Világ, 1920. április (11. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

Dánia. A dán félsziget vez­ér­jólét és a megelége­dettség klasszikus földje a háború alatt ,és már a háború elött vív­ Európa szemében. Irigykedve fordult ide a szegény országok pillantása és irigykedve nézték a dán társadalmi osztályok­ nyugodt egyensúlyát azok a népek, ahol kiéle­ződtek és örökös nyugtalanságra vezettek a gazdasági ellentétek. Nem teljes hárommillió ember él Dániában és ennek a kis országnak mezőgazdasági statisztikája egyik-másik tételé­ben közel jár a béke­ Magyarországéhoz. Hiszen Dániában egy tehén­ átlagos évi tejszolgáltatása 2700—2800 liter. Dánia ajándékozta meg a XIX. század iro­dalmát legnagyobb meseköltőjével, Andersen­nel, Dániában élt és Dániában írt a Niels Lyehne nemes és finom költője, Jakobsen. Dá­niában bontakozott ki Pontopiddan monumen­tális művészete. A dán föld az elmúlt évtizedek alatt gazdag termésű kultúrtalajjá finomodott át és ebben mindenesetre jelentős része volt an­nak, hogy a felsőbb fokú népoktatás hálózata Dániában épült ki legtökéletesebben. Azonbíül mégis tévednek azok, akik Dánia gazdasági vi­rágzását főként a dán parasztosztály­­ magas­ műveltségi fokára vezetik vissza. Ellenkezőleg, a kulturális fejlődés eredménye és következmé­nye, nem pedig oka és mozgatója a gazdasági haladásnak. Gazdaság-földrajzi helyzetének kö­szönheti a dán mezőgazdaság, hogy elérhetet­len mintakép gyanánt zárul a régi és az új világ elé. A hárommilliós Dánia a nyolcmilliós Don­ion kapujában fekszik és mintegy majorsága, veteményes kertje az angol fővárosnak, London mellett pedig nagyszerű fogyasztó piacok gya­­ránt vonulnak el Dánia mögött Berlin és az északnémet városok. Konjunkturális volt ez a­ekvés már béke idején is és kétszeresen kon­­unkturán­ssá vált a háború kitörése után. Az agol blokád előbb csak a tengeri közlekedés útjait vágta f el Németország felé, tehát a német trpiány kénytelen volt a dán élelmiszer-export minden feltételeit teljesíteni. És a búvárhajó­­harc kibontakozása után Anglia is egyre inkább alváit szolgáltatva Dániának. Így például Dá­niának Szibéria volt a legveszélyesebb konkur­­rense a vasexport területén és ez a konkurrens most már öt esztendeje nincsen többé. x x x X X X X X X X X X X • XX Zahlc mindenekelőtt nem volt és ma sem szocialistái hanem a radikális baloldalnak, a polgári radi­kalizmusnak vezére. Már­pedig az alkotmány­válságot Zalae idézte fel azzal, hogy szembe­helyezkedve a király felszólításával, nem mon­dott le és nem akarta átadni a hatalmat a kor­mányra hívott ellenzéknek. A kormány tagjai között is többségben vannak a polgári minisz­terek a szocialistákkal szemben és az elbocsáj­­tott kormány mégis az általános sztrájkot moz­gósítja. Hiába, a háború és a forradalmak évei nem múltak el nyomtalanul és a politika mód­szerei ma nem olyanok többé, mint öt-hat év előtt voltak. A svéd király egy alig más hely­zetben meghajolt a szelíd erőszak előtt abban a hitben, hogy ez az erőszak azoknak fog ár­tani, akik alkalmazzák és nem azoknak, akik ellen alkalmazzák. Dán kollégája azonban nem ilyen elasztikus és alkotmányos jogainak teljes, talán túlságosan teljes kihasználásával felvette azt a harcot, amely váratlan gyorsasággal, szinte órák alatt az államforma válságává élező­dött ki. Ma bizony az erőszak, még a legszelí­debb erőszak sem tűri az ellenkezést és felemeli az öklét, ha szelíd szavának nincsen foganatja. 1864-ben Ausztria és Poroszország egye­sült erővel támadták meg a kicsiny Dániát és elvették tőle Sleswig-Holsteint, amelynek törté­neti és etnikai hovatartozósága egyaránt vitás volt. Dániát megszállotta a heroikus őrület és felvette a harcot a két nagyhatalommal, abban a hitben, hogy szövetségesekre és pártfogókra fog találni az egyenlőtlen küzdelemben. És Bis­marck csakugyan jónak látta azt, hogy, tekin­tettel Európa hangulatára, az 1864. október 26-án kötött bécsi bekbe felvegyen egy paragrafust, amely szerint véglegesen népsza­vazás fog dönteni a német Bund által elfoglalt területek sorsáról. Ez a rendelkezés természete­sen ötvenhat esztendőn át írott malaszt maradt. Az osztrák-porosz háború után tudvalé­vően Poroszországnak jutott az egész zsák­mány, és megalapozta Poroszország hatalmi pozícióját az Északi- és a Keleti-tenger partvi­dékén. A versaillesi békének az volt a legfőbb törekvése, hogy megfossza Németországot nagyhatalmi állásának gazdasági feltételeitől és így az entente-hatalmak számára a sleswigi kérdés természetesen alkalmas eszköz volt arra, hogy, Németországot minél inkább elszigeteljék a tengertől. A jóvátétel jogcímén Dánia jelenté­keny német területekhez juthatott volna, azon­ban Zable, mint a dán kormány külügyminisz­tere csak Sleswig-Holstein egészben, vagy rész­ben dán lakossági­ vidékeire emelt igényt és népszavazás nélkül ezeket sem akarta elfogadni. Sőt dán kívánságra választotta szét két zónára a versaillesi béke,a népszavazás területét. Előbb, most február végén az északi zóna szavazott, ahol a lakosság háromnegyed része dán és így háromnegyed többséggel kimondották a csat­lakozást Dániához. A déli zónában azonban né­met a lakosság háromnegyed része és ezért há­romnegyed többséggel megbukott a csatlako­zás. A versaillesi béke rendelkezése szerint az egyes községekben leadott szavazatok arányá­nak megfelelően fogja megvonni egy entente­­bizottság a határvonalat Dánia és Németország között. . Az északi zónában nem volt kétséges a sza­vazás eredménye és a dán közvélemény biza­lommal nézett a déli zóna döntése elé is, ahol a dán részről megindult erélyes propaganda minden szavazót felvilágosít­ott a dán csatlako­zás gazdasági előnyeiről. Ezt a propagandát a Zahir-kormány is támogatta azzal, hogy a Ber­linben akkor tizenhárom márkával jegyzett dán koronát a márka egyenértéke gyanánt aján­lotta fel egy elég magas határig a fizetések és vagyonok átszámításánál, úgy, hogy a slesvi­­giek ötezer márkáért ötezer dán koronát, tehát hatvanötezer márkát kaptak volna a bevallás-­ ­ X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X * X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X ,, XX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X'X X X X X X X N­o nézzük, mi újság?­ • Lám a cenzúra jól viselte magát, öt esztendeje nem láttam­ ilyen szűz lapot A vezércikket nem olvasom el. Nem, nem, soha. Minek? H­ogy megtudjam, hogy a magyar politika kátyúba jutott. Azt hiszem, amióta Tisza Kálmán szögreakasztotta a bihari pontokat, azóta mindig kátyúban van a magyar politika. Menjünk tovább. Rendes ember ma a külpolitika után orientálódik. Még jó, hogy nincs semmi szenzáció. A németekről, a Ruhr-vidékről egy szó se. Talán megbéküllek. Hopp! Itt van valami! Nagy cím: Európa Monte­negró ellen. Szegény Montenegró, egész Európa ellene megy. Szerencsére nincs más gondja Euró­pának, mint hogy Montenegrót m­egrendszabályozza. Új címek: Skutarit ostromolják. — Flottatüntetés készül. — Érthetetlen, mit csinálhatott ez a kis Montenegró? Nincs hír a magyar békéről se. Mégis valami­ játszik. Jó, de nem fontos. De ez mégis felháborító! Még mindig a Gotterhalte! Hát hogy ettek nem lelet megszabadulni. Utálatos, el sem olvasott, inkább valami rendőri hírt.Íme: Fischer Mór 74 éves tojás­­kereskedő ötször rálőtt a feleségére, Katz Máriára. Lám, mióta lettek a tojáskereskedők ilyen a­gr­es­­­szívek? ■ Végre valami kedves: egy színes cikk a pesti tavaszi utcáról. Csákányos, ásós, lapátos emberek bújnak bele a földbe. Aztán újra bedobálják az ár­kokat, a kőburkolatokat, rákalapálják. Jönnek nagy aszfaltos katlanok. (Oh, régi, kedves ismerősök. Mi­kor láttam őket utoljára. A háború alatt csak édes testvéreik, a gulyáságyuk vonultak végig az utcá­kon.­ Hatalmas, szélű­­, vörös lovak vannak befogva. Jönnek a gázcsöveket javító emberek, feltépik az utcát, nagy árkokat ásnak, hogy a fekete földet, a pesti homokot megmutogassák a járókelőknek. Ez cálja: — Ahogy kinyitja a szemét, rögtön az­­a nyo­morult u­iság. — Ugyan kérlek, ne prezimitálj,. — pattogok, — mit tehetek róla, ha ez a mesterségem. Min­­denkiből nem­­ lehet váradi püspök. Ez döntő érv,­ az asszony engedelmeskedik. Végre itt van. Ne nézzük, mi újság? , , El­őször is egy kis általános tájékozódás. Mi­lyen vastag ma ez, a lap. Húsz oldal. Úgy látszik, van papiros. Haladunk, haladunk,, ez kedves meg­lepetés. Gyorsan végiglapozom, mennyi cikk, mennyi minden drágaság és nincs benn x x x se. Va­n. Kormányjóváhagyás a pocsmád­nji-miliojáci vici­nálisról. Szóval, komolyan vesszük a területi in­tegritást. Helyes, úgy kell lenni, mintha Neuidy­­ben semmi se történt volna, ez az okos politika. Dolgozni kell a megszabott területekért, hogy ha majd visszakapjuk őket, az újjáépítés kész tervei­vel állhassunk elő. No, nézzük a híreket. A király nem jön Gö­döllőre? Hát persze hogy nem jön. Hogyan jöjjön? Ki mondta, hogy jön? Nagy zenebotrány Bécsben. Ezek az undok becs­ek folyton marakodnak. Jád­­­ towker ifi van Pesten. Érdekes, várjon milyen va­­j­lutában kéri a fellépti dijait. Király Ernő Szegeden ! Kinyitóimlísz, szememet, egy kicsit bágyadt vá­jj­ok és rem tudom belátni, mire való a reggel nvégernye, miért kel fel a nap és különösen, miért téli nekem­ felkelnem. Ezen a problémán szeretnék alakivel összeveszni. A feleségem a függönyt húzza fel. mocskos, esőszínű a levegő és én­­foghegyről csak annyit piondok: — Az újságot­ kérem. — Jó reggelt kívánok —• szól, az asszony szelíd rendreutasítással. Még csak ez­ kell, ebben a ,hangulatban egy ilyen gúnyos rendreutasítás. — Jó reggelt. — morgom — igenis, az újságot kérem. . • J­á­r . Az asszony türelmes és jókedvű, a fejét cső­ is valami, végre felöltöztetik ezt a szegény lerongyo­lódott Budapestet, ideje, nagyon ráfér, már lábát töri a ló,­ha kimerészkedik az utcára. Persze az új kormánybiztos, úgy látszik, dolgozik. Ez a hír is ezt mutatja. A belügyminiszter figyelmébe ajánlja a székesfő­­­­város­­közönségének, hogy tervbevett, új intézmények létesítését" a gazdasági helyzet gyökeres javulásáig halassza­ el és hogy a kölcsönpénzek terhére eső újabb beruházások elrendelésénél a legnagyobb mérséklettel és körültekintő óvatossággal járjon el. Tehát mégis vannak tervbevett új intézmé­nyek,­... újabb beruházások... és remény van a gazdasági helyzet gyökeres javulására is. A belügy- Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Bleckner J, Győri és Nagy Janim és Tsa,Tend­er Gyu­­la, Hegyi Lajos, Klein Simon és Tsa, Leo­­pold Gyula, Leopold Cornel, Schwarz Jó­zsef, Sikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Hckstein Bernát bírd. irodákban. Bécsbem Hausenstein és Vogler, M. Dukes Nacht, Rudolf Mosse. Berlinben Rudolf Hai­ban, Berlin NW. Unter den Linden 40/413 Szerkesstőség és Kiadóhivatal VI., Andrássy­ út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 220 ko­rona, félévre 110 korona, negyedévre 56 korona, egy hóra 20 korona. A „VILÁG” megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pálya­udvarokon 80 fillér. XI. évfolyam Budapest, 1920 CSÜTÖRTÖK április 1.­79-ik szám

Next