 'sí.inilap liivta magára, figyel­mét: ..Szabod kinilyj mrniés Büda fővárosa szinhá- : 'iában. Nemzáti Játéiiszin. Szombaton,. Augusztus P-ikén 1831. Az Ő.«mj^.Siomortí,j1fiék -j féhönás-: bán. Grillporzrr rnünká.fs. Magyarra' tette Varsa 7 István1'. A szereplőt ^ö>ött vöttak Bnrthánr. 3íe- ■ ppe-rf* és Edócsi. M>. t5jsz,ődbstott le a .sraróoy.z-jsi I morédén fiatalember lelkében éz előaxjdás alaltv I Hiszen már, miDt gyerek folyton szinházasdit iát: szott. És most szeme előtt ,folyt te » komoly, ISu* déri játék. .lövendő hírének, a benne rejlő Szigfiaelí dicsőségének elöcrzése nem remegett át vajta, mi­kor önmagát oéhtadőn figyelte az'előadást? : Abban az időben még színháza se. volt Pestnek. Polgáraink jórészt néfnetek voltak és főóráink a párisi opera frakkos bámászait szaporítottak. A végzetes hatás, mit e darab előadása rá telt. nem volt-e vájjon öntudatalatti megérzése a három év múlva meg-: nviló nemzeti színháznak, ar. ő százat meghaladó eredeti darabjának, melvlvel több »rnt negyvenéves írói pálvája a szúipadot gazdagította? Mindez benne volt már bizonyára, mint a lepecsételt'papírtekercs, melyet feltörni és kiuöngyöliteni csak az időnek vau joffa. Másnap -jelentkezett a színház igazgatójánál és tiz nap múlva saját nevét is-olvashatta a szinla- poti a szereplők között. Még ugyanazon évben irta első darabját is, a Megjátszott cseíek-et, pjelvivel aS öreg DőÖrcnteghe; ment fel. Döbrenteyiipk . tettzett a darab és szeretett, volna segíteni ‘is. a fiatal írón', de magyar darabra nem volt rendelkezésre álló alap. Baj, baj —- mondta az öreg'— nem tudom, ’iogj yegifsiink rajt’. No de majd gondolunk vaa 'ami okosat!" Néhány nap múlva aztán hivatta öz.igligéfíl*é? leszámolt elé ragyogó arccal 30 tor ín- jjaf- tW tföfab/éisüst húszasban. Az ifjú Írónak elállt 'szémé szfjá az' óriási honorárium láttára. Döbren- fev kezét dörzsölve örömében, szólt neki:. „Ugy-e, hogy mégis c»*k sl.kerüU'? Rászedtük a németet: hogy hévéhessük a számadásba, azt ifjúk be, bóőjf- a Megjátszott cselek németből van fordítva. ' Szigligetit működése első éyejben^ds jellemzi már fáradhatatlan tevékenysége. '.V történelmi drá- mára...véti ni-agát és; Vörösmarty még Bajza hatása alatt, kik 'w.rfrancia romantikus drámát helyezik 3B». árdéklödés. előterébe, egjremásra irj» a borz'almav ~és bonyOd'slnias szövésű tragédiákait'riA dráma belső 'törvényéhtől- 4hég halvány fogalma sincsy;sőt 'a szin* padot is. bár már évek óta rajta dolgozik, nem sa­ját .tapasztalatai révén használja ki a hatás eléré­sére, *haiieni idegen mintákból, készen veszi át a VILÁG: Budapest, 1919 KEDD december 2,

Next

/
Thumbnails
Contents