Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-03 / 259. szám
Szerkesztési és kiadóhivatal VI., Andrássy út 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 4d korona, félévre 1.40 korona, negyedévre Iko korona, egy hazai korona. A ,VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon! korona, Jugoszláviában 2 korona ' ~*351XttaiBr*iaen*eW' Ára 2 korona Hirdetések felvételnek Budapesten * VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J. Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Janius és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécs, beás Haesenstein és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. XL évfolyam Budapest, 1920 SZERDA november 3. 259-ik szám Az angol munkáspárt veresége a községi pótválasztásokon A londoni lapok jelentése szerint Angliában tegnap körülbelül háromszáz helyen községi pótválasztást tartottak. Amunkáspárt sok jelöltje közül csak egy kis részt választottak meg. Nagy ipari központok elvesztek a munkáspárt szintin. . . Az elmúlt másfél év pótválasztásainak alapján azt kellett volna várni, hogy a községi választásokon a szavazatok jö—16 százaléka a munkáspárt jelöltjeire fog esni, mint ahogy ez volt a szavazatok aránya tavaly novemberben a londoni „grófság“ tanácsának megválasztásakor. Amennyiben a részletes jelentések csakugyan a munkáspárt szavazatainak erős visszaeséséről számolnának be, a magyarázatot a bányászsztrájk kitörésében és hosszúranyúlásában kell keresni. Hiszen a bányászsztrájk már megindulása előtti is igen népszerűtlen volt. A munkásosztálynak egy , része is ellene fordult, mint, ahogy ezt az ikfordi pótválasztás eredménye is mutatta már, ahol hosszú idő óta először győzött abszolút többséggel a koalíciós jelölt. Az angol bányamunkásoknak a kormányjavaslatokról megejtett szavazása, amennyire mostanáig ismeretes, az elfogadás mellett többséget mutat fel. Dél-Wölesben is, ahol a kormány javaslataival szemben a legnagyobb volt az ellenállás, aszavazatok többségét az elfogadás mellett, adták le. Bukarest—Budupest—Bécs Bukarestből jelentik. Az osztrák és a román vasúti miniszter között megállapodás jött létre közvetlen bukarest—budapest—bécsi vonat járatásáról. Egyelőre hetenként egy vonat jár. Bukarestben és a vidéken teljesen véget ért az általános sztrájk. A vasutakon épp úgy, mint a Dunán helyreállt a normális forgalom. A közlekedési miniszter utasította a vasút igazgatóságokat, hogy olyan munkásokat, akit sztrájkoltak, csak bizonyos fenntartásokkal alkalmazzanak újból. A vasúti műhelyek munkástanácsait feloszlatták. A munkások küldöttséget menesztettek a miniszterelnökhöz, amely a letartóztatott és hadbíróság elé állított szocialista, vezérek szabadonbocsátását kérte. Weisskirchner nyilatkozik budapesti útjáról A bécsi Irpok tudósköránött dr. Weisskirchner kijelentette, hogy budapesti ú útjainak eredményeivel nagyon meg van eléged Wess közélelmezési minisztert igen kitűnt politikusnak tartja, aki gyorsan tájékozódik, van ígékonysen a reá bízott kérdések iránt és meleg színiműskitanusit Ausztriával szemben. Lisztet nem fogadott Magyarország, mert a gyenge terméseredmény következtében a magyar kormány csak grullás lisztet fog exportálni és ezt is csupán azért, hogy a nullás liszt érteljesítésénél elért hasloma csökkenthesse az egyéb lisztfajták árát. ( Törlés) ABudapesten tanúsított előzékenység alapján azosztrák közéletviselési államtitkár a jövői héten Budapestre fog utazni, hogy ott tárgyalásokat kezdjen az idáig a szokásos kompenzációs rendszer lebontására nézve. Ezt a rendszert,bizonyos korlátok között a szabadforgalom és a szabadkeressedelem váltaná fel a két szomszédos állam között akkor, ha a tárgyalások olyan eredményesen folytatódnak, mint ahogy megindultak. Aonglia egyhónapos német importja — 4S60 millió mánka Hatvanmillió szavazó az amerikai elnökválasztáson Mardinty szenátor megválasztása bizonyos Horne angol, kereskedelmi miniszter közölte, hogy szeptember hónap folyamán Anglia, 17.130.000 fontért importált árukat Németországból. Ez a pattymákokban is nem kevesebb, mint 344 millió, ami egy esztendőre átszámítva, közel négy milliárdnak felel meg, tehát (A Világ berlini tudósítójától.) Ma játszódott le az elnökválasztás az Egyesült Államokban és az eredmények ugyan még nem kerültek nyilvánosságra, de a newyorki lapok már tudni vélik a pártok szavazatainak arányát. ha Ili van, aki nagy tekintélynek számít a választási kérdésekben, azt a prognózist állította fel, .Hogy Cote 179, Harding padit/ 352 elektorát fogja megválasztatni. .értékben meghaladja Németország bikekivitelét. a centiména márkáira átszámítva.? még imponánsabb a béna. a némétország''.téliénttHéna& Tgy 4coo minid • a havi export Anglia felé,' ami SS milliárd évi' kivitelnek felelne meg. Hunding csakugyan vezet, azonban Horda, ' 'sem, olyan, arányban, mint ahogy általában hitték Hatvanmillió embernek van joga résztveszni az. .. elnökválasztáson, közöttük 26 millió nőnek. De a csakugyan leadott szavazatok száma aligha fogja, jelentékenyen meghaladni a negyvenmilliót, mert a választás iránt nem volt talá»gosan erős az érdeklődés. H cárd elnök és a szatmaráb-elnök Amikorra ezek a sorok megjelennek^Az amerikai elnökválasztásral kiküldött elektorok aránya alighanem már bizonyossá teszi.a repuli ránus párt jelöltjének, Harding sitenátornak bevonását a washingtoni Fehér Házba. Yíllsonfal stejjiki autokrácia elve vonult ki a Fehér Házból Fehér Ház lakója újra az lesz, amivé a guamaellai politika szokásjoga teszi: többé-kevésbbé akaratnélküli bábu a többségre, jutott párt vezéreinek kezében. Két államfőnek van rendkívül széles terjedelmű jogköre, az orosz várnak és az EgyesültÁllamok elnökének volt a közjogászok egyik híres paradoxona, akkor, amikor még trónján ült és saját belátása szerint kormányzott a minden oroszok cárja. Wilson elnökké választásáig azonban többnyire csak féligazság volt a közjogászoknak ez a kedves paradoxona. Féligazság volt azért, mert a gyakorlatban az Egyesült Államok elnökei jóformán soha nem használták ki egész terjedelmükben a nekik biztosított kivételes jogokat. A föderalizmus és a centralizmus elvének harcából tudvalevőleg a föderalizmus került ki győztesen, amikor az angol anyaországtól elszakadt amerikai gyarmatok független államszövetséggé alakultak. A föderalizmus elve voltaképpen adva volt azért, mert az Észak és a Dél államait mély ellentétek választották el egymástól már két emberöltővel a nagy amerikai polgárháború megindulása előtt is. A déli ültetvényesek egészen más társadalmi struktúrát képviseltek, mint az Észak kereskedői és kisbirtokosai. Az amerikai demokrácia az északi államok gazdasági felépítésének volt a produktuma, délen azonban minden ízükben arisztokratikus politikai és társadalmi struktúrák épültek ki éppen az ültetvénygazdaság gazdasági jellegénél fogva. Importáltnéger rabszolgákkal, költséges beruházásokkal dolgoztak az ültetvényesek és így nagy tökét igényeltek. Az ültetvények tulajdonosai nagyjából azt a típust képviselték, mint az angol földesurak és nem csupán fekete rabszolgáik feje fölött néztek el, hanem éles demarkációs vonalat húztak maguk és a töke nélkül érkezett fehérek között, akiket egy ideig fehér rabszolgáknak is nevezett a demokratkus Észak. Ilyen arisztokrata, volt, a Dél típusa, a nagy, angol gentry-forradalom vezéreinek vérrokona, George Wtashington, a.. szabadságharc vezére, akiből éppen az hiányzik, ami többnyire a. legszembeötlőbb vonása , a . forradalmi vezéreknek,a pátosz, a, szenvedély, a lendikét. Fegyelmezett, hűvös, szinte rideg ember volt tetőtől talpig Washington, a nyugodt, tiszta, kimért vonalaknak embere, nem, a hirtelen mozdulaté és a, kemény ökölcsapásé. Északon alakult ki a jellegzetesen amerikai társadalom, a déli gyarmatokon továbbélt a régi Anglia. Ezek a társadalmi ellentétek mélyen a gazdasági viszonyokban gyökereztek és ezért nem sikerült a forradalmi küzdelmek évei alatt sem áthidalni a szakadékot Észak és Dél között. Még kevésbbé lehetett várni azt, hogy a közös harc befejezése után lépjen életbe egy olyan alkotmány, amely az állami egység szilárd kiépítésével alárendelte volna az északi gyarmatokat a délieknek, vagy a déli államokat az északiaknak. Az államokká átalakult gyarmatok féltékenyen őrködnek autonómiájuk fölött és ezért a legszűkebbre korlátozták a centrális államszervek jogait. A centrális hatóságoknak féltékenyen körulhatárolt hatalmát akarta ellensúlyozni Hamilton azzal, hogy az államszövetség egységes működésének,, biztosítása végett legalább az elnök számára vivett ki széleskörű jogokat. Az amerikai elnökválasztás tudvalevőleg egész különleges formák közütte történik. Nem a szenátorok és a. congress-man-ekülnek össze elnököt, választani, mint Franciaországban a képviselők és a szenátorok, és nem is közvetlenül szavaznak a választók az elnökjelöltekre, mintahogy például a német alkotmány írja elő, hanem a nép választottjaiból egy külön képviselet, ül össze, amelynek csak az elnök megválasztására terjed ki a hatásköre és feloszlik, amint megválasztotta az új elnököt. A választásnak ez a formája nem csupán azt a célt szolgálja, hogy’ függetlenné tegye az elnököt "a népképviseletig, hanem az államok föderalistaérzékenységének méltánylásával nem akarta a centrális törvényhozás hatáskörét kiterjeszteni az elnök megválasztására. Az Egyesült Államok elnöki székében ültek színtelen emberek és ültek markáns politikusok, gyakrabban színtelen, mint markáns emberek. Wilson professzorrá is alighanem azért esett a demokrata párt vezéreinek választása, mert azt gondolták, hogy a professzor hajlékony eszköz lesz kezeikben, u pedig Wilson egész, múltja elárulhatta, volna a coss-oknak, hogy Wilson nem az a szürke, gerinctelen tanár, akinek' sokan' nézték. Wilson elsősorban tankönyveinek köszönhette azt, hogy nevét ismerték szerte Amerikában. Az egyetemi tankönyveknek egy egész sorát tette közzé Wilson. Megírta három kötetben az amerikai történet áttekintését, irt. egy “kézikönyvet az Egyesült Államok közjogáról és közigazgatási jogáról, egy nagy kompendiumban pedig a nemzetközi jogtörténetet dolgozta fel az ókortól, a középkorig. És tankönyvszerű az a populáris életrajz is, amelyet elődjéről, Washingtonról írt Wilson. Ezek a tankönyvek mintaszerűek műfajuknak keretei között. Eredeti szempontokat és eredeti megjegyzéseket ugyan csak igen ritkántalálni bennük, azonban világosan élt nagyvonalúan. Csoportosítja mindegyik könyv, a tárgyalt anyagot,’ egyszerűen, de azért színesen'és erőteljesen szövegezi meg mondanivalóját és mindegyikben' megtalálni a jó kézikönyvek személytelen tárgyilagosságát. Ez a Wilson, a tankönyvek Wilsonja csakugyan megfelelt volna a demokrata vezérek igényeinek és kívánságainak. Azonban a tankönyvek Hilsemja mellett volt egy másik is, az, akinek kontúrjai a kisebb tanulmányokból és az easay-sorozatokből bontakozik ki. [Ez a Wilson erősen és jellegzetesett szubjektív, még erősebben és még jellegzetesebben autoritativ. ..A tanulmányok bizonyára minden olvasójukat meglepik egyéni szempontjaikkal, egyéni hangjukkal és azzal a kemény határozottsággal, amelylyel Wilson leszögezi egyéni nézeteit. Az essay-sorozat elárulja, hogy írójának van akarata és ezt az akarat tudja, is képviselni energikusan, vagy akár makacs egyoldalúsággal. És a Princeton-egyetem elnöke szintén nem egy bizonyságát adta energikus akaratának. Az amerikai egyetemek 'elnökei tudvalevőleg 'nagyon jelentékeny hatáskört töltenek be. Azegyetemek ,nagyrésze az államtól szinte teljesen függetlenés magányosok alapítványaiból tartja fenn magát és ■ úgy, mint az angol-szász világrégifelében Oxford és Cambridge, többnyire hatalmas földbirtokok fölött rendelkezik. Sokmilliós vagyont, kell, kezelnie és gyümölcsöztetnie az egyetem elnökének, akit az alapíttványok képviselői támogatnak és ellenőriznek munkájában. Az egyetem elnökének hivatala nem csupán tudományos , és pedagógiai természetű, hanem erősen emlékeztet egy‘nagy ’ gazdasági vállalat vezetésére. Az egyetemm elnökének kell megszereznie az egyetemi vagyon gymlölcSöztetésével a kiadások fedezetét és neki kell gondoskodnia új" anyagi források megnyitásáról akkor, ha déliért mutatkozik az egyetem , költségvetésében. Wilson gerinces embernek mutatkozott az egyetem mecénásaival" szemben, mialatt elnöke, volt Princeton-nak , és sohasem' helyezkedett, arraaz álláspontra', 'hogy financiális alapjainál fogva az egyetem,' függ azoktól 'és köteles • azokhoz igazodni, akik az alapítványokat tették. Wilsonnak nem egy kemény harca volt már az egyetem • elnöki székében, olyan harcok, mint amilyeneket később az Egyesült Államok elítélt székéből" vívott a törvényhozás két " házává], atöbbséggé növekedett republikánus ellenzékkel és az elnöktől elfordult demokratákkalszemben." Első könyvében, amelyet még mint fiatal ügyvéd adott ki Wilson, erőteljesen állást foglal az amerikai alkotmány és főleg az alkotmányos gyakorlat, revíziója mellett, kiemelte a föderális rendszer hátrányait, az erős centrális hatalom hívének, vallotta magát és hangsúlyozta, hogy az amerikai alkotmány értelmében az elnök elég erős az állami hatalom kemény centralizálására, ha teljes mértékben kihasználja az alkotmányban lefektetett jhogánt. . . Mint elnök azután Wilson csakugyan érvényeetélte az alkotmányban biztosított elnöki jogokat, olyan maradéktalanul és olyan teljesen, mint előtte senki. ■ Az Egyesült Államok elnökéről, mint egy demokratikus állam cárjáról odáig csak a közjog professzorai beszéltek, ha dokumentálni akarták azt, hogy tudományáguknak is vannak érdekes és elmés részletei. Wilson által egészen konkrét tartalmat kaptak az Egyesült Államok számára fenntartott jogok. Wilson maradéktalanul kihasználta az elnöknek biztosított jogokat és ebben a tekintetben nem csupán a törvény mellett kialakult jogi gyakorlattal szakított, hanem néha merész játékot űzött a törvény betűivel is. Wilson műve volt a háború megindítása, mint ahogy Wilson kötött békét Amerika nevében, Amerika megbízása és az amerikai törvényhozás képviselői nélkül. Pedig akongresszusban, és a szenátusban már Wilson ellenzéke, a republikánusok jutottak többségre, mikor Wilson megtette a nagy utat az Atlanti-óceánon át, szakítva .azzal a tradícióval, amely szerint az Egyesült Államok aktív elnökének nem illik az amerikai határt akár csak huszonnégy órára átlépnie, Wilson nem hozott, magával senkit sem az egyik, sem a másikpárt vezérei közül, még csak-forma szerint-sem gondoskodott a szenátus és a kongresszus képviseletéről a békekonferencián, az államtitkárok közül is csak az egy Lansingnak adott helyet kíséretében, egyébként pedig teljesen egyéni sz