Világ, 1921. szeptember (12. évfolyam, 193-217. szám)

1921-09-01 / 193. szám

SzerfeMffifiJség és HaSöÍB«rtáI V!,’ Andrássy-ut 47. sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 480 kor-, félévre 240 kor., negyed­évse 120 kor., egy hóra 40 kor. A „VILÁG “ megjelenik hétfő kivé­teléivel mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudva­rikon 2 K, Ausztriában 2 magyar E. tnrdeftsr'T: n 'AaV~ ‘n y VILÁG kiadóhivatal! aüan, Blocknor J* Blau J., Bokor, Benkö és Társa, Győri és Nagy, Jaulus és Társa, Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Beopold Gyula, Leopold Comél, Schwarz József, Sikray, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Ecketein Bernát hirdetési iro­dákban. Becsben: I-Iaasenstein és Vogler, fcL Dukcs Nachfolger, Rudolf Mosse. XII. évfolyam Budapest, CSÜTÖRTÖK 1921 ^ze^mberTr 193-ik szám A kisgazdák támadása Ráday ellen X kisgazdapy’t ma este Mayer János elnöki é- sével értekezlete# tartott, amely főképpep- a vár­megyék nagygwilésén elhangzott hjrtfíadásokkal foglalkozott. Ugayer János mindiánaz értekezlet megnyitása ujan kij elentette^Hogy a vármegyék kongresszusai a nemzetgjptfes ellen olyan vádak hangzottak eft amelvgjim a párt szó nélkül nem hagyhat. Gaál Endre, Dömötör Mihály, Csontos Imre, Temesváry Imre, Rubinck Gyula, Hencz Károly, és Paczek Géza szólaltak fel ebben a kérdésben és legtöbbjük élesen támadta gróf Ráday Gedeon belügyminisztert a vármegyei incidens miatt, sőt egyesek egyenesen személyében tették felelőssé az ott elhangzottakért. Különösen hevesen fakadt ki Hencz Károly és a nemzetgyűlés létjogosultságá­ról szólva, rámutatott azokra a jelenségekre, amelyek úgy a nemzetgyűlést, mint a kisgazda- pártot veszélyeztetik. A nemzetgyűlés azokat a feladatokat, ame­lyeket hivatva volt elvégezni, elvégezte és azokat, amelyeket nem tartott időszerűnek, későbbre ha­lasztotta. A kisgazdapárt a munkaprogramm megállapításánál gazdasági szükségességből kon­cessziókat tett, de most már itt az ideje, hogy sa­ját programmját is megvalósítsa. Az olyan jelen­ségek, mint amilyen például a vármegyék kon­gresszusa, a párt létét veszélyeztetik és főképpen a párt demokratikus programmját, mert aki is­meri a vármegyéket, az tudja, hogy mindig szol­gai támogatói voltak a mindenkori kormánynak. Általában egyetértettek a felszólalók abban, hogy a vármegyék kongresszusán elhangzottakat ■visszautasítják és elitélik. A vármegyék ezen a kongresszuson csak azt dokumentálták, hogy kü­lön államot akarnak alkotni az országban. A párt szükségesnek tartja, hogy a vármegyék kongresz- szusán elhangzott kvalifikálhatatlan kijelentése­kért a kormány tegyen megtorló lépéseket, mert a vármegyei kiküldöttek magatartása szembehelyez­kedik az 1920. évi 1. törvénycikkel és az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló tör­vénnyel. A párt elvárja, hogy a kormány módot fog találni arra, hogy a nemzetgyűlés ellen elhang­zott támadásokat megtorolja és csak abban az esetben fog az üggyel uj értekezleten foglalkozni, ha a kormány semminemű intézkedést nem tesz. Ezután az értekezlet a nyügat-jjarfigyarországi kérdéssel foglalkozott, amelyróTjiífagyatádi Szabó István földpiiVelésügyi minisjjWK tájékoztatta a pártot, / Meskó Zoltánba bajai zsidókról Me/utuk, hog^a baranyai miniszteri bizto­sok, k/lönösen jireskó Zoltán ellen az Andrássy- párt neszéről olyan támadások hangzottak el, hogy hatásicörükpr pártpropaganda céljaira használják fel. azt is szemére vetették, hogy sógora érdekeven készíti elő a talajt odalent a jövő vá­lasztásra. Meskó Zoltán ma este megjelent a kisgazda- párt értekezletén és az elhangzott támadásokról munkatársunknak a következőket mondotta: — Nem csináltam odalent pártpolitikát, ezt már ízlésem is tiltotta volna. Baján testvéri szere­idben ölelkeznek össze az emberek, meg sem érte­nék, ha valaki pártpolitikával közeledne hozzájuk. összetartanak és még a felekezeti villongásokat sem ismerik. Nemcsak hogy atrocitások nem tör­téntek, de egyetlenegy kifakadás sem hangzott el a zsidók ellen, akik ezt különben meg sem érde­melnék, mert a megszállás ideje alatt a leghaza­fiasabban viselkedtek, tűrték a szerbek zaklatásait, akik nagy adókkal sújtották őket. A köztársasági mozgalomtól teljesen távoltartották magukat. — Válaszom a keresztény párt támadására a következő: Úgy látszik, preventív intézkedés volt részükről az ellenem intézett kirohanás. Odalent nem politizáltam, de most már szabad politizál­nom és igy megmondhatom, hogy rosszul áll an­nak a szénája, aki ilyen preventív intézkedéseket tart szükségesnek. landók közreműködni abban, hogy az élelmiszere­ket igazságosan osszák el az egész lakosság közölt, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Ha a szovjetek megtagadják támogatásukat, úgy a nemzetközi segélyakció összeomlásáért rájuk há­rul a felelősség. A francia külügyminisztérium különféle forrá­sokból megkapta annak a hírnek megerősítését, hogy az éhezők támogatására alakult nagy-orosz segélyző-bizottságot feloszlatták. A bizottság tag­jait szombaton letartóztatták. Napról-napra tisz­tábban látható, hogy a szovjetkormány maga akarja kezébe venni az élelmiszerek és egyéb tá­mogatások vezetését és elosztását. A szovjetkor­mány a Jsíansen-bizottsággal ama feltétellel akart egyezményt kötni, hogy tízmillió font hitelt folyó- srUu&mk 'neki oly támogatások céljaira, amelyek íjHott megtartaná a szabad rendelkezési jogot. A német/áionarchistáfe (A Világ berlini tudósitó mól.) A bakwdali fjártok közös frontba sorakozjsa Erzbera^f meg­gyilkolásának hírére főleg anlak a fartogásnak hatása alatt következett be, hqev a UKnarchisták részéről már a közeljövőben jabb előre­töréssel kell számolni. És csakugyan: az állam­forma kérdése még nincsen olyan végérvényesen eldöntve Németországban, mint ahogy azt a tá­volállók hinnék. Széles tábor ugyan nem áll a monarchisták mögött, azonban* szervezetük ki­építése erőteljesebb, mint bármelyik más párté, kivéve a kommunistákat. Azonfelül pedig nem szabad elfelejteni azt, hogy a porosz bürokráciá­nak és a birodalmi' védőrségnek túlnyomóan nagy része, ha nem is közvetlen célkitűzésében, de érzése szerint monarchista. Amikor a biro­dalmi védőrséget felállították, még nem kellett számolni monarchista bonyodalmakkal, de annál aktuálisabb és. veszélyesebb volt a Spartakuszoh újabb államcsínye. A birodalmi védőrség szerve­zésénél tehát az volt a főszempont, hogy feltét­lenül megbízható a Spartakuszokkal szemben, nem pedig az, hogy kiknek az érzései őszintén köztársaságiak. Ez a német köztársaság egyik gyöngesége, a másik pedig az, hogy Bajorország alig leplezett formában a monarchisták birtoka és operációs alapja. Hiszen dr. Kahr, a bajor miniszterelnök, a iWittelsbachok helytartójának tekinti magát, és a miniszterelnöki állásra elsősorban az ajánlotta ezt a meglehetősen szürke hivatalnokot, hogy egy olyan családból származik, amely már generációk óta a bajor udvar szolgálatában áll. Ha Kahr és a köréje csoportosult bajor politikusok józanul és óvatosan dolgoznak, ez nem bizonyítja azt, mintha csak egy pillanatra is szem elől téveszte­nék a számukra egyetlen fontos célt. Csak éppen az első kísérlet nem sikerült, az a kísérlet, amely egy nem egészen irreális szemvetés alapján — francia segítséggel akarta visszavezetni trónjára Ruprecht bajor trónörököst. A német birodalom kettéosztásának eszméje már a párisi konferencia előtt foglalkoztatta a francia politikusokat. És az természetes, hogy az ilyen kettéosztás esetén Po­roszország és Berlin volna az egyik centrum, Ba­jorország és München a másik. Kahrnak és tár­sainak sikerült legalább egy bizonyos fokú érdek­lődést felkelteni Franciaországban tervük iránt, és ennek világos jele az,, hogy a francia kormány minden formaság mellőzésével és minden köz­jogi alap nélkül Berlin mellett francia követsé­get állított fel Münchenben is. Ekkor szövődtek azok a kombinációk, amelyek Bajorországnak, a délnémet államoknak, Tirolnak és Salzburgnak egyesülésére gondoltak a Wittelsbach-jogar alatt. Ennek az eszmének megvalósitására szervezték meg az Orgesch kötelékeit. Azonban éppen az Oruesch szervezetének- naavaiáavn ktárnlntae £s g minduntalan megismételt fegyveres felvonulások a bajor törekvések ellen fordították Franciaorszá­got. Németország ma egységes, de a lefegyverzés­nek szinte teljes végrehajtása következtében ka­tonailag akcióképtelen. A kettéosztott Németország déli részében viszont újból megindulhatott és meg­indult volna a fegyverkezés. így a francia diplo­mácia tudatára ébredt annak, hogy a . fegyveres Dél-Némelország legalább ma kellemetlenebb reá nézve, mint az egységes, de fegyvertelen német birodalom: tehát francia javaslatra következtek a szigorú intézkedések az Orgesch lefegyverzésére nézve. Az egyik kísérlet nem sikerült, de ebből dr. Kahr és társai szerint csak az következik, hogy más utón és más módszerekkel kell kísérletet tenni a cél elérésére. És ha Bajorországban most látszó­lag letompult a monarchista áramlat hullámve­rése, ez azért történt, mert Ruprecht herceg pártja átorientálódik és egész Németország trónját, a csá­szári koronát szerelné megszerezni Ruprecht szá­mára. A Hohenzollern-uralkodóház eljá! ”a sze­repét: irta egy memorandumában a baj , inörö­kös már 1817 nyarán, amikor bizalmasai számára kifejtette nézetét a győzelem esélyeinek teljes el- enyészéséről, a katonai helyzet kedvezötlenségé- ről és a forradalmi hangulat terjedéséről. Nem valószínű, hogy ez a memorandum Ruprecht tudta és jóváhagyása nélkül került néhány hét előtt nyilvánosságra. Befelé a Hohenzollern-ház nevéhez fűződik a háború elvesztésének ódiuma, kifelé az entente kormányai és közvéleménye előtt a Hohenzollern- ház viseli a felelősséget a háború felidézéséért. Tehát a Hohenzollerneknek befelé kevés a tala­juk és kifelé még kilátástalanabb számukra a helyzet: ez a Ruprecht-párt okoskodásának ten- . gelye, ezen az alapon próbálják helyettesíteni a Hohenzollern-dinasztiát a Wittelsbach-családdal. Azonban a porosz monarchisták, elsősorban a ke- let-elbiai földbirtokosok körében kevés rokon- szenvvel találkozik ez a kombináció, és itt kitar­tanak a Hohenzollernek mellett, már csak meg­szokásból is. Mindössze az a kérdés, hogy melyik Hohenzollern mellett? A Hohenzollernek hívei­nek tábora megoszlik több jelölt között, anélkül, hogy akármelyik felekezet is túlságosan lelkesedni tudna saját jelöltjének egyéniségéért. A Hohenzol- lern-névnek bizonyos körökben és bizonyos réte­gekben megvan a varázsa, csak éppen nincs senki, aki megszemélyesítené a Ilohenzollern-névhez fű­zött fogalmakat. A fegyverletétel másnapján éppen a császár- hü körökben sokan vették rossz néven II. Vilmos­tól, hogy — nem esett el az utolsó napon, csapa­tainak élén, amivel alátámasztotta volna a Ho­henzollern-ház jövőjét a német történetben. Ez a heroikus gesztus kiköszörülte volna azt a csorbát, amelyet a háború elvesztése ejtett a Hohenzollern- néven. Az azóta eltelt évek alatt II. Vilmos ural­kodásának sok intimitása pattant ki, csupa olyan intimitás, amelyiknek gyilkos hatása volt a II. Vil­mos körül szőtt császárlegendára. A nagy lelep­lezéseknél, mint amilyenek a császár által elkö­vetett súlyos politikai hibák voltak, vagy az a te­hetetlenség, amellyel II. Vilmos jobb meggyőző­dése ellenére alávetette magát Ludendorff akara­tának, az ilyen súlyos leleplezéseknél még na­gyobb hatásuk volt a kis leleplezéseknek, igy pél­dául Heinig könyvének: azoknak az adatoknak* amelyek azt bizonyították, hogy a hivatalosan ter­jesztett hírekkel szemben a császári konyha bőven és gazdagon volt ellátva az Ínséges napokban is, és külön kurírok szállították automobilokon vagy, különvonatokon naponként a friss anyagot a csá- • szári konyhára. Elkedvetlenitően hatott az a szí­vósság is, amellyel a doorni udvarmesteri hivatal a császári vagyon érdekeit képviselte és bármi­lyen rosszul áll is a német valuta Hollandiá­ban, sokfelé kissé csodálkozva kommentál­ták azt; hogy Doornban mindig újabb pénzkülde­ményeket sürgetnek, noha II. Vilmos már hatvan- három millió márkát vett fel a német kormánytól és szerény számvetéssel százmillió márka értékű ingóságot exportált kastélyaiból. A doorni udvar­mesteri hivatalnak igénye a civilista tőkeértékének végkielégítés gyanánt való kiutalása iránt még II. Vilmos legszorosabb híveinek körében is elkedvet- lenedést váltott ki. Úgyszintén az is, hogy a csá­szár szorult anyagi helyzetére hivatkozva, megta­gadott minden anyagi segélyt a trónörököstől, még azt a huszonötezer márkát is, amelyet azért kért tőle Frigyes Vilmos, hogy nyaralni küldhesse gyer­mekeit: a császár unokáit. II. Vilmosnak néhány, héttel előbb utaltak át 20 millió márkát Berlinből, de azért úgy találta, hogy ez a huszonötezer márka unokáinak ngacaltatására meghaladja a fAÚszái Parisból jelentik: Az Oroszország segélyezé­sére alakult nemzetközi bizottság megnyitó ülésén Noulens elnök kijelentette, hogy az emberiesség s az Európa egészségéért való aggodalom sürgősen megköveteli, hogy a szerencsétlen országnak segít­séget nyújtsanak. Itt nem tesznek különbséget semmiféle osztály vagy politikai párt között. Szi­gorú ellenőrzéssel kell biztositani az élelmiszerek feltétlenül igazságos elosztását. A lápok jelentése szerint a bizottság e célból albizottságot küld ki Oroszországba, amelyben a segélyakcióban részt­vevő valamennyi állam egy-egy taggal lesz képvi­selve. : A Matin rámutat arra a hírre, hogy a szovjet- kormány a moszkvai nagyorosz segitőbizottságot feloszlatta és tagjáit letartóztatta és fölveti a kér­dést, hogy vájjon ily erőszakos cselekedet után re­mélni lehet-e még, hogy a bolsevikok őszintén haj­A moszkvai kormány letartóztatta a nagy-orosz segitő-bizottság tagjait

Next

/
Thumbnails
Contents