Világ, 1920. március (11. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-02 / 53. szám
Horthy Tizenhat hónapig nem volt legális formák köizt megvájgamolt birtokosa a legfőbb állami halmijarfk Magyarországon, tizenhat hónapon át volt játékszere a jelszavak és a pártszenvedélyek által felkavart hullámoknak a magyar állam hajója, mert nem volt élén egy olyan kormányos, aki a magyar népforma szerint kifejezett, minden párt s minden osztály által elismert akarata alapján jutott volna tisztéhez. Ma délben ért véget a vajúdásoknak, az önmarcangolásnak ez a korszaka, ma délben szabott határt a nemzetgyűlés a tizenhat hónapos katasztrótól is rombolásnak. Mindig újból emlékezetünkbe kell idéznünk azt, hogy a háború kilencszázezernél több életet oltott ki Szent István birodalmában, másként úgy tűnnék, hogy még a háború is csak szelíd előjáték volt a tizenhat hónapos nagy krízishez képest. Hiszen a nagy élethalálharc négy esztendeje alatt csak a magyar határszélek szenvedtek átmenetileg az ellenséges megszállás alatt. Most pedig megszállott területté lett az ország nyolctized része és ha felszabadult már a Duna-Tisza köze, ha felszabadul most a Tiszántúl a Clemenceau-határig, még mindig ellenség által megszállott terület marad a magyar föld kétharmada. Ami pedig a gazdasági pusztulást illeti: értékének alig több mint felét vesztette el a korona a fegyverszünet hetéig, egynegyedre csökkent külföldi vásárlóereje a kommunista boszorkánylánc megindulásának napjaiban és attól fogva hétrőlhétre csökkent következetesen, feltartóztathatatlanul eredeti értékének egyötvened részéig. Hunyadi János és Kossuth Lajos örökébe lép Horthy Miklós, amikor a magyar történelem harmadik kormányzója gyanánt átveszi a nemzetgyűlés által felajánlott hatalmat: a feladat nehezebb, a teher súlyosabb, a felelősség mérhetetlenül nagyobb, mint amilyen Hunyadi, vagy Kossuth vállát nyomta. Soha még olyan közel nem volt a magyar nép a sír széléhez, mint ma, és soha nem múlott még annyira egy emberen a magyarság sorsa és jövője, mint ma Horthy Miklós akaratának erején és energiájának terhetetlenségén. A mai nap jogot, módot, erőt adott Horthynak Magyarország feltámasztására, és a nemzetgyűlés nem állhatja útját a jogok olyan gyakorlásának, amely arányossá teszi Horthy hatalmát az emberfelettien nagy feladattal, Horthy Miklós erősen, törhetetlenül, kétségek és ingadozások nélkül hisz abban, hogy a kálvárián át a feltámadás órájához vezet el a magyarság sorsa, és Horthy Miklós minden szívdobbanásával, minden gondolatával azon van, hogy, a helyes ösvényre terelje a magyarságot, arra a mesgyére, amely egyenesen, kerülők és újabb szenvedések nélkül visz el az újjászületés nagy napjáig. Ez a nagyszerű hit kétségkívül feltárta már Horthy előtt azt a politikát, amelyet követnie kell és amelyet követni fog: azt az egyedül helyes politikát, amelyet arról lehet felismerni, hogy nem politikának fog látszani, nem politika gyanánt fog tapsot kiváltani, vagy ellenmondást kelteni, hanem megnyugvás lesz majd a visszhangja minden oldalról, jobbról és balról egyaránt. Három feladat vár Horthy Miklósra, három nagy feladat megoldására adatott meg Hunyadi János és Kossuth Lajos hatalma a fővezérnek, és Horthy minden nyilatkozata jogossá teszi a reményt, hogy a kormányzói pallos ezen a három feladaton fogja mindenki számára bebizonyítani élét és súlyát. Az 1920 :1. törvénycikk teszi le az állam sorsának intézését a kormányzó kezébe. Az 1920 : II. törvénycikk hirdeti majd, hogy a magyar nép Horthy Miklósban találta meg a kormányzói hivatottságot, azt az éleslátást, azt a vasenergiát, azt az acélakaratot, amelyre szükség van a végzetesen nehéz órákban. Törvényben ered Horthy hatalma, törvény fonja Horthy, derekára a kormányzói pallast, és a törvény védelmének, a törvény feltétlen és korlátlan érvényesülésének kell következnie a törvény által adott hatalomból. A törvények uralma azonban nem lehet tartósan kikényszerített: a törvényeket megilleti az önkéntes engedelmesség, amit csak a párszenvedélyek lelohadása hozhat meg, az a nap, amelyen a magyar löki szeretete, a magyarság jövőjének kultusza leküzdi a magyar nép régi átkát, a pártoskodást, amely már anynyiszor hozott gyászt e földre és amely, ma lángolóbb, mint valaha, pedig éppen ma kellene összeforrani mindenkinek egyetlen hitbe, egyetlen vallásba, az ország megmentésének, az ország feltámasztásának egyházába. Amíg pártok tusakodnak egymással, amíg az elfogultságok és előítéletek küzdenek egymás ellen, addig itt nincsen hely a nyugodt munka számára. És a munka 11 ma több, mint a mindennapos kenyér, pedig ez is sok. A munka ára a legjobb békepolitika, a munka ma a feltámadás útja. Mágnes gyanánt fogja hozzánk fűzni az elszakított részeket az, ha a magyar föld újból a munka országává lesz, és a munka országának hitele lesz, csorbítatlan anyagi s morális hitele szerte a világon, amely nem értette meg a magyar történelem lázas fordulatait, zeg zugtpiuljait az elmúlt tizenhat hónap alatt. A történelem majd vitatkozhatik arról, hogy jórészt a győztes nagyhatalmak bűne, ha a magyar politika a csapások és csalódások súlya alatt elvesztette józanságát, elvesztette ítélőképességét és a kétségbeesés által sugallt frenéziás ötleiekben keresett menedéket. De ma, a kortársak előtt csak úgy szerezheti vissza Magyarország nevének régi becsületét, ha azt mondhatjuk mindenkinek, aki vádol, aki rágalmakat szór ellenünk: nézz ide, ez az a föld, ahol dolgoznak. Ennyiben egyszerű Horthy, Miklós feladata: a kenyérkérdés megoldása a legjobb magyar politika kifelé és befelé egyaránt, a munka megindulása békét hoz kifelé és reményből bizonyossággá változtatja a feltámadást. Hunyadi János közel egy fél évszázadra vetette vissza a törökök előretörését, Kossuth Lajos felszabadította a jobbágyságot és leküzdhetetlenné edzette a szabadság vágyát , az egész magyar népben. Hunyadi és Kossuth mellé fogja állítani Horthy Miklóst a magyar nép hálás emlékezete, ha hatalmának könyörtelen alkalmazásával visszaállítja a munka politikai, pszichológiai és gazdasági feltételeit a magyar földön és ezzel lerakja azt a szilárd alapot, amelyen újjáépülhet és újjá fog épülni az ezeréves Magyarország. A magyar földet árulja el, aki nem sorakozik Horthy táborához, mikor ezt a tábort megindítja a kormányzó a regenerálás, az újjászületés, a feltámadás hagy művének elvégzésére. Hirdet felvétette a Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában. Blochrer J., Győri és Nagy,Javiuods Taa,Tenczer Gyila, I-Segyi Lajos, Klein Simon és Tsa, Leopold Gyula, Leopol Goráés, Schwarz József, Síkra., MezeiAntal, Mowe Rudolf, Eckstein Bernát furd. irodákban. Bécsben. Hausenstein és Vogln*, M. tukes Nacht., Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kolban, Berlin ,TW. Inter den Lindno 40 41a thtriceuiötég ét kiadóhivatal VT., Andrássy-út 47. szám. Előfizeti*jarak Magyarországban: Egész évre 220 korona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 80 fillér. XL évfolyam Budapest, 1920 KEDD március 2* 53-ik szám A politikai válság Válaszúton — Uj Kormányzódért alakitása — 3 'hbségért. — Ki lesz a minszterelnök — A Kormányzó holnap megkezdi tárgyalásait a pártokkal (.t VHág tudósitójától.) A nemzetgyűlés ZsurtyMiklós,,,fővezért ma délelőtt Magyarország kormányzójává választotta. A koncentrációs kormány, amely, megalakulásakor programmjába vette a nemzetgyűlési választás elrendelését és lefolytatását és ezenkívül az ország visszavezetését az alkotmányosság terére, feladatát befejezte. A kormány ennek következtében felajánlotta lemondását a kormányzónak. A kormányzó, mint erről lapunk más helyén beszámolunk, megbízta a jelenlegi kormányt az ügyek továbbviteléve, holnap pedig megkezdi tárgyalásait a pártokkal és értesüléseink szerint igyekezni fog az új kormányt még ezen a héten kinevezni. "Az eddigi jelek szerint ennek az új kormánynak a megalakítása nem lesz olyan könyynyű munka, mint ahogy az első pillanatra látszik. A kormányzó megválasztásával ugyanis a politikában teljesen új helyzet állott elő. A proletárdiktatúra bukása óta alakult kormányok alkotmányjogi szempontból kivétel nélkül mind forradalmi úton jöttek létre. A kereszténypárt, amely augusztus hónapban majdnem egészen egyedül vállalkozott az ország ügyeinek a vezetésére, Sir George Clerk közbenjárásával kiegészítette magát azokkal a pártokkal, amelyeket az entente megbízottja az ország népének képviselőiként jelölt meg. A szociáldemokraták azóta kiléptek a kormányból, most pedig Bárczy István, a demokraták képviselője és Heinrich Ferenc, aki a középpártot képviseli a kormányban, hagyják el helyüket. Az új miniszterelnök, akit a kormányzó kormányalakítással fog megbízni, csak a keresztény egyesülés pártjára és a kisgazdákra támaszkodhatik. Az új kormány megalakulása, illetőleg kinevezése teljesen az alkotmányosság formalitásai között fog megtörténni. A kormányzó tárgyalásokat fog folytatni az egyes pártokkal, amelyek precizírozni fogják előtte programmjukat, illetőleg ki fogják fejteni kívánságaikat, amelyeknek teljesítésétől fogják függővé tenni, hogy részt vesznek-e a kormányban. Az alkotmányosságnak helyreállt formalitásai az okai annak, hogy a kormány megalakítása bizonyos nehézségekkel fog járni, illetőleg hogy a programmpontok leszögezése a két pártban bizonyos szelekciót fog kiváltani. Úgy a kereszténypártban, mint a kisgazdapártban tisztában vannak ezekkel a dolgokkal és ennek tulajdonítható az, hogy mind a két pártban mozgalom indult egy egységes kormányzó párt megalakítására. Az első pillanattól fogva kétségtelen volt ugyanis az, hogy azok az ellentétek, amelyek a megvalósulás előtt álló reformokra nézve a nemzetgyűlés tagjait két pártra osztják, nem a két vezető párt kimondott programmjában gyökereznek, hanem az egyes pártokon belül választják el egymástól azokat, akik azalkotmányjogi és a szociális reformokra nézve nincsenek egy véleményen. Észrevehető volt ez a nemzetgyűlés ülésein, ahol már eddig is alárendelt kérdésekben nem nyilatkozott meg egységesen a kétpárt hangulata. Előfordult, hogy egy kijelentésnek egyöntetűen helyeselt az egész Ház, máskor pedig a Ház nagy része a legnagyobb erélylyel tiltakozott a fúzió ellen. Most azután, hogy a kormányalakítással kapcsolatban aktuálissá vált a programmpontok világos és precíz megállapítása, nyilvánvalókká váltak ezek az ellentétek. Ezek az ellentétek elsősorban alkotmányjogi kérdésekre vonatkoznak, de mélyreható különbségek választják el egymástól a nemzetgyűlés tagjait a földbirtokreform megvalósítására nézve is, bár erre vonatkozóan az eddig vallott programja szerint tulajdonképpen nem is lehetne eltérés a két párt és annak tagjai között. "Az általános politika irányán és tempóján kívül újból az aktualitás előterébe került a kormányzó korlátlan ház feloszlatási fórja is. Itt van azután a tiszántúli választások kérdése, amelyek alkalmával mind a két párt ki akarja korrigálni a választások eddigi eredményét. A nemzetgyűlés eddigi ülésein felmerült annak a szükségessége is, hogy a kormány mögött egy egységes, abszolút többségű párt álljon, mert az együttműködésnek az a mdója, amely a keresztény-