Világ, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban : Egész évre 220 korona, félévre 10 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér.VILÁG Hirdetések felvételnek Budapesten • VILÁG kiadóhivatalában, Blockner ,„ Győri és Nagy, Jaulusz» Taa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Ieopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Mexei Antal, Messe Rudolf, Eckstein Bernit hird. irodákban. Bécsben. Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kolban, Berlin KW. unter den Linden 40/41*. XI. évfolyam Budapest, 1920 VASÁRNAP február 1. 28-ik szám Milerand :4 munka és a reálmitika kormányát akarta megalakítani Miterand: tárcát adott a közegészségügynek^/i?*u;rokkantügynek, külön áll'1 min li '11, 1 lgrrf,*iTi11ilrtt fel a kereskedelmi hajózás fejlesztésére, a vizierők kiépítésére, a légi szállítás organizálására és az ipari szakoktatás megszervezésére. És politikusok helyett Mitterand lehetőleg olyan munkatársakat keresett, akiket a szakmájukban végzett komoly munka és nem a kamara folyosói életének intim ismerete jelölt ki a miniszterségre. Az új francia kormánynak négy olyan tagja van, akik nem voltak sem képviselők, sem szenátorok, így például a földmivelésügyi miniszter, Henri Ricard „coak“ jeles agronómus-mérnök, a pénzügyminiszter pedig, Francois Marsai az egyik párisi középbank igazgatója, akit sokra becsülnek a francia gazdasági életben, noha csak nemrég jutott el kissé tekervényes úton a bankigazgatáshoz. A saint-cvri hadapródiskolát végezte el, azután aktív tiszt lett, míg Paul Doumer maga mellé vette, amikor Indochina kormányzója ltt. Itt már gazdasági kérdésekkel foglalkozott Marsal és a háború alatt a francia vezérkarnak volt gazdasági referense, majd pedig Clemenceau a miniszterelnökségen szervezett pénzügyi és gazdasági osztályának élére állította. Innen került a Banque de VUnion Parisienne élére a fegyverszünet megkötése után az új pénzügyminiszter és az Echo de Paris-nak írt igen érdekes adópolitikai cikkeket. A kereskedelmi miniszter, Isaac sem számíthat politikusnak, hiszen csak november óta képviselő. A lyoni kereskedelmi kamarának elnöke Isaac és egy nagy kereskedelmi vállalat tulajdonosa. A Palais Bourbon-ban csupán egyszer szólalt fel és a vasúti közlekedés reorganizálását jelölte kisürgősebb feladat gyanánt a francia kormány elé. Beszéde okos és alapos volt, mint ahogy nem is számítottak másra, és éppen ezért nem Isaac-nak volt sikere, hanem Leon Blumnek, Páris legelegánsabb színikritikusának, aki néhány év óta népszerű agitátora a szocialista pártnak és szintén novemberben kapott mandátumot. Blumtől elmés közbeszólásokat várt a kamara és ehelyett Blum szintén a közlekedési nehézségekről beszélt ugyanolyan tájékozottan és komolyan, mint Isaac. A szakemberminiszterek között kissé különös az, hogy Landry a filozófia egyetemi tanszékét cseréli fel a haditengerészet tárcájával. A nemzeti blokk fényes választási győzelme után a blokk-pártokban kínos meglepetést keltett, hogy Millerand kormányának nem kevesebb, mint hat tagja került ki a blokk-ellenes baloldalról. A két legfontosabb hatalmi tárca, a belügyi és a gyarmatügyi szintén a régi és exponált radikális képviselőknek jutott; Steel-nek, akit Clemenceau ellen akartak elnöknek jelölni a radikális szocialisták és az egyházpolitikai vüzdelem egyik kemény harcosának, Albert Sarraut-nak. A másik meglepetés a volt szocialisták nagy száma Millerand kormányában. Lefévre hadügyminiszter mint szocialista képviselő kezdte meg pályáját, X X X X X X X X X X most a nemzeti blokkhoz csatlakozott. XX XXXXX X X X X X X X Breton mérnök, a közegészségügyi miniszter a szocialista párt Brasquí-csoportjához, tehát a puccsisták közé tartozott és egy ideig sok bajt okozott pártjának örökös nyughatatlanságával. Egy vasmunkás is szerepelt a kormány tagjai között, Coupat, az ipari szakoktatás államtitkára. Coupat a szindikalista mozgalomnak volt egyik vezére tíztizenöt év előtt, a párisi commune Vaillantjához csatlakozott és szintén szélsőséges elveket hirdetett. Utóbb összeütközésbe került a szocialista párttal, sőt kizárták a pártból, mert minduntalan egyéni akciókat szervezett. A nemzeti blokk természetesen nem nyugodott meg abban, hogy Millerand nem respektálta a blokk-pártok háromnegyed többségét a kamarában és ezért a blokk egy része Steeg belügyminiszter kivételével, akart csak bizalmat szavazni a kormánynak. Ezt a különös bizalmi votumot ugyan kétszázhetvenhárom szavazattal mindössze huszonhét ellenében vetette el a kamara, azonban háromszáz képviselő nem szavazott, noha jelen volt az ülésen. A blokk tüntetése tehát teljesen sikerült és csak az a mulatságos, hogy a tüntetés a blokk megteremtője ellen irányult. Hiszen Millerand egyesítette nagymunkával és szívós diplomatizálással a jobboldal és a centrum pártjait, hogy közösen vegyék fel a választási harcot a szocialisták és a polgári radikalizmus ellen. Különös következetlenségnek látszik, hogy, a Millerand most lemond saját blokkjának száz ötven-kétszáz szavazatáról ötven-hatvan radikális képviselő megnyeréséért. Ez rossz számításnak látszik, pedig jó számítás. Millerand más szemmel mérlegelte a francia választás eredményeit, mint a magyar Clemenceau-imádók. Nyolcmillió szavazat közül egy milliónégyszázezer esett a szocialista képviselőjelöltekre ! 1913-ban, most pedig hétmillió közül egymil- /liónyolcszázezer, tehát tizenhét százalékról hu-huszonhétre szökött fel a szocialista szavazatokv/ arányszáma, ugyanakkor, amikor száznégyről hatvankettőre csökkent a szocialista képviselők száma. A polgári radikalizmus pártja, a radikális szocialisták és a velük szövetséges frakciók pedig mandátumaiknak vagy kétharmad részét vesztették el, anélkül, hogy szavazataik száma hanyatlott volna. A lajstromos szavazás mindig a blokknak kedvez az izolált pártokkal szemben és a választási blokkok nagy taktikai előnye kétszeresen érvényesült Franciaországban, ahol most a lajstromos szavazást nem aiszta arányossággal, hanem bizonyos módozatok mellett a többség elvével kombinálták. A francia szocialisták a taktikai hibák egész sorát követték el a választások előtt és hibás politikájukat azzal tetőzték be, hogy felbontották a választási paktumot a radikális szocialistákkal. Az osztályharc elve győzött, a francia munkások . Szőnyegláz Nincs olyanszeszélyes asszony vagy divat a világok*, mint aminő szeszélyes az úgynevezett műgyűjtő. Megjósolhatatlan törvények uralkodnak a gyűjtésen, s ha ma hibásszemű görög-spanyol festők a kedvencei, holnap háromkasszájs, barna,szószes németalföldi piktorok, holnapután pedig rokokó-ruhagombok lesznek a dernierek. Emlékezünk rá, vagy tíz éve, a cseh üveggyártás régi emlékei voltak divatban; ócska albáriumokból, padlásmélyéről előkerültek nagyanyáink fürdőpoharai s amit annak idején 25 krajcárért meg nem vett volna a házaló, most — egy bácsi üvegkábitás nyomán — az ára egyszerre felszökött 30 meg 200 koronára. Addig, amíg valami élelmes cseh üveggyáros el nem kezdette őket hamisítani s el nem árasztotta gyakran igen finom munkáival — a régiségpiacot. Aztán jött a porcelánőrület. Ez már a hadimilliók jegyében ment végbe, ízléstelenül rikító pásztor,fiúcskák, amik gyufatartó fatörzsnek támaszkodva szegyellik végig mézes-mázos életüket, egyszerre műtárgyakká léptek elő. Lipótvárosi kisasszonyok különórákat vettek a parcellán jegytanból, hogy a keresztezett két kard és a /méhkas*’ között rejlő különbség rejtelmeit kifürkésszék. Megtanulták, hogy a méhkas nem is méhkas, hanem az osztrák 'bécsi címer, amelynek szépséges legendája ott kezdődik, hogy valamelyik Lipót habsburgi herceg háborúban volt. Fehér waffenrockja telefröccsent vérrel (nem az 1014-iki világháborúról szólunk is, csak a vitézkő'-.'ses öv helye marad! fehér. A császár ett lőfogva választotta a felséges Ház színéül a fehér pólyát piros mezőben: ez lett Bécs város címere, s leegyszerüsitve ez került a bécsi porcellánok fenekére — megfordítva. Aztán következett Erdély veszedelme. Emberek, akik eleve látják a bekövetkezendőket, felpakkolják holmijukat, régi szép kis szőnyegeiket, amiket — mivel főként az erdélyi városokból kerülnek ki — , erdélyiének nevez a piaci szóhasználat is. Az egyik múzeumunk kiállítást rendezett belőlük s azóta ezek a szőnyegek, amiket ott a helyszínen 20, meg 50, meg 100 koronákért lehetet annak idején vásárolni, most egyszerre felugrottak 3000—10.000 koronára, hogy ma már a 20-as és 30-as ezresek között tébolyogjanak. Ezek a ,,gyűjtések“ még csak annyira-amenynyire kendőzték a mögöttük rejlő közönséges árhausset, ami azonban ma a szőnyegkereskedd éra terén végbemegy, annak a ,,gyűjtéshez"*, a művészethez már semmi köze sincs. A legkülönbözőbb tényezők játszanak abban közre, hogy ma a lánckereskedelem domináló cikke a szőnyeg. Mindenekelőtt föltétlen nagy áremelő hatással volt a szőnyegárak hirtelen haussejára a központi hatalmak területén a bulgár front összeomlása , ezzel kapcsolatban a Kisázsiával való forgalom megszakadása, miután a közép-ázsiai és kaukázusi szőnyegtermelés nyugatra jutását már régebben megakadályozták a délorosz állapotok. A másik áremelő tényező, hogy a hosszas háború következtében úgy az angorajuhanyag Kis- Ázsiában, mint Közép-Ázsiában a teve- és a szarvasmarha-állomány nagyon megcsappant, márpedig éppen ezek az áfátok szolgáltatták a keleti szőnyegszövés legértékesebb anyagjait. Az a messzibb merte meggondolás is uralkodik a szőnyegárak emelkedésinél, hogy e háború után a régi egy-két piaszteres napibérek kora a Keleten is lejárt A bolsevizmus, amely Turkesztánon át Indiáig viszi Marx igáit s az örmény szocialista köztársasági berendezkedés, amely a legelhagyatottabb kurd falvakban is felttétlenül széllel hordja a létminimum gondolatát, bizonyára azt a hatást fogja a Keletből kiváltani, hogy többé az eddigi olcsó árakon kézimunkás szőnyeget ott kapni nem lehet majd- Az erős ingói terjeszkedés is ugy Elő-, mint Közép-Ázsiában azzal a veszedelemmel jár, hogy — mint ez Egyptomban és Indiában történt — a gépipari indusztrializmus nyomon követi az expanziót s ezzel bealkonyul a kéziszövés művészies mesterségének. Vannakaztán ennél közelibb és reálisabb okai is a drágulásnak. Az első az az általános gazdasági tünet, amelyet. ..a koronától való menekülésnek** nevez a piai áruforgalom. Till messzire vinne ennek a pánikszerű tünetnek részletezése, de bizonyos az, hogy a vagyonadó elől való elrejtőzés éppúgy közrejátszik benne, mint a banknóta lebélyegzése elől való félelem, vagy mint a valutánk disztaritásának kijátszása a ma leginkább hozzáférhető nemzetközi érték, a szőnyeg által. S nem hiába mondjuk, hogy asisönyeg ma a leginkább hozzáférhető: 1914. augusztus elsején megindult a falat a filsfizetésű középosztály lába alatt s ma a szőnyeghez érkezett. Ez a utóső olyan tárgy, amelyet egy kis jóindulattal még fölösleges luxus* tárgynak és nem használati eszköznek lehet minősíteni. Ha ez is elment, akkor már csak az ágy* párnára kerülhet a sor •. • Így jött egyszerre divatba a szőnyeg s amifajta kommersz-szőnyeg azelőtt a kiskereskedelemben 70koronáért volt kapható, ezt ma ugyanaz a kereskedő 1500 koronáért is szívesen viszavá sorolja. Finomságokról, kvalitásról ebben a vád hajszában