Világ, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

Szerkesztősig is kiadóhivatal W, Andrássy-ut szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A,VILÁG* megjelenik kétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken éa pálya­udvarokon 80 fillér. XL évfolyam Hirdetések felvétetnek Budapeslen « VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J. Gyóri és Nagy, Jaulus éa Tsa, Tegeze Gyula, Hegyi Laios, Leopold Goméi Schwarz József, Mezei Antal. Mosat Ru dolf, Eckstein Bcrnát hird. irodákban Bécsben : Ha&senstein és Vogler, M Dukes Nachf., Rudolf Mosse. Berlin btn Rudolf Kolban, Berlin NW. Unté den Liuden 40/4x8. Budapest, 1920 CSÜTÖRTÖK január í. 1-ső szám Bucsu^ Meghalt su Esztendő. Tivornyás halotti to- íon .leöréje gyülekezők keserű pohárból gyűlö­let-mérget fognak az éjjel a szeme közé vágni: négyszáz év óta ilyen gonosz fia még nem volt a magyar Időnek. Ponyváról került borzalmat, ennyit — Mohács óta — még nem hordott egy rakásra a nagy rongyszedő, a sors. Kegyetlen diktatúrát hozott az iszákjában, nminőnél zsarnokibb még nem sulyosodott em­beréletekre. Félörültek és egész gazemberek szeszélye tarantella-táncot járatott egy nép lei­kével s fejtetőre állította azt is, amit legszen­tebbnek hittünk. S bár fojtogatta volna vas- markával mindazt, ami anyag, ami test, ami sárarany; de hagyta volna szabadon az egyet­len kincset, amiért élni érdemes: a gondolat­nak szabadságát. De kéjes tudatossággal éppen arra feküdt rá leginkább, ami az embernek fon­tosabb az életre, mint a pénz, a hatalom, vagy a levegő; ráfeküdt a lélekre s vörös kovászával egyszínű degesszé akarta összegyúrni millió em­ber millió törekvését és szándékát. S azt érte cl vele, hogy soha oly tisztán nem állott előt­tünk az ideál, amelyet évszázadok óta kerge­tünk hiába s amelyet a múlt század végével is csak hazug, álformájában tálaltak fel méreg- keverök a magyarság asztalára: hirdessenek bármi panaceát, az egyetlen, ami gyógyít és éltet, a szabadság. És tisztábban látjuk, mint valaha, amit az iskolában értelmetlen szajkó módjára váltig ismételtettek velünk: minél sú­lyosabb az elnyomás, minél terhesebb a dik­tatúra, annál nagyobb erővel tör fel a lelkek méJvérAi a sóhajtás, a$pit szabadság után való isnak hívnak. ■iléti integritás cukorjába bujtatott ■get: a jlII- internacionalét hozta ma- 0„,dj, aminek mi köze sincs a munkaérlékelés gazdasági intemacionaléjához, 'agy a nemzet­közi jogélet felé a technika vívmányaival egy- arányban közeledő lelki internacionaléhoz, vagy a Goethék, Rolandok és Barbusseök nem­zetek fölötti szivösszecsendüléséhez. S azt érte el vele, hogy a nemzeti öncéluság viaskodásra feszült izmokkal ébredt fel abból az évszázados álmából, amibe a bécsi lethargia s a csöndes- szívós szláv expanzió elringatta. Azok, akik ezt az öncéluságot eddig más-más utakon járva ke­resték — s aki más utón járt, azt nyomban le- hazaárulózták — kezdenek tisztábban látni. Bevallani még nem merik, de át-átveszik egy­más eszmevilágából azt, amit abban értékesnek látnak. Régi barátságok, amiket a haszonlesés máza forrasztott felszínesen együvé, szertepat­tannak, mért a jóhiszemüek minden oldalról le­rázzák magukról a köréjük fonódott parazita réteget, a jelszavakon élősködőket, a kis haszon­lesőket, a hordó tetején szavalókat, a piszkot, a mocskot. ■Becsületes hittel hitt ez a nép mindennek és mindenkinek; tisztességet tételezett fel ellen­ségben, szomszédban egyaránt. S inkább a maga fajtáját marcangolta pártoskodó váddal és panaszszal, mert álmában sem mert arra gon­dolni, hogy az, aki fegyverbarátja, az, aki mez­telen pengével áll vele szemközt, az, aki sors­adta szomszédja ezer esztendő óta, becstelen, hazug s miniEmind csak őt akarja kihasználni. Aztán eljött a nagy Hazugság, az ébresztő, ki­józanító világcsalás, ezer apróbb és nagyobb tintájával és trükkjével. S ma már kezd tisz­tulni a szemhatár. Vannak még áramlatok és törekvések, amiket önzés korlátol a közcllá- lásra. De emberek, akik a társadalom élén ál­lanak, nyíltan bevallják, hogy tévedtek s uj irá­nyítást keresnek eddigi elfogultságaik völgyé­ből. Már nem mindenáron önnönmagunkat be­csüljük le algolagnisztikus kéjelgéssél, már éb­red az annyi századon át lefojtott, kiskorúság­ban tartott öntudatunk; érezzük, hogy a magunk lábán kell eztán a világot járnunk s hogy ezért mindannyiunkra, igen, mindammunkru szűk­ig ' ;• II És még valamire jő volt ez a gonosz Esz­tendő. A Lánchíd felépítése óta beléptünk az uj indusztriálódás korszakába. A prozeliták mohó kapzsiságával estünk neki a materiesnek. Ami alfaja ennek a fejlődésnek — ami másutt év­századokon át tartott — van, azt mi évtizedek alatt felhabzsoltuk. Voltunk materialisták, uti­litaristák, manchesteriek (amikoriban a libera- | lizmusí félreértettük) s a végén, amikor ránk- zudult a háború, akkor — hiába tiltakozott el­lene, akiben még maradt lélek — gyárostól sza tócsig, hitbizományostól zsellérig egyetlen ke ritő orditás futott végig az embereken: gazda godjatok meg! Most aztán — csömör-e, egész- séggsülés-e? — valahogy mindeneknek a mé lycn mégis csak megrezdül valami, amit .tőszó­val idealizmusnak szeretnének nevezni. Ölöm- sulylyal leránt még az anyaghoz a nyomorúság, de talán a lelkünk már szabadulófélben van. talán eztán még sem ejt meg oly könnyen az anyag mámora ... Meghalt az Esztendő; sirató ének nem csuklik fel utána. De egy engesztelő, komoly szó talán kijárhat az ö szomorú emlékének is, mert ha semmi más, talán egy örökség mégis marad utána: a vágyódás a szebb, a jobb, az igazabb felé. A hőguta jövője 4v«--wr£?ykérdéssel köszönt be az uj év. A magyar határok sorsa az egyik, a másik pe­dig a korona jövője. Nem sokkal a frontok összeomlása előtt még két koronáért lehetett egy frankot vásá­rolni Zürichben. A háború katasztrofális el­vesztése, a volt monarchia darabokra hasa­dása és a forradalmak nem ástak alá úgy a ko­rona árfolyamát, mint ahogy várni lehetett volna. A béke illúziója, a gazdasági regeneráló­dásnak a béke igéjével összeforrott reménye ellensúlyozta valamennyire ezeket a súlyos momentumokat: és a proletárdiktatúra előes­téjén tíz koronáért még mindig mintegy Iuírom frankot adtak a svájci tőzsdéken. Egn frank váláunvel több, mint 1 iát koronán aiíolt, ó--./- kor felébredtünk a Szovjet-köztársaság rossz álmából, huszonöt koronáig emelkedett Éried­nél! István kormányzása alatt, harminchat koronával szökött fel legmagasabb árfolya­mára néhány hét előtt és most huszonhat-hu­szonnyolc koronára konszolidálódott. Amikor Hasin pénzügyminiszter Csehországban felére, bélyegezte le a koronát, még elég jogosnak lát­KőzbesÉÓIások Berlin, december végén. (A Viláa berlini tudósitójától.) Egy röpke mon­dat néha jobban megvilágítja az emberek hangula­tát, mint egy hosszú beszéd. S mivel a hivatalos szónoklatok, interjúk, kommünikék és jegyzékek Wolff lelegráfdrótján úgyis hamarabb kerülnek a világba, mint szegény tudósítónknak a delizsánsszá fajult vasútra bízott lassú levelei, illendő dolog, hogy ezekben, az idők járása mögött könnyen elma­radozó írásokban inkább a hosszuéletü rögtönzések­ről, mint a rövid jelentőségű fontoskodásokról essék szó. Az első kiszólás a berlini 'árosháza virágokkal ékesített, villanykörték ezreivel tündöklő fényes ter­meiben, az újságírók egyesületének évenkint megis­métlődő díszes estélyén történt. Ott volt mindenki, akinek ép keze-lába, magas hivatala, forgó neve. forró vágva, ió összeköttetése, csinos protekciója, vagy Svánus üzletecskéje van. (Csak Scheidemann időközben leleplezett barátai, a Sklarz. testvérek hiányozlak.) Nevezetes egy este vo!t. Nem azért, mert az ügyész vádbeszédje után már kétségtelen volt, hogy a 29 matróz meggyilkolásában bűnös Marloh főhadnagyot a hadbíróság fel fogja menteni, h nem. nnrt Glemenceaunák két jegyzéke érkezeti aznap Berke be. Ez a kél jegyzék az összesen 527.000 tonnát ki­tevő német uizódokkok, uszó-emelörlaruk. vontató- és kotróhajók flottájából -100.000 tonnának a ki­szolgáltatását kivetette, mivel egy mérhetetlen po­litikai rövidlátással megátkozott .rémet admirális 1919 júniusában Seipafiowban. internált német hadiflottái egy . hc>j gesztussal" a iéngérbo sülyesz- tette, nehogy angol kézre kerüljön. Ennek a roman­tikus cselekedetnek a költségeit keli most nélkülöz­hetetlen ' munkaeszközök átadásával kifizetni, ami körülbelül egyértelmű a német folyami torkolatok hamaros elhomokosodásával, elzátonyosodásával, a belvízi és az amúgy is élet-halállal küzködö tengeri hajózás kapcsolatának megszűnésével, a német ki- kötó'városok forgalmának megbénulásával, iizle!ci­nek felszámolásával és dolgos polgárai munkanél­küliségével. A francia jegyzék követeléseinek visszautas!- lúsa pedig » békeszerződés ratifikálásának elhalasz­tását. a fegyverszünet felmondását, a hadműveletek újbóli megkezdését, a szenet adó Ruhr-vidék és a ..beviteli hídfővé" alakult majmai-' Frankfurt meg­szállását. valamint egyéb megtorló intézkedések kö­zött á német hadifoglyoknak további gyötrehnes visszatartását jelentheti. Mindez °gv „szép gesz­tusért". Ebben a végső izgalomig feszült politikai han­gulatban Bemer Gusztáv, a birodalom kancellárja, néhány szomorú szót szólt a külügyi helyzetről. El- fogódott torkából nehezen szakadt ki a beszéd s a terem gyönge akusztikája nem vitte messzire a hang­ját. A szomszéd kis teremből poharak csengése és lármás fecsegés hallatszott. Urak mulattak olt, akik tfélesiz(emlővel ezelőtt ugyanilyen vígan ittak a iteuler admirális „hősi" gesztusára és akik most — tinikor valaki, a gyász és vigasság különös kon­traszt iától megzavarva, csöndre intette őket — fo­kozott jó kedvvel ittak, imigyen szólván: „Ez a kancellár — ugyan beszélhet nekünk ! Hiszen nem a mi emberünk! Sohsetn szavazunk rá!" Kezdődő bobközi állapotban esett ez a néhány j szó. De borban az igazság, vagy jobban mondva: az | őszinteség. S csak egy rövidke kiízóláí volt. De ■ mindent megvilágít, Hogy a külpolitikát Né.ír. :!cY- | szagban még fókán á'áí-enáíllk \ belpolitikái agitá- 1 c ö üres jelszavainak, & hegy nem az a fontos, kinek van igaza, 'agy ki téved, hanem, hogy mennyit használ, vagy árt ogv igazság — nem a hazának, hanem valamelyik csoportnak, klikknek vagy kőié-1 riának. A német háborús bűn bevallása például kül politikailag helyes volna, mert bebizonyítaná a vi­láginak, hogy mégis sok változás történt fiermániá- ban és kezd valami politikai erkölcs-féle is kifej­lődni. De a háborús bűn bevallása ártana a kor­mányt támogató három pártnak és a belpolitikai pártérdeknek feláldozzák a külpolitikai é’ct- crdckcl. A második közbeszólásra a külügyi sajtó-osz­tály főnökének egy előadása adott alkalmat, amely­ben arról is szó eseti, hogy a német államforma kérdése nem belpolitikái kérdés. Mert a huszadik század Európájának sorsa függ attól, hogv n német birodalom köztársaság marad-e, avagy, amint azt a száuiban folyton növekvő nacionalisták akarják, „demokratikus" császársággá alakul. A monarchia miliíarízmus nélkül meg nem állhat, a militarizmus pedig szükségszerűen revancbe-érzé*eket táplál. s?x elszakított országrészek német kisebbségeiből béka- rcbbanló irredentát nevel, uj háborút készít elő és uj világkatasztrófához vezet. Tudják ezt jól a franciák és nem nyerészke­dési szempontok, sem a boszuállás érzelmi motívu­mai, sem puszta hatalmi vágy veseti ők:!, amikor egy gyenge, esel lég részeire bomlott Németországot szívesebben látnak, mint egy egységes, jól organi­zált, fejlődésképes I irodalmat. Mert egy gyönge Né­metországról helyesen .condolják. hogy katonailag le­heteti n és épjjen ezért nem baj, ha kevesebb hadi- sarcot fog fizetni. Mig egy jól organizált Németország kétségtelenül fizetőképesebb, de katonailag is szer­vezettebb lenne. Nem hitvány féltékenység uszítja tehát a franciát a német gazdaság ellen, csak okos félelem. S ez a félelem megmarad egész addig, amig a német militarizmus árnyéka végleg el nem (eme-

Next

/
Thumbnails
Contents