Világ, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-16 / 219. szám
Csütörtök VILÁG 1920. szeptember 16. 3 Kun Sándor vallomása a betővésnőti a gyilkosságról, meneküléséről és elfogatásáról (A Vilar tudósítójától.) Bűzletesen beszámoltunk arról a, vakmerő rablógyilkosíágról, amelyet kedden délután Wáss Manfréd Lendrayt utca 13. szám alatti villájában követett el egy fiatalember és tudósításunk elmondotta azokat a prazifikaszerű jeleneteket, amelyekkel a gyilkos kerítéren, utcákon, kőfalakon át megszökött a gyilkossága m mhelyéről. A bupesti rendőrség nagyszerű munkájának köszönetír il, hogy most már nem a szökés részleteit kell ismertetnünk, hanem pontos adatokkal szolgálhatunk a gyilkos elfogatásának körülményeiről, a gyilkosság előzményeiről és a vakmerő ember bujkálásáról. A gyilkos kézrekerítéséről a következőket jelenthetjük : Az elfogatás A lapok közlése nyomán egész Budapest a Web6 Manfréd villájában történt szenzációról beszélt és minden újságolvasó ismerte Budapesten a gyilkos pontosan leadott személyleirását. A személyleltás legfeltűnőbb adata a következő volt: Vállas, pufókarcú fiatalember, aki kalap nélkül szökött meg és kalocsnit hordott. Ezt a személylerrást ismerte minden posztoló rendőr és minden detektív. Csak így történhetett meg, hogy egy Wittitsch nevű detektív, aki a keleti pályaudvaron teljesített szolgálatot, délben 12 órakor, amikor a Rákóczi-út és Baross-tér sarkán, éppen a keletihez igyekezett, figyelmes lettt, egy előtte haladó vállas fiatalemberre, aki cipő nélkül kalocsait viselt a fahír. Mikor a fiatal férfi Windischhez ért, — a Barosstér elején — elébe állott a detektív és csendesen rászólt: — Fiatalember, igazolja magát! Én detektív vagyok. A fiú revolvert rántott, ráfogta a detektivre, kiszakította magát Rindisch kezeiből és eszeveszett rohanással futni kezdett a Baross-szobor irányába. Az üldözés, a liabálás nagy feltűnést keltett, sokan a detektívvel együtt a rohanó ember után vetették magukat, a Baross-szobornál is többen elébe kerültek, úgy , hogy kénytelen volt a kalocsnis ember megállni. Revolverét előretartotta, de a tömeg nyoprult előre és a detektív megint elébe ugrott. Mikor látta az üldözött, hogy nincs menekülés, elkiáltotta: — Ne bántsanak! Megadom magam. Eldobta a revolverét, engedte, hogy megkötözzék a karját, bevigyék a keleti pályaudvari rendőrőrszobára. Itt Wimitsch def aktívnek, kéz Tekeritőiének első kérdésére bevallotta, hogy ő járt tegnap a Weiss Manfred-féle villában és ő ölte meg három lövéssel a házmestert. Elmondotta, hogy Kun Sándornak hívják, IS eszteendös. Foglalkozásnélküli. Lopásból él. Betöréses lopás miatt már büntetve volt, most is Cegléden volt, fogságban, de börtönéből megszökött. Apjához, Tápióságra menekült, szökése óta szeptember elejéig itt tartózkodott. Tíz-tizenkét nappal ezelőtt jött fel Budapestre, két napig nővérénél lakott, különben pedig apróbb lopásokból élt. A Keleti-pályaudvarról déli fél egy órakor átkisérték a főkapitányságra. Kun Sándor elbeszélt, a véres délután történetét Ott áll az elfogott gyilkos, összekötözött kezükkel, egykedvű nézéssel a detektivszoba közepéig. Hatalmas válla, telt kerekarcú, egész fiatal suhanó Kun Sándor. Lompos, piszkos tenyerein megfeszül az ég a zsineg alatt, szemei idegesen néznek a detektivekre. Gyerek, aki ijedten néz, remeg — egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy elvetemült gyilkos. Odaállítják a detektívek közé, feloldják kezéről a kötést és megkezdődik a vallatás. , Nehezen beszél, gondolkozik, szedi össze az emlékezőtehetségét, közben-közben a kabátja szögletével jávázik. Nem buta, de beszéde minden inteáigpucia nélküli. Egyet-egyet ránt a vállán, amikor beszél és ilyenkor rem nézne a világért se senkire a szobában. A gyilkosságra mindig azt mondja: a baj. Ha azt mondják: öltél, vagy gyilkoltál — megrezzen és elhallgat. — Abba a házba. — mondja KutiSándor, — ahol a baj történt, csak tanulmányra mentem be. Előbb voltam négy-öt másik házban, sehol ne lehetett dolgozni. Mindenütt sokan voltak. Itt, ahol a baj történt, először s pincébe mentem le. Ott két deszka, telt összekapcsolva egy építőkapocscsal. Kifeszítettem a kapcsot, aztán betettem a belső zsebembe. Körülbelül 12 óra lehetett, amikor a pincéből fölmentem a villába. Egész a második emeletig mentem. Egy lélek se jött. — Fent a második emeleten próbáltál ,bezörgetteni. Ha kijön valaki, elmentem vóna, mondtam vóna valamit, hogy tévedtem és elmentem vóna. Kétszer is zörgettem. Rém jött senki. Gondoltam, üres, hát a vaskapocscsal felfeszítettem az ajtót. — Az ajtónál mindjárt ládák voltak. Felfeszítettem az elsőt. Olyan csipkés párnák voltak benne. Divinyról, meg nem tudom én honnan. Aztán felfeszítettem a második ládát, abba’ szép selyem firhangot voltak. Az se kellett. A harmadik ládán kezdtem dolgozni. Szőrme volt benne meg szövet. Kiszórtam ami tetszett, és visszadobáltam, ami nem tetszett. — Bementem a hálószobába, itt is Tüegnértörun, fiókokat, onnan a könyvtárszobába mentem. Az ajtónál volt egy koffer, félreezítettem és bevittem a szövetekhez. Már sokat dolgoztam.. — Hát a befőtt, — kérdezték a gyilkost — hisz betörés közben a befőttet is ettél. Barackot. — Csak felnyitottam — mondja indigpálódva. — Megkóstoltam, de nem ettem belőle, mer büdös volt. Aztán felfeszítettem az első szekrényt. Sok gyerekcipő volt benne. Fehér és másfajta. Egészen új, léceik tudni, de ilyen nekem nem kellett. Szövet is volt ott, sokféle, azt raktam ki és turkáltam a holmiban. Volt ott ezüst tárca, zsebkendő, ruha, meg szövet. A házmester utolsó szavai — Én rakosgattam, turkáltam, amikor egyszer csak hallom, mögöttem valaki nyitja, az ajtót és magában beszél. — Istenem, itt jól betörtek — mondja a belépő, körülnéz és mikor háttal fordul, én elbújtam a szekrény kinyitott ajtaja mögé. Megállt a szekrény előtt is, aztán továbbment a konyha felé és innen is hallottam, amint magában mondja: — Ka, innen is elvittek egy csomót. Aztán megint bejön az előcsarnokba, körülnéz és egyszer csak meglátja a lábamat a szekrény ajtaja alatt. Azonnal odaugrott, valamit szólt, de nem tudom már mit. Arrébb rántott a szekrényajtótól, én ekkor kirántottam zsebemből a revolvert és egyet lőttem. Rém talált. Akkor, nem tudom mivel, de megvágta a kezemet, mert belémcsipaszkodott és mindenképpen el akarta venni a revolvert is ahogy ott kapkodott a revolver után, én háromszor egymásután, belelőttem. Hogy hogy esett, el, melyik lövésnél tántorgott, nem tudtam és nem emlékszem, csak éreztem, hogy egyszerre elenged a karja, nem szorítja már a vállamat és a kezemet és végigvágódik a padlón. Vissza se fordultam, rohantam a lépcsőn lefelé. Lent két férfit és egy nőt láttam. Az asszony rám kiabált.: — Ka, mi az, mi van? Enszaladtam és csak úgy kiabáltam vissza: — Egy bácsi . . . ott fönt ... az emeleten . . . És rohantam tovább. Mikor a kapuhoz értem, hallottam, hogy kiabálnak le az ablakból : Fogják meg! Fogják meg! A kapunál a soffőr elébem ugrott, én nem szóltam neki semmit, csak ráfogtam a revolvert és úgy megijedt, hogy nekiszaladt, háttal az autónak. Én csak rohantam el és mikor visszanéztem, láttam, hogy az utcán az autó szalad utánam, még csak meg se fordították. Úgy háttal szaladt utánam a Lendvayuteiban. Beugrottam egy házba, átléptem egy deszkakerítésen, onnan egy másik udvarba, kerültem, de itt nem volt nyitva a kapu. Egy asszony kiabált rám. •— Maga mit keres itt? — Jaj, — mondom az asszonynak, ■— hagyjon békében, nyissa ki a kaput, mert üldöznek. Segítőtársak a ligetben Az asszony nem nyitott kaput, erre még egy palánkon kersztülugrottam és csak azt láttam, hogy a ligetbe értem, .A ligetbe csak egy kicsit szaladva n® visszanéztem, már láttam, nem üldöz senki. Kém jön senki utánam. Megkerültem a ligetet és kimentem az István útra, a tizes szám alá, Antal Lajosné vendéglőjébe, ahol már ismertek engem, mert mikor nem volt pénzem, sokáig itt kaptam enni és mikor egy nagyobb ,jerenka (betörés) volt, akkor fizettem hétszáz koronát egyszerre. "A vendéglőben bementem egy kis szobába, ott találkoztam egy „haverommal", a Józsival és Jópinak mondtam: — Józsi, adj egy nadrágot, mert üldöztek és kiszakadt. Aztán elmondtam a Józsinak, hogy mi történt. — 11?, a kutyafáját, — mondta a Józsi, — már most mit csináljunk? És elment és mindjárt hozott egy fehér nadrágot. A kis szobában felvettem a nadrágot, aztán ott el is aludtam, mert ki voltam fáradva, a szakadástól és csak este fél kilenckor ébredtem fel. Akkor egy pörköltet vacsoráztam, aztán elmentem a Dohány utca 57-be, Hegedűs Mancihoz, aki itt szolgálatban van. Neki is elmondtam, mi történt és lefeküdtem a cselédszobában. Nem bírtam aludni, nagyon korám felkeltem reggel, kimentem az utcára és vettem egy újságot. Már benne volt ,a baj". Aztán mikor elolvastam az újságot, fél hétkor kimentem vissza az István út 10. alá, itt a kis szobában megint lefeküdtem és ott aludtam féltizenkettőig. Akkor ebédet ettem, bablevest meg krumplifőzeléket, nem fizettem, mert most is számlára ment, és elindultam a keleti felé, hogy majd elutazok Szolnokra, vagy másfelé. Egyszer csak látom, hogy szalad valaki utánam. Azt mondja, detektív. Elővettem a revolvert, de mikor sokan gyüttek, eldobtam és akkor elfogtak. Bervittek a keletihez, elszedtek mindent tőlem és aztán idehoztak. Más semmit én kérem elmondani nem tudok. A hosszú vallomás után, mint aki csak nagyon jelentéktelen dolgokat mondott, el, ott áll szerényen a Lendvay utcai rablógyilkos. A kabátján igazgat, vizet kér és leül egy székre. Valaki megkérdezi a gyilkostól, hol szerezte azt a finom kabátot és mellényt, attt rajta van, röviden csak annyit felelt: — Mit kérdeznek erről. Ezért már kaptam két esztendőt. ■— És a kalocsnit hol vetted? — kérdi egy detektív. — Egy ajtó előtt volt kitéve tisztítani. Ott húztam fel — mondja flegmatikusan. És a további kérdések folyamán is mindenre részletesen válaszol, csak az látszik meg a beszédén, hogy fáj neki, hogy a Józsit, a barátját, belekeverte és még jobban fáj, hogy belekeverte a Hegedűs Manóit. Ezt mindenesetre helyesbíteni szeretné. Próbálkozik is a védelmükkel, de aztán mindjobban belezavarodik és a Manóiról még többet mond el, mint amennyit először akart. A házmester gyilkosát a detektívek szobájából a főkapitányság egyik cellájába vitték le. Itt tölti az éjszakát és csütörtökön délelőtt Laszner kapitány és Kodocsay fogalmazó elé kerül, akik jegyzőkönyvbe veszik vallomását és szembesítik a tanukkal és barátaival, ha azokat addig sikerül kézrekeríteni. A gyilkos suhanc előéletéről csak annyit mondott, hogy 13 esztendős korában került el hazulról, egy katonavonaton a frontra szökött és 13 esztendős korától mostanig — azt az időt kivéve, amit Czegléden betörésért és lopásért börtönben töltött — csavargók és züllött barátok társaságában élt állandóan. Foérusfiúzy, Mányi és Búzáth. Budapest uj alpolgármesterei. Ma délután Umet lobogóházt öltött a váci utcai városháza palotája. Ma délután választotta meg a főváros törvényhatósági Ufsasága Budapest uj alpolgármestereit. Fockushely Lajos, Keryi Dezső ás Buzith János az uj alpolgármesterek és sietünk konstatálni, hogy amennyire igazságtalannak tartjuk Déri Ferenc mellőzését, épp olyan szerencsésnek tartjuk, hogy a választás a tanács e három kitűnő tagjára esett, akiket eddigi munkásságuk és sikereik segítettek bele az alpolgármesteri székbe. Egyébként az alpolgármester, választó közgyűlés meglehetősen izgatott és hangos volt. A liberális blokk nem hagyta szó nélkül, hogy a kijelölő választmány Déri Ferenc, a polgármestert nem jelölte és a demokrata párt nevében dr. Pető Sándor jelentette be, hogy a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetik a kijelölő választmány, működése iránt és a legnagyobb szeretettel és ragaszkodással búcsúzik Déri Ferenc alpolgármestertől. A múltban — mondotta Fető Sándor — sohasem történt még, hogy egy érdemes tisztviselőt, ha a jogcíme megvolt rá, ne jelöltek volna. Most pedig megtörtént, hogy hat itt, a kijelölő választmány tagjai, hogy megbuktathassanak egy érdemes és kitűnő tisztviselőt, elütötték a törvényhatósági bizottság egy jelentékeny részét a választás jogától. Amikor a kijelölőbizottság Déri Ferenc mellőzésével elkövette ezt az igazságtalanságot, oltári luxust engedett meg magának, melyet sem a szokás, sem a törvény, sem a jó erkölcs meg nem engednek. Egy demokrata: Tegyék tönkre Magyarországot. Pető:így példátlanul tehetséges, szorgalmas, szerény és puritán,főtisztviselő, akire én, igenis, mint zsidó is büszke voltam és büszkék voltunk ,rám valamennyien . . . Erre ismét kitört a vihar. — Éljen Déri — kiáltották a demokraták és a liberálisok.—Vigyék Jeruzsálembe! Boldog új évet!— szóljak vissza a keresztény párt oldaláról. Óriási lárma követte Peti Sándor beszédét. A liberális blokk éljenezte Dérit. ..Majd visszajön még."‘ — kiáltották. Mikora lárma leépe,ndekedett, T Wolff Károly magyarázgattta, hogy Antont Béla esztergomi polgármester jelölése törvény szerint is jogos volt. A liberális blokk" egy derültséggel fogadta Wolff Károly ama kijelentését, hogy a kijelölő választmány tisztán a főváros érdekét tartja szem előtt. Ezután Csaár Vilmos, a liberális párt nevében utasítottavissza a kijelölő választmány példátlan eljárását. — A kijelölt választmány — mondta Gaál kúriai bíró — betartotta a törvény betűit, de nem tartotta meg a törvény alkalmazásának hagyományait. Eddig minden régi, korrektül működő tisztviselőt jelölték és a választást a közgyűlés bölcseségérebízták. A kijelölő választmány szakított ezzel a tradícióval. Bismarck mondta, hogy a Cézárok despotizmusa épp olyan veszedelmes, mint a többség diktatúrája. A többség diktatúráját nem tűrhetjük és a választástól tartózkodunk! Sipőcz Jenő polgármester parázs hangulatban rendelte el a szavazást. Mialatt a szavazás tart, Gál Jenő indokolja meg amaz indítványát, hogy a Duna-bizottság székhelyének kijelölése dolgában teljes felhatalmazással bizottságot küldjön ki a közgyűlés. Csetiy Ferenc szerint, mindenki óhajtása, hogy a Duna-bizottság székhelye Budapest legyen De mert bizalommal vagyunk a kormány iránt s tudjuk, hogy az a főváros érdekeit meg fogja, védelmezni, indítványozza, hogy térjenek az indítvány fölött napirendre. Erre ismét kitört a vihar. A demokrata oldal hangosan tiltakozott. — Hallatlan! Kém szégyenük magukat! Maguk is magyarok? ! — kiáltották. Kipecz polgármester csendesítette le a vihart. Az elmondta, hogy Zsetty indítványa nincs merev ellentétben Gál Jenő indítványával. Azt ajánlja,hogy a döntést bízzák a tanácsra, amely meg fogja kérni a kormányt, hogy a főváros érdekeinek képviseletéről gondoskodjék. . . Ezt a javaslatot aztán el is fogadta a közgyűlés. Rácz Sándor az ipartörvény revíziója, dolgában terjesztett elő indítványt. Kovács Andor azt indítványozta, ",,rt a főváros írjon fel a pénzügyminiszterhez, engedje meg,hogy a város 10.-20 é.-, 60 filléres, szükségpénzt bocsáthasyon ki. Buzánszky Gyula azt proponálja, hogy, a tanács a kegyúri kérdések dolgában sürgősen terjeszsze a javaslatot a közgyűlés elé. Addig is mondja ki a közgyűlés, hogy a plébánosról,úsztásokon csak katolikus vallásúak szavazhatnak. Buránszky indítványát egyhangúlag fogadta el a közgyűlés. Az indítványok tárgyalása közben a demokraták — akik nem vettek részt a szavazásban, — elvonultak és felkeresték lakásán Déri Ferencet, hogy rokonszenvükről biztosítsák. Fél 7 órakor hirdette ki Sipter polgármester a választás eredményét. Összesen 180 szavazatot, adtak le. Folkusházy Lajos 140; Fényi Dezső 147; Búzáik Jámis pedig 186 szavazatot, kapott. Tehát Folkusházy, Hőnyi és Buzith lettek Budapest alpolgármesterei. Az új polgármestereket küldöttség hívta, meg a közgyűlés termébe. A közgyűlés tagjai nagyon lelkesen fogadták a győzőket, akiket Lipőek Jenő polgármester üdvözölt. Ázni alpolgármesterek nevében Folkusházy Lajos köszönte meg a közgyűlés bizalmát. Ezzel a közgyűlés véget ért./