Világ, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal VI., Andrássy­ út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban : Egész évre 220 korona, félévre 10 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pálya­udvarokon 80 fillér.VILÁG Hirdetések felvételnek Budapesten • VILÁG kiadóhivatalában, Blockner ,„ Győri és Nagy, Jaulus­z» Taa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, I­eopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Mexei Antal, Messe Rudolf, Eckstein Bernit hird. irodákban. Bécsben­­. Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kolban, Berlin KW. unter den Linden 40/41*. XI. évfolyam Budapest, 1920 VASÁRNAP február 1. 28-ik szám Milerand :4 munka és a reálm­itika kormányát a­kar­ta megalakítani Miterand: tárcát adott a közegészségügy­nek^/i?*u;rokkantügynek, külön áll'1 min li '11, 1 lgrrf,*iTi11ilrtt fel a kereskedelmi hajózás fejlesztésére, a vizierők kiépítésére, a légi szállítás organizálására és az ipari szakoktatás megszervezésére. És politikusok helyett Mitte­­rand lehetőleg olyan munkatársakat keresett, akiket a szakmájukban végzett komoly munka és nem a kamara folyosói életének intim isme­rete jelölt ki a miniszterségre. Az új francia kormánynak négy olyan tagja van, akik nem voltak sem képviselők, sem szenátorok, így pél­dául a földmivelésügyi miniszter, Henri Ricard „coak“ jeles agronómus-mérnök, a pénzügymi­niszter pedig, Francois Marsai az egyik párisi közép­bank igazgatója, akit sokra becsülnek a francia gazdasági életben, noha csak nemrég ju­­tott el kissé tekervényes úton a bankigazgatás­hoz. A saint-cvri hadapródiskolát végezte el, azután aktív tiszt lett, míg Paul Doumer maga mellé vette, amikor Indochina kormányzója l­tt. Itt már gazdasági kérdésekkel foglalkozott Marsal és a háború alatt a francia vezérkarnak volt gazdasági referense, majd pedig Clem­en­­ce­au a miniszterelnökségen szervezett pénzügyi és gazdasági osztályának élére állította. Innen került a Banque de VUnion Parisienne élére a fegyverszünet megkötése után az új pénzügy­­miniszter és az Echo de Paris-nak írt igen ér­dekes adópolitikai cikkeket. A kereskedelmi miniszter, Isaac sem számíthat politikusnak, hiszen csak november óta képviselő. A lyoni ke­reskedelmi kamarának elnöke Isaac és egy nagy kereskedelmi vállalat tulajdonosa. A Pa­­lais Bourbon-ban csupán egyszer szólalt fel és a vasúti közlekedés reorganizálását jelölte ki­­sürgősebb feladat gyanánt a francia kor­mány elé. Beszéde okos és alapos volt, mint ahogy nem is számítottak másra, és éppen ezért nem Isaac-nak volt sikere, hanem Leon Blum­nek, Páris legelegánsabb színikritikusának, aki néhány év óta népszerű agitátora a szocialista pártnak és szintén novemberben kapott man­dátumot. Blum­től elmés közbeszólásokat várt a kamara és ehelyett Blum szintén a közleke­dési nehézségekről beszélt ugyanolyan tájéko­­zottan és komolyan, mint Isaac. A szakember­miniszterek között kissé különös az, hogy Landry a filozófia egyetemi tanszékét cseréli fel a haditengerészet tárcájával. A nemzeti blokk fényes választási győ­zelme után a blokk-pártokban kínos meglepe­tést keltett,­ hogy Millerand kormányának nem kevesebb, mint hat tagja került ki a blokk-elle­nes baloldalról. A két legfontosabb hatalmi tárca, a belügyi és a gyarmatügyi szintén a régi és exponált radikális képviselőknek jutott; Steel-nek, akit Clemenceau ellen akartak elnök­nek jelölni a radikális szocialisták és az egyház­­politikai v­ü­zdelem egyik kemény harcosának,­­ Albert Sarraut-nak. A másik meglepetés a volt szocialisták nagy száma Millerand kormányá­ban. Lefévre hadügyminiszter mint szocialista képviselő kezdte meg pályáját, X X X X X X X X X X most a nemzeti blokk­hoz csatlakozott. XX XXXXX X X X X X X X Breton mérnök, a köz­egészségügyi miniszter a szocialista párt Brasq­uí-csoportjához,­­ tehát a puccsisták közé tartozott és egy ideig sok bajt okozott pártjának örökös nyughatatlanságával. Egy vasmunkás is szerepelt a kormány tagjai között, Coupat, az ipari szakoktatás államtitkára. Coupat a szin­­dikalista mozgalomnak volt egyik vezére tíz­­tizenöt év előtt, a párisi commune Vaillant­­jához csatlakozott és szintén szélsőséges elveket hirdetett. Utóbb összeütközésbe került a szocia­lista párttal, sőt kizárták a pártból, mert mind­untalan egyéni akciókat szervezett. A nemzeti blokk természetesen nem nyu­godott meg abban, hogy Millerand nem respek­tálta a blokk-pártok háromnegyed többségét a kamarában és ezért a blokk egy része Steeg belügyminiszter kivételével, akart csak bizal­mat szavazni a kormánynak. Ezt a különös bi­zalmi votumot ugyan kétszázhetvenhárom sza­vazattal mindössze huszonhét ellenében vetette el a kamara, azonban háromszáz képviselő nem szavazott, noha jelen volt az ülésen. A blokk tüntetése tehát teljesen sikerült és csak az a mu­latságos, hogy a tüntetés a blokk megteremtője ellen irányult. Hiszen Millerand egyesítette nagy­­munkával és szívós diplomatizálással a jobb­oldal és a centrum pártjait, hogy közösen vegyék fel a választási harcot a szocialisták és a pol­gári radikalizmus ellen. Különös következetlenségnek látszik,­ hogy, a Millerand most lemond saját blokkjának száz­ ötven-kétszáz szavazatáról ötven-hatvan radiká­lis képviselő megnyeréséért. Ez rossz számítás­nak látszik, pedig jó számítás. Millerand más szemmel mérlegelte a francia választás eredmé­nyeit, mint a magyar Clemenceau-imádók. Nyolcmillió szavazat közül egy milliónégy­százezer esett a szocialista képviselőjelöltekre ! 1913-ban, most pedig hétmillió közül egymil- /­­liónyolcszázezer, tehát tizenhét százalékról hu-hu­­szonhétre szökött­ fel a szocialista szavazatok­v/ arányszáma, ugyanakkor, amikor száznégyről hatvankettőre csökkent a szocialista képviselők száma. A polgári radikalizmus pártja, a radiká­lis szocialisták és a velük szövetséges frakciók pedig mandátumaiknak vagy kétharmad részét vesztették el, anélkül, hogy szavazataik száma hanyatlott volna. A lajstromos szavazás mindig a blokknak kedvez az izolált pártokkal szem­ben és a választási blokkok nagy taktikai elő­nye kétszeresen érvényesült Franciaországban, ahol most a lajstromos szavazást nem a­iszta arányossággal, hanem bizonyos módozatok mel­lett a többség elvével kombinálták. A francia szocialisták a taktikai hibák egész sorát követ­ték el a választások előtt és hibás politikájukat azzal tetőzték be, hogy felbontották a válasz­tási paktumot a radikális szocialistákkal. Az osztályharc elve győzött, a francia munkások . Szőnyegláz Nincs olyan­­szeszélyes asszony vagy divat a világok*, mint aminő szeszélyes az úgynevezett mű­gyűjtő. Megjósolhatatlan törvények uralkodnak a gyűjtésen, s ha ma hibásszemű görög-spanyol fes­tők a kedvencei, holnap háromka­sszájs, barna­­,szószes németalföldi piktorok, holnapután pedig rokokó-ruhagombok lesznek a dernier­ek­. Emléke­zünk rá, vagy tíz éve, a cseh üveggyártás régi em­lékei voltak divatban; ócska alb­áriumokból, padlás­­mélyéről előkerültek nagyanyáink fürdő­poharai s amit annak idején­ 25 krajcárért meg nem vett volna a házaló, most — egy bácsi üvegk­ábitás nyomán — az ára egyszerre felszökött 30 meg 200 koro­nára. Addig, amíg valami élelmes cseh üveggyáros el nem kezdette őket hamisítani s el nem árasztotta gyakran igen finom munkáival — a régiségpiacot. Aztán jött a porce­lánőrület. Ez már a hadimilliók jegyében ment végbe, ízléstelenül rikító pásztor­­,fiúcskák, amik gyufatartó­ fatörzs­nek támaszkodva szegyellik végig mézes-mázos életüket, egyszerre műtárgyakká léptek elő. Lipótvárosi kisasszonyok különórákat vettek a parcellán jegy­tanból, hogy a keresztezett két kard és a /­méhkas*’ között rejlő különbség rejtelmeit kifürkésszék. Megtanulták, hogy a méhkas nem is méhkas, hanem az osztrák 'bécsi­ címer, amelynek szépséges legendája ott kezdődik, hogy valamelyik Lipót habsburgi herceg háborúban volt. Fehér waffenrockja telefröccsent vérrel (nem az 1014-iki világháborúról szólun­k is, csak a vitézkő'-.'ses öv helye marad! fehér. A csá­szár ett lőfogva választotta a felséges Ház színéül a fehér pólyát piros mezőben: ez lett Bécs város cí­mere, s leegyszerüsitve ez került a bécsi porcellá­­nok fenekére — megfordítva. Aztán következett Er­dély veszedelme. Emberek, akik eleve látják a be­­következendőket, felpa­kkolják holmijukat, régi szép kis szőnyegeiket, amiket — mivel főként az erdé­lyi városokból kerülnek ki — , erdélyiének nevez a piaci szóhasználat is. Az egyik múzeumunk kiál­lítást rendezett belőlük s azóta ezek a szőnyegek, amiket ott a helyszínen 20, meg 50, meg 100 koro­nákért lehetet annak idején vásárolni, most egy­szerre felugrottak 3000—10.000 koronára, hogy ma már a 20-as és 30-as ezresek között tébolyogjanak. Ezek a ,,gyűjtések“ még csak annyira-ameny­­nyire kendőzték a mögöttük rejlő közönséges ár­­hausset, ami azonban ma a s­z­őn­y­egk­ere­s­kedd éra terén végbemegy, annak a ,,gyűjtéshez"*, a művészet­hez már semmi köze sincs. A legkülönbözőbb ténye­zők játszanak abban közre, hogy ma a lánckeres­kedelem domináló cikke a szőnyeg. Mindenekelőtt föl­tétlen nagy áremelő hatással volt a szőnyegárak hirtelen haussejára a központi hatalmak területén a bulgár front összeomlása , ezzel kapcsolatban a Kisázsiá­val­ való­ forgalom megszakadása, miután a közép-ázsiai és kaukázusi szőnyegtermelés nyugatra jutását már régebben megakadályozták a délorosz állapotok. A másik áremelő tényező, h­ogy a hosszas háború következtében úgy az angoraju­hanyag Kis- Ázsiában, mint Közép-Ázsiában a teve- és a szarvas­marha-állomány nagyon megcsappant, már­pedig éppen ezek az áfátok szolgáltatták a keleti szőnyeg­­szövés legértékesebb anyagjait. Az a messzibb merte meggondolás is uralkodik a szőnyegárak emelkedé­sinél, hogy e háború után a régi egy-két piaszteres napibérek kora a Keleten is lejárt­ A bolsevizmus, am­ely Turkesztánon át Indiáig viszi Marx igáit s az örmény szocialista köztársasági berendezkedés, amely a legel­hagyato­t­tabb kurd falvakban is felt­­tétlenül széllel hordja a­­ létminimum gondolatát, bizonyára azt a hatást fogja a Keletből kiváltani, hogy többé az eddigi olcsó árakon kézimunkás sző­nyeget ott kapni nem lehet majd- Az erős i­ngói ter­jeszkedés is ugy Elő-, mint Közép-Ázsiában azzal a veszedelemmel jár, hogy — m­int ez Egyptom­ban és Indiában történt — a gépipari in­dusztrializm­us nyo­mon követi az expanziót s ezzel bealkonyul a kézi­­szövés művészies mesterségének.­ Vannak­­aztán en­nél közelibb és reálisabb okai is a drágulásnak. Az első az az általános gazdasági tünet, amelyet. ..a ko­ronától való menekülésnek** nevez a piai áruforga­lom. Till messzire vinne ennek a pánikszerű tünet­nek részletezése, de bizonyos az, h­ogy a vagyonadó elől való elrejtőzés éppúgy közrejátszik benne, mint a banknóta lebélyegzése elől való félelem, vagy mint a valutánk diszta­ritásának kijátszása a m­a leginkább hozzáférhető nemzetközi érték­, a szőnyeg által. S nem hiába mondjuk, hogy a­­sisönyeg ma a leg­inkább hozzáférhető: 1914. augusztus elsején meg­indult a falat a filsfizetésű középosztály lába alatt s ma a szőnyeghez érkezett. Ez a­ utó­ső olyan tárgy, amelyet egy kis jóindulattal még fölösleges luxus* tárgynak és nem használati eszköznek lehet minő­síteni. Ha ez is elment, akkor már csak az ágy* párnára kerülhet a sor •. • Így jött egyszerre divatba a­ szőnyeg s amifajta kom­mersz-szőnyeg azelőtt a kiskereskedelemben 70­­koronáért volt kapható, ezt ma ugyanaz a keres­kedő 1500 koronáért is szívesen vi­szavá s­orolja. Finomságokról, kvalitásról ebben a­ vád hajszában

Next