Világ, 1919. december (10. évfolyam, 149-173. szám)

1919-12-02 / 149. szám

~ 1919. december 13. VILÁG­ ­ékos részletek bizonyára nem érdeklik önö­ket, tisztelt választóim, mint pl. talán az sem, hogy mit tettem vagy nem tettem a tűrhetet­len drágaság leküzdésére, stb. stb. Engedjék meg, hogy e beszámolóm alap­ján újólag az önök bizalmát kérjem a ma­gam politikai útjához; engedjék meg, hogy abban a tudatban folytathassam eddigi parla­menti működésemet, hogy az mindenben har­monikusan azonos az önök politikai felfogá­sával és mindenben követi a józanság és az önök érdekeinek kívánalmait. Engedjék meg, hogy az elkövetkező választási harcban én vi­­hessem diadalra az önök zászlaját, amelyen öntudatos büszkeséggel ott ragyog a felírás: a nemzet újjászületése.­ ft pártok kt­csoportosulása A politika eseményei (A Világ­ tudósítójától.) A nemzeti párt megbi­­zottói ma folytatták fúziós tárgyalásaikat a munka­párttal. ..A ne­mzeti párt részéről a megbeszéléseken E. Abrahám Dezső, Dingha Béla, Kmelty Károly, Lévay Erimó és Bariba Albert vettek részt. A munka­pártot Lukács László, báró Ghillány Imre, gróf Wenckheim László, báró Perényi Zsi­mond, báró Kürtn­g Lajos és Ráday Gedeon képviselték. Mind­két oldalon hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások ked­vező mederbe terelődtek és remélik, hogy Már már holnap vagy holnapután be is fejeződnek. A mai nap folyamán általános elvi alapon tár­gyaltak, de itt kitűnt, hogy a két párt programmja teljes egészében fedi egymást. A mai tárgyaláso­kon személyi kérdések konkrét formában nem me­rültek fel. A nemzeti párt kiküldöttei követeléseiket a munkapártiak kérésére írásba foglalták és ezt­ hol­nap nyújtják át. Értesüléseink szerint különben ezekkel a tár­gyalásokkal függ össze Lovássynak a békedelegá­­cióban való részvételre történt felkérése. A létrejövő új párt kétségtelenül erős ellenfele lesz a keresztény nemzeti egyesülés pártjának a vá­lasztásokon. Súlyosbítja ezt a helyzetet az, hogy a bár szintén keresztény alapon szervezkedő kisgazda­ság szintén különállóan vesz részt a választásokon. A miniszterelnök tárgyalása a szociál­demokratákkal terelnek Peyer Károly népjóléti miniszterrel, Mia­­kits Ferenc államtitkárral folytatott tárgyalásokat a szociáldemokratáknak a cenzúra kezelésére, a gyülekezési, sajtó és általában a választási mozgal­mak szabadságára irányuló követeléseiről. Ezen a tanácskozáson a szociáldemokrata párt részéről Farkas István, Bíró Dezső és Kabók vettek részt. E tárgyban különben holnap délután minisztertanács lesz, amelyen Peyer népjóléti miniszter előterjesz­tésére az internáltak és a munkanélküliek ügyével is foglalkoznak. A kisgazdái­ külön vesznek részt a válasz­tásban A két kisgazdapárt egyesülésének politikai kö­rökben nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az egye­sült kisgazda- és földrajves párt ugyanis önállóan picgy bele a választási küzdelembe és remélik —­­amint ezt különben Rubinek földművelésügyi mi­niszter és nagyatádi Szabó István Kecskeméten ki is jelentették — hogy nagy többségben fognak be­jutni a nemzetgyűlésbe. A kisgazdák a vidéki kerü­letekben, ahol többségben érzik magukat, ellenje­lölteket fognak állítani a keresztény egyesülés párt­jának, ami az utóbbiban jogos aggodalmat éb­reszt a választások kimenetele iránt. A keresztény egyesülés pártja különben már felismerte a kis­gazdapártok egységes fellépéséből származó ve­szélyeket s ezért fokozott mértékben lát a választások előkészítéséhez, ami azonban a kisgazdák szerint nem befolyásolhatja az eredményt. A kisgazdák egy pártba való tömörülése annál váratlanabbul érte a keresztény egyesülés pártját, mert a koncentrációs kabinet megalakítása előtt abban reménykedtek, hogy sokorópátkai Szabó István pártjának man­dátumai a keresztény egyesülés pártjának táborát fogják erősíteni. A megváltozott helyzet mimiá­ kicsetre nagyban rontott a keresztény egyesülés pártjának győzelmi esélyein. A demokrata párt készülődése a válasz­tásokra ajánlották fel. Márkus Jenő a jelölést elfogadta és zajos tetszéssel fogadott beszédében kijelentette, hogy a ke­resztény nemzeti demokrácia politikáját követi. — Magyarország — úgym­ond — ezer éves alkotmá­nyánál, történelmi hagyományainál fogva keresztény őr­sség és az új Magyarországot is keresztény alapon kell felépíteni. Kívánom azt a keresztény Magyarországot, amely a Krisztusi szeretet elvén épül fel, ahol az em­bert, mint embertársat becsülik s ahol nem türelmet­­­lenséggel, nem felekezeti­­viszálykodással, hanem meg­értéssel, az erény hirdetésével és gyakorlásával óhajt­ják kiépíteni a keresztény erkölcsöt és világnézetit. Hirdetem a magyar nemzeti eszmének izzó szeretetét, a magyar szent koronának nemzetfentartó erejét és Ma­gyarország termetéhez való törhetetlen ragaszkodásun­kat. Hirdetem a demokráciát, a szabadelvűséget. Kos­suthnak, Széchenyinek, Eötvösnek Magyarországot, a jogegyenlőséget és szabadságot, nem­zetfentartó osztá­lyoknak szeretetét s a szociális haladást. A XV. (fő.) választókerület nemzeti demokrata pártja f. hó 30-án az Andrássy-kávéházban megtartott igen népes értekezletén Vass Károly asztalos mester ajánlatára­ dr. Kiss Ferenc ny. kerületi elöljárót a ke­rület nemzetgyűlési képviselőjének jelölte. Az egyesült Kisgazdapárt zászlóbontása Rubinek Gyula programmbeszéde. Az egyesült kisgazda és f­öldralvespárt vasárnap bontotta ki zászlaját Kecskeméten, amit eddig a román megszállás miatt nem tehetett meg és ugyanekkor Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter, a város kép­viselőjelöltje, programmbeszédet mondott, s­ubineket és két gazdaminiszter-társát, rendkívül nagy lelkesedéssel fogadták a Dunántúlon. Útjuk valóságos diadalút volt. Minden állomáson lengő zászlókkal, cigányzenével, vi­rággal, bynanusszal várták a kisgazdák és földmivesek. Kecsekeméten Jlajthényi Béla polgármester lelkes sza­vakkal­ köszöntötte Rubinek Gyula minisztert, aki vála­szában azt a­ biztos reményét­ hangoztatta, hogy az Egyesült­ Kisgazda- és Földművespárt nagy többségre fog jutni a választásokon. A vendégek és a fogadásra megjelent előkelőségek hosszú kocsisoron lovas bandérium kísérete mellett ro­bogtak be a városba. Az út elején virágdíszes diadal­kapu fogadta az érkezőket. A bevonulás után nyomban kezdetét vette a népgyűlés, amelyen Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter tetezéstől és helyesléstől ki­sérve mondotta el programmbeszédet: — Tisztelt Polgártársak! —, mondotta a többi kö­zött. — Zászlót bontani jöttem ide. Zászlót, amelynek hívei megszaporodtak, mert a magyar gazdaközönség vezérei egyesültek alatta. A kisgazda, a földmivelőosz­­tály vezérei belátták, hogy hazafias kötelességük egy és ugyanazon lobogó alatt egyesülni Magyarország jövő boldogulásának érdekében. Lehet, hogy kénytelenek le­szünk elfogadni egy békét, amelyet erőszakkal reánk kényszerítenek, de nyíltan megmondjuk már előre, hogy mink Magyarország integritásából talpalattnyit sem fo­gunk engedni. Ha az entente megsérti a nemzeti ér­zést, semmibe veszi a hazafias érzést, lábbal tiporja gazdasági érdekeinket, vájjon van-e olyan hitvány em­ber, aki egy olyan békék, bele tudna nyugodni?! Mi igenis ki akarjuk küszöbölni a háborút, de csak a lehe­tőségek határán belül, vissza, akarjuk szorítani a tőke hatalmát, de nem kommunizálunk. — A társadalmi harcokat sohasem lehet kikerülni, jártak iskolába, megtanulták tőle, hogy az egész világ ránk mosolyog, ha mi mosolyly­as ajkunkon megyünk elébe ... A Mama, Nőuralom, Fenn az ernyő, nincsen kas legsikerültebb alkotásai ennek a humoros szemléletnek. A ma délután 6 órára összehívott miniszter­­tanács­­elmaradt. Ehelyett Huszár Károly minisz­téziaszerűséget. Első önállóbb műve éppen a Rózsa volt, melyet 1840. nov. 30-ikán adtak elő először a Nemzeti Színházban. A darab tizenöt előadást ért és 1856-ban újították fel először. Ekkor már csak egyszer játszották. A Rózsa azóta, lekerült a műsor­ról. A hosszú pihenés azonban, azt hiszem, csak használt neki. Most mint régi színi életünk egyik legszebb emléke támadt fel. * Szigligeti azonban a magyarosodó pesti polgár­ságot nem történelmi vig,játékaival, hanem a nép­színművel hódította meg. Könnyű ellágyulások, zenés betétek és dalok, a már érdeklő kérdések érin­tése és magyar levegő, ez kellett a még bizonyos mértékig kiskorú pesti színházi közönségnek s a népszínmű mindezt tudta adni. Szigligeti első nép­színműve, a Szökött katona, egy csapásra kedvelné tette a Nemzeti Színházat s magát a szerzőt is a közönség előtt. A harc, mely idáig a német és a magyar színház között folyt, eldőlt végérvényesen ez utóbbi javára. Elég csak az egykorú lapokat forgatni, hogy meggyőződést szerezzünk arról az eddig példátlan sikerről, mit a Szökött katona elért. A Pesti Divatlap 1844-iki első számában olvassuk a következőket: ,,Nemzeti színpadunk az újév beáll­tával a Szökött katonával nyílta toll meg. Közön­ség a jeles darabnak bár tizenegyedszeri előadásán, még mindig folyvást tetemes számmal. A színház ki van világítva, s a páholyok egy-egy bokrétával felépitve, s mi több a nemzeti három színekkel nyomtattatott színházi cédulákon, egy csinos boldog újévi kívánat fogadó a belépőt." Ugyanerről az előadásról a Honderű így ír: „Színre került a katona, minden zugában annyira telt ház előtt, hogy mozdulni is lehetetlen vala- Öröm volt hallani a sok idegenajkunkat, mily részvéttel magyaráztatták maguknak ismerőik ál­tal a színpadon történők vagy tetszetősebb monda­tok értelmét, meglátni a részvét könnyeit, a Szökött katona sorsa által annyi szép szemekben csillo­gókat". Nem egy forró vagy ünnepélyes esetnek volt diadala egy-egy Szigligeti-népszínmű a Nemzeti Szin­t Vasárnap X VII. kerület XIV. választókerületének polgárai az Erzsébet­városi Demokrata Körben népes pártértekezletet tartottak, amelyen Ugrón Gábort jelöl­ték képviselőnek. Ezután a pártértekezlet nagyobb kül­döttséget menesztett Ugrón Gáborhoz, aki kijelentette, hogy a­ felajánlott képviselő jelöltséget elfogadja. A Liget-klubban ma délelőtt Czettel Gyula elnök­sége alatt több mint ezer választópolgár részvételével értekezlet volt, melyen a­ XVI. választókerület képviselő­­jelöltségét Róna­ Sándor indítványára, egyhangú lelke­sedéssel dr. Márkus Jenő volt városi tanácsnoknak házban. A Két pisztoly, a Cigány, a Csikós, Sánd feledhetetlen színpadi alkotásokra adtak alkalmat színészeinknek, kiknek egykor előadásaikban apá­ink és nagyapáink gyönyörködtek. A népszínmű és a történelmi dráma volt az, melyen keresztül jó- és balidőkben Szigligeti lelkesítő vagy felejtető megindulásokba leginkább tudta ragadni közönsé­günket. Ezért nem csupán színművek ezek, hanem életek és forrásai a nemzeti léleknek, megélt han­gulatok, melyek már örökké öröklődnek az eljö­vendő generációk érzelmi életében. II. Rákóczi Fe­renc fogságá­t 1849-ben, az elnyomatás legszomo­­rúbb napjaiban adta a Nemzeti Színház. Kossuth Hírlapja e szavakkal emlékezik meg az előadásról: ,,Mi köszönetet mondunk Szigligeti úrnak, hogy éppen most jön darabjával s napi fáradalmaink után, mulatságra szánt pár órácskánkat arra hasz­nálja fel, hogy felzaklassa ereinkben a vért s em­lékezni tanítván bennünket, el­őkészitsen a jövő­höz." Kony­­olult mindenkinek szemébe, mikor a színpadról e szavak hallatszottak le: „Oh, Isteni Hiszen nekünk nincs hazánk! . . . Csak a szabadnak van hazája! • , — * E szomorú időkben irta Szigligeti a legjobb magyar bohózatok a Liliom­fit. Ebben nem követi egy kritikusának utasításait­ sem. nem lebeg előtte semmiféle külföldi példa, egyszerűen csak önma­gát adja és olyan emberekét, akiket szeret és úgy, ahogy ő látja őket. játékos temperamentuma frisses­séget és elevenséget tud adni az egész darabnak, első szótól az utolsóig. A vígjáték és különösen a bohózat felelt meg legjobban az ő művészi szemlé­letének. Úgyszólván egész életét a színpadon töl­tötte s főleg a kulisszák mögött. Az előtérben sza­való, pathetikus hősöknek és történeteknek mindig S­eme előtt volt a visszája. Ezt a kettős tálást, a gesztust és annak titkos rugóját, a szót és a mö­götte levő rejtett gondolatot átvitte az élet szem­léletére is. Mosolygott akkor, mikor mások boszan­­kodt­ak valamin és kacagott ott, hol mások dü­höngtek. Lelke derűsen tükrözte vissza a minden­napi élet kuszáit, kínos vergődéseit s akik hozzá _ • _. Szigligeti színdarabjai a magyar kritikának majd félszázadon keresztül legkiadósabb anyagai képezték. Bajzától, Vörösmartytól és Szontagh­tól kezdve egészen Péterig Jenőig nem volt egyetlen egy nevesebb kritikusunk sem, ki ne lett volna per-* lekedésben vele és ne adott volna neki tanácsot arra nézve, hogy miként írhatna is színdarabot. Leghevesebb vitái Salamon Ferenccel voltak és leg­kitartóbb, réginél lányosabb kritikusa Gyulai Pál volt. Termékenysége és sikerei nem csoda, ha fél­­tékenységet keltettek itt-ott. Több mint száz da­rabját adták elő s ezek közül nem egy meghaladta a száz előadást, ami régen nagy szó volt. Huszon­egy műve nyert pályadí­jat, ami maga többet fesz ki két­ezerkétszáz aranynál. De ha mások féltékenyek is voltak rá, ő maga a legszívesebb támogatásban része­­sített minden felbukkanó tehetséget. Több darabja bukott megd mint három más szinműkrónak össz­­művet együttvéve, de ez egy cseppet sem vette el a kedvét. Maga a termékenység volt ő, válogatás és skrupulus nélkül való erő. Jónak és rossznak egyaránt a bőségszaruja. Nem egy darabját lefordították németre is, sőt a Cigány-t finnül is játszották a helsingforsi szín­házban, „Mustalamen" címen. Színnvei .1. fordí­tásában. Mindezeknek a pontos összeállítása még db is hiányzik, minthogy nem akadt irodalom­tör­ténetíró, ki megírta volna Szigligeti életét. _, * Remélhetőleg a Rózsa felelevenülése hozzá fog járulni ahhoz, hogy a színházak Szigligetit újra tervezzvék műsoraikra- Legalább is harminc olyan darabja van, melyet ma is el lehet és el kell játszani. Bizonyos, hogy a közönség, melynek egy­kor bálványa volt Szigligeti, ma is meg fogja ta­lálni vele a kapcsolatot. Index, Kedd

Next