Világ, 1921. február (12. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

Szerkesztősig e's kiadóhivatal Vl. Andrássy-ut 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 48Ó korona, félévre 240 korona, negyed­évre 120 korona, egy hóra 40 korona. A „ViLÁG“ megjelenik hétfő kivé­telével mindennap..Egyes szám ára ■ Budapesten, vidékén és pályaudvaro­kon korona, Jugoszláviában 2 korona Ara 2 korona Hirdetések felvétetnek Budapesten a VIíAG kiadóhivatalában, Bleckuer J„ Bokor, Beakó és Társa, Ojőri és Kagy, Jaulus és Társa, Tercier Gyula. Hegyi Bajos, Klein Simon és Társa, tcopold Gynla, Xeopold Cornél, Schwarz Jóesef, Kikray, Mese! Antal, Siesse Rudolf, Eck- étéin Bernit hirdetési irodákban. Bécs- ben: Haaseustein és Vogler, 1L Oukes iíachf., Kuicií üosst ........... . . .......................................... 1 ■ —- -■=---------------- -------=üg^. IJ—---------------------------------------'■ .........SU... ü. ■ J XI L évfolyam Budapest, 1921 KEDD február U 25-ík szám '■ ' "-'r-'-'r '"I—irrri—iiiinwiii —wrmn—n---------*------------------------------i—t—-rr~r~*TT^~**l""",~~~~iTiTw—n 'm ,,, ijp, Ha ltért félre állítják a keresztény szocialisták Megírtuk, hogy a keresztény-szocialista jsépviselők körében - mozgalom iud/lt meg a kilendít tervek le­szerelésére. A heteke* át ■ tartó A#Pgy'alások után, amelyek soráu több ftben meginttjíitották, hogy a kormány pártból való IkilófésJfíejerett. tény, rájöttek arra,- hogy mégis a ALeaia/m volna, semmit sem csi­nálni és bennmarad ntap&rtban. Mire azonban a' ke­resztény-szocialisták erre" a gondolatra jutottak, cn- *nek a tervnek a megvalósítása, elé különböző akadá­lyok tornyosultak. ; A szabad kiráJyválasztók ugyanis .örömmel fogadták azt a hirt,' hogy a nagy-legitiinisták -hűséges fegyverhordozói kivonulnak av egységes' párt­ból, • amelynek nagy többsége a. szalad királyválasztás j°gátiak alapján áll, nem lelkesedtek túlságosan azért, hogy a j,kölcsönös antipátiu, egysége" újból helyreálljon. Erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy a keresztény* szocialisták; akik egyhangú határozatok alapján ki­jelentették, hogy a pártból kilépnek, egyszerűen , íá- tyolt boríthassanak a közelmúlt eseményeire és mintha semmi sem történt volna, tagjai ' maradhassanak a pártnak. A keresztény-szocialisták azonban ezúttal meglehetős határozottsággal kitartanak legújabb állás­pontjuk mellett és ymindent elkövetnek annají^áa, ér­Dr. HeofLü.3 Lóránt péMÉÍgyinmhzter ma esje munkatársunknak a követelőket mondotta: — A külföldi hiid/K Angliában, Németország­ban, Svédot^zágban^nindenütt áz én pénzügyi tere veimmel joghrtÉornak és a legnagyobb elismerés ^hangján nyilatkoznak azokról,'‘Ennék nagyon örü­lök, mert nagy eredmény, hogy nemcsak arról ír­nak, hogy Budapesten pofozzák a zsidókat, hanem arról is, hogy itt egy ember valamit feltalált. Mert ez az egész az én találmányom. Olyan találmány, mint például:a repülőgép. A nagy vagyonadó gon­dolata mindenütt megbukott, áliol alkalmazni akar­ták. Ez természetes is. Hogy a vagyonadó sikerül­jön, állhoz az keltene, hogy egy. pénzügyminiszter azt mondja az adózó polgároknak, .mondd ms® ne­kem, mennyi yágyonod van, mert én el akarom veníni annak öfvenöt-ihalvanöt százaléklát. Aki az ilyen kérdésre őszintén bevallja, hogy mennyi va­gyona van, az vagy angyal, vagy örült. Meg is mond­tam ejt az osztrákoknak, mikor Becsben voltam. Elmondták nekem az osztrákok, hogy milyen adó­kat akarnak kivetni, felsorolták a boradót, a sör­adót, erre én azt feleltem, hogy ez nagyon szép krájzleráj, de nem adóügyi politika. Nagy vagyon­adót csak akkor lehet kivetni, ha a pénz értéke már stabilizálva van. Amikor pedig a pénz értéke stabi­lizálva van, nincs szükség vagyonadóra. — Én a pénzbőség megszüntetését egész más módon fogom elérni, mert végeredményben ugyanis Nem kell megszólalnia és| 'ütni . rajb^hogy azoknak sorába tartozik, akik örö­mével és ezer mindennapos gomöJoal-nyamciósá­gával nagy perspektívából nézik, magas hegyorom­ról, onnan, ahol már egyenletesen tiszta a kilátás és az ég: a tudomány problémáiba mélyed! a tudo­mány problémáival egészen egybe forrott intellek­tusnak hegy ormáról. Fehér haj és hosszú fehér szakáll keretezik az élesén és finoman metszett fe­jét. Testileg is észrevenni rajta a tudomány aszké­táját, azonban ez az aszkétikiisan erős és aszké- liiüsan tiszta szenvedély kivételes vitalitást adha­tott a* évektől, kalandoktól, csalódásoktól és ínsé­ges napoktól megviselt' testnek, amely > egyenesen nyúlik a magasba és még könnyű lépésekkel méri az életnek számára kivételesen rögös útját. Debrecenben volt teológus Birö Lájos, majd Kecskeméten tanított a református főgimnáziumban, és harminchét esztendős volt akkor, amikor Magyar- országon végzett rovartani tanulmányai után elin-j dúlt kevés pénzzé?, szegényes í'els^ereíéssel és sok, lelkesedéssel Uj-Guineá!ba, majd onnan a javai (initenzarg-re .és az ausztráliai Kékliégygégbe, olyan testi letekre, melyek még többé-kevésbbé fehér foltok voltak az ontomológia számára, Sokan van­nak, akik, mint gimnazistái vagy már tettebb f«j;» jel mindig Bíró Lajos uj-guineai leveleit keresték először á TetmészeltudOmányi Közlöny új füzetének lapjain. Ezek az írások .ugyan elárulták art. hogy -a gyűjtésen, a speciesek és a genusok teljességének összeállításán,-az összehordott-anyag konzerválásán és csoportosításán nyugszik Bíró Lajos tudományos tevékenységének súlypontja. De azért ezek a levelek izgalmasan érdekesek voltak: leírták a tudomány egy bátor és fáradhatatlan előőrsét, ámint magányosan járta minden technikai nehézség, minden testi baj leküzdésével, magára hagyotton és magában is elég c-rosén a saját választotta nehéz ösvényt. Kincsekéi hozott, ritka és drága tudományos kincseket kilenceizteni'ös útjáról Biró Lajos és a kincsekkel azt tette, amit a Biró Lajos-szabásu ma-, gyár, tudós tesz az ilyen, kincsekkel: Magiyarprsza|i-, H&k, a magyar természettudomány^ gyűjtemények-, nek' engedte át azt, amit hozott magáVaf messae út­járól anélkül, hogy árat szabott vagy-árat kérdezett: '.Pina, mikor felajánlotta a magyar tudománynak azt. ami egész vagyona volt és heroizínusáhak- min­den gyümölcsé.’.A Világ vasárnapi cikke elmondotta, hogy az' uj-gűincai párátiaiíül teljes; etnográfiai gyűj­teményért tizenötcsztexidős , törlesztései összevéve, huszonnégyezer koronát kapott Bíró Lajos, másik' Uzenhéfezez (gjtg botíátiÁÚ pedig 1000, ciiyesu i£v rónát ajánlottak fel neki. Bíró odaadta tizenhétezer, rovarját és nem vette fel az ezer koronát... De ne kicsinyeskedjünk. Állást is kapott gyűjteményéért és munkájáért Biró Lajos, fejedelmien díjazott ál­lást a Nemzeti Múzeumban, havonként teljes 3Ü2 ■ korona fizetéssel, ami kétség kívül szép pénz az Ur­nák ezerkilencszázhuszonegyedik esztendejében egy, hatvanötesaíendős öreg tudós számára, négy évüza-i dcs munka után. Fis Bíró Lajosnak nem volna szá­laid panaszkodni, mint ahogy csakugyan nem pa­naszkodik: hiszen egészen a tudománnyal jegyezte cl magát, családot nem alapított és így most csak öreg édesanyját kelj eltartania a havonként: három* száznyolcvankét koronáiról.- Fűtött szobába nem akar belépni a tudományos kutatásnak ez a sokát fór-adott ősz apostola, mert nem akarja „megszokni"4 ezt a számára évek gt* ismeretlen atmoszférát. És mecénása is van Bíró - Lajosnak: a házmestere ad neki kölcsönt, olykor eSy szivart, mert szivar nél­kül nehezére esik az írás énnek az elkényeztetett öreg tudósnak. Biró Lajos nem yejietj rossz néven ezeket az indiszkréciókat és nem veheti rossz néven a-zt, hogy negyvennyolc érán beiül ma másodszor esik szó' egy újság hasábjain küzdelmes életének küzdelmes alkonyáról. Azonban Biró Ilnjos esete, ez * nem csupán Biró Lajosra nézve égetően fájdalmas eset táján alkalmas arra, hogy vészjel gyanánt süvítsen a magyar nyilvánosság fűiébe és ric engedte nyu­godni a magyar nyilvánosságot addig, amíg nincsen biztosítva az uj-guineai Bitó Lajosnak és minden maí'yar Bitó Lajosnak sorsa. A tudósok mind-szegények. mondotta kii a szentenciád- Arany János. A tu­dósok szegények voltak mindig és szegények vol­tak mindenhol, nem csupán Magyarországon, kivéve azt az esetet, ha örökség gyanánt szállott reájuk vagyon. Szerény kispolgári jólétnél tűiére kevesen vitték azok közül, akiknek emlékét szobrok hirde­tik, utcanevek és egész tudományos iskolák- Nagy­szerűen termékeny uj lehetőségek feltárásáért úgy, - vagy majdnem úgy cl'ijazta a társadalom a gazdag országokban is a tudomány nagy- munkásait, mint azokat a derek, szorgalmas hivatalnokokat, akiknek élete a kettős könyvvezetés titkainak megfejtésével telik el- Igaz ugyan, vagy legalább néhány év előtt igaz volt: dióé. .hogy nem az anyagi siker és nem az élet küfeöfegles formája határozza meg az élet gazdagságát és a munka energiáját. Kissé különös volt talán például egy budapesti diák számára, ha Parisba vagy Londonba’érkezett és ott elzarándo­kolt egy olyan név viselőjéhez, aki vakítóan fényes tüzoszióp gyanánt lángolt sok éve az. egész európai kultúra firmáméntumán: és egy szerény . utcában találta meg az ilyent Európa • tiszteletétől’ övezett tudóst a negyedik emeleten, egy kis lakásban, ütött-kopott- bútorok közt, egy házsártos öreg gazda, asszony gondjaira bízva. Igaz azonban, hogy akadt akárhány „éltetímüvész"4 az ilyen tudósok között^ aki műteremlakást bérelt- Valamelyik öreg házban és onnan volt kilátása fél Parisra: nem: is szólva arról, hogy egy műteremben nagyon rokonszenves hátteret adnak a tudósnak még a szerény polcokon egymás mellé sorakoztatott könyvek is. Páriában* az egyetem mellé úgy szervezték át a Collége de Francé,ot. hogy Franciaország tizenkét legnagyobb tudósa anyagi gondoktól és mindennapos professzori munkától menten taníthassa az egyetemi fiatalságod, kívül mindazokat, akik hetenként néhány órán át a tudomány forrásaihoz akarnak járulni. Ha néni csal az'emlékezetünk, akkor Franciaország igy ki- válogatott tizenkét legnagyobb tudósa havonként — ezer frank fizetést kapott. Ez volt a gazdag Franciaországban a bőkezűen megszabott civíUistá-' juk a tudomány hivatalosan elismert fejedelmeineks és nagyjából ugyanennyit fizetett Anglia is a Régim Profcsxar-oknak, azoknak, akik evenként csak hat- nyolc bélen át voltak kötelesek előadásokat tar- tárni, -hogy egyébként egész idejüket a tudományi haladásának, a1 kultúra fejlődésének, az 'emberiség javának szentelhessék. Még aránylag legjobban állottak anyagslag a német professzorok a nagy egyetemi városokban, akkor, ha tudományáguk ter­mészeténél fogva nagyobb hallgatóságot vonzott, vagy akkor, ha valamilyen kötelező vizsgatárgyak adtak elő. Volt olyan német professzor, aki a Kóllégienyeld intézménye révén, ha nem is az állam peíróbölj felvitte egy é\beg • harrmne'-ueg^venejttg. MjCHBI milHWmWT'l' 1 1 IljiiM Ifik 0* *% / I ' 19.1 !•«€«. I \ , - s\Qé dekében, hogy né legyenek kénytelenek mosf már szígyénteljesen kivonulni. Rámutatnak arra, hogy au egész mozgalomnak Saller István voh ® vezetője. HaJler volt az, aki kitalálta az Andrissyhoz való csal- , lakozás tervét, Haliéi' volt az, aki tárgyalásokat foly- . tatott Andrássyval, Saller volt az, aki kijelentette, hogy Andrássyval kész a megegyezés és végül Haller tett olyérteláau. nyiíatkozatot, hogy a keresztény- • szocialisták kilépése • befejezett tény. Azt mondják, igaz ugyan, hogy értekezleteket tartottak, amelyekén, részt is vettek a keresztény-szocialista tábor képviselő- tagjai, de ezeket az. értekezleteket is Saller István Jtiútá össze. Ezeken az, értekezleteken, nem történt semmi más, mint megvitatták a. Haller által előter­jeszteti uj programmot: és hogy végleges határozatot soha nem hozták, ez is csak azt bizonyltja, hogy a keresztény-szocialista, képviselők naggl'észe eVH pilla­natig sem támogatta Sallert. A .tervük most az, hogy rábírják Sallert arra, hogy vonuljon, vissza egy időre a politikai éleitől, no vegyen részt u.v aktuális /politika irányitjieábetiu, mert ez us egyetlen mód orrot hogy « keres.stény-s'jocialiefik hélyrehozhóssék azokat a bal­lépéseiket, ainetyékct az ö kezdeményezésére követtek cl. Hegedűs pénzügyminiszter* a pénzfcicsenétésnöl és az dnaft csők- teenesértői, a kamaptab emeléséről és a tőzsde tanyfiaságánől ez a legfontosabb. Az uj pénz: kibocsájtása eddig •mindenütt pénzbőséget és ezzel kapcsolatban drága­ságot idézett- ctó. Itt kell nagyon vigyázni. Éppen úgy, mint valamely .ára bevezetésénél^például mi­kor egy uj savanyavizet hozok a piacra. Én előbb fogom megteremteni a pénzszűkét és csak aztán cserélem be a pénzt. Be fogok vonni .egynéhány mil- .liárdol, hogy mennyit, azt még természetesen nem •tudom. Érzel azután megteremtem a lehetőségét an­nak, hogy a nyugatról elindult olcSóság-hullám hoz­zánk is elérhessen. Amerikában kezdődött meg Hz ipari cikkek árának a csökkenése és Anglián át most .ért Svájcba. Számításaim szerint köriMbelüJ májusra fog hoznánk eljutni. Ezt eddig bankóbarrikádük fel- .nllit-ásával akadályoztuk még, de én le fogom, törni ezekét a bgrrikádokat. Ért ma már mindenivtl érzik. — Mert például miért lanyha a tőzsde? Azért, mert várnak valamity mint égy bálkirálynöt. Várják Az uj pénzt, ami jönni fog. A bankok betéti karnál- láMt március elsejétől fel fogom emelni három szá­zalékra, Itt is nagyon kell vigyázni és csak nagyon óvatosan szabad előre haladni, mórt a bankok nagy- áldozatokat hoznak — A legfőbb különbség az én terveim es a többi pénzügyminiszterek térve (között az, hogy én pél­dául nem csinálom azt, amit a- osztrákok, hogy egy kapitalista (illámban egy szociáldemokrata adórend­szert akarnak végrehajtani. Én egy kapitalista adó­rendszert alkottam meg. * dívó Lajos, erihagyai* tudós

Next

/
Thumbnails
Contents