Világ, 1920. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-01 / 232. szám
2 1920. október 1. tartalékolni tudtunk becsületes munkánk becsületes jövedelméből, azt minden hiány nélkül és a maga teljességében visszaadtuk annak, akitől kaptuk, visszaadtuk azoknak, akik a mi egyetlen bázisunk és erőforrásunk voltak mindig: visszaadtuk a Világ közönségének. Hiszen a Világ múltjának évtizede alatt jöttek és mentek kormányok, de olyan kormány nem jött és olyan kormány nem ment, a tíz év alatt, amelytől akáregy fillért is kértünk, vagy kaptunk volna. Ami kis tartalékunk volt, azt mi most visszaadtuk maradéktalanul, visszaadtuk sóhaj és panasz nélkül, inkább visszaadtuk, semhogy új terheket rójtunk ki közönségünkre, amelyről tudjuk, amelyről tapasztaltuk, hogy kitart mellettünk, akkor is, ha áldozatot követelünk tőle, de amelyről tudjuk azt is, hogy a másfél vagy a két korona az egy korona helyett ma súlyos, nagyon súlyos áldozat számára, súlyosabb áldozat, mint számunkra az, hogy elköltöttünk becsületesen mindent, amit becsületesen tettünk félre, rom másért, csak azért, hogy legyen valami kevés költeni valónk akkor, ha olyan nehéz idők jönnek, mint amilyenek most jöttek. Mi nem irigyeljük azokat, akiknekma nincsenek gondjaik, mi nem irigyeljük azokat a lapokat, amelyek egy könnyed kézlegyintéssel veszik tudomásul a 38,4 koronás papírárat, akár azért, mert bőven buzognak számukra azok a bizonyos diszkrét források, akár azért, mert már régebben is a közgazdasági rovaton volt a súlypontjuk, akár azért, mert hirdetéseket adnak a közönségnek, nyílt és palástolt hirdetéseket, cikkek éshírek helyett. Mi nem irigyeljük azokat, akiknek nincsenek gondjaink, mi becsületnek és tisztességnek tartjuk azt a nehéz és súlyos gondot, amely ma lélegzetünket fojtogatja. És mi bejelentjük közönségünknek már ma azt, amit talán fölösleges megmondani: mi nem akarunk és mi nem fogunk hirdetéseket gyűjteni hivatásunk teljesítése helyett, mi csinálunk gazdaságpolitikát, de azt a gazdaságpolitikát, amelynek érvényesülése visszaállítja az emberi megélhetésnek feltételeit, a ma■ gyárkultúra továbbfejlődésének alapjait ebben az országban, nem pedig azt a gazdaságpolitikát, amely ne■künk jövedelmez, ahelyett, hogy az országnak hozna jövedelmet. Mi bevalljuk nyíltan, hogy diszkrét segélyfonásaink nincsenek és ha volnának is, még a becsületes és az önzetlen áldozatkészséget sem vehetjük igénybe, mert nekünk szükségünk van a teljes függetlenségre, a minden irányban korlátlan mozgásszabadságra azért, hogy a lekötelezettségek és a tekintetek minden hajszál-bilincse nélkül mehessünk tovább a mi utunkon, ■azon az után, amelyen folytathatjuk nehéz, de nekünk drága, küzdelmünket, a magyar föld népének szebb jövőjéért, emberibb életéért, a magyar kultúra által termelt értékek megmentéséért, a magyar remények beteljesüléséért, a Csonka-Magyarország kiteljesedéséért és azért a kapcsolatért, amelynek soha és egy pillanatra sem szabad megszakadnia és nem szabad meglazulnia Magyarország és a Nyugat világa között. Mi már ma sem térnénk ki a konzekvenciák vállalása elől és felszólítanák olvasóink táborát arra, hogy vegye át részét az áldozatok vállalásából, amelyeket egészen máig mi viseltünk egymagunk. Ami áldozatot elbírunk, azt viseljük továbbra is, de az áldozatnak azt a részét, amely meghaladja a mi teherbírásunkat, áthárítanánk már ma közönségünkre, áthárítanánk emelt homlokkal és aggodalmak nélkül, mert tudjuk azt, hogy a Világ közönsége, ha nehezére esik is, természetesnek és kötelességnek tartaná a reá kirótt áldozat vállalását, mint ahogy természetes volt számunkra is, és egyszerű, tiszta kötelesség az áldozatok viselése addig, amíg bírtuk, egyetlen szó panaszra egyetlen szó dicsekvés nélkül. Ha ma még nem tesszük meg azt, amit valószínűleg kénytelenek leszünk kérni, holnap, akkor ennek rém az az okai, hogy ma még habozunk a százszázalékos és a kilencvenszázalékos tisztesség között, akkor ennek nem az az oka, mintha ma még fontolóra vennénk azt, hogy nem volna-e célszerű a lap árának felemelése helyett inkább egy árnyékfoltot engedni becsületünk egyik szögletére. Nekünk erre a becsületre a maga csorbítatlan teljességében, a maga árnyéktalan tisztaságában és foltnélküli fehérségében van szükségünk. Amiért mi habozunk, amiért még várunk, lehet, hogy csupán néhány napig már, annak oka az a körülmény, hogy Ausztriában öt korona a papír kilója, akkor, amikor nálunk 38,4 korona. És mi még nem hisszük, mi nem akarjuk hinni azt, hogy az osztrák papírár öt koronájával szemben megmaradjon a magyar papírár 38.ú koronája. Azt hiszszülő, senki sem fog félreérteni bennünket. Mi nem kérjük azt, mi nem gondolunk arra, hogy a magyar állam, a szegény magyar állam vegye át a terhek egy részének viselését. Mi egyszerűen bízunk még abban, hogy megszűnténk majd azt a kötelezettséget, amely szerint szeptemberben harminc koronáért kellett és most 38,// koronáért kell az államtól papírt vásárolni. Mi egyszerűen bízunk még abban, hogy az állam, illetőleg a kormány által erre a célra kijelölt szervezet lemond arról, hogy gondoskodjék az újságok papírellátásáról és megengedi nekünk azt, hogy magunk szerezzük meg a szükséges papirost, a világpiaci áron, a világpiaci feltételek mellett. Ha ezt megengedik nekünk, ha megengedik nekünk azt, és nem többet, hogy magunk gondoskodjunk magunkról, akkor alighanem módunkban lesz lemondani az áremelésről, vagy beérni egy igen szerény áremeléssel. Akkor azonban, ha csak egy helyen és ha csak 88,4 koronáért lesz szabad vásárolnunk papirost, ha ez a súlyos kötelezettség, ha ez a terhes gyámkodás tovább is reánk nehezedik, akkor nincsen más lehetőség és messen más út előttünk, mint a Világ közönségéhez fordulni ezekkel a szavakkal. Eddig mi viseltük az áldozat teljességét, idáig bírtuk, tovább nem bírjuk, most vegyétek ti vállatokra terheink egy részét. — Az Árvizsgálóbizottság új elnöke hivatalban. Dr. Bíbor Gyula közigazgatási bíró, az árvizsgálóbizottság új elnöke, ma foglalta el hivatalát és Koletsann Ernő újonnan kinevezett alelnörökel sorra jártak az egyes ügyosztályokat, informálhatta magát a folyó figyekről és arra kérte azután az egybegyűlt tisztviselőket, hogy nehéz munkájában támogassák., VILÁG Timikor* szélcsend van a politikában A nemzetgyűlés kétheti szünete következtében a politikában hivatalosan szélcsend állott be. A kormányzópárt közhelyiségei valóban esetidézek, csak véletlenül vetődik fel egy-két képviselő, pár percnyi ott,tartózkodás után azonban ezek is ijedten menekülnek, amint megpillantják az üres termeket. Csupán néhány túlságosan lelkiismeretes honatya várakozik elmerülve a süppedő fotelekben kérvényükkel a zsebükben, hátha mégis feljön egy miniszter. Ez a nagy csend, ez a nagy elhagyottság azonban egyáltalán nem jelenti azt, mintha a politika mozgató tényezői nem működnének tovább a szünet alatt. A képviselők nagy része hazautazott kerületébe, azonban sokan a fővárosban maradtak és ezek buzgón fűzik tovább a politika szálait. Csak nem hivatalosan és nem a kormányzópárt hivatalos helyiségeiben. A keresztényszocialista képviselők népes értekezleteket tartanak esténként, a keresztény nemzeti egyesülés volt helyiségében, gróf Károlyi Mihály egyetem utcai palotájában. Ezeken az értekezleteken a kereeztényszocialisták különböző sérelmeit vitatják meg és hoznak erélyes hangú határozatokat. A keresztényszocialisták legfőbb sérelme, hogy a népjóléti államtitkárt, Székely Jánost felmentették állásától és hogy helyette Gaál Endrét nevezik ki államtitkárnak. Székely János a keresztényszocialisták exponense volt a kormányban, viszont Gaál Endre nagyatádi Szabó István legszemélyesebb hívei közé tartozik. Kifogásolják ezenkívül a keresztényszocialisták azt is, hogy a kormány a főispáni kinevezések körül nem honorálja kellőképpen az ő kívánságaikat így a zalai és a veszprémi főispáni kinevezéseket tartják sérelmeseknek magukra nézve. Azonban teljesen függetlenül az aktuális sérelmektől, a keresztényszocialisták általában nincsenek megelégedve a kormány szociális politikájával. Hangsúlyozzák, hogy a kormány szociális téren még eddig semmit sem tett, így például nem alakította meg még azokat a gyári panaszbizottságokat sem, amelyeknek megalakítására már többjében ígéretetkaptak a keresztényszocialista képviselők. Frühmrth Mátyás ma délelőtt megjelent a miniszterelnöknél, x, x .x x x x Teleki megígérte, hogy a keresztényszocialisták kívánságainak meghallgatására hét órakor fellátogat a pártkörbe, azonban ez a látogatás is elmaradt.. A keresztény szocialisták most Saller István közoktatásügyi minisztert bízták meg azzal, hogy sérelmeik orvoslása és kívánságaik teljesítése céljából járjon el. A keresztényszocialista képviselők közül többen hangsúlyozták munkatársunk előtt, hogy egyelőre nem gondolnak erélyesebbfellépésre. Tisztában vannak ugyan azzal, hogy kifelé a munkásokkal szemben nagyban megerősítené pozíciójukat, ha ellenzékbe mennének, azonban ettől az ország érdekében eltekintenek,, annál is inkább, mert remélik, hogy kívánságaikat mindenben honorálni fogják. Mialatt, a keresztényszocialisták a kormány politikáját a szociális problémák felé igyekeznek terelni, ugyanakkor a volt kisgazdapárt kisgazdaképviselői is egy nagyobbszabású mozgalmat vezetnek be, amelylyel éppen a keresztényszocialista képviselők külön szervezkedését igyekeznek ellensúlyozni. Ők sincsenek megelégedve a kormány politikájával, ők azonban a keresztényszocialistákkal szemben úgy látják, hogy a kormány túlságosan nagy gondot fordít a városi érdekekre és a kisgazdák és általában a falu érdekeit nem képviselik azzal az erélylyel, azzal a lelkiismeretességgel, mint az kívánatos volna. A kisgazdák is külön értekezleteket tartanak, amelyen szintén meglehetősen elkeseredett hangulat uralkodik. Azt mondják, hogy azok a közismert szempontok, amelyek i nemzetgyűlés vitáit kizárólagosan dominálják, különösen alkalmasak arra, hogy a ügyeimet a vidék szociális bajairól és elsősorban a falu problémáinak megoldásáról eltereljék, úgy látják a helyzetet, hogy a parlamenten kívülálló tényezőknek a kormány politikájára gyakorolt nyomása és a keresztényszocialisták külön szervezkedése a kormány érdeklődését teljesen elvonja a falu bajaitól, a földműves nép kívánságaitól és egyre jobban saját külön érdekei szolgálatába állítják az egész kormányzati politikát. Éppen ezért szükségesnek tartják, hogy a jövőben intenzívebb ellenőrzést gakoroljanak a kormány munkája felett és igyekezzenek a kormányzópárt politikáját olyan irányban befolyásolni, amint az a vidék , hangulatának megfelel. A kisgazdaképviselők mozgalmának különös jelentőséget ad az a tény, hogy Kovács J. István x x x x államtitkár, aki mindenben azonosítja magát a kisgazdák felfogásával, elhatározta, hogy az államtitkárságról lemond. Kovács J. István vasárnap beszámolót tart Enyingen, ahol meg fogja indokolni elhatározását. Erre az útjára nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter és Bottlik József is elkíséri Kovácsot. A keresztényszocialisták és a kisgazdák közötti félreértések kiélesítéséhez és a kölcsönös bizalmatlanság elmélyüléséhez hozzájárul az is, hogy az eredeti tervtől eltérően a bizottságok a földbirtokreform részletestárgyalását a nemzetgyűlési szünet utánra halasztották. Ennek következtében a nemzetgyűlés a földbirtokreformot megnyitása után nem veheti nyomban tárgyalás alá, hanem a házszabályrevíziót fogják napirendre tűzni. Pártbomlásról e pillanatban még nem lehet beszélni, annyi azonban bizonyos, hogy a keresztényszocialisták és a kisgazdák újból élesen szembekerültek egymással. A földbirtokreform vitája kétségtelenül felszínre fogja vetni mindazokat az osztály- és társadalmi különbségeket, amelyek a kormányzópárt tág keretei között látszólag olyan békésen elfértek egymás mellett. A kormányzópárt demokratikus elemei is ez alkalommal első ízben fognak egységesen fellépni. Wilson törvényszék elé állítását követetik Newyorkból jelentik. Wilson még augusztus elején aláírt egy törvényjavaslatot, amelyet a kongresszus még le nem tárgyalt. Ez a törvényjavaslat a kaliforniai „sárga" bevándorlás ellen tartalmazott, újabb rendszabályokat. Taylor szenátor, volt spanyolországi nagykövet és Edmond képviselő kijelentették, hogy a kongresszus összeülése után azonnal indítványozni fogják Wilsonnak alkotmányellenes magatartása miatt vád alá helyezését, Wilson azzal védekezik, hogy a törvényjavaslatot a nagy sietségben tévedésből írta alá. Minthogy úgy a szenátusban, mint a képviselőházban többségben vannak a republikánusok, lehetséges, hogy a vád alá helyezési indítványt el fogják fogadni, ami jó agitációs eszköz volna a demokraták ellen öt héttel az elnökválasztás és a kongresszusi választások előtt. Beállhat tehát, ha tekintetbe veszszük Wilson nagy népszerűtlenségét, az az Amerika történetében példátlan eset, hogy elnökét állami törvényszék elé fogják állítani. Felsőszilézia népszavazás előtt (A Világ berlini tudósítójaitól.) Felsősziléziából újból rossz hírek jöttek. Amiótji a tesgreni bányavidék nagy részét Csehországnak ítélte ele a legfelsőbb tanács, a lengyelek még nagyobb energiával dolgoznak azért, hogy maguknak szerezzék meg a felsősziléziai bányamedence 100 millió méter mázsás széntermelését és szinte mérhetetlen széngazdagságát. A lengyel kormány és kivált Korfanty képviselő, aki sok éven át a német birodalmi gyűlésnek volt tagja, most pedig a lengyel kormány kinevezésének alapján a felsősziléziai népszavazási terület megbízottja, bőkezűen szórja a pénzt és hatalmas apparátust épített ki a lengyel csatlakozás propagálására, valamint a németbarát propaganda elfojtására. Minden felsősziléziai városkában van egy szálloda, amelyet Korfantyék kibéreltek és amely most a lengyel agitáció székhelye. Egész Felsősziléziát elárasztják a röpivek, gombamódra szaporodnak a lengyel napilapok, a német lapok pedig a legcsábítóbb ajánlatokat kapják arra az esetre, ha beszüntetik agitációjukat a német csatlakozás mellett. A lelkészeket, a hivatalnokokat, a befolyásos helyi embereket szintén anyagi eszközökkel próbálja megnyerni a lengyelbarát agitáció számára Korfanty szervezete és mindenütt súlyos kellemetlenségeket szerez azoknak, akik a német csatlakozás számára csinálnak hangulatot. Noha a felsősziléziai entense-bizottság angol tagjai már nyíltan állást foglaltak a bizottság francia elnökének, I. Ilon tábornoknak egyoldalú politikája ellen, sőt lemondtak megbizatásukról, mert nemtudtak, francia kollégáikkal harmonikusan együttműködni. Le Slont tábornok még helyén van és semmit nem változtatott idáig tanúsított magatartásán. A múlt hónapban történ v,es kirobbanás nem oldotta fel a feszültséget, amelyet egyrészt a kíméletlen eszközökkel folytatott heves agitáció tart ébren, másrészt pedig az a körülmény, hogy a lengyelek még mindig fegyvereik birtokában vannak, a németek pedig fegyvertelenek. Kivált a lengyel tornaegyesület, amelynek organizációja minden nagyobb felsősziléziai helységre kiterjed, valósággal szervezett hadsereg, amely egyetlen adott jelre fegyverrel vállán sorakozik. És valószínű, hogy ezt a jelt újból megkapják majd a lengyel tornác egyesület fiókjai és csoportjai, tekintettel arra, hogy a népszavazás az egyoldalúan folytatott erős propaganda ellenére is, a varsói körök nézete szerint Németország javára döntene. Egy év előtt több esélye i.t .:■ ,-< , r... ainak, mert akkor Felsőszilézia lakosságának egy pisze azt hitte, hogy kedvezőbb gazdasági viszonyok közé kerül akkor, ha elszakad Németországtól. Ma már a lengyel csatlakozás és az elválás a német birodalomtól, nem ígér gazdasági előnyöket és a schlessig-holsteini német szocialisták magatartása után Varsóban letettek arról a reményről, is, hogy a régóta megkörnyékezett felsősziléziai német szakszervezetek Lengyelország mellé állanak, vagy legalább semleges magatartást fognak tanúsítani a népszavazás idején. Hiszen a flensburgi kerület munkásosztálya igen nagy előnyökhöz jutott volna akkor, ha a német viszonyok súlya alól menekülve, a gazdaságilag teljesen egészséges Dániához csatlakozik, annál is inkább, mert a dán kormány formaszerű ígéretet tett arra, hogy ötezer márkáig névértékban váltja át dán koronákra a kis vagyonokat, ami ötven-hatvan ezer márka prémiumot jelentett volna.. Nyomorból jómódba jutottak volna a flensburgi német munkások, ha a dán csatlakozás mellett adják le szavazóinkat, azonban, mint a népszavazási statisztika mutatja, mind egy szálig kitartottak Németország mellett, a független szocialisták csak úgy, mint a többségiek. Olyan előnyöket nem tud ígérni Lengyelország, mint amilyen előnyöket hozott volna meg a dán kormány ígéretei nélkül is a flensburgi kerületnek a csatlakozás Dániához és így e precedens után a varsói köröknek nincsen többé reményük arra, hogy sikerül megnyerniök a német munkásokat. A lefegyverzést tudvalevőleg elvben igen határozottan kimondotta a felsősziléziai entente-bizottság és kimondotta a felsősziléziai polgárháború után a beutheni egyezmény, amelyet, aláírtak a lengyel és a német szervezetek vezetői. Azonban Lanond tábornok arra az álláspontra helyezkedett, hogy az entente-csapatok létszámuknak alacsony voltánál fogva nem vállalkozhatnak a lefegyverzés keresztülvitelére. Blanchard ezredes kijelentette, hogy a lefegyverzés keresztülvitelére led-g 200 ezer katonára volna, szüksége. Erre a német szakszervezetek vezetői felajánlották, hogy elvállalják a lefegyverzés végrehajtását. Ezt az ajánlatot Le Rond tábornok nem fogadta el, ami egyébként érthető is, mert az újabb vérontás bizonyára bekövetkezett volna akkor, ha a német munkások kísérlik meg a lengyel szervezetek fegyvereinek lefoglalását. Péntek