Világ, 1920. március (11. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

Horthy Tizenhat hónapig nem volt legális for­mák köizt megvájgamolt birtokosa a legfőbb ál­lami h­almijarfk Magyarországon, tizenhat hó­napon át volt játékszere a jelszavak és a párt­szenvedélyek által felkavart hullámoknak a ma­gyar állam hajója, mert nem volt élén egy­ olyan kormányos, aki a magyar nép­forma szerint ki­fejezett, minden párt s minden osztály által elis­mert akarata alapján jutott volna tisztéhez. Ma délben ért véget a vajúdásoknak, az önmarcan­­golásnak ez a korszaka, ma délben szabott ha­tárt a nemzetgyűlés a tizenhat hónapos ka­ta­sz­trótól is rombolásnak. Mindig újból emlékeze­tünkbe kell idéznünk azt, hogy a háború kilenc­­százezernél több életet oltott ki Szent István bi­rodalmában, másként úgy tűnnék, hogy még a háború is csak szelíd előjáték volt a tizenhat hó­napos nagy krízishez képest. Hiszen a nagy élethalálharc négy esztendeje alatt csak a ma­gyar határszélek szenvedtek átmenetileg az el­lenséges megszállás alatt. Most pedig megszál­lott területté lett az ország nyolctized része és ha felszabadult már a Duna-Tisza köze, ha fel­szabadul most a Tiszántúl a Clemenceau-ha­­tárig, még mindig ellenség által megszállott te­rület marad a magyar föld kétharmada. Ami pedig a gazdasági pusztulást illeti: értékének alig több mint felét vesztette el a korona a fegy­verszünet hetéig, egynegyedre csökkent külföldi vásárlóereje a kommunista boszorkánylánc megindulásának napjaiban és attól fogva hétről­­hétre csökkent következetesen, feltartóztatha­­tatlanul eredeti értékének egyötvened részéig. Hunyadi János és Kossuth Lajos örökébe lép Horthy Miklós, amikor a magyar történe­lem harmadik kormányzója gyanánt átveszi a nemzetgyűlés által felajánlott hatalmat: a fel­adat nehezebb, a teher súlyosabb, a felelősség mérhetetlenül nagyobb, mint amilyen Hunyadi, vagy Kossuth vállát nyomta. Soha még olyan közel nem volt a magyar nép a sír széléhez, mint ma, és soha nem múlott még annyira egy emberen a magyarság sorsa és jövője, mint ma Horthy Miklós akaratának erején és energiájá­nak terhetetlenségén. A mai nap jogot, módot, erőt adott Horthynak Magyarország feltámasz­tására, és a nemzetgyűlés nem állhatja útját a jogok olyan gyakorlásának, amely arányossá teszi Horthy hatalmát az emberfelettien nagy feladattal, Horthy Miklós erősen, törhetetlenül, kétsé­gek és ingadozások nélkül hisz abban, hogy a kálvárián át a feltámadás órájához vezet el a magyarság sorsa, és Horthy Miklós minden szívdobbanásával, minden gondolatával azon van, hogy, a helyes ösvényre terelje a magyar­ságot, arra a mesgyére, amely egyenesen, ke­rülők és újabb szenvedések nélkül visz el az újjászületés nagy napjáig. Ez a nagyszerű hit kétségkívül feltárta már Horthy előtt azt a politikát, amelyet követnie kell és amelyet kö­vetni fog: azt az egyedül helyes politikát, ame­lyet arról lehet felismerni, hogy nem politikának fog látszani, nem politika gyanánt fog tapsot kiváltani, vagy ellenmondást kelteni, hanem megnyugvás lesz majd a visszhangja minden ol­dalról, jobbról és balról egyaránt. Három feladat vár Horthy Miklósra, há­rom nagy feladat megoldására adatott meg Hu­nyadi János és Kossuth Lajos hatalma a fő­vezérnek, és Horthy minden nyilatkozata jo­gossá teszi a reményt, hogy a kormányzói pallos ezen a három feladaton fogja mindenki számára bebizonyítani élét és súlyát. Az 1920 :1. törvénycikk teszi le az állam sorsának intézését a kormányzó kezébe. Az 1920 : II. törvénycikk hirdeti majd, hogy a ma­gyar nép Horthy Miklósban találta meg a kor­mányzói hivatottságot, azt az éleslátást, azt a vasenergiát, azt az acélakaratot, amelyre szü­k­ség van a végzetesen nehéz órákban. Törvény­­ben ered Horthy hatalma, törvény fonja Horthy, derekára a kormányzói pallast, és a törvény védelmének, a törvény feltét­len és korlátlan ér­vényesülésének kell következnie a törvény ál­tal adott hatalomból. A törvények uralma azonban nem lehet tartósan kikény­szerített: a törvényeket megil­­leti az önkéntes engedelmesség, amit csak a párszenvedélyek lelohadása hozhat meg, az a nap, amelyen a magyar löki szeretete, a ma­gyarság jövőjének kultusza leküzdi a magyar nép régi átkát, a pártoskodást, amely már an­y­­nyiszor hozott gyászt e földre és amely, ma lán­golóbb, mint valaha, pedig éppen ma kellene összeforrani mindenkinek egyetlen hitbe, egyet­len vallásba, az ország megmentésének, az or­szág feltámasztásának egyházába. Amíg pártok tusakodnak egymással, amíg az elfogultságok és előítéletek küzdenek egy­más ellen, addig itt nincsen hely a nyugodt munka számára. És a munka 11 ma több, mint a mindennapos kenyér, pedig ez is sok. A munka ára a legjobb békepolitika, a munka ma a fel­támadás útja. Mágnes gyanánt fogja hozzánk fűzni az elszakított részeket az, ha a magyar föld újból a munka országává lesz, és a munka országának hitele lesz, csorbítatlan anyagi s morális hitele szerte a világon, amely nem ér­tette meg a magyar történelem lázas fordula­tait, zeg­ zugtpi­­uljait az elmúlt tizenhat hónap alatt. A történelem majd vitatkoz­hatik arról, hogy jórészt a győztes nagyhatalmak bűne, ha a magyar politika a csapások és csalódások súlya alatt elvesztette józanságát, elvesztette ítélőké­pességét és a kétségbeesés által sugallt frenéziás ötleiekben keresett menedéket. De ma, a kor­­társak előtt csak úgy szerezheti vissza Magyar­­ország nevének régi becsületét, ha azt mond­hatjuk mindenkinek, aki vádol, aki rágalmakat szór ellenünk: nézz ide, ez az a föld, ahol dol­goznak. Ennyiben egyszerű Horthy, Miklós fel­adata: a kenyérkérdés megoldása a legjobb ma­gyar politika kifelé és befelé egyaránt, a munka megindulása békét hoz kifelé és reményből bi­zonyossággá változtatja a feltámadást. Hunyadi János közel egy fél évszázadra vetette vissza a törökök előretörését, Kossuth Lajos felszaba­dította a jobbágyságot és leküzdhetetlenné ed­zette a szabadság vágyát , az egész magyar nép­ben.­ Hunyadi és Kossuth mellé fogja állítani Horthy Miklóst a magyar nép hálás emlékezete, ha hatalmának könyörtelen alkalmazásával visszaállítja a munka politikai, pszichológiai és gazdasági feltételeit a magyar földön és ezzel le­rakja azt a szilárd alapot, amelyen újjáépülhet és újjá fog épülni az ezeréves Magyarország. A magyar földet árulja el, aki nem sorakozik Horthy táborához, mikor ezt a tábort megin­dítja a kormányzó a regenerálás, az újjászüle­tés, a feltámadás hagy művének elvégzésére.­­ Hirdet felvétett­­e a Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában. Blochrer J., Győri és N­agy,Jav­iuods Taa,Tenczer Gy­i­­l­a, I-Segyi Lajos, Klein Simon és Tsa, Leo­­pold Gyula, Leopol Goráés, Schwarz Jó­zsef, Síkra.­, Mezei­­Antal, Mowe Rudolf, Eckstein Be­rnát fu­rd. irodákban. Bécsben. Hause­nstein és Vogln*, M. t­ukes Nacht., Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Kol­­ban, Berlin ,TW. Inter den Lindno 40 41a thtriceuiötég ét kiadóhivatal VT., Andrássy-út 47. szám. Előfizeti*j­arak Magyarországban: Egész évre 220 korona, fé­lévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A .VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken é­s pálya­udvarokon 80 fillér. XL évfolyam Budapest, 1920 KEDD március 2* 53-ik szám A politikai válság Válaszúton — Uj Kormányzódért alakitása — 3 'hbségért. — Ki lesz a mi­nszter­elnök — A Kormányzó holnap megkezdi tárgyalásait a pártokkal (­.t­ VHág tudó­sitó­jától.) A nemzetgyűlés Zsurt­y­­Miklós,,,fővezért ma délelőtt Magyaror­szág kormányzójává választotta. A koncentrá­ciós kormány, amely, megalakulásakor pro­­grammjába vette a nemzetgyűlési választás el­rendelését és lefolytatását és ezenkívül az or­szág visszavezetését az alkotmányosság terére, feladatát befejezte. A kormány ennek következ­tében felajánlotta lemondását a kormányzó­nak. A kormányzó, mint erről lapunk más he­lyén beszámolunk, megbízta a jelenlegi kor­mányt az ügyek továbbviteléve­, holnap pedig megkezdi tárgyalásait a pártokkal és értesülé­seink szerint igyekezni fog az új kormányt még ezen a héten kinevezni. "Az eddigi jelek szerint ennek az új kor­mánynak a megalakítása nem lesz olyan könyy­nyű munka, mint ahogy az első pillanatra lát­szik. A kormányzó megválasztásával ugyanis a politikában teljesen új helyzet állott elő. A pro­letárdiktatúra bukása óta alakult kormányok alkotmányjogi szempontból kivétel nélkül mind forradalmi úton jöttek létre. A kereszténypárt, amely augusztus hónapban majdnem egészen egyedül vállalkozott az ország ügyeinek a ve­zetésére, Sir George Clerk közbenjárásával ki­egészítette magát azokkal a pártokkal, amelye­ket az entente megbízottja az ország népének képviselőiként jelölt meg. A szociáldemokraták azóta kiléptek a kormányból, most pedig Bárczy István, a demokraták képviselője és Heinrich Ferenc, aki a középpártot képviseli a kormány­ban, hagyják el helyüket. Az új miniszterelnök, akit a kormányzó kormánya­lakí­tással fog meg­bízni, csak­ a keresztény egyesülés pártjára és a kisgazdákra támaszkodhatik. Az új kormány­­ megalakulása, illetőleg kinevezése teljesen az alkotmányosság formalitásai között fog meg­történni. A kormányzó tárgyalásokat fog foly­tatni az egyes pártokkal, amelyek precizírozni fogják előtte programmjukat, illetőleg ki fogják fejteni kívánságaikat, amelyeknek teljesítésétől fogják függővé tenni, hogy részt vesznek-e a kormányban. Az alkotmányosságnak helyre­állt formalitásai az okai annak, hogy a kormány megalakítása bizonyos nehézségekkel fog járni, illetőleg hogy a programmpontok leszögezése a két pártban bizonyos szelekciót fog kiváltani. Úgy a kereszténypártban, mint a kisgazda­pártban tisztában vannak ezekkel a dolgokkal és ennek tulajdonítható az, hogy mind a két pártban m­ozgalom indult egy egységes kor­mányzó párt megalakítására. Az első pillanattól fogva kétségtelen volt ugyanis az, hogy azok az ellentétek, amelyek a megvalósulás előtt álló reformokra nézve a nemzetgyűlés tagjait két pártra osztják, nem a két vezető párt kimondott programmjában gyökereznek, hanem az egyes pártokon belül választják el egymástól azokat, akik az­­alkotmányjogi és a szociális reformokra nézve nincsenek egy véleményen. Észrevehető volt ez a nemzetgyűlés ülésein, ahol már eddig is alárendelt kérdésekben nem­ nyilatkozott meg egységesen a két­­párt hangulata. Előfordult, hogy egy kijelentésnek egyöntetűen helyeselt az egész Ház, máskor pedig a Ház nagy része a legnagyobb erélylyel tiltakozott a fúzió ellen. Most azután, hogy a kormányalakítással kap­csolatban aktuálissá vált a­­ program­mpontok világos és precíz megállapítása, nyilvánvalókká váltak ezek az ellentétek. Ezek az ellentétek elsősorban alkotmány­­jogi kérdésekre vonatkoznak, de mélyreható különbségek választják el egymástól a nemzet­gyűlés tagjait a földbirtokreform megvalósítá­sára nézve is, bár erre vonatkozóan az eddig vallott programja szerint tulajdonképpen nem is lehetne eltérés a két párt és annak tagjai kö­zött. "Az­ általános politika irányán és tempóján kívül újból az aktualitás előterébe került a kor­mányzó korlátlan ház feloszlatási fórja is. Itt van azután a tiszántúli választások kérdése, amelyek alkalmával mind a két párt ki akarja korrigálni a választások eddigi eredményét. A nemzetgyű­lés eddigi ülésein felmerült annak a szükséges­sége is, hogy a kormány mögött egy egységes,­­ abszolút többségű párt álljon, mert az együtt­működésnek az a mdója, amely a keresztény-

Next