Világ, 1922. április (13. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

2 1922 április 11. csak azzal a feltétellel írták alá a plakátot, hogy Wolff Károly az ő nevüket csak a Hallerrel és Friedrichhel való teljes megállapodás után fogja felhasználni. Mi­vel azonban Friedrich és Haller még csak tárgyalá­sokba bocsátkozni sem voltak hajlandók Wolff Ká­rollyal, természetes, hogy a nagygyűlést hirdető plakát aláíróinak nagy része nem fogja támogatásban része­síteni ezt az akciót, amely a keresztény egység helyre­állításának jelszavával indult meg, de végeredmény­ben éppen az ellenkezőjét fogja elérni. Választási mozgalmak A Nemzeti Polgári Párt belvárosi pártszervezete holnap, szombaton, este nyolc órakor pártvacsorát rendez a Belvárosi Polgári Kör helyiségeiben. (Eskü­­nt 8.) Ez alkalommal Gödr Vilmos kúriai bíró válaszol Rakovszky Istvánnak és Haller Istvánnak a liberális korszak ellen intézett legutolsó heves támadására. A párt VII. kerületi szervezete vasárnap délelőtt 11 órakor gyűlést tart a Liget-Klub helyiségeiben. VII., Thökölyi­ út 78. A tatai választókerület Andrássy—­Friedrich-pártja március 30-án tartott ülésén egyhangúan dr. Bogya János kir. konzult jelölte. — A celldömölki Andrássy— Friedrich-párt gróf Cziráky Györgyöt jelölte, aki a jelölést vállalta. Bácsalmáson az egységes párt Herczeg Fer­encet jelölte. wvjeteeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee A Népszövetség A Magyar Külügyi Társaság külügyi bizottsága mostanában kezdett sorozatos vitába, várjon Magyar­­ország belépjen-e a Népszövetségbe, vagy sem­ . Kívánatos lenne, ha e nagy­ fontosságú kérdésben­­a magyar társadalomban is érdeklődés mutatkoznék, amelynek legszélesebb köreiben a népszövetséggel kap­csolatos külső és belső politikai kérdések iránt igen nagy tájékozatlanság uralkodik. Noha a Népszövetség eddigi ténykedései, vagy inkább akcióképtelensége mél­tán fokozzák az iránta való bizalmatlanságot, mégis célszerűtlen lenne jelentőségét alábecsülni, esetleg tel­jesen negligálni. Érezhető hiányt pótol e tekintetben Baranyay Zol­tánnak, a Népszövetség melletti magyar titkárság veze­tőjének a könyve, amely „A kisebbségi jogok védelme" címen jelent meg. Végre olvashatók és megszerezhetők, — sajnos csak Csonkamagyarországon és drágán — azok a szerződések eredeti francia és magyar fordítá­­sos szövegben egyéb tudnivalókkal együtt, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak az utódállamokkal kötöttek, hogy a demarkációs vonalon innen és túl lakók ismerhessék a békeszerződésben az elnyomó hódítókkal szemben biztosított jogaikat., (Csonkama­­gyarország minden öntudatos polgárának át kellene éreznie a reájuk rótt fontos kötelezettségeknek erkölcsi hatalmát, amelyeknek megértése és átérzése nélkül a magyar nemzeti kisebbségeknek hatályos védelme nem biztosítható. Hogy miként vette magára a magyar társadalom erkölcsi kötelezettségének a terhét, az utódállamokba kényszerültt testvéreivel szemben, bepillantást enged­nek a Népszövetséghez beterjesztett beadványok, ame­lyek a magyar kisebbségre vonatkoznak. Kik vették igénybe, kik feledkeztek meg róla? A mérleg elszomorító. A magyar kir. külügyminisztérium ritkán tett lépé­seket a Népszövetségnél, leginkább azonban az utód­államoknak a magyarságot kifosztó agrár­intézkedései miatt fordult hozzá jogorvoslatért. Az Országos Menekültügyi Hivatal a kiüldözött ma­gyar tisztviselők érdekében, a Bocskay­ Szövetség a ro­mánoknak az erdélyi nemzeti, vallási és fajkisebbségek ellen elkövetett sérelmei miatt terjeszti be petícióját. A M. A. N. Sz. a négy Bajó nővérnek a román hatóságok részéről történt bebörtönzéséről és megkínzásáról tett jelentést. Szép példát mutatnak nekünk a külföldi egyházi szervezetek, amelyek közül az American Unitarian Commission az erdélyi román uralomról festett képet, míg a General Presbyterian Alliance nevében, amely a világ összes presbyteri egyházait egyesíti és harminc­millió presbyteriánus hívőt képvisel. Fleming, az Al­liance titkára terjeszti be a Középeurópába, de különö­sen Erdélybe kiküldött tanulmányi bizottságnak a jelen­tését, amelynek alapján azt konstatálja, hogy a terüle­teknek Románia részére való annexiója folytán a ma­gyar református egyházra nagy szenvedések háram­­lottak. A magánosok ellen minden utódállamban elköve­­­tett végtelen sok embertelenség és jogtalanság közül egyedül báró Bánffy Albert és neje rendelkezett olyan eszközökkel, hogy panaszt tehettek a román hatóságok részéről őket ért üldözések ellen. Ki vette pártfogásába a sok százezer kisember ügyét? Kerestem a kimutatásban az É. M. E.-t, a M. O.­­V. É.-t, Egyes. Kér. nemz. ligát és más hazafias jelsza­vakat hangoztató egyesületeket, hogy a gyakorlatban hányszor hallatták súlyos szavukat a legilletékesebb fórum, a Népszövetség előtt a megbotozott, kiüldözött, kifosztott, megbízhatatlannak minősített és másodrendű állampolgárként kezelt magyar fajtestvéreik érdekében, kik a teherviselésben a percentszámukat meghaladó mértékben veszik ki részüket, jogaik, nyelvük, iskoláik és kultúrintézményeik használatában azonban mindig feléjük szegzik a percenteket, amelyeket a kultúrpana­­mák lehetőségeit magában rejtegető numerus clausus elvi alapját megszégyenítő művészi tökéletességgel vesznek számításba. Egyet sem lehet felfedezni! Sajnálattal tapasztalható, hogy senki sem tette még szóvá a Népszövetség előtt azokat a sérelmeket, ame­lyek a megszállott területeken élő magyar zsidóságot érik. Iskoláikban magyar anyanyelvük használatát vagy egyáltalában nem, vagy csak provizórikusan en­gedik meg. Külön nemzetiségnek tekintik őket. Elvi álláspontjuk dokumentálására hajlandók a cionista el­méletnek m­egfelelőleg héber nyelvű középiskolákat is engedélyezni, hogy egyrészt csökkentsék a magyarság percentjét, meggátolják a magyar iskolák megnyitását és életképességét, másrészt, hogy a tragikomikusan életképtelen eszmének kétségtelenül gyors beigazoló­dása után a legerőszakosabban belekényszerítsék a ma­gyar zsidóság gyermekeit a román, szerb, cseh vagy tót iskolákba. Haller, Bleyer, Friedrich stb. szabású fajmagyarok rövidlátó kultúrpolitikája így mozdítja elő, támogatja az utódállamok politikusainak messzetekintő céljait Mint a megszállott területen két évig tartózkodó magyar zsidó, nem értheti meg Csonkamagyarország zsidóságát sem. Az örökös gravaminális politikát foly­tató aléltságból nem siet abba az aktivitásba lendülni, amely a történelmi Magyarország perspektívájából kí­ván hoványulni a zsidókérdés megoldásához. A további késedelemért erkölcsi felelősség súlya kell, hogy terhelje őket De nem érthetők meg a „nem­zeti“ irányzatot valló pártok törekvései sem. Vajjon nem egyetemes magyar nemzeti érdekek megvédéséről van-e itt szó? A feleletet klasszikusan illusztrálja Teleki Pál gróf, ki mint a párisi békekonferencia tagja, hivatalosan kijelentette, hogy a magyarországi zsidóság nemzeti és nyelvi szempontból teljesen asszimilálódott, értékes és minden szempontból megbízható része a magyarság­nak, de mint az Egyes. kor­ Nemzeti Liga elnöke leg­utóbb is egészen más természetű felfogást vall. A Nép­­szövetség előtt akarván érvényesíteni a magyarság jo­gait, bizonyára nem ilyen taktikai alátámasztásra volna szükség! Egyetlen párt mutathat fel némi sikert a Népszö­vetség előtt: a Rutkafalvy Miklós elnöklete alatt mű­ködő Magyar-Ruthén Politikai Párt, amely a Népszö­vetségnél részletes beadványában mutatott rá arra, hogy Cseh-Szlovákia máig sem adta meg a Kárpátalji Ruthéniának a Cseh-Szlovák kisebbségi szerződés II. fejezetében biztosított önkormányzatot Ez az egyetlen pont, ahol a céltudatosan­ dolgozó munka megtermelte a maga gyümölcsét, amennyiben a Népszövetség a na­pokban utasította a cseh kormányt az autonómia meg­adására. De még milyen messze állunk a kísérő levél­ben biztosított ama lehetőségtől, hogy az autonómia megadása után népszavazással döntessék el, hogy mely államhoz kíván csatlakozni! Ilyen kilátások mellett nem csak a m­agyar-ruthén pártnak kell szívós kitartással figyelni az eseményeket, hanem a vezető politikusoknak is Haller István politikai bölcsességénél jóval magasabb fokú körültekintéssel kellene rendelkezniök, kinek a miniszteri ajkáról elhangzott férfias nyíltságú kijelen­tései: „Nem számítunk rájuk“ megdöbbentően vissz­hangzott Kárpátoktól Adriáig és odacsendül még Ruszka-Krajna szépszámú, remélhetőleg majdan nép­szavazásra jogosult zsidóságának a fülébe. Nélkülözzük a kellő figyelmet elvi jelentőségű kér­désben is kifejezetten elkövetett sérelmek számontartá­sában. Az utódállamok a kisebbségi szerződések védelmére velünk kötött szerződésekben kötelezettségeket vállal­tak arra, hogy ezeket a rendelkezéseket alaptörvényül fogják elismerni, amellyel semmiféle törvényrendelet, vagy hatósági intézkedés szembe nem helyezkedhet. Eltekintve attól, hogy az utódállamok mindegyike másképpen értelmezi a kisebbségi jogokat és jogfosz­­tóan hajtja végre, tulajdonképpen nem a maga valósá­gában szolgál elvi alapul. Az S. I­. S. királyság egyedüli alaptörvénye az al­kotmány. Ez az a törvény — szerintük — mellyel más törvény nem állhat ellentmondásban. Minthogy pedig ebbe becikkelyezték, bár nem teljes szövegükben a kisebbségi szerződési, de részleges hatálytalanítás cél­jából egyidejűleg becikkelyeztek két diplomáciai jegy­zéket, amelyekben lefektetett elveket tekintik az irány­adóknak a jogok értelmezésében. Az egyik jegyzék az, amelyet az S. H- S. békedelegáció elnöke intézett a békekonferencia elnökéhez, amelyekben rámutat ama „hátrányos magyarázatokra“, amelyeket a békekonfe­rencia által megállapított szöveg megenged. A másik pedig a békekonferencia elnökének erre adott válasz­­jegyzéke, amelyben állítólag a békekonferencia elnöke „nagyrészt“ honorálta volna ezeket ,,az aggályokat", de a két szerződésnek változatlan szövegben való aláírásá­hoz ragaszkodott, kijelentvén, hogy az aggályos rendel­kezések magyarázatának kizárólag a jegyzékben foglalt alapelvek az irányadók. Ez már a kisebbségi jogok önkényes alkalmazásá­nak a módját és kritériumát szinte demonstrálja. A magyar közvélemény egészen magáévá teheti Nittinek a Nemzetek Szövetségére vonatkozó nagy­horderejű megállapítását. Nitti a népszövetségi eszmé­nek lelkes híve ugyan, de jelen alakjában tekintély nél­külinek tartja: „csak a győztes csoport­­erőszakosságá­nak a kifejezője“. Átszervezve és átalakítva azonban a leghathatósabb eszközévé válhat az átalakulásnak, ame­lyet csak a békeszerződések revideálása útján tart le­hetségesnek. „Bizonyos — mondja Nitti — hogy Ame­rikában és Európában is — kivéve Franciaországot — mindenkinek az a meggyőződése, hogy szükség van a revízióra“. Ezt a revíziót azonban a Népszövetségből kiindulva tartja keresztülviendőnek. Ez egy súlyos indokkal több, hogy komoly elbírálás alá vegyük a Népszövetségnek, mai, nem sokáig tartható formáját. Jelenlegi alakjában is jogában áll a nem alkalmazható szerződések újból való megvizsgálása és ama nemzetközi viszonyok meg­vitatása, amelyek veszedelembe sodorják a világ bé­kéjét. Nitti ezért azt javasolja, hogy a lehető legrövidebb időn belül fel kell venni az összes népek, a győzők és legyőzöttek és semlegesek képviselőit. Ezután meg kell változtatni az 6. és 10. szakaszt, amelyek az egész intéz­ményt a gy­őzők elnyomó ügynökévé­ tették. Közülük az előbbi szakasz azt a legképtelenebb intézkedést tar­talmazza, hogy minden területi változásnál az államok egyértelmű hozzájárulása szükséges, még az érdeker­teké is. A másik „legerkölcstelenebb“ szakasz, mert szente­síti és állandósítja a tévedéseket, amelynek értelmében a nemzetek szövetségének tagjai nm ködje­k aggu­kat, hogy megóvják a liga valamennyi tagjának területi integritását. „A német és magyar belső területek borzalmas át­csatolása után — konstatálja Nitti — amit lelkiismeret furdalás és értelem nélkül vittek véghez, egyetlen egy becsületes ország sem biztosíthatja a meglevő államok sértetlenségét“. Ez a két pont okozta azt, hogy az ame­rikai szenátus legfelvilágosultabb férfiai tökéletesen el­fordultak tőle. Nitti alapvető szükségességnek tartja a jóvátétel bizottság megszüntetését is, mint a győztesek képtelen unióját, melyek ma megváltoztathatják a legyőzött or­szágok törvényeit, ami pedig „szervezett, civilizált né­pek között nem­ maradhat meg“. Jogait a Népszövet­ségre kívánja ruházni, hogy biztosítéka legyen úgy a győzőknek, mint a legyőzötteknek. A megreformált Népszövetség az erőszakos béka revíziójának szolgálatában! Ennek a Nittiből kitűzött gondolatnak propagálását szeretnék megtalálni a Népszövetség támogatása végett alakult társadalmi egyesületek Uniójában, melyben a magyar csoport is Apponyi Albert elnöklete alatt buzgó tevékenységet fejt ki. Ez a szervezet is a hivatalos népszövetségi alkotmány lo­vai alapján működik ugyan, mégis inkább tükrözteti vissza a nemzetek közvélemé­nyét. A gyűléseken kialakult viták és határozatok pedig anyagot és irányítást nyújtanak a hivatalos Népszövet­ségnek, amely mellett külön titkárságot tart fenn. Ed­digi tevékenysége alatt igyekezett állandóan közremű­ködni a paktum revíziójának és a kisebbségi jogok vé­delme nagyfontosságú kérdéseinek megoldásában. Az egész magyar társadalomnak céltudatos mun­kával és kitartással, érdeklődéssel kell napirenden tar­tani a lelkiismeretlen boszútól diktált trianoni béke­­szerződésnek kegyetlen igazságtalanságait és revíziójá­nak szükségét He a Népszövetséggel ez el nem érhető, az egész művelt világ ítélőszéke előtt beigazolódik, hogy a Nép­­szövetség a győztes államok „szent szövetségének“ esz­köze. eoaeeeeseoeeeeteeeoaeaeaeeoeeeoee Erdész Emi VILÁG Válasz Schober kancellárnak A Magyar Távirati Iroda munkatársa Schober kancellárnak csütörtökön az osztrák nemzetgyűlés ülésén tartott beszédére vonatkozólag a magyar kor­mányhoz közelálló politikustól a következő nyilatko­zatot kapta:­­ Schober kancellár­­a nemzeti tanács tegnapi ülésén részletesen nyilatkozott a nyugat-magyaror­szági határnak jelenleg folyamatban levő megállapítá­sáról. Ismeretes, hogy a velencei egyezmény értelmé­ben magyar részről éppúgy, mint osztrák részről, be­­nyújttatott a határvonalra vonatkozó javaslat. A ha­­tármegállapító bizottság (tehát nem a magyar kor­mány) ennek alapján meghozta határozatát, melynek esetleg kifogásolt részeire vonatkozólag a népszövetség fog dönteni. Ezt a döntést azután Ausztria a velencei egyezmény értelmében köteles végérvényesen elfo­gadni. Schober kancellár a további részletek felsoro­lása után újból nyilatkozott Magyarország és Ausztria viszonyáról, kijelentve, hogy barátságos szomszédos viszony létesítését ő is kívánatosnak tartja.­­ Ismételten hangsúlyoztuk már, hogy ily barát­ságos viszony létesítésére mi is nagy súlyt helyezünk. Két államban, amely évszázadokon keresztül a legszo­rosabb gazdasági és politikai viszonyban állott, az egymásrautaltság folytán az érdekközösség annyi szála keletkezett, melyek megszakítása csak káros hatással lehet mindkét nép társadalmi és gazdasági viszonyaira. Ebben a meggyőződésben Magyarország már eddig is nagy áldozatokat hozott annak ellenére, hogy viszo­­­nosságra nem mindig talált és hogy éppen Ausztriából indult ki hosszú sorozata azoknak a támadásoknak, melyek Magyarországnak a külföld előtt való befeks­­tetését célozták, és melyeknek forrását ma már min­denki ismeri. Ausztriának pedig nem szabadna meg­feledkeznie arról, hogy mily mélyreható felháborodást keltett a magyar nemzetben, midőn megtudta, hogy fegyvertársa, kivel a világháborút végigküzdötte és aki az azután bekövetkezett összeomlásban osztályosa volt, most maga is részt kíván Magyarország testéből. Min­den belátó osztrák ember régen kell, hogy érezze, mily óriási önmegtagadást tanúsít a magyar nép akkor, amikor erre a körülményre a feledés fátyolát igyek­szik borítani.­­• Barátság azonban igíy nem keletkezhetik, ha mindig csak az egyik félnek kell ennek érdekében áldozatot hozni, míg a másik fél barátságát összes feltételeinek teljesítésétől teszi függővé. — Biztosan reméljük, hogy sem Ausztria, sem a nagyhatalmak neva élnek abban a tévhitben, hogy Magyarország jogos követeléseinek következetes mel­lőzésével egyengetni lehet a magyar—osztrák barát­ság útját. Sír Herbert Sámuel, a palesztinai angol főmegbízott, a jövő hónap folyamán Londonba szándékozik utazni, hogy az angol kormánnyal a palesztinai politika függő kérdéseit megbeszélje. Visszatérését júniusra vár­ják. Egy angol feltaláló szabadalmat kért arra a találmányára, amellyel mesterséges napfényt lehet előállítani. A talál­mánynak különösen a textiliparban van nagy je­lentősége, ahol úgyszólván nélkülözhetetlen a nap­fény, minthogy a mesterséges fénynél a látóérzé­kek a színek iránt csak korlátolt felfogóképessé­­gűek. A találmány lényege az, hogy a villamos­­fényt bizonyos színváltozatokkal ellátott ernyő visszaveri és ezzel oly változásokat idéz elő benne, amelyek összetételében csaknem egyenrangúvá te­szik a naelimust .­­ Szombat

Next