Világ, 1921. december (12. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

0 1921. december 1. vdaCo Vannak azonban olyanok, akik úgy vélik, hogy ha a dezignált miniszterelnök végleg meghiú­sultnak látja az egységes párt megalakítását célzó tervét, akkor visszaadja a megbízatást. Hogy ebben az esetben kit fog a kormányzó dezignálni, arra nézve semmiféle pozitívum nincs. Egyesek ma már Gaál Gaszton nevét lanszírozták, de más oldalról nyert információnk szerint ez nem egy­ puszta találgatásnál. A politikai helyzet tehát teljesen bizonytalan, talán még bizonytalanabb, mint volt a krízis első idején. Senki nem tud bizonyosat és a felmerült kombinációk többnyire egyéni óhajokon és talál­gatásokon alapulnak. Megoldást csak a holnap meginduló tárgyalások befejezése hozhat és ez a megoldás is csak újabb — kibontakozásra irá­nyuló — tárgyalások sorának kezdetét jelenti, d. illetékes helyen.­­­­ A helyzetnek tegnap este váratlanul történt felborulását ma illetékes helyen úgy­ magyarázták, hogy azt a kisgazdapártnak egy turbulens része okozta, amely valótlan állítások fellépítésével akadályozta meg a megegyezést. Hiáraltattak ille­tékes helyen arra, hogy szó sem vott arról a kö­vetelésről, hogy a kisgazdapárt feladja kereteit és vidéki szervezeteit, ezt senki nem követelte. Cé­loztak arra, hogy Nagyatádi személyes ambíciói­nak be nem teljesülése miatt vált lehetetlenné a kibontakozás, holott éppen az a körülmény, hogy Bethlen felajánlotta a tárcanélküli miniszterséget neki, mutatja, hogy a dezignált miniszterelnök igenis súlyt helyezett a nagyatádi Szabó István­nal való együttműködésre. Független bíróság vagy függő ügyészség ? Őrgróf Pallavicini György a királly-puccsal kapcsolatban letartóztatott gróf Andrássy Gyula és társai ügyében a következő nyilatkozatot tette : — A Magyar Távirati Iroda­s­zerint a mi­niszterelnök a kereszténypártban­ azt mondotta, hogy gróf Andrássy­ Gyula 9* társai ügyét a független bíróság kezébe tette le. Ez az infor­máció csak tévedés lehet. A miiniszterelnök min­denesetre informálja van a dolgok állásáról, ennélfogva valótlanságot nem állíthatott. An­­drássy és társai immár hat hete vannak letar­tóztatásban. A letartóztatást nem a független bíróság, hanem a függő ügyészség rendelte el. A letartóztatottak bírót nem láttak. Ügyükkel a bíróság nem foglalkozott. A letartóztatás és a fogvatartás tényét nem lehet a bíróságra tolni, azért kizárólag az ügyészséggel rendelkező ma­gyar kormány felelős. Nagyatádi a tegnapi határozatot, a kisgazdapárt ellenzéki hangulatáról k­ég az új választások kilátásairól A Világ m­unkatársának m­a este alkalma volt hosszabb beszé­lgetést folytatni nagyatádi Szabó Istvánnal, aki ismerítően­ tájékoztatta a helyzet­ről és a kisgaz­dapárt felfogásáról. Munkatársunk­nak arra a ké­résére,, hogy a kisgazdapárt tegnap esti határozati var­­saival van-e elégedve, Nagyatádi a következőke morid íjstá : *•' * — A kisg­azdsgpárt tegnap esti határozatával a legteljesebb­­mán ékben meg vagyok elégedve, mert ebben a határozatban kifejezésre jutott az a régóta hirdetett felfogásom, hogy a kisgazdapártot feloszlatni nem lehet. Ezt a határozatot egyébként igazán előre lehetett látni és a miniszterelnök úr­nak is tudnia kellett, hogy más eredményre nem számíthat. A párt tagjainak nagy része annyira bi­zonyosra vette, hogy az értekezlet az egységes párt ellen fog állást foglalni, hogy fel se jöttek a,­A-em é­­letükből, hanem csak levélben értesítettek arról,­­ hogy előre azonosítják magukat állásfoglalásom­mal.­­ A lapokban olyan hírek jelentek meg, hogy a tegnapi pártértekezlet után valószínűnek látszik a párt kettészakadása. Erre a következtetésre a tegnap esti határozat egyáltalán nem nyújt ala­pot. Fontosnak tartom ugyanis annak a megálla­pítását, hogy a pártértekezlet egyh­angú­lag fogadta el a miniszterelnök úr által beterjesztett indítvány első pontját és ugyancsak egyhangúlag vetette el az indítványnak a harmadik pontját, amely az­­ egységes párthoz való csatlakozás és a kisgazda-­­­párt feloszlatását jelentette volna. Véleményeltér­­­rés csak a második pont stiláris módosításánál­­ mutatkozott, a szavazást arra nézve rendelte el az elnök úr, hogy bent legyen-e a szövegben, hogy szívesen látjuk-e a csatlakozást vagy sem. A Hentz-féle fogalmazás úgy szólott, hogy szívesen látjuk a csatlakozását azoknak, akik a kormány­elnök úr programmját elfogadják, a Meskó-féle indítványban pedig csak az volt, hogy mindazok, akik a programmot magukévá teszik, lépjenek be a pártba. Ennyi volt az egész különbség a párt két részének felfogása között. Ebből azonban ne­héz arra következtetni, hogy a párt kettészaka­dása küszöbön áll. Hangsúlyozom, hogy a Beth­­len-féle egységes párt egyhangúlag bukott meg.. — Hogy most mi fog jönni, azt nem tudom. A dezignált miniszterelnök úr terveit nem isme­rem. A helyzet azonban adva van. A kisgazdapárt és a kereszténypárt is kimondatta, hogy a mi­niszterelnök programmját elfogadja és ez alapon hajlandó támogatni. A pártok­ támogatása tehát biztosítva van.­­ Előre megmorítottok . Ha a dezignált miniszterelnök úr koalí­ciós kabinettel, vagis pártszövetséggel kísérelné meg a kibontakozást,­­ennek nem volna semmi akadálya. Valószínűnek tartom egyébként, hogy a dezignált miniszterelnök úr ezek után nem is fog már ragaszkodni az egységes párthoz, nem tartom azonban illetékesnek magamat arra, hogy a miniszterelnök úr terveiről nyilatkozzam, mert azo­kat nem ismerem, vele a mai nap folyamán nem tárgyaltam. Annyi bizonyos, hogy Bethlen nem hitte az utolsó pillanatig sem, hogy a kis­gazdapárt ellene fog dönteni, pedig ezt előre megmondottuk neki. Ha hitelt adott volna infor­mációnknak, el lehetett volna kerülni a tegnapi leszavaztatást. Munkatársunk ezután aziránt érdeklődött a föld­­művelésügyi miniszternél, hogy mi az oka annak, hogy az új kabinetben nem hajlandó tárcát vállalni. Nagyatádi azonban erre a kérdésre nem nyilatkozott. — A miniszterség kérem — mondotta ké­sőbb — olyan, mint a születés és a halál. Az em­ber miniszter lesz, aztán megbukik. Minden mi­nisztert előbb-utóbb ez a sors éri. Nem is olyan jó miniszternek lenni, mint azt sokan gondolják. Számomra például teljesen lehetetlenné tette azt, hogy a pártéletben aktív részt vegyek és gyakran megtörtént, hogy egy hétig sem tudtam időt sza­kítani magamnak arra, hogy a pártba föllátogas­sak. Nem jutottam hozzá ahhoz sem, hogy pár­tunk jelöltjei érdekében agitációt folytassak és a kerületekben beszámolót tartsak. Ezután termé­szetesen, ha n­em­ leszek benn a kabinetben, min­den másképp lesz.*. Ujjból átveszem a párt vezeté­­sét, aminek remélem, rövidesen meglesznek az eredményei. A kisgazdapárt eddig is egységes volt, de a pártéletben való állandó részvételem, remélem, ezt az egységet még erősebbé és még megdönthetetlenebbé fogja tenni. Békitettem, simít­ottam — Amennyiben Bethlen áttért a koalíciós meg­oldásra — kérdezte­­­zután munkatársunk Nagyatádi­tól —, a kisgazdapár meg fog-e elégedni azzal, hogy egyedül Tom­csányi­­­ilmos Pál képviselje a kabinet­ben . Tomcsányira vo­r­atkozólag Nagyatádi nem akart nyilatkozni, viszont a pártnál a kormányban való képviseletéről a köve­tkezőket mondotta : — Ha a kisgazd­apárt er e­ is fogadta a dezignált miniszterelnök úr programmját, ez még nem jelenti azt, m mintha lemondott volna a programoi megvalósítására vonatkozó személyi garanciák követeléséről. Azt hiszem, a párt feltétlenül ragaszkodni fog ahhoz, hogy a kormányban számarányának megfelelő képvisele­tet nyerjen. Nem akarok azonban elébe vágni az eseményeknek, nehogy azt­ mondják, hogy min­dennek én vagyok az oka. Úgyis mindig azzal jönnek, hogy én bom­lom fel a helyzetét. Pedig két év óta egyebet sem tettem, mint simítottam, békí­­tettem, állandóan áldozatokat hoztam azért, hogy a mindenkori miniszterelnök nyugodtan és teljes erővel dolgozhasson az ország érdekében. Elég szemrehányást törtem el emiatt, eleget duzzogtak és morogtak a pártban. Mégis én voltam minden vád célpontja. Mindent megtettem, egyet azonban nem tehettem meg, nem egyezhettem bele abba, hogy a pártomat feloszlassam, ez­ számomra er­kölcsi lehetetlenség volt. Ha ehhez is beleegyezé­semet adtam volna, akkor a szó szoros értelmé­ben megcsaltam volna választóimat. Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e azt, hogy Bethlen egy kisebbségi párttal alakít kormányt, Nagyatádi kijelentette, hogy felvilágosításokat nem adhat, de­ tehetetlennek tartja, hogy a kisgazdapárt bármely része támogatná Bethlent ennek a pártnak a létrehozásában. f] Az sem volna a legrosszai A választójogra vonatkozólag Nagyatádi a kö­vetkezőket mondotta: 1 / — Teljesen kizártnak tartom­ azt, hogy Beth­len most feloszlassa a nemzetgyűlést és a Fried­nek féle választójogi rende­­t alapján ren­delje el a választáso­kat, mert e kérdésben a dezignált miniszterelnök úr már lekötötte magát. A kisgazdapárt természetesen ettől se ijedne meg. Az azonban majdnem bizonyos, hogy február 16-án feloszlatják a nemzetgyűlést, kiírják az új választásokat. A választójog megalkotása nehéz feladat elé fogja állítani a nemzetgyűlést, a vá­lasztójog problémája azonban olyan komplikált, hogy e pillanatban még nem kívánok nyilatkoza­tot tenni. Azt hiszem azonban, hogy tehetetlen ki­zárni a választójogból azokat, akik a háborúban részt vettek. Kijelenthetem azt is, hogy a kisgazda­­párt nem fog támogatni olyan törekvéseket, ame­lyek a nemzetgyűlés mandátumának meghosszab­bítására vonatkoznak.­­ Szükségesnek tartom leszögezni azt is, hogy a kisgazdapárt a leghatározottabb formában elutasítja magától azokat a vádakat, amelyek a tegnapi határozat kapcsán érték. Nem vagyok hajlandó elismerni azt, hogy az országra nézve katasztrófáiig jelentősége van annak,­­ hogy az eanséges párt ellen foglaltunk állást. Mi kimon­ A velencei egyezmény az osztrák nemzetgyűlés előtt Bécsből jelentik . A nemzetgyűlés mai ülésén az elnök javaslatára a külügyi bizottságnak a velencei jegyzőkönyv jóváhagyására vonatkozó jelentését és kezdeményező indítványát mint első pontot napirendre tűzik. Mayr dr. előadó rámutat arra, hogy a velencei jegyzőkönyv csupán kötelezettség nélküli tárgyalások­­ eredményét tartalmazza és abból az államra nemzet­közi jogi kötelezettség nem hárulhat. Az alkotmányos­­ jóváhagyással, amelyet most a kormány a nemzet­­i gyűléstől kér és az erre következő ratifikálással a­­ jegyzőkönyv államszerződés jellegét nyeri és kihirde­tése után úgy nemzetközi jogi tekintetben, mint befelé is hatályba lép. Az entente súlyos nyomása alatt va­­­­gyünk kénytelenek a velencei jegyzőkönyvhöz hozzá­járulni. A nemzetgyűlés ezeken az utolsó döntő napo­kon üdvözlésül kezét nyújtja a nyugatmagyarországi lakosoknak, elsősorban a soproni szavazási területen lakó hű fajtestvéreknek. Szívélyes részvétellel kíséri őket nehéz útjukon, amely reájuk nézve hosszú időre sorsdöntő jelentőséggel bír. Nem kételkedünk benne, hogy mint született németek és legközelebbi fajroko­naink, ha ezt szabadon tehetik, önként csatlakoznak Ausztriához és sorsukat örök időkre egybeforrasztják a miénkkel. (Élénk helyeslés és taps.) Schober szövetségi kancellár : Nyugatmagyarország fővárosának sorsát újabb felülvizsgálatnak veti alá a népszavazás, amelynek kimenetele esetleg alkalmas arra, hogy a saint-germaini szerződésnek Ausztriára nézve egyetlen egy kedvező pontját ismét hátrányunkra változtassa meg, azt a pontot, amely bennünket, osztrá­kokat, párt és fajkülönbség nélkül igen közelről érint, mert sohasem lettünk volna képesek arra, hogy Sop­ronról a lakosság akaratának megkérdezése nélkül ön­ként lemondjunk. A népszavazás elvének elfogadása abból a tudatból fakad, hogy a német nép szabad­­ önrendelkezési joga egész államiságunk megingatha­­­­tatlan alapja, mindig is az volt és örökké is az fog , maradni. (Élénk helyeslés.) Mi, akik az osztrák álla­­­­mot lakjuk, sok száz éves történet és nyelvünk alap­ján együvé tartozunk. De ez nem kényszerű közösség­­ és örömmel fogjuk üdvözölni, ha Sopron a szabad­­ népszavazás útján úgy fog dönteni, hogy hozzánk csatlakozik és büszkén utalhatunk arra, hogy már több, mint egy évvel ezelőtt a részben idegenfaju em­berektől lakott karinthiai népszavazási terület hűsége­sen a mi szegénységünk mellett nyilatkozott meg . Ami azután a soproni nemzetközi tábornoki bizottság diktátuma és vezetése alatt történt átadás alkalmával augusztus 28-án lejtászódott, mindnyájunk ■ élénk szomorít emlékezetében van. Magyarországhoz­­ való jó viszonyunkat nem akarom kedvezőtlenül be­folyásolni s Ausztria és Magyarország közt nem aka­rok új keserűséget teremteni, ezért ezeknek a sajnála­tos eseményeknek visszaidézésével nem fogok sokáig időzni. De teljesen nem mellőzhetem ezeket az esemé­nyeket. (Helyeslés.­ A magyarok részén látszólag m­in- 1­dig minden rendben volt, de csak látszólag. Az entente­­ megparancsolta a magyar csapatoknak, hogy hagyják­­ el Nyugatmagy­arországot, a magyar csapatok el is­­ hagyták Nyugatmagyarországot. Helyükre csendőrök­­ jöttek, akik bizony nagyon hasonlítottak a csapatok­­­­hoz. Mikor a csendőröknek is el kellett hág­­niok az őrszá'’ot, a csem­őkök el is tűntek és az úgynevezett „felelőtlen elemek“ árasztották el az országot. Nem a nyugatmagyarországiak voltak azok, akik a megszál­lásnak fegyverrel ellenszegültek, hanem szabadcsapa­­­­tok, amelyeket bizonyára nem a magyar kormány­­ tudta nélkül, egy messze szétágazó szervezet küldött le Nyugatmagyarországr­a. (Élénk helyeslés.) — Velencében term­szetesen mindig azt tartottam­­ szem előtt, hogy a külügyi bizottság csak abban az­­ esetben hatalmazott fel arra, hogy Magyarországgal­­ érdemleges tárgyalásokba bocsátkozzam, ha Nyugat­magyarország teljes átadását már végrehajtották. A­­ csak néhány napig tartó, de izgalmas velencei tárgya­­l­­áson a legnagyobb szívóssággal képviseltem ezt az­­ álláspontot. Csak midőn ennek az álláspontnak érvényt tudtam szerezni és másrészt kifejtették előttem, hogy­­ vonakodásom Ausztriára nézve is veszéllyel jár, csak­­ akkor szánta írt rá magamat, hogy a jegyzők­önyv meg­­­­szövegezésében részt vegyek. Ennek­ az eljárás­nak az lett az eredménye, hogy éppen egy hó­nappal a jegyzőkönyv aláírása után Nyugat-Magyar­­­országot békésen birtokunkba vehetjük és talán mi­­ ; vagy holnap Nyugat-Magyarország nagy részének oly hőn óhajtott egyesülése Ausztriával ténnyé fog válni .­­ A pártok szónokainak felszólalása után a nemzetgyűlés végül elfogadta a velencei egyez­­­ményt Csütörtök döl­ntést,hogy elfogadjuk a miniszter úr pro­grammját, ez módot nyújt a miniszterelnök úrnak a válság megoldására, csak éppen egységes párt nélkül. Ezután munkatársunk megkérdezte, hogy tudo­mása van-e arról, hogy elkeseredés mutatkozik gróf Bethlen István ellen a pártban amiatt, mert földmű­­velésügyi minisztersége kérdésében nem tárta fel a helyzetet nyomban a válság elején. Nagyatádi kijelentette, hogy erről tudomással bír, majd am­ikor szóba került az, hogy a kis­­­­gazdapárt egy része ellenzékbe szeretne menni, Nagyatádi ezeket mondotta: Az se volna a legrosszabb, próbáltam én már azt is. Valaki ezután megemlítette, hogy a baranyai és az időközi választások a kereszténypártra kedvezőt­len eredménnyel jártak. A falusi kerületekben a kis­gazdák győztek, a városi kerületekben pedig majd­nem mindenütt a liberális blokk jelöltjeit választot­ták meg. Nagyatádi erre megjegyezte: — Bizony ez így van és ebből következtetni lehet az új választásokra is!

Next