Világ, 1921. június (12. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

Szerkesztőség és kiadőBivaia. ^ Andrássy-ut 47.sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor., félévre 240 kor., negyed­évre 120 kor., egy hóra 40 Kor. A „VILÁG® megjelenikhétfö kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten,vidéken és pályaudva­rokon 2 K, Ausztriában 2 magyar K. ___________________ ^irdelések felvétetnek Bu^ajpesfea m fifLÁG kiadóhrvataláiaij, Blocknex J., ’Blaa J,t Bokor, Benkó és Társa, Győrt és Nagy. Jautus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, ‘Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Co'rnél, Sohwara József. Sikray. Mezei Antal, Mosse Rudolf, Eckstcin Bernét hirdetési iro- dákbao. Bécshcn: Haasenstetn és Vogler, M. Dukos Nachfclger, Rudolf Mosse. XII. évfolyam Budapest, SZERDA 1921 junius 1. U7-ik szám A nemzetgyűlés mandátumának meghosszabbítása Tegnapi számunkban beszámoltunk arról a üíssé fantasztikus tervről, hogy a nemzetgyűlés két évvel meg akará hosszabbítani mmwátumát és kapcsolatban az Aj főrendiház meaaískitásával, át akar alakulni iJpviselőházzá. Epfitikai körök­be* természetesen fiagy, feltüné^racltelt ez a hir és meg kell állapítanunk, hogu^csak nagyon keve­sen tiltakoztak ellene. Ajyjfmány részéről, mint közük, nem kivánffckj^rfotyásolni a pártok elha­tározását, értesüléseink szerint azonban a minisz­terelnök nagyon szívesen venné, ha a választások időpontját ki lehetne tolni. A kisgazdapárt egy- részében észlelhető csak erélyesebb ellenállás, egyébként az eddigi i jelekből Ítélve, amennyiben ez a kérdés valóban napirendre kerül, nem fog nagyobb akadályokba ütközni a terv megvalósí­tása. Ennek az oka abban rejlik, hogy a pártok nincsenek tisztában azzal, hogy a kormány milyen mértékben akarja megszorítani a választójogot és igy, egy, uj választás bizonyos mértékben mind a két kormányt támogató pártra nézve bizonytalan­ságot jelent. Ellenzéki oldalon ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy a nemzetgyűlés mai össze­tételében mar egyáltalán nem tükrözi vissza az ország közvéleményét és ezért éppen a konszolidáció létrehozatala és a köz­hangulat megnyugtatása érdekében szükséges a választások sürgős kiírása. A kormány terveit illetőleg bizonyosat a mai napon se sikerült meg­tudni, annyi azonban bizonyos, hogy az alkot­mányjogi javaslatok közül a főrendiház reformja kerül legelőször a nemzetgyűlés elé és hogy ennek a javaslatnak az elfogadását nyomon fogja követni a főrendiház megalakítása. Értesülésünk szerint a kormány tagjai közül különösen He­gedűs Lóránt pénzügyminiszter agitál amellett, hogy a nemzetgyűlést nem szabad idő előtt fel­oszlatni, mert nem lehet tudni, hogy az uj Ház fog-e annyi megértést tanúsítani a pénzügyi re­organizáció munkája iránt és fogja-e a pénzügy- miniszert olyan támogatásban részesíteni, mint a nemzetgyűlés, amely az ország legsúlyosabb meg­terhelését is majdnem minden kritika nélkül sza­vazza meg. ' ‘ P. Ábrahám Dezső a nemzeti hadsereg megalakulásáról \'Á Világ tudóstiójótól.) Megírta a Világ, hogy Beniczky Ödön ind tványával kapfláfclatban, amely­ben elszámolást kö? Etel mindemjeren, P. Ábrahám Dezső, a szegedi rarmány volt miniszterelnöke, egy nyilatkozatába! örömét fejezte ki afelett, ha a nemzetgyűlés az in itvánvjfelfogadná, annál is in­kább, mert ezáltal Miegffigpitást nyerne, hogy nincs magyar kormány, mefjtponzetlenébb gazdálkodással intézte volna a nemzet ügyét, mint a szegedi kor­mány. P. Ábrahám Dezső a szegedi hadsereg meg­alakulásáról a kővetkezőket mondta el munka-. társunknak: ", - TI Sneged és Versailles " — A szegedi 'kormány nagy nehézségcldö^fuz- dőtt az ellenforradalom, a hadsereg szerveaésc, de különösen pénzügyi tekintetben. Tudni Jrell, hogy Szegeden és vidékén a kommkpizmu^rfnein tartott sokéig és megköizelitőteg sem volt olyan nagy mér­tékű, mint Magyarország többi részein. Az emberek belefáradtak a, négyéves háború szenvedéseibe és örültek, hogy nem kell újabb háborúskodásra ké­szülni. Nem volt meg tehát sem az elkeseredés annyira a vörösek-iránt, mint Magyarországon, sem pedig ebből kifolyólag a harcikészség a kommün letörésére. A francia katonai parancsnokság volta­képpen ,Versailles-től kapta a direktívákat minden téren, igy a politika terén is. Annyira meg volt kötve mozgási szabadságuk, hogy szegedi minisz­terelnökségem idején a katonai vezetőségben válto­zások történtek épp azért, mert egyik-másik tábor­nok, a központi francia politika.megítélése szerint, kisebb-nagyobb politikai hibát követett el. Ebben keresendő aztán a szegedi kormány legnagyobb nehézsége is, különösen annak a törekvésnek a megvalósításában, hogy a mór szervezett és rendbe állott fehér hadsereggel Magyarországba betörhes­sen és itt az akkor már megingott vörös hadsereget nehézség nélkül leszerelhesse, vagy táborába meg­nyerhesse. Sokszor kértük magát Versailles-t, hogy csak egy-két kilométernyi frontot engedjenek át, ahol hadműveleteinket megkezdhessük, mert meg voltunk győződve arról, hogy a magyar nemzeti hadseregnek a jórészt magyar földművesekből álló Vörös hadsereg nem fog ellenállni. & hadművelete­ket épp azért a Dunántúlra terveztük, amely leg­jobban elő volt készítve az ellenforradalom céljaira. Több Ízben is kaptunk biztató Ígéreteket, részben Konstantinápolyból, hol Franchct d‘Esperay székelt, részben Versailles-ból, de ezek csak ígéretek ma­radtak, aminek okát abban kereshetjük, hogy a szegedi francia katonai parancsnokság, legjobb indulata mellett sem adhatott szabadkezet kormá­nyának felhatalmazása nélkül. Már pedig ez idő tájban úgy a francia, mint angol és általában az egész entente-belpolitika meglehetősen balfelé haj­lott és nem akartak odahaza nehézségeket támasz­tani, amelyet fokozott volna esetleg valamelyik francia képviselő szélső felszólalása, hogy a fran­cia kormány miért engedi meg protektorátusa alatt a magyar ellenforradalom szervezését. Mikor lát­tuk, hogy francia részről akadályba ütközünk, más­felé orientálódtunk, ahol tényleg nagy rokonszenv- vel fogadták a szegedi kormány - terveit, sőt tény­legek segítséget is helyeztek kilátásba, de időközben Kun Béla megbukott és az akkorra már tetemes haderőt képező csapataink egyrésze a Duna—Tisza mentén haladt előre, másrésze pedig a Dunántúlra vonult, el akarva kerülni a románokkal leendő eset­leges összeütközés nyomán keletkezhető kompli­kációkat VI. 140 millióból 3 millió — Ezek voltak p politikai nehézségek. Ehhez hozzájárult a pénzügyi helyzet is, nevezetesen a szegedi kormány, iUetve elődöm a bécsi pénzekből ‘mindössze három riilliót kapott, amiből én alig vet­tem kézhez 500.000i koronát Szinte elképzelhetetlen akadályokba ütközítt egy^Jmandó hadsereg fenn­tartása és megszerteaése, hiszen legtöbb tisztünk és menekült katonáink egy szál kabátban és fehér­nemű nélkül érkezett Szegedre. Azonkívül gondos­kodni kellett \a fölszerelésről is. Ide seregiéit a me­nekült tisztviselők és ellátatlanok tömege, amelyet segíteni kellett. Fájdalom, hiába vártunk a bécsi milliók megérkezésére. Máig is titok előttem, hogy az ottani ellenforradalmárok miért nem igyekeztek nagyobb áldozatkészségre. Szent meggyőződésem, hogy ha 1W? millió rendelkezésünkre állott volna, a szegedi kormány feltétlen előbb tudott volna be­avatkozni a vörös uralom megszüntetésébe. Mikor már arról volt szó, hogy anyagi eszközök hijján kénytelenek leszünk toborzott seregünket szélnek ereszteni, végre is, Szeged városának jótállását vet­tük igénybe és igy jutottunk újabb tizenegymillió­hoz. A szegedi kormánynak tehát mindössze tizen­négy millió állott rendelkezésére, helyesebben az én kormányom csak tizenegy és félmilliót hasz­nált fel. A hadsereg szervezésénél csak a toborzásra volt módunk, mert épp az előbbi politikai akadályoknál fogva a francia hadvezetőség félt engedélyt adni a sorozásra. A toborzó-bizottság egyik elnöke, gróf Zichy Aladár, a másik pedig én voltam, azonkívül elnökfársak voltak Zadravecz mostani tábori püs­pök és Kószó István nemzetgyűlési képviselő. Ne­hézségeink voltak a toborzás körül is, hiszen az embereket fásultság és közöny szállta meg, más­részt az agitációt is úgyszólván csak házról-házra folytathattuk, mert nyilvános gyűléseket sem enge­délyezett a francia parancsnokság, sőt kezdetben is csak egyetlen, általam szerkesztett felhívás jelen­hetett meg a polgársághoz, amelyet falragaszokon teltünk közzé a nemzeti hadseregbe való belépésre. Mondhatom, nagy munkába került ennék a meg­szervezése, de nem maradt jutalmazallanul, mert egy hazafias és lelkes csapatot gyűjtöttünk össze, amelynek akkor az volt egyetlen célja, hogy Ma­gyarországot a vörös uralom alól felszabadítsa és alapját képezze a nemzeti hadseregnek. Sok derék, különösen a volt szegedi gyalogezredhez tartozó magnsabbrangu tiszt segített munkánkban nagy ön- feláldozással és kitartással. Hogy nem érhettünk cl teljes eredményt, nem mirajtunk múlt. A szegedi kormány és a nemzeti hadsereg állandó biztatása volt az itlhonmaradottaknak, hogy a vörös uralom meg fog.törni és ez a gondolat tartotta távol az emberektől a csüggedési. Háromnyelvű lesz a községi igazgatós a Felvidéken (A1 eseti lapok jelentése szerint a pozsonyi köz­ségi tisztviselők nyelvi vizsgái nagyon gyenge ered­ménnyel jártak. Ezért az ötven évnél idősebb lwva- tajtnokokat most már nyelvismeretükre való tekintet nélkül meg akarják hagyni hivatalukban. A fiatalabb hivatalnokokat pedig, akik- nyilván nőm akarják a tót nyglvet megtanulni, el akarják bocsátani. Azoknak a hivatalnokoknak, akik íószándékuk ellenére a tót nyelvet eddig meg. nem tanulták, ujahb nyelvi tan­folyamon kell résztveimiök. A községi igazgatás egy- szerüsitésé céljából most már a hármas hivatalos nyelvet akarják bevezetni. Vannak, akik a német-tót ügyvitelt követelik, de erre az esetre a magyarok faevés elkntállására számítanak, \ ——- ' • S . 1 ...........* A gazdasági újjáépítés minisztere 77- (A Világ berlini tudósitójálól.) Walter Raj thenau kinevezése gazdasági újjáépítési minisz­terré, több okból is váratlanul történik, de azért van egy nagyon jó oka. Dr. Wirth, a német biro­dalom uj kancellárja nemrég a kis freiburgi egye­temen volt még csak nem is rendes professzor, és pályáját valósziniiieg befejezettnek érezte akkor, amikor pénzügyminiszterré lett Badenben. A kancellár egyénisége tehát, nem éppen súlyos és nem ‘ nagyon súlyos név Wirth kancellár legtöbb munkatársa sem. A kormány tekintélyének alátá­masztására szükség volt legalább még egy ismert névre, és ha Walter Rathenau sok ellenséget szám­lál is : három évtized alatt annyit dolgozott, any- nyit beszélt, annyit irt, annyit szerepelt,® hogy neve igazán eljutott mindenfelé. Emil Rathenau, az uj miniszternek néhány év előtt elhunyt édesapja a német ipar nagy „kapi­tányai" közé tartozik, úgy mint Alfréd Krupp, (Werner Siemens~vagy Alfréd Ballin. A német köz­tudat ezeket az embereket egy sorba állította a nagy költőkkel, nagy hadvezérekkel és igy Walter Rathenaura még árnyékot vet apjának emléke, noha a „fiatal" Rathenau ma már ötvenöt eszten­dős. Rathenaunak mérnöki diplomája van, sőt ket­tős diplomája, a gépészetből és a vegyészetből. Noha irodalmi hajlamai már korán kiütköztek, Emil Rathenau tekintély volt fia számára is és nem csupán a német közvélemény előtt. Ezért iWalter Rathenau sorjában végigjárta azokat az iparvállalatokat és bankokat, ahová apja küldötte és tiz-tizenkét esztendő alatt olyan. sokoldalú gya­korlati ismereteket szerzett a német gazdasági élet területén, mint csak kevesen mások. Azután apja maga mellé vette az Atlgemeine Elektrizitöts-Gesell- schaffhoz és az A. E. G. nagy tengerentúli vállala­tait már jórészt Walter Rathenau irányította. Pe­dig ezek nagy vállalatok voltak, hiszen az A. E■ G. elektrizálta szinte egész Délamerikát és részben a délafrikai államszövetséget is. Apjának halála óta tudvalevőleg Walter Rathenau az elnöke az A. E. G.-nek, noha néhányan a főrészvényesek közül egy kissé idegenkedve nézték az uj elnök irodalmi te­vékenységét és a német viszonyokhoz mérten szo­katlanul nagy agilitását. Azonban Walter Rathenau megállotta helyét az A. E. G. élén csak úgy, mint a német bankéletben és a fontos közgazdasági po­zícióknak abban a széles sorában, amely apai örökség gyanánt szállott reá. Az bizonyos, hiogy a praktikus ismeretek ritka teljességével lép Ra- thenaü az újjáépítés minisztériumának élére. Ez a gazdasági életben nagyon reális gon­dolkodású üzletember mindig az egységes és le­szűrt világnézetet tartotta az élet igazi céljának és világnézetében különös módon a múlt század elejének nagy német romantikusai felé hajlik, nem pedig az úgynevezett pozitív világszemlélet­hez. Rathenaut, az esztétikust széleskörű kultúrája és kivételes irásmüvészete ellenére sem lehet túl­ságosan magasra rangsorozni, de az nem kétsé­ges, hogy Rathenau viszonya az irodalomhoz és a művészethez nagyon intim, nagyon őszinte, na­gyon szoros. Mint gazdaságpolitikus talán vesze­delmes Rathenau. Túlságosan ötletes, mindig uj . eszméi és uj szempontjai vannak, frappánsan tudja megszövegezni ötleteit és ezáltal szuggeszti- vaklcá teszi őkel. Azonban ezek az ötletek nem függenek össze elég szervesen, nincsenek eléggé végiggondolva és néha ellenmondásba keverednek egymással. Ezen az alapon jogosan lehet kifogá­solni Rathenau miniszterré történt kinevezését. Egy gazdasági miniszternek elsősorban az a kva­litása, hogy józan, tiszta, logikus fej, aki látja minden lépésének minden következményét és nem bontja le egyik kezével őzt, amit a másik kezével épit fel: és nem tagadja meg egy tetszetős ötlet kedvéért a gondolkodás racionális törvényeit. A nagynémet lapok természetesen Rathenau felekezeti viszonyait kifogásolták, de találtak sok más kifogást is ellene. így például azt, hogy Ra­thenau ismételten* teljesithetétlerieknek mondotta a jóvátételi bizottság követeléseit és ezért a nagy­német lapok szerint tapintatlanság volt most Rathenaura hízni a tárgyalásokat á jóvátételi bi­zottság követeléseire nézve. Mindenesetre elégté­tellel kell konstatálni azt, hogy egyszerre a nagy­német lapok is felismerik a tapiniat szükségessé­gét az entente-hatalmakkal és Franciaországgal szemben... Ha a nagynémetek ezentúl tapinta­tosak tudnának lenni, ezzel többet nyerne Német­ország, mint Rathenau miniszterségével.

Next

/
Thumbnails
Contents