Világ, 1922. március (13. évfolyam, 49-74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
a történtek volna ezekez eseményei, mondja Apponyi, és az objektíviUm egészen kivételes, táv'Máig tud emelkedni az események, a személyek értékelésénél. Memoárjai nem vádolnak és nem védenek, hanem megértenek- Széll Kálmánról szólva mondja Apponyi hogy Széli ellenzékbe szorulva tem tudott ellenzéki politikus lenni, mert gondolkodásánál fogva volt kormánypárti, annyira látta a kormányzás ezer nehézségét, annyira látta a kormányok örök lavírozásának kényszerűségét, hogy és lefegyverezte kritikáját, tehát ellenzékisége a tél reáliásban nyilvánult meg, nem a kritika gyakorlásában és a kormánypolitika gyenge oldalainak feltárásában- Apponyira, a politikusra talán nem, de Apponyira , memoárbrára szinte egészében áll ez a mondat. Apponyi is tisztán látja, teljesen méltányolja a mások helyzetének, a mások elhatározásának minden nehézségét és ezért a visszatekintés során ritkán éleződik váddá a szava. Ritkán és szinte csak akkor, ha et magát is éri az a vád, amelyet felhoz. A legfőbb vád, amely érheti az Apponyi memoárjai által átfogott negyedszázad politikáját s politikusait, Apponyit talán legkevésbbé, de azért Apponyit is, a legfőbb vád az, hogy ennek a negyedévszázadnak magyar töményhozása tisztán parlamentáris politikát csinált, egy exkluzív választói jog választóinak és nem a magyar nép egészének politikáját. Az ország egészének gazdasági fejlődése a szociális haladás problémája, és a nemzetiségi kérdés kivül rekedtek a magyar politikai élet sáncain és ha később jött a nagy özönvíz, akkor ebben a hármas mulasztásban kell keresni az origo ferumot. A magyar képviselőház a közjogi harcok parlamentje volt, a kiegyezéstől a háború előestéjéig, és a gazdasági, a szociális, a nemzetiségi problémáknak nem volt meg a szükséges súlyuk, a szükséges nyomatékuk. Ezért beszélnek ma Apponyi emlékiratai egy elveszett világról, ezért tekintenek vissza egy olyan hosszú és tevékeny életre, amelynek minden munkája elmerül egy nagy világtörténeti áradatban. Ismételjük: a memoárok első kötete által felölelt korszak politikusai közül talán legkevésbbé 'Apponyit éri ez a vád. Első képviselőházi beszédét a Zeneakadémia felállításának szükségességéről tartotta Apponyi. .Az 1872- évi költségvetésből a képviselőhöz törölte a Zeneakadémia tételét, és az 1873. évi költségvetésben ugyan ismét szerepelt, ez a „luxuskiadás“, de megszavazása rendkívül biizonytalan volt. Apponyi szűzbeszédének sikere azonban többséget szerzett a Zeneakadémia felállításának. Apponyi nem minden elégtétel nélkül beszél arról, hogy így kezdte meg szónoki pályáját, és szónoki sikerei közül a legtöbb örömmel az a nagy visszhang töltötte el, amelyet 1876-ban, a bayreuthi ünnepi játékok felavatásánál ért el improvizált pohárköszöntője Richard Wagnerre. De a történelemnek, „négyszáz és nem negyven évnek“ távlatából nézve, nem Apponyi politikai és szónoki pályájának ezek a finom kulturális árnyalatai a fontosak, nem is azok a szinte példátlan szónoki sikerek, amelyek a nagy közjogi vitákban adattak meg néha Apponyi Albertnek, hanem az a néhány beszéd, amely nem keltett nagy érdeklődést, nem hozott nagy sikert és nem támasztott széles visszhangot, hanem csak néhány csendes hullámgyűrűt indított meg és azután eltűnt nyomtalanul, mint a tengerbe hajított kavics, vagy a női ballépés, Anatole France szava szerint. A politikai idealizmus Apponyi pályájának egyik nagy pozitív értéke, a másik nagy pozitív érték pedig néhány hatástalanul elhangzott beszéd. Apponyinak azok a beszédei, amelyeknek sikere végighullámzott az egész országon, nem menthették volna meg Magyarországot a katasztrófától, akkor sem, ha beteljesedik minden célkitűzésük. Ellenben a néhány hatástalanul elhangzott beszéd intencióinak érvényesülése jelentékenyen felfokozta volna Magyarország ellenállóképességét a nagy krízis eljövetelének napján. A nemzeti élet biológiai teljessége lebegett Apponyi előtt akkor, amikor az 1867 : XII. törvénycikk szándékos közjogi kétértelműségeit Magyarország javára akarta interpretálni, és érvényesíteni. A nemzeti élet biológiai teljességének fogalma kissé szélesebb, mint Magyarország közjogi különállásának kifejezésre juttatása és ha a közjogi problémák domináltsak is Apponyi pályáján, Apponyi nem volt színvak a biológiai teljesség egyéb hézagaival és hiányaival szemben sem. Apponyit, a gazdaságpolitikust és Apponyit, a szociális olaj csepp apostolát súlyos hiba volna lekicsinyelni, súlyos hiba, amelyet csak az követhet el, aki nem látja Apponyi politikai és egyéni miliőjét. A politikai miliő a Tisza Kedmán-korszak volt akkor, amikor Apponyi először lép fel a konstruktív gazdaságpolitikának és a szociális haladásnak jelszavával. A Tisza Kálmán-korszak, ammelynek erős bázisa a vármegyei nemesség és amelynek csak Tisza Kálmán személye adott nyugat-európai orientálódást addig a határig, ameddig egy így megalapozott rendszer elmehetett ... Mai szemmel nézve, bas-relief-éknek tűnnek fel Apponyi gazdasági és szociális beszédei, te 1* «aotoKSMitt » Zk» Mafe-kanafc* alap gyanánt, akkor hanf-rdief-ékké éleződnél és súlyosodnak ezek a beszédek. Azaz az egyen miliőt illeti: erről nem indiszkréció beszélni az emlékiratok megjelenésének ünnepi napján sem- Apponyi jelzi könyvében azt, hogy nem leleplezéseket és indiszkréciókat akar feltálalni olvasóinak, annál kevésbbé, mert nem is ismeri a magyar politika kulisszatitkainak nagy részét Az emlékiratok szerint Apponyi mindig pletn-gir politikát akart csinálni és kereste, nem kerülte a teljes napfényt politikai küzdelmeinél. A leleplezéseken és az indiszkréciókon kívül csaknem teljesen hiányoznak, vagy legalább erősen háttérbe szorulnak a könyvben a szubjektív elemek is. Apponyi csak annyiban és annyit akart magáról elmondani, amennyi szükséges politikai pályájának és politikai egyéniségének megértéséhez. De Apponyi is szükségesnek tartja hangsúlyozni azt, hogy egy kivételesen tiszta és ortodoxán konzervatív családi környezetben formálódott ki lelke, és nevelését azután Kalksburg folytatta. Kalksburg Apponyi leírása szerint nem sötét és nyirkos kolostor volt, hanem olyan nevelőintézet, mely széles ablakokat tárt föl a napsugarak előtt, és meleg, tiszta atmoszférával vette körül növendékeit. Apponyi teljesen átszínezi a kalksburgi jezsuiták nevelőintézetéről festett rendszerint sötét tónusú képet és leírása teljesen megcáfolja a konvencionális idegenkedést Kalksburggal szemben. De azért Kalksburg mégis csak a Habsburgmonarchia arisztokráciájának nevelőintézete volt, tehát határozottan és következetesen konzervatív szellemű Apponyi György kemény vágású, férfias alakja volt Apponyi Albert életének első nagy benyomása, a második a konzervatív szellemű nevelés és a harmadik talán első politikai vezérének, egyetlen politikai vezérének, báró Sennyey Pálnak egyénisége. Sennyey Pál konzervatív zászlója mögé helyezkedett el teljes természetességgel a fiatal Apponyi és ha pályája később másfelé fordult, akkor ennek csak az volt az oka, hogy a konzervatív pártalakulásnak és a konzervatív politikának nem volt meg az alapja Magyarországon a memoárok szerint A konzervatív párt Apponyi szerint szükségszerűen aulikus és nacionalista. Azt a népszerűtlenséget, vagy azt a hűvösséget, amellyel az uralkodóház iránt tanúsított feltétlen ragaszkodása miatt fogadják, más országokban a konzervatív vezérek a nemzeti eszmének, a nemzeti törekvéseknek erős hangsúlyozásával egyensúlyozzák, és így fel-vehetik a versenyt a liberális eszmék hatóerejével. Magyarországon azonban, a régi Magyarországon az aulikus és a nacionalista politika kizárták egymást, és ezzel megdöntötték a konzervatív pártalakulás gyakorlati lehetőségét. Ez a történeti helyzet fosztotta meg a fiatal Apponyit a miliőjénél, nevelésénél fogva természetes politikai helyétől a konzervatív padsorokban. Akkor, amikor Apponyi a tradicionális gazdasági keretek helyett új irányokat akart szabni a magyar gazdaságpolitikának, és amikor a magyar parlamentben először mondotta ki azt, hogy szociális kérdése van, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy ezekben a beszédekben is egy konzervatív politikus szólalt meg, és ezeket a beszédeket egy konzervatív politikus szava gyanánt fokozott súllyal mérlegelték volna más parlamentekben. Politikai világfelfogásának konzervatív eredetéhez, és konzervatív gyökereihez képest Apponyi meglepően nagy érzéket tanúsított a konstruktív gazdaságpolitika és a szociális haladás problémáival szemben, és nem Apponyi hibája az, ha az általa így konzervatív oldalról felvetett kérdések továbbfűzésére nem vállalkoztak azok, akiket a születés, a családi légkör, a nevelés, az életnek első elhatározóan nagy benyomásai nem horgonyoztak le egy konzervatív világfelfogás medrére. Apponyi, nyugat-európai szemmel nézve, konzervatív államférfiú, és konzervativizmusa egészen nyugat-európai: fogékony minden olyan új kérdéssel szemben, amely iránt fogékonyságot mutattak Nyugat-Európaa konzervatív vezérei. Csak éppen Apponyi nyugat-európa konzervativizmusa mellé szükség lett volna egy nyugat-európai liberalizmusra is, egy olyan liberalizmusra, amely nem az egyházpolitikai küzdelem béka-egérharcában éli ki energiáit egy egész emberöltőre. 1872-ben a szentendrei kerületet képviselte. Apponyi. 1875-ben Kőszegen lépett fel és bukott meg. Bácsmegyében tíz nappal később voltak a választások, tehát a kőszegi bukás után fellépett az egyik bácsmegyei kerületben és megbukott itt is. Végső menedékül egy erdélyi román kerület kínálkozott, de közvetelenül a választás előtt a románok kiléptek passzivitásukból, Asente Severut állították fel jelöltül Apponyi ellen és Apponyi három szavazattal harmadszor is kibukott az 1875. évi választásokon. Egy félév múlva egy nyitrai pótválasztáson lépett fel és negyedszer bukott meg Apponyi Ekkor, emlékiratai szerint, végleg szakítani akart a politikával, tekintve, hogy a Vágtól az Oltig, a Dunántúltól a Tiszántúlig mindenütt kisebbségben maradt. Feladta budapesti lakását és komolyan foglalkozott azzal a tervvel, hogy a diplomáciai pályára lép, mikor 1877 tavaszán átutazott Budapesten és átutazása közben báró Sennyei Pál szerzett neki végül egy biztos kerületet: Árva megyében Bokrot. Ettől számítja parlamentáris pályájának kezdetét Apponyi Albert, azt a parlamentáris pályát, amelyre szüksége van az elmúlt fél évszázad magyar történetének. A memoároknak egyes érdekes részleteire még visszatérünk. Az egész memoárkötet erkölcsi és intellektuális súlyáról már most kellene néhány nagyon szép, néhány nagyon meleg, néhány meghatott mondatot találni. Ehelyett csak egész egyszerű szavakkal zárjuk le ezt a jelentést, arról, hogy megjelent gróf Apponyi Albert emlékiratainak első kötete. 1910 végén és 1920 folyamán Apponyi józan, tiszta szava, Apponyi józan, tiszta gondolkodása volt az egyetlen fix pont az egyensúlyából kizökkent országban. Apponyi volt a humanizmus elveinek, a jogrend szavának, a becsület törvényeinek sziklája a magyar politikában, az a szikla, amelynek tiszta falától visszatorpantak a piszkos hullámok. Akkor, amikor sokan nyíltan és mások palástolva egy második bolsevista korszak szükségességét akarták levezetni a bolsevizmus összeomlott rendszeréből Apponyi más következtetéseket vont le a diktatúra hónapjaiban, és fölvetette ezt a kérdést: milyen hibákat kellett elkövetni nekünk, a régi politikusoknak, hogy a hibák következménye gyanánt lehetségesséűt átmenetileg egy olyan politikai rendszer uralma, amilyen a bolsevizmus Apponyi Albert, a magyar konzervatív áramlat hetvenötéves vezére tanulni akart és tanult a bolsevista megpróbáltatásból. Mást tanult, mint azok, akik felállították az internáltak táborát és azok, akik túlontúl enyhe intézménynek tartották ezt a tábort. Azért a szerepért, amelyet 1919 végén és 1920-ban töltött be Apponyi, kötelesség volna megbocsátani egy félévszázad politikai pályájának minden hibáját, ha akadnának ilyen hibák. De az emlékiratok azt mutatják, hogy nem egy félévszázad tapasztalatainak leszűrésén át jutott el Apponyi a béke hirdetéséig, a béke tanáig 1919 őszén és telén. Apponyinak nem volt szüksége a patriarchák bölcseségére a béke hirdetéséhez, mert az emlékiratok tanúsága szerint Apponyi igazi konzervatív politikus és igazi keresztény politikus volt már akkor is, amikor először kapott mandátumot és először lépte át Deák Ferenc képviselőházának küszöbét. Apponyinak tehát nem kellett nőnie és nem kellett fejlődnie az 1919 végén betöltött szerep felé, mert amit Apponyi 1919 végén mondott, az nem volt más, mint az igazi keresztény és az igazi konzervatív politikus szava. Akár Jézus előtt hajtott fejet Apnonyi, akár a nagy angol és a nagy francia konzervatív politikusok felé nézett, nem találhatott mást ott, mint azt a példát, amellyel példát adott itt 1919 végén. (Gy.) ifeSS|,.34WSS»'Jk iwmir iiiw—W*»JA»..|i| .......mm in 'ikrwir VILÁG A római konferencia magyar résztvevői n A római konferencia február 24-én kezdte meg a gazdasági kérdések tárgyalását, amelyen a résztvevő államokat külön szakelőadók képviselik. A konferencia gazdasági munkaprogrammjának abb pontjai: Nyugdíjak, bankok, tartozások és követelések, államadósságok, postatakarék, magánbiztosítás A magyar megbízottak közül a pénzügyminisztérium képviselői, Kerntler Kálmán Rónáiból "jelentik'. Tegnap este hét órakor iz új kormány Facla miniszterelnök vezetéseellett minisztertanácsot tartott, amelyen Schoner külügyminiszter kivételével a kabinet minden agja részt vett. Schumerről még nem is tudjá,, hogy elfogadja-e a külügyminiszterséget, mert a washingtoni konferenciáról hazajövet még utánan. A külügyi tárcát egyelőre Facii miniszternök vette át Delia Torretta márkitól. Olaszország több városából ismét fascisták s kommunisták közötti véres összeütközések hire skatik» Mernemi Intiáa» munkikomenik államtitkár és Bányay Aladár miniszteri tanácsos vasárnap utaztak el Rómába, míg Derekán Achill miniszteri tanácsos a postatakarékpénztár és Szalay Gábor báró posta- és távirdaigazgató a posta- és távirda vezérigazgatóság képviseletében néhány nap múlva indulnak el. A gazdasági kérdések "tárgyalásának befejeztével, március 6-án, a jogi bizottság kezdi meg tanácskozásait, egy nő áldozata volt, aki életét vesztette és a két táborban összesen SS a súlyosan sebesültek száma. Pólában megtalálták az egyik fascistának megcsonkított holttestét, aki nyilván a kommunisták vadságának az áldozata. Manlunban is heves összecsapásra került a sor a fascisták és kommunisták között, mindkét részen történt több sebesüléssel. Ugyanezt jelentik Velencéből is. Bergamoban a rendőrségnek sikerült idejekorán megakadályozni az összetűzést. Milanóban a rendőrség kénytelen volt több zavargót letartóztatnk. Nincs még olasz külügyminiszter Szerda