Világ, 1922. április (13. évfolyam, 75-98. szám)
1922-04-01 / 75. szám
2 1922 április 11. csak azzal a feltétellel írták alá a plakátot, hogy Wolff Károly az ő nevüket csak a Hallerrel és Friedrichhel való teljes megállapodás után fogja felhasználni. Mivel azonban Friedrich és Haller még csak tárgyalásokba bocsátkozni sem voltak hajlandók Wolff Károllyal, természetes, hogy a nagygyűlést hirdető plakát aláíróinak nagy része nem fogja támogatásban részesíteni ezt az akciót, amely a keresztény egység helyreállításának jelszavával indult meg, de végeredményben éppen az ellenkezőjét fogja elérni. Választási mozgalmak A Nemzeti Polgári Párt belvárosi pártszervezete holnap, szombaton, este nyolc órakor pártvacsorát rendez a Belvárosi Polgári Kör helyiségeiben. (Eskünt 8.) Ez alkalommal Gödr Vilmos kúriai bíró válaszol Rakovszky Istvánnak és Haller Istvánnak a liberális korszak ellen intézett legutolsó heves támadására. A párt VII. kerületi szervezete vasárnap délelőtt 11 órakor gyűlést tart a Liget-Klub helyiségeiben. VII., Thökölyi út 78. A tatai választókerület Andrássy—Friedrich-pártja március 30-án tartott ülésén egyhangúan dr. Bogya János kir. konzult jelölte. — A celldömölki Andrássy— Friedrich-párt gróf Cziráky Györgyöt jelölte, aki a jelölést vállalta. Bácsalmáson az egységes párt Herczeg Ferencet jelölte. wvjeteeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee A Népszövetség A Magyar Külügyi Társaság külügyi bizottsága mostanában kezdett sorozatos vitába, várjon Magyarország belépjen-e a Népszövetségbe, vagy sem . Kívánatos lenne, ha e nagy fontosságú kérdésbena magyar társadalomban is érdeklődés mutatkoznék, amelynek legszélesebb köreiben a népszövetséggel kapcsolatos külső és belső politikai kérdések iránt igen nagy tájékozatlanság uralkodik. Noha a Népszövetség eddigi ténykedései, vagy inkább akcióképtelensége méltán fokozzák az iránta való bizalmatlanságot, mégis célszerűtlen lenne jelentőségét alábecsülni, esetleg teljesen negligálni. Érezhető hiányt pótol e tekintetben Baranyay Zoltánnak, a Népszövetség melletti magyar titkárság vezetőjének a könyve, amely „A kisebbségi jogok védelme" címen jelent meg. Végre olvashatók és megszerezhetők, — sajnos csak Csonkamagyarországon és drágán — azok a szerződések eredeti francia és magyar fordításos szövegben egyéb tudnivalókkal együtt, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak az utódállamokkal kötöttek, hogy a demarkációs vonalon innen és túl lakók ismerhessék a békeszerződésben az elnyomó hódítókkal szemben biztosított jogaikat., (Csonkamagyarország minden öntudatos polgárának át kellene éreznie a reájuk rótt fontos kötelezettségeknek erkölcsi hatalmát, amelyeknek megértése és átérzése nélkül a magyar nemzeti kisebbségeknek hatályos védelme nem biztosítható. Hogy miként vette magára a magyar társadalom erkölcsi kötelezettségének a terhét, az utódállamokba kényszerültt testvéreivel szemben, bepillantást engednek a Népszövetséghez beterjesztett beadványok, amelyek a magyar kisebbségre vonatkoznak. Kik vették igénybe, kik feledkeztek meg róla? A mérleg elszomorító. A magyar kir. külügyminisztérium ritkán tett lépéseket a Népszövetségnél, leginkább azonban az utódállamoknak a magyarságot kifosztó agrárintézkedései miatt fordult hozzá jogorvoslatért. Az Országos Menekültügyi Hivatal a kiüldözött magyar tisztviselők érdekében, a Bocskay Szövetség a románoknak az erdélyi nemzeti, vallási és fajkisebbségek ellen elkövetett sérelmei miatt terjeszti be petícióját. A M. A. N. Sz. a négy Bajó nővérnek a román hatóságok részéről történt bebörtönzéséről és megkínzásáról tett jelentést. Szép példát mutatnak nekünk a külföldi egyházi szervezetek, amelyek közül az American Unitarian Commission az erdélyi román uralomról festett képet, míg a General Presbyterian Alliance nevében, amely a világ összes presbyteri egyházait egyesíti és harmincmillió presbyteriánus hívőt képvisel. Fleming, az Alliance titkára terjeszti be a Középeurópába, de különösen Erdélybe kiküldött tanulmányi bizottságnak a jelentését, amelynek alapján azt konstatálja, hogy a területeknek Románia részére való annexiója folytán a magyar református egyházra nagy szenvedések háramlottak. A magánosok ellen minden utódállamban elkövetett végtelen sok embertelenség és jogtalanság közül egyedül báró Bánffy Albert és neje rendelkezett olyan eszközökkel, hogy panaszt tehettek a román hatóságok részéről őket ért üldözések ellen. Ki vette pártfogásába a sok százezer kisember ügyét? Kerestem a kimutatásban az É. M. E.-t, a M. O.V. É.-t, Egyes. Kér. nemz. ligát és más hazafias jelszavakat hangoztató egyesületeket, hogy a gyakorlatban hányszor hallatták súlyos szavukat a legilletékesebb fórum, a Népszövetség előtt a megbotozott, kiüldözött, kifosztott, megbízhatatlannak minősített és másodrendű állampolgárként kezelt magyar fajtestvéreik érdekében, kik a teherviselésben a percentszámukat meghaladó mértékben veszik ki részüket, jogaik, nyelvük, iskoláik és kultúrintézményeik használatában azonban mindig feléjük szegzik a percenteket, amelyeket a kultúrpanamák lehetőségeit magában rejtegető numerus clausus elvi alapját megszégyenítő művészi tökéletességgel vesznek számításba. Egyet sem lehet felfedezni! Sajnálattal tapasztalható, hogy senki sem tette még szóvá a Népszövetség előtt azokat a sérelmeket, amelyek a megszállott területeken élő magyar zsidóságot érik. Iskoláikban magyar anyanyelvük használatát vagy egyáltalában nem, vagy csak provizórikusan engedik meg. Külön nemzetiségnek tekintik őket. Elvi álláspontjuk dokumentálására hajlandók a cionista elméletnek megfelelőleg héber nyelvű középiskolákat is engedélyezni, hogy egyrészt csökkentsék a magyarság percentjét, meggátolják a magyar iskolák megnyitását és életképességét, másrészt, hogy a tragikomikusan életképtelen eszmének kétségtelenül gyors beigazolódása után a legerőszakosabban belekényszerítsék a magyar zsidóság gyermekeit a román, szerb, cseh vagy tót iskolákba. Haller, Bleyer, Friedrich stb. szabású fajmagyarok rövidlátó kultúrpolitikája így mozdítja elő, támogatja az utódállamok politikusainak messzetekintő céljait Mint a megszállott területen két évig tartózkodó magyar zsidó, nem értheti meg Csonkamagyarország zsidóságát sem. Az örökös gravaminális politikát folytató aléltságból nem siet abba az aktivitásba lendülni, amely a történelmi Magyarország perspektívájából kíván hoványulni a zsidókérdés megoldásához. A további késedelemért erkölcsi felelősség súlya kell, hogy terhelje őket De nem érthetők meg a „nemzeti“ irányzatot valló pártok törekvései sem. Vajjon nem egyetemes magyar nemzeti érdekek megvédéséről van-e itt szó? A feleletet klasszikusan illusztrálja Teleki Pál gróf, ki mint a párisi békekonferencia tagja, hivatalosan kijelentette, hogy a magyarországi zsidóság nemzeti és nyelvi szempontból teljesen asszimilálódott, értékes és minden szempontból megbízható része a magyarságnak, de mint az Egyes. kor Nemzeti Liga elnöke legutóbb is egészen más természetű felfogást vall. A Népszövetség előtt akarván érvényesíteni a magyarság jogait, bizonyára nem ilyen taktikai alátámasztásra volna szükség! Egyetlen párt mutathat fel némi sikert a Népszövetség előtt: a Rutkafalvy Miklós elnöklete alatt működő Magyar-Ruthén Politikai Párt, amely a Népszövetségnél részletes beadványában mutatott rá arra, hogy Cseh-Szlovákia máig sem adta meg a Kárpátalji Ruthéniának a Cseh-Szlovák kisebbségi szerződés II. fejezetében biztosított önkormányzatot Ez az egyetlen pont, ahol a céltudatosan dolgozó munka megtermelte a maga gyümölcsét, amennyiben a Népszövetség a napokban utasította a cseh kormányt az autonómia megadására. De még milyen messze állunk a kísérő levélben biztosított ama lehetőségtől, hogy az autonómia megadása után népszavazással döntessék el, hogy mely államhoz kíván csatlakozni! Ilyen kilátások mellett nem csak a magyar-ruthén pártnak kell szívós kitartással figyelni az eseményeket, hanem a vezető politikusoknak is Haller István politikai bölcsességénél jóval magasabb fokú körültekintéssel kellene rendelkezniök, kinek a miniszteri ajkáról elhangzott férfias nyíltságú kijelentései: „Nem számítunk rájuk“ megdöbbentően visszhangzott Kárpátoktól Adriáig és odacsendül még Ruszka-Krajna szépszámú, remélhetőleg majdan népszavazásra jogosult zsidóságának a fülébe. Nélkülözzük a kellő figyelmet elvi jelentőségű kérdésben is kifejezetten elkövetett sérelmek számontartásában. Az utódállamok a kisebbségi szerződések védelmére velünk kötött szerződésekben kötelezettségeket vállaltak arra, hogy ezeket a rendelkezéseket alaptörvényül fogják elismerni, amellyel semmiféle törvényrendelet, vagy hatósági intézkedés szembe nem helyezkedhet. Eltekintve attól, hogy az utódállamok mindegyike másképpen értelmezi a kisebbségi jogokat és jogfosztóan hajtja végre, tulajdonképpen nem a maga valóságában szolgál elvi alapul. Az S. I. S. királyság egyedüli alaptörvénye az alkotmány. Ez az a törvény — szerintük — mellyel más törvény nem állhat ellentmondásban. Minthogy pedig ebbe becikkelyezték, bár nem teljes szövegükben a kisebbségi szerződési, de részleges hatálytalanítás céljából egyidejűleg becikkelyeztek két diplomáciai jegyzéket, amelyekben lefektetett elveket tekintik az irányadóknak a jogok értelmezésében. Az egyik jegyzék az, amelyet az S. H- S. békedelegáció elnöke intézett a békekonferencia elnökéhez, amelyekben rámutat ama „hátrányos magyarázatokra“, amelyeket a békekonferencia által megállapított szöveg megenged. A másik pedig a békekonferencia elnökének erre adott válaszjegyzéke, amelyben állítólag a békekonferencia elnöke „nagyrészt“ honorálta volna ezeket ,,az aggályokat", de a két szerződésnek változatlan szövegben való aláírásához ragaszkodott, kijelentvén, hogy az aggályos rendelkezések magyarázatának kizárólag a jegyzékben foglalt alapelvek az irányadók. Ez már a kisebbségi jogok önkényes alkalmazásának a módját és kritériumát szinte demonstrálja. A magyar közvélemény egészen magáévá teheti Nittinek a Nemzetek Szövetségére vonatkozó nagyhorderejű megállapítását. Nitti a népszövetségi eszmének lelkes híve ugyan, de jelen alakjában tekintély nélkülinek tartja: „csak a győztes csoporterőszakosságának a kifejezője“. Átszervezve és átalakítva azonban a leghathatósabb eszközévé válhat az átalakulásnak, amelyet csak a békeszerződések revideálása útján tart lehetségesnek. „Bizonyos — mondja Nitti — hogy Amerikában és Európában is — kivéve Franciaországot — mindenkinek az a meggyőződése, hogy szükség van a revízióra“. Ezt a revíziót azonban a Népszövetségből kiindulva tartja keresztülviendőnek. Ez egy súlyos indokkal több, hogy komoly elbírálás alá vegyük a Népszövetségnek, mai, nem sokáig tartható formáját. Jelenlegi alakjában is jogában áll a nem alkalmazható szerződések újból való megvizsgálása és ama nemzetközi viszonyok megvitatása, amelyek veszedelembe sodorják a világ békéjét. Nitti ezért azt javasolja, hogy a lehető legrövidebb időn belül fel kell venni az összes népek, a győzők és legyőzöttek és semlegesek képviselőit. Ezután meg kell változtatni az 6. és 10. szakaszt, amelyek az egész intézményt a győzők elnyomó ügynökévé tették. Közülük az előbbi szakasz azt a legképtelenebb intézkedést tartalmazza, hogy minden területi változásnál az államok egyértelmű hozzájárulása szükséges, még az érdekerteké is. A másik „legerkölcstelenebb“ szakasz, mert szentesíti és állandósítja a tévedéseket, amelynek értelmében a nemzetek szövetségének tagjai nm ködjek aggukat, hogy megóvják a liga valamennyi tagjának területi integritását. „A német és magyar belső területek borzalmas átcsatolása után — konstatálja Nitti — amit lelkiismeret furdalás és értelem nélkül vittek véghez, egyetlen egy becsületes ország sem biztosíthatja a meglevő államok sértetlenségét“. Ez a két pont okozta azt, hogy az amerikai szenátus legfelvilágosultabb férfiai tökéletesen elfordultak tőle. Nitti alapvető szükségességnek tartja a jóvátétel bizottság megszüntetését is, mint a győztesek képtelen unióját, melyek ma megváltoztathatják a legyőzött országok törvényeit, ami pedig „szervezett, civilizált népek között nem maradhat meg“. Jogait a Népszövetségre kívánja ruházni, hogy biztosítéka legyen úgy a győzőknek, mint a legyőzötteknek. A megreformált Népszövetség az erőszakos béka revíziójának szolgálatában! Ennek a Nittiből kitűzött gondolatnak propagálását szeretnék megtalálni a Népszövetség támogatása végett alakult társadalmi egyesületek Uniójában, melyben a magyar csoport is Apponyi Albert elnöklete alatt buzgó tevékenységet fejt ki. Ez a szervezet is a hivatalos népszövetségi alkotmány lovai alapján működik ugyan, mégis inkább tükrözteti vissza a nemzetek közvéleményét. A gyűléseken kialakult viták és határozatok pedig anyagot és irányítást nyújtanak a hivatalos Népszövetségnek, amely mellett külön titkárságot tart fenn. Eddigi tevékenysége alatt igyekezett állandóan közreműködni a paktum revíziójának és a kisebbségi jogok védelme nagyfontosságú kérdéseinek megoldásában. Az egész magyar társadalomnak céltudatos munkával és kitartással, érdeklődéssel kell napirenden tartani a lelkiismeretlen boszútól diktált trianoni békeszerződésnek kegyetlen igazságtalanságait és revíziójának szükségét He a Népszövetséggel ez el nem érhető, az egész művelt világ ítélőszéke előtt beigazolódik, hogy a Népszövetség a győztes államok „szent szövetségének“ eszköze. eoaeeeeseoeeeeteeeoaeaeaeeoeeeoee Erdész Emi VILÁG Válasz Schober kancellárnak A Magyar Távirati Iroda munkatársa Schober kancellárnak csütörtökön az osztrák nemzetgyűlés ülésén tartott beszédére vonatkozólag a magyar kormányhoz közelálló politikustól a következő nyilatkozatot kapta: Schober kancellára nemzeti tanács tegnapi ülésén részletesen nyilatkozott a nyugat-magyarországi határnak jelenleg folyamatban levő megállapításáról. Ismeretes, hogy a velencei egyezmény értelmében magyar részről éppúgy, mint osztrák részről, benyújttatott a határvonalra vonatkozó javaslat. A határmegállapító bizottság (tehát nem a magyar kormány) ennek alapján meghozta határozatát, melynek esetleg kifogásolt részeire vonatkozólag a népszövetség fog dönteni. Ezt a döntést azután Ausztria a velencei egyezmény értelmében köteles végérvényesen elfogadni. Schober kancellár a további részletek felsorolása után újból nyilatkozott Magyarország és Ausztria viszonyáról, kijelentve, hogy barátságos szomszédos viszony létesítését ő is kívánatosnak tartja. Ismételten hangsúlyoztuk már, hogy ily barátságos viszony létesítésére mi is nagy súlyt helyezünk. Két államban, amely évszázadokon keresztül a legszorosabb gazdasági és politikai viszonyban állott, az egymásrautaltság folytán az érdekközösség annyi szála keletkezett, melyek megszakítása csak káros hatással lehet mindkét nép társadalmi és gazdasági viszonyaira. Ebben a meggyőződésben Magyarország már eddig is nagy áldozatokat hozott annak ellenére, hogy viszonosságra nem mindig talált és hogy éppen Ausztriából indult ki hosszú sorozata azoknak a támadásoknak, melyek Magyarországnak a külföld előtt való befekstetését célozták, és melyeknek forrását ma már mindenki ismeri. Ausztriának pedig nem szabadna megfeledkeznie arról, hogy mily mélyreható felháborodást keltett a magyar nemzetben, midőn megtudta, hogy fegyvertársa, kivel a világháborút végigküzdötte és aki az azután bekövetkezett összeomlásban osztályosa volt, most maga is részt kíván Magyarország testéből. Minden belátó osztrák ember régen kell, hogy érezze, mily óriási önmegtagadást tanúsít a magyar nép akkor, amikor erre a körülményre a feledés fátyolát igyekszik borítani.• Barátság azonban igíy nem keletkezhetik, ha mindig csak az egyik félnek kell ennek érdekében áldozatot hozni, míg a másik fél barátságát összes feltételeinek teljesítésétől teszi függővé. — Biztosan reméljük, hogy sem Ausztria, sem a nagyhatalmak neva élnek abban a tévhitben, hogy Magyarország jogos követeléseinek következetes mellőzésével egyengetni lehet a magyar—osztrák barátság útját. Sír Herbert Sámuel, a palesztinai angol főmegbízott, a jövő hónap folyamán Londonba szándékozik utazni, hogy az angol kormánnyal a palesztinai politika függő kérdéseit megbeszélje. Visszatérését júniusra várják. Egy angol feltaláló szabadalmat kért arra a találmányára, amellyel mesterséges napfényt lehet előállítani. A találmánynak különösen a textiliparban van nagy jelentősége, ahol úgyszólván nélkülözhetetlen a napfény, minthogy a mesterséges fénynél a látóérzékek a színek iránt csak korlátolt felfogóképességűek. A találmány lényege az, hogy a villamosfényt bizonyos színváltozatokkal ellátott ernyő visszaveri és ezzel oly változásokat idéz elő benne, amelyek összetételében csaknem egyenrangúvá teszik a naelimust . Szombat