Világ, 1920. november (11. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-03 / 259. szám
2 1920. november 3. VILÁG ■ . .. ■ ■■ ------------------------------------------ rése szerint válogatta össze a békedelegátusokat. Ez az eljárás sérthette volna az érzékenységet akkor is, ha még Wilson pártjáé lett volna a többség a törvényhozásban és Wilsoné lett volna pártjának bizalma. Azonban Wilson pártja kisebbséggé olvadt a szenátusban csek úgy, mint a második kamarában és még ez a kisebbség is egyre inkább elfordult Wilsontól második elnökké választása óta. Az amerikai pártok jogosan emlegették azt, hogy még az isten kegyelméből uralkodó fejedelmek is magukkal viszik a fontos nemzetközi tárgyalásokra a miniszterelnöküket, aki a parlamentáris többséget képviseli és érvényt szerez a parlamentáris többség politikájának. Wilson azonban felesen negligálta az amerikai törvényhozást. Ezt a magatartást csak ,a teljes és frappáns siker igazolta volna, az, ha Wilson nagy, értékes előnyöket biztosít Amerika számára, és a naiv amerikai közvélemény kívánsága szerint „amerikalizálja“ Európát, megteremti ott az európai köztársaságokállamszövetségét és alapját veti az örök béke korának. Amit Európával tett Wilson, azt kár volna részletezni. Amerika számára pedig csak egyetlen vívmányt hozott, Kelet- Ázsiában megerősítette Japán, pozícióját, Japánét, amelyet nem csupán reálpolitikai, hanem mély szentimentális ellentétek választóinak el Amerikától. Wilson nyolcesztendős elnöksége után egy jelszava volt az amerikai pártoknak és az amerikai közvéleménynek: a cárelnök után olyan■ embert akartak a Fehér Házban látni, aki reprezentál és alkalmazkodik, ahelyett, hogy Wilson módjára uralkodnék. Ez magyarázza meg, hogy szánalmasan meghiúsult Hoover elnökjelöltsége, noha Hoovernek, mint a nagy praktikus események emberének és mint a gazdasági realitások politikusának igen nagy presztízse és igen nagy népszerűsége volt Amerikában. De Hoover is" kemény faragésű ember, éles körvonalú egyéniség, tehát éppen az ellenkezője annak, akit Wilson utódává kívánt, az Egyesült Államok. A különös véletlen folytán mind a két nagy párt az ohiói állam szenátorai és lapkiadói között fedezte fel azt a lokális nagyságot, aki sohasem próbált felemelkedni az országos politika , és a világpolitika méreteihez, tehát : ideálisan alkalmas volt arra, hogy Wyson utóda gyanánt, kezébe' tegye', vagy inkább ne akarja kezébe venni az Egyesült Államok sorsának intézését. Feledy Géza: A politikai két Az omule politikai hét akut - , és heves komplikálósik jegyében indult. A kormányzati politika két oldalról is tűz alá került. A koncentrikus támadás danál veszélyesebb volt, mivel'' egyrészt ráfáratlanulértse a kormányt, másrészről a támadók mindkét oldalon a legnagyobb agresszivitással léptek le és a kormányzó pártból való kilépés kilátásbahelyezésének fánk-fáját vonultatták fel a kormány ellen. Az offenzíva a kormányzópárt két legszélső szárnyától indult ki és a helyzetet ,csak " súlyosabbá" tette az a körülmény, "hogy nem múló jelentőségű akciókról, hanem a két szélső szárny alapvető programmpontjainak megvalósításáról volt szó. A váratlanul előállott helyzet nem egy átmeneti, válság képét■ mutatta, hanem ráeszméltette a tisztánlátókat a mammut-párt struktúrájában rejlő szervi bajokra. A kormány az első pillanattól kezdve tisztában volt azzal, hogy ez esetben a halogatás és eltussolás taktikája nem vezethet célhoz. Csak két lehetőség maradt fenn számára: vagy teljesíti a kisgazdák és a keresztény-szocialisták követeléseit, vagy kiteszi magát annak, hogy még a földbirtokreform tárgyalása előtt megbomlik a párt egysége. A kisgazdák elégedetlensége a közélelmezési miniszterrel szemben nem újkeletű. Már hetek óta zúgolódnak a közélelmezési miniszter élelmezési politikája ellen és már hetek óta hangoztatják, hogy haVass miniszter nem változtatja meg a termésrendeletet, ők nem hajlandók ezért tovább vállalni a felelősséget és kilépnek a pártból. A kisgazdák akciójának jelentősége annál nagyobb, mivel nagyatádi Szabó István bizonyos tekintetben, bár titokban, támogatja őket. Titkos értekezleteiken résztvesz Máyer János földmivelésügyi államtitkár is, aki legszemélyesebb híve nagyatádi Szabó Istvánnak és a megbeszéléseken tulajdonképpen nagyatádi Szabó István álláspontját képviseli. • Mayer ugyan igyekszik mérséklően hatni az elégedetlenkedőkre, másrészről azonban értésükre adta, hogy kívánságaikkal bizonyos mértékig egyetért. A kisgazdák a legfőbb sérelemnek azttekintették, hogy a közélelmezési miniszter a rendeletileg megállapított egy métermázsa tengeri helyett két métermázsa tengerit vetett ki minden holdra és tűrte azt, hogy az alispánok a vármegyékben tulbuzgalomból ezt a két métermázsát még újabb egy métermázsával toldják meg, ami szerintük a gazdaközönségre teljesíthetetlen terheket rótt. A kisgazdák e tekintetben teljes győzelmet arattak. A kormány kívánságaikat mindenben teljesítette és utasította a közélelmezési minisztert, hogy a tengeri beszolgáltatására vonatkozó rendelkezéseit változtassa meg és elégedjék meg holdanként egy méhtermázsa tengerivel. A további tengeritermésre a kormány teljes szabadforgalmat engedélyezett. A kisgazdák többi kívánságainak a kormány formailag ugyannem tett eleget, mivel a gabonaneműekre nem mondotta ki a szabadforgalmat, másrészről azonban, miután a beszolgáltatandó búza métermázsájának az árát 000—1000 koroméban állapította meg, tanújelét adta annak, hogy a kisgazdák követeléseivel szemben a legteljesebb előzékenység álláspontján áll. Az a magatartás, amelyet a kormány a szélsőjobboldal erélyes és elszánt fellépésével szemben tanúsított, még inkább bizonyítja azt, hogy a kormány tagjai a legfőbb célnak, a földbirtokreform tárgyalásának lehetővé tételét tartották és hogy minden akadályt, amely ez elé tornyosulhat, még a kormányzati politika programmpontjainak felfüggesztése árán is, el akarták hárítani. A keresztényszocialisták akciója személyileg ugyancsak egy miniszter ellen irányult és aktualitást az illető miniszternek egy törvényjavaslata által nyert, Ferdinándy Gyula belügyminiszternek a közigazgatás reformjára vonatkozó javaslata ugyanis illuzóriussá tette a keresztényszocialistáknak azt a kívánságát, hogy a nők a vármegyékben és a községekben választójogot kapjanak. Ugyanúgy, mint a kisgazdák, a keresztényszocialisták is külön, értekezleteiket tartottak, amelyen ők is elhatározták, hogy amennyiben Ferdinándy nem változtatja meg javaslatát, kilépnek a kormányzópártból és ellenzékbe mennek. A kormány ebben a kérdésben nem tudott úgy eljárni, mint ahogyan azt a kisgazdáik kívánságaival szemben tette. Itt is minden áron arra törekedtek, hogy megakadályozzák a pártbomlást, mielőtt a földbirtokreform a nemzetgyűlés elé került volna. A női választójog megadása azonban beleütközött volna a kormányzati politika magasabb koncepciójába és ezért a szélsőjobboldal mozgalmával szemben visszavonulásra határozták el magukat és úgy döntöttek, hogy a belügyminiszter javaslatát egyelőre leveszik a napirendről és majd csak a földbirtokreform letárgyalása után veszik újból elő. Arról van ugyanis szó, hogy a kormány a képviselőházi választójog megalkotásánál a nemzetgyűlési választói jognál sokkal szűkebb kereteket akar felállítani és mindenekelőtt a nők választójogát, akarja erőteljesen megszorítani. Ha mostan a nőknek megadták volna a törvényhatósági és a községi választójogot, akkor lehetetlenné tették volna ezt a tervüket, mivel a kereeztényszocialiarcák annak idején arra hivatkozhattak volna, hogy hiszem a nőknek a törvényhatóságokban és a községekben is választójogot, adtak, tehát semmi ok látra arra, hogy a képviselőházi, választójogból kizárják őket. A keresztény szocialistákat a kormány vissza,vonulása természetesen leszerelte, úgy, hogy egyelőre a kormányzópárt egységét sikerült megóvni a jobboldalról jövő támadással szemben is a földbirtokreform letárgyalására. A női választójog egyik leghevesebb ellenzője Rassay Károly volt, aki különben egy nagy női választójogi gyűlésen is hangot adott ennek a felfogásnak. Rámutatott arra, hogy nincsen Geanini ok, amely amellett szól, hogy elfogadja a keresztényszocialistáknak azt az érvelését, amely a nőket, mint az abszolút jóság és nemzeti megbízhatóság, eszményképét állítja be. Rámutatott arra, hogy a kommunisták gyűlésein a proletárdiktatúra alatt, a nők olyan nagy számban voltak képviselve, hogy néha a gyűlések háromnegyed részben női hallgatókból állottak. Ugyanazok a nők voltak azok, akik akkor a kommunizmusért lelkesedtek és annak minden túlzásait elősegítették, mindazok, akikre a keresztényszocialisták most, mint a keresztény és nemzeti kurzus legmegbízhatóbb bástyáira hivatkoznak... A jelenlegi kormányzati politika tehát ezen a héten elérkezhetik egyik legjelentősebb állomásához — nagyatádi Szabó István földbirtokreform javaslatát a, nemzetgyűlés csütörtöki ülésén tárgyalni kezdi. Valami távoli analógia merül fel emlékezetünkben! és az Utolsó , a képviselőháznak arra azülésére, gondolunk, amikor Vázsonyi Tilmos, hangjában meghatottsággal és elérzékenytítéssel a törvényhozás elé terjesztette a választójog reformját. Akkor is"egy. "politikus életének és iministájá-'' nők megkoronázásárról volt szó és akkor is mindenkinek; érezni kellett, hogy az akkori politikai rendszer fenntartása függ annak a reformnak a sorsától. A földbirtokreform sorsán fordul meg bizonyos tekintetben a mostani politikai rendszer sorsaés jövője is. Nagyatádi Szabó István valószínűleg a felindulástól remegő hangon fogja elfogadásra ajánlani a földbirtokreformról szóló javaslatot és haltfjának meghatottságába® az ország jövőjének során fog reszketni. brs 1. Sréter és nagyatádi Szabó miniszteren a politikai kérdésekről Vasárnap két miniszteri beszéd hangzott el a vidéken. iKülönösen érdekes kijelentéseket, tett Sréter István honvédelmi miniszter a királykérdésről. Nagyatádi Szabó földfzivelésügyi miniszter a földbirtokreform sürgős megoldását jelentette be. Fráter Etván honvédelmi miniszter vasárnap tartotta meg programmbeszédét a színi kerület főbb községében. Beszédében többek között ezeket mondta: — Egyik főbűnünk az volt, hogy nem tudtuk függetlenségünket kivívni. Legyünk ezentúl önálló független nép és ne kössük sorsunkat semmiféle idegen néphez. Ezzel kapcsolatban szeretnémfigyelmüket, a királyság kérdésére felhívni. Királyság voltunk. Hála Istennek, az is vagyunk. Oly királyt akarunk, aki nekünk él, aki csak értünk érez, aki a régi Ausztriát a mi vérünkkel nem akarja feltámasztani. Ha meg akarjuk menteni az országot, bízzuk azt a bizonyos fokig konzervatívan gondolkodó, hazai földünkhöz hűen ragaszkodó falusi népre. Én katona vagyok és mikatona föltétlen alávetem magam mindannak, amit a nemzet akar. Csak a nemzetet fogom szolgálni ennek érdekében, ha kell, a legradikálisabb. •Azoktől sem fogok visszariadni, mert hitem atödésem, hogy ha még egyszer olyan kilengést■ nik itt, mint ezelőtt két esztendővel, a magyar tetet soha többé nem lehet talpraállítani. N»kü- '*• nemzetköziség ellen kell dolgozni és hogy célt* érjél a hun népére kell támaszkodni és el kell vini.»’■ m a kettős keresztet. ' Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter vasárnap Edelényben járt Lovász Jánosképviselő beszámolóján. A miniszter beszédében többek között ezeket mondta: “ Vádként hozzák fel ellenünk, hogy mi parasztdikttaturát akarunk.. Nekünk nem az a célunk, hogy kiszorítsuk az úri osztályt a parlamentből, hisz nekünk szükségünk van a képzett, tanult emberekre. Kezdettől fogva azt hirdettem és vallottam, hogy Magyarországon a földmegoszlás helytelen és káros az egész országra. Én voltam az első a nemzetgyűlésben, aki nyíltan mertem hirdetni, hogy Magyarországon a földnélküli és igen kevés földdel rendes Szerda kező népet földhöz kell juttatni. Ma is ezen az állásponton állok és ez az álláspont rövidesen megvalósul. Az a keresztény politika: gondoskodni azokról, akiknek nincs, gondoskodni azokról, akik sínylődnek és akik nyomorognak. A mi célunk: boldoggá tenni az is, hogybárkittönkretennénk. Ám a nejzeretgyülés előtt olnap ültést tart, amelynek napierrajifaeiók szerepelnek. Valiszigigindokolni Wiltdischgratz Lajos ványát. Holnap fogják a csü törtöki ülés nauif€ndjére, tűzni a földbirtokreform tárgyalását és elvben javasolni fogják a sürgősség kimondását, úgy, hogy csütörtökön már nyolc órás ülésen fogják tárgyalnia földbirtokreformott. A keresztényszocialisták a Kormány és a szociáldemokraták ellen A keresztényszernokata párt és az Ébredő Magyarok Egyesülete szárnap együttes nagygyűlést tartottak a Vígadóban ír munkásbiztosító államosítása mellett. A gyűlvén ejlízer Benárd Ágoston mrniszter beszélt. a— Alfok tagadják a keresztényszocialisták létezését, akik megsemmisítésüket akarják, mondotta.Spiajd kijelentette, hogy a munkásbiztosítót államosító törvényen egy hajszálnyit sem enged változtatni, ami alkalmassá tenné a munkásbiztosítás intézményét arra, hogy a szociáldemokrácia ismét szervezkedjék benne. A törvényjavaslat elkészítésénél nem tárgyalt a szociáldemokratákkal, mert azokkal, akiket minden romlásunk legfőbb okozóinak tart, azokkal neki szóbaállani nem lehet, mert ez neki valóságos testi és lelki , gyötrelem. De ha úgy látná, hogy ebből a nemzetre valami kis haszon is származhatnék, hát megpróbálná a lehetetlent, de csak akkor, ha garanciáját látja annak, hogy észbekaptak, hogy a keresztény és nemzeti alapon akarnakszociálpolitikát csinálni. Ezután Horváth Károly, az EME igazgatója beszélt. — Mindenekelőtt a zsidókérdést kell megoldani — mondotta —, de nem. Club-kávéházi verekedésekkel, amik nem vezetnek célra és egyáltalán nem helyeselhetők. Addig nem lesz jogrend Magyarországon, amíg a zsidókérdést gyökerében meg nem, oldják. Gróf Teleki Pál miniszterelnök emelkedett ezután szólásra és kijelentette, hogy a munkásbiztosításról szóló törvény félretételéről szóló hírek nem felelnek meg a valóságnak. Majd az ország újjáépítéséről szólott: — Építeni lassúbb, nehezebb, komolyabb, felelősségteljesebb, de szebb dolog, mint rombolni. Először a romokat kell eltakarítanunk, hogy azután meghozzuk azokat a törvényeket, amelyek biztosítják a keresztény és nemzeti gondolkozásai magyarságnak a saját maga fölött való uralmat. Ezt incidentalitel nem lehet megcsinálni." A törvény keret, a politika eszköz, egyik, sem öncél. A cél minden egyes embernek a boldogulása és amellett a keresztény és nemzeti magyarság hatalmának a biztosítása. Az első kötelesség nem politizálni, hanemdolgozni és építeni. Ehhez szükség van arra, hogy a magyar emberek találják meg egymást, hogy ne lássanak itt egyes emberek a munkásságban egy olyan elemet, amely szemben áll a nemzet más elemeivel.Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. Ha mint egységes nemzet összefogunk, akkor el fogjuk érni az ország felvirágzását és minden magyar ember boldogulását. Majd Lenkei Lehel fejtegette, hogy a szociáldemokrácia mindenhol csak a zsidóság érdekeit szolgálja és rámutatott arra, hogy a munkásbiztosítás államosításának megakadályozására is összefogott a szociáldemokrácia a Lipótvárossal. Szabó József képviselő mondott ezután beszédet, amelyben sajnálattal állapította meg, hogy úgy látszik, mintha az utóbbi időben tervszerű, „vörös mentés" indult volna meg, mintha hivatalból akarnák újra felébreszteni a nemzetközi szociáldemokráciát, tanácskozásokról hallunk, melyet hivatalos körök folytatnak a szocialistákkal. Élesszavakban bírálta ezután a kormány és a nemzetgyűlés szociális tevékenységét, ami egyáltalán nem elégíti ki a keresztényszocialistákat és számtalan példát hoz fel, melyek a kormány antiszociális politikáját bizonyítják. Végül határozati javaslatot terjeszt be, amely szerint követelik a munkaügyi minisztérium visszaállítását, a munkáspanaszbizottságok megszervezését, az ipari termelő munka és a közmunkák megindítását, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők jogviszonyainak szabályozását, a munkanélküliség megszüntetését, a zsidókérdés gyökeres megoldását, a zsidóságióltal űzött uzsora és valutaüzelmek megszüntetését, a lakáskérdést, a téli fűtés és ruházkodás megoldását és ■■égül a munkásbiztosító államosítását és a destruktív lóktól és a kikeresztelkedett zsidóktól való magtisztását. ■A határozati javaslatot, amely végül kijelenti, hogy ieresztényszocialisták és az ébredők nem hajlandók abb tűrni a mai tehetetlen és megalkuvó politikát, ám szociális munkát és tevékenységet követelnek, a ■ .,-vális egyhangúan elfogadta. Magyarország nem kérte felvételét , a Népszövetségbe. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Egy svájci lap a svájci szövetségtanács külügyi bizottságának tárgyalásival kapcsolatban arról ad hírt, hogy Magyarország a Népszövetségbe való fölvételét kérte. A Magyar Távirati Iroda illetékes helyről nyert felhatalmazás alapján megállapítja, hogy ez a közlés a valóságnak nem felel meg. Magyarország a békeszerződést ma még nem ratiffikálja és így a Népszövetségbe való felvétel iránti kérrelem előterjesztése már ez okba sem volna lehetséges.