Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

2 1920. november 3. VILÁG ■­­ . .. ■ ■■ -----­-------------------------------------­ rése szerint válogatta össze a békedelegátusokat. Ez az eljárás sérthette­­ volna az érzékenységet akkor is, ha még Wilson pártjáé lett volna a többség a törvényhozásban és Wilsoné lett volna pártjá­nak bizalma. Azonban Wilson pártja kisebbséggé ol­vadt a szenátusban csek úgy, mint a második kamará­ban és még ez a kisebbség is egyre inkább elfordult Wilsontól második elnökké választása óta. Az amerikai pártok jogosan emlegették­ azt, hogy még az isten ke­gyelméből uralkodó fejedelmek is magukkal viszik a fontos nemzetközi tárgyalásokra a­ miniszterelnöküket, aki a parlamentáris többséget képviseli és érvényt sze­rez a parlamentáris többség­­ politikájának. Wilson azonban felesen negligálta az amerikai törvényhozást. Ezt a magatartást csak ,a teljes és frappáns siker iga­zolta volna, az, ha Wilson­ nagy, értékes előnyöket biz­tosít Amerika számára, és a naiv amerikai közvéle­mény­ kívánsága szerint „amerikalizálja“ Európát, meg­teremti ott az európai köztársaságok­­államszövetségét és alapját veti az örök béke korának. Amit Európával tett Wilson, azt kár volna részletezni. Amerika szá­mára pedig csak egyetlen vívmányt hozott, Kelet- Ázsiában megerősítette Japán, pozícióját, Japánét, ame­lyet nem csupán reálpolitikai, hanem mély szentimen­tális ellentétek választóinak el Amerikától. Wilson nyolce­sztendős elnöksége után egy jelszava volt az amerikai pártoknak és az amerikai közvéleménynek: a cár­elnök után olyan■ embert akartak a Fehér Házban látni, aki reprezentál és alkalmazkodik, ahelyett, hogy Wilson módjára uralkodnék. Ez magyarázza meg, hogy szánalmasan meghiúsult Hoover elnökjelöltsége, noha Hoover­nek, mint a nagy praktikus események emberé­nek és mint a gazdasági realitások politikusának igen nagy presztízse és igen nagy népszerűsége volt Ameri­kában. De Hoover is" kemény faragésű ember, éles kör­vonalú egyéniség, tehát éppen az ellenkezője annak, akit Wilson utódává kívánt, az­ Egyesült Államok. A különös véletlen folytán mind­ a két­ nagy párt az ohiói állam szenátorai és lapkiadói között fedezte fel azt a lokális nagyságot, aki sohasem próbált felemelkedni az országos politika , és a világpolitika méreteihez, tehát : ideálisan alkalmas volt arra, hogy Wyson utóda gya­nánt, kezébe' tegye', vagy inkább ne akarja kezébe venni az Egyesült Államok sorsának intézését. Feledy Géza: A politikai két Az omule politikai hét akut - , és heves komplikál­ósik jegyében indult. A kormányzati politika két­ ol­dalról is tűz alá került. A koncentrikus támadás da­nál veszélyesebb volt,­­ mivel'' egyrészt r­áfáratlanul­­értse a kormányt, másrészről a támadók mindkét oldalon a legnagyobb agresszivitással­ léptek le­ és a kor­mányzó pártból való kilépés kilátásba­­helyezésének fánk-f­áját vonultatták fel a kormány ellen. Az offenzíva a kormányzópárt­ két legszélső szárnyától indult ki és a helyzetet ,csak " súlyosabbá" tette az a körülmény, "hogy nem múló jelentőségű akciókról, hanem a két szélső szárny alapvető programmpontjainak megvalósí­tásáról volt szó. A váratlanul előállott helyzet nem egy átmeneti, válság képét■ mutatta, hanem ráeszmél­tette a tisztánlátókat a mammut-párt struktúrájában rejlő szervi bajokra. A kormány az első pillanattól kezdve tisztában volt azzal, hogy ez esetben a haloga­tás és eltussolás taktikája nem vezethet célhoz. Csak két lehetőség maradt fenn számára: vagy teljesíti a kisgazdák és a keresztény-szocialisták követeléseit, vagy kiteszi magát annak, hogy még a földbirtokre­form tárgyalása előtt megbomlik a párt egysége. A kisgazdák elégedetlensége a közélelmezési mi­niszterrel szemben nem újkeletű. Már hetek óta zú­golódnak a közélelmezési miniszter élelmezési politi­kája ellen és már hetek óta hangoztatják, hogy ha­­Vass miniszter nem változtatja meg a termésrendeletet, ők nem hajlandók ezért tovább vállalni a felelősséget és kilépnek a pártból. A kisgazdák akciójának jelen­tősége annál nagyobb, mivel nagyatádi Szabó István­ bizonyos tekintetben, bár titokban, támogatja őket. Titkos értekezleteiken résztvesz Máyer János földmive­­lésügyi államtitkár is, aki legszemélyesebb híve nagy­atádi Szabó Istvánnak és a megbeszéléseken tulajdon­­képpen nagyatádi Szabó István álláspontját képviseli.­ • Mayer ugyan igyekszik mérséklően hatni az elégedet­lenkedőkre, másrészről azonban értésükre adta, hogy kívánságaikkal bizonyos mértékig egyetért. A kisgaz­dák a legfőbb sérelemnek azt­­tekintették, hogy a köz­­élelmezési miniszter a rendeletileg megállapított egy métermázsa tengeri helyett két métermázsa tengerit­ vetett ki minden holdra és tűrte azt, hogy az alis­pánok a vármegyékben tulbuzgalomból ezt a két mé­termázsát még újabb egy métermázsával toldják meg, ami szerintük a gazdaközönségre teljesíthetetlen ter­heket rótt. A kisgazdák e tekintetben teljes győzelmet arattak. A kormány kívánságaikat mindenben telje­­­sítette és utasította a közélelmezési minisztert, hogy a tengeri beszolgáltatására vonatkozó rendelkezéseit változtassa meg és elégedjék meg holdanként egy mé­­h­termázsa tengerivel. A további tengeritermésre a kor­mány teljes szabadforgalmat engedélyezett. A kisgaz­dák többi kívánságainak a kormány formailag ugyan­­nem tett eleget, mivel a gabonaneműekre nem mon­dotta ki a szabadforgalmat, másrészről azonban, mi­után a beszolgáltatandó búza métermázsájának az árát 000—1000 koroméban állapította meg, tanújelét adta annak, hogy a kisgazdák követeléseivel szemben a legteljesebb előzékenység álláspontján áll. Az a magatartás, amelyet a kormány a szélső­jobb­oldal erélyes és elszánt fellépésével szemben tanúsított, még inkább bizonyítja azt, hogy a kormány tagjai a legfőbb célnak, a földbirtokreform tárgyalásának lehető­­vé tételét tartották és hogy minden akadályt, amely ez elé tornyosulhat, még a kormányzati politika programm­pontjainak felfüggesztése árán is, el akarták hárítani. A­­ keresztényszocialisták akciója személyileg ugyancsak egy miniszter ellen irányult és aktualitást az illető mi­niszternek egy törvényjavaslata által nyert, Ferdinándy­­ Gyula belügyminiszternek a közigazgatás reformjára vo­natkozó javaslata ugyanis illuzóriussá tette a keresz­­tényszocialistáknak azt a kívánságát, hogy a nők a­­ vármegyékben és a községekben választójogot kapjanak. Ugyanúgy, mint a kisgazdák, a keresztényszocialisták is külön, értekezleteiket tartottak, amelyen ők is elhatá­rozták, hogy amennyiben Ferdinándy nem változtatja meg javaslatát, kilépnek a kor­mányzópártból és ellen­zékbe mennek. A kormány ebben a kérdésben nem tu­dott úgy eljárni, mint ahogyan azt a kisgazdáik kíván­ságaival szemben tette. Itt is minden áron arra töre­kedtek, hogy megakadályozzák a pártbomlást, mielőtt a földbirtokreform a nemzetgyűlés elé került volna. A női választójog megadása azonban beleütközött volna a kormány­zati politika magasabb koncepciójába és ezért a szélső­jobboldal mozgalmával szemben visszavonulásra határozták el magukat és úgy döntöttek, hogy a belügy­miniszter javaslatát egyelőre leveszik a napirendről és majd csak a földbirtokreform letárgyalása után veszik újból elő. Arról van ugyanis szó, hogy a kormány a képviselőházi választójog megalkotásánál a nemzetgyű­lési választói jognál sokkal szűkebb kereteket akar fel­állítani és mindenekelőtt a nők választójogát, akarja erő­teljesen megszorítani. Ha mostan a nőknek megadták volna a törvényhatósági és a községi választójogot, akkor lehetetlenné tették volna ezt a tervüket, mivel a kereeztényszoc­ialiarcák annak idején arra hivatkozhattak volna, hogy hiszem a nőknek a törvényhatóságokban és a községekben is választójogot, adtak, tehát semmi ok látra arra, hogy a képviselőházi, választójogból kizárják őket. A keresztény szocialistákat a kormány vissza,vonu­lása természetesen leszerelte, úgy, hogy egyelőre a kor­mányzópárt egységét sikerült megóvni a jobboldalról jövő támadással szemben is­ a földbirtokreform letárgya­­lására. A női választójog egyik leghevesebb ellenzője Rassay Károly volt, aki különben egy nagy női választó­­jogi gyűlésen is hangot adott ennek a felfog­ásnak. Rá­mutatott arra, hogy nincsen Geanini ok, amely amellett szól, hogy elfogadja a keresztényszocialistáknak azt az érvelését, amely a nőket, mint az abszolút jóság és nem­zeti megbízhatóság, eszményképét állítja be. Rámutatott arra, hogy a kommunisták gyűlésein a proletárdiktatúra alatt, a nők olyan nagy számban voltak képviselve, hogy néha a gyűlések háromnegyed részben női hallgatókból állottak. Ugyanazok a nők voltak azok, akik akkor a kommunizmusért lelkesedtek és annak minden túlzásait elősegítették, mindazok, akikre a keresztényszocialisták most, mint a keresztény és nemzeti kurzus legmegbíz­hatóbb bástyáira hivatkoznak... A jelenlegi kormányzati politika tehát ezen a hé­ten elérkezhetik egyik legjelentősebb állomásához — nagyatádi Szabó István földbirtokreform javaslatát a, nemzetgyűlés csütörtöki ülésén tárgyalni kezdi. Valami távoli a­nalógia merül fel emlékezetünkben! és az­ Utolsó , a képviselőháznak arra az­­ülésére, gondolunk, amikor Vá­­­zsonyi Tilm­os, hangjában meghatottsággal és elérzéke­­nytítéssel a törvényhozás elé terjesztette a választójog reformját. Akkor is"egy. "politikus életének és iministájá-'' nők megkoronázásárról volt szó és akkor is mindenki­nek; érezni kellett, hogy az akkori politikai rendszer fenntartása függ annak a reformnak a sorsától. A föld­birtokreform sorsán fordul meg bizonyos tekintetben a mostani politikai rendszer sorsa­­és jövője is. Nagy­atádi Szabó István valószínűleg a felindulástól remegő hangon fogja elfogadásra ajánlani a földbirtokreformról szóló javaslatot és haltfjának meghatottságába® az or­szág jövőjének során fog reszketni. brs 1. Sréter és nagyatádi Szabó miniszteren a politikai kérdésekről Vasárnap két miniszteri beszéd hangzott el a vi­déken. iKülönösen­ érdekes kijelentéseket, tett Sréter István honvédelmi miniszter a királykérdésről. Nagy­atádi Szabó földfzivelésügyi miniszter a földbirtok­reform sürgős m­egoldásá­t jelentette be. Fráter Etván honvédelmi miniszter vasárnap tar­totta meg programmbeszédét a színi kerület főbb köz­ségében. Beszédében többek között ezeket mondta: — Egyik főbűnünk az volt, hogy nem tudtuk füg­getlenségünket kivívni. Legyünk ezentúl önálló függet­len nép és ne kössük sorsunkat semmiféle idegen néphez. Ezzel kapcsolatban szeretném­­figyelmüket, a királyság kérdésére felhívni. Királyság voltunk. Hála Istennek, az is vagyunk. Oly királyt akarunk, aki nekünk él, aki csak értünk érez, aki a régi Ausztriát a mi vérünkkel nem akarja feltámasztani. Ha meg akar­juk menteni az országot, bízzuk azt a bizonyos fokig konzervatívan gondolkodó, hazai­­ földünkhöz hűen ra­gaszkodó falusi népre. Én katona vagyok és mi­­katona föltétlen alávetem magam mindannak, amit a­ nemzet akar. Csak a nemzetet fogom szolgálni ennek érdekében, ha kell, a legradikálisabb­­. •A­zoktől sem fogok visszariadni, mert hitem a­tödésem, hogy­ ha még egyszer olyan kilengés­t■ nik itt, mint ezelőtt két esztendővel, a magyar tetet soha többé nem lehet talpraállítani. N»kü- '*• nemzetköziség ellen kell dolgozni és hogy célt* érjél a hun népére kell támaszkodni és e­­l kell vini.»’■ m­­ a kettős keresztet. ' Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter vasárnap Edelényben járt Lovász János­­képviselő be­számolóján. A miniszter beszédében többek között ezeket mondta:­­ “­­ Vádként hozzák fel ellenünk, hogy mi paraszt­­dikttaturát akarunk.. Nekünk nem az a célunk, hogy kiszorítsuk az úri osztályt a parlamentből, hisz ne­künk szükségünk­ van a képzett, tanult emberekre. Kezdettől fogva azt­ hirdettem és vallottam, hogy Magyarországon a földmegoszlás helytelen és­­ káros az egész országra. Én voltam az első a nemzetgyű­lésben, aki nyíltan mertem hirdetni, hogy Magyar­­országon a földnélküli és igen kevés földdel rendes­ Szerda kező népet földhöz kell juttatni. Ma is ezen az állás­ponton állok és ez az álláspont rövidesen megvalósul. Az a keresztény politika: gondoskodni azokról, akik­nek nincs, gondoskodni azokról, akik sínylődnek és akik nyomorognak. A mi célunk: boldoggá tenni a­z is, hogy­­bárkit­­tönkretennénk. Ám a nejzeretgyülés előtt olnap ültést tart, amelynek napi­­errajifaeiók szerepelnek. Valiszi­­gigindokolni Wiltdischgratz Lajos ványát. Holnap fogják a csü­­ törtöki ülés nauif€ndjére, tűzni a földbirtokreform tár­gyalását és­ elvben javasolni fogják a­ sürgősség kimon­dását, úgy, hogy csütörtökön már nyolc órás ülésen fog­ják tárgyalni­­a földbirtok­reformott. A keresztényszocialisták a Kormány és a szociáldemokraták ellen A keresztényszern­ok­ata párt­ és az Ébredő Magya­rok Egyesülete szárnap együttes nagygyűlést tartottak a Vígadóban ír munkásbiztosító államosítása mellett. A gyűlvén ejlízer Benárd Ágoston mrniszter beszélt. a— Alfok tagadják a keresztényszocialisták­ létezését, akik megsemmisítésüket akarják­, mondotta.Spiajd ki­jelentette, hogy a munkásbiztosítót államosító törvé­nyen egy hajszálnyit sem enged változtatni, ami alkal­massá tenné a munkásbiztosítás intézményét arra­, hogy a­ szociáldemokrácia ismét szervezkedjék benne. A törvényjavaslat elkészítésénél nem tárgyalt a szociál­demokratákkal, mert azokkal, akiket minden romlásunk legfőbb okozóinak tart, azokkal neki szóbaállani nem lehet, mert ez neki valóságos testi és lelki , gyötrelem. De ha úgy látná, hogy ebből a n­emzetre valami kis ha­szon is származhatnék, hát megpróbálná a lehetetlent, d­e csak akkor, ha garanciáját látja annak, hogy észbe­kaptak, hogy a keresztény és nemzeti alapon akarnak­­szociálpolitikát csinálni. Ezután Horváth Károly, az EME igazgatója be­szélt.­­ — Mindenekelőtt a zsidókérdést kell megoldani — mondotta —, de nem. Club-kávéházi verekedésekkel, amik nem vezetnek célra és egyáltalán nem helyesel­hetők. Addig nem lesz jogrend Magyarországon, amíg a zsidókérdést gyökerében meg nem, oldják. Gróf Teleki Pál miniszterelnök emelkedett ezután szólásra és kijelentette, hogy a­ munkásbiztosításról szóló törvény félretételéről szóló hírek nem felelnek meg a valóságnak. Majd az ország újjáépítéséről szólott: — Építeni lassúbb, nehezebb, komolyabb, felelősség­teljesebb, de szebb dolog, mint rombolni. Először a ro­mokat kell eltakarítanunk, hogy azután meghozzuk azo­kat a törvényeket, amelyek biztosítják a keresztény és nemzeti gondolkozásai magyarságnak a saját maga fö­­l­ött való uralmat. Ezt incidentalitel nem lehet megcsi­nálni.­" A törvény keret, a politika eszköz, egyik, sem öncél. A cél minden egyes embernek a boldogulása és amellett a keresztény és nemzeti magyarság­­ hatalmá­nak a biztosítása. Az első kötelesség nem politizálni, hanem­­dolgozni és építeni.­­ Ehhez szükség van arra, hogy a magyar emberek találják meg egymást, hogy ne lássanak itt egyes embe­rek a munkásságban egy olyan elemet, amely szemben áll a nemzet más elemeivel.­Ez ellen a leghatározottab­ban tiltakozom. Ha mint egységes nemzet összefogunk, akkor el fogjuk érni az ország felvirágzását és minden magyar ember boldogulását. Majd Lenkei Lehel fejtegette, hogy a szociálde­­mokrácia mindenhol csak a zsidóság érdekeit szolgálja és rámutatott arra, hogy a munkásbiztosítás államosí­tásának megakadályozására is összefogott a szociálde­mokrácia a Lipótvárossal. Szabó József képviselő mon­dott ezután beszédet, amelyben sajnálattal állapította meg, hogy úgy látszik, mintha az utóbbi időben tervszerű, „vörös­ mentés" indult volna meg, mintha hivatalból akarnák újra felébreszteni a nemzetközi szociáldemok­ráciát, tanácskozásokról hallunk, melyet hivatalos kö­rök folytatnak a szocialistákkal. Éles­­szavakban bí­rálta ezután a kormány és a nemzetgyűlés szociális te­vékenységét, ami egyáltalán nem elégíti ki a keresztény­­szocialistákat és számtalan példát hoz fel, melyek a kormány antiszociális politikáját bizonyítják. Végül ha­tározati javaslatot terjeszt be, amely szerint követelik a munkaügyi minisztérium visszaállítását, a munkás­­panaszbizottságok megszervezését, az ipari termelő munka és a közmunkák megindítását, az ipari és ke­reskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők jogvi­­szonyainak szabályozását, a munkanélküliség megszün­tetését, a zsidókérdés gyökeres megoldását, a zsidóság­i­óltal űzött uzsora és valutaü­zelmek megszüntetését, a lakáskérdést, a téli fűtés és ruházkodás megoldását és ■■égül a munkásbiztosító államosítását és a destruktív lóktól és a­ kikeresztelkedett zsidóktól való magtisz­­t­ását. ■A határozati javaslatot, amely végül kijelenti, hogy i­eresztényszocialisták és az ébredők nem hajlandók abb tűrni a mai tehetetlen és megalkuvó politikát, á­­­m szociális munkát és tevékenységet követelnek, a ■ .,-vális egyhangúan elfogadta. Magyarország nem kérte felvételét , a Népszövetségbe. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Egy svájci lap a svájci szövetségtanács külügyi bizottságának tárgya­­­­lásival kapcsolatban arról ad hírt, hogy Magyarország a Népszövetségbe való fölvételét kérte. A Magyar Táv­irati Iroda illetékes helyről nyert felhatalmazás alapján­­ megállapítja, hogy ez a közlés a valóságnak nem felel­­ meg. Magyarország a békeszerződést ma még nem rati­­f­fikálja és így a Népszövetségbe való felvétel iránti ké­­r­relem előterjesztése már ez okba sem volna lehetséges.

Next