Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

Szerkesztési­ és kiadóhivatal VI., Andrássy­ út 47. sz. Elő­fizeté­si árak Magyarországban: Egész é­vre 4d­­ korona, félévre 1.40 korona, negyed­évre Iko korona, egy haza­i korona. A ,VILÁG* megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaro­kon!­ korona, Jugoszláviában 2 korona ' ~*351XttaiBr*iaen*eW' Ára 2 korona Hirdetések felvételnek Budapesten * VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J. Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Janius és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eck­­stein Bernát hirdetési irodákban. Bécs, beás Haesenstein és Vogler, M. Dukes Nachf., Rudolf Mosse. XL évfolyam Budapest, 1920 SZERDA november 3. 259-ik szám Az angol munkáspárt veresége a községi pótválasztásokon A londoni lapok jelentése szerint Angliában tegnap körülbelül háromszáz helyen községi pótválasztást tartottak. A­­munkáspárt sok jelöltje közül csak egy kis részt választottak meg. Nagy ipari központok el­vesztek a munkáspárt szintin. . . Az elmúlt másfél év pótválasztásainak alapján azt kellett­ volna várni, hogy a községi választásokon a szavazatok jö—16 százaléka a munkáspárt jelöltjeire fog esni, mint ahogy ez volt a szavazatok aránya ta­valy novemberben a londoni „grófság“ tanácsának meg­választásakor. Amennyiben a részletes jelentések csak­ugyan a munkáspárt szavazatainak erős visszaeséséről számolnának be, a­ magyarázatot a bányászsztrájk ki­törésében és hosszúra­­nyúlásában kell keresni. Hiszen a bányászsztrájk már megindulása előtti is igen nép­szerűtlen volt. A munkásosztálynak egy , része­ is el­lene­ fordult, mint, ahogy ezt­­ az ikfordi pótválasztás eredménye is mutatta már, ahol hosszú idő óta elő­ször győzött abszolút többséggel a koalíciós jelölt. Az angol bányamunkásoknak a kormányjavaslatokról megejtett szavazása, amennyire mostanáig isme­retes, az elfogadás mellett többséget mutat fel. Dél-Wölesben is, ahol a kormány javaslataival szemben a legnagyobb volt az ellenállás, a­­szavazatok többségét az elfogadás mellett, adták le. Bukarest—Budupest—Bécs Bukarestből jelentik. Az osztrák és a román vasúti miniszter között megállapodás jött létre közvetlen bukar­est—budapest—bécsi vonat járatásáról. Egyelőre hetenként egy vonat jár. Bukarestben és a vidéken teljesen véget ért az ál­talános sztrájk. A vasutakon épp úgy, mint a Dunán helyreállt a normális forgalom. A közlekedési miniszter utasította a vasút igazgat­óságokat, hogy olyan munká­sokat, akit­ sztrájkoltak, csak bizonyos fenntartásokkal alkalmazzanak újból. A­ vasúti műhelyek munkástaná­csait feloszlatták. A munkások küldöttséget menesz­tettek a miniszterelnökhöz, amely a letartóztatott és hadbíróság elé állított szocialista, vezérek szabadonbocsá­­tását kérte. Weisskirchner nyilatkozik budapesti útjáról A bécsi Irpok tudósköránött dr. Weisskirchner ki­jelentette­,­ hogy budapesti ú útjainak eredményeivel na­gyon meg van eléged Wess közélelmezési minisztert igen kitűnt­ politikusnak tartja, aki gyorsan tájékozó­dik, van ígékonysen a reá bízott kérdések­ iránt és meleg színimű­skitanusit Ausztriával szemben. Lisztet nem fog­adott Magyarország, mert a gyenge termés­eredmény következtében a magyar kormány csak grullás lisztet fog exportálni és ezt is csupán azért, hogy a nullás­ liszt érteljesítésénél elért hasloma­ csökkenthesse az egyéb lisztfajták árát. ( Törlés) A­­Budapesten tanúsított előzékenység alap­­ján az­­osztrák közéletviselési államtitkár a jövői héten Budapestre fog utazni, hogy ott tárgyalásokat kezdjen az idáig a szokásos kompenzációs rendszer­ lebontására nézve. Ezt a rendszert,­bizonyos korlátok között a­ sza­badforgalom és a szabadk­eres­sedelem­ váltaná fel a két szomszédos állam között akkor, ha a tárgyalások olyan eredm­én­yesen folytatódnak, mint ahogy megindultak. Aonglia egyhónapos német importja — 4S60 millió mán­ka Hatvanmillió szavazó az amerikai elnökválasztáson Mardint­y szenátor meg­választása bizon­yos Horne angol, kereskedelmi miniszter közölte, hogy szeptember hónap folyamán Anglia, 17.130.000 fontért importált árukat Németországból. Ez a pattymá­kokban is nem kevesebb, mint 344 millió, ami egy esztendőre átszámítva, közel négy milliárdnak felel meg, tehát (A Világ berlini tudósítójától.) Ma játszódott le az elnökválasztás az Egyesült­ Államokb­an és az eredmények ugyan­ még nem kerültek nyilvánosságra, de a newyorki lapok m­ár tudni vélik a pártok szavazatainak arányát. ha Ili van, aki nagy tekintélynek számít a választási kérdésekben,­ azt­ a­­ prognózist állította fel, .Hogy Cote 179, Harding padit/ 352 elektorát fogja megválasztatni. .értékben meghaladja Németország bikeki­vitelét. a cen­timé­na márkáira átszámítva.? még imponánsabb a béna. a némétorsz­ág''.télién­ttHéna& Tgy 4c­oo minid • a havi export Anglia felé,' am­i SS milliárd évi' kivitelnek felelne meg. Hunding csakugyan vezet, azonban Horda, ' 'sem, olyan, arányban, mint ahogy általában hitték Hatvanmillió­­ embernek van joga résztveszni az. .. elnökválasztáson, közöttük 26­ millió nőnek. De a­ csakugyan leadott sza­vazatok száma aligha fogja, jelentékenyen meghaladni a negyvenmilliót, mert a választás iránt nem volt tal­á»­gosan­ erős az érdeklődés. H cárd elnök és a szatmaráb-elnök Amikorra ezek a sorok megjelennek^Az amerikai elnökválasztásral kikü­ldött elektorok aránya alig­hanem már bizony­ossá teszi.a repuli­ ránus párt jelöltjé­nek, Hard­­ing sitenátornak bevon­ását a washingtoni Fehér Házba. Yíllsonfal s­t­ejjiki autokrácia elve­ vo­nult ki a Fehér­ Házból Fehér Ház lakója újra az lesz, amivé a guamaellai politika szokásjoga teszi: többé-kevésbbé­ akaratnélküli bábu a többségre, jutott párt vezéreinek kezében. Két államfőnek van rendkívül széles terjedelmű jogköre, az­ orosz várnak és az Egyesült­­Államok elnökének­ volt a közjogászok egyik híres paradoxona, akkor, amikor még trónján ült és saját belátása szerint kormányzott a minden oroszok cárja. Wilson elnökké választásáig azonban többnyire csak féligazság volt a közjogászok­­nak ez a kedves paradoxona. Féligazság volt azért, mert a gyakorlatban az Egyesült Államok elnökei jó­formán soha nem használták ki egész terjedelmükben a nekik biztosított kivételes jogokat. A föderalizmus és a centralizmus elvének harcából tudvalevőleg a fö­deralizmus került ki győztesen, amikor az angol anya­országtól elszakadt amerikai gyarmatok független ál­lamszövetséggé alakultak. A föderalizmus elve­ volta­képpen adva volt azért, mert az Észak és a Dél álla­mait mély­ ellentétek választották el egymástól már két emberöltővel a nagy amerikai polgárháború megindu­lása előtt is. A déli ültetvényesek egészen más társa­dalmi struktúrát képviseltek, mint az Észak kereskedői és kisbirtokosai. Az amerikai d­emokrácia az északi államok gazdasági felépítésének volt a produktuma, délen azonban minden ízükben arisztokratikus politi­kai és társadalmi struktúrák épültek ki éppen az ül­tetvénygazdaság gazdasági jellegénél fogva. Importált­­néger rabszolgákkal, költséges beruházásokkal dolgoz­tak az ültetvényesek és így nagy tökét igényeltek. Az­­ ültetvények tulajdonosai nagyjából azt a típust kép­viselték, mint az angol földesurak és nem csupán fe­kete rabszolgáik feje fölött néztek el, hanem éles de­markációs vonalat húztak maguk és a töke nél­kül érkezett fehérek­ között, akiket egy ideig fehér rabszolgáknak is nevezett a demokratkus Észak. Ilyen arisztokrata, volt­, a Dél típusa, a nagy, angol gentry-forradalom vezéreinek vérrokona, George Wta­­shington, a.. szabadságharc vezére, akiből éppen az hiányzik, ami­ többnyire a. legszembeötlőbb­­ vonása , a . forradalmi vezéreknek,­­­a pátosz, a, szenvedély, a len­­­­dik­ét. Fegyelmezett, hűvös, szinte rideg ember volt te­tőtől talpig Washington, a nyugodt, tiszta, kimért vo­nalaknak embere, nem, a hirtelen mozdulaté és a, ke­mény ökölcsapásé. Északon alakult ki­ a jellegzetesen amerikai társadalom, a déli gyarmatokon továbbélt a­­ régi Anglia. Ezek a társadalmi ellentétek mélyen a gazdasági­­ viszonyokban gyökereztek és ezért nem sikerült a for­radalmi küzdelmek évei alatt sem áthidalni a szakadé­­kot Észak és Dél között. Még kevésbbé lehetett várni azt, hogy a közös harc befejezése után lépjen életbe egy olyan alkotmány, amely az állami egység szilárd kiépí­tésével alárendelte volna az északi gyarmatokat a déliek­­nek, vagy a déli államokat az északiaknak. Az álla­mokká átalakult gyarmatok féltékenyen őrködnek auto­nómiájuk fölött és ezért a legszűkebbre korlátozták a centrális államszervek jogait. A centrális hatóságoknak féltékenyen körul­határolt hatalmát akarta ellensúlyozni Hamilton azzal, hogy az államszövetség egységes műkö­désének,, biztosítása végett legalább az elnök számára vivett ki széleskörű jogokat. Az amerikai elnökválasz­tás tudvalevőleg egész különleges formák közütte­ törté­nik. Nem a szenátorok és a. congress-man-ek­­ülnek össze elnököt, választani, mint Franciaországban a képviselők és a szenátorok, és nem is közvetlenül szavaznak a vá­lasztók az elnökjelöltekre, mint­­ahogy például a német alkotmány írja elő, hanem a nép választottjaiból egy külön képviselet, ül össze, amelynek csak az elnök­ meg­­­­választására terjed ki a hatásköre és feloszlik, amint megválasztotta az új elnököt. A választásnak ez a for­mája nem csupán azt a célt szolgálja, hogy’ függetlenné tegye az elnökö­t "a népképviseletig, hanem az államok föderalista­­érzékenységének méltánylásával nem akarta a centrális törvényhozás hatáskörét kiterjeszteni az elnök megválasztására. Az Egyesült­ Államok elnöki székében ültek szín­telen emberek és ültek markáns politikusok, gyakrab­ban színtelen, mint­ markáns emberek. Wilson pro­fesszorrá­ is alighanem azért esett a demokrata párt vezéreinek választása, mert azt gondolták, hogy a professzor hajlékony eszköz­­ lesz kezeikben, u pedig Wilson egész, múltja elárulhatta, volna a coss-oknak, hogy Wilson nem az a szürke, gerinctelen tanár, aki­nek' sokan' nézték. Wilson elsősorban tankönyveinek köszönhette azt, hogy nevét ismerték szerte Ameri­­kában. Az egyetemi tankönyveknek egy egész sorát tette közzé Wilson. Megírta három kötetben az ame­rikai történet áttekintését,­ irt. egy “kézikönyvet az Egyesült Államok közjogáról és­ közigazgatási jogá­ról, egy nagy kompendiumban pedig a nemzetközi jogtörténetet dolgozta fel az ókortól, a középkorig. És­­ tankönyvszerű az a populáris életrajz is,­­ amelyet elődjéről, Washingtonról írt­ Wilson. Ezek a tan­könyvek mintaszerűek műfajuknak keretei között. Eredeti szempontokat és eredeti megjegyzéseket ugyan csak igen ritkán­­találni bennük, azonban világosan élt nagyvonalúan. Csoportosítja mindegyik könyv, a tár­­­gyalt anyagot,’ egyszerűen, de azért színesen'és erő­teljesen szövegezi meg­ mondanivalóját­ és mindegyik­ben' megtalálni a jó kézikönyvek személytelen tárgyi­lagosságát. Ez a Wilson, a­ tankönyvek Wilsonja csakugyan megfelelt volna a demokrata vezérek igé­nyeinek és­­ kívánságainak. Azonban a­­ tankönyvek H­i­lsem­ja mellett volt egy másik is,­ az, akinek kon­­­­túrjai­ a kisebb tanulmányokból és az easay-sorozatok­­­ből bontakozik ki. [Ez a Wilson erősen és jellegzete­­sett szubjektív, még erősebben és még jellegzetesebben autoritativ. ..A tanulmányok bizonyára minden olvasó­jukat meglepik egyéni szempontjaikkal, egyéni hang­jukkal és azzal a kemény határozottságga­l, amelylyel Wilson leszögezi egyéni nézeteit. Az essay-sorozat el­árulja, hogy írójának van akarata és ezt az aka­rat­ tudja, is képviselni energikusan, vagy akár ma­kacs egyoldalúsággal. És a Princeton-egyet­em elnöke szintén nem­ egy bizonyságát adta energikus akaratá­nak. Az amerikai egyetemek 'elnökei tudvalevőleg 'nagyon jelentékeny hatáskört töltenek be. Az­­egyete­mek ,nagyrésze az államtól szinte teljesen független­­és magányosok alapítvány­aiból tartja fenn magát és ■ úgy, mint az angol­-szász világ­­régi­­felében Oxford és Cambridge, többnyire hatalmas földbirtokok fö­lött­­ rendelkezik. Sokm­illiós vagyont, kell, kezelnie és­­ gyümölcsöztetnie az egyetem elnökének, akit az alapít­­­tványok képviselői támogatnak és ellenőriznek mun­kájában. Az egyetem elnökének hivatala nem csupán­­ tudományos , és pedagógiai természetű, hanem erősen emlékeztet egy­­‘nagy ’ gazdasági vállalat vezetésére. Az egyete­mm elnökének kell megszereznie az egyetemi vagyon gy­mlölcSöztetésével a kiadások fedezetét és neki k­ell gondoskodnia új" anyagi források megnyitásáról­­ akkor, ha déliért mutatkozik az egyetem , költségveté­­s­ében. Wilson gerinces­ embernek mutatkozott az egye­tem mecénásaival" szemben, mialatt elnöke, volt­­ Prin­­ceton-nak , és sohasem' helyezkedett, arra­­az állás­pontra', 'hogy­ financiális alapjainál fogva az egye­­­tem,' függ azoktól 'és köteles • azokhoz igazodni, akik az alapítványokat tették. Wilsonnak nem­ egy kemény­­ harca volt már az­ egyetem • elnöki székében, olyan har­­­cok, mint amilyeneket később az Egyesült Államok el­­­ítélt székéből" vívott a törvényhozás két " házává], a­­többséggé növekedett republikánus ellenzékkel és az elnöktől elfordult demokratákkal­­szemben." Első köny­­­véb­en, amelyet még mint­ fiatal ügyvéd adott ki Wil­­son, erőteljesen állást foglal az amerikai alkotmány és főleg az alkotmányos gyakorlat, revíziója mellett, ki­­­­emelte a­ föderális rendszer hátrányait, az erős centrális hatalom hívének, vallotta magát és hangsúlyozta, hogy az amerikai alkotmány értelmében az­ elnök elég erős az állami­ hatalom kemény centralizálására, ha teljes mértékben kihasználja az alkotmányban lefektetett jh­­ogán­t. . . Mint elnök azután Wilson csakugyan ér­vény­e­e­tél­te az alkotmányban biztosított elnöki jogokat, olyan maradék­talanul és olyan teljesen, mint­ előtte senki. ■ Az Egyesült Államok elnökéről, mint egy demokra­tikus állam cárjáról odáig csak a közjog professzorai beszéltek, ha dokumentálni akarták azt, hogy tudo­mányáguknak is vannak érdekes és elmés részletei. Wilson által egészen konkrét tartalmat kaptak az Egyesült Államok számára fenntartott jogok.­ Wilson maradéktalanul kihasználta az elnöknek biztosított jo­gokat és ebben a tekintetben nem csupán a törvény mellett kialakult jogi gyakorlattal szakított, hanem néha merész játékot űzött a tör­vény betűivel is. Wilson műve volt a háború megindítása, mint ahogy Wilson kötött békét Amerika nevében, Amerika megbízása és az amerikai törvényhozás képviselői nélkül. Pedig a­­kongresszusban, és a szenátusban már Wilson ellenzéke, a republikánusok jutotta­k­ többségre, mikor Wilson megtette a nagy utat az Atlanti­-óceán­on át, szakítva .azzal a tradícióval, amely szerint az Egyesült Államok aktív elnökének nem illik az amerikai határt akár csak huszonnégy órára átlépnie, Wilson nem hozott, magával senkit sem az egyik, sem a másik­­párt vezérei közül, még csak-forma szerint-sem gondoskodott a­ szenátus és a kongresszus képviseletéről a békekonferencián­, az államtitkárok közül is csak az egy Lansingnak adott helyet kíséretében, egyébként pedig teljesen egyéni sz­

Next